Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-15 / 113. szám

VILÄG PROLETÁRJAI. EGYESÜLTETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXVni. évfolyam, 113 szám ÄRA: 1.— FORINT 1977. május 15., vasárnap Befejeződtek a magyar—jugoszláv pártközi megbeszélések Ballagás *77 Búcsú az iskolától Pillanatkép a Dobó. gimnáziumból. Olasz pártprogram f Befejeződött az Olasz Kom- I jnunista Párt Központi Bi- I zottságának ülése. A kb jó- I váhagyta a rövid távú kor- I mányprogram kidolgozását célzó pártközi tárgyalások eddigi eredményeiről szóló beszámolót, és megbízta a vezetőséget e tárgyalások folytatásával. Második napi­rendi pontként megvitatta annak a munkabizottságnak előterjesztését, amely a párt középtávú programjának ki­dolgozására kapott megbízást néhány hónapja. A középtávú program egy 3—5 éves időszakra szóló át­fogó javaslat, amelynek cpl- ja mélyreható szerkezeti át­alakítások megvalósítása az olasz társadalomban a de­mokratikus erők összefogása I útján. A társadalom megújí- | tását célzó program olyan [ megoldásokat javasol a vál- | üjágproblémákra, amelyek } egyben a szocializmus irá- I nyába mutatnak. Célja nem- | csak a pillanatnyi áthidalás, | hanem a mélyebb társada- t lomátalakítás. Ugyanakkor a [ benne foglaltak nincsenek el- | lentétben azokkal a javas- 1 latokkal, amelyeket az OKP | jelenleg a rövid távú tenni­valók kidolgozásakor képvi­sel a pártközi tárgyalásokon. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága meghívására, 1977. május 12 —14. között baráti látogatást tett hazánkban Sztane Dolanc, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizott­sága Elnöksége Végrehajtó Bizottságának titkára. Kísé­retében volt Dusán Alimpics, a JKSZ KB elnökségének tagja, a Vajdasági Kommu­nisták Szövetsége Tartományi Bizottságának elnöke, dr. Vi- tomir Gasparovics, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagy­követe, Boriszlav Milosevics, a JKSZ KB elnöksége kül­ügyi osztályának osztályveze­tő-helyettese és Andrej Zsel- jeznik, az elnökség végrehaj­tó bizottsága titkárának ka­binetfőnöke. Sztane Dolancot fogadta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára. Magyarországi tartózkodá­sa során Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára és Gyenes And­rás, a Központi Bizottság tit­kára. folytatott megbeszélése­ket a JKSZ küldöttségével. A baráti légkörben lefolyt tárgyalásokon tájékoztatták egymást a- Magyar Népköz- társaságban és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaságban folyó szocialista építőmunka eredményeiről, országaik; gazdasági fejlődé­sének és társadalmi-politikai életének időszerű eseményei­ről. Kölcsönös tájékoztatásra került sor az MSZMP XI. és a JKSZ X. kongresszusa ha­tározatai végrehajtásának menetéről és tapasztalatai­ról. Megeiegedessel állapítottak meg, hogy népeik javára jól fejlődnek az MSZMP és a JKSZ baráti kapcsolatai, a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság sokoldalú együttműködése. Áttekintették a nemzetkö­zi helyzet alakulását és vé­leménycserét folytattak a Helsinkiben 1975-ben meg­tartott európai biztonsági és együttműködési értekezleten elhatározott belgrádi találko­zó kérdéseiről. Síkraszálltak a helsinki záróokmány egy­séges egészként való végre­hajtásáért, és azért, hogy a belgrádi tanácskozás építő szellemben járuljon hozzá az európai földrész békéje, biz­tonsága, kölcsönösen előnyös együttműködése erősítéséhez. Sztane Dolanc budapesti látogatása során az elvtársi légkörben és a kölcsönös megértés szellemében lezaj­lott megbeszélések hozzájá­rulták az MSZMP és JKSZ, valamint a két szomszédos szocialista ország népei ba­rátságának és együttműkö­désének további elmélyítésé­hez. Sztane Dolanc jugoszláviai látogatásra hívta meg az MSZMP Központi Bizottsá­gának küldöttségét. A meg­hívást köszönettel elfogad­ták. Sztane Dolanc és a kül­döttség tagjai szombaton el­utaztak hazánkból. A Keleti pályaudvaron Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Gyenes András, a Központi Bizott­ság titkára, dr. Berecz Já­nos. a Központi Bizottság külügyi osztályának vezetője búcsúztatta. Ott volt dr. Vi- tomir Gasparovics, a Jugosz­láv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagy­követe. (MTI) Köszönetnyilvánítás Ezúton mondok őszinte kö­szönetét mindazoknak a kol­lektíváknak és személyeknek, akik üdvözletükkel megtisz­teltek. a nemzetközi Lenin Békedíj elnyeréséhez gratu­láltak. Szombaton az ország 529 gimnáziumának és szakkö­zépiskolájának mintegy 48 ezer nappali tagozatos diák­ja fejezte be tanulmányait és a hagyományos ballagással búcsúzott el az alma mater­től. A virágokkal díszített ok­tatási intézmények, tanter­mek, az érzelmileg oly so­kat jelentő emlékek, az al­sósok figyelmessége, a neve­lők szívből jövő jókívánsá­ga emlékezetessé tette ezt a napot mindazok számára, akik az érettségire készül­nek. Körképünkben a megyei eseményekről tájékoztatjuk olvasóinkat. Több mint nyolcszázan Egerben Bárki érkezett ezen a na­pon a megyeszékhelyre, ész­re vehette a sötét ruhába öl­tözött fiúkat és lányokat, s azokat a szülőket, akik tanúi akartak lenni annak, hogy gyermekük életének egy je­lentős állomására érkezett. A Gárdonyi Géza Gimná­zium és Óvónői Szakközépis­kolában mintegy 230 ifjú jár­ta végig a négy év során megismert tantermeket, fo­lyosókat. Valamennyiükben felötlöttek az egykori élmé­nyek, újra érezték a hajdani diákcsínyek hangulatát. Er­re emlékeztette őket Papp Sándor igazgató. A Szilágyi Erzsébet Gim­názium és Kereskedelmi Szakközépiskolából négy osz­tály tanulói indultak az élet­be. Az Alpári Gyula Köz- gazdasági Szakközépiskola 156 ballagója közt ott voltak azok a negyedikesek, akik az iskola történetében elő­ször szereztek végzettséget számítástechnikai ágazatban. Őket szerte az országban — a megyei számítóközpontok­nál, valamint a különböző nagyvállalatoknál — olyan munkahely várja, ahol meg­becsülik szakképzettségüket és felkészültségüket. Helyzetkép Gyöngyösről Három középiskola utolsó évesei köszöntek el Gyöngyö­sön az őket nevelő tanárok­tól, s a régi barátoktól. A Berze Nagy János Gim­názium 160 érettségizőjét Be­recz Andrásné igazgató kö­szöntötte. A Vak Bottyán Já­nos Szakközépiskola 130 nappali és több mint 200 fel­nőtt tagozatos neveltje mél­tatta az oktatók sok éves, lel­kiismeretes tevékenységét. Érdekesség az, hogy a-mun­kaidő után ismereteiket gya­rapítók sorából két osztály emelt szintű, egy pedig gép­ipari tagozatos képzettséget szerzett. Az anyaiskolába el­jöttek a Selypre kihelyezett csoport tagjai, is» -r , A Mezőgazdasági 'Szakkö­zépiskolában 32-en vonultak el az ünneplők előtt. Öltét Vadász Ernő igazgató látta el olyan tanácsokkal, ame­lyeket a későbbiekben sok­oldalúan kamatoztathatnak. Kettős jubileum Hatvanban Tízéves az új-hatvani köz- gazdasági szakközépiskola és gimnázium. Az itteni osztá­lyokból 96 ifjú szerez majd olyan bizonyítványt, amellyel helytállhat sokféle poszton. Az idén ünnepli megalaku­lásának 50. évfordulóját a jo hírű Bajza József Gimnázi­um és Egészségügyi Szakkö­zépiskola, amelynek 170 bal- lagóját Ambrus Endre igaz­gató bocsátotta szárnyra ezen a borongós, esőbe hajló dél- előttön. A verssel, a .kórus- számokkal gazdagított ben­sőséges ünnepségen Heutschy Attila köszönte meg a gon­doskodást, az intézmény zász­laját pedig Hegedűs Katalin vette át a negyedikesektől. írásbeli, hétfőn „Lélegzetvételnyi” szünet után, a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban má­jus 16-án, hétfőn, megkez­dődnek az írásbeli vizsgák. Az első napon a magyar nyelv és irodalom, a máso­dikon a gimnáziumokban a matematika, a szakközépis­kolákban a szakmai tárgy, majd a hét végéig a többi írásbelire is sor kerül. Azok­nak a tanulóknak, akik olyan egyetemeken, főiskolákon folytatják tanulmányaikat, ahol matematikából, fiziká-, ból és biológiából felvételiz­nek, az írásbelit május 23- án és 24-én, egyszerre tart­ják. A szóbelik június 9-től 21- ig zajlanak le. A középiskolák első/ há­rom osztályának tanulói sza­mára a tanítás június 11-én, szombaton ér. véget.------—----------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 E lkezdik és... S okféleképpen folytathatjuk a címben álló félmondatot, már ami a fogalma­zást illeti. A lényeg, a szavak különbözősége ellenére, azonos. Elkezdik és majdcsak befe­jezik. A gyakorlottabb újságolvasó ebből rög­tön sejti, mi következhet. Igen, a beruházá­sok makacs kísérője, a kivitelezési idő meg­nyúlása töprengésünk tárgya. Az az időtar­tam, amely — összehasonlító vizsgálatok sze­rint — másfélszeresen, kétszeresen haladja meg a fejlett ipari országok átlagát. Az el­gondolkoztató tény magyarázata sok ágra bomlik, az azonban bizonyos — ezt igazolták a különféle elemzések —, hogy az elsietett kezdésnek, a gyatra előkészítésnek meghatá­rozó szerepe van az eredetileg tervezett át­adási határidők túllépésében. Meghökkentő adat a magunkfajta laikus számára: február végén több mint kilencezer építmény állt kivitelezés alatt, s csupán az építőipari vállalatoknál, azaz a szövetkezete­ket, szövetkezeti közös vállalkozásokat nem véve figyelembe. Azt, hogy sokat építünk, fölfoghatjuk a gazdasági fejlettség adott szintje velejárójának. Könnyen meglehet azonban, azért építünk túl lassan, mert sok mindent kívánunk egyszerre, egyidőben tető alá hozni. S ha ehhez hiányoznak a megfele­lő kivitelezői szervezetek, akkor érthetően el­aprózódik az erő — ember és eszköz egyaránt _, valamennyi építményen dolgozgatnak ugyan, de szervezetlenül s ezért lassan, keve­Könnyű legény könnyen ugrik, tartja a népi bölcsesség, s mintha csakis ilyenek buz- gólkodnának egy-egy beruházás kezdetekor. Később azután mind nehezebbek lesznek ezek a „könnyű legények”, s azt is elfeledik, mi­ként kell ugrani. Hazánkban minden három beruházásból kettő úgy készül el, hogy idő­ben és költségben többet emésztett fel a ter­vezettnél. Amit java részben a felületes elő­készítés rovására írhatunk. Mert hiszen mi­féle előkészítő munka folyt ott, ahol építés, szerelés közben derülnek ki a baklövések. Az áttervezésekkel „természetesen” hónapok tel­nek el. a munka áll. jobb esetben látszatfel­adatokkal piszmognak az emberek, a gépéket máshová irányítják... — egyetlen hibás lépes fölborítja a rendet. A félreértést elkerülve: a legutóbbi eszten­dőkben megnőtt azoknak a beruházásoknak a száma, amelyeket határidőre, s a költsége­ket betartva — sőt, azokból megtakarítva — adtak át. Javulás tapasztalható tehát, ahogy valamelyest kedvezőbb a beruházási kiadások megtérülésének ide.ie is. Ennek tudatában sem tarthatjuk azonban .egészségesnek, hogy tavaly, 1975-höz mérten, tízmilliárd forinttal növekedett az év utolsó napján kivitelezés alatt álló építmények költségvetési összege, s megközelítette a 77 milliárdot. Indokoltan ke­rült tehát bele az MSZMP Központi Bizottsá­ga 1977. április 13-i üléséről kiadott közle­ménybe, hogy „fokozni kell erőfeszítéseinket a gazdaságos termelési szerkezet további fej­lesztéséért, a beruházások tervszerű megvaló­sításáért”. Ez a két teendő ugyanis sokszoro­san összefügg. A tervszerű beruházási munka nem öncél, hanem feltétele a program szerin­ti termékkibocsátásnak, a gazdasági élet za­vartalan vérkeringésének. Idén, a népgazdasági terv szerint 164 mil­liárd forint költhető beruházásokra, s ennek az összegnek 49 százalékát vállalati hatáskör­ben használhatják fel. Figyelembe véve, hogy az építőipari vállalatok esztendőnként 16—18 ezer létesítményt adnak át, a szóban forgó pénz ésszerű kiadása nem is olyan egyszerű. Még bonyolultabb, ha az egyéb beruházási tevékenységet is — pl. technológiai szerelés, bel- és külföldi gépek megvásárlása, időbeni szállíttatása — számításba vesszük. Minél sokrétűbb egy-egy feladat, annál nagyobb a jelentősége a fölkészülésnek, azaz annak, hogy még a kivitelezés megkezdése előtt fény de­rüljön a lehetséges buktatókra. Nemzetközi összehasonlító adatok szerint a beruházások teljés kivitelezési idejének kétharmadát az előkészítésre fordítják, s egyharmad jut a tényleges megvalósításra. Hazánkban fordí­tott a helyzet, s hozzátéve, amit már említet­tünk, hogy maga az időszükséglet is másfél- szerese, kétszerese a nemzetközi átlagnak, ké­pet alkothatunk az egészségtelen arányokról. L eegyszerűsítené a valóságot, ha azt ál­lítanánk, hogy az érdekeltség hiánya játszik közre a vázolt jellemzők fennmaradá­sában. Az is, mert gyakorlatilag 1976-ig a be­ruházónak, a tervezőnek és a kivitelezőnek az érdekeltsége nem találkozott a gyors, a költ­ségeket kritikával kezelő munkában. Ma va­lamennyire más a helyzet, de még — amint azt az országgyűlés építési és közlekedési bi­zottsága is megállapította februári ülésén — sok a tennivaló. Az érdekeltség javításával párhuzamosan azonban szigorítani szükséges a kellő előkészítés számonkérését, tökélete­síteni a munkaszervezést, gyorsabb tempóban folytatni az építő- és szerelőipari vállalatok felszereltségének korszerűsítését. Valójában ismert 'feladatokról van szó. De jórészt csak szó van róluk, s késik a tett. Márpedig a cse­lekvésre mindenki jogosult, sőt— kötelezett. E kötelezettség teljesítése híján az érintettek úgy járhatnak, mint az egyszeri ember, késve ült az asztalhoz, csont volt a vacsorája. . Lázár Gabor Kádár János Ballagnak a gárdonyisok. (Fotó; Tóth Gizella) \

Next

/
Oldalképek
Tartalom