Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-28 / 124. szám

Bodrogi Gyula, Aeárdi Gábor. Maros Gábor. Bcncze Ilona és Romhányi László rendező a startnál {Tóth Gizella felvételei) Végvári teátrísták Startol az egri várszínház — Egerben szeretik a szín­házat, a színészeket! — sum­mázta tapasztalatait Maros Gábor még az elmúlt év nya­rán, amikor a televízió rög­zítette az egri várszínház nagy sikert aratott bemutató­ját. Jólesett hallani ezt a vé­leményt — kedden este. ami­kor a Magyar Dekameront sugározta a televízió —, hi­szen ezekben a napokban is­mét beszédtéma az Agria- napok programja, startol a várszínház. Romhányi László, az Agria Játékszín rendezője kiküldte a „behívókat”, s a végvári színészek — a továbbszolgá­lók és az újoncok is — pon­tosan megjelentek a fővárosi Fészek Klubban az olvasó­próbán. (Csupán a romániai magyar színésznő. Széles An­na hiányzott, aki később kap­csolódik be a felkészülés munkájába.) — Ki volt az olvasópróba legnépszerűbb embere? — kérdezem most az olvasót. Talán Agárdi Gábor, Bánjjy György, vagy Maros Gábor, akik már a harmadik egri nyárra készülnek? Vagy a végvári színház újoncai, az egri Gárdonyi Géza Színház­ban sikeresen vendégszereplő Pécsi Ildikó, Bencze Ilona, esetleg a negatív hősként el­könyvelt, tehetséges Koncz Gábor? Netán a Bodrogi— Voit Ági kettős, akik éppen a Koldusoperából „ugrottak át”? Esetleg a rendező, akit talán körülfognak az érdek­lődő színészek kérdései? Nos? Szabad a gazda? Jobb is. ha elmondom, mert úgysem találja ki a kedves olvasó. Borsi Zsuzsa volt a legnépszerűbb, aki majd száz jelmeztervet készített az egri várszínház két bemutatójá­hoz. Öt ostromolták a színé­szek, egymás kezéből kap­Magyárul játszottak Moszkvában, Leningrádban Hazaérkezett a Nemzeti Színház társulata A Nemzeti Színház társula­ta az elmúlt napokban érke­zett haza szovjetunióbeli vendégszerepléséről. Marton Endre igazgatótól érdeklő­dött az MTI munkatársa fo­gadtatásukról. fellépéseikről: — Magyarul játszottunk Moszkvában és Leningrád­ban is, előadásainkat szink­rontolmács fordította. Első fellépésünkről, a Csongor és Tünde előadásáról így írt a Szovjetszkaja Kultúra: A da­rab szépsége és bája. az elő­adás atmoszférája, a művé­szek játéka elragadó volt. Nagy szeretettel fogadták a magyar Elektrát is, úgy vé­lem sikerült felfedeztetnünk benne az ősi szépséget, kul­túránk és drámairodalmunk becses értékét. A Faust be­mutatójának külön érdekes­sége: Moszkvában mi játszot­tuk először a Goethe-tragédi- át. — A leningrádi közönség is nagy szeretettel fogadta társulatunkat. — Viszonzásul — novem­ber 19-én — a moszkvai Mű­vészszínház jön Budapestre, a Nemzeti Színházba, majd később Miskolcra vendégsze­replésre. Szeretettel várjuk őket. Megkezdődött az ünnepi könyvhét megyei rendezvénysorozata (Folytatás az 1. oldalról.) Ezt követően a közélet kérdései iránt őszinte hév­vel érdeklődő, azokat tiszte­letre méltó buzgalommal elemző Fekete Gyula író­val ismerkedhettek meg, il­letve találkozhattak azok, akik kedvelik a továbbgon­dolkodásra késztető véle­ménycseréket, vitákat. Nos, akik ezt remélték, meg is kapták. .Igaz, nem túl sok problémát vetettek fel. ám az alkotó — a tőle már megszokott szenvedé­lyességgel — sok oldalról meg világi to t^ ezeket. Így esett szó —' egyáltalán nem sablonos megközelítésben — a nők helyzetéről, a népes­séggyarapodás jó néhány vo­natkozásáról, a gyermekkori élmények meghatározó sze­repéről, a kis közösségek O Mpnűirnn M77. május 28., szombat semmivel sem pótolható ne­velő erejéről, egyéniségfor­máló hatásáról. A szerző tag­lalta a ma igen divatossá vált tudományos-fantaszti­kus irodalom sajátos össze­függéseit. Utalt arra, hogy a termés folyvást gyarap­szik, mégis kevés az olyan írás, regény, vagy novella­gyűjtemény, amely töpren­gésre késztető eszmei mag­jával fogná meg az embe­reket, holott a művelődni vágyók ezt várják. A haza­fiasságról rendezett egri ta­nácskozásokat érintve a vi­talehetőséget értékelte, hi­szen ez hozzájárult az alap­vető fogalmak egyértelmű tisztázásához. Ez persze csak a keret volt. Felvetődött emellett számos, sokakat foglalkozta­tó gondolat is. Épp ezért lett méltó nyitánya ez a délután annak a könyvhét­nek, amelynek valamennyi író és költő vendége hason­ló élményt kínál a könyvba­rátok táborának városon és falun egyaránt. (pécsi) kodták a színes vázlatokat, nézni, látni akarván: milyen kosztümben jelennek meg az egri közönség előtt. Hogyan fest Lúdas Matyi ölötözéke, milyen gúnyát vernek majd a basáskodó Döbrögin, s mi­lyen ragyogóan szép lesz a Balassi-mű. a reneszánsz sze­relmi komédia hőseinek a kor stílusát, hangulatát idéző ru­házata. E kis epizód is egyértelmű­en bizonyítja — amit már eddig is tudtunk —, hogy a színészek is „áldottak” némi hiúsággal. És nemcsak Thália papnői, hanem papjai is. ★ Az olvasópróba egyébként nem tartozik a mozgalmas színházi események közé. Hosszú asztalnál ülnek a tíz színházból verbuvált színé­szek — és Bodrogi tanár úr lelkes osztálya a Színművé­széti Főiskoláról — olvassák szerepeiket, a rendező olykor közbeszól. Fekete Sándor —, aki mai színpadra igazította a Lúdas Matyi 1838-as válto­zatát — pedig feszülten fi­gyeli a dialógusokat. A han­gulat kedvéért közben-k őz­ben zene is szól, merthogy a Szép magyar komédiában el­hangzik majd néhány megze­nésített Balassi-vers is, a Lú­das Matyit pedig Bródy János és Tolcsvay László beat- hangzású zenéjével tálalja a rendező. Az olvasópróba izgalmát tulajdonképpen a kezdés hangulata nyújtja. Születő­ben a játék, a dráma. Ez a start, a színészek most kez­dik formálni, magukra ölteni az író felkínálta jellemeket, s megvalósítani a rendező el­képzelését. Most indul útjára a siker... ★ A Szép magyar komédia főszerepeit Bencze Ilona, Koncz Gábor, Pécsi Ildikó, Bánffy György, Voit Ági és Szacsvay László játssza. A Lúdas Matyi címszerepét Ma­ros Gábor, Ilust Széles Anna, Döbrögit Bodrogi Gyula, az Ispánt Agárdi Gábor, a Bírót Kanalas László alakítja. A hangulatteremtő előjá­ték most sem marad el. A várszínház művészei a Dobó téren bemutatják a Borka asszony és György deák cí­mű tréfás oskolai komédiát. Az Agria Játékszín díszbe­mutatója: július 15-én az egri várban. (márkusz) 1. Amit itt most elmesélek, az utolsó szóig igaz. Még akkor is, ha hihetetlennek tűnik el­ső hallásra. Pedig így tör­tént pontosan: Dezső úr ük­apám segítségével kifogott Asmódin, az ördögön! Valami vita volt akkor a Pokolban, azért állt rá. As- módi, hogy feljön a földre, s üzletet ajánl Újpest városá­ban Dezső úrnak, a millio­mosnak. Ugyan akkor még Újpest csak egy koszos köz­ség volt; s Dezső úr sem volt sem Dezső, sem milliomos, hanem Draxler és valami piszkos kis krejzlerája volt a Megyeri úton. Ott éppen, ahol most az új ABC van. Na, ebből is látszik, hogy igaz, amit elmesélek. Feljött hát ez az Asmódi a földre, beállított Draxler úr­hoz, amikor az éppen tejet hamisított ükapám segítségé­vel hátul a raktárban, a pet- róleumoshordó tövében. Per­sze nem azt mondta, hogy ő az ördög, nem: angol sza­vakat kevert a beszédébe, meg gamásnis félcipőt és szarvasbőr mellényt hordott. Szivarozott is. Akkora vas­tag Havannát rágott, hogy amikor eldobta a végét, ük­apámnak négynapi bagószük­ségletét fedezte freie. — Maga az van Draxler miszter, testvérének kolbász­gyár Nyujorkból? Én hozom tőle ajánlás — rángatott elő egy olyan ormótlan krokodil­bőr levéltárcát, hogy ük­anyám akár bevásárlókosár­nak is használhatta volna. Draxler úr persze olvadt, mint ükapám hatkrajcáros órabérben hamisított Álba színszappanja a napon: de nem mindenkit tudott fél­revezetni az ördög. Próbált ember volt már akkor az ükapám, részt vett a boszniai okkupációban is; és pár éve akkor egyszerre volt a Dam­janich utcai nyilvánosház éj­szakai borfiúja és a Fő téri plébániatemplom ministráns- sekrestyése. Akár az üdvös­ségig is elláthatta volna ezt a két fontos hivatalt, ha az­után a három éjjelen át tartó lókupec-rumli utáni vasárna­pon nem történik vele az a fatális emlékezetkihagyás, s kezében a borral nem kezd bokázni az oltár lépcsőjén, hogy „szobára, uraim, szo­bára, a lányok nem élnek meg muzsikaszóból!” — De hát ez egy másik történet. Mondom, próbált ember volt ükapám, nem véletlenül fogadta magához készletha­misítói státusba Draxler úr amíg ez a magát miszter A. S. Mody néven bemutató ide­gen bizonyos üzleti lehetősé­geket emlegetett, meg azt fir­tatta, hogyan is áll az egyet­len iparvágányt övező földek tulajdonjoga — ükapám szag­lászott És aztán mutogathat­ta ez az Asmódi miszter az Hatvannak jó híre volt... Klubdélután? Tanácsko­zás? Munkaértekezlet? Az ember nem tudja pontosan helyére tenni a dolgot Egy azonban bizonyos: kölcsönö­sen hasznos összejövetel résztvevői voltak minap Hat­van párt- és tanácsi vezetői, valamint a lakó- és utcabi­zottságok elnökei, tagjai. A Hazafias Népfront kezdemé­nyezte a találkozót, sőt az or­szágos központ is elküldte képviselőjét Strassenreiter József személyében. — Széles körű felmérés ré­sze a hatvani eszmecsere. S tulajdonképpen arra kíván­csi a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa, hogy egy- egy település társadalmi éle­tében milyen szerepet játsza­nak a lakó- és utcabizottsá­gok. Figyelünk továbbá e bi­zottságok kapcsolatára, ku­tatjuk az u tat-módot, _ aho­gyan a tanácsokkal, nép­frontbizottságokkal, egyéb tömegszervekkel együtt dol­goznak valamely város, köz­ség fejlesztése érdekében — mondotta beszélgetésünk al­kalmával a Hazafias Nép­front központi munkatársa. — Sok hasonló találkozó zaj­lott már le az ország­ban, s mindenütt őszinte szavakat, nyílt véleményt várunk a meghívottaktól. Természetesen javaslatot, ötletet is, ami a szer­vezetek és bizottságok munkájának teljesebb össz­hangjához vezet. Ha úgy vesszük, a szocialista demok­rácia kiszélesítésének gon­dolatkörébe tartozik vállal­kozásunk, s összegezve majd a tapasztalatokat, biztosan előremutató következtetésre jutunk. Az eddigi felmérés ered­ményeinek főbb jellemzőiről kérdeztük a HFN központi küldöttét. — Vegyesek a benyomása­ink, de túlsúlyban vannak azok a települések, fővárosi kerületek, ahol pozitív a la­kó- és utcabizottságok szere­pe, a közösségi célokkal való azonosulása. Különösen ki­emelkedik Dunaújváros! La­kói, akik szinte együtt nőt­tek a várossal, rengeteget ál­doznaa település jövője ér­dekében. Itt ezek a bizottsá­gok mintegy a szocialista tudatformálás eszközévé vál­tak a jó tömegkapcsolatok, a szervekkel való szoros együttműködés révén. Elhangzott dr. Lukács La­jos vb-titkár tájékoztatója három év munkájáról. Ki­fejtették véleményüket, el­mondták tapasztalataikat a jelen volt bizottsági tagok, elnökök is háromszáz társuló nevében. Vajon mit tükröz­nek Hatvanból ezek az ada­tok, érvek, vitamondatok? Strassenreiter József tömö­ren nyilvánít véleményt — A városnak jó híré volt, s a délután folyamán ez csak erősödött bennem. Így Lu­kács elvtárssal vallom, hogy azt a sok fejlesztési célt vá­rospolitikai feladatot nem tudták volna megvalósítani Hatvanban, ha a vezetés ha­nyagolja a közösségi szellem­ben rejlő energiát, a lakó- és utcabizottságok sokrétű te­vékenységét, segítő szándé­kát. Most már csak annyi van hátra, hogy leszűrve három esztendő konzekvenciáját, to­vább erősítsék a tanács, <s népfront, a lakó- és utcabi­zottságok tömegkapcsolatát, s összehangoltan tervezzenek, szervezzenek az elkövetkező célok sikere végett. Ez eset­ben még dinamikusabb lesz a város fejlődése, de vele együtt javul az itt élők köz­érzete. hangulata... (m. gy.) állítólagos új szabadalom alapján vízhatlanított cipőjét, amivel félmilliót keresett Csikágoban. Ükapám is a Csikágóban született, a Dem­binszky utca és a Hutter köz sarkán. A ház helye még most is megvan, csak egy másik ház áll a telken: na, ebből is látszik, hogy igaz a történet, amit elbeszélek. Nem szólt akkor ükapám semmit, csak kacsintott Drax­ler úrnak: ki keresett ezer év óta a Csikágóban egy fél­milliót? Meg intett, hogy menjenek hátra egy kicsit És csak odabent mondta. — Kénköszag az, nem cipőmáz! — Amire Draxler úrban ösz­szetekeredett a lélek: májn gott und mutter, most mi lesz? De az ükapám tudta a megoldást. — Semmi baj. Mondja azt, hogy a fele Ká­rolyi-földre már megalku­dott, ma este fizeti éppen a foglalót. — Mondhatni mond­hatom — tűnődött Draxler úr —, de hát kifizetni nem tudom. Még a vizet is alig tudom ma kifizetni, amit a tejbe öntöttünk. — Mert adott magára Draxler úr, nem Duna-vízzel hamisított, Palotáról hozatta lajttal az artézi vizet. De hát, persze ő sem a Frimm-intézetből, a bolond­házból szabadult: marokra fogta a fülét és némi töp­rengés után megkérdezte: — Aztán mit akar maga ezért a tippért? — Ükapám nem volt szégyenlős, megmondta. — Van magának négy hold szőlője Budafokon, igaz? Tegyen meg engem vincellérnek. — Hát ért ma­ga a borhoz? — Mint a tej­hez — kacsintott ükapám. S ezzel meg is volt az egyez­ség. Jól számított ükapám, mert Asmódi miszter, amint meghallotta, mit mond Drax­ler úr, már megint a vastag bugyellárist mutogatta. Hogy nem a felét, az egészet le kell íoglalózni. Mert neki biztos tudomása van bizo­nyos gyáralapítási szándé­kokról. És ropogós dollárpén­zeket számolt le Draxler út elé a pultra. így alakult meg a Draxler and Draxler and Co. Mert azután, hogy a Mo­dy miszter pénzének feléből lefoglalta Draxler úr a kör­nyék minden feltérképezett sívó homokját, jelentkezett a kolbászgyáros öccs is rögtön. Táviratot küldött Nyujork­ból, édesbátyám, hát hogys- mintvagytok, itten küldök tíz­ezer dollárról egy hi telle va­let, disznóhizlalda alapításai céljából, öcséd. Vagy valami ilyet írt. Draxler úr meg be­vonszolta magával ükapámat a raktárba, hogy megbeszél- ják a helyzetet. No, persze ükapám sem aa öt-ötvenessel várta az eszét. Ezért mindaddig csak lógat­ta a kezeit, meg olyan bam­ba képet vágott, mint aki most hall először arról, hogy a tejfölbe lisztet lehet kever­ni, amíg Draxler úr azt nem mondta. — Hát, ugye, lassan- lassan egy üzleti pénztárost kell majd szerződtetnem ... nem tud maga egy jó fel­fogású nőt ajánlani nekem? Csak ötszáz korona kauciót kérek, mert megbízok abban, akit maga ajánl. Ükapám a szívéihez fcapolt! ott őrizte a mellényébe varr- va azt az öt darab arany húszkoronást, amihez még tízet akart szaporítani az idők folyamán, hogy ily mó­don kivándoroljon Ameriká­ba, családostól Egy fél órai keserves rimánkodása után Draxler úr elfogadta ezt a tetemesen kisebb összeget is. így aztán Draxler úr egy hét múlva a m. kir. belügy­miniszter engedélyével De­zsővé változott. És egy hónap múlva megalakult a Hungá­ria gyárépítő vállalat: elnöki székében egy podegrás sze­génygróffal, ügyvezető igaz­gatóként Dezső úrraL (Folytatjuk.) ^ r ‘

Next

/
Oldalképek
Tartalom