Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-13 / 61. szám

Anekdoták SZENVEDÉLY Jack Londont egy alka­lommal megkérdezték, véle­ménye szerint hogyan hatá­rozható meg a szenvedély. A következőket válaszolta: — Szenvedélynek neve­zem. ha egy nyugdíjas vas­utasnak van egy játék vil­lanyvonata és minden reg­gel négy órakor jelkel, hogy elindítsa a munkásvonatot. MINT A GESZTENYE..; XV. Lajos francia király tájékoztatásügyi minisztere egy fogadáson rosszkedvűen nyilatkozott a nem kívána­tos művek betiltásával kap­csolatos tevékenységének korlátáiról. „Voltaire valamennyi mű­vét erősen cenzúráztam, sőt akadt olyan munkája is, amelyet megsemmisítésre Ítéltem. Minden jel arra mu­tat, hogy ez a bitang hasz­not húz az intézkedéseimből. Ahogy ügynökeim jelentik, a következő kijelentést tette: Szívből köszönöm a tájékoz­tatásügyi miniszter úrnak minden egyes tiltó intézke­dését. Mert a könyveim olyanok, mint a gesztenye: minél jobban sütik, annál kelendőbb!’!, FEJES ERIKA versei: r • > ff Egigero növök növök nővé magasodom mellemmel a Holdat megkarcolom csillagot akasztok köldökömre verset írok felhőn könyökölve rúgdosom a többi kicsi bolygót földre küldök minden betolakvót s a Földet — ha egyszer visszatérek — hasamra forrasztom régiségnek Hazagondoló Visszarúg az aszfalt — vén városi ló —; Hol vagy puha szántó, rúgózni-való? Hegyek hónaljában hány súlytásnyira Edződik csikóim ruganyos ina? Visszarúgok én Is — lovam meg-megráng, Tomporát kitartja, szürke szélbe ránt. Hársra, hdsre, dalra nincs időm: megyek! Boszorkányos szélben csak integetek. ZALAN TIBOR: Nagyapám Ropogó csontú kubikos perlekedett az idővel, ült az asztalnál, mérgesen, bor mellett, cigányló éjben. Négy poronttyal verte Isten, ennyit szólt rá: jól van, legyen! S csontjait a földbe ásta Tatabányán — Átokhegyen. Húsvétolós fehér Ingben indult fekete kocsmára, hét ördög bújt bőre alá: mégis reszketett a szája. Egyszer nagyot is kiáltott, ö, boldog Szent István napja! Kicsorbult bajusza éle, vérbe csúszott a kalapja. , W Torkát elrágta az agyag, a bor. Megbicsaklott a lába, talicskáját a holdig tolta — s átbandukolt a halálba. Fekete madonna (Fotó: Zelt im Bild) Egy őrs egy csalad Özyegy-kyartett Az ötödikes Géza mesélte osztálytársainak: — Szombaton délután el­megyünk apuval a múzeum­ba. — Jó neked! — mondták a Párduc őrs tagjai — mi is szívesen elmennénk. Joggal kérdezhetnétek, miért nem mennek. Miért nem rendez az őrs szombat délután közös múzeumláto­gatást? Mennének is, de a Párduc őrs tagjai egy kisebb faluban laknak, a múzeum pedig, ahova Gézát elviszi az apukája, á közeli város­ban van. Kevés gyereknek van olyan szerencséje, mint Gézának, hogy délután sza­bad az édesapja, s idejét fia kedvére tölti el. S miért nem mennek maguk a gye-' rekek? Felnőtt kísérő nélkül nem engedik el őket hazul­ról. Azt gondolják, a sok szeleburdi még valami bajt csinál. A városban is járat­lanok, nem szokták a na­gyobb forgalmat A Párduc őrs tagjai mégis megtekinthették az érdekes kiállítást a városban. Leve­let írtak Géza édesapjának: Kedves Csizmadia Bácsi! — így kezdődött — Szeret­nénk, ha nemcsak Gézát de az egész őrsöt elvinné ma­gával szombat délután a múzeumba. Minket csak ak­kor engednek el, ha felnőtt vigyáz ránk. De ígérjük, semmi bajt nem okozunk. Nem lesz gondja velünk. az 5. b Párduc őrse így jutottak el a párducok nemcsak az említett múze­umba, de még sok egyéb vágyott helyre: gyerekszín­házba, kirándíflóhelyre, a szomszédos városokba. Azontúl felváltva, egy-egy éppen ráérő anyuka, vagy apuka kísérte el az őrsöt. Lehet-e igazi úttörőélet ott, ahol az őrsnek • nincs valódi tanyája, búvóhelye? Ugye, elképzelhetetlen? Fa­luhelyen kisebb városban nem gond: a folyóparton, a kiserdőben, hegyen-völgyön számtalan rejtek akad. Vagy éppen valamelyik pajtás szülei kertjében is ki lehet feszíteni egy használt sátrat. De mit csináljanak az úttö­rők? Vessünk egy pillantást Csilláék hétvégi házára. Mekkora család? — csodál­kozunk el. De hiszen ez itt csupa azonos korú gyerek. Igen, Csilláék az egész őrsöt meghívták hétvégi házukba, de még a patronáló KISZ- eseket és az őrs veteránját is. A bográcsban gulyás fő, s elképzelhetitek, hogy vi­dám a hangulat, mindenki örül a remek együttlétnek. De jó is nekik! — gon­doljátok most magatokban. Bezzeg, ha nekünk lenne ilyen lehetőségünk. Pedig ha­sonló megoldást ti is talál­hattok. Kérdezgessétek csak végig az őrsben, melyik csa- • Iádban van városszéli kert, közeli hétvégi ház. S ha ná­latok éppen nincs semmi, társuljatok egy másik őrs­sel, rendezzetek közösen „zöld” összejöveteleket. Azt tartják az úttörőről, hogy jó ötletért nem megy a szomszédba. Mérjétek fel lehetőségeiteket, és ha kell kérjétek a felnőttek segítsé­gét. Az egy család — egy őrs mozgalom lehetővé teszi, hogy kitáguljon előt­tetek a világ. Átányi László , Joseph Gordon Sharp négy, de lehet, hogy még több özvegyet hagyott maga után. amikor In­diana államban egy magánre­pülőgép fedélzetén baleset kö­vetkeztében meghalt. A mentöosztag tagjai a repü­lőgép roncsai közül kiemeltek egy jogosítványt, csekkfüzete^, igazolványokat, amelyek mind J. G. Sharp nevére szóltak, de mindegyiken más-más lakcím volt feltüntetve. És ekkor meg­indult a lavina. Sharp tragikus halála mély gyászba döntötte Gahannában Helen Sharp asz- szonyt és két gyermekét, vala­mint a michlbanl Grosse Point Parkban élő Mary Louise Shar­pot. A továbbiakban még két özvegy jelentkezett: Wendy Sharp Montrealból és egy ugyan­csak Sharp-feleség Chicagóból. Tekintettel arra, hogy egy komputerek forgalmazásával fog­lalkozó vállalat munkatársa volt, Joseph Gordon Sharp nagyon so­kat utazott. Így aztán nem esett nehezére, hogy sűrűn váltogassa a hitvesi ágyakat. Népművészet a divatban Népi hímzéseink nemcsak otthonunkat, környezetünket szépítő kézimunkákon jelen­nek meg, de egyre inkább helyet követelnek a divatban is. Színházi ruhától kezdve á farmernadrágig, oldal tarisznyától estélyi táskáig találko­zunk a szemet gyönyörködtető, üde színekkel, motívumok­kal. ' . A bőrből való, szűcsök által készített felsőruhák (suba, köd- mön, bekecs) mellett kedvelt viselet volt a cifraszűr, mely- lyel már csak múzeumban találkozhatunk. Cs. K. (Szűr-Szabó rajza) Humorszolgálat LONDON Smithné felkeresi tue ügy­védjét és tanácsot kér tőle válóperes ügyben: — Mondja, doktor űr, vé- lóok-e az, ha egy férj beje­lenti a feleségének, hagy üzleti ügyben a déli gyors­sal utazik, de ehelyett egy éjjeli személlyel megy el*-. GENF — Az én feleségem nagyon szerény asszony, soha nincs semmi kívánsága. — Akár csak az enyémnek, az is folyton csak követel.,.. PÁRIZS Színházba készül az ifjú pór. A férj egyre türelmet­lenebbül sürgeti feleségét. — Hányszor mondjam még, szívem, hogy siess már egy kicsit! — Nem értelek, drágám — felel az asszony —, egy órája mondogatom, bogy öt perc múlva készen leszek, de te folyton sürgetsz!... BÉCS A nagymama mesét mond az unokájának. — ...és a szegény asszony panaszát meghallgatta a jó tündér. Este, amikor lefe­küdt, csak egy schilling volt az erszényében, de mire fel­ébredt, egy szép új száz­schillinges lett belőle. — És mondd, nagymami — kérdezi az unoka, —, a férje ebből nem vett1 észre sem­mit?.., BERLIN — Tegnap egy óra hosszat beszéltem a feleségemnek arról, hogy a mai világban milyen fontos dolog a taka­rékosság. — És mondd, lett valami foganatja? — Hogyne. A mai naptól nem dohányozhatom ott­hon ... MOSZKVA — Képzeld, Szása, egy ak­váriumot kaptam a szüle­imtől —, közli barátjával a kis Pétya. . • 1 — És mivel eteted a ha­laidat?— kérdi Szása, — Vízibolhával. — Rémes alak vagy, te állatkínzó! — Miért? — Mert a hálák nem tud­nak vakaródzni... TEXAS Mr. Brown elégedetlen az ebéddel. Hivatja a főnököt, és így szól: — Na, ezt a vendéglőtsem fogom ajánlani a barátaim­nak. — Nekem az is elég, ked­ves uram, ha az ellenségei­nek tetszik ajánlani — felel . a tulajdonos... Ú Kizárólag moziban járok külföldre. Ol­csóbb, mint az IBUSZ-utazás és a filmek elvezetnek a világ legkülönbözőbb tájaira. Nincs bő~ röndcipelés, izgalom a vámvizsgálatnál, ret­tegés a kellemetlen útitársaktól, nem kell idegen ízekkel kísér­leteznem, ehetetlen ételeket ennem. Egek! Hányszor körüljár­tam már a világot a filmszínházak néző­teréní Első utamra, pöttömnyi koromban,. a Szövetség mozgóból landoltam: Rudolf Valentinával, „A sejk fiával” vágtattam együtt a végtelen Szaharában: Az elő­adás végén ' csak úgy köpködtem a számba került forró sivatagi homokot. A Rottenbiller ut­cai Odeonbare láttam először Chaplin-fil- ’ met, aki vizűm. útle­vél nélkül magával vitt Amerikába. Számtalan bohókás kalandot' éltem át a hatalmas New York-i felhőkarcolók tövé­ben. Hü harcostársa voltam a kíméletlen habostorta-csaták- ban. Nem csoda, ha este kimerültén, fá­radtan roskadtam le odahaza. A Baross téri Capi­tol moziból utaztam a távoli Ganges vi­dékére. Az „Árvíz Indiában” című fűm­ben Tyrone Power és Myrna Loy voltak az idegenvezetőim. Tik- kadtan, félájultan ta­postam a kiszikkadt indiai földet, és ami­kor tajtékozva . zú­dult felém az őrjön­gő ár, elkiáltottam magam a moziban: — Először a gye­rekek és az asszo­nyok meneküljenek. Kimerültén indul­tam haza Indiából is a távoli Dembinszky utcába. A Damjanich moziban ismerkedtem meg a fehéren szik­rázó, csodálatos al­pesi tájakkal. Az ég­színkék szemű, mar­káns arcélű Luis Trenkerrel együtt síéltünk begynek fel, völgynek le. A szel- lőzetlen mozibdn ’ a legkülönbözőbb fa­nyar illatok terjeng­tek, de én teli tüdő­vel szívtam magambas_ a kristálytiszta alpesi levegőt. Az István úti Rex mozgóban érkeztem meg Párizsba. Han­gulatos kis bisztró­ban ittam a vörös bort, Jean Gabinnel, Veszélyes helyzetek­be kerültem a zül­lött apacstanyákon. Hasított szoknyájú lá­nyok hívogattak ka­cér mosollyal a ho­mályos, macskaköves külvárosi utcákban. S én megindultam az egyik' koromfekete hajú szépség után. Már bent voltunk az ócska kis garniszálló kopott szobájában, mikor jött a jegysze­dő néni és a fülem­nél fogva kivezetett álmaim Párizsából, mert ezt a franciaor­szági utazást csak ti- .zenhat éven felüliek­nek engedélyezték. Kószáltam Afriká­ban, a „Kék csillag” keménykötésű hősei­vel. Pattanásig fe­szülő tüdővel fújtam a trombitát, mert én voltam az utolsó élő ember a sivatagi erődben. Az ötvenes évek­ben Druzsnyikovval, a nők kedvencével barangoltam a gyö­nyörű orosz nyírfa­erdőben, Pavel Ka- docsnyikovval bejár­tam egész Moszkvát, miközben ártalmat­lanná tettünk egy ellenséges ügynököt. Távol-keleti kirán­dulásom során elve­tődtem Japánba. Tö­rékeny szépségű gé­sával ittam egy to­kiói lebujbán a rizs- pálinkát, majd — mivel nem lehettünk egymásé — szamuráj módon harakirit kö­vettem el színesben, szélesvásznon. Negy­ven forintot kért a jegyüzér ezért a tá- \ vol-keleti utazásért, '■ de megérte. Milyen kicsi a vi- ; lag! Elfér egy mozi- ; ban. öt földrészen • tett utazásaim után • most már csak egy • helyre vágyódom. , Sokat meséltek ne- kém Óbuda szépsé- ! geiről, romantikájá- ról. Szerencsére — J amint hallom — Óbudán folynak az ; új magyar film külső felvételei. A premie- ! ren ott leszek. ! Galambos Szilveszter 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom