Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-02 / 78. szám

#^VVVVNA'VVVVW»<VWVVVVS/*VA/W*/VVVN/VWVVVVNA/VVVVVVSAAAAAAAAAAAA* í Péntek esti külpolitikai kommentárunk: Nem áprilisi tréfa < ÁPRILIS ELSEJÉRE annyi más ország polgá- í iáihoz hasonlóan az angolok is szívesen meglepik í egymást valami groteszk tréfával. Arra azonban, \ ami a brit belpolitikai porondon most történt, a leg­< vérmesebb ugratók sem számíthattak. Pótválasztásokat tartottak a nagy ipari centrum, $ i munkáspárt hagyományos fellegvára egyik válasz­< ókerületében és szinte mindenki biztosra vette — \ - ->v már csak a közmondásos angol hagyomány­< t miatt is —, az történik itt, ami évtizedek 2 óta rezzénetlenül mindig bekövetkezett: sima győ- í zelmet arat a munkáspárt képviselőjelöltje. | Ez a jelölt ráadásul nem valami helyi politikai csillag volt, hanem világszerte ismert személyiség: Roy Jenkins minapi államminiszter, aki személyé­ben is több mint két és fél évtizede e mandátum biztos gazdájának számított. És még ez sem minden: Jenkins kizárólag azért vált meg miniszteri posztjá­tól, mert megválasztották a Közös Piac egyik csúcs­szerve, az Európai Gazdasági Bizottság elnökének. AMI TÖRTÉNT, azt körülbelül így lehetne tö­mören megfogalmazni: a szavazók körében olyan fokú az elégedetlenség a szigetország immár esz­tendők óta rohamosan romló gazdasági helyzete miatt, hogy bármilyen ’áron kifejezést akartak adni elkeseredésüknek. Nem zsurnalisztikái fordulat, vagy tetszetős szójáték, hanem a teljes igazság az a meg­állapítás, hogy nem a konzervatívok győztek ezen a pótválasztáson, hanem a munkáspártiak vesztettek. Az időpont sem mellékes: a választások előestéjén vált ismertté, hogy hamarosan ismét emelik a ben­zin és a cigaretta árát. Az elkeseredésnek ebben a veszélyes közegében előretörtek — ugyancsak a kormánypárt rovására — a fajüldöző nacionalista front pogromlovagjai, ami Angliában nemrég még majdnem elképzelhetetlen lett volna. Jenkins személyes vereségének van egy külö­nös felhangja is. Az a tény, hogy a Közös Piac csúcs­szervének egyik vezetőjét buktatták ki a szavazók, jól érzékelteti az angol közvélemény nagy részének változatlan fenntartásait a nyugat-európai gazdasági integrációval szemben. BIRMINGHAM OLYAN SZEIZMOGRÁF, amelynek a jelzéseit Callaghan kabinetjének figye­lembe kell vennie. H. E. Nehéz helyzetben a munkáspárt Érzékeny vereség a pótválasztásokon Az angol munkáspárti kor­mányt a csütörtöki pótvá­lasztáson újabb érzékeny vereség érte: Roy Jenkins 27 éve birtokolt mandátumát a konzervatívok elhódították. A pótválasztáson a mun­káspárténál is súlyosabb ve­reséget szenvedtek a liberá­lisok: az általános választá­son erős harmadikként be­futott jelöltjük elvesztette az akkori szavazatok felét és negyedik helyre szorult a szí­nes bevándorlók ellen uszító nemzeti front jelöltjeivel szemben. A kormány gondjait csak tetézi, hogy két fő szövetsé­gese, a szakszervezetek és a liberálisok részéről váratla­nul heves támadások érték a költségvetést. Jack Jones, a szállítómunkások vezére és a liberálisok egyaránt tilta­koznak a benzin árának újabb emelése és a gépkocsi­adók erős növelése ellen, a liberálisok ellenállása hét­főn a kormány vereségét je­lentheti a parlamentben. A szervezett dolgozók han­gulatát a benzin-és a cigaret­ta árának emelésén kívül erősen megüli az is, hogy áp­rilis 1-én tíz százalékkal drágult a háztartási gáz, és erősen felment a szemészeti és fogorvosi kezelések tari­fája — csupa olyan intézke­dés, ami a legszegényebb ré­tegeket sújtja. Tanácskozás Ciprusról Pénteken délelőtt újabb tanácskozást tartott Bécsben Waldheim ENSZ-főtitkár el­nökletével a ciprusi görög és 1 |Seíejeződitt a KGST-országok vezeti 1 újságíróinak tanácskozása Csütörtökön Tihanyban be­fejeződött a KGST-országok újságírószövetségeinek ta­nácskozása, amely a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójának mél­tó megünneplését és a szo­cialista újságírás aktuális kö­zös problémáit tűzte napi­rendre. A részt vevő újságíró­szövetségi vezetők közül fel­szólalt: Veselyn Josifov, a Bolgár Újságíró Szövetség elnöke, dr. Jozef Valenta, a Csehszlovák Újságíró Szö­vetség elnökhelyettese, Er­nesto Vera, a Kubai Újságíró KAR VOLNA TAGADNI: nagyon várták Vance ameri­kai külügyminiszter érkezé­sét Moszkvában. A legmér- téktartóbb és az utóbbi két évben fokozatosan kialakult új realitásokkal teljes mér­tékben számotvető szovjet kommentátorok és politikai tényezők is bíztak valami­ben: az újrakezdés lehető­ségében. Ráadásul amerikai részről mindent elkövettek annak elhitetése érdekében, hogy a Carter-adminisztrá- ció „valami mást akar”, mint elődei, valami biztonsá­gosabbat kiegyensúlyozottab- bat az amerikai—szovjet kapcsolatokban. Persze eleve gyanús volt , hogy Carter minduntalan azt bizonygat­ta az amerikai és a nemzet­közi közvélemény előtt: ah­hoz, hogy megfelelő pozíció­kat építsen ki saját „héjái­val” szemben, s megállapod­hasson a Szovjetunióval az emberiség sorsát érintő leg­fontosabb kérdésekben, ah­hoz, hogy megköthesse a vár- va-várt Salt—2 megállapo­dást, elengedhetetlen számá­ra... a Szovjetunió bel- ügyeibe való beavatkozás. Ez volt az a kettősség az amerikai politikában, amely­ről két héttel a külügymi­niszteri találkozó előtt a Novoje Vremja című moszk­vai hetilap így írt: Úgy lát­szik, a szocializmus „vissza­szorításának” erőpolitikáját, mely a hidegháborús kor­szak amerikai stratégiája volt, most a „szocializmussal való megállapodások erőpo- litikájával” akarják helyet­tesíteni. Valóban így látszott, no­ha a moszkvai kommentáto­rok már akkor figyelmeztet­tek, hogy ez teljesen irreális kombináció, nemcsak azért. QMwm, 11*77. április Z., szombat mert az erőpolitika a szocia­lista vüág számára akkor sem fogadható el, ha „mé­zes madzagokat” mellékel­nek hozzá, hanem azért is, mert egy közönséges, ha úgy tetszik gyerekes füllentésre épül. Carter ugyanis csak ak­kor mondott igazat, amikor azt állította, hogy az Egye­sült Államok nem hajlandó lemondani „az emberi jogok védelme” címen folytatott, más államokat és népeket sértő tevékenységről. Amikor azonban arról beszélt, hogy ezzel szemben az Egyesült Államok hajlandó a Gerald Ford és Leonyid Brezsnyev által 1974 novemberében ki­dolgozott tervek alapján megkötni a hadászati táma­dó fegyverek korlátozásáról szóló új egyezményt, akkor nem mondott igazat. Ami­kor azt érzékeltette, hogy az Egyesült Államok mostaná­ban „a világ lelkipásztorá­nak” szerepére vágyik, ak­kor igazat mondott, amikor azt próbálta elhitetni, hogy cserében lemond „a világ csendőrének” szerepköréről, a stratégiai erőfölénv alap­ján való politizálásról, ak­kor valótlant állított. MOSZKVA ÉREZTE az új amerikai kormányzat maga­tartásának ezt az ellentmon­dásosságát, de nem vágott az események elébe. Várta és kivárta Vancet, meg­hallgatta és mérlegelte a külügyminiszter által előter­jesztett „új javaslatokat”. Pe­dig tudta és hangoztatta mindennap és minden szin­ten. hogy a fegyverkorláto­záshoz nem új javaslatok kellenek, csupán jóindulat, őszinteség és két aláírás a vlagyivosztoki elvek alapján már csaknem kész egyez­mény alá. Mit javasolt Vance? Ja­vasolta. hogy a Vlagyivosz­tokban megjelölt „plafont”, mely 2400-ban maximálta a nukleáris töltetek célba jut­tatására szolgáló eszközök számát szállítsák le 2000-re, vagy akár 1800-ra. Csábító indítvány annak, aki nem tud­ja, hogy az Egyesült Államok­nak így is csak 1800, vagy még kevesebb célba juttató eszköze van, a Szovjetunió­nak viszont ennél több, mégpedig azért, hogy ellen­súlyozhassa ezzel azt, hogy az amerikaiak viszont két­szer annyi nukleáris töltettel rendelkeznek. Ezen a két té­nyezőn alapul jelenleg a stratégiai egyensúly. Mit ja­vasolt tehát az amerikai fél? Azt, hogy a Szovjetunió semmisítsen meg néhány száz rakétát és ezzel önként mondjon le az egyenlő biz­tonság elvéről. És a másik amerikai indítvány: kössék meg a megállapodást anél­kül. hogy az érinthetné az amerikai cirkáló rakétákat, napjaink egyik legkorsze­rűbb, legveszélyesebb atom­hordozó fegyverét. Józan ésszel ezt sem lehetett elfo­gadni. EZEKET AZ AMERIKAI TRÜKKÖKET Gromiko szovjet külügyminiszter lep­lezte le a Vance elutazása után tartott sajtóértekezle­ten. Szavai csak azokra ha­tottak kiábrándítóan. akik addig gyanútlanul hallgatták Washington áhítatoskodó szavait. Andrej Gromiko ké­mény szavakat mondott ki. Ravaszkodással, félreveze­téssel vádolta az amerikai kormányt, számonkérte a be­csületességet is. A Vance-lá' togatást viszont szükséges­nek és hasznosnak nevezte még az adott körülmények között is. E látogatás után többé senki nem ringathatja magát illúziókban és -ezzel, bizonyos értelemben, új le­hetőségek nyílnak a szovjet —amerikai kapcsolatokban is. Kiaknázásukhoz nem kell más, mint az. hogy az Egye­sült Államok kormánya tu­domásul vegye: azok az idők, amikor a szocialista világ el­len alkalmazható volt az erőpolitika bármely változa­ta. nem téríthetők vissza. Bokor Pál Szövetség elnöke, Jan" Miet- kowski, a Lengyel Újságíró Szövetség elnöke, Cendin Namszraj, a Mongol Újság­író Szövetség elnöke, Harri Czepuck, az NDK Újságíró Szövetségének elnöke, loan Stanculescu, a Román Újság­író Tanács titkára, L. N. Tolkunov, a Szovjet Újság­író Szövetség alelnöke, Jiri Kubka, a Nemzetközi Új­ságíró Szervezet főtitkára, és Mieczyslaw Kieta, a NUSZ titkára. Pénteken a tanácskozáson részt vevő delegációk vezetőit Aczél György, az MSZMP PB tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese fogadta a Parlamentben, ahol baráti eszmecserét folytatott ve­lük a szocialista újságírás aktuális és közös tennivalói­ról. Este dr. Várkonyi Péter államtitkár, a Miniszterta­nács Tájékoztatási Hivatalá­nak elnöke, a Magyar Újság­író Szövetség Székházában a vendégek tiszteletére foga­dási adott, amelyen részt vett Győri Imre, az MSZMP KB titkára. török népközösség két kép­viselője. A megbeszélés csaknem két órán át tartott. Az ülés után olyan hírek terjedtek el, hogy q görög küldöttség elutasította a török ciprióták „javaslatát”, amely alkotmányjogi kérdé­sekre vonatkozott. Pod^ornij elutazott Maputóból Nyikolaj Podgomij, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB PB tagja, a Szov' jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke pénte­ken elutazott Maputóból, Podgornij Samora Machel, mozambiki elnök meghívá­sának eleget téve hivatalos látogatást tett a 'Mozambiki Népi Köztársaságban. Fidel Castro Berlinben Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt KB első titkára, az Államtanács és a Minisztertanács elnöke ku­bai párt- és kormányküldött­ség élén szombaton e6te hi­vatalos, baráti látogatásra az NDK-ba érkezik. A kubai kü'döttséget Erich Honecker, a Német Szocialista Egység- párt KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke hív­ta meg. Szadat az NSZK-ban .Basa Az egyiptomi államfő nyugat-európai és amerikai körútra indult. Utazásának fő célja — gazdasági segély kérése. Első állomása az NSZK, ahol Scheel elnök fogadta. Képünkön: az NSZK államfője a Szadat-házaspár társaságában. (Népújság teletötó — AP—MTI—KS) 1919 kulturális öröksége A FELSZABADULÄS után kibontakozó szocialista kul­turális forradalom legjelen­tősebb előzménye az első magyar proletárdiktatúra eszmei öröksége. Az 1919-es proletárállam kulturális eredményeinek feltárása se­gítheti az" iskolai és az is­kolán kívüli szocialista haza- fiságra és internacionaliz­musra való nevelést. Ezért nemcsak tudományos, hanem gyakorlati szempontok is indokolják múltunk e nagy­szerű hagyományának feltá­rását. A levéltári és egyéb for­rások tanulmányozása azt bizonyítja, hogy a Tanács- köztársaság 133 napja alatt a kulturális élet számos te­rületén megyénkben is fi­gyelemreméltó eredmények születtek, s több művelődési elképzelés megvalósítását pe­dig a proletárdiktatúra leve­rése akadályozta meg. Cikkünkben a teljesség igénye nélkül szólunk az el­ső magyar proletárdiktatúra megyei kulturális örökségé­ről, remélve azt, hogy mon­danivalónkkal nemcsak a tudománynak, hanem a gya­korlati kulturális-ideológiai munkának is használunk. A Tanácsköztársaság ki­kiáltása után a proletárdik­tatúra vezetői a kulturális élet egészét új alapokra he­lyezték. Ezt a munkát a Val­lás- és Közoktatásügyi Mi­nisztérium helyébe lépő Közoktatásügyi Népbiztosság hangolta össze. A központi rendelkezéseknek megfele­lően 1919. március 28-án a megyei direktórium létrehoz­ta a kultúrügyi szakosztályt, a későbbi művelődésügyi osz­tály elődjét. A SZOCIALISTA kulturá­lis átalakulás koncepciójá­ban központi helyet foglalt el a közoktatás. A Forradal­mi Kormányzó Tanács ren­deleté értelmében április elején a megye iskoláit is államosították. A Ta­nácsköztársaság 10. paragra­fusa intézkedett a kötelező is­kolai vallásoktatás megszün­tetéséről is. A megyei kul­túrügyi szakosztály vezetője, Kalovits Alajos március 31- én ezzel kapcsolatban hir- detmépyt tett közzé. Az al­kotmány e paragrafu­sát a megyében a reakciós erők ellenállása miatt nem sikerült maradék­talanul végrehajtani. A Forradalmi Kormányzó Tanács április 12-én kelt LIV. számú rendeletével új alapokra helyezte a művelő­dés- és Oktatásügy igazgatá­sát. Az iskolai oktatás és a művelődés irányítását a di­rektórium keretében szerve­zendő művelődésügyi osztá­lyokra bízta. Ilyen osztályok létesültek minden faluban, városban, járásban és me­gyében. A rendelet értelmé­ben április második felében megyénkben is megindult a művelődésügyi osztályok szervezése. Ezzel egyidőben megszűnt a megyei kultúr­ügyi szakosztály. A megyei művelődésügyi osztály ápri­lis 26-án tartotta alakuló ülé- sét. A falusi, városi és a já­rási osztályok május végére megyeszerte kiépültek. A megyei művelődésügyi osztály június 25-én körirat­ban fordult a helyi osztá­lyokhoz, amelyben meghatá­rozta az iskolai élet átalakí­tásának feladatait. ELSŐRENDŰ FELADAT volt a megfelelő tárgyi és személyi feltételek biztosítá­sa. Az iskolák zsúfoltságának enyhítése érdekében elhatá­rozták a nagyobb kastélyok államosítását, az üresen álló épületek igénybevételét. Fel­merült az egészségtelen is­kolák áttelepítésének terve is. A hiányzó nevelőket me­nekült tanerőkkel és az ad­dig állás nélküli tanítókkal pótolták. A tanyai gyerme­kek beiskolázását internátu- sokkal egybekötött iskolák felépítésével kívánták meg­oldani. Nem feledkeztek meg az analfabéták oktatásáról sem. Elkezdődött az iskolai és a szülői ház kapcsolatának kiépítése is. A kulturális élet pátosza magával ragadta a pedagó­gusok legjobbjait. A Tanács- köztársaságnak megyénkben elég széles pedagógusbázisa volt. A proletárdiktatúra időszakában a tanítók közül a legjelentősebb társadalmi- politikai tevékenységet Ele­fánt József. Joó György. Ka­lovits Alajos. Medveczki Já­nos, Gállné Voitsek Irma folytatott. A polgári iskolai tanárok közül Doró Gábrr, Moszkvai telex Vance után

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom