Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-13 / 61. szám
IMában mérhető aranyfedezet Nemrég jelölőgyűlést tar fottak az egyik tanácstagi választókerületben, s a javaslattevő így kezdte: Azt hiszem, felesleges bemutatni önöknek Szokodi Ferenc elír társat, népfrontunk jelöltjét, a hatvani pártbizottság első titkárát, hiszen mindenki jól ismeri, két éve a városban dolgozik. Szokodi Ferencnek más volt a véleménye. Ki is fejtette rögtön, hogy valóban két esztendeje itt él, itt munkálkodik, de ez alatt olyan átfogó, nagyobb hord* erejű kérdéseket kellett a pártapparátussal, a tanácsi testülettel megoldaniuk, hogy a személyes ismerkedésre vajmi kevés ideje jutott. Persze, ami késik, nem múlik! Az utolsó két év eseményei pedig valóban arról győzhették meg a hatvaniakat, hogy felkészült vezetőkkel, szélesen kibontakoztatott eszmei-gazdasági harc révén gyorsítani lehet a fejlődést, döntően megváltozhat egy város arca, lakosságának hangulata. Vagyis helyükön vannak a dolgok. — De helyén van-e Szokodi Ferenc? Illetve a hevesi járási tanácsnál, majd a, moszkvai politikai főiskolán töltött idő után mit jelent önnek az újabb megbízatás? — Hatvanba is úgy jutottam, mint korábban Hevesre vagy éppen Moszkvába. Hívtak, s vállaltam a több és több gondot, feladatot. Természetesen a megvalósítás nem volt mindig olyan sima, mint amilyen egyértelműen magamban elrendeztem az ügyet Amíg például Moszkvában tanultam, itthon a feleségem dolgozott, s nevelte két gyermekünket. Az ilyesmit egyeztetni kellett ... Aztán van egy szerencsés tulajdonságom. Gyorsan akklimatizálódom. Ebben a kis városban is hamar magamra találtam, fölfedeztem új környezetemben a szépet, a jót, s nagyon megjegyeztem a rosszat, de csak azért, hogy együttesen harcba szállhassunk ellene. Ami nem tetszik, az engem mindig küzdelemre serkent! — Tanított, népművelősködött falun. Majd a közigazgatás évei következtek egy egész járás művelődésügyének parancsnoki posztján. Mi a nehezebb? A korábbi, vagy a hivatásos pártmunkás élete? — Mindenütt dolgozni kell, Végső soron tehát lelkiismeret kérdése, hogy mit teljesít az ember, mennyit használ a társadalomnak. Ennél fogva nem tudok különbséget tenni a két munkaterület között. Azaz! Mostani funkcióm talán nagyobb felelősséggel jár, noha minden jelentős ügyben segítségemre van a pártbizottság és annak végrehajtó bizottsága. Ügy vélem, ezek a testületek mindeddig jól meg is feleltek a követelményeknek, az élet támasztotta igényeknek. Irányító szerepük mindinkább elősegíti az állami szervek, különböző gazdasági egységek munkastílusának, termelési struktúrájának javulását, valamint oda vezetett, hogy szükség szerint személycseréket eszközöljünk. Az efféle gondokban nem ismerek pardont, különben képtelenek lennénk teljesíteni a mind magasabb szinten jelentkező követelményeket. — Személycseréket említett. Jól emlékszem egy korábbi nyilatkozatára, amit gyakran idéznek azóta a hatvaniak. Azt mondotta, nyilván szirhbólikusan, hogy a csónak csak úgy ér gyorsan kikötőbe, ha a benne ülők ugyanabba az irányba húzzák az evezőket. Altkor ez kritika volt. Hozott eredményt? — Feltétlenül! Hogy a hasonlatnál maradjak, s ne ke'üen' neveket sorolnom: több friss, új evezős ült a csónakba, átvéve az elfáradtak evezőjét. Azok most a megérdemelt pihenést élvezik. ..: Voltak aztán olya* nők, akik indokolatlanul, mondhatnám szándékosan sok ritmushibát vétettek. Természetesen tőlük is meg kellett válnunk. — Ha visszatekint kél esztendő munkájára, mii érez 'egfontosabb eredménynek? — A hosszú távú város- Öylesat&i koncepció kialakítását, ami nélkül nincs tervszerű előrelépés, s ami eddig nagyon hiányzott. Persze fogasabb kérdés a kimunkált program megvalósítása, ami a párt-, az állami, társadalmi szervek és gazdasági egységek szoros összhangjának függvényében képzelhető eL Ügy érzem ennek az összhangnak n isak az alapjai, s koncepc lkat idők folyamán nem .veil módosítani, legfeljebb pozitív előjellel. — Emberi kapcsolatok nélkül nehéz meglenni. Fontos ez a támasz kisebb-nagyobb funkciókban egyaránt. Gondolom, ön szintén kereste a legközvetlenebb munkatársakat, akikkel bármikor bizalommal megoszthatja nézetét, akikre mindenkor számíthat a város egyetemessége érdekében megformált koncepció valóra váltásánál. Ha már itt tartunk, érte-e csalódás? — Örülök ennék a kérdésnek. mert nézeteket tisztázhatok. Mint korábban hangoztattam. pártbizottságunk és végrehajtó bizottsága egészében igenli elfogadott terveinket, céljainkat városfejlesztés, politikai munka, kultúra tekintetében. El kell ismernem ugyanekkor, hogy két esztendő során nézetkülönbségbe kerültem elvtársakkal, akikre számítottam közös elgondolásaink megoldásában. Persze hogy nem esett jól. de azért semmiféle ellenérzést nem táplálok irántuk. Sőt! Meggyőződésem, hogy idővel rájönnek tévedésükre, s a többség, a közös ügy mellé állnak. — Szeretném, ha véleményt alkotna a pártépítés-jelenlegi helyzetéről. S mit tart most legfőbb szervezeti feladatnak? — A pártépít« tág fogalom, és sokan leegyszerűsítik a tagfelvétellel kapcsolatos munkákra. Én a pártépítésein elsősorban azt értem, hogy szervezeteinket mind alkalmasabbá kell tenni szervező, irányító és ellenőrző tevékenységük ellátására. Jó példaként említhetem a cukorgyárat, konzervgyárat és a cipőgyárat! Ezek a szervezetek vannak döntő többségben. Ahol hiányt érzünk? Az elkövetkező időszakban fokozott figyelmet szentelünk a kérdésnek... Egyébként pártszervezeteink fő feladata most és mindenkor a jó politikai, munkahelyi légkör megteremtése, hogy az adott intézmény, gazdasági egység magasabb szinten old.hassa meg a reá háruló feladatokat. Pártszervezeteinknek el kell érniük, hogy házon belül a párt. gazdasági, társadalmi és tömegszervezeti vezetők sajátos eszközeikkel egyazon célért küzdjenek. E közös tevékenység, e közös Plattform megteremtésében jut kifejezésre pártszerveink igazán nagy felelőssége. — A Kommunista Ifjúsági Szövetség a párt utánpótlása. Hogyan látja az első •titkár a maga oldaláról a hat- váni bizottság jelenét, jövendőjét? — Általánosságban elégedettek vagyunk a KISZ-bi zottságok, alapszervezetek tevékenységével. Bár azt is meg kell vallanom, kezdetben úgy tűnt. hogy ifjúkommunista szervezeteink inkább érdekvédelmi szerepet töltenek be, jobbárá ilyen jellegű jogaikat hangsúlyozzák egy-egy adoft gazdasági egységen belül. Szociális beruházást szorgalmaztak, üdülési, sportolási ügyeket hajtottak. Ma viszont már az válik általánossá, s ezt városi bizottságunk javára mondom, hogy KISZ-alap- szervezeteink, részt vállalva az adott üzem termelési gondjaiból, a tervfeladatok végrehajtásának jelentős tényezőivé válnak, ugyanakkor pedig együtt éreznek az egész város problémáival. Hogy példával bizonyítsak, hadd idézzem: a Költségvetési Üzem KISZ-istái a Nagy Októberi Szocialista\ Forradalom hatvanadik évfordulójára tett felajánlásukban fejenként hatnapi munkával ‘ámosatiák gyermekintézményeink feüssztését. — Most nem a pártfunkcionáriust kérdem, hanem j azt a Szokodi Ferencet, akit I otthon család vár minden i este, s aki nemrégen művészetekkel foglalkozott. El tudja-e választani magában a két dolgot? — Bevallom, egyelőre személyes érdeklődésem is a várossal, a fejlődéssel kapcsolatos, túl azon, hogy öröm és kikapcsolódás valamely hétvége feleségem, gyermekeim társaságában Hogy miért fognak ennyire a közügyek? Ügy vélem, városi testületeink helyesen határozták meg, s végzik fej- | lesztési feladatainkat. Gondjaink azonban nem eléggé ismertek a széles közvélemény előtt! Most például olyan csatornákat, hajszálereket is keresek, amelyeken közel férkőzhetnénk az emberekhez, netán visszajelzést kapnánk tőlük: mit csinálunk igazán jól. mivel lehetne még inkább haladni? Afféle városbarátok klubjára gondolunk, amely különösebb szervezeti keretek nélkül, spontán, lokálpatriotizmusból energiát nyerve létezne, segítene bennünket... Persze hazudnék, ha azt állítanám. hogy csak a politika, csak a város érdekel. Örömömre szolgál emellett, hogy például a Hatvani Galériát már országosan jegyzik. Minden kiállítását megnézem. De legalább ilyen büszke vagyok szépen fejlődő zeneiskolánkra, hangversenyeire, s a művelődési központtal közösen fenntartott kamarazenekarára, amely a télen meglepő sikert aratott a megyei bemutatón. Majd ott a Damjanich János Szakmunkás- képző Intézet, amelynek vezetése, éppen a beszűkülésnek hadat üzenve, a szakirányú oktatáson túl rengeteget tesz azért, hogy sokoldalúan tájékozott iparos emberek kerüljenek ki az iskola falai közül. Figyelem ezt a törekvést, s rendkívül fontosnak tartom mind az ifjúsági, mind a közművelődési törvény szempontjából. — Legfőbb kívánságai? Otthon és a társadalomban mit szeretne elérni? — Talán már beteljesülés, hogy feleségemben nem a párt első titkára legszorosabb társát látják, hanem a pedagógust, aki kollégáival együtt húz. Más kérdés, hogy még nem érzi magát annyira hatvaninak, mint ahogyan szeretném. Vele kapcsolatosan fiaimtól jó előmenetelt várok, s hogy megtalálják helyüket az életben hosszabb távokon... Kiléove lakásunkból: az egyesülések!, Áfész, takarékszövetkezet, ipari szövetkezetek, gazdaságok. Az első kettő frontvonalai jól alakultak. A jövő esztendőtől az anyagi, technikai erők további koncentrálását remélem éspedig a népgazdaság érdekeivel összefüggésben. Ez egyéni boldogulást is jelent.,.! Hogy ipari, mező- gazdasági téren nem táplálok hiú reményt, biztosíték a velem dolgozó pártapnará- tus. valamint a gazdasági és tanácsi élet több kulcsszemélye, akik talán utánam kerültek ide, de máris született hatvaniként tudnak velünk dolgozni, izgulni a kitűzött célokért... Eddig a párbeszéd, ami bizonnyal sok reUett vonást tárt fei a hatvani pártbizottság első titkárának arculatából. szellemi alkatából. Áthidalásnak szántuk az interjút. S addigvalónak. míg a helybeliek százai, ezrei megismerhetik személyesen Bár arra is gondolhat az ember, hogy haszontalan a mindenáron dörzsölődés, de még a jó értelemben vett „bratyi” is, ha valós tettektől von el energiát, ha a népszerűségnek nincs munkában mérhető aranyfedezete. Moldvay Győző A DÍVSZ felhíyása a nemzetközi szolidaritási nap alkalmából Április 4-e: nemzetközi szolidaritási nap a fajüldözés ellen az Egyesült Álla-, mokban harcoló fiatalokkal. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség ebből az alkalomból nyilatkozatot adott ki, amely hangsúlyozza: az USA monopóliumai a fajüldözést mindenkor igyekeztek felhasználni a dolgozók megosztására és elnyomására. A monopóliumok fajüldöző politikája érvényesül az Egyesült Államok határain túl is. A DÍVSZ felhivja a világ fiataljait, hogy támogassák az ifjúságot, amely az USA-ban következetesen harcol a fajüldözés ellen, a fiatalok teljes foglalkoztatásáért, a munkához való jogért, minden faji megkülönböztetés eltörléséért. Szakkörök az üzemekben Köztudomású, hogy a különböző szakkörök bővítik a diákok ismereteit, szélesítik látókörüket, hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban felkészüljenek leendő életpályáiul x. Irányítják az egyéni érdeklődést, fejlesztik a hajlamot és .a képességeket. A különböző vállalatok — az utánpótlás biztosítása érdekében . — igyekeznek kihasználni ezeket a lehetőségeket. Ezért sok helyütt — a gyöngyösi járásban például kilenc üzemben — kihelyezett szakköröket létesítettek. A hetedikesek és nyolcadikosok itt tanári felügyelet mellett, egy-egy jól dolgozó, szakmailag tájékozott és pedagógiai érzékkel rendelkező munkás vezetésével elsajátíthatják leendő hivatásuk néhány fortélyát. Az egri Finoinszerelvény- gyár három . kéziforgácsoló csoportnak — a gyerekek a III-as, a IX-es és a XI es iskolákból jöttek —- adott otthont. A 4-és számú VOLÁN Vállalat az V. számú általános iskola ú.törőcsapatával alakított ki jó kapcsolatokat. A fiatalokat egy évre szóló „forgatókönyv” szerint foglalkoztatják, s bemutatják nekik az autószerelő, az esztergályos, a marós, és a lakatos szakmák legjellemzőbb vonásait. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az áldozat nem volt b'ába, rr-rt a tanulók tájékozódtak, megszokták a követelményeket, s egy részük nem lett hűtlen az üzemekhez. Építők továbbképzése Felsőtárkányban Immár hagyományosan minden évben megrendezi a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat a felső- tárkányl KlSZ-téborban a brigádvezetők, középvezetők, • szakszervezeti tisztségviselők, termelésirányítók politikai és szakmai továbbképzését. Az idei hathetes tanfolyamon, amely szombaton fejeződött be csaknem félezer hallgató a vezetés módszertanáról és pszichológiájáról, az iparrendszerelméletről, továbbá a vállalati munka- és üzemszervezés feladatairól hallgatott meg előadásokat, melyeket konzultációkon vitattak meg. A múlt évi tapasztalatokból megállapították, hogy a nehezebb gazdasági feladatok megvalósítása szükségessé teszi a dolgozók rendszeres politikai és szakmai továbbképzését. A tanfolyam szakmai hasznosságán túl a hallgatók közelebb kerültek egymáshoz, megismerték egymás munkáját, tevékenységét. A demokratizmus talaján Egy készülő törvényről A március 17-re összehívott országgyűlésen előreláthatólag a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló törvényjavaslatot vitatják meg a képviselők. Már a javaslat előkészítésekor széles körben kérték a különböző szerveknek, de maguknak az állampolgároknak a véleményét is, amint ez már szokás nálunk, és, — jó szokás! Minden törvénytől sokat vár a társadalom, hiszen joggal feltételezik, hogy a fejlődést, a közösség javát, a mind magasabb szintű társadalmi igények kielégítését szolgálják. Természetes hát, hogy sokat várunk a legújabb törvényjavaslattól is, amelynek már a címe is ékesszólóan jelzi a szocialista demokratizmus erősítésének és szélesítésének az igényét, e jelzi ezzel azt is, hogy számít az állampolgárok aktivitására, a köz ügyeinek intézésében. Egységes szabályozás Reméljük, a törvényjavaslat biztosítja, hogy az állampolgárok közérdekű észrevételeit ezentúl egységes elvek szerint intézik. Ez az alap, amelyre mindig gondolnunk kell. Korábban bizony egyes ügyek intézését itt-ott káosz, a felelősséggel történt „labdázás”, az illetékesség áthárítása is jellemezte. Sok állampolgár járt be értelmetlen kálváriát, amíg ügyében érdemi döntés született; megfordult négy-öt szervnél, amíg rájött, hogy nem foglalkoztak komolyan az ügyével. Akkor kereste fel például a népi ellenőrzési bizottságot, de addigra már olyan szépen összeku- szálódott minden, hogy szinte lehetetlen volt tisztázni a dolgot Tegyük hozzá, hogy tavaly, a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottsághoz érkezett több mint 400 bejelentés és panasz jó részét a helyszínen, az illetékes vállalatnál el lehetett volna érdemben intézni. Az új törvényjavaslat, az egységes szabályozással bizonyára a helyére teszi a kérdést; olyan jogszabály lesz, amely megszabja mindenkinek a feladatát: az állami szerveknek, a vállalatoknak, az intézményeknek a szövetkezeteknek, a különböző egyesületeknek, a kisiparosok és magánkiskereskedők érdekképviseleti,. illetve felügyeleti szerveinek egyaránt. Első: a közérdek Állampolgári jog, hogy mindenki, aki a közösség érdekében valamilyen jelenség ellen szót emel, vagy javaslatot tesz, bejelentése megfelelő elintézést nyerjen. De közérdekű a bejelentés akkor is, amikor az egyes ál- lamoolgár önmagára nézve sérelmesnek talált olyan ok miatt tesz bejelentést, amely másra nézve is sérelmes lehet Ez már nem egyéni panasz, s az okot az illetékesnek meg kell szüntetnie. Általában az ügv elintézése azt jelenti, hogy a közérdeknek megfelelő állapotot helyre kell állítani, .a sérelmet orvosolni, az okot, vagy az okokat megszüntetni és szükség esetén felelősségre intézkedni vonásról is! Mindezekhez természetesen biztosítékokra is van szükség. Ezek között a legfontosabb az lenne, ha például az illetékes miniszter, vagy más, arra felhatalmazott szervek vezetői szigorúan fellépnének azok ellen, akik a törvényes állapot helyreállításával kapcsolatos kötelességüknek nem tesznek eleget. A közérdeket szolgálja az az igény is, hogy az ügyeket gyorsan, például a közérdekű bejelentéseket és javaslatokat általában 30 napon belül bírálják el. Felelősség mindkét gidaion Talán az előző fejezethez kívánkozott volna, ami most következik, de bizonyos minőségi szempontok, figyelemreméltó állásfoglalások külön hangsúlyt érdemelnek. Éppen a közérdekűség miatt fontos a felelősség szerepét kiemelni. Nemcsak az ügyek érdemben történő elintézését kell szabályozni határozott paragrafusokkal, de még kell azt is fogalmazni, milyen felelősség terheli a bejelentőt. A rosszhiszeműség, az intrika, amely esetleg még a névtelenség mögé is húzódik, egyértelműen elítélendő. A jóhiszeműséget védeni kell, fellépni az esetleges retorziók ellen, de védeni kell azt is, aki ellen indokolatlan Vádaskodás hangzik el. Fontos tehát, hogy alapos és megokolt legyen a be jelentés, aho'rv a vizsgála' nak is alaposan, körültekin* tőén kell folynia, megállapításait kellőképpen, a törvényességnek megfelelően indokolva. Érthető és megnyugtató. .. Igen, erről is szó van. Ne fulladjon bele a paragrafusokba a bejelentő, vagy panasztevő, hanem értse meg — hogy el is fogadhassa — a döntést, akár alátámasztja az észrevételeit, akár azt indokolja, hogy miért nem jogos a felvetés. Mert ilyen is van. A gyors és kulturált ügyintézés hasonlóképpen felelősséget jelent! Ami a. gyorsaságot illeti a népi ellenőrzésnek nagy gyakorlata van ebben, s az alaposságban is, ezt bizonyítja a közérdekű bejelentések és javaslatok intézésének gyakori vizsgálata és utóvizsgálata a megyében. A jövőben, ha ez fontos, a vizsgálatot követően akár egy hónap múlva is megtartják már az utó- vizsgálatot. Itt érdemes megjegyezni, hogy az új módszerként, ha olyan a vizsgálati téma, amely nagyobb kollektívát érint, a helyszínen ismertetik a dolgozókkal, milyen intézkedéseket 1 várnak a vezetőktől. Hatásos módszernek bizonyult ez már tavaly is, s így a jövőben is gyakran élnek vele. Csupán néhány gondolatot vázoltunk fel a készülő új törvény címét olvasva. De biztosak vagyunk benne, hogy nagy felelősséggel és a demokratizmus messzemenő figyelembevételével fogalmazták meg a javaslatot, szem előtt tartva az elmúlt jó és rossz tapasztalatokat, figyelembevéve a jövő igényeit is. Kátai Gátas JéWWM § 1977. március vasaznap
