Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-13 / 61. szám

IMában mérhető aranyfedezet Nemrég jelölőgyűlést tar fottak az egyik tanácstagi választókerületben, s a ja­vaslattevő így kezdte: Azt hiszem, felesleges bemutatni önöknek Szokodi Ferenc elír társat, népfrontunk jelöltjét, a hatvani pártbizottság első titkárát, hiszen mindenki jól ismeri, két éve a városban dolgozik. Szokodi Ferencnek más volt a véleménye. Ki is fejtette rögtön, hogy va­lóban két esztendeje itt él, itt munkálkodik, de ez alatt olyan átfogó, nagyobb hord* erejű kérdéseket kellett a pártapparátussal, a tanácsi testülettel megoldaniuk, hogy a személyes ismerkedésre vajmi kevés ideje jutott. Persze, ami késik, nem mú­lik! Az utolsó két év ese­ményei pedig valóban arról győzhették meg a hatvania­kat, hogy felkészült veze­tőkkel, szélesen kibontakoz­tatott eszmei-gazdasági harc révén gyorsítani lehet a fej­lődést, döntően megváltozhat egy város arca, lakosságá­nak hangulata. Vagyis he­lyükön vannak a dolgok. — De helyén van-e Szo­kodi Ferenc? Illetve a heve­si járási tanácsnál, majd a, moszkvai politikai főiskolán töltött idő után mit jelent önnek az újabb megbízatás? — Hatvanba is úgy jutot­tam, mint korábban Heves­re vagy éppen Moszkvába. Hívtak, s vállaltam a több és több gondot, feladatot. Természetesen a megvalósí­tás nem volt mindig olyan sima, mint amilyen egyér­telműen magamban elren­deztem az ügyet Amíg pél­dául Moszkvában tanultam, itthon a feleségem dolgozott, s nevelte két gyermekünket. Az ilyesmit egyeztetni kel­lett ... Aztán van egy sze­rencsés tulajdonságom. Gyor­san akklimatizálódom. Ebben a kis városban is hamar ma­gamra találtam, fölfedeztem új környezetemben a szé­pet, a jót, s nagyon megje­gyeztem a rosszat, de csak azért, hogy együttesen harc­ba szállhassunk ellene. Ami nem tetszik, az engem min­dig küzdelemre serkent! — Tanított, népművelősködött falun. Majd a közigazgatás évei következtek egy egész járás művelődésügyének pa­rancsnoki posztján. Mi a ne­hezebb? A korábbi, vagy a hivatásos pártmunkás élete? — Mindenütt dolgozni kell, Végső soron tehát lelkiis­meret kérdése, hogy mit tel­jesít az ember, mennyit használ a társadalomnak. En­nél fogva nem tudok kü­lönbséget tenni a két mun­katerület között. Azaz! Mos­tani funkcióm talán nagyobb felelősséggel jár, noha min­den jelentős ügyben segítsé­gemre van a pártbizottság és annak végrehajtó bizottsága. Ügy vélem, ezek a testületek mindeddig jól meg is felel­tek a követelményeknek, az élet támasztotta igényeknek. Irányító szerepük mindin­kább elősegíti az állami szervek, különböző gazdasá­gi egységek munkastílusának, termelési struktúrájának ja­vulását, valamint oda veze­tett, hogy szükség szerint személycseréket eszközöl­jünk. Az efféle gondokban nem ismerek pardont, külön­ben képtelenek lennénk tel­jesíteni a mind magasabb szinten jelentkező követel­ményeket. — Személycseréket emlí­tett. Jól emlékszem egy ko­rábbi nyilatkozatára, amit gyakran idéznek azóta a hat­vaniak. Azt mondotta, nyil­ván szirhbólikusan, hogy a csónak csak úgy ér gyorsan kikötőbe, ha a benne ülők ugyanabba az irányba húz­zák az evezőket. Altkor ez kritika volt. Hozott ered­ményt? — Feltétlenül! Hogy a ha­sonlatnál maradjak, s ne ke'üen' neveket sorolnom: több friss, új evezős ült a csónakba, átvéve az elfárad­tak evezőjét. Azok most a megérdemelt pihenést élve­zik. ..: Voltak aztán olya* nők, akik indokolatlanul, mondhatnám szándékosan sok ritmushibát vétettek. Természetesen tőlük is meg kellett válnunk. — Ha visszatekint kél esztendő munkájára, mii érez 'egfontosabb eredmény­nek? — A hosszú távú város- Öylesat&i koncepció kialakí­tását, ami nélkül nincs terv­szerű előrelépés, s ami eddig nagyon hiányzott. Persze fo­gasabb kérdés a kimunkált program megvalósítása, ami a párt-, az állami, társadal­mi szervek és gazdasági egy­ségek szoros összhangjának függvényében képzelhető eL Ügy érzem ennek az össz­hangnak n isak az alapjai, s koncepc lkat idők folya­mán nem .veil módosítani, legfeljebb pozitív előjellel. — Emberi kapcsolatok nél­kül nehéz meglenni. Fontos ez a támasz kisebb-nagyobb funkciókban egyaránt. Gon­dolom, ön szintén kereste a legközvetlenebb munkatársa­kat, akikkel bármikor biza­lommal megoszthatja néze­tét, akikre mindenkor szá­míthat a város egyetemes­sége érdekében megformált koncepció valóra váltásánál. Ha már itt tartunk, érte-e csalódás? — Örülök ennék a kér­désnek. mert nézeteket tisz­tázhatok. Mint korábban hangoztattam. pártbizottsá­gunk és végrehajtó bizottsá­ga egészében igenli elfoga­dott terveinket, céljainkat városfejlesztés, politikai munka, kultúra tekintetében. El kell ismernem ugyanek­kor, hogy két esztendő során nézetkülönbségbe kerültem elvtársakkal, akikre számí­tottam közös elgondolásaink megoldásában. Persze hogy nem esett jól. de azért sem­miféle ellenérzést nem táp­lálok irántuk. Sőt! Meggyő­ződésem, hogy idővel rájön­nek tévedésükre, s a több­ség, a közös ügy mellé áll­nak. — Szeretném, ha véle­ményt alkotna a pártépítés-jelenlegi helyzetéről. S mit tart most legfőbb szervezeti feladatnak? — A pártépít« tág foga­lom, és sokan leegyszerűsítik a tagfelvétellel kapcsolatos munkákra. Én a pártépíté­sein elsősorban azt értem, hogy szervezeteinket mind alkalmasabbá kell tenni szer­vező, irányító és ellenőrző tevékenységük ellátására. Jó példaként említhetem a cu­korgyárat, konzervgyárat és a cipőgyárat! Ezek a szer­vezetek vannak döntő több­ségben. Ahol hiányt érzünk? Az elkövetkező időszakban fokozott figyelmet szente­lünk a kérdésnek... Egyéb­ként pártszervezeteink fő feladata most és mindenkor a jó politikai, munkahelyi légkör megteremtése, hogy az adott intézmény, gazdasá­gi egység magasabb szinten old.hassa meg a reá háruló feladatokat. Pártszervezete­inknek el kell érniük, hogy házon belül a párt. gazdasá­gi, társadalmi és tömegszer­vezeti vezetők sajátos esz­közeikkel egyazon célért küzdjenek. E közös tevékeny­ség, e közös Plattform meg­teremtésében jut kifejezésre pártszerveink igazán nagy felelőssége. — A Kommunista Ifjúsági Szövetség a párt utánpótlá­sa. Hogyan látja az első •tit­kár a maga oldaláról a hat- váni bizottság jelenét, jö­vendőjét? — Általánosságban elége­dettek vagyunk a KISZ-bi zottságok, alapszervezetek te­vékenységével. Bár azt is meg kell vallanom, kezdet­ben úgy tűnt. hogy ifjúkom­munista szervezeteink in­kább érdekvédelmi szerepet töltenek be, jobbárá ilyen jellegű jogaikat hangsúlyoz­zák egy-egy adoft gazdasá­gi egységen belül. Szociális beruházást szorgalmaztak, üdülési, sportolási ügyeket hajtottak. Ma viszont már az válik általánossá, s ezt városi bizottságunk javára mondom, hogy KISZ-alap- szervezeteink, részt vállalva az adott üzem termelési gondjaiból, a tervfeladatok végrehajtásának jelentős té­nyezőivé válnak, ugyanak­kor pedig együtt éreznek az egész város problémáival. Hogy példával bizonyítsak, hadd idézzem: a Költségve­tési Üzem KISZ-istái a Nagy Októberi Szocialista\ Forra­dalom hatvanadik évfordu­lójára tett felajánlásukban fejenként hatnapi munkával ‘ámosatiák gyermekintézmé­nyeink feüssztését. — Most nem a pártfunk­cionáriust kérdem, hanem j azt a Szokodi Ferencet, akit I otthon család vár minden i este, s aki nemrégen művé­szetekkel foglalkozott. El tudja-e választani magában a két dolgot? — Bevallom, egyelőre sze­mélyes érdeklődésem is a várossal, a fejlődéssel kap­csolatos, túl azon, hogy öröm és kikapcsolódás va­lamely hétvége feleségem, gyermekeim társaságában Hogy miért fognak ennyire a közügyek? Ügy vélem, vá­rosi testületeink helyesen ha­tározták meg, s végzik fej- | lesztési feladatainkat. Gond­jaink azonban nem eléggé ismertek a széles közvéle­mény előtt! Most például olyan csatornákat, hajszál­ereket is keresek, amelyeken közel férkőzhetnénk az em­berekhez, netán visszajel­zést kapnánk tőlük: mit csi­nálunk igazán jól. mivel le­hetne még inkább haladni? Afféle városbarátok klubjá­ra gondolunk, amely külö­nösebb szervezeti keretek nélkül, spontán, lokálpatrio­tizmusból energiát nyerve lé­tezne, segítene bennünket... Persze hazudnék, ha azt ál­lítanám. hogy csak a politi­ka, csak a város érdekel. Örömömre szolgál emellett, hogy például a Hatvani Ga­lériát már országosan jegy­zik. Minden kiállítását meg­nézem. De legalább ilyen büszke vagyok szépen fej­lődő zeneiskolánkra, hang­versenyeire, s a művelődési központtal közösen fenntar­tott kamarazenekarára, amely a télen meglepő si­kert aratott a megyei be­mutatón. Majd ott a Dam­janich János Szakmunkás- képző Intézet, amelynek ve­zetése, éppen a beszűkülés­nek hadat üzenve, a szakirá­nyú oktatáson túl rengete­get tesz azért, hogy sokol­dalúan tájékozott iparos em­berek kerüljenek ki az isko­la falai közül. Figyelem ezt a törekvést, s rendkívül fon­tosnak tartom mind az ifjú­sági, mind a közművelődési törvény szempontjából. — Legfőbb kívánságai? Otthon és a társadalomban mit szeretne elérni? — Talán már beteljesülés, hogy feleségemben nem a párt első titkára legszoro­sabb társát látják, hanem a pedagógust, aki kollégáival együtt húz. Más kérdés, hogy még nem érzi magát annyira hatvaninak, mint ahogyan szeretném. Vele kapcsolato­san fiaimtól jó előmenetelt várok, s hogy megtalálják helyüket az életben hosszabb távokon... Kiléove lakásunk­ból: az egyesülések!, Áfész, takarékszövetkezet, ipari szö­vetkezetek, gazdaságok. Az első kettő frontvonalai jól alakultak. A jövő esztendő­től az anyagi, technikai erők további koncentrálását re­mélem éspedig a népgazda­ság érdekeivel összefüggés­ben. Ez egyéni boldogulást is jelent.,.! Hogy ipari, mező- gazdasági téren nem táplá­lok hiú reményt, biztosíték a velem dolgozó pártapnará- tus. valamint a gazdasági és tanácsi élet több kulcssze­mélye, akik talán utánam kerültek ide, de máris szü­letett hatvaniként tudnak velünk dolgozni, izgulni a kitűzött célokért... Eddig a párbeszéd, ami bizonnyal sok reUett vonást tárt fei a hatvani pártbizott­ság első titkárának arcula­tából. szellemi alkatából. Át­hidalásnak szántuk az inter­jút. S addigvalónak. míg a helybeliek százai, ezrei meg­ismerhetik személyesen Bár arra is gondolhat az ember, hogy haszontalan a minden­áron dörzsölődés, de még a jó értelemben vett „bratyi” is, ha valós tettektől von el energiát, ha a népszerűség­nek nincs munkában mérhe­tő aranyfedezete. Moldvay Győző A DÍVSZ felhíyása a nemzetközi szolidaritási nap alkalmából Április 4-e: nemzetközi szolidaritási nap a fajüldö­zés ellen az Egyesült Álla-, mokban harcoló fiatalok­kal. A Demokratikus Ifjú­sági Világszövetség ebből az alkalomból nyilatkoza­tot adott ki, amely hang­súlyozza: az USA monopó­liumai a fajüldözést min­denkor igyekeztek felhasz­nálni a dolgozók megosz­tására és elnyomására. A monopóliumok fajüldöző politikája érvényesül az Egyesült Államok határain túl is. A DÍVSZ felhivja a vi­lág fiataljait, hogy támo­gassák az ifjúságot, amely az USA-ban következete­sen harcol a fajüldözés el­len, a fiatalok teljes fog­lalkoztatásáért, a munká­hoz való jogért, minden faji megkülönböztetés el­törléséért. Szakkörök az üzemekben Köztudomású, hogy a kü­lönböző szakkörök bővítik a diákok ismereteit, szélesítik látókörüket, hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban felké­szüljenek leendő életpályá­iul x. Irányítják az egyéni érdeklődést, fejlesztik a haj­lamot és .a képességeket. A különböző vállalatok — az utánpótlás biztosítása ér­dekében . — igyekeznek ki­használni ezeket a lehetősé­geket. Ezért sok helyütt — a gyöngyösi járásban pél­dául kilenc üzemben — ki­helyezett szakköröket létesí­tettek. A hetedikesek és nyolcadikosok itt tanári fel­ügyelet mellett, egy-egy jól dolgozó, szakmailag tájéko­zott és pedagógiai érzékkel rendelkező munkás vezeté­sével elsajátíthatják leendő hivatásuk néhány fortélyát. Az egri Finoinszerelvény- gyár három . kéziforgácsoló csoportnak — a gyerekek a III-as, a IX-es és a XI es iskolákból jöttek —- adott otthont. A 4-és számú VO­LÁN Vállalat az V. számú általános iskola ú.törőcsa­patával alakított ki jó kap­csolatokat. A fiatalokat egy évre szóló „forgatókönyv” szerint foglalkoztatják, s be­mutatják nekik az autósze­relő, az esztergályos, a ma­rós, és a lakatos szakmák legjellemzőbb vonásait. A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy az áldozat nem volt b'ába, rr-rt a ta­nulók tájékozódtak, meg­szokták a követelményeket, s egy részük nem lett hűt­len az üzemekhez. Építők továbbképzése Felsőtárkányban Immár hagyományosan minden évben megrendezi a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat a felső- tárkányl KlSZ-téborban a brigádvezetők, középveze­tők, • szakszervezeti tiszt­ségviselők, termelésirányí­tók politikai és szakmai továbbképzését. Az idei hathetes tanfolyamon, amely szombaton fejező­dött be csaknem félezer hallgató a vezetés mód­szertanáról és pszicholó­giájáról, az iparrendszer­elméletről, továbbá a vál­lalati munka- és üzemszer­vezés feladatairól hallga­tott meg előadásokat, me­lyeket konzultációkon vi­tattak meg. A múlt évi tapasztala­tokból megállapították, hogy a nehezebb gazdasági feladatok megvalósítása szükségessé teszi a dolgo­zók rendszeres politikai és szakmai továbbképzését. A tanfolyam szakmai hasz­nosságán túl a hallgatók közelebb kerültek egymás­hoz, megismerték egymás munkáját, tevékenységét. A demokratizmus talaján Egy készülő törvényről A március 17-re összehí­vott országgyűlésen előre­láthatólag a közérdekű be­jelentésekről, javaslatok­ról és panaszokról szóló törvényjavaslatot vitatják meg a képviselők. Már a javaslat előkészítésekor széles körben kérték a különböző szerveknek, de maguknak az állampolgá­roknak a véleményét is, amint ez már szokás ná­lunk, és, — jó szokás! Min­den törvénytől sokat vár a társadalom, hiszen joggal feltételezik, hogy a fejlő­dést, a közösség javát, a mind magasabb szintű tár­sadalmi igények kielégíté­sét szolgálják. Természetes hát, hogy sokat várunk a legújabb törvényjavaslattól is, amelynek már a címe is ékesszólóan jelzi a szocia­lista demokratizmus erősí­tésének és szélesítésének az igényét, e jelzi ezzel azt is, hogy számít az állam­polgárok aktivitására, a köz ügyeinek intézésében. Egységes szabályozás Reméljük, a törvényja­vaslat biztosítja, hogy az állampolgárok közérdekű észrevételeit ezentúl egy­séges elvek szerint in­tézik. Ez az alap, amelyre mindig gondolnunk kell. Korábban bizony egyes ügyek intézését itt-ott káosz, a felelősséggel tör­tént „labdázás”, az illeté­kesség áthárítása is jelle­mezte. Sok állampolgár járt be értelmetlen kálvá­riát, amíg ügyében érdemi döntés született; megfor­dult négy-öt szervnél, amíg rájött, hogy nem fog­lalkoztak komolyan az ügyével. Akkor kereste fel például a népi ellenőrzési bizottságot, de addigra már olyan szépen összeku- szálódott minden, hogy szinte lehetetlen volt tisz­tázni a dolgot Tegyük hozzá, hogy tavaly, a He­ves megyei Népi Ellenőr­zési Bizottsághoz érkezett több mint 400 bejelentés és panasz jó részét a helyszí­nen, az illetékes vállalat­nál el lehetett volna ér­demben intézni. Az új tör­vényjavaslat, az egységes szabályozással bizonyára a helyére teszi a kérdést; olyan jogszabály lesz, amely megszabja minden­kinek a feladatát: az álla­mi szerveknek, a vállala­toknak, az intézmények­nek a szövetkezeteknek, a különböző egyesületeknek, a kisiparosok és magánkiske­reskedők érdekképviseleti,. illetve felügyeleti szerveinek egyaránt. Első: a közérdek Állampolgári jog, hogy mindenki, aki a közösség ér­dekében valamilyen jelenség ellen szót emel, vagy javas­latot tesz, bejelentése megfe­lelő elintézést nyerjen. De közérdekű a bejelentés ak­kor is, amikor az egyes ál- lamoolgár önmagára nézve sérelmesnek talált olyan ok miatt tesz bejelentést, amely másra nézve is sérelmes lehet Ez már nem egyéni panasz, s az okot az illetékesnek meg kell szüntetnie. Általában az ügv elintézése azt jelenti, hogy a közérdeknek megfe­lelő állapotot helyre kell ál­lítani, .a sérelmet orvosolni, az okot, vagy az okokat meg­szüntetni és szükség esetén felelősségre intézkedni vonásról is! Mindezekhez természete­sen biztosítékokra is van szükség. Ezek között a leg­fontosabb az lenne, ha pél­dául az illetékes miniszter, vagy más, arra felhatalma­zott szervek vezetői szigo­rúan fellépnének azok ellen, akik a törvényes állapot helyreállításával kapcsola­tos kötelességüknek nem tesznek eleget. A közérdeket szolgálja az az igény is, hogy az ügyeket gyorsan, például a közérdekű beje­lentéseket és javaslatokat ál­talában 30 napon belül bí­rálják el. Felelősség mindkét gidaion Talán az előző fejezethez kívánkozott volna, ami most következik, de bizo­nyos minőségi szempontok, figyelemreméltó állásfogla­lások külön hangsúlyt érde­melnek. Éppen a közérdekű­ség miatt fontos a felelősség szerepét kiemelni. Nemcsak az ügyek érdemben történő elintézését kell szabályozni határozott paragrafusokkal, de még kell azt is fogalmaz­ni, milyen felelősség terheli a bejelentőt. A rosszhisze­műség, az intrika, amely esetleg még a névtelenség mögé is húzódik, egyértel­műen elítélendő. A jóhisze­műséget védeni kell, fellép­ni az esetleges retorziók el­len, de védeni kell azt is, aki ellen indokolatlan Vá­daskodás hangzik el. Fontos tehát, hogy ala­pos és megokolt legyen a be jelentés, aho'rv a vizsgála' nak is alaposan, körültekin* tőén kell folynia, megállapí­tásait kellőképpen, a törvé­nyességnek megfelelően in­dokolva. Érthető és megnyugta­tó. .. Igen, erről is szó van. Ne fulladjon bele a paragra­fusokba a bejelentő, vagy panasztevő, hanem értse meg — hogy el is fogadhassa — a döntést, akár alátámaszt­ja az észrevételeit, akár azt indokolja, hogy miért nem jogos a felvetés. Mert ilyen is van. A gyors és kulturált ügyin­tézés hasonlóképpen felelős­séget jelent! Ami a. gyorsa­ságot illeti a népi ellenőrzés­nek nagy gyakorlata van eb­ben, s az alaposságban is, ezt bizonyítja a közérdekű bejelentések és javaslatok intézésének gyakori vizsgá­lata és utóvizsgálata a me­gyében. A jövőben, ha ez fontos, a vizsgálatot köve­tően akár egy hónap múlva is megtartják már az utó- vizsgálatot. Itt érdemes megjegyezni, hogy az új módszerként, ha olyan a vizsgálati téma, amely na­gyobb kollektívát érint, a helyszínen ismertetik a dol­gozókkal, milyen intézkedé­seket 1 várnak a vezetőktől. Hatásos módszernek bizo­nyult ez már tavaly is, s így a jövőben is gyakran élnek vele. Csupán néhány gondolatot vázoltunk fel a készülő új törvény címét olvasva. De biztosak vagyunk benne, hogy nagy felelősséggel és a demokratizmus messzeme­nő figyelembevételével fo­galmazták meg a javaslatot, szem előtt tartva az elmúlt jó és rossz tapasztalatokat, figyelembevéve a jövő igé­nyeit is. Kátai Gátas JéWWM § 1977. március vasaznap

Next

/
Oldalképek
Tartalom