Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-10 / 108. szám
Kató na szín játszók fesztiválja Tehetséges fiatalok, színvonalas produkciók Gálaműsor a Gárdonyi Géza Színházban Pillanatkép a varjak és a baglyok háborújából A megyeszékhely kulturális életében rangos eseménynek számít a színjátszó csoportok és irodalmi színpadok néphadsereg! fesztiválja. Érthető is, hiszen erre a kétévenként megrendezésre kerülő programsorozatra szerte az országból érkeznek fiatalok, akiknek bemutatkozása nemcsak a felkészültség, a rátermettség szintjéről tanúskodik, hanem — és ez külön élmény — érzékelteti azt is, hogy meddig jutott, milyen gondokkal küszködik általában is, merre tart az amatőr művészeti mozgalom. Május ötödikén és hatodikén, huszonhét együttes, mintegy ötszáz tagja lépett pódiumra a Hámán Kató Megyei Úttörőházban. Közülük a zsűri nyolcat érdemesített arra, hogy vasárnap délelőtt az egri Gárdonyi Géza Szín- ' házban — gálaműsor keretében — adjon ízelítőt képességeiből. Tiszteletreméltó a Metró építkezésén dolgozó honvédek vállalkozása. A civil életben szakmunkásként tevékenykedő ifjak — születésének századik évfordulója alkalmából — az igazi Adyt szólaltatták meg. Egyikük sem volt rutinos előadó, egyéni ízű hangjukkal, mesteri beszédtechnikájukkal — adottság és képzettség híján — nem bűvölhették el a közönséget, mégis emlékezetes perceket szereztek, mert megértették, s póz nélkül, a harsány színeket mellőzve tolmácsolták a költő gondolatait. Ugyanez az igényesség jellemezte az általuk megzenésített és előadott verseket is. A fővárosból jött az Aquincum nevet viselő csoport. A szereplők Aurórának a hajnalt nevezték című jelenetükkel, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emléke előtt tisztelegtek. Túlzás nélkül mondhatjuk: ezek a fiúk, lányok, mintha a világot jelentő deszkákra termettek volna. Megnyerő biztonsággal táncoltak, énekeltek, játszottak, s az sem zavarta őket, hogy egy közepesen megirt alkotást elevenítettek meg. A hiányosságokat leleményességükkel, ötletességükkel pótolták. Hasonló erényekkel jeleskedtek a jászberényiek, akik átélten, sallangmentesen formálták meg az egyes figurákat, egyszer sem feledkezve meg az összhang fontosságáról, a mának is szóló mondanivaló — a varjak és a baglyok háborújáról feldo]- gozó állatmese ebben is bővelkedett — elsődlegességéről. Nagyobb tapsot kaptak volna, ha Horonicz Mária a rendezés során kerüli az egyhangúságot, s lendületesebb ritmust diktál. A gáladélelőtt sztárjai kétségkívül a jánoshalmiak voltak. A Petőfi Irodalmi Színpad tagjai — valamennyiü- ket felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára — azt mondták el, hogy a jelen ifjúsága számára mit jelent 1848-—49 öröksége, a szabadság eszméje. Nem hagyatkoztak mások agyonismételt, vaskos közönyt kiváltó gondolataira, hanem eredeti módon közelítették meg a témát. Petőfi verseit adták elő egészen egyéni tolmácsolásban. Nem bűvölte el őket az elődök, a kitűnő mesterek, legnevesebb színészeink sokszor béklyót jelentő példája. A forradalom poétáját beszéltették, elhagyva a sablont, a csömört keltő nagyhan- gúságot, a rikító frázisokat. A visszafogottság, a mértéktartó értelmi és érzelmi hangsúlyok tehetségük legérzékletesebb jelei. Ti csak láttok, de nem ismertek minket címmel, azok a budapestiek nyilatkoztak meg, akik gyermekkorukban átélték a cigánysors megany- nyi keserűségét. Többségük még általános iskolai tanulmányait sem fejezte be, s a kultúrával jórészt csak a honvédségnél ismerkedett meg. Ezek után természetes, hogy nem nyújthattak se rendkívülit, se tökéleteset. Esetükben a bíráló bizottság a szorgalmat, az igyekezetei értékelte. Ebben pedig nem volt hiány. A gyenge összeállítás — irodalmi jellegű szövegek váltakoztak pongyolán megfogalmazott mondatokkal — s az igényességre egyáltalán nem törekvő színpadra állítás, sajnos csak megtépázta teljesítményük rangját. A hódmezővásárhelyiek Nyerges András Disznók című — az Odüsszeia egy részét, a Kirké-sztorit szatirikus hangvételben tálaló — művét mutatták be. Mindannyian nemcsak önfeledten (Fotó: Tóth Gizella) komédiáztak, hanem maradéktalanul felvillantották a napjaink torz emberi magatartásformáit fricskázó utalásokat is. A Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola hallgatói a katonaélet visszásságait csipkedték. őszintén, jó szándékkal, ráadásul szellemesen is. Kellett ez az olykor harsány kacajt kiváltó humor, mert szemben a felnőtte« komolykodással — a fiatalság lényegéből fakad. Külön erény az, hogy a nevettető történetek füzérét korántsem hagyományos eszközökkel jelenítették meg. Nagy fába vágták a fejszét a kiskőrösiek, akik Schneider—Bereczki musical jellegű alkotásának, A harmadik keresztesháborúnak egy részletét adták elő. Mozgás- és énekkultúrájuk, tánckészségük a hivatásos művészekével vetekedett. Mit .tudtunk meg az amatőr színjátszó mozgalom helyzetéről ? Elsősorban azt, hogy egészségesen fejlődik, s mind figyelemre méltóbb vonásokkal gazdagszik. Ha a tehetséges szereplőket rendszeresen és sokoldalúan képzik, ha jó művek, egyéniségükhöz közelálló témák tolmácsolásával bízzák meg őket, s munkájukat rátermett rendezők irányítják, akkor képességeik legjavát adják. Mint oly sokan ezen a vasárnap délelöttön... Pécsi István Az Alfa és az ő holdbázisa A dolgok jobb megértése szempontjából: a sci-fi, a science fiction angol szó rövidítése, magyarul tudományos-fantasztikus, — még egyszerűbben és immáron köznyelvileg: scifi. így egybeírva és egybemondva. Tehát tudományos. Tehát a tudomány olyan tételeire, a tudomány határai között — rendkívül széles határok ezek — olyan megállapításokra, előrejelzésekre (jóslatokra: ezt rossz csengése miatt nem akarom leírni) építi történetét a scifi, amelyek éppen mert tudományosak, nem mondanak ellent, nem is mondhatnak ellent a természet egész univerzumra érvényes törvényeinek. Ha ellentmondanak, fantasztikus lehet, tudományos semmiképpen sem a történet. Azaz: „fi" igen, de „sei” nem. Az ember mióta homo sapiens — és ki tudja, hogy előtte nem-e? —, mindig lelkesen ijesztgette egymást és önmagát. Ahová tekintete nem jutott el, ahol tapasztalatai nem adtak megnyugtató fogódzót, oda eljutott és megkapaszkodott a fantáziája. Így aztán e fantázia jóvoltából, meg minden bizonynyal valami genetikai félelememlékek okán is, nem elégedett meg egyszerűen a sárkánnyal, ha az nem volt hétfejű. Am igazán csak akkor volt igazán sárkány a sárkány, ha mind a hét fejéből még és tüzet okádott. Aztán az emberiség bölcsebb (?) lett, felnőtt és a sárkányok odakerültek, ahová valók: a mesék világába. Egy olyan világba, ahol a dolgok természetéből adódóan a farkas emberi hangon beszélget a nagyanyóval, ahol a róka koma mindig csúful jár, ahol emberi értelemmel viseltetnek a füvek, a fák, az állatok, még a tárgyak is. A mesék világában minden lehet. És mindent lehet. Meséje és mesélője válogatja. hogy ezek a kis történetkék az ember, vagy emberke jobbítását segítik elő, avagy rémületét keltik, rossz ösztöneit serkentik. Ám erről, ezekről mindenki tudja, hogy -r mesék. Ügy is fogja fel, úgy is kezeli, és ha a kisgyerek számára e mese realitás is, mire önmaga létének realitására ébred, már tisztán tudja, hogy mesében a tanulság volt az igaz, a történet csak a burok hozzá. Nem hisz többé a hét kis törpében. Legfeljebb a Hófehérkében, akinek az sem baj, ha nem fehér a ruhája. Az Alfa holdbázis című angol sci-fi sorozatról — illetőleg annak kapcsán — már e lap hasábjain is jelent meg tudományos hírmagyarázat, sőt olvasói levél is —, sajnos kissé megkurtítva —, mert kétségtelen, hogy tévénézők milliói érdeklődéssel figyelik König parancsnoknak és társainak kalandjait a világegyetem végtelen térségeiben. Sőt, azt is el kell mondanom az igazság kedvéért, hogy „Az utas visszatér” ez a vasárnap este sugárzott részlet önmagában véve nem is figyelmen kívül hagyandó kérdést boncolgatott az önmaga eszközeivel: mennyire és milyen mértékben felelős a tudós, ha tudománya — tévedés folytán akár — az emberek millióinak pusztulásával jár? Akár ha ez a pusztulás más galaktikák népét is érinti. A kozmikus lelkiismeret és felelősség csendült ki e filmből, ha még oly naiv módon és eszközökkel is Mégis azt kell írnom és mondanom: „műfajában” hamis ez a sorozat. Mert a tudományosság látszatába, komoly, sőt helyenként komor palástjába öltöztetett mese ez csupán, rengeteg tudományos halandzsával, amitől a mese valóságnak, a történet elhihetővé — illetőleg a jövőben elhihetővé válik. Valamikor az emberiség őskorában, aztán az emberiség történetének középkorában népesítették be még a köröttünk levő bolygókat is — emberekkel. Aztán jöttek a riogató szörnyek bolygói, és • most megint — érdekes ez a ciklikusság az emberiség elképzeléseiben más világok értelmes lényeiről — újból önmagát vetíti ki az ember képzelt, vagy létező világok értelmes élő lényeinek. Így jelenik njeg, mint valami Antikrisztus, a Sziriusz galaktika ott már egyesült világának képviselője, így jelenhetnek meg a légyszörny fejű űrhajók, s így járhatja meg más galaktikák — más világok — világát a Queller űrhajó tizenöt év alatt. Még a fénynél is sebesebben?! Különben is eléggé riaáztó, embertelen világ az, ami az Alfán osztályrésze az ott dolgozó űrbolyongóknak. Hát milyen legyen ? —mondhatná valaki, milyen legyen egy, a világűrbe kiszakadt Hold-bázis élete. Még a Holdé is riasztó, nem hogy a Hold és vele együtt még az ismeretlen világűr! Csakhogy ez az angol filmsorozat még az áltudományosság keretein belül is elkövet egy immáron sajnálatosan megszokott és idegesítő hibát: géppé dévai-' válja az embert. Nincs derű, nincs törekvés emberi kapcsolatokra, itt nincs nosztalgia a föld, a szerettek iránt Gépies, automatizált, komputerrel vezényeltnek tűnik minden ebben az űrmesében éppúgy, mint számos más társában is. Még ha azok ki is állták, vagy állják a tudó- - mány próbáját. Ki tudja, mit hoz a hol-. - nap? A tudomány fejlődik. Ami ma lehetetlennek tűnik, az már holnap lehetséges lesz: a ma még lehetetlen és a holnap már lehetséges között a sci-fi jelenti a hidat. Mondhatnák ezt is, mondják is, és igaz is. De van „emberi” mértékkel mért lehetetlen, s van a természet tör-, vényei miatt lehetetlen. Az előbbi „világba”, műfajánál* megfelelően, írója elkötelezettsége szerint, elvisz a ái5T- fi. A másik világ, a mesék világa. Ha van hétfejű sárkány. meg hét kis törpe, miért is ne lehetne három, bo- .gárszemű űrhajó a Sziriusz galaktikából például? Hogyne lehetne. De akkor tegyük oda a tájékozatlan néző, az űrhajózás és az űrhajózás korszakának titkaiért olyannyira lelkesedő nézőnek a cím mellé: mese ez, gyermek és nem tudomány. És akkor még azt is elhiszem, hogy valaki kivonja belőlem az energiát. Volt erre példa már a földön is. Gytirkó Géza 24. És ezt csak Juhász Alajos szentistváni községi jegyző bátor fellépése és ügyes cselfogása akadályozta meg. Persze a szavahihető tanúk állítása is csak annyit ér, mint Holló Kálmán azon vallomása, hogy Nagy Józsefet garázdálkodása miatt feljelentették Sárói Szabó Tibor dandárparancsnoknál, aki erre a lefegyverzésüket rendelte el, majd később megfenyegette őket. hogy ne bántsák a terroristákat, különben hat ágyúval löveti a községet, Mint a későbbiekben látni fogjuk, Sárói nem a Holló Kálmánok panaszára, hanem felsőbb utasításra — nemcsak ígérte —. hanem valóban le is fegyvereztette Nagy József csapatát. De amikor már nem volt ez a csapat, értelmetlen azt kérni a panaszosoktól, hogy ne bántsák őket. Jelzések alapján Nagy József arról értesült, hogy Bor- sodivánka községben ellen- forradalmi szervezkedés folyik egy fegyveres felkelés kirobbantására. Az ítélet indokolásában ezzel kapcsolatban a következőket olvashatjuk : „... öt község fehér érzelmű lakossága volt kénytelen szervezkedni, hogy a terroristák garázdálkodásainak gátat vessenek. Fel is fegyvereztek mintegy 18 embert és várták a terroristák támadását, akik 1919. május 4-re virradó éjjel Bor- sodivánkánál — miként az elfogott terrorista előőrs kegyelemért könyörögve mondotta — az ellenforradalom DANCZA JANOS: Két mártír leverése végett, meg is jelentek, tehát akkor is a proletariátuson kívül álló polgári osztálynak a megtámadása volt a cél.” Vagyis ebből a néhány sorból többek közt az is félreérthetetlenül kitűnik, hogy ezen a területen valóban széles körű ellenforradalmi szervezkedés folyt, ami Borsod- ivánkánál fegyveres összecsapáshoz vezetett. De hogyan is tálalja az eseményeket az ítélet? „4. Nagy József vádlott 1919. év május 4~ére virradó éjjel felfegyverzett terrorcsapatát rajvonalba fejlődve Borsodivánka község ellen vezette, azt megtámadva gépfegyver- és puskatüz alá vétette, miközben egy ismeretlen terrorista golyója Kiss Endrét megölte.” Aki nem néz e rafinált módon megszerkesztett ügyészi sorok mögé, váltig csodálkozhat azon, hogy Nagy József miként követhetett el olyan súlyos baklövést, hogy éjjel megtámad egy alvó falut, puskaropogás és gépfegyverek sortüzével felveri azt. ahelyett, hogy informátorainak a vezetése mellett szép csendben összeszedné az ellenforradalom szervezőit és részeseit. A magyarázatra az előbb idézett Ítélet néhány sorából is következtetni lehet. Egyetlen lövés sem dördült volna itt el, ha a fegyveres ellenforradalmárok — akik elfogták Nagy József előőrsét — nem fogadják a községhez érkező alakulatot puskatűz- zel. Ezt megerősíti az a pár sor is. amit erről a barátságos fogadtatásról védekezésképpen a vádindítványának a hátoldalára írt Nagy József egyik harcosa. Mint említettem, ez az eredeti vádindítvány a Dobó István Vármúzeum legújabb kori anyagában van. De ezt igazolja maga az a tény is, hogy az így kirobbant harcban egyedül Kiss Endre jegyző esett el, aki éjjel fegyverrel a kezében nyilvánvalóan nem az adó befizetését szorgalmazta. Az is nyilvánvaló, hogy nemcsak Kiss Endre, hanem rajta kívül még sokan mások lövöldöztek az alakulat harcosaira, de ennek ellenére sem a vádirat, sem az ítélet, sem Váry Albert említett könyve egyetlen kivégzésről sem tud, amitBor- sodivánkán Nagy József megtorlásként rendelt volna el. Ellenkezőleg. A fegyveres ellenállás letörése után Nagy József egészen más természetű ügyekkel volt elfoglalva. Földet osztott... Vagyis itt. Borsodivánkán történt meg az, amit a 39-es dandár című filmben Pé- tervásárára plántálva láthattunk. Ennek az ellenforradalmi fészeknek a felszámolása volt Nagy József csapatának az utolsó tevékenysége. Ugyanis ekkor már megérkezett a főparancsnokság utasítása Karikás Frigyeshez, hogy a régebben kiadott parancsot, hogy tudniillik Nagy József csapatát oszlassa fel. ésosz- sza szét különböző századokhoz, hajtsa végre most már azzal a kiegészítéssel, hogy Nagy Józsefet és helyettesét — unokatestvérét — Temesi Istvánt, megbilincselve szállítsák fel a főparancsnokságra. Ezt is a jobboldali szociáldemokraták követelték türelmetlenül. hogy eggyel kevesebb legyen az ellenforradalmárok gyomlálója.' Nagy József utolsó ténykedéseiről nem tesz említést sem a Vádindítvány, sem az ítélet. Karikás Frigyes örökített meg egyet-mást belőle, amit érdemes idézni: ,,Kaptam magam, s az öreg Korbély Jánossal meg vagy tíz huszárral lóra ültünk. s még aznap délután elindultunk Borsodivánka felé. Ügy éjjel két óra tájban érkeztünk a falu alá. Rendes jelszó és jelhang leadása után tovább engedett bennünket a cselédházig az őrt álló debreceni katona, ott találtuk aztán az egész kompániát, egy sereg cselédtől körülvéve. Pista apostoli beszéde megint Oroszországról szólott, amikor benyitottunk a füsttel tömött cselédszobába. Jóskát meg az atyafiakat elhívtuk egy másik helyiségbe, s szigorúan vallatóra fogtuk őket. Hát gyönyörű dolgok kerültek napfényre, mondhatom. Kitűnt, hogy Jóskáék földet osztottak, annak rendje és módja szerint még írást is adtak róla. Pecsétes írást. (Egy régi uradalmi címeres pecsétből csinálták a pecsétet.) Ez az egész kataszteri operáció igen egyszerűen oldódott meg Jóskáiknál. Egy cetlire vagy néha egy új- • ságpapír szélére ráírták, hogy adatik például Kovács János elvtársnak tizenöt ka- tasztrális hold szántóföld, ennyi meg ennyi legelő, ennyi meg ennyi erdő stb. aláírva: a debreceni kommunista terrorcsapat parancsnoksága, Nagy József parancsnok és Temesi István agitátor (mert hogy egy ilyen természetű operáció nem megy agitátor nélkül). Erre a papirosra aztán ráütötték a pecsétet, s isteni- ember előtt a földosztás végre volt hajtva. Ilyen cédulát találtunk mi igen nagy számban. Sőt az is kitűnt, hogy az ilyen Kovács Jánosok kaszálták is már vígan a- finom gyönge életet ezen vagy azon az urasági legelőn. Volt ott más is, például ruhaosztás, ami szintén nem ment utolsószámba. Az meg úgy lett végrehajtva, hogy valamelyik kastély elé oda- csődítettek egy halom embert. '% {Folytatjuk) / j Í
