Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-10 / 135. szám

ITT / 1 . . V*^ ^ ßp ■ p « | -| «a ^ Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: [ Hazaérkezett Kómából a magyar küldöttség Választások után választás? LEHET, HOGY VÉGET ÉRT a belpolitikái zűrzavar, amely hónapok óta jellemzi Pakisztánt? Elképzelhető, hogy Bhutto miniszterelnök, akinek taktikai érzékét még legnagyobb ellenségei is eiismerik új politikai erőpró­bába, új választásokba bocsátkozna? A Pakisztánból érkezett legújabb hírek alapján el­képzelhetőnek tűnik, hogy véget ér az a belpolitikai vál­ság, amelyet a dél-ázsiai ország élt át a március 7-én bú ‘"rtott parlamenti választások óta- A három legna­gyobb városban- Lahore-ban, Karachi-ban és Hyderabad- ban véget vetnek a rendkívüli állapotnak. Mindezt azok­nak a tárgyalásoknak a javára írják, amelyek immár egy hete folynak Bhutto miniszterelnök és az ellenzék képviselői között. A megbeszélésekről sokat nem tud a külvilág, de annyi ismertté vált. hogy két terv fekszik a tárgyalóasztalon. Az egyik szerint a közeljövőben ren­deznek parlamenti választásokat, amelyen ugyanazok a jelöltek indulnának, akik a márciusin. A másik elkép­zelés egy jelöltjeikben is új választást tűzne ki néhány hónap múlva. MI OKOZTA a több száz emberéletet követelő pa­kisztáni belpolitikai zűrzavart? A márciusi választáson Bhutto miniszterelnök pártja, a Pakisztáni Néppárt hagy arányú győzelmet aratott. E siker tükrözte: eredménnyel jártak Bhuttonak azok a törekvései, amelyekkel a dél­ázsiai ország válságos helyzetét akarta’ leküzdeni- Bhutto 1971 óta áll az ország élén. Szembe kellett néznie az Indiával vívott háborúban elszenvedett vereség, a Kelet- Fakintán elszakadása okozta viharral, az előző katonai diktatúrák alatt felhalmozódott csődtömeggel. Lépéseket tett a korábban nagyonis egyoldalú Amerika- és Kína- barát külpolitika felülvizsgálására, az Indiával való megbékélésre. Pakisztánban az elmúlt években több fontos társadalmi és gazdasági reformintézkedést hoztak. MAR A VÁLASZTÁSOK KIÍRÁSAKOR látható volt, hogy Bhutto — persze sohasem riadt vissza megfelelő manőverektől, s ha kellett, az erős kéz politikájától — a győzelemben bízott. Meg is nyerte, s az ellenzék, amely a jobboldaltól a szélsőjobboldalig terjed, csalással vádolta. Ez volt a legkézenfekvőbb ürügy belpolitikai viharkeltésre. Az ellenzék ugyanis elsősorban olyan erő­ket tömörít, amelyek meg akarják tartani feudális és fél- feudális- nemegyszer törzsi hatalmukat. Sőt, szélsőséges muzulmán álláspontról támadták a kormányzat világi törekvéseit Mozgósították erőiket, és heteken át súlyos utcai összecsapásokat provokáltak a nagyvárosokban. Már-már úgy tűnt hogy Bhutto elbukik az ellenzék rohama miatt. Végül is, és ebbe nyilván nagy szerepe van a hadsereg támogatásának, tárgyalásokat kénysze- rített ellenfeleire- S a legújabb fejlemények szerint újra $ elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy megnyerjen egy z választások utáni választást is. Zalai István (Folytatás az 1. oldalról) közöttük, a nemzet egé­szének egyre nagyobb hasznára. Mindez azt jelenti,, hogy a Szentszék és a magyar kato­likus egyház őszintén és be­csületesen hajlandó tovább haladni ezen az úton. Kellő­en méltányolja azt, amit az állam eddig tett a maga ré­széről a kölcsönös megálla­podások formájában az eddi­gi eredményekért. Őszintén kívánjuk, hogy ezen az úton haladva még nemesebb célo­kat is elérhessünk. Tudjuk — fordult a pápa Kádár Jánoshoz —. hogy ön is több ízben kifejezésre jut­tatta erre irányuló készsé­gét. Ez arra ösztönöz ben­nünket, hogy látogatását, amelyet az eddig megtett út bizonyos értelmű végső iga­zolásának tekintünk, egyút­tal ígéretnek is lássuk: hogy új eredményeket érünk el kapcsolatunkban, a, köl­csönös megértésben, és olyan nemes ügyek szolgálatában, amelyek pozitív együttmű­ködéssel szolgálják a ma­gyar nép érdekeit, de ezen túlmenően . más népek, az egész emberiség érdekeit is, a béke védelmét, az egyes népek társadalmi, gazdasági, kulturális és erkölcsi hala­dását A Szentszék ismeri és nagyra értékeli mindazt, amit ebben a tekintetben Magyarország tehet. Ezt az országot történelme és föld­rajzi helyzete Európa szí­vében szinte törvényszerűen a béke szeretetére és óhajá­ra ösztönzi. A magyar kor­mány a maga részéről ugyancsak értékelte a Szent­széknek a'zt a készségét, hogy hozzájáruljon egy olyan erőfeszítéshez amely tulaj­donképpen közös érdekből fakadó kötelesség. Nem fe­ledhetjük többek között, hogy a Szentszék 1969-ben éppen Budapest­ről kapta először a felhí­vást, hogy támogassa az európai biztonság és együttműködés erősítését célzó kezdeményezést, amely később a helsinki értekezletben öltött testet. A Szentszék számára meg­tisztelő volt, hogy részt vehe­tett ezen . az értekezleten an­nak tudatában: ezzel is ko­moly erkölcsi és politikai alapot teremthet földrészünk népeinek jobb együttélésé­hez. Hőn kívánjuk — adott hangot kívánságának —, hogy a konferencia záróok­mányát, amelyet az európai államok legfőbb vezetői ír­tak alá, minden részletében minden aláíró ország mara­déktalanul végrehajtsa. A pápa végezetül ezeket mondta: ezzel a kívánsággal együtt üdvözletünket és jókí­vánságainkat is tolmácsol­juk önnek, feleségének és kí­séretének, valamint a szá­munkra oly becses, emlékünk­ben és imáinkban mindig je­lenlevő magyar népnek. Szálljon le rá a mindenható áldása — zárta szavait. Kádár János a vatikáni látogatás után nemzetközi sajtóértekezletet tartott az olasz és a Rómában akkre­ditált külföldi sajtó képvi­selői. s a magyar újságírók részvételével. A Magyar Népköztársaság különrepülőgépe, amely olaszországi látogatásáról hozta Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkárát, az Elnöki Tanács tagját, fe­leségét és kíséretét, az esti órákban megérkezett Bu­dapestre, a Ferihegyi re­pülőtérre. Közös közlemény Kádár Jánosnak, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első tit­kárának, az Elnöki Tanács tagjának olaszországi látoga­tásáról. Kádé- János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának tagja. Giulio Andreottinak, az Olasz Köztársaság mi­nisztertanácsa elnökének meghívására, 1977. június 7-e és 9-e között hivatalos látogatást tett Olaszország­ban. A látogatás során Kádár Jánost fogadta Giovanni Leone, az Olasz Köztársa­ság elnöke. Ezenkívül láto­gatást tett Amintore Fanfa- ninál, a szenátus, valamint Pietro Ingraónál, a képvise­lőház elnökénél. A szívélyes, baráti légkö­rű megbeszéléseken Kádár János és Giulio . Andreotti A magyar—finn kapcsolatokról Tóth Ferenc, az MTI dip­lomáciai tudósítója írja: Az elmúlt időszakban sok­oldalúan és intenzíven fej­lődtek Magyarország és Finnország kapcsolatai. Kon­taktusaink — jellegükben és tartalmúkban egyaránt — összhangban vannak az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet záróokmá­nyában foglaltakkal, és jó példáját adják a különböző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élésének. Politikai kapcsolataink alakulását elősegíti, hogy a két ország a legtöbb nemzet­közi kérdésben azonos vagy egymáshoz közeli nézeteket vall. Finn részről kedvező fogadtatásban részesültek azok a magyar javaslatok, amelyeket a helsinki záróok­mányban foglaltak magyar- finn viszonylatú végrehajtása érdekében tettünk. Kapcso­latainkban jelentős szerepet játszik a nyelvrokonságon is alapuló, hagyományosan ba­ráti viszony, amelyet egyre inkább a kor követelményei­nek megfelelő tartalommal töltünk meg; s ez érdekében áll nemcsak hazánknak, ha­nem az egész szocialista kö­zösségnek is. Az MSZMP és a Finn Kommunista Párt azonoß né­zeteket vall a nemzetközi helyzet, valamint a nemzet­közi kommunista mozgalom időszerű kérdéseiben. Az MSZMP a szociáldemokrata pártok közül elsőként a finn szociáldemokrata párttal ala­kított ki intenzív kapcsola­tokat. Az államférfiak találkozói Kétoldalú kapcsolataink kedvező irányú fejlődését nagyban befolyásolták a ma­gyar és a finn vezetők gya­1977. június 10., péntek kori személyes találkozói. E kapcsolatok krónikájába tar­tozik Urho Kekkonen 1963- as nem hivatalos és 1969-es hivatalos látogatása Magyar- országon, Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének 1971-es finnországi útja. Ki­emelkedő jelentőségű volt Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első tit­kárának Urho Kekkonen el­nök meghívására 1973-ban Finnországban tett látogatá­sa. Közvetlen találkozójukra került sor 1975-ben is, az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet záróok­mányának aláírásakor Hel­sinkiben. 1975. tavaszán Kekkonen elnök jugoszláviai útja alkalmával oda- és visz- szautaztában is megszakí­totta útját Budapesten, és is­mét hasznos eszmecserét folytatva találkozott Kádár Jánossal és Losonczi Pállal. 1976. novemberében Kekko­nen elnök — Kádár János és Losonczi Pál meghívására — hivatalos látogatást tett hazánkban. Közvetlen magas szintű ta­lálkozóra került sor a ma­gyar miniszterelnök 1971-es finnországi és a finn minisz­terelnök 1974-es magyaror­szági látogatása alkalmával is. Egyezmények, barátsági betek Számos egyezmény megkö­tésében is kifejeződött kap­csolataink fejlődése. Így 1959-ben kulturális, 1969-ben légügyi, 1969-ben a vízum- kényszer eltörléséről szóló, 1971-ben konzuli egyezmény, 1974-ben a kereskedelmi aka­dályok kölcsönös megszünte­téséről szóló megállapodás született. A kapcsolatok sajátos for­máját jelenti a barátsági he­tek ismétlődően egyidejű megrendezése a két ország­ban. Eddig négy alkalommal — 1968-ban, 1970-ben. 1973- ban és 1976-ban — volt ilyet, barátsági hét; s a „népi dip­lomácia” ezen esernénye a politikai delegációk mellett 200—300 tagú csoportok köl­csönös látogatásai kapcsán is sor került. A barátsági he­tek fővédnöke mindegyik esetben Losonczi Pál és Ür­ítő Kekkonen volt. Élénk kapcsolatok alakultak ki 11— 11 finn, illetve magyar test­vérváros; valamint a két fő­város között is. 1950. óta vég­zi sokrétű tevékenységét a Rinn—Magyar Társaság. Kulturális , együttműködésünk jelenti a két ország kapcso­latainak hagyományosan leg­élénkebb területét. Az állam­közi kulturális egyezmény keretében — kétéves munka­tervek alapján — vegyes bi­zottság irányítja e kapcsola­tok alakulását. A két fél évente egyetemi hallgatókat fogad teljes képzésre a küldő fél által megjelölt területe­ken. Széles körű és színvonalas színházi és zenei kapcsola­tok is kialakultak. A magyar színdarabok a legtöbbet ját­szott külföldi művek közé tartoznak a finn színházak­ban. A gazdasági kapcsolatok terén is — a hatvanas évek felétől kezdődően — számot­tevő a fejlődés, amely külö­nösen az utóbbi esztendők­ben vált dinamikussá. A ma­gyar—finn kereskedelmi for­galom például 1975-ben csaknem hatszorosa volt az 1968. évinek. Jelentősen fej­lődik a műszaki—tudomá­nyos együttműködés is. Az 1975. január elsején életbe lépett, a kereskedel­mi akadályok kölcsönös meg­szüntetéséről szóló magyar— finn megállapodás értelmé­ben mindkét fél meghatáro­zott ütemben csökkenti, vé­gül eltörli a partnerország­ból származó árukra kivetett vámot és megszünteti az egyéb, kereskedelmi akadá­lyokat. Az 1970-ben életbe lépett vízummentességi megálla­podás nagymértékben előse­gítette a turistaforgalom fej­lődését. Például 1974-ben a finn beutazók száma öt és félszer nagyobb volt, mint 1969-ben, a Finnországba lá­togató magyar turisták szá­ma mintegy 50 százalékkal növekedett; 1976-ban már több mint 22 ezer finn ál­lampolgár járt Magyarorszá­gon, illetve két és fél ezer­nél több magyar Finnország­ban. A finn külpolitikáról Magyarországon nagyra becsülik Finnország pozitív nemzetközi tevékenységét, békepolitikáját. 1948-ban kö­tött barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segítség- nyújtási egyezmény alapján példamutató, jószomszédi vi­szonyt és baráti együttmű­ködést alakított ki Finnor­szág a Szovjetunióval. A finn aktív semlegességi politikát a finn társadalom döntő többsége támogatja. Ismertek és ' elismertek Finnországnak az európai béke és biztonság feltételei­nek kialakításában vállalt kezdeményezése^ és szerepe, az európai értekezlét előké­szítésében és lebonyolításá­ban végzett nagy jelentőségű tevékenysége. A finn vezetők hangoztat­ják, hogy a politikai enyhü­lést katonai enyhüléssel kell kiegészíteni. Kekkonen elnök a nyugati vezetők közül első­ként üdvözölte a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testületének javaslatát: az európai biztonsági és együtt­működési értekezleten részt vett államok kössenek szer­ződést arról, hogy elsőként nem alkalmaznak atomfegy­vert egymás ellen. A Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság kap­csolatai teljes összhangban vannak a helsinki értekezlet záróokmányában foglaltak­kal. és több tekintetben azo­kon túlmenően is érvénye­sülnek. (MTI) beható eszmecserét folytatott a magyar—olasz kapcsolatok fejlődéséről, valamint a kö­zös érdeklődésre számot tar­tó nemzetközi kérdésekről. Megbeszélésre került sor Púja Frigyes, a Magyar Nép- köztársaság külügyminisztere és Arnaldo Forlani, az Olasz Köztársaság külügyminiszte­re között. Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter Rinaldo Ossola olasz külke­reskedelmi miniszterrel foly­tatott eszmecserét, v A tárgyaló felek megelé­gedéssel állapították meg, hogy a Magyar Népköztár­saság és az Olasz Köztársa­ság kapcsolatai az utóbbi években eredményesen fej­lődtek. Kifejezésre juttatták eltö- költségüket, hogy a két or­szág miniszterelnökei által 1975. november 12-én aláírt magyar—olasz közös nyilat­kozatnak megfelelően a jö­vőben is mindent megtesz­nek népeik barátságának el­mélyítéséért. országaik együttműködésének fejleszté­séért. Mindkét fél üdvözölte a gazdasági együttműködésben elért eredményeket. Megál­lapították, hogy a vonatkozó egyezmények végrehajtása kedvező irányba halad. A felek súlyt helyeznek a kereskedelmi forgalom ki­egyensúlyozott bővítésére, oly módon, hogy lehetővé teszik az árucsere magasabb szintre emelését, a még meglevő akadályok fokoza­tos csökkentése és felszámo­lása révén. Elégedetten állapították meg, hogy a kétoldalú együttműködés legfontosabb területeit szabályozó állam­közi egyezményeik gyakorla­ti alkalmazása eredményes. A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecsere során a felek kifejezték eltökélt­ségüket. hogy hozzájárulnak az enyhülési folyamat to­vábbfejlesztéséhez, az orszá­gok együttműködésének ki- szélesítéséhez, függetlenül azok társadalmi és gazdasá­gi rendszerétől. Véleményük szerint az európai ‘biztonság és együtt­működés megszilárdításának fontos feltétele a helsinki záróokmány ajánlásainak maradéktalan végrehajtása, ' Hangsúlyozták az ez évi belgrádi találkozó fontossá­gát. Elhatározott szándékuk, hogy tevékenyen hozzájárul­nak á záróokmányban a ta­lálkozó elé tűzött célok el­éréséhez. A felek nagy fontosságot tulajdonítanak a leszerelés­re irányuló erőfeszítések folytatásának, olyan intézke­dések révén, amelyek kiegé­szítik a politikai enyhülést és megerősítik a biztonságot Európában és az egész vilá­gon. Remélik, hogy a stra­tégiai fegyverek korlátozá­sáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások mielőbb sikere­sek lesznek. A két fél ismét aláhúzta a közép-európai haderők és fegyverzet kölcsönös csök­kentéséről és a kapcsolódó intézkedésekről Bécsben fo­lyó tárgyalások fontosságát és kifejezte kívánságát, hogy azok pozitív eredmény­re vezessenek. A felek meg vannak győ­ződve arról, hogy az ENSZ- közgyűlés leszerelési kérdé­sekkel foglalkozó rendkívüli ülésszaka és — megfelelő előkészítés után . — a vala­mennyi nukleáris fegyverrel rendelkező ország részvéte­lével megrendezendő lesze­relési világértekezlet előse­gítené a leszerelés problé­májának megoldását. Ismételten megerősítették; hogy Magyarország és Olasz­ország álláspontja a közel- keleti helyzet békés rende­zését illetően közel áll egy­máshoz, ahogy azt az 1975J november i2-én aláírt, ma­gyar—olasz közös nyilatko­zat megállapította. Hangsúlyozták a genfi érJ tekezlet fontosságát a közel- keleti helyzet átfogó rende­zésében és síkraszátltak az értekezlet munkájának fel­újítása mellett. A felek véleménycserét folytattak az Afrika déli já­szén kialakult helyzetről, az. Egyesült Nemzetek Szerveze­tének a gyarmati népek és országok függetlensége meg­adásáról szóló nyilatkozataién és más vonatkozó határoza­tai alapján. ~ Ismét kijelentették, hogy ■ teljes mértékben támogatják az ENSZ céljait és elveit, valamint szerepének és ha­tékonyságának erősítését a béke, a nemzetközi bizton­ság és igazságosság megszi­lárdításában, továbbá a tár­sadalmi és gazdasági haladás előmozdításában, az emberi jogok és az alapvető sza­badságjogok védelmében. Kádár János olaszországi látogatása a két ország vi­szonyának fontos eseménye volt, jelentős mértékben hozzájárult Magyarország és Olaszország gyümölcsöző kapcsolatainak elmélyítésé­hez. a kölcsönös bizalom erő­sítéséhez. Kádár János megújította Giovanni Leone köztársasági elnök és Giulio Andreotti miniszterelnök magyarorszá­gi hivatalos látogatásra szó­ló meghívását. Az Olasz Köz­társaság elnöke és az olasz minisztertanács elnöke meg­erősítette, hogy a meghívást örömmel elfogadja. Róma, 1977. június 9. A Heves megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat molnár ipari tanulónak beiskoláz az 1977—78-as oktatási évre 8 általános iskolát már elvégzett és most végzős tanulókat. A 3 év tanulmányi idő alatt biztosítunk díjmentes taníttatást, diákotthoni elhelyezést, napi négyszeri étkezéssel. Az elért tanulmányi eredménytől függően 500—1100 Ft-ig terjedő ösztöndíjat adományozunk. A tanulmányi idő alatt díjmentes tanszer- és munkaruha- ellátást biztosítunk. A szakmunkásvizsga letétele után a kollektív szerződésben meghatározott szakmunkás­órabérrel alkalmazzuk szakmunkásainkat a megyében levő malom- és keverőüzemeinknél. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti vezetőjé­nél, (Gyöngyös, Április 4. tér 4.), valamint körzeti üzemeinknél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom