Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-28 / 150. szám
"1 Épül az ötödik ötéves tervben Gabonatárolók Hárommilliárdért Az aratás idején mindig visszatérő kérdés, hol tárol, juk a gabonát, mit teszünk á termés biztonságos elhelyezésére? Ez érthető. hiszen a megtermelt értékek megóvása csak megfelelő raktározással valósítható meg. A mezőgazdasági termelésre is erőteljesen hat az, hogy milyen ütemben fejlődik a tárolás és a feldolgozás. Az idei aratás előtt jó előre felmérték a gabonafelvásárló vállalatok, hogy az átvevőhelyek száma és teljesítőképessége összhangban van-e a mezőgazdasági üzemek betakarító- és szállító- kaoacitásával, s ahol arra szükség volt, új átvevőhelyeket létesítettek. Mint más esztendőben is, most is gondot okoz azonban a gabona elhelyezése. ■ Mert igaz ugyan, hogy a negyedik ötéves tervben 574 ezer tonna gabona befogadására képes tárolótérrel bővült a gabonafelvásárló vállalatok raktártere, de a nagyarányú raktárfejlesztés ellenére a gabona tárolótér-hiány fokozódott. Ennek oka: a gabonatermelés ugrásszerű fejlődése. Ezt mutatja az is, hogy a gabonaipar őszi csúcstárolási készlete a negyedik ötéves tervben 2,9 millió tonnáról 4.5 millió tonnára emelkedett. Az ötödik ötéves terv azonban további termelésnövekedéssel számol, tehát még több gabona felvásárlásáról, tárolásáról, feldolgozásáról és ' exnortálásáról kell gondoskodni. A gabonatermelés dinamikus fejlődésével ÖSS7P- fu tfvZsben a ‘ermé-nvfelvá- párlás rvmnTmisége lolovtősen rmélVedikj Míg 1975-ben 2 millió 013 e^er torma étkezési Vonvérgabonát és 2m’1- jié 1 fí5 p*rer tonna kukoricát Vásároltak fel. 10ea_knn már főm .qzpplnt 7 millió c-n ovor tnnna étkezési konvprgabo- náf és 7 minié soo war ton_ na kukoricát fognák felvá- sárolni. Ez indokolja azt az elhatározást, hogy gyorsított ütemben kell fejleszteni a raktárkapacitást. Ezért az Állami Tervbizottság vasbetonsilók, fémsilók és köny- nyűszerkezetes raktárak létesítésére 3 milliárd forintot hagyott jóvá az ötödik ötéves tervben. Ebből a pénzből összesen 700 ezer tonna gabona tárolására alkalmas tárolótér építhető meg. Ebben az ötéves tervben összesen 280 ezer tonna gabona betakarítására alkalmas vasbetonrendszerű gabonatároló silókat építenek. Ezek a silók hosszú, ÍI0-100 eves élettartamnak De építenek a tervidőszakban 160 ezer tonna gabona fogadására képes fémsilókat is. Ezek a silók a feldolgozásra kerülő gabonakészletek 3—6 havi tárolására alkalmazhatók. Rövid idő alatt felépíthetők, s a fémsilók élettartama 20—25 esztendő, összesen 260 ezer tonna gabona tárolására kéoes földszintes raktárakat is építenek az ötödik ötéves tervben. Ezek a raktárak hazai gvártású típuselemekből fel- ém'thetök. A könnyűszerkezetes érzületekben a gabona kezelése főként mozgatható génekkel végezhető, tehát a technológiai követelményeket csak részben elégítik ki. Elönve a földszintem raktáraknak. hngv a kivitelezést belvi pn«tös7acyP7e+ek is pl- végP7hetik. F7eimeV a raktáraknak az élettartama 20— 25 éTrm tehető. Nagy kérdés, hogy hova telepítsék a£' új tárolóépületeket? Az igazság az, hogy valamennyi megyében szűk a tárolókapacitás, de. a területi elhelyezésre ki kellett dolgozni a megfelelő alapelvet. Eszerint elsősorban a fő gabonatermőhelyekre kell koncentrálni a raktárak építését. Ugyancsak nagyon fontos, hogy a nagyobb forgalmú termelőhelyeken korszerű tárolási kapacitást hozzanak létre, s ügyelni kellett arra, hogy a gabonaexportra való tekintettel, a közlekedési gócpontokon megfelelően felszerelt silók épüljenek. Meg kellett vizsgálni a dunai hajószállitás és a Tiszán történő szállítás lehetőségeit is. A költségmérséklés végett az új létesítmények — a lehetőségektől függően —. elsősorban a meglevő malmok és takarmánykeverő üzemek mellett, azokkal technológiai kapcsolatban épülnek. A területrendezési és területfeilesztési tervekkel összhangban azonban egy- egy beruházás előkészítése során szükségessé válhat új tel°nhelvek kiielölése is. Figvelembe kellett természetesen venni azt is. hogy milyen az egyes megyékben a raktáréiláfotísági arány Vannak ugyanis olyan megyék, mint például Fejér, Baranya, Tolna, Somogy, Bács. ahol a raktárellátottsági arány még az 50 százalékot sem éri el. Ezért épül például Fejérben 20 ezer tonna, Somogybán 40 000 tonna, Tolnában ugyancsak 40 000 tonna gabona befogadására képes vasbetonsiló. Fémsilók és földszintes raktárak szinte valamennyi megyében épülnek. Az eddig felépült és ebben az ötéves tervben átadott raktárak 225 ezer tonna gabona befogadására képesek. Jó ütemben halad tf hát a 70(1 ezer tonna gabona tárolására alkalmas gabonatárházak építése. Az igazság azonban az, hogy az új tárolók felépítése után sem lesz elegendő még a raktártér az összes felvásárolt gabona elhelyezésére. A következő ötéves tervekben gyorsítani kell a tárolótér építését. De addig is fel kell kutatni minden helyi lehetőséget arra. hofiv a gabona biztonságba kerüljön. \ Cs. F. Ikarusok Berlinben Az NDK fővárosában c saknem ezer különböző típusú Ikarus autóbusz szállítja kora reggeltől késő estig a men etrendfizerinti járatokon és a csoportos, illetve idegenforgalmi‘ autóbuszokon az utaso kát. Képünkön: Ikarus autó busz a Friedrich Strasse-i pá lyaudvarnál. (MTI fotó. Fényes Tamás felvétele — KSj Június, nyáridő ... ■ Ezer és egy gondolat kapcsolódik a két szóhoz, az évszak szinte mindenkinek mást jelent. Erről győződik meg az ember lépten-nyo- mon találkozásai, beszélgetései alkalmával, akár csak ha viszonylag szűk helyen történnek is ezek. Mert, mit mond például a Csepel Művek „Qualitál’’ könnyűfémöntödéjének fiatal esztergályosa, Rövid Já- nós? Nos, miután jót nevet a zöld lombok, a sokszínű rétek, kertek, sárguló mezők, s effélék hallatán, a legkomolyabban kijelenti, hogy jó, majd utánanéz, valójában ilyen-e ez a nyár. Majd megint elneveti magát, s magyarázza: természetesen csak tréfálkozott. Az viszont igaz, hogy tényleg keveset látott, érzett eddig a szép napokból, mivel hetek óta — csak a Szép pályá én nagyon szeretem A kislányból kitűnő kereskedő lett I-Iogy repül az idő! Szinte hihetetlen: már tizennyolc év telt el azóta, hogy egy fekete hajú kislány nagy bátran belépett az áruház igazgatóhelyettesének a szobájába, és azt mondta: — Tavaly meg tetszett ígérni, hogy ebben az évben felvesznek tanulónak. Most itt vagyok, és tessék betartani az ígéretét, mert én elhatároztam, hogy kereskedő leszek, és amit én egyszer elhatározok, azt meg is valósítom. Az. igazgatóhelyettes nemigen emlékezett a kislányra. — -Igaz — veti közbe Bo- hács György né, az egykori jó ! fellépésű fekete kislány —, hogy nem is emlékezhetett, mert akkoriban rengetegen jelentkeztek erre a pályára, és 390-ból jó. ha száznak sikerült .. . A jó megjelenés, a határozottság azonban megtette a magáét: felvették a kislányt, es ő céljának megfelelően, elindult a kereskedői pálya nagyon szép, ám sokszor nagyon nehéz útján. — Nem azt mondom — emlékezik vissza a csaknem két évtized elteltével —, hogy gyermekkori vágyam volt ez a pálya. A nyolc osztályt ugyan kitűnően elvégeztem, de határozott elképzelésem akkor még nem volt. Aztán valaki azt javasolta, hogy ezt próbáljam meg, és nekem megtetszett az ötlet: jelentkeztem, de akkor létszámfeletti voltam, így csak egy évvel később sikerült. Igaz, nem tágítottam tőle, mint ahogy attól az elhatározásomtól sem. hogy ha törik, ha szakad — én tovább tanulok ... Akkoriban az elhatározásaimat én leírtam egy papírra. és beletettem egy borítékba. Kötelezvény volt ez önmagámmal szemben, és a papír mindaddig benne volt a borítékban, amíg nem teljesítettem az elhatározásomat ... A kislány — akiről hamar kiderült, hogy véfbeli, nagyszerű kereskedő — embert próbára tevő körülmények közt kezdte a,szakmai tudnivalók elsajátítását: — Lapos kocsival húztuk át az árut a naaykertől. néha meg triciklivel... Emlékszem. egyszer az egyik kislány — ma is kolléganőm itt a Centrumban —. azt mondta. hogv maid ő vezet, én meg üljek be előre. Benne voltam, mentünk is egy darabig. míg fel nem borultunk. A tricikli rám esett, de szerencsére nagyobb baj nem lett a dologból, és én szépen haladtam a kereskedői pályán, és másodikos koromban megengedték, hogy beiratkozzam a közgazdasági technikumba, levelezőre, persze, csak azzal az ígérettel, hogy a tanulásban nem lesz visszaesés... Sikerült, és újabb négy év múlva, amikor megkaptam az érettségi bizonyítványomat, elővettem a borítékot, kibontottam, és boldog voltam, hogy teljesítettem az elhatározásomat. Közben pedig — nem ő mondja, hanem az áruház vezetői és nagyon sok vásárló —, kitűnő kereskedő lett, és jelenleg a kötöttáruosztály helyetjes vezetőjeként dolgozik a Centrum Áruházban. Olyan még nemigen fordult elő, hogy valamiért vagy valakire ideges lett volna: mindig, mindenkihez kedves, készséges, pedig anyaként is hatalmas feladatot lát el: egyedül neveli három kisfiát. — Hogy bírja? Hogyan lehetséges, hogy sohasem fárad el? — Azt nem mondom, hogy nem fáradok el, hiszen sok vesződség van a gyerekekkel, igaz. anyukám is sokat segít nekem, de itt. az üzletben sem könnyű, sokszor fáradt vagyok. De nincs visszaesés, én azt nem engedhetem meg magamnak .. Talán nem is hiszik el. de én még egyetlen napot sem voltam táppénzen, nem volt mulasztásom, arra viszont már kínáltak lehetőséget, hogy irodában dolgozzam. Nem vállaltam, hiába lett volna könnyebb, én az emberek nélkül nem tudom magamat elképzelni. — Nem tapasztalja, hogy a jó, a lelkiismeretes kereskedő önmaga munkáját nehezíti Minél kedvesebb, udvariasabb, annál többen keresik, annál több dolga van...? — De igen. ezt mindig tapasztalja az ember. Ugyanakkor viszont az is igaz, hogy elmondhatatlanul jó érzés tudni, hogy a vásárlók bizalommal, szeretettel fordulnak hozzám. És ha lehet, én tanácsot is adok a vásárolt holmihoz. Itt van például az Agnes gumibugyi. Sokan panaszkodnak rá, mert a mű' anyagpatent hamar elromlik rajta, így sokan tartanak tőle, én azonban mindenkinek elmondom: rá lehet varrni rendes fémpatentet is, és azzal sokáig eltart... — Mi a véleménye a mostani tanulókról? — Ma már úgy látszik, nem nagyon vonzza a fiatalokat ez a pálya, akik idejönnek, azokból is csak néhányban látszik a törekvés. .. Ráadásul csak heti két nap gyakorlatijuk van. ez pedig kevés, mert kereskedő igazán csak boltban válhat kereskedővé. És ez a szándék, mondom, kevésben látszik. Ügy tudom, a továbbtanulás megjelölésekor csak kevesen írják első helyre ezt a pályát. A kereskedelem csak második, harmadik helyen szerepel. Pedig szép pálya: én nagyon szeretem. B. Kun Tibor TANULÁS foglalkoztatja. Már visszatért ugyan a szabadságáról, de a vizsgák még eszében vannak. Nem kevesebb, mint 10 tárgyból kellett készülnie, s ezek feléről elnök előtt adott számot Csepelen. Már az utazgatás is idegtépő volt, nem még a beszámoló! No, de mindegy, az a lényeg, hogy túl van rajtuk, vége immár a harmadik évnek is, a kohóipari szakkközépisko- lából — amelynek kihelyezett tagozatán tanul — egyetlen esztendő van hátra. S a tanévkezdetig marad elég „vakáció”! — Remélem — tervezgeti —, hogy sikerül nyélbe ütni az általam vezetett KISZ- alapszervezet négynapos mátrai kirándulását, á családommal külön is elruccanhatok valahová, talán a Balatonhoz. S több időm jut —■arra, hogy hároméves kisfiámmal játszhassam, sétálgathassak a szabadban... Domsits György, a vállalati szerszámüzem köszörűse — családi házának építését folytatja a nyáron is. Ilyenformán pedig a nyár, olyan a számára, mint a tavasz volt, vagy akár az ősz lesz: műszak után rohanás haza. esetleg az építőanyagtelepre. Mert hol ezért, hol azért kell járni a TÜZÉP- hez, olykor többször is. — Amolyan „non-stop” munka a miénk — magyarázza, hogy szóba elegyedünk — hiszen tulajdonképpen ' még 1930-ban, a nagyapám által kezdődött az ÉPÍTKEZÉS odhaza Zagyvaszántón. Aztán mindig adódott valami újabb tennivaló a házon. Toldoztuk, foldoztuk. mígnem az idén úgy döntöttünk, hogy lebontjuk és újat, szebbet, korszerűbbet emelünk a helyén. Már tető alatt is van ez a másik, s most éppen a padlásmunkákon a sor! Két és fél szobás lesz az épület. Sokba kerül, még a kölcsön, a vállalat 10 ezer forintos kamatmentes hitele mellett is nagy szükség van a két kezem erejére, ügyességére. Néha ugyan segít egy-két barát, szomszéd, a legtöbbet azonban, úgy érzem, magam adhatom. A gyári két műszak mellett nem könnyű a vállalkozás, de feltétlenül megéri, hiszen, ha 45 éves koromra is, de végre teljesül az álmom! Az apci tömbgyártó üzem új csarnokának első nyara az idei. S mint az első — beszéli Kosnyák Kálmán üzemvezető — minden bizonynyal a legnehezebb is. Akár az egész esztendő. — Sajnos, a tervezők kevésbé vették figyelembe szakmánk sajátosságait, üzemi gyakorlatunkat, tapasztalatainkat — magyarázza — így egy sor kellemetlenséggel kell megküzdenünk minJ dennapi munkánk alkalmával. A berendezéseket szerencsére már úgy, ahogy sikerült rendbe tenni, a szállítás, az előkészítés azonban még sok kívánnivalót hagy maga utón. Hogy mást ne mondjak — mutat egy alimí- niumhulladékkal megrakott kis kézikocsi felé — így kin* lódunk az anyagmozgatással. Elől. a rúdnál a főolvasztárunk. Két társa pedig a segítség, hogy a rakomány le ne dűljön, s könnyebben haladjon. A főolvasztár, Novák Ferenc kínos mosollyal mondja: persze, hogy más lenne a dolga.1 A kemencék irányítása, az adagolás szervezése, a salakolás. a csapolás, s egy sor ilyenféle a tulajdonképpeni feladata — de hát a szükség törvényt bont. — Kilenc esztendeje dolgozom itt, de ilyen meleg nyaram még nem volt...! — folytatja dohogva. — Nem számít a kereszthuzat, sőt még az sem, ha ődaRinn hűvösebbre fordul vagy éppen esik, MŰSZAKRÓL, MŰSZAKRA alaposan megizzadunk. S úgy látszik, hogy hasztalan erőlködünk, hiszen eddig még egyetlen hónapban sem tudtuk „hozni” a tervet! Az üzemvezető — akit egyébként szintén bánt a huzamos lemaradás, s az eltelt évek sokkal jobb teljesítményekhez szoktattak Csepelen — dicsérettel fékezi az indulatot: — No. azért, ha lassan is, csak előbbre lépünk, s egyre biztatóbbak az eredményeink. Ebben pedig különösen neked meg a társaidnak, a brigádodnak van talán a legnagyobb érdeme. Hiszen például nemcsak a hiányosságok pótlásában 6egítkeztetek társadalmi munkában, hanem mint most is, kerül-fordul eltaláljátok, hogy hol van a legnagyobb szükség rátok, rendkívül rugalmasan megoldjátok feladataitokat. Aztán, hogy csak egyet említ-- sek: a II. számú, a „csurgató kemence” amit közvetlenül ,.dirigálsz” elsőként felelt meg a kívánalmaknak, először teljesítette a programot! Nálatok a legnagyobb az egy emberre jutó termelés! Szóval, ha így haladunk, ha törekvéseinkhez megkapjuk a vállalatvezetőség minden támogatását, akkor azért az év végéig teljesen rendbe jöhetünk ... Ebben bízik Pataki Ferenc, a vállalati pártbizottság titkára is. S abban, hogy bár az üzemben jelenleg mp3 vannak gondok, a Qualitál azért egészében teljesíti féléves tervét is — így munkatársaival együtt derűsebb nyárra számíthat, ' mint nemrég még gondolták volna. Gyónj Gyula t Bohács Györgyné: elmondhatatlanul jó tudni, hogy bizalommal, szeretettel fordulnak hozzám. (Fotó: Perl Márton) QualitáR nyár
