Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-24 / 173. szám

Helyettesek Zöld utat kapott a zöldség Ott állnak közvetlenen a vezető mögött. Rangban, ha­táskörben, a gyár, a szövet­kezet. a hivatal, az intéz­mény, a szervezet vezetője után következnek, a vezető távollétében pedig a legelső és helyettesítésre jogosult munkatársak. A helyettes­ről, a helyettesekről lesz te­hát szó. Azokról, akiket egy lépcsőfok választ el a „csúcs­tól”,- mégis legtöbbször a háttérben állnak, csak igen ritkán vannak előtérben. Pe­dig éppen azokkal a képes­ségekkel rendelkeznek — legalábbis kell rendelkezni­ük —. mint az első számú vezetők. Nélkülözhetetlen náluk is a vezetői tárgyila­gosság, a reális célok felis­merése és kitűzése, a mun­katársakhoz való, a szocia­lista vezetőre jellemző vi­szony, a problémák bátor feltárása és ismereteinek — politikai és szakmai egy­aránt — szakadatlan bővíté­se. És éppen úgy mentesnek kell lenniük a vágyálmoktól, a benyomásokon alapuló íté­letektől, az önelégültségtől, a vélemények meghallgatá­sának mellőzésétől és a gon­dok, problémák elleplezésé- től. mint a „górénak”, a „fő­nöknek”, a „vezérnek”. Az igény, a követelmény tehát nagyjában és egészé­ben megegyezik a helyettes és az első számú vezetővel szemben, mégis sokszor a helyettes —, akinek pedig döntő része van a vezetés­ben, a munka eredményes­ségében — a háttérben ma­rad. Miközben például a ve­zető tündököl, reprezentál, a helyettes szürkén húzódik meg a háttérben, pedig leg­alább annyi része, érdeme van a sikerekben, mint az első számú vezetőnek. Ha nem több. Mert ez is elkép­zelhető. A gyár, a szövetke­zet, a hivatal, az intézmény, a szervezet, ha valahol kép­viselteti magát, de nem az eűső, hanem a második szá­.....mú vezetővel, fanyalogva fo­i , í.gadják e tényt, mert „csak "a helyettes” tisztelte meg , őket. Amikor az első számú ' vezetők jelentős részének erejét meghaladó, a szüksé­gesnél több társadalmi meg­bízatása van, aközben a he­lyettesnek nem mindig jut ilyen megbízatás. Hogy mi­ért? A vezetők jó része ra­gaszkodik ezekhez a megbí­zatásokhoz. hat-nyolc tiszt­séget is elvállal — mert jól­esik hiúságának, hogy őt ennyiszer megtisztelik —, ugyanakkor azonban részvé­tele a tisztségben olykor formális, a nevén túl nem Azon a napon adták át Ko­vács György hatvani könyv­kötőnek az „Ipar kiváló mes­tere” kitüntetést, amikor szakmaválasztásának husza­dik évfordulóját ünnepelte. Így aztán duplán volt ok a koccintásra, meg visszaréve- désre. — Hittel csinálom dolgo­mat, pedig könyvkötő édes­apám hajdanában egészen más pályára szánt. Ahogyan 1 eérettségiztem a szolnoki kereskedelmiben, díjnoknak szerzett be a községnél, Mo­nostori főjegyző keze alá. Ne­héz volt az idomulás, még furcsább a munka, nem be­szélve a fizetségről. Afféle díjtalan díjnokok voltunk, havi 72 pengőéit, aminek a felét el is cigarettáztuk. A világháború fordított először a sorsomon. Amint hazaver­gődtem a zivatarból, előbb boltos lettem, majd az induló földművesszövetkezeti moz­galommal jegyeztem el ma­gom. Csak hát ez is nehéz volt. mert közben megnősül­tem, sőt megszületett az első leányunk. Otthagytuk Pász­tói ★ A naptár 1957. márciusát mutatta, amikor ismét a szü­lői ház kapuján kopogtatott Kovács György. Édesapja örömmel fogadta vissza, sőt kifundálta, hogy mesterségé­nek folytatására bírja egyet­len fiát. Szabódott eleinte, hanem amikor felesége kezd­te kérlelni, megadta magát. Tanoncnak szerződött, más­fél esztendő múltán pedig már kezében volt a segédle­vél. — Hogy milyen idős a könyvkötő szakma? Miköz­sokat ad a munkához. Ha pedig minden tisztségnek be­csülettel eleget akar tenni, akkor mikor végzi el saját munkáját, mikor gyakorol­ja fő hivatását? És ott van a helyettes, akinek vagy nem engedélyezik a tisztség­vállalást — túl ne tegyen a főnökön — vagy pedig a he­lyettes húzódozik a plusz­tól, a közéleti, a társadalmi szerepléstől. Kétoldalú tehát ez a dolog. Előfordul az is. hogy ami­kor az első számú vezető nyugdíjba vonul, vagy más funkcióba kerül, nincs aki „helyben” a helyére lépjen. Mert helyettesnek jó volt a második ember, de vezető­nek, elsőnek már nem jó. Előfordulhat persze ez is, de a vezetői utánpótlás ki­választásáért és biztosításá­ért mindenkor az első szá­mú vezető a felelős. Már előzőleg úgy kell bevonnia a helyettest a munkába, a vezetésbe, úgy kell segíte­nie, hogy az alkalmassá vál­jék az utódlásra. Ha pedig egy vezető féltékenységből, vagy közömbösségből, nem­törődömségből — majd csak lesz valahogy! — ezt elmu­lasztja, nem teljesítette a kötelességét, és ezért fele­lősséggel tartozik. Mert ha legalább egyszer is történt volna felelősségre vonás, ha nemcsak egy „ejnye-ejnye” hangzana el ilyenkor, talán kevesebb lenne az „örökös” helyettesek száma. Azoknak a száma, akik nem látnak perspektívát maguk előtt, mert vezetők mennek, ve­zetők jönnek, csak ők ma­radnak a második vonalban. Ök maradnak még akkor is, ha az új vezetővel nekik kell megismertetniük mind­azt, amit ott annak tudnia kell. még akkor is, ha ők is alkalmasak lettek volna az előrelépésre. Nem beszélve arról, hogy akadnak olyan sajátosan szerencsés veze­tők, akik már majd minden szakágban próbálkoztak in­kább kevesebb, mint több sikerrel, miközben sok, vál­lalatát jól ismerő, tehetséges helyettest űztek el maguk mellől, sok második embert éltek fel. A vezetőnek egyszerre sokféle feladattal kell fog­lalkoznia és döntő, hogy mindig felismerje a sorren­det: melyik is a legfonto­sabb. Előfordulhat, hogy egyidőben több kulcsfontos­ságú feladat, vagy probléma jelentkezik, de mert a mun­kát nem fontossága, jellege, sürgőssége szerint határozta meg, és főleg, mert egyedül ben a mesterség fogásaival ismerkedtem, visszaástam a múltba is. Kérem, Mózes kő­tábláinak már fedele volt. Viasztábláikat az egyiptomi­ak szintúgy bekötötték. Szó­val. ősi foglalkozás a miénk. Csak éppen nem a legköny- nyebbek közül való. Jószerint harminc részfeladatot kell el­végeznünk. amíg egy-egy kéz­irattal, nyomtatvánnyal le­rakjuk a névjegyünket. Fol­tozunk, szamárfület hajtoga­tunk, az összeállt íveket fel­fűzzük. préseljük, gyaluljuk, s csak ezután jön az igazi ki­dolgozás, mígnem a bordá­zott keménykötés a könyv testére simul. Persze húsz esztendő során változott a világ. Mi árban nem tudunk a nagyiparral versenyezni, ezért fogyó alkalmi munkák­ból élünk. Könyvritkaság, szakdolgozat, díszalbum. A közület jó volt, míg az idén új adózást nem vezettek be. Most már fázunk tőle. Húsz százalék felett megugrik a kivetés! ★ Fényképet mutat az áfész- nek készített albumról, ame­lyet bőrbe vont, s magyaros motívumait is maga pingál- ta a külső oldalakra. Hon­nan a készség? Igen. közben dekoratőrként is lehúzott né­hány évet Kovács György, s azokban az időkben kötele­zően kellett foglalkoznia rajzzal, tervezéssel. akarta mindazt megoldani — vesztett. Nem lesz ura a helyzetnek, a sok és fontos tennivaló, az események el­sodorják, felaprózódik ereje, elfecsérlődik ideje — a célt nem éri, nem érheti el. A helyettesnek a munkameg­osztás szempontjából is dön­tő tehát a szerepe: ő sem csak a mának tesz, hanem a holnapnak is dolgozik. Ott áll közvetlenül a vezető mö­gött. Rangban, hatáskörben, a gyár. a szövetkezet, a hi­vatal, az intézmény, a szer­vezet vezetője után követ­kezik. Időnként nem árt szót ej­teni róluk, a helyettesekről, ezekről a jobbára szürke eminenciásokról. Nemcsak azért, mert sokan vannak, és mert legtöbbször a hát­térben, állnak, hanem azért is. mert nélkülük az első számú vezető is csak félka­rú óriás., Szerencsére ezt az első számú vezetők döntő többsége nemcsak érzi, hanem vallja is. Különösen így, nyáridő­ben, a nyaralások, a he­lyettesítések idején. — Látja, az megint szép munka volt. Talán művészet is, ha még oly kicsi helyen dolgozott az ember. Sokszor álltam meg egy-egy kész kirakat előtt, s úgy éreztem, alkotás került ki a kezeim­ből. — És az emlegetett könyv- ritkaságok? — Még kerülközik. Kora­beli Petőfi-kiadás, selyem­ben. Fóliánsok, régi-régi or­vosi munkák, tudományos könyvek, amiket szenvedél­lyel gyűjt valaki, s bőrkötést rendel, aranymetszéssel. Ilyet csak hozott anyagból válla­lok. Borjú vagy kecske. Az a legpuhább, a legkönnyeb­ben, legszebben munkálható. Aranymetszés? Egyre inkább a múlt. Ki tudja megfizetni a tizennégy karátos nemes­fémet. A vágási felület be- aranyozása pedig csak úgy igazi, csak úgy érdemes csi­nálni. Most a hatvani tanács küldött tucatnyi anyaköny­vet. Az érdeklődőknek ez is mond valamit. Nekünk, könyvkötőknek pedig mes­termunka, mert súlyos, ke­mény, megfogja az embert. ★ Kertes ház a Rákóczi úton, az udvarban kis műhely- épület Két leánya van a mesternek. Györgyi, aki ősz­szel lesz harmadikos gimna­zista. S aztán Judit, a leg­főbb segítség. Segédlevéllel a zsebében tizenhárom eszten­deje áll apja oldalán. Csak Hazánkban az önálló ház­tartások száma meghaladja a hárommilliót, azaz — ter­melőként vagy fogyasztóként — ilyen hatalmas sereg ellen­őrizheti, s ellenőrzi is napról napra, mi hogyan alakul a zöldség- és gyümölcsellátás­ban. Rögtön leírjuk: az idén lényegesen jobb a helyzet, mint tavaly. Az árukínálat nagyobb, az árak mérsékel­tebbek, s bár jókora vámot szedett a tavaszi fagy, az utóbbi hetek ismétlődő jég­verése; a forgalom kiegyen­súlyozottabb, az ellátás za­vartalanabb az előző eszten­deinél Következetes figyelem A tömegkommunikációs eszközök kora tavasz óta rendszeresen nyomon követ­ték. hogyan láttak neki a ter­melő gazdaságok, a fölvásárló vállalatok és szövetkezetek a tavaly, az év második felében éppen a „státusza” olyan fe­lemás. Segítő családtag, mondja a szakma. Ebben pe­dig az vagyon, hogy se mun­kakönyv, se biztosítás. Hogy miért nem jelentik be? Még fel sem veszi a szerszámot, már havi ezer forint alkal­mazotti kereseti adó terheli a műhely gazdáját. — Hát ennyi rezsit a mes­terségem nem bír el, hiszen tizenhat forint, amit órabér­ként bármely munkánál fel­számolhatok ... Juditnak ak­kor lesz jó, ha leteszem a szerszámot. Lehetne most ön­álló. Csakhogy két műhely már sok-ennek a városnak. — S mivel bocsátja majd útra? — Boldog úgy lesz az élet­ben, ha munkáját becsület­tel végzi. Nekem is akkor kerek a világ, ha valami vi­déki rendelő jön. „Kovács úr, egy jászberényi kollégám mutatta a szakdolgozatát, olyan kötést csináljon!” Ez jó érzés, ez öröm. A minden­kori mesteremberek öröme, akik a lelkűket kalapálták egy ráfba. tAt Kovács György istenes em­ber, szombatonként ünnepel. Tudja róla a város, ilyenkor nem zaklatják. — Volt ennek próbája? Gondolkodó arcát napfény övezi. — Elég egy példa? Negy­vennégyben, karpaszomá- nyosként, századnyi leventét akartak velem kivitetni az országból. Kötéllel fenyeget­tek, megtagadtam. Inkább én pusztuljak, mint százötven gyerek... Moldvay Győző hozott kormányhatározatok végrehajtásának. A rádió sok műsora, a televízió híradá­sai, a Népújságban megjele­nő cikkek ugyan nem „ter­meltek” több zöldséget, gyü­mölcsöt, de tükrözték azt a következetes állami, társadal­mi figyelmet, melyet a közel­látás e nagyon érzékeny pont­ja megérdemel. Zöld utat kértünk és kap­tunk a zöldségtermesztéshez. Tapasztalataink java része örvendetes. A korábbi évek meglehetősen merev frontvo­nalai. s az azokon zajló csa­tornázások helyett mind több tanújelét látjuk az érdekeltek együttműködésének, az erők ésszerű összefogásának, a kölcsönös előnyök keresésé­nek. A kormányhatározatok­nak is, a szemlélet változá­sának is része van abban, hogy a felvásárló szervek ed­dig az előző esztendeinél har­mincöt százalékkal több zöldségre köthettek szerző­dést. s hogy a termelőtől a fogyasztóig vezető út kevés­bé kátyús, mint volt tavaly, tavalyelőtt. Ne becsüljük le a termelői biztonság fokozódá­sát, az anyagi érdekeltség növekedését, ám bátran állít­hatjuk. a változásokban része volt annak az erkölcsi ráha­tásnak, ha úgy tetszik, nyo­másnak is, amelyet a társa­dalmi közfigyelem testesített meg. Ez utóbbi, azaz a fele­lősségérzet javára írható, hogy a gazdaságok sora kie­melkedő nyereséget nem ho­zó, sőt néha veszteséggel járó növényeket is termeszt, mert érzi, tudja, a közellátásban nélkülözhetetlenek ezek. Per­sze. szó sincs arról, tartósan ráfizetést követeljen a ter­melőktől a társadalom, de át­menetileg, az érdekeltség^ az együttműködés bonyolult vi­szonyainak rendezettebbé té­teléig, igényli ezt A szövevény szálai Ne tagadjuk: a zöldség- és gyümölcstermelés eredmé­nyei korántsem a gazdasá­gok. azok vezetőinek szándé­kain múlnak. Éveken át eny­hén szólva következetlenül formálódott az érdekeltség, tekintélyes késedelem halmo­zódott fel a gépi termesztésbe vételnél, a komplex gépesítés­nél — kivéve a zöldborsót, a paradicsomot —, a megfelelő, hűtött raktárterek kialakítá­sánál. Utalhatunk azután a kusza szövevény olyan szá­laira is, mint az eszközellá­tás egyenetlensége — ami a kistermelők és a nagy gaz­daságok esetében egyaránt igaz —, a vetőmagtermesztés és -forgalmazás, az oltvány­előállítás zökkenőire, de arra is, hogy némely helyen baj van a felvásárlók hozzáérté­sével, szakmai alkalmasságá­val. Korántsem választottuk szét e hevenyészett felsoro­lással az összegabalyodott szálakat, de azt talán sikerült érzékeltetni: a kezdeti ered­mények megtartása és to­vábbfejlesztése, a termelés és az ellátás egyenletességének megszilárdítása nem néhány intézkedésen. cselekedeten múlik. Rendkívül szerteágazó feladatokat szükséges megol­dani, amihez a tudományos kutatásnak éppúgy hozzá kell járulnia, mint az új formájú felvásárlói szervezetnek. Ki­terjedt körben helyezhetők el tehát a teendők, s ami bizta­tó, ezt az érintettek egyre in­kább belátják. Tartalék: a szervezettség Az országgyűlés legutóbbi, júniusi ülésszakán a tavalyi költségvetés végrehajtásáról szóló pénzügyminiszteri ex­pozé megkülönböztetett fi­gyelmet szentelt a zöldségel­látás változásainak, s azokat biztatónak ítélte. Valóban, a felvásárlási árak átlagosan 15 százalékos emelése, a terme­lésfejlesztéshez nyújtott ál­lami támogatás — így példá­ul a gyümölcskultúrák tele­pítésénél, hajtatóházak épí­tésénél — okos helyi kezde­ményezésekkel társult, egye­bek között az áfészek terme­lési kedvet növelő akcióival. A különböző, s óhatatlanul részletekre vonatkozó intéz­kedések, lépések ugyanakkor arra is figyelmeztettek, na­gyobb szervezettségre, előre­látásra van szükség, sőt, egyes helyeken a szervezés minimumának kialakítására. Hatalmas árutömeg sorsát, útját kell jól elegyengetni. Tavaly például 308 ezer ton­na paradicsomot, 200 ezer torma zöldborsót, 73 ezer ton­na zöldpaprikát s 672 ezer tonna almát értékesítettek a termelők. Idén nem kisebb, hanem nagyobbak a felada­tok. s ezért megnő a rugal­masság, s gyors áttekintés, ha kell, emberek, eszközök, áruk átcsoportosításának szüksé­gessége, jelentősége. Amihez elsősorban minden érintettől a kötelességek maradéktalan teljesítése szükségeltetik, ám az a többlet is, amit a meg­oldások kölcsönös keresésé­nek, a partner érdekei tiszte­letének, együttműködési kész­ségnek nevezhetünk. Nem mindenáron Tavaly 94 ezer tonna bur­gonyát vásároltunk külföl­dön, s ennek következménye volt a zavartalan kínálat Az ilyen, vagy hasonló tények azonban elgondolkoztató je­leket is rejtenek magukban; legfontosabbként azt. hogy az ellátás hosszú távon nem ha­gyatkozhat a „kerül, arniba kerül” megoldásokra. Átme­neti intézkedésekre mindig is szükség lehet — a zöldség- és gyümölcstermesztés erősen függ az időjárástól —, de a megnyugtató megoldást a ha­zai termelés folyamatos fej­lesztése. korszerűsítése kínál­ja. Ennek jeleit — az öntözés fokozott hasznosításától a több gazdaság alakította tár­sulásokig, a háztáji és kise­gítő gazdaságok növényvédel­mének megszervezéséig — vizsgálódásaink során öröm­mel láttuk. Ezeknek a jeleknek egysé­ges rendszerbe ötvözése már ma feladat, s holnap még in­kább az. Nem mindenáron költséget alig bánva, hasznot éppencsak figyelve kell a ter­melésfejlesztést folyamattá tenni, hanem a társadalmi és a termelői, forgalmazói ér­dekek közelítésevei. Erre — lapunk hasábjain is publikált tények igazolták — lehetőség van, akár a paprikatermesz­tést nézzük, akár az öntöző- rendszerek bővítését, a fej­lesztési források koncentrá­cióját. Egyvalamire nem nyíl­hat lehetőség. Arra, hogy a megtermelt áru kárba vesz- szen, ne jusson el megfelelő minőségben a fogyasztóhoz, a felhasználó iparhoz. S ahogy gyarapodik a megtermelt áru mennyisége, úgy kell rövi­dülnie, s gyorsulnia a termék mozgásának — akár hűtőház­ba. konzervgyárba, akár üz­letbe kerül —, mert ami itt a kevesebb, az az ellátásban — mennyiségben, árban, vá­lasztékban — a több. Kis Kovács Sándor Mimsisd 1977. július 24., vasárnap Papp János 50 ezer liter tej — háztájiból Az országos tejtermelési versenyben első helyezést ért el Timár Sándor, aki endrődi háztáji gazdaságában 12 tehenet tart. A magyartarka tehenek évi 4 ezer liter fölött „pro­dukáltak”. Képünkön: a háztáji tehéncsorda a Körös parti legelőn, ahol Timárék 'naponta kétszer fejik a teheneket. (MTI-fotó — Fehérváry Ferenc felvétele — KS) Bőrben, aranymetszéssel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom