Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk IMWWVVVNftW/VWMAWlM/AWWVWMWWWWíVVWMWVVW $ / A HÉT CÍMSZAVAKBAN > HÉTFŐ > Gromiko, szovjet külügyminiszter Indiában tárgyal, — l Pham Van Dong. vietnami kormányfő Párizsba > érkezett. \ KEDD Husszein Jordániái király Carter, amerikai elnök vendége. — A francia kormány felvetette a bizalmi kérdést a parlamentben, az új Barre-terv dolgában. 5ÍEROA Kairói és damaszkuszi tárgyalásai után hazatért Owen angol külügyminiszter. — Neto angolai elnököt Varsóban fogadta Edward derek. — Kubai—amerikai halászati megállapodás jött létre. CSÜTÖRTÖK Nagy arányú /sztrájk Franciaországban. — Ítéletet hirdettek a Baader—Meinhof-csoport perében. ,-ENTEK Berlinguer—Marchais-találkozó Rómában. — Kijelölték a nyugat-berlini új kormányzó polgármestert. — Szovjet tiltakozójegyzék a SZER hivatalos amerikai támogatása miatt. SZOMBAT Suárez spanyol kormányfő hazatért amerikai útjáról. — Samora Machet mozambiki elnök Dániában. A hét 3 kérdése Hétfőn utazik Norvégiába Lázár György Lázár György, a Minisztertanács elnöke Odvar Nordli norvég miniszterelnök meghí vására május 2-án hivatalos látogatásra Norvégiába utazi k. Felvonták az Állami Zászlót Franciaország életét újabb sztrájkok bénították meg a héten: a vasutasoktól a sze­metesekig sok szakma mun­kásai hagyták abba a mun­kát. Ez a sztrájksorozat elő­zetes válasz volt az Barre- tervre, amely a parlament­ben is csak nehezen ment keresztül. Valóban kormány- válság van kialakulóban? Tulajdonképpen már az új indiai kormány megalakulá­sakor felvetődött, most pe­dig Gromiko szovjet külügy­miniszter Üj Delhi-i látoga­tása nyomán még indokol­tabbá vált a kérdés: hogyan alakulnak a jövőben a szov­jet—indiai kapcsolatok? A héten hoztak ítéletet a nyugatnémet bírák a Baader —Meinhof-csoport ügyében. Ugyanakkor sűrűsödnek a ten-orcs.elekmények az NSZK-ban, különösképpen pedig Olaszországban. Mi a politikai háttere napjaink terrorizmusának? ladékot akar nyerni a kor­mány , A jövő év tavaszán esedékes általános választá­sokig lélegzethez kellene jut­nia. 2. HOGYAN ALAKULNAK A SZOVJET—INDIAI KAPCSOLATOK? Az indiai választások meg­lepő eredménye: a kongresz- szus párt súlyos veresége. In­dira Gandhi asszony bukása után olyan vélemények hangzottak el, hogy Deszai kormánya jobb és Amerika felé „nyit” majd. Ilyen hely­zetben különös figyelmet keltett, hogy Üj-Delhibe lá­togatott Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter. Vadzspajival, az új indiai külügyminiszterrel folyta­tott eszmecseréje idején átte­kintette a két ország kapcso­latait. Mint a szovjet sajtó rámutatott: „a szovjet—in­diai kapcsolatokban nem­csak a múlt eredményes, ha­nem ezek a kapcsolatok nagy jövő előtt is állnak”. Gromi­ko és vendéglátója megerő­sítette: a szovjet—indiai ba­rátsági és együttműködési szerződés alapján kívánják továbbfejleszteni a két nép barátságának szálait. A kül­ügyminiszteri tárgyalásokkal egy időben két új megálla­podás aláírására került sor: a gazdasági és műszaki együttműködésről, továbbá a hírközlésben való együttmű­ködésről. Ugyancsak ez al­kalommal született meg szer­ződés egyes áruk ez évi köl­csönös szállításáról. Nem­csak protokolláris esemény­nek számít, hogy Deszai, az új kormányfő fogadta a szovjet vendéget. A szovjet sajtó megállapít­ja. hogy az imperialista kö­rök számításai nem váltak be, a szovjet—indiai viszony­ban nem következett be az az elhidegülés, amelyet az indiai belpolitikai változások után a két nép közötti barát­ság ellenzői vártak. A szovjet—indiai külügy­miniszteri találkozó alkalmá­val megvitatott nemzetközi kérdésekben vagy azonos vagy egymáshoz közelálló ál­láspontok alakultak ki. Olyan fontos témák szere­peltek a napirenden, mint a leszerelés, a közel-keleti vál­ság. a dél-afrikai helyzet és az Indiai-Óceánnak békeöve­zetté változtatása. 3. A MI POLITIKAI háttéri; napjaink terrorizmusának? Golyókat röpítenek ügyé­szek és ügyvédek fejébe, el­rabolnak minisztert és egye­temi tanárt, autógyári ve­zérigazgatót és politikust, — a terrorcselekmények listája napjainkban egyre bővül. A terror mindenképp elítélen­dő. észre kell venni, hogy a becsületes, az eseményeket azonban csak felszínesen fi­gyelemmel kísérő embereket bizonyos sötét erők a ma­guk sötét politikai céljaira akarják kihasználni a terro­rizmus elmarasztalása révén. Nézzük az NSZK példáját! Buback főáSlamügyész gyil­kosainak keresése közben az igazi baloldal tagjaira is le akarnak sújtani, vagy lega­lábbis a közvéleményt a bal­oldali pártok ellén akarják fordítani. Ugyanakkor a ter­rordráma arra is jó, hogy elfeledtesse a lehallgatási botrányt, amelybe majdnem belebukott a belügyminisz­ter... Miért kellene a pol­gár jogainak megsértése el­len ezen a címen tiltakozni, amikor ugyebár a terroristák ellen irányult a telefonle­hallgatás? A nyugatnémet politikai légkör egyre romlik, a jobbratolódás nyilvánva­ló. Mindez a terrorizmus el­leni harc jogcímén, ürügyén. Az olasz példák között akad egészen egyértelmű -is. Golyóktól találva holtan esik össze' a torinói ügyvédi ka­mara elnöke. Utána csöng a telefon egy szerkesztőségben, feljegyzik az ismeretlen te­lefonáló szavait: „a vörös brigádok vállalják a felelős­séget. ..” a nyárspolgár meg- riasztására elég a jelző: „vö­rös” ... Valójában olyan szélsőséges csoportokról van szó, amelyek az antikommo- nizmus céljainak szolgálatá­ban igyekeznek zavart kelte­ni, próbálják riogatni a kis­embert. Olaszországban úgy­szólván küszöbön állhat a kommunisták bevonása a kormányba, — ez ellen han­gulatot kelteni az ellenség­nek, úgy látszik, minden eszköz jó. Még a terror is, a manipulált terror, a meganv- nyi, provokációnak minősít­hető terrorcselekmény. Pálfy József Május 1-e, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ün­nepe tiszteletére szombat dé- x lután a Parlament előtti Kossuth téren katonai tisz­teletadás közepette felvonták az Állami Zászlót. Hát, ez is meglett. Sokáig kel­lett rá várni ugyan, jó pár ezer — de mit is mondok! — né­hány százezer évig. Végre azon­ban megoldották a problémát. Itt a beigli alakú tojás! Ha volt va­lamikor Kolumbusz to)ása, el­mondhatom, hogy ez a fel­fedezés, amelyről alább kívánok szólni, amannál sokkal jelentő­sebb. Megkockáztatom a kijelen­tést, hogy aki ezt felfedezte, megteremtette, rászolgált a tojás Kolumbusza névre. És hol fe­dezte fel ezt a tojást? Természe­tesen Amerikában. A Du Pont vegyi konszern a következő technológiai folyamat­nak veti. alá nyersanyagát: el­választja a fehérjét a sárgájától, majd valamilyen fagyasztó—zse- lésílő szer hozzáadásával, húsz centiméteres rudakat készít be­lőle úgy, hogy belül lesz a sár­gája, kívül a fehérje. Elvégre milyen lenne az a tojás, amely­nek kívül van a sárgája és bel a fehérje. Bár ez is megoldható, csodálom, hogy nem jutott Du Ponték eszébe. Mindegy, a stang- li így is. úgy is szeletelhető. Rövidesen az új cikk megje­lenése után, jvalami fölöslegesen akadékoskodó alak megkérdezte a. céget, hogy miért kísérletezte ki és dobta piacra ezt az újdon­Ugyancsak katonai tiszte­letadással vonták fel a ma­gyar nemzeti lobogói és a munkásmozgalom vörös zász­laját aa gellérthegyi Felsza­badulási emlékműnél. ságot. Az illető olyan választ ka­pott, amely a találmánynál is meglepőbb: ,,Azért csináltuk, mert így a tojás szeletelése után nem marad meg a vége, az a kis hegyes, fehér darab.” Hát ezért valóban érdemes volt fá­radniuk. No, de az a fontos, hogy meg­született a rúdtojás, amely ma 20 centi, de gondolom, nagyobb erőfeszítések nélkül meghosszab­bítható. A háziasszony a jövő­ben nem tucatszám vásárol majd tojást, hanem ezt mondja az el­adónak: „ kérek fél métert”. Húsvétkor pedig egy métert. Leg­feljebb a gyerekek nem piros to­jást kapank majd a nyuszitól, hanem piros rudat. Nemrég egy mezőgazadsági. tu­dományos kutatóintézetben hosz- szú kísérletezés után, sikerült kocka alakú paradicsomot ter­melni, ezt ugyanis. jobban el lehet helyezni a hűtőtérben, mint a gömbölyűt. Hát, ennél a rúd­tojás még mindig jobb. Tessék elképzelni, mii szólná­nak a. tyúkok, ha a hűtőszek­rényben való jobb elhelyezésre hivatkozván, arra akarná ráven­ni őket Du Pont. hogy kocka alakú tojásokat tojjanak . . . Tatár Imre Hét végi jegyzet A tojás Kolumbusza 1. kormányválság PÁRIZSBAN? Giscard d’Estaipg, köztár­sasági elnök uralmát, Ray­mond Barre kormányának fennmaradását már nem csupán balról fenyegetik el­lenzéki erők. Jacques Chirac- l nak, az újdonsült párizsi polgármesternek, egykor mi- . niszterelnöknek, a gaulleista RPR vezérének alig titkolt terve, hogy Giscard d’Es- taing helyére kerüljön, s ő mentse meg a francia tőkés- . rendet az egyesült baloldal rohamaitól. A héten is így járt el: amikor Raymond Barre új programját a nem­zetgyűlésben szavazásra bo­csátották, Chirac hívei előbb nem, akarták elfogadni, csak az utolsó pillanatban, heves vita után szavaztak bizal­mat a kormányfőnek és el­képzeléseinek. Barre ki is fa­kadt : „vagy megvan a biza­lom. vagy nincs! a bizalmat nem lehet szeletenként meg­adni. ..” Giscard d’Estaing egy tévényilatkozatban elis­merte: a helyzet súlyosságát, mégis kijelentette, hogy Barre kormánya a helyén marad, mert a gaulleista alkotmány szerint csak ak­kor bukhatna meg, ha q nemzetgyűlés abszolút több­sége ellene foglalna állást, ez pedig a parlament mai össze­tételében elképzelhetetlen. Természetesen meg is gon­dolják például a gaulleis- ták, hogy „kollektív öngyil­kosságot” kövessenek el a kormány megbuktatásával. Hiszen olyan a gazdasági és szociális helyzet, hogy a vá­lasztók többsége, ha most kellene az urnákhoz járulnia a baloldal jelöltjeire adná voksát. A héten akkora sztrájk volt, amilyenre évek óta nem került sor: nem volt villanyáram, nem közleked­tek a vonatok és a metró, sok gyárban leálltak a gépek, a hivatalokban is szünetelt a munka. Ez volt a népi vá­lasz a Barre-kormány stabi­lizációs tervére, amelyről általános a vélemény: kép­telen megfékezni az infláci­ót és nem vet véget a mun­kanélküliségnek. Tulajdon­képpen csak 12 hónapos ha­OJIMkM 1377. május 1„ vasárnap Az új világgazdasági rend napjainkban gyakran emle­getett fogalom. Viták is foly­nak arról, hogy kialakításá­ban milyen módon vegyenek részt a fejlett gazdaságú or­szágok, és mi vár e munká­ban a fejlődő' világra. A föld nagyobbik részének szegény­sége, a túlnépesedés gondja, az emberiség élelmiszerkész­leteinek várható alakulása, továbbá az egész földnek mint az emberiség közvetlen környezetének védelme, va­gyis az emberiség közös gondjainak megoldása szük­ségessé teszi az egyes orszá­gok és országcsoportok kö­zötti jelentős gazdasági, fej­lettségbeli különbségek erő­teljes mérséklését, vagyis egy új világgazdasági rend kia­lakítását. Ennek érdekében különböző nemzetközi fóru­mokon több programot is ki­dolgoztak az utóbbi évek­ben. Felkerestük dr. Szentes Tamást, a Marx Károly Köz­gazdaság Tudományi Egye­tem világgazdasági tanszéké­nek tanárát, hogy tájékoztas­son bennünket e folyamat­ról, a nemzetközi progra­mokról és ezek alkalmazha­tóságáról. — Az új világgazdasági rend kibontakoztatásának nemzetközi akcióprogramját 1974-ben az ENSZ VI. és VII. rendkívüli közgyűlése dol­gozta ki. Ezt követte a nem­zeti államok gazdasági jogai­nak és kötelességeinek kar­tája, amelyet az ENSZ 1974. decemberi rendes közgyűlé­sen szavaztak meg. Ezek a fejlődés sok részletét, cél­szerű irányait tisztázzák. E dokumentumok, s az ezekre épülő magatartásnormák a világgazdaságban tevékeny­kedők számára kétségkívül történelmi mérföldkövet je­lentenek. Hiszen első ízben került átfogó kritika alá, most már nemcsak a marxis­ták .részérő. a fennálló vi­lággazdasági rendszer, a ma­ga teljességében. Az új vi­lággazdasági rend gondola­ta azonban sokkal koráiban felvetődött már. így ‘ pl. U-Tant ENSZ-főtitkár egyik 1964-es beszédében. Az új dokumentumok azonban sok új pozitív elemet tartalmaz­nak És ezekben a világgaz­daság megreformálásának szükségességét, már azok is elismerték, akik korábban ellene voltak. Ez nagy fordu­lat. Ezek az új dokumentu­mok persze 1974-ben szület­tek, tehát az olaj és több más alapvető nyersanyag „árrob­banását” követően. Amikor is több fejlett tőkés állam tapasztalhatta a világgazda­ság fennálló rendjének ká­ros hatásait, feszítő ellent­mondásait. — Anélkül, hogy elvesznénk a részletekben, felvázolható-e a je­lenlegi és a korábbi időszakok fejlesztési törekvései közötti, fő különbség? — Nos, a fejlesztés első év­tizede, a 60-as évek elejétől számítva átütő sikert nem hozott. A fejlődő országok gazdasági színije nem köze­ledett a fejlett országok cso­portjának színvonalához. Ebben az időszakban a fej­lődő ' országok meg­segítésének legfőbb esz­közét szinte kizárólag a tő­ke „áttelepítésében” és a „és nemzetközivé lesz... ” pénzügyi segélyekben, támo­gatásokban látták. A fejlő­dő országokba települő tő­ke, túlnyomórészt az úgyne­vezett működő tőíve, tehát az olyan pénz, amely az el­maradott, .gazdasági orszá­gokban telepített gyár, vasút, bánya, vagy üzletház „képé­ben” jelenik meg, — a dolog természetéből következően továbbra is jelentős mérték­ben e tőke tulajdonosait gya­rapítja. Az ő érdekeiknek megfelelően alakítja a foga­dó országok gazdasági szer­kezetét. A segély sem éf önmagá­ban sokat. Hiszen itt az is a kérdés, hogy az adott or­szág mennyire „fogadóké­pes”, a nemzeti kormány mi­re használja fel a segélyt, pontosabban, mibe fektethe­ti, milyen technikát, techno­lógiát vásárolhat érte. Az élenjáró technikát esetleg azért sem vehetik meg, mert az adott ország gazdaságá­ban hiányzik az ahhoz szük­séges szaktudás. Lényegében tehát elmondhatój hogy a fejlesztés első évtizedében az egyoldalú gazdasági függés felszámolása, a nemzetközi munkamegosztás szerkezeti módosítása és a fejlődő or­szágok belső gazdasági, tár­sadalmi átalakulásának gon­dolata, így együtt, kevéssé kapott még hangsúlyt. A legújabban megfogalma­zott és deklarált elvek kö­zött azonban, most már, így vagy úgy, kisebb vagy na­gyobb mértékben, ott szert- pelnek az olyan lényeges kö­vetelmények is, mint példá­ul az az elv, amelynek értel­mében az egyes nemzeti ál­lamok szuverén rendelkezé­si joggal bírnak saját termé­szeti kincseik feletti és élhet­nek az államosítás jogával is. Hasonlóan rendkívül lénye­ges, hogy a multinacionális vállalatokat a nemzeti álla­mok ellenőrizhetik, működé­süket szabályozhatják. Ezek mellett az új világ- gazdasági rend eszméjének sarkalatonan fontos új téte­le. a fejlődő országok iparo­sításával együtt, a technikai, technológiai együttműködés szabályainak kidolgozása és érvényesítése. Lényegében tehát a technológiai mono­póliumok és a technikai füg­gés felszámolásának gondo­lata. Ez az, amitől az elma­radás fokozatos megszünte­tését várni lehet. — Egy sor iparágat és tech­nológiái áttelepíthetnek a fejlett világból, a fejlődőbe, például kii- I ön féle összeszerelő iparága­kat, vagy a tea-fiiipart, vagy az élelmiszeripart, de ezektől a gaz­dasági különbségek nem csök­kennek feltétlen i\1. Hiszen ezek nem alapvető ágazatok. Reális ez a veszély? — Természetesen. Az UNCTAD (a fejlődő álla­mok nemzetközi szervezete) koncepcióiban is megfogal­mazódott. Eszerint a techno­lógiai monopólium, a techno­lógiai függőség megszünteté­se feltételezi, hogy a fejlő­dő országokban is kialakul­janak az olyan iparágak, amelyek nemcsak átveszik, hanem termelni és fejleszteni is képesek a korszerű és a helyi adottságokhoz illeszke­dő technológiát. Ehhez, ké­zenfekvőén, ki kell alakítani a korszerű fejlesztési, kuta­tási bázisokat is. Az adott ország szellemi, anyagi és műszaki potenciálját, mellyel a továbbiakban, a mai leg­fejlettebbekkel is egyenrangú­an képes lesz együtt dolgozni a műszaki tudományok és az ipar fejlesztésén. Vagyis az a feladat, hogy a fejlődő or­szágok technológiai integrá­lódását érjük el ezt kell se­gíteni. nem csupán egy-egy technolóigai blokk áttelepíté­sét. — Az európai szocialista őrs zó- gok, hazánkkal együtt, évtizedek óta ezt a megoldást helyezik elő­térbe: tehát a tudományos, mű­szaki. gazdasági együttműködés bővítését és elmélyítését a fej­lődő országokkal, főként — ezen belül is — a szakemberképzésben nyújtva segítséget és általában a műszaki tudományok átvételé­ben. Hogyan tehető ez még ered­ményesebbé? — Ahhoz, hogy a kívánt, eredmények megszülessenek, nem elég a szocialista or­szágok, vagy az egész fejlett gazdaságú világ igyekezete, jóindulata, — a fejlődő or­szágok belső erőfeszítése is nélkülözhetetlen, - á belső gazdasági és társadalmi ha­ladás. A fejlődő országok cso­portját persz(e nem, szabad úgy tekinteni, mintha ezen belül nem léteznének kü­lönbségek. Valójában a har­madik világ országai között nagy eltéréseket találunk a társadalmi és gazdasági fej­lettségi szjntben, reformokra . való hajlandóságban, és a technikai fejlődéshez rendel-* kezesre álló, nemzeti adott­ságokban is. Az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem te­kintetében például, a harma­dik világ első és az utolsó helyeken álló országai kö­zött nagyobb a különb­ség mint az USA és: a harmadik világ vezető — többnyire olajban gazdag — államai között. Itt tehát sokféle érdek létezik, s az űj világgazdasági rendért való­ban az egész világ progresz- szív erőinek munkálkodása szükséges. — Vagyis az új világgazdasá­gi rend csupán világkereskedelmi reformokkal és garanciákkal aligha alakítható ki. A különb­ségek egyébként, sem a kereske­delemben. hanem az anyagi ja­vak termelésében fennálló eltéré­sekből születtek, s a jelenlegi munkamegoszlás mellett, fenn is maradnának. — Pontosan így van, ezért az európai szocialista orszá­gok szakemberei. hazánk képviselői, a különféle nem­zetközi . fórumokon síkra is szállva ezen álláspontjuk ér-j dekében, — a nemzetköz* munkamegosztás szerkezeté* nek és a fejlődő országot* belső gazdasági—társadalm* struktúrájának gyökeres ut-f alakítását tartják az egyet­len olyan megoldásnak, amely valóban elősegítheti egy új világgazdasági rend létrejöttét. — Mindez tőkés alapon elér­hető? — Ma már a világgazda­ságban nemcsak a tőkés or­szágok „játékszabályai” ér­vényesülnek, s bár ma meg a világban a tőkés viszonyok vannak túlsúlyban, a világ- gazdasági kapcsolatok átala­kításának folyamata — nem­zetközibbé válása, korszerű­södése, az érdekek közele­dése egymáshoz — elindul­hat, előre is haladhat, de persze egyáltalában nem el­lentmondások. sőt: nem var­gabetűk nélkül. Gerencsér FcrcnS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom