Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
Hivataluk — a föld Bormúzeum Hegyalján, a Tokajhegyalji Állami Gazdaság Borkombinátjának bormúzeumában, jelenleg 220 ezer palack bort őriznek. A különböző évjáratú borokhoz majdan aukciókon juthatnak a gyűjtők. (MTI fotó: Danis Barna felvétele — KS) Több mint 56,5 milliárd forintos fogyasztási cikk forgalom az első negyedévben Földhivatal... Ennek a szónak hallatán óhatatlanul régi, öreg. idő megsárgította, porlepte vaskos iratköte- gekre, terjedelmes nyilvántartásokra, telekkönyvekre, kopott és szakadozott térképekre gondol az ember. — Valóban vannak öreg irataink, térképeink is, amelyek ma már muzeális értékkel bírnak — mondja Adorján Rudolf, az Egri Járási—Városi Földhivatal vezetője. — A legrégebbi földmérési alaptérképeink például a múlt századból valók. 1890-ből származik az Eger földterületeinek állapotát rögzítő térkép, míg a járás községeinek alaptérképei 1891 —1893 között készültek. Hihetetlenül aprólékos munka, nagy-nagy gondosság hozta létre ezeket a közhitelű dokumentumokat. Valóságos műalkotások, hiszen minden egyes betűje tökéletes műgonddal megrajzolt. Nagy becsben tartottuk és tartjuk, féltve őriztük és őrizzük az irattárunkban valamennyit, hiszen mind ez ideig ezek adatait használtuk munkánkban. Most vannak előkészületben az új alaptérképek, amelyek a jelenlegi állapotokat rögzítik. — Mi a legfontosabb feladata a földhivatalnak, mi az, ami mindennapi, hétköznapi munkájukat, tevékenységűket képezi? — Földhasználat és földvédelem, ez egyik legfontosabb feladatunk. Szakszerűbben fogalmazva, először is: biztosítani kell a mező- gazdasági ingatlanok rendeltetésszerű hasznosítását. Másodszor: az úgynevezett „földleltár” elkészítése és naprakész, folyamatos vezetése. Ez a leltár valameny- nyi ingatlan tényleges állapotát, valóságos adatait kell, hogy tartalmazza. Harmadik fontos feladatunk azoknak az ingatlan-nyilvántartási alaptérképeknek az elkészítése, amelyek a tulajdoni, kezelői és használati jogokat. tényeket rögzíti, s a folyamatos változásokat ispon- tosan tartalmazza. — Mostanában különösképpen előtérbe került a fölB dek ügye. magyarázza Adorján Rudolf. — Már a Forradalmi Kormányzótanács 1919. április 4-én hozott XXXVIII. számú rendelete kimondotta, hogy: „Magyarország földje a dolgozók társadalmáé." Az MSZMP XI. kongresszusának határozatai között pedig ez olvasható: „A föld... a tulajdonformától függetlenül nemzeti kincs. Ennek megfelelően eddigi politikánkat folytatva, gondoskodni kell róla, hogy a föld hasznosítása az egész nép, a nemzet érdekeit szolgálja." — Mit jelent konkrétan, a földhivatal tevékenységében ez a gondoskodás? — A földvédelmi törvény előírja a mezőgazdasági ingatlanok rendeltetésszerű hasznosítását, a földek művelési kötelezettségét. Évenként, tavasszal és ősszel, a községi és városi szakigazgatási szervekkel együtt, határszemléken ellenőrizzük, hogy a tulajdonosok, vagya földek használói, eleget tesznek-e művelési kötelezettségüknek. A jogszabályi előírások értelmében a műveletlenül hagyott földeket a szakigazgatási szervek javaslatára állami tulajdonba vesszük. — Mi lesz a további sorsa a parlagföldeknek és a műveletlenül hagyott területeknek? — A parlagföldek hasznosítására ez év márciusában intézkedési tervet, cselekvési programot dolgozott ki a megyei pártbizottság, majd a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Az elmúlt napokban pedig a megyeszékhely tanácsának végrehajtó bizottsága tűzte napirendre a nagyüzemi művelésre nem alkalmas, külterületi ^néző- gazdasági ingatlanok hasznosításának ügyét. Hivatalunk már a múlt év őszén felmérte a , műveletlenül és vetetlenül maradt mezőgazdasági területek nagyságát. A 10 hektárnál nagyobb parlagterülettel rendelkező mezőgazdasági üzemeket köteleztük. hogy hasznosítási tervet készítsenek. Az Egri Csillagok Tsz-nél például 400 hektár parlag- és vetetlen területet találtunk. Ebből a közös gazdaság 200 hektárt ajánlott fel állami tulajdonba, a városi tanács vb kezelésébe, kertszerű művelés céljára. 100 hektárt előkészítenek őszi vetésre, mig további 100 hektárt, talaj-előkészítés után a borgazdasági kombinátnak és az erdő- gazdaságnak adnak át. 49 hektár parlag van Felsőtár- kányban. Szarvaskőben pedig 140, ezek hasznosítása is folyamatban van. 130 hektárnyi Eger határában az a terület (Afrika-, Nyerges-, Mészhegy-, Pajdos-dülök), amely kertszerű művelésre sem hasznosítható. Itt az egyetlen megoldás az erdősítés. 1976 őszétől különben 250 hektár nagyságú területet adtunk birtokba 19 vállalat kollektívájának, amely 1100 dolgozót érint. További 62 hektár hasznosítását ez év október 3l-ig kell megoldanunk. Űjabb tartós használatba adásra alkalmas területeket csak majd 1978-ban, Eger város általános rendezési tervének módosítása után tudunk majd kijelölni. Nyilvántartásaink szerint 1800—2000 azoknak az igénylőknek a száma, akik földhöz szeretnének jutni. — Nemrégiben a MÉM Or* szagos Földügyi és Térké" pészeti Hivatala alaposan megreformálta az ingatlannyilvántartás rendszerét. Miért volt erre szükség? — Az ingatlanok nyilvántartására korábban két különböző nyilvántartási rendszer szolgált: az állami földnyilvántartás és a telekkönyv. Mindkettő a múlt században jött létre, s fejlődésünk jelenlegi szakaszában a társadalmi-gazdasági igényeknek, követelményeknek nem feleltek meg. A földnyilvántartás és a telekkönyv között sok volt a párhuzamosság, az ellentmondás. Az esetek nagy részében a tényleges helyzet egészen más képet mutat, mint ami a telekkönyvben szerepel. Sokszor előfordul még, hogy a helyzet tisztázására, a hiányzó adatok pótlására száz, százötven évre visszamenőleg kell az adatokat felderíteni, pontosítani. Azóta, hogy most már az állami földnyilvántartást és a telekkönyvet is egy szerv, a földhivatal vezeti, nem történhetnek ilyen és hasonló mulasztások. — Mint magam is tapasztaltam, még így is igyekeznek kijátszani a törvényeket, rendelkezéseket, s ezáltal hátráltatni a földhivatal munkáját. — Valóban igaz. Nem jelentik be például a földek adataiban történt változásokat, vagy pedig valótlan adatokat közölnek. A mező- gazdasági nagyüzemeknek, állami gazdaságoknak, termelőszövetkezeteknek rendeletben előírt kötelezettsége, hogy csak az illetékes szakhatóságok véleményének, engedélyének kikérése után vonhatnak ki földterületeket a mezőgazdasági termelésből, s hogy az ágváltozásokat időben jelenteni kell. A művelési ágváltozások be nem jelentése pontatlanságot okoz, ugyanakkor a népgazdasági tervezést is zavarja. És sajnos, sokszor tudatosan jelentenek műveletlen, vetetlen területeket, hogy az egy hektárra jutó átlagtermésük a statisztikában jobban mutasson. Nagy gond az is, hogy a beruházások, új létesítmények dokumentációit sem küldik meg a földhivatalnak, holott ezt ugyancsak jogszabály írja elő kötelezően. Résen kell tehát lennünk. ellenőrzéseinket nem végezhetjük rutinszerűen, felületesen. Nemcsak a nyilvántartás rendszere van megújulóban, más tekintetben is korszerűsödik, fejlődik, napjaink igényeihez igazodik a föld hivatalának tevékenysége. Egyetlen példát csak erre: a múlt anyagainak megőrzésére, a gyorsabb adatszolgáltatást elősegítendő, a régi, öreg, idő megsárgította nyilvántartások, alaptérképek adatait mikrofilmeken örökítik meg. A korszerű technika alkalmazásával nemcsak gyorsabbá, de köny- nyebbé is vált munkájuk. Pataky Dezső A kiskereskedelmi forgalom az első negyedévben 12,3 százalékkal, — ezen belül 16,8 százalékkal — növekedett. A múlt év azonos időszakához képest, három hónap alatt' több mint 56,5 milliárd forintot költött élelmiszerekre, vendéglátásra ruházati és vegyes iparcikkekre a lakosság — közölte a Belkereskedelmi, Minisztérium most megjelent áruforgalmi jelentése. Az első három hónapban különösen a vegyes iparcikkforgalom növekedett a javuló kínálat, részben a kiugróan magas személygépkocsi-értékesítés eredményeként. Az első negyedévben például 32 200 gépkocsit adtak el,’ 7800-al többet, mint a mait év azonos időszakában. A kereskedelem készletei — a nagyobb forgalom ellenére — a tavalyihoz képest ha-, rommilliárd forinttal növekedtek. amely alapot ad a tavaszi forgalom zavartalan lebonyolításához. Bolti élelmiszerekre és élvezeti cikkekre 1,2 százalékkal többet, 17,6 milliárd forintot költött a lakosság. Ezen belül a hús- és húskészítmények forgalma a múlt évinek csak 94,1 százalékát tette ki, s mérsékeltebb volt az az 1975. évinél is. Márciusban tőkehúsból egyes területeken még a tervezett kereteket sem használták fel, igaz, ebben közrejátszott, hogy sem a hús választéka, sem a minősége nem egyezett a kereslettel. A szocialista kereskedelemben — a magas készletek ellenére — mérsékelt volt a zöldség-gyümölcs kereslet, burgonyából tíz, zöldségből 0,6, gyümölcsből csaknem 20 százalékkal adtak el kevesebbet, mint a múlt év első negyedében. Márciusban a téli tárolású árukból szintén kisebb forgalmat bonyolítottak le. A primőr áruk kínálata — a paprika és a paradicsom kivételével — lényegesen jobb volt, mint a múlt év azonos hónapjában. Emelkedett a szabadpiaci felhozatal is, amely kedvezően hatott az árakra. Részletesen foglalkozik az áruforgalmi jelentés a márciusi ruházati és vegyes iparcikk-kereskedelem eredményeivel. A ruházati forgalom 14,8 százalékkal emelkedett a múlt év azonos hónapjához képest. Az általában jónak értékelt ellátáson belül méteráruból voltak választéki hiányok, nem tudták kielégíteni az import-farmerekből, műbőr- és bőrkabátokból, női tavaszi kosztümökből az igényeket. Változatlanul fennálltak viszont az akatrészhiányok. a javuló kínálat mellett sem volt elegendő hagyományos mosógép, centrifuga, forróvíztároló, s nem tudták kielégíteni az igényeket az olcsóbb étkészletekből sem. A bútorok iránt változatlanul mérsékelt volt a kereslet, a vállalatok szövetkezetek készletei a kívánatosnál magasabbak. Márciusban tüzelőből a múlt évinél 20—30 százalékkal kevesebb fogyott, s a készletek lényegesen meghaladják a tavalyi szintet. Élénkült viszont az építőanyagforgalom, a kínálat — a kis méretű falazóanyagok kivételével — általában kielégítő, az építőanyagkészletek jóval nagyobbak az egy évvel ezelőttinél. — Korántsem divatos vagy új dologról van itt szó — Zenitközeiben Tóth Mihály: „fent” lenni — elkötelezettség „A körülmények teremtenek. minket, de m,i többek vagyunk teremtőnknél.” (Artur Miller) Mottó: A „zenit” arab szó, a csttlagászat- ban használt kifejezés, az égboltnak azt a pontját jelenti, amely az embernek pontosan a feje felett van. Átvitt értelemben csúcspontot, tetőpontot jelent. Komoly, megfontolt, s talán — nehezen oldódó. Ezek az első benyomásaim. Kollégáim — akik évek óta ismerik — így beszéltek róla : „Tóth Miskát ki ne hagyd, ha emberről írsz!” „Ritka rendes ember, nyílt, egyenes, tiszta, természetes ...” Nem kételkedhetem abban, hogy így igaz, megismerkedésünk első perceiben mégis zárkózottnak érzem, zárkózottabb- nak az átlagosnál, és talán szigorúbbnak is. A gyöngyösi főiskola egyik kis irodájában beszélgetünk. Tóth Mihály, a poroszlói termelőszövetkezet elnöke ugyanis levelező hallgatója a főiskolának, találkozásunkkor éppen néhány napos konzultáción vesz részt. Negyvenhét éves, igen sok társadalmi tisztséget visel, tagja a megyei párt-végrehajtóbizottságnak is. Első kérdéseim egyike: — Mióta visel főnöki tisztet? — Fiatalon kerültem vezetői beosztásba, lényegében már 1950-ben, amikor először léptem be a termelőszövetkezetbe és mindjárt brigádvezető és alapszervi párttitkár lettem. — Hogy értsük azt, hogtj 1950-ben lépett be először? A későbbiekben tehát kivált a szövetkezetből, és csak később lett újra tagja ... Miért? — Igen, igy volt. Hogy miCiHwmüe 1977. május 1., vasárnap ért? Hogy pontos választ ad. hassak ott kell kezdenem, hogy nálunk, Poroszlón, hat termelőszövetkezet alakult a mozgalom kezdetén. Én az Aranykalász tagja lettem, és akkor léptem be a pártba is. Akkoriban káderügyben sem állt valami jól a szövetkezet. Engem ismertek, megbíztak bennem, tudták, ki vagyok, honnan jöttem, így lehettem mindjárt belépésemkor, 50 tavaszán brigádvezető. — Ha már itt tartunk: honnan jött? — Ahonnan akkoriban nagyon sokan: cselédsorból. öten voltunk testvérek, apánk egész életében cseléd volt, 1946-ban halt meg. Szinte gyerekfejjel lettem cseléd én is. És, mert a családnak élnie kellett, keményen dolgoztam. Azt mondtam, engem ismertek... Hát így ismertek, és ezért bíztak bennem. — Ilyen jó kezdet után mi. ért lépett ki a szövetkezetből? — Sor alá kerültem, bevonultam a katonasághoz. Amikor leszereltem, még mindig szegény volt a család is, a szövetkezet is. Nekem többet kellett keresni, mint ameny- nyit ott kaphattam. így leszerelés utón sokáig alkalmi munkát végeztem, mindenféle fogdmeg munkát... És volt hat hold juttatott földünk, azt is művelni kellett. — Mikor lépett be újra a termelőszövetkezetbe ? — 1959-ben, ezzel a hat holddal. A következő években sokat kellett tanulnom, elvégeztem Gyöngyösön a kétéves mezőgazdasági főiskolát és természetesen megerősödött a szövetkezeti mozgalom is. 1962-ben a hat poroszlói térmelő következet kettőbe egyesült. Az emberek úgy látták, hogy egyiknek én legyek az elnöke. Szakmai kérdés, ne bonyolódjunk bele, volt vele öröm is, gond is, de főleg rengeteg munka ... 1970-ben, amikor elérkezett a község két termelőszövetkezete egyesülésének ideje, engem választottak meg elnöknek. — Választás...? — Igen, a tagság akaratának érvényesülése. Ezzel szemben, az emberek akarata ellenére lehetetlen lenne. És ez így jó, így helyes. És én arra büszke vagyok, hogy a nevem már nagyon sokszor szerepelt titkos választásokon, de még soha, egyetlen ellenszavazatot sem kaptam. — Tehát: büszke? — Erre igen. — Es a beosztására, a funkcióira? — Nézze... a munka, a küzdelem folytán, meg talán, hogy mindig megmaradtam a saját szerénységemnél, nem vagyok hivalkodó ember. Iparkodtam a munkának élni, a rám bízott feladatokat iparkodtam a legjobban elvégezni. „Fent" lenni — ez nekem belülről, önmagomban azt jelenti, hogy minden területen, a magánéletben is, a közösségi életben is arra kötelez, hogy a szocialista erkölcs normái szerint éljek. Nekem nagyon fontos, hogy így legyen. Lehet, hogy nagy szavaknak hangzanak ezek, de másképpen nem tudom mondani, csak úgy, ahogy érzem: Én a boldogulásomat a közösség boldogulásával akarom elérni, ezért úgy kell élnem, ahogy a közösség is él, és ahogy elvárja tőlem, hogy éljek. Engem még soha nem figyelmeztettek arra, hogy „elszaladt veled a ló...” — Ezek egy hibátlan ember jellemzői lehetnek... — Hibátlan? Dehogy. Nekem is vannak hibáim. Legnagyobb talán az, hogy a beosztottaktól is annyit igyekszem követelni, mint magamtól — erőn felül is. — Akkor hát: milyen az eszményi vezető? — A magatartása legyen példakép a közösség előtt. Legyen szerény és mértéktartó, és emellett végtelen határozott. Mondjon igent, ha kell, és tudjon nemet is mondani. Amit tesz, elvhűségből tegye, véletlenül se mondhassa rá senki, hogy vizet prédikál és bort iszik. Mindig maradjon meg környezete közelségében, legyen erős, de ne hatalmaskodó. — önben ezek a tulajdonságok megvannak? — Úgy gondolom, hogy igen. — Tehát a legrátermettebb saját munkahelyének legmagasabb vezetői tisztére? — Hogy legrátermettebb lennék, azt nem mondom, de hogy rátermett, azt igen. Mint ahogy nálunk mindenki rátermett a rábízott feladat megoldására. — Szövetkezetükben most mik a legfontosabb feladatok? — Abból kell kiindulni, hogy meglehetősen gyenge adottságú tsz vagyunk, alacsony aranykorona-értékű földjeink vannak, ezzel szemben a műszaki-anyagi alapjainkat megteremtettük, terméseredményeink sokat fejlődtek. Szakosodott a termelésünk, és a közeljövő feladata, hogy elérjük az eszközállomány jobb kihasználását. Rá kell térnünk az ágazati szervezeti felépítésre, önelszámoló ágazatok kialakítására. Ez már folyamatban is van. — Ha a szövetkezet fejlődése azt kívánná, hogy a vezetést másra bízzák, ön itt maradna-e? — Igen, erre is gyakran gondol az ember... Ha a felsőbb szervek szerint ez lenne a helyes, ha a társadalom vagy az üzem érdeke így kívánná, más munkakörben is becsülettel végezném itt a munkámat. Én mindenestől kötődött vagyok a szövetkezethez, így ha máshol esetleg „jobb” lehetőséget kínálnának, akkor is csak a szövetkezetei választanám. Akkor is, alacsonyabb munkakörben is. — Mit gondol, ez esetben barátai maradnának-e azok, akik most barátai? — Egész biztos, hogy nem tőlem függne. Részemről igen, rajtam nem múlna. De az is igaz, hogy a barátság itt jobban mindig hivatali barátság, az a barátság, amit a közösség érdeke megkíván. — Gondolt-e arra, mondjuk harminc évvel ezelőtt, hogy egyszer ilyen magas tisztségek birtokába kerül ? — Nekem ilyen vágyaim nem voltak. Engem az élet sodort így, ebbe a körülménybe, mindig a munkának éltem, és hogy egyszer elnök leszek, azt én nem gondoltam, amikor tag lettem. De ugyanígy attól sem féltem soha, hogy egyszer esetleg leváltanak. Az ilyen funkciók nagy áldozattal járnak, mégis többen törnek rá felelőtlenül ... — ön mennyit dolgozik naponta? — Átlagosan megvan a 12 órám biztosan. De talán többet mond, hogy — egy 10 "napos időszaktól eltekintve — én még nem voltam szabadságon, amióta ebben a beosztásban vagyok. B. Kun Tibor
