Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

Társadalmi munkák — közelebbről Napjainkban mind ismer, tebb fogalom és egyre ko­molyabb tartalmat kap a tár­sadalmi munka — amelynek jelentőségét már aligha kell különösebben hangsúlyozni. Köztudott, hogy számos ered­ményünk forrása, sok sike­rünk biztosítéka. „Szűkebb hazánkban” is egy sor pél­dát említhetünk erre falva-* ink, községeink, városaink esetében egyaránt Közérdekű, sokakat érintő, érdeklő téma lett az önkén­tes tevékenység — amelynek tapasztalatait a közelmúlt­ban összegezték az SZMT- nél. Nos, nézzük csak, milyenek is a benyomások, észrevéte. lek, javaslatok a szakszerve­zeteknél ; Amint a testület elé ter­jesztett jelentésből egyebek mellett kitűnik: a legszámot. I tevőbbek az üzemeken, válla- j latokon belül szervezett KOMMUNISTA ! MŰSZAKOK A munkahelyek többségé­nél — a vizsgált 28 cég nagy részénél — az ilyenféle ak­ciók gondolata jó előre meg­születik, a programot általá­ban időben kidolgozzák és az éves tervekhez igazítják. Ta­valy, ilyenformán majdnem mindenütt szerveztek egy-két megmozdulást, néhol pedig — a gyöngyösi ISG-nél vagy a Mátravidéki Fémműveknél — hármat is, sőt az Egri Do­hánygyárban négy szabad szombatot áldoztak a nemes célra. Az egyes műszakokban változó részvétellel, olykor teljes létszámmal támogatták a törekvéseket Ez utóbbinak azonban néhol némi szép­séghibája is volt: megjelenés helyett többen egynapi sza­badságuk, illetve munkabé­rük felajánlásával iparkod­tak eleget tenni vállalásaik­nak. S hasonlóan nem a legsze­rencsésebben szolgálta az ügyet az sem, amikor né­hol —a Mátrai Erdő- és Fa­feldolgozó Gazdaságban vagy éppenséggel a Heves megyei Sütő- és Édesipari Vállalat­nál — például az alkalmazot­tak, termelési feladat „hiá­nyában”, a kommunista mű­szakban is megszokott mun­kájukat végezték. Az önkéntes akciók zöme egyébként jelentősen segítet­te a vállalati, üzemi terme­lést, az értük esedékes — de jel nem vett munkabér — pedig sokat lendített a kü­lönböző közös célok megvaló­sításán. Főleg a gyermek- és ifjúsági intézmények, a, böl­csődék, az óvodák, az isko­lák, a klubok, sportlétesítmé­nyek fenntartását fejlesztő, sét támogatták a felajánlott pénzösszegekkel. Másrészt üdülők, jóléti berendezések részesedtek a forintokból ilyen szándékkal, illetve — bár ez már kifogásolható — társadalmi ünnepségek meg­rendezéséhez jutott belőlük. örvendetes, hogy a tavalyi akciókat az idén is előre ter­vezett kommunista műszakok követik, s a munkahelyen­ként beütemezett két vállal­kozásból a legtöbb helyen egyet már teljesítettek. Külö­nösen élénk volt a VASASÜZEMEK AKTIVITÁSA, amellyel, mint ismeretes, március 12-én, szakszerveze­tük centenáriumát köszöntöt­ték megyeszerte. Az említettek mellett igen értékes az a társadalmi mun­ka is, amelyet termelőüzemek kollektívái — élükön a szo­cialista brigádokkal — mun­kahelyük és környezetük éhhé, tételében mutattak, mutatnak, s amit az aktivis­ták, tisztségviselők a közélet területein végeznek, nap nap után. Kedvező jelenség, hogy ez utóbbinál mindinkább iparkodnak a munkaidőn túl tevékenykedni, jóllehet ilyen­féle igyekezetük a vállalatok területi széttagoltsága, a mun­kahely és a lakóhely közötti nemegyszer nagy távolságok vagy éppen a több műszak miatt kevésbé könnyű. Feltétlenül dicséretes, hogy számottevő az egyes telepü­lések fejlesztését segítő ak­ciósorozat is, amelynek alkal­mával a részt vevő brigádok évente egy-egy műszakkal, néha 60—70 társadalmi mun­kaórával is részelnek a köz­érdekű programok valóra váltásából. Hatvanban ön­kéntes községfejlesztési alap képzését kezdeményezték, s hasonló van folyamatban Gyöngyösön is. A legkülön­bözőbb tanácsi feladatok megoldását sikerül így meg­könnyíteni, itt is, ott is meg. szépül a lakókörnyezet, gaz­dagodik a falu, a község, a város, amire Egerben, Gyön­gyösön, Hatvanban, Hevesen vagy Füzesabonyban egy­aránt sok szép példát lehet említeni. Jellemző ezekre az erőfeszítésekre, hogy amíg 1971-ben csak mérsékeltebb teljesítményekről beszélhet­tünk, tavaly a lakóterülete­ken végzett társadalmi mun­ka együttes értéke már meg­haladta a 75 millió forin­tot is megyénkben! S talán még élénkebb lenne ez a munka, az eddiginél is TÖBBET jelentene, ha mindenütt és mindig ésszerűbben, jobban szerveznék, irányítanák. Ha a lakóterületek gondozásában, csinosításában az állampol­gárok ott vennének részt, ahol leginkább érdekeltek, egy-egy településen nem „ke­resztbe dolgoznának”. Több felől is helytelenítik például az egri tanács meglehetősen merev „kijelölési” módsze. réf, a vállalatok bosszankod­nak a rideg „vezénylés” miatt. S a városban, a megyében feltétlenül alaposabb, lelkiis­meretesebb előkészítést, hoz­záértőbb irányítást várnak más jellegű társadalmi mun­káknál, például a már ha­gyományos őszi betakarítá­soknál is. Mert bizony fel­háborító, tűrhetetlen, amikor a szabad szombatjukat, vagy ünnepnapjukat feláldozó üzemi, vállalati dolgozók szá­mára a mezőgazdaságban gyakran a legalapvetőbb fel­tételeket sem biztosítják a tervezett feladatok végzésé­hez! Ami legalább olyan ke­serűséget okoz, mint amikor mondjuk, valahol barbár pusztítással tönkreteszik a társadalmi munkával rendbe tett parkot Akaratban, lelkesedésben eredményben — mint kitű­nik — általában nincs hi­ány Heves megyében. Sőt, néhol olykor talán már több, fárasztóbb is az ilyen mun­ka a kelleténél, s óhatatla­nul visszaüt a kötelező ten­nivalók végzésére. A társa­dalmi munkát ezért is cél­szerű egészségesebben szer­vezni, elaprózás helyett mindig inkább csak a leg­fontosabb tennivalók felé te­reink A három-négy he­lyett legyen inkább csak két kommunista szombat, de ez a kevesebb múlja felül a töb­bet! Ahogyan az SZMT-nél tartott tanácskozáson is — egyebek mellett — elhang­zott. Gjr. üjr. A Magyar Optikai Művek dunaújvárosi gyárában éven­te 900 ezer ébresztőórát készítenek. A dunaújvárosi órák nagyobb hányadát exportálják. Legtöbbet Angliának és Nyugat-Németországnak szállítanak. Az óragyár újdonsága a hengeres, mutató nélküli, számki- jelzéses ébresztőóra, amelyből már ebben az évben 60 ezret készítenek. Döntő; 1978. január 26-án Olvasópályázat - egrieknek Négy könyvet kell olvasni­uk azoknak az egrieknek, akik részt kívánnak venni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére rendezett olvasó­pályázaton. A kérdések, ame­lyekre november 7-ig kell válaszolniuk az irodalmi al­kotások tanulmányozóinak, ugyanis ehhez a négy műhöz — Bogomolov Negyvennégy augusztusában, Fekete Gyula A falu szépe, Moldova György Mandarin, a híres vagány és Sánta Ferenc Az ötödik pecsét — kapcsolód- nak. A pályázóknak a művek olvasásával egyidőben részt kell venniük az egri Ady-év- forduló egy-egy eseményén. Külön pontot jelent a nyilvá­nos döntő, ha a versenyzők be tudnak számolni az Ady életútját bemutató irodalmi esteken hallott művekről. A döntőre egyébként 1978. január 26-án, kerül sor, itt adják át az értékes díjakat a legeredményesebben sze­replő egrieknek. Az olvasó­pályázatról, amely május 1- én kezdődik, részletesebb felvilágosítást kaphatnak az érdeklődők a meghirdető szerveknél: a népfront városi bizottságán, a KISZ városi bizottságán, a megyei könyv­tárban, a megyei művelődési központban, a könyvesbol­tokban, illetve a városi ta­nács művelődésügyi osztá­lyán. Még nem munkások — Fiatalok, az élettel még csak most ismerkednek, gye­rekek még akkor is, amikor az iskolapadból kikerülnek. Hogy milyen munkásember válik belőlük, attól is függ, hogy itt az intézetben mit szedtek magukba. Nemcsak a szakmai ismeretekre gon­dolok. Csaknem hetven köz­ségből jár ide, a hatvani szakmunkásképző intézetbe a 850 tanuló, reggel jönnek, délután utaznak haza, nincs kollégium. Persze, hogy van közöttük, akiért egyik dél­előtt a rendőrségre kellett elmenni, de mondhatok más példát is. Balogh László autószerelő tavaly végzett, s az idén már két tanulót ál­líthattunk mellé. A fiatal munkás már az utánpótlást neveli... Ambruzs Sándorral, a hat­vani szakmunkásképző igaz­gatójával arról beszélgetünk, hogyan tudja az intézet a sok helyről összejött, külön­böző szintű ismeretekkel rendelkező gyerekeket egy­séges szemlélettel felkészíte­ni a munkáséletre. Miköz­ben — túl korán — megis­merik az ingázó életformát, nélkülözik az iskolán kívü­li nevelés egyik alapját, a kollégiumot. Az egyik mondatánál föl­kapom a fejem: — Előre tudjuk, mire számíthatunk az elméleti tantárgyak órá­in, ha ismerjük a tanulók szakmai oktatóit — mondja. — Hogyan? A tanműhely­ben, a munkahelyen megis­mert, megszokott fegyelem, a pontosság hat a matema­tika- irodalom-, történelem- órákra is. Ha egyiken lóg. a másikon ugyancsak nehéz rendet tartani. A legfonto­sabb tehát a munkára nevel­ni őket. Hiszen munkások lesznek. Hogyan válnak v*dóra ezek az elvek, hogyan állják meg a helyüket a felnőttek közösségébe bocsátott fiata­lok? Az intézet környékén nincs olyan nagyüzem, ahol tömegével képezhetnék egy- egy szakmára a fiatal szak­embereket. Ügynevezett bá­zisüzemük is, amelyek szer­ződést kötöttek, tizenkettő van. Sok szakmára kell ke­vés embert tanítani, s a há­rom év alatt több munkahe­lyen is próbát tesznek a fia­talok. Nem könnyű megszer­vezni a visszajelzést az is­kola utáni évekről. Négy- évenként készítenek' írásos felmérést arról, hogyan si­került beilleszkedniük a vál­lalati közösségbe, s e felmé­rés következtetései adják az új ötleteket az iskola neve­lőmunkájához. / — Persze, nemcsak ez a felmérés ad nekünk vissza­igazolást — mondja az igaz­gató. — A tanáraink szemé­lyes kapcsolatai, a szinte ál­landó üzemlátogatások is. Aztán az esti szakközépiskola. A tanulók negyven százaléka jár ma már vissza, hogy ezt is elvégezze. Előfordult, hogy egyiknél-másiknál már nehezen vártuk, fejezze be az iskolát, annyi baj volt vele, ősztől azonban újra ta­lálkoztunk a középiskolában. Mert ezekben a gyerekekben is sikerült feltámasztani az igényt, tegyenek többet, le­gyenek többek... — Van idő beszélgetésre, lesz még órátok? — Nekünk elektrotechnika lesz még, elég rázós tan­tárgy, persze, ilyenkor már nem félünk tőle. Lassan már vége az évnek. Harmadévesek ülik körül az asztalt. Pintér Tibor esz­tergályosnak tanul. Kovács István vasúti járműszerelő lesz. Kovács József épület- asztalos^ Nyerges Árpád pe­dig elektrolakatos. — Én ebbe az iskolába egy másik szakmunkásképzőből jöttem — kezdi Pintér Ti­bor. — Itt lakom Hatvanban; először kereskedelmibe jár­tam, aztán jórészt a baráta­im tanácsára átiratkoztam ide Hatvanba, s most az ik- ladi műszergyárba járok gyakorlatra. Sokat tanulunk, jól megismerjük a szakmát abban a gyárban, s nekem ez a célom. Ott is kezdem majd a munkát, már most, szakmunkástanulóként is teljesítménybérben dolgo­zom. A magas színvonalú munka, az vonzott engem oda, bár később majd gon- dolgodnom kell róla, hogy közelebbi munkahelyet ke­ressek. — Én Hortról járok be — folytatja Kovács József. — A Hatvani Építőipari Szö­vetkezetben tanulom az épü­letasztalos szakmát. Nekünk jó tanműhelyünk volt itt az intézetben, nagyon hasz­nos volt az alapokhoz. Most egy mesternél öten dolgo­zunk. Én sem akarom itt ab­bahagyni, ősztől már a fa­ipari szakközépiskolában ta­nulok. Kovács István a lakatosok között speciális mesterséget tanul, a vasúti járműszere­lést. Az intézet hírnevét gya­rapította, amikor eljutott szakmája versenyén az or­szágos döntőbe. — Apám mozdonyvezető volt, én is a vasúthoz sze­gődöm. Most itt, a hatvani vontatási főnökségen még sok a gőzmozdony, ezeken tanulunk, nehéz is a mun­ka. de ha ezt kitanultam, a Dieselekkel folytatom. Eb­ben a szakmában maradok, de kell már a korszerűbb gépeket is ismerni. Az átányi Nyerges Árpád a kevesek közül való, akik al­bérletben laknak; neki az állandó utazgatás végképp nem megoldható. A hirtelen rászakadt önállóság nem ár­tott meg neki, azt az is bi­zonyítja, hogy fizikából megnyerte a megyei tanul­mányi versenyt, az országos szintű vetélkedőn harmadik lett. Zsákai András és Fehér András tanárok irányítása alatt. — Az elektrolakatos szak­mában én is tovább akarok tanulni, először középiskolá­ban. Hogy aztán megyek-e tovább, azt még nem tudom. — Sokan vannak mások is, akik tovább akarnak tanul­ni? — Nemcsak mi néhányan az biztos. Majdnem a fele itt folytatja a középiskolában, úgy tudom, de mennek más­hová is. Mi azt tapasztaltuk, többet ér, nagyobb rangja van az embernek, ha tanul. Az igény, többet tudásra most még dicsérendő törek­vés, jó nevelőmunkára utal. A munkások között aztán hamarosan már alapkövetel­mény lesz; csak az nem ma­rad le, aki\képes lesz tovább fejlődni. Az új, modern gé­pek értő szerelőket kíván­nak, jó műszerészeket, laka­tosokat és a többieket. Min­dent nem tanulnak meg a három év alatt, s amit meg­tanulnak is, önmagában már nem sokat ér néhány eszten­dő elmúltával. De a tanulás igénye, a többet tudásra ne­velés egy életre szól. Aho­gyan az igazgató mondta: ne csak akkor viselkedjenek jól a gyerekek, amikor lát­ják őket, legyenek önállóak, tudják megítélni, mikor mit keli tenniük. Színházi és hangversenybérleteket muta­tott, kirándulási programo­kat vett elő, merre jártak, mivel ismerkedtek meg a tanulók. Ez is legalább olyan fontos a nevelésben, mint a munkahely. Mert akik az iskolapadból kikerülnek 'és dolgozni kez­denek, még nem munkások. Igazi munkásemberré a ta­nulóévek alatt összegyűjtött erő formálhatja őket. Hekeli Sándor IGAZI, SZÉP tavaszi nap­pal búcsúzott az elmúlt he­tünk, s vele az április, hogy mára, mire e sorok napvilá­got látnak, átadja helyet egy meg szebb, talán a legszebb hónapunknak, a májusnak. Ünnepélyesség fejeződött ki az eseményekben is, amelyek gazdagon követték egymást. Már a hét elején számos rendezvényre került sor, így „Egy a jelszónk, a béke” mottó alatt három merf.ve szakmunkástanulói vetélked­tek Egerben, ugyanitt út­törőtűzoltók rendeztek lát­ványos — és eredményes — versenyt és megkezdődtek, illetve folytatódtak a kiváló címet elnyert vállalatok és intézmények, szövetkezetek ünnepségei. Közben mind nagyobb len­dületet vett a május 1. és a békehónap megünneplésére való készülődés is, jóllehet, utóbbi nyitányára még kicsit várni kell, mert erre a hit­leri fasizmus fölött aratott győzelem évfordulóján kerül sor, nálunk, az Egyesült Iz­zó gyöngyösi gyárában. HATVANBAN IS nagysze­rűen kezdődött a hét: 12 mil­liós költséggel épült új böl­csődét avattak, Pétervásárán tizenegy ifjúsági klub rész­vételével, igen sikeres Ady- szavalóversenyre került sor, és egri sikerek születtek » Kazinczyról elnevezett, szép magyar beszéd versenyének Győrött rendezett országos versenyén. S ahogyan előrehaladtunk a hétben, úgy értesülhettünk mind többször arról, hogy az elmúlt évi munkája eredmé­nyeként, megyénk mind több vállalata, gyára, üzeme — többek között a Finomszcrel- vénygyár. a Távközlési Üzem, a borgazdasági kombinát, a hevesi víztársulat, a Volán, a Thorez bánya és folytat­hatnánk a sort — részesült magas kitüntetésben, juta­lomban. Mivel pedig ezeken az ün­nepségeken igen sok elisme­rő, dicsérő szó hangzott el, és a dolgozóknak is szépen jutott jutalom, úgy vélhet­nénk, hogy csupa örömteli napból állt az elmúlt hét. Sajnos, nem. A korábbi zord hetek, a természet „késése” miatt mezőgazdaságunkban komoly lemaradások követ­keztek be, s ennek behozása, pótlása igen nagy feladatot jelent mezőgazdasági nagy­üzemeink dolgozói számára. BÍZUNK BENNE, hogy ezek az erőfeszítések siker­rel járnak, és hogy május­ban már nem tagadja meg tő­lünk a természet azokat a ke­gyeket, melyeket a szeszélyes áprilisban oly szűkmarkúan osztogatott. Mi, a magunk részéről mindenesetre készül­tünk a májusköszöntésre, méghozzá — mint országszer­te mindenütt — nagy öröm­mel, sok lelkesedéssel, s mondhatni azt is, hogy ifjon­ti hévvel, lendülettel. Ezt ta­pasztalhattuk a pénteken kezdődött „Diáknapok ’77” megnyitóján, melynek alkal­mából díszbe öltözött a Do­bó tér, fáradhatatlanul szólt a zene, a dal, a Vencerc­Ily módon teremtettek jő előre a kezdeményezőkész­ségben mindig élen járó diá­kok ezúttal is kitűnő han­gulatot szép mai ünnepünk, a május 1. megünneplésére. Mellettük, közöttük az idő­sebbek ezreinek, tízezeréinek szíve if jodik meg, s velük a hős múltú város, mely most zászlódíszbe öltözött, s mi­ként az egész természet — kivirágzott, megfiatalodott. (ku-ti) 1977. május 1„ vasárnap i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom