Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-06 / 105. szám
/ wwaaaa/saaa/wwvwwna/saaaaaaaaaaaaaaaaa^^ Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: Az előtérben: Etiópia MOSZKVÁBAN TÁRGYAL Mengisztu Haile Mariam, Etiópia államfője, s ez a tény önmagában is elegendő okot szolgáltat arra, hogy a világ közvéleményének figyelme a kelet-afrikai országra irányuljon. Etiópia azonban már hetek óta a figyelem középpontjában áll. A jelenlegi haladó rendszer, amely az 1974- ben végrehajtott — és a császárság megdöntését eredményező — polgári-demokratikus forradalom öntisztulása révén tavaly szeptemberben jött létre, szálka nemcsak a belső reakció szemében, hanem az imperialisták bátorítását élvező, nem elhanyagolható külső erők céltáblája is. Három év alatt a feudális állapotokból hirtelen kimozdított Etiópiában — ellenforradalmi kísérletek után—- polarizálódtak a politikai erők. Mengisztu Haile Mariam és társai mögé — akik a szocialista jellegű fejlődés mellett kötelezték el magukat — széles tömegek sorakoztak fel. Ez kifejezésre jutott a népi milícia megalakításában; a harci szervezet a hadsereggel vállvetve sikeresen küzd a fegyveresen támadó ellenforradalmi bandák és az eritreai szeparatisták ellen. Etiópia északkeleti tartományát, Eritreát, amely 1953-ban népszavazás útján csatlakozott az akkori etióp császársághoz, legnagyobb részt muzulmánok lakják, és araboknak vallják magukat. Igen sokáig széles körű autonómiát követeltek Addisz Abebától, a megadására a köztársasági rendszer késznek is mutatkozott. Csakhogy az eritreai felszabadítási front — az őt támogató reakciós arab rezsimek buzdítására — menet közben megtoldotta követelését, és a teljes függetlenséget tűzte ki célul. ERITREA ELSZAKADÁSA vörös-tengeri kijáratától fosztaná meg Etiópiát. Szudán — és a háttérből mások — a jelek szerint erre, illetve, mint Mengisztu vázolta moszkvai beszédében, a Vörös-tenger feletti uralomra törekszenek, ami viszont veszélyes helyzetet teremthet a térségben. Borsot tört az új etióp rendszer Washington orra alá is azzal, hogy kitessékelte országából az amerikai támaszpontokat és határozottan antiimperialista álláspontra helyezkedett. Bonyolítja a helyzetet, hogy Etiópia keleti szomszédja, Szomália igényt támaszt területének egy részére. Az alapvetően haladó rendszerű Szomáliával fennálló vita nehezíti az etióp kormányzat. helyzetét. ‘MI-BEM TERMÉSZETESEBB, hogy a belső és külső reakcióval viaskodó etióp kormány a szocialista országokhoz fordul segítségért, és joggal számít szolidaritásukra, bízván abban, hogy a fejlődő államok haladó rendszerei és a szocialista országok természetes szövetségesek. P. V. Carter eorópai útja Carter amerikai elnök csütörtökön Európába utazott, hogy részt vegyen a londoni gazdasági csúcstalálkozón és tárgyalásokat folytasson a NATO-tagállamok vezetőivel. Bár elnökségének első három hónapjában Carter számos külföldi vezetőt látott vendégül Washingtonban, most első ízben indult külföldi útra Az elnök derűlátóan nyilatkozott európai tárgyalásainak kilátásairól. Carter! a késő esti órákban Londonban James Callaghan brit miniszterelnök fogadta. Két ország - négy kép BERLIN: AZ ÜJ KÖZTÁRSASÁGI PALOTA IMPOZÁNS ÉPÜLETE Harminc év múltán: [Olasz kommunista és kereszténydemokrata vezetők tanácskoznak A kommunista és kereszténydemokrata pártvezetők találkozójával csütörtökön megkezdődtek a konkrét tárgyalások közös kormány- program kidolgozására az olasz pártok között. A három és fél órás megbeszélésen az OKP részéről Luigi Longo, a párt elnöke, Enrico Bérli nguer főtitkár, Chiaro- monte és Pajetta, a titkárság tagjai, és a parlamenti csoportok vezetői, Háttá és Perna vettek részt. Hasonló volt a kereszténydemokrata tárgyalóküldöttség összetétele: Aldo Moro pártelnök, Benigno Zaccagnini főtitkár, Gallon! és Gaspari főtitkár- helyettesek, valamint a szenátusi és képviselőházi csoportelnök, Bartolomei és Piccoli. Harminc év, a népfrontkormány felbomlása óta először fordult elő, hogy az OKP és .a KDP vezetői a kormányt és programját érintő kérdésekről hivatalos formában tárgyaltak egymással. A megbeszélés után Ber- linguer kijelentette: „Nem könnyű a nézetek összeegyeztetése, ami ma megkezdődött. Az első találkozót, mindent egybevetve, mi hasznosnak és pozitívnak ítéljük, megállapíthattuk: vannak kérdések és területek, ahol lehetséges közös megoldásokat találnunk, és vannak má sok, ahol nézeteink eltérnek.’ Az OKP vezetője közölte: a kommunisták változatlanul alapvető fordulatot tartanak szükségesnek az ország kormányzásában, maguknak pedig felelősséget és részvételt kérnek abban. Zaccagnini keresztényde mokrata pártvezető megerősítette, hogy a felmerült programjavaslatok egy részében egyetértés mutatkozott az olasz politikai élet két vezető ereje között, míg másokban nézetkülönbségek. Hangsúlyozta: „részünkről megvan a szándék a megegyezésre.” A kereszténydemokraták ezt követően találkoztak a többi parlamenti demokratikus párttal is, utoljára a szocialistákkal. JÉNA: TÉRKÉPÉSZETI OPTIKA: Beállítják a Topocart elnevezésű térképészeti berendezés látólencséjét a világhírű Carl Zeiss Optikai Művek szerelőcsarnokában. A közép- és kis léptékű térképek készítéséhez tervezett műszer pontosan kiértékeli és elemzi a geográfiai légi felvételeket. BRNO: A brnói állatorvosi egyetem tudományos kutatócsoportja különleges szérum előállításával vesz részt a KGST-orszá- gok nagyszabású rákkutatási programjában. Az újfajta szérumot a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiája rákkutató intézeteiben további vizsgálatoknak vetik alá. Képünkön: Marta Gregorova laboratóriumi asszisztensnő szövetkultúrákat készít. CH V ALETICE: 1980-ra Csehszlovákiában összesen 77—79 millió kilowattóra elektromos energia termelését tervezik 200 megawattos üzemegységekkel működő erőművek létrehozásával. A most épülő ehvaleticei erőmű dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy társadalmi munkában határidő előtt befejezik az erőmű két 200 megawatt teljesítményű egysegének építését és az elsp egységet augusztus 31-ig átadják. A Saft-dossziő (3.) „Stratégiai születésszabályozás” 1972 májusában a moszkvai Kremlben, a szovjet— amerikai csúcsértekezleten megszületett a SALT—I. megállapodás. A két nagyhatalom megegyezett abban, hogy 1977. okbóber 3-ig befagyasztják a hadászati támadófegyverek mennyiségét és kölcsönösen csupán két- két ellenrakéta-rendszert fejlesztenek ki. (Ez utóbbi elem 1974-ben módosult és csupán egy-egy ellenrakéta-rendszert építenek fel. Hol a „plafon?” A megállapodásig nem volt könnyű az út. Először az ötlet született meg, hogy az atomfegyverkezési versenyt a hordozóeszközöknél, tehát a szárazföldről, illetve a tengeralattjárókról kilőhető rakétáknál, valamint az atomfegyver szállítására alkalmas. repülőgépeknél fogják meg. A szerződések megtartásának ellenőrzését ebben az esetben ugyanis mindkét fél maga is elvégezheti: a Földünk körül százával keringő mesterséges holdak pontosan jelzik a változásokat, mozgásokat. A nukleáris eszközök megatonnáira vonatkozólag tehát nincs szabályozás, de közülük nyilvánvalóan csak az lehet veszélyes, amely kilőhető pályán van,- kapcsolatban áll egy-egy - hordozóeszközzel. Ezen az alapon kezdődtek meg 1969 novemberében a OíMMkM 1977. május 6„pént«» tárgyalások, amelyeknek először Helsinki, illetve Bécs, később Genf adott otthont. A megbeszélések kétoldalú vonatkozását jelezte, hogy a semleges városokban is kizárólag a szovjet, illetve amerikai diplomáciai misz- sziók épületeiben tanácskoztak, s a vendéglátók csupán a nagykövetségi paloták külső biztonságára ügyeltek. (Izgalom akadt bőven. A bécsi Kronen Zeitung egy alkalommal' olyan hírt röppentett fel, hogy különböző ügynökök a városi csatornák járatainak felhasználásával szerettek volna lehallgató készülékeket elrejteni a színhelyként szolgáló épületek közelében.) A divatos népesedéspolitikai szakkifejezésekkel élve több kommentátor „nukleáris családtervezésről”, „stratégiai születésszabályozásról” írt a SALT-párbeszéddel kapcsolatban. A cél ugyanis nem a meglevő fegyverzet csökkentése volt, hanem arról vitáztak: milyen f egy vérré ndsz ereket ne fejlesszenek ki a jövőben, illetve „milyen „plafont”, felső szintet állapítsanak meg a birtokukban levő korszerű harcieszközöknél. Mindennek ellenére a SALT-tárgyalások a legfontosabb leszerelési témát képezik, hiszen az az első kísérlet az atomfegyverkezési verseny általános megfékezésére és beszüntetésére. Igaz, a tárgyalásokat ketten folytatják és három atomnagyhatalom (Franciaország, Kína, Nagy-Britannia) mind ez ideig nem vállalt korlátozási kötelezettségeket saját magára vonatkozólag. De ismét a svéd Békekutató Intézet becsléseire hivatkozva, a szovjet és amerikai atomerőmű kapacitása 30 ezertől 55 ezerig terjedő szar zószámmal múlhatja felül a többi országokét. Ezért lehetséges szovjet—amerikai kétoldalú megállapodás, más hatalmak bevonása nélkül. Kevesebb szó esett róla, de nagy fontosságú az ellenra- kéta-rendszerek. lényegbeli kiiktatása is. Ezen a területen új verseny kezdődhetett volna hasonlóan a mind erősebb páncélzatok és a mind hatékonyabb páncéltörő löve- gek véget nem érő viaskodá- sához. Az ellenrakétákról való lemondás annak elismerése, hogy a legjobb védekezés az atomháború ellen akkor lehetséges, ha az nem robban ki. Minőségi korlátozás A SALT—I megegyezésének múlhatatlan érdemei mellett két gyenge oldala van. Az egyik a viszonylag rövid időtartam: öt év nem jelent hosszú távot, amikor sokéves kutatási és fejlesztési programokkal dolgoznak a korszerű haditechnikában. Ennél sokkal nagyobb fogyatékosság azonban, hogy a rakéták mennyiségi befagyasztása (tehát az a vállalás, hogy nem növelik a kilövőállomások és a hadászati légierő repülőinek számát), nem járt együtt minőségi korlátozásokkal. A fegyverkezési verseny, azonos számú interkontinentális rakéta mellett is folytatódott. Az elavult rakétákat korszerűbbre cserélhették, és új „rakétacsaládok” jelentek meg a színen. Elsősorban a MIRV-raké- ták, amelyeket magyarul többrobbanófejes rakétáiknak szoktak nevezni. Beállításukkal lehetővé vált, hogy a kilövőállomásról elindítsanak egy rakétát és az önálló elektronikus irányítással egymás után akár tíz különböző célpontra csapódjon be. Ezúttal tehát ismét a megatonnákhoz tért vissza a kör, hiszen a rakéták azonos száma nem gátolhatta a robbanóerő megsokszorozódását. A SALT—II. forduló ezért egyszerre tekintette feladatának a mennyiségi és a minőségi korlátozást. Sokéves szakértői eszmecsere után 1974 novemberében Vlagyivosztokban Leonyid Brezs- nyev és Gerald Ford aláírta a híres és sokat idézett keretmegállapodást. Ennek lényege, hogy 1985-ig 2400— 2400 rakéta vagyonértékben állapítják meg a Szovjetunió illetve az Egyesült Államok birtokában tartható fegyvereket, közülük 1320—1320 MIRV-rakéta, 1080—1080 „hagyományos”, egy nukleáris töltettel rendelkező rakéta lehet. (A rakéta-egyenérték azt jelenti, hogy az atomtengeralattjárókat. távolsági bombázókat, „rakétákra” váltották át.) Elvi megegyezés történt arra vonatkozólag is, hogy 1985-ben kezdődik majd a SALT—III. időszak, s ez a fegyverzet tényleges csökkentéséhez vezethet. Ügy tűnt mintha a dolgok legnehezebbjén túljutottak volna... Réti Ervin (Következik: BALS1KERÜ BEMUTATKOZÁS)
