Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-03 / 129. szám
Teljes értékű munkát — végezhetnének AZ ORSZÁGGYŰLÉS szociális és egészségügyi bizottságának rehabilitációs albizottsága — érdemes a hosz- szú név mögé tekinteni — alig kéthónapos múltra tekint vissza, de ahogyan mondani szokás, nagy gonddal készül első ülésére, ahol átfogó képet igyekszik adni a megváltozott munkaképességűek helyzetéről. A számuk több mint 600 ezer, többségük mozgássérült, Ez azonban csak becsült adat, mert valójában még sohasem történt pontos felmérés róluk. Egyetlen tény, hogy tavaly 272 ezren részesültek rokkantsági nyugdíjban, havonta mintegy 370 millió forint összegben. Az évi 4,5 milliárd forint tetemes költség, a rokkantság mögött meghúzódó termelési veszteség azonban sokszorosa ennek. Érthető te4 millió nyaraló a Balaton partján A Balatonon a szakszervezeti és a vállalati üdülőházakban már több mint 30 ezer beutalt tartózkodik. Csaknem mindenhová megérkeztek az első turnus vendégei. A Balaton partján az idén 28. szezonját kezdte meg a szakszervezeti üdültetés. A két parton az idén turnusonként 13 000 vendéget fogadnak a szakszervezeti nyaralóházakban. Ezenkívül a balatoni fizető- vendéglátó szolgálat nyaralóiban, a kempingekben és a , szállodákban az idén további százezrek, hazai és külföldi vendégek, élvezhetik a nyaralás örömeit. A vfkendezőkkel együtt — becslések szerint — az idén jóval több. mint négymillió lesz azok száma> akik hosz- szabb-rövidebb időt töltenek el a Balatonnál. hát, hogy a munka társadalmában különleges jelentőségű a rehabilitáció, a testi, vagy szellemi fogyatékosságban szenvedő ember munkaképességének a lehetőség szerinti helyreállítása. A rehabilitáció lényegesen gazdagabb tartalmú, mintsem jótékonyságnak lehetne tekinteni. Eredete elsősorban a szocialista társadalmi rend humánumában keresendő, valamint a munka, a produktív termelőtevékenység helyesen felfogott emberformáló szerepében. És csak harmadsorban említendő a napjaink immár krónikus munkaerőhiánya. Mindez indokolná, hogy a rehabilitációt a jelentőségét megillető súllyal kezeljék. Hogy a különböző igyekezetek egy irányba hassanak, a megváltozott munkaképességű ember aktivizálása irányába. Mégsem ez történik. Annak ellenére sem, hogy ma már az üzemek többségében rehabilitációs bizottság működik. Felmérik a rokkantakat, számba veszik a nekik megfelelő munkahelyeket, többségük mégis passzív. Nagyrészt talán azért, mert a „megfelelő munkahely” fogalma sem egyértelmű. Sok helyütt a könnyű munkával azonosítják, a liftkezeléssel, öltözőőrzéssel, portási beosztással. AZ EFFÉLE MUNKA valóban könnyű, vonzereje azonban csak az intézkedésre kötelezett vezetők szeméAktuális kérdésről, megyénk állattenyésztésének helyzetéről tanácskozott csütörtökön délután Egerben, az MSZMP Heves megyei Bizottsága mellett működő gazdaság- és szövetkezetpolitikai bizottság. Ott volt Poden Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa is. Barta Alajosnak, a megyei pártbizottság titkárának megnyitó szavai után dr. Varga József, Heves megye ben van. Hiszen ez látszik a legegyszerűbb megoldásnak. Ám a látszat csal. Mert az esetek jó részében ugyanaz az ember, akit a porta, vagy a lift kezelésére kárhoztatnak, némi átképzés árán teljes értékű produktív tevékenységre is képes lenne, ha a gépet hozzá, testi fogyatékosságához igazítanák. Vagyis „könnyű” helyett úgynevezett adaptált munkahelyről gondoskodnának. S ezzel bebizonyosodna számára, hogy szükség van, rá, ami értelmet adna éveinek, meghosszabbítaná életét. A 600 ezer rokkant közül mintegy 200—250 ezer fiatal korban vált csökkent munkaképességűvé. Ök azok, akik ügyesebb szervezéssel, okosabb gondoskodással, megfelelően kiválasztott feladattal, teljes értékű munkára is alkalmasak lehetnének. És itt sokkal többről van szó, mint egyszerűen a létbiztonságuk megteremtéséről. Hiszen erről intézményesen gondoskodik a társadalombiztosítás. Az évtizedes múltra visszatekintő rehabilitációs törvény a foglalkozási rehabilitációt szabályozza. A TELJES KÖRŰ rehabilitáció egységes rendszere, kiépítése azonban még várat magára. Ezt szorgalmazza nagy ambícióval, a tőle megszokott ötletgazdagsággal az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága. Tanácsának elnökhelyettese tartott előadást a nagy- és kisüzemi szarvasmarha-, sertés- és baromfitenyésztés helyzetéről, valamint a fejlesztés további feladatairól. A tanácskozás után a bizottság tagjai Tiszanánára látogattak, ahol a Petőfi Termelőszövetkezet vezetőinek kíséretében megtekintették a közös gazdaság korszerű szarvasmarha-tenyészetét. Lukács Mária Téma: az állattenyésztés helyzete Heves megyében Es a kirakatok mögött mi van? Brigád — a tizenkettedik évben Mindennapos májusi kép: kislány és édesanyja a kirakat előtt. A kislány — mert kicsi, még nincs hároméves, és mert mindent tudni akar — kérdez. — Ez mi? — Üzlet. — Nem ez, hanem ez a nagy üveg? — Ez kirakat, kicsim. — És a kirakatban mi van? — Láthatod: cipők, ruhák, kisingek... — És a kirakatok mögött mi van? O O O Hagyjuk a kislányt, hadd nyűglődjön az anyukája karján, de a kérdését — kérSzepesi Oszkár: az a legfontosabb, hogy szeretjük a szakmát, nekünk a kirakat az életelemünk. jük kölcsön tőle: „És a/ kirakatok mögött mi van?” Kérjük kölcsön, és vigyük el a József Attila brigádnak. ennek a tizenkét esztendővel ezelőtt alakult, tizenkét tagú kis közösségnek. A Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat dekorációs részlegeként Gyöngyösön dolgoznak, a Mátrai út egyik kis régi, lebontásra ítélt épületében. Ha nem is hiánytalanul, de azért jó néhányan együtt vannak a híressé vált kis stábból, Szepesi Oszkár csoportvezető mutatja be őket, mindenekelőtt a brigádvezető Volent Miklóst, aztán Kiss Pál bácsit, aki a maga 76 évével korelnök és már hosszú ideje nyugdíjasként dolgozik a brigádban, aztán Hagymási Jánost és a fiatal, fekete szakállas Lakatos Károlyt, a dekor Karlóját, s a többieket. — Mi van a kirakatok mögött, mi van a sikerek mögött? — a kérdésre együtt keresgetik a választ. Mielőtt azonban megfogalmaznák — nem szerénytelenségből — az eddig elért eredményekről beszélnek. Ebből kiderül, hogy az 1965- ben alakult brigád 1969-től töretlenül fejlődik, ekkor érték el a bronzkoszorús fokozatot, ezután pedig váltakozva újabb bronz és ezüst fokozatok következtek, 1975 pedig meghozta számukra az arany fokozatot, újabb egy év múlva megkapták A vállalat kiváló brigádja kitüntetést, most pedig nemrégiben annak örülhettek, hogy az ágazaton belül A szakma kiváló brigádja kitüntetést is megkapták. Az általuk elnyert oklevelek közül néhány a falakon, keretben díszeleg, legtöbb azonban egy szekrény polcán pihen ... — Mi, akik itt vagyunk, mindnyájan nagyon szeretjük a szakmánkat — mondja Szepesi Oszkár —, és ha kedvvel dolgozik az ember, akkor nemigen végezhet rossz munkát. Én úgy gondolom. hogy ez az alap, így érhettünk el olyan eredményeket, hogy vállalatunk vezetői és a szakma magasabb vezetői is elismerésre méltónak találtak bennünket. — Tedd hozzá azt is — fordult a csoportvezető felé Pali bácsi —, hogy nemcsak a munkát szeretjük, de egymással is nagyon jól kijövünk. Én például nem is tudom, mi lenne velem nélkületek ... — Igen, igen — csatlakoznak egyszerre többen is „nagyapó” véleményéhez —, igazán jól megvagyunk egymással. Itt még nemigen volt példa arra, hogy feszültség lett volna a levegőben, ha mégis akadt probléma, azt mindig nyíltan, őszintén, halogatás nélkül megmondtuk egymásnak. Enélkül a megalapozott és az évek során elmélyült barátság, egymás becsülése és támogatása nélkül még a munkaterületük egyszerű ellátása is igen nehéz lett volna. Hozzájuk tartozik ugyanis 33 gyöngyösi, 19 hatvani kirakat, valamint Petőfibánya és a Mátravi- dék kirakatainak gondozása. — Ebben a sok kirakatban bizonyára sokféle árucikket mutatnak be ... — Igen — hangzik a válasz —, meglehetősen sokfélét: ruházati cikkek, jármű, vegyesipar, és sorolhatnám tovább, mert az élelmiszer és a vendéglátás kivételével mindenféle árucikk rendezésével, bemutatásával foglalkozunk. — Jelenleg min dolgoznak? — Az évszaknak megfelelően a nyárra, a nyári kiMilyen lesz Hatvan új műanyagipari üzeme? Egy terv ismét valósággá válik Fokozatosan kialakul Hatvan város iparszerkezete, ahogyan azt a helyi párt- és tanácsi szervek az V. ötéves tervben meghatározták. A formálódás, fejlődés egyik bizonysága a jászberényi Aprítógépgyár új üzemegysége, amelyet — mint nemrégiben tudósítottunk róla — már most júniusban építem kezdenek a Mészáros Lázár utca végén kijelölt területen. Nem messzire tőle jut közművesített telephelyhez a Fővárosi Műanyagipari Vállalat gyáregysége, amelyet a nehézgépipar meghonosodásával azonos ütemben kívánnak tető alá hozni a központi vezetők, egyetértésben a város vezető testületének elvi álláspontjával. Érdemes kicsit részletesebben elmerülni az érlelődő, immár a megvalósulás útját járó tervekben, hiszen az új üzem 6—8 év alatt Hatvan büszkeségévé, a hazai műanyagipar egyik korszerű fellegvárává fejlődik. Miből lesz a cserebogár? Az erőteljesen kibontakozott akció egyébként a jelenleg már szép sikereket felmutató -tízesztendős hatvani gombüzem létére vezethető vissza. A pesti Műanyag- ipari Vállalat eme fiókintézménye a városfejlesztési tervek szerint „halálra ítélt” Horváth Mihály utcai öreg épületben készít hazai, külföldi piacra különböző gombokat, jelenleg alig száz embernek nyújtva megélhetést. S az üzem termelési értéke sem haladja meg éves szinten a 16 millió forintot. A szanálás ténye önmagában parancsoló szükség, de ugyanakkor indokolja a mielőbbi áttelepülést, valamint a kis telephely gyárrá növelését az a hatalmas kereslet, ami általában megnyilvánul nemcsak a műanyag gombok, hanem a poliészterszálas tartálykészítmények, csövek iránt. így és ezért csengenek össze a helyi érdekek a termelés országosan fontos igényével, s mind ezeket figyelembe véve támogatta a törekvést mind a megyei párt- bizottság, mind a megye tanácsi vezetése. A „zöld lámpa” pedig annyit jelent, hogy három lépcsőben, pontosabban 1985-ig előbb korszerű gombüzem. majd a tartályok, csövek gyártására alkalmas, automata gépekkel felszerelt két műhelycsarnok épül a tanács által adományozott telken, s akkorára a gyár termelési értéke eléri a 160 millió, forintot, vagyis tízszeresé lesz a mostaninak! HÁÉV-vállalkozás Az áttelepüléssel, illetve a továbbfejlesztéssel kapcsolatban önként felmerül a munkaerőkérdés, amely általában összefügg a különböző iparágak meghonosításával. Természetesen a tervezés, szervezés időszakában figyeltek erre a gondra, A felmérés azonban a bizakodókat igazolta. A teljes felfutás időszakában az automatizált üzem a mostani százzal szemben 360 ember dolgos kezét igényli, amit részben háztartásbeli női munkaerő mozgósításával kívánnak biztosítani, részben pedig ide irányítják az iskolából kilépő fiatalokat. Egy-egy hasonló nagyságrendű ipartelep létesítésénél a munkaerővel egyenlő fontosságú, hogy meghatározott időre elkészüljenek a tervek, s legyen hozzájuk építő kapacitás. Nos, e tekintetben szántén nincs ok aggodalomra! A Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalat már a kiviteli terveken dolgozik, a Műanyagipari Vállalat pesti közDontja pedig sikeres tárgyalást folytatott a Heves megyei Állami Építőipari Vállalattal a beruházási munkálatokra. Ilyen formán semmi akadálya annak, hogy még ez évben elkezdődjék az első lépcsőt jelentő új gombüzem építése. 47 millió forint Ennyibe kerül a munkálatok első szakasza, ami szembetűnően jellemzi az egész építkezés volumenét, valamint az új gyártelep gépigényét. A jelzett 47 millió forintos összegben azonban több járulékos munkát találunk a gyártó csarnok mellett. Elkészül például a nyári, téli üzemelésű, gázfelhasználású kazánház■ amely később az egész telepet elláthatja energiával. Három műhely- csarnokra számított transzformátorállomást, öltözőt, fürdőt, kis alapterületű irodarészt, úthálózatot is építenek, s egyidejűleg végzik el a közműfektetést. Konyha, étkező viszont nem létesül! A dolgozók ebédeltetését egyelőre a szonmszédos üzemekkel — AFIT, Aprítógépgyár — összedolgozva kívánják megoldani. Hogy milyen lesz végső formájában Hatvan egyik új gyártelepe? Feltétlenül az elmondottakhoz kívánkozik még a környezet kialakítása, különös tekintettel az idevágó törvény szellemére. Az építkezéssel együtt kezdik a telephely fásítását, amelyben szintén segítséget nyújt a városi tanács, hogy az ipar céljára kijelölt terület ne csak hasznos, hanem esztétikus is legyen... Moldvay Győző rakatok rendezésére, strandés kempingcikkek ízléses elhelyezésére, valamint az áfész által meghirdetett „Étkezés a szabadban” című kiállításra. — Eredményeik azt mutatják, hogy szinte gondtalanul dolgozhatnak... — Ez így talán túlzás.’ Kétségtelen azonban, hogy lényegesen kevesebb a problémánk, mint a kezdet éveiben, amikor alig lehetett szakmunkást kapni. Azóta divatszakma lett a kirakat, ami sok előnyt jelent, jóllehet, ennek is megvannak a maga buktatói. Néhányan például az iskola elvégzése után kénytelenek rájönni, hogy a kirakat — nem aző világuk. o o o A jó munka önmagában nem lett volna elég ahhoz, hogy a József Attila brigád elérje a szakma kiváló brigádja címet, amelyért most 46 kiváló képességű és ösz- szetételű közösség versengett. A plusz, amely a sikerhez kellett, nem kevéssé azon is múlott, hogy a brigádtagok érdeklődési köre azonos, illetve nagyon közel áll egymáshoz és több elfogadott újításuk van. Az irodalom, a művészet töb- bé-kevésbé például mindnyájuk számára egy kicsit személyes kérdés is. így nem szükséges külön agitáció, ha író—olvasó találkozót szerveznek, ha képző- művészeti kiállítás megtekintésére, vagy éppenséggel szervezett politikai képzésen való részvételre nyílik alkalom. — Ily módon búcsúzóul talán elhangozhat a kérdés, hogyan ítélik meg a brigád további fejlődésének lehetőségét? — A fejlődésben természetesen mindnyájan bízunk — válaszol Volent Miklós —, de a kitüntetés következő fokozata már igen magas: a Magyar Népköztársaság kiváló brigádja cím elnyerése lenne. Ehhez azonban még nagyon sokra lenne szükség, arról nem is beszélve, hogy talán a munkánk jellege nem olyan, amely lehetővé tenné, hogy elérkezzünk erre a magaslatra. Más kérdés, hogy mi a jövőben is úgy akarunk dolgozni, mintha minden módunk meglenne rá, hogy végül mégis kiérdemeljük valamelyik rangos elismerést. B. Kun Tibor 1977. június 3., péntek Volent Miklós: minden évben több elfogadott újításunk van, amit pedig ezen a pályán — keve* sen mondhatnak el. (Fotó: Perl Márton)
