Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-28 / 124. szám

Például Önnek... — mi a pártmegbízatása? — tettük fel a kérdést a Cse­pel Autógyár egri gyárában három kommunistának. S bár a megbízatások teljesítéséről általában az évzáró csoport- gyűlésen kell beszámolni, ez­úttal szívesen vették a rend­hagyó. év közbeni „beszámol­tatást”. A munkásőr Szilvást Lajos műszaki el­lenőrön meglátszanak az el­múlt évek, Nem, mintha idős lenne, az évek nem ilyen vo­natkozásban hagytak jelet rajta. Hanem úgy, hogy egye­nesen jár-kel, fegyelmezetten viselkedik, szabatosan fogal­maz. Nem is csoda, hiszen 1970 januárja óta munkásőr. — Igen, nekem ez az egyik pártmegbízatásom — mondja., — Hét évvel ezelőtt alakult meg itt a gyárban a szakasz, s én is, több más munkatár­sammal együtt, szívesen be­léptem. Később aztán négyen elvégeztük a háromhónapos parancsnoki iskolát is, ennek következtében aztán előbb szakaszparancsok-helyettes, később pedig városi század- parancsnok-helyettes lettem. Azóta is ezt a beosztást töl­töm be. — Ez könnyebbséget vagy még több munkát jelent? — Inkább az utóbbit. Hi­szen nem csupán a foglal­kozásokon, a gyakorlatokon kell helytállni, hanem már előre, elméletileg is fel kell készülnöm.- A kellő szintű irányításhoz ez ugyanis elen­gedhetetlen. De nem bánom a pluszmunkát, mert igen jól érzem magam a munkásőr­ségben. — Említette, hogy van más pártmegbízatása is. — Igen, Az egri úttörőgár­da zászlóalj parancsnoka is vagyok. Feladatunk a város iskoláiban a honvédelmi ne­velést összehangolni, segíte­ni, annál is inkább,mert a nevelők kevesen rendelkez­nek honvédelmi ismeretekkel. Nagyon szép munkának tar­tón!, igen jóleső érzés, ami­kor a gyerekek sikeresen végrehajtanak valamilyen feladatot A közelmúltban ép­pen az összetett honvédelmi versenyt rendeztük meg, csak látni kellett volna, milyen ügyesek voltak a gyerekek. — Szabad idő? — Ha még azt is hozzáte­szem, hogy szakközépiskolába is járok, akkor elképzelheti, hogy mennyi lehet. Ha még­is akad egy kevés, akkor azt otthon, családi körben töltöm el. Tízéves lányom, tizenkét éves fiam van, velük is kell törődnöm, foglalkoznom. S a beszélgetéshez már a gyári pártszervezet titkára teszi hozzá, hogy Szilvási La- , jósnak semmilyen vonatko­zásban nincs szégyenkezni valója, mert nem csupán a tanulásban, a megbízatások teljesítésében jár élen, de a munkát is szívesen és öröm­mel végzi. A pártcsoport­vezető Mészáros József, \ meo-cso- portvezető külsőben, menta­litásban is sokban különbözik Szilvási Lajostól. Egyben azonban hasonlítanak. Mészá­ros Józsefnek is kétirányú pártmegbízatása van. Egy­részt pártcsoportvezető, más­részt pedig Ostoroson a köz­ségi tanács társadalmi elnök- helyettese. — Melyik a nehezebb? — Erre nem tudnék vála­szolni, csak azt mondhatom, hogy mindkettő más. A párt­csoportunknak, amely a meo és az igazgatási osztály kom­munistáit tömöríti, tizenki­lenc tagja van. Ezt csupán azért említem, mert elég nagy létszámú pártcsoport, s talán egy kicsit a munka is több, mint máshol. De ed­dig jól megbirkóztunk a fel­adatokkal. Minden félévben '‘“'•'»lgozzuk a munkatervün­ket, az idén eddig például egy közös csoportgyűlést tar­tottunk a KISZ-es fiatalok­kal, feldolgoztuk a KISZ- kongresszus határozataiból ránk háruló feladatokat. A közeljövőben megtárgyaljuk a szakszervezeti csoportmunka helyzetét, feladatait, hiszen a szakszervezeti bizalmiak jog­köre megnőtt, s így a munka színvonalát is javítani szük­séges. Ugyancsak pártcso- portgyűlésen beszéljük meg a szocialista brigádmozgalom helyzetét, a közeli napokban pedig alapszervezeti taggyű­lésen számolunk be a cso­portunk tevékenységéről. S mindemellett nagyon sok olyan munka is hárul a párt­csoportvezetőre, amely nem látványos, nehezen kimutat­ható, de nagyon szükséges — mint például a kommunis­tákkal való állandó és őszin­te kontaktus. — S mint társadalmi el­nökhelyettesnek, milyen az elfoglaltsága? — Ez is állandó „készült­séget” igényel. Ne vegye túl­zásnak, de úgy igaz, hogy a buszon, utazás közben is dol­gozom, igen sokan fordul­nak hozzám az ügyes-bajos dolgaikkal. Nem terhes ez nekem, nem is azért mon­dom, csak inkább jellemzés­képpen. — Persze, nem csupán egyé­ni problémákkal foglalkozik... — Természetes. A község előtt igen nagy feladatok áll­nak, de bizony a feladatok­hoz képest sokszor nagyon kevés a pénz .Ezen társa­dalmi munka szervezésével igyekszünk segíteni. így si­került megoldani az óvoda, az iskola, az orvosi rendelő bővítését, hogy csupán né­hányat soroljak. S azt is el­mondhatom, hogy a lakóte­rületen nehezebb a szerve­zés, mint mondjuk, bent a gyárban. Persze Mészáros József a szervezéstől sem ijed meg, hiszen igen nagy gyakorlata van az emberek mozgósításá­ban. Nem véletlenül, mert az eredmények eléréséhez igen nagy szükség van a szervező munkára is — a sok egyéb mellett. A megyei tanács vb-tagja Talán azért, mert jól meg­termett fél-fiú, nevezik so­kan a gyárban Emiikének Alakszai Emil művezetőt. _____________L____________ I gaz, hogy a fiatalabbak „csak” Emil báősinak. De, ha már a humornál tartunk, ak­kor nevezhetnénk mindenes­nek is. — Hogy miért? Mert Alakszai Emil válla- ti szakszervezeti elnök, váro­si tanácstag, a megyei ta­nács végrehajtó bizottsági tagja, a hozzá fordulók — s ezek bizony sokan vannak — kérésére intézkedik telekügy­ben, gyámhatósági ügyekben, segédkezik a családi házak építési problémáinak tisztá­zásában, bérügyek intézésé­ben — és ki tudná még mi mindenben. — Nem sok ez? — Ha tudok, segítek. Ez a pártmegbízatásom. — S milyen hatékonyság­gal intézi az ügyeket? — Ha a kérések indokol­tak, reálisak, akkor a zömük­ben tudok segíteni. Ha vi­szont egy kérésnek nincs alapja, akkor azt rögtön meg is mondom az illetőnek. — Mint a megyei tanács vb-tagjának persze, nem csu­pán egyéni ügyeket kell in­téznie, ugye? — Nem, az elsődlegesek a közügyek. Éppen ezért, min­den végrehajtó bizottsági ülésre alaposan felkészülök, s ha úgy érzem, hogy véle­ményt is kell nyilvánítanom, akkor elmondom az elképze­lésemet. A felkészülés azért is szükséges, mert a vb-ülé- sek témája rendkívül válto­zatos, szerepelnek ipari, me­zőgazdasági, egészségügyi, kulturális és egyéb kérdések, s természetesen mindenhez nem érthet az ember. Az ala­pos felkészülés azonban le­hetővé teszi, hogy legyen azért egy kis betekintésem. S hadd mondjam el, hogy a vb megbízásából még a saját gyárunkon kívül a Mátravi- déki Fémművek, a Finomsze- relvénygyár és a VILATI képviseletét is ellátom. Ezért gyakorta ezekbe a gyárakba is el kell jutnom. — S mint vállalati szb-el- nöknek — mire futja az energiából? — Ami rám hárul a mun­kából, azt kötelességem el­végezni. Eddig össze tudtam hangolni az időmet, az ener­giámat is, hogy a több irá­nyú kötelezettségemnek ele­get tegyek. S remélem, így lesz ez a jövőben is. Bizonyára, hiszen mind- hármójuk példája bizonyítja, hogy a munkában, a párt­megbízatások teljesítésében egyaránt az élen járnak. Kaposi Levente Agrometeorológiai vizsgálatok Kedvező a talajvízkészlet Kampóiméi Május vége felé a mező- gazdasági termelés szem­pontjából mindig nagy je­lentősége van a talajok víztartalmának. Az agronó- musok ilyentájt tartják a határszemléket, a növények azonban „külsőre” nem mu­tatják, hogy valójában mi­lyen nedvességutánpótlás fe­lett rendelkeznek. Ezért fon­tos az ország 120 helyén végzett agrometeorológiai vizsgálat, amely a talaj je­lenlegi vízkészleteiről ad számot. Dunai Sándor, a Meteoro­lógiai Szolgálat munkatársa az MTI munkatársának el­mondotta, hogy általában normális a nedvességkész­let, az évszaknak megfele­lő értékeket mértek az el­múlt napokban a megfigye­lő állomásokon. Különösen jelentős, hogy a talaj al­sóbb, 1 méterig terjedő ré­tegében 65—70 százalékos a víztelítettség, s ez a mé­lyebb gyökérzetű növények, valamint a gyümölcsfák és a szőlő számára kitűnő utánpótlást tesz lehetővé. A növények szempontjá­ból a szántóföldeken most a talaj felső 50 centiméte­res rétegében levő nedves­ség mennyisége a legfonto­sabb, hiszen a fiatal, zsen­ge növényi kultúrák, vala­mint az őszi kalászosok egyelőre ebből a rétegből élnek. Bár a mérési adatok különbségeket mutatnak az ország különböző vidékei között, általában ^1 lehet mondani, hogy 40—50 szá­zalékos a telítettség, s van­nak olyan vidékek, ahol az optimális szintet közelíti meg a nedVesség-ellátottság, például a Délnyugat-Dunán- túlon Nagykanizsa és Ka­posvár térségében,, valamint az Alföld északi részén, a Dunaújváros—Szolnok vo­naltól északra. Kedvező a talajvízkészlet Balassagyar­mat és Kompolt térségében is. Ez a víztömeg alkalmas arra. hogy a Magyarorszá­gon honos és a jelenlegihez hasonló nagyságrendű víz­felvételhez szokott növények kedvezően fejlődjenek a kö­vetkező napokban, hetek­ben. Jelenleg igen erős a párologtatásuk, ezért a hó­nap végén és június elején szükség lesz újabb esőkre, mint ami az átlagos időjá­rású években általában nyár elején be is szokott követ­kezni. (MTI) Vásárfia — tanulságokból Az idei tavaszi BNV egyik jellemzője, hogy még mindig sikeresebb, színvonalasabb, látványosabb az őszinél. A forintban mért nagyobb üz­leti /éiker persze nem meg­lepő, hiszen a beruházási ja­vak többsége lényegesen drágább portéka, mint bár­miféle fogyasztási cikk. A meglepő az, hogy a kereske­delmi siker mellett a beru­házási javak bemutatójának mintha a közönségsikere is egyöntetűbb lenne. Sok szakembernek az a véleménye, hogy mindez ta­lán azért alakult így, mert a hazai termelőeszközgyártó vállalatok általában jobban követik a műszaki hala­dást, gyorsabban állnak át az újdonságokra, új irány­zatokra, mint — legalábbis eddig — a fogyasztási cik­kekkel szolgáló gyárak több­sége. Ez is említésre méltó tanulság egyébként. Ebben valószínűleg közrejátszik az is, hogy a gyors gazdaság- fejlesztés eredményeként a beruházási eszközök forgal­ma hazánkban hamarabb vált élénkké, mint az élet- színvonal alakulásával job­ban, közvetlenebbül össze­függő fogyasztási cikkek pia­ca. A hazai gépgyárak, mű­szergyárak, járműipar, a híradástechnikai vállalatok és az építőgépipar kiállításon látott gyártmányai általában közel állnak a nemzetközi élvonalhoz, sőt több gyárt­mány, egyes ágazatokban, az élvonalhoz sorolható. Az idén például a legjobbak színvonalát érte el a Csepel Művek Egyedi Gépgyárának spirál-csőhegesztő gépsora (ez éppen ezekben az évek­ben — a számtalan vezeték­építkezés miatt — keresett termék szerte a világon), vagy a Ganz háromrészes villamos-motorvonata, továb­bá a Medicor elektronikus orvosi berendezései. Egy sor új hazai termék pedig megfelel a jó nemzet­közi átlagnak, elérve a fej­lett technikájú országok át­lagszínvonalát. Ilyen példá­ul a Gamma számítógépes adatfeldolgozó és megjele­nítő berendezés, vagy az Elektroakusztikai Gyár in­tegrált áramkörös stúdióbe­rendezése. A magyar gazdaság szá­mára tehát a legörvendéte- sebb tanulsága a vásárnak, hogy a kiállító hazai gyárak termékei valóban a 70-es évek közepének megfelelő műszaki színvonalat és kivi­telt képviselték — vala­mennyi szakcsoportban. S ami a legörvendetesebb, hogy ezúttal valamennyi ter­mék nemcsak műszakilag „állta a sarat” a nemzet­közi kínálattal szemben, ha­nem — gazdaságilag is. El­adható — és főként a ma­gyar gazdaság technikai, technológiai szintjéhez al­kalmazkodva — gazdaságo­san gyártható konstrukciók­kal jelentek meg a magyar gyárak. Többnyire nem mu­tatványpéldányként előállí­tott műszaki remekművekkel rukkoltak ki, amelyeket az­után lehetetlen a sorozat- gyártás racionális keretei közé bepréselni, hanem csu­pa olyan gyártmányt hoz­tak, amelyet már valóban „kínálhattak” is. Valós, el­fogadható szállítási határidő­ket tudtak megjelölni az ér­deklődők számára, mert többnyire már gyártásba vett konstrukciókat vagy a felszer számozás stádiumában levő gyártmányokat állítot­tak ki. Ez a valódi elismerést ér­demlő produktum, mert ez­zel már nemcsak díjak, ok­levelek érhetők el — hanem jelentős devizabevétel és gyarapodó jövedelem is. Mindez arra is utal, — és ez is tanulság —, hogy a hazai vállalatok többsége az exportképesség növeléséért reális célokat tűzött maga elé. Úgy tűnik, hogy a legtöbb, a BNV-n megjelent magyar vállalat józanul mér­legelve a hazai lehetősége­ket, nem kívánt minden áron az élre törni, a legelsők kö­zé kerülni valamely gyárt­mánycsoport világranglistá­ján, hiszen ez csak néhány ágazatban, néhány hazai gyárnak sikerülhet. A több­ség számára az élenjárók szolid és szívós követésének politikája a reális és min­den valószínűség szerint a leghasznosabb törekvés. A kiállított termékek java ré­sze — ez pontosan érzékel­hető volt — már e megfon­tolás jegyében született meg az utóbbi években. Ezt a vásári tapasztalatot természetesen nem szabad túlértékelni. Az iparban je­lenleg előállított termékek­nek ugyanis a BNV-n csu­pán a töredéke jelent meg. Ami tehát itt látható volt — az még csak korlátozott körben általánosítható. Az azonban bizonyos, hogy a magyar vállalatok egy része, s a vásári bemutatókból lát­hatóan évről évre növekvő része, már képes arra, hogy versemjre keljen az átlagos, vagy inkább az átlagosnál valamivel magasabb szinten álló nemzetközi versenytár­sakkal is. (G. F.) Vasárnap reggel kopog­tattak a lakásán. Jöttek a tanácstól, hogy menjen rög­tön, mert Parád-óhutában elromlott a kerekes kút és 30 család víz nélkül ma­radt. Bartus János fogta a szerszámostáskát, otthagyott mindent és percek alatt a helyszínen volt. Délig kicse­rélte az elhasználódott du­gattyút és az éltető víz is­mét megjelent a kút kifo­lyónyílásán ... Egy eset a sok közül, amikor segített. Mert hányszor állt már a nyári forróságban,' eső mos­ta őszben a kutaknál, a csö­pögő csapoknál, a csöveket hegesztve, vagy a falakat vésve, amikor éppen tett. — „Arany” keze van en­nek a mesternek — mond­ják a parádiak, emlegetik mindazok, akiknek fürdő­szobai berendezéseket sze­relt, vagy a meghibásodott központi fűtés radiátorát ja­vította meg. Házának udvarán, amikor megpillantottuk, akkor is egy vascsövet hajlított körhe és meneteket fúrt bele. Az új óvoda udvarára készülő szö­kőkút vezetékét készítette. Néhány percig abbahagyva a munkát, a pályakezdésére emlékezett. — Véletlenül lettem víz­vezetékszerelő — beszéli a múltat kutatva. — Alig vol­tam 17 -éves, amikor elha­tároztam, hogy gyári mun­Az „aranykezű” mester kás leszek. Feladva a szü­lőfalut. Salgótarjánba vetett a sors. Az akkori Épület- szerelő Nemzeti' Vállalatnál próbálkoztam. ’• Láttam a műhelyt, ahol lakatosok, bá­dogosok és más szerelők dolgoztak. Nagyon megtet­szett és szerencsém is volt, mert felvettek vízvezeték- szerelő tanulónak. Az öreg Fhüringer József volt a mesterem, aki már nem él. Neki köszönhetem, hogy megtanultam és megszeret­tem ezt a szakmát. Nagysze­rű ember volt, nagyon értett a nyelvünkön, úgy, mint egy jó pedagógus, aki szí­vesen tanított, de volt is eredménye... 1955-ben alakult Mátrafii- reden a SZOT Mátra—bükki Üdülői Igazgatóságának kar­bantartó brigádja. Bartus János akkor .már fiatal szakmunkásként néhai mes­terével ott vállalt munkát. Hajdúszoboszlótól Dédesig, Lillafüredtől Bujákig járták az üdülőket, ahol vízvezeté­ket építettek és fürdőszobá­kat korszerűsítettek. — Akkoriban Lillafüreden a Palota Szállóban dolgoz­tunk, amikor a brigád egyik tagja azzal állt elő, hogy te­gyek mestervizsgát. mert Miskolcon lehet. Én már ak­kor titkon haza akartam jönni Párádra, mert megun­tam a sok csavargást, az ál­landó távollétet a családtól. Arra gondoltam, megpróbá­lom. Néni is bántam meg, mert sikerült és 30 evesen' kiváló eredménnyel mester- vizsgát tettem. Magam sem akartam elhinni, hogy 40 perc alatt formáltam egy ólom­csőből könyökcsövet, aztán meg egy szifont is, falikút alá. A mesterlevél birtokában a hatvanas évek közepén Váltott ipart, és azóta is ott­hon dolgozik Párádon. Mun­káját sok helyen ismerik, ki­tágult előtte az ország, hi­szen szerelt már vízvezeté­ket Debrecenben és a távoli Siófokon is. A vas-, azólom- és PVC-csöveket maga haj­lítja, hegesztéssel formálja, alakítja. — Ebben a szakmában a csövek a legfontosabbak. De hol vannak már a régi 15— 20 méter mély átnedvese­dett falú kutak. Ott van he­lyettük a vízvezetékes háló­zat. Lábszelep? Ez is már a múlté, vannak újabb, kor­szerűbb alkatrészek, mint a PVC-nyomócsövek, vagy az ízléses fürdőszoba-csaptele­pek, amelyek a modern la­kások tartozékai. Bartus Jánost a közel­múltban Egerbe hívták, mert Heves megye Tanácsá­nak elnöke az Ipar kiváló mestere címmel tüntette ki. — Megtisztelő elismerés volt — mondja szerényen —, örülök, mert ez is bizonyít­ja, hogy számítanak a mun­kámra. Mit kívánhatnék töb­bet: egészséget, hogy soká­ig dolgozhassak. (mentusz) M&MiQ 1977. május 28., szombat ■ 4 (Fotó: Tóth Gizella)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom