Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-13 / 61. szám
Bábszínészek lesznek A Bábszínházban 1962 óta rendeznek 2 éves bábszínészképző tanfolyamok Jelenleg nyolc hallgató a ..Bűvös tűzszerszám” című bábdarabbal készül a júniusi vizsgára, (MTI fotó: Pólya Zoltán felvétele — KS) Á hagyomány kötelez I öröskeresztesek tanácskozása Domoszlón A Bzíriai Vörös Félhold delegációja járt a közelmúltban Domoszlón, hogy tapasztalatokat gyűjtsön a községi Vöröskeresztes alapszervezet munkájáról. Ez* a látogatás azt bizonyította, hogy volt mit tanulni — még a külföldieknek is — ettől a lelkes társaságtól. A „volt”, ez a múltidő adta meg a helyi vöröskeresztesek tanácskozásának az alaphangját. — Mintha egy kissé megtorpantunk volna — jegyezte meg az egyik hozzászóló, Paulenka Sándorné —, én legalábbis így érzem. Mert ha jobban összefogott volna a tagságunk, akkor most jobb eredményekről számolhattunk volna be, A résztvevők — a százötven. fős ^tagság alig fele jött el a tanácskozásra — egyetértőén bólogattak. Van hát valami a dologban. Mindezek éllenére Lukovszki Istvánná vöröskereszites titkárnak nem kellett szégyenkeznie a tagság munkája miatt. — A községben végzett felmérés alapján elmondhatjuk — emelte ki a beszámolóban —, hogy a tisztasági mozgalom eredménye évről évre javult. A Tiszta udvar — rendes ház akcióban 840 lakást értékeltünk, közülük 45Ó meg is felelt a követelményeknek. A Virágos falu mozgalom közös ügyünk lett: a tavalyi jó helyezésért 100 ezer forirttot kaptunk a meFőiskolai felvételizők oktatótábora Az egri Ho Sí Minh Tanárképző Főiskola évek óta segítséget nyújt a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek, ' hogy. sikeres felvételi vizsgát tehessenek. Ez évben mintegy - ezer középiskolás diák felkészítésével foglalkoznak, akik közül a legeredményesebben szereplőket egyhetes- oktatótáborbán látják majd vendégül Egerben,' a tavaszi szünet során. Az oktatótábor programjában előadások és gyakorlati foglalkozások szerepelnek, s . ennek keretében feldolgozzák a felvételi vizs- - ga anyagáig is.Ezekben a napokban a főiskolai felvételire -készülő isozépiskolások közül 140 diák kapott meghívást az ingyenes, bentlakásos oktatótáborba. gyei tanácstól... Évek óta, s az idén is folyik a házibeteg- ápoló tanfolyam. A végzettek 35—40 idős, vagy segítségre szoruló embert, látnak el rendszeresen. De nem feledkezhetünk meg a véradómozgalomról sem. örvendetes, hogy az önkéntes donorok között mind több a fiatal. Gond azonban, hogy a környező üzemekben munkát vállalt domoszlóiak többsége a szocialista brigáddal együtt megy vért adni, így jelentősen csökkent a. helyben vért adók száma. Mindjárt hozzá kell tennem, hogy mi jól tudjuk: a cél közös és ez a fontos.., Lukovszlá Istvánná beszámolóját, amelyből a fenti kiemelések származnak, a tagság elfogadta. Ekkor vetődött fel azonban a kérdés, hogy valóban megtorpárit-e a élomoszlói Vöröskeresztéi alapszervezet? — Az eredmények kétségtelenül elismerésre méltóak — mondta hozzászólásában Galó Béláné —, ám hogy kiraboljunk a „betegségünkből’, egy sor dologban valóban össze kell fognunk. Igazuk van azoknak, akik sürgetik, hogy több fiatalt, több férfit kell bevonnunk a munkánkba. Újból meg kell majd szerveznünk a véradó- vérkapó találkozót, az . eddiginél jobban kell támogatnunk a. gyermekintézményeket, az öregek napközi otthonait, s komolyabb munkát várnak .tőlünk a nők klubjában is. Mindennek a megszervezése már az új vezetőség feladata lesz... A tanácskozáson megválasztott új vezetőség — az elnök dr. Kovács Vince, a titkár Szabó József né lett — megkapta hát a feladatot. Ök ketten azonban — s a munkájukat segítő vezetőségi tagok — kevesen lesznek az alapos szervezőmunkához és a lebonyolításhoz. A tagságra felfétlénfi! számítanak, azokra a vöröske resztesekre. akik 'hagyományt teremtettek ennék az önkéntes munkának. S a hagyomány kötelez Domoszlón.. * (szilvás) Ükanyát ükunokája (iyóqyszerésim a hiúban Tisztelet a tisztságnak! A csendnek, a levegőben vibráló, üvegek falán fénylő gyógyerőnek! A hűvösnek, a receptnek, rajta a kuszá jeleknek, a betegséget legyőzőnek! Tisztelet tégelyeknek, mérgeknek, mérlegeknek, mikronoknak, gyógyfüvek- nek! És legfőbbképpen az elmének. Az elmének, mely a gyógyítás módját felismerte, rendszerezte, keverte, elegyítette, adagolta, becsomagolta, és az embernek — hogy kín- ját-baját legyőzni segítsen — odaadta. Tisztelet minden jó szándékú, igaz ősnek, holdfénynél harmatgyűj tőnek, fűszedőnek, tudósnak, varázslónak. lázcsillapítónak, „mé- regkeverőnek”, bajt előzőnek ...! • ■ # A gyógyszerészpálya sok be nem avatott számára ma is még sokszor egyet jelent a meg nem ismerhető, titokzatos hatalommal, és telített misztikummal, ősrégi misztériumokkal. Gyógyszerész az lesz, akit már zsenge gyermekkorában hatalmába kerít e varázslat, s aztán el sem engedi többé ... , A szihalmi patika egyszerű, mondhatni hétköznapi házban kapott otthont. S nincs semmi félelmetes, semmi titokzatos a hajdani méregkeverőnők mai unokájában — a gyógyszerésznőben: egyszerű, barátságos, szökés hajú, kedves tekintetű fiatal- asszony. Vadászi Józsefné. Aki belép a patikába, azt mondja: Gabika. — Igaz-e a hit, hogy gyer- ■ mekkorától készül erre a pályára az ember? — ÉH nem hiszek ebben. :Igaz, számomra az;i egészségügy volt az elsődleges, mert apám egészségügyi felcser volt. De szerettem volna ma' tematika-fizika szakra is menni, majdnem hogy véletlen volt: gyógyszerész lettem. — Nehéz volt? Mosolyog: ~ Nekem nem. Ha talán orvosira jelentkezem, nehezebb lett volna, a sokszoros túljelentkezés miatt, de itt egyből sikerült, és felvettek, és mert a középiskolában — Berettyóújfaluban végeztem — „jegyeztek” KISZ-esként is, gyogyszerészjelölt és kari KISZ-titkár lettem. Ami pedig a kérdést illeti: nálam nem a gyermekkor döntött — az egyetemen szerettem meg a gyógyszerészetet. — Sokan úgy vélik, ennyi tanulással orvosi diplomát is lehetne szerezni — és az sokkal hálásabb... — Nem hinném, hogy helyénvaló lenne dicsérni egyik pályát a másik rovására. De •ha már itt tartunk: dolgunk éppenséggel nekünk is volt — reggel nyolctól este hatig gyakorlat, előadás, gyakorlat, előadás. Néhányan át is mentek — tőlünk csak ketten — fogorvosira. — Ma már egyre kevesebben hiszik, hogy annyi tanulás után — kicsi a falu. — Moét mondjam, Hogy nem ez számít? Hogy nekem a patika fontos — a patika tisztasága? Hogy számomra — pedig tizenegy éve diplomáztam — ma is szentély? Hogy tudom: bizalommal jönnek ide, és nemcsak a gyógyszerért, de egy-két jó szóért is hálásak az emberek. És az vagyok én .is; hálás: a betegeimnek, főleg az idősebbeknek — a szeretetükért. — Talán nem illik megkérdezni. Mégis, miben nyilvánul meg ez a hála? — Talán; hogy eljönnek egészségesen is. És hogy virágot hoznak. Tudom, hogy tudják rólam: a virágot — nagyon szeretem. — Egy évtizede már, hogy gyakorló gyógyszerésznőj mit gondol, jobban „ízlik”-e a saját készítménye, mint", a gyári gyógyszer?. — Ügy tűnik, jobban kedvelik, jobban hisznek benne. Márpedig, ha hisz az ember a gyógyulásban,. az ügye — fél siker. Ebben mijiden nehéz szemeszter és minden tudomány dacára én is hiszek. Talán mások is érzik ezt, ezért kapok gyakran virágot. — És ha netalán megbetegszik, szorul-e orvosra a gyógyszerész? . — De még mennyire! Mint ahogyan a .gyógyszerre az- or- , :vöá, ha esetleg beteg: lesz.- ‘ — Javasok,' kuruzslók^m}regkeverők...? ' 5 —. Romantikus máit . ro- mantikus mesehősei.- Mi .pedig ükanyáink ükunokái vagyunk — mindannyian. B. Kun 'Fibor * t . A postás kilenc kórul jár erre. Csenget, fütyül, csattogtatja a levélszekrények bádonyelvét. A kutyák csaholva rágják nyomában a kerítést. Nem dühösen ugatnak, inkább zajosan tisztelegnek. Postásnak, papnak, kéményseprőnek kijár ez, mint hadvezérnek a díszlövés. A délutáni mostást észre sem veszik, Ö hangtalanul. és sebesen oson végig-a betonjárdán. Egy-egy kapu mégis nyikor- dul, fejek fordulnak utána, s kerekre tágult szemek figye- . lik, megkönnyebbült sóhajok maradnak utána: — Továbbment! Nem hozzánk jött. Az öregasszony a kertben megáll a gerebiyévél. Motyog hozzá: — Várj csak! Maradj itt nyugodtan a szilvafa mellett. Kinézek. Mintha a postás jönne. Ugyan kihez? Elgyengül a lába, amikor az udvar közepéről a kapu felé pillant. Ott áll zöld biciklijével a délutános kézbesítő. Vállával támaszkodik a félfához, sapkáját feltolta, fehér esik látszik a homloka fölött. Táska nincs nála, csak egy piros gumival összefogott nedves mappa. Éppen azt nyitogatja. Honnan sejtette ő, hogy a postás jön? Ilyenkor a' kutyák sem jeleznek. Megérezte? Mintha bentről, az agya közepéből súgta volna valaki. Ámbár, az is lébet, hogy följebb az. utcában .kiáltotta va- . laki, s ez a hang surrant be félig észrevétlen az ö tudata ba AVWS JqZ$€F: £rí*S*:—. — Várj még, várj egy kicsit, Mihály! Ne mondd, ha valámi szörnyűség, mert itt esek össze. Várj még! Megkapaszkodik a kilincsben. A kulcs ott van a zárban, babrálni sem kell vele, csak .egyet' fordítani rajta, most még éz is sok időbe telik. , Végül átfordul , a kulcs, kinyílik a kapu. Ó megáll, a szeles kapunak támasztja a ' hátát, fölemeli a fejét. Néz a postásra, izgatott mozdulat- ‘ lansággal. Mint aki ütést vár. — Most már adhatod. — Meghívásos telefon ... a szaggatott volnalon írja alá. a napot meg az órát én már ■ ideírtam, itt a ceruza... — . darálja Mihály a bicikli tetejéről. — Jó, jó, de azt mondd már, mit kell csinálni? — Fölmegy a postára, pontosan négy órára. Akkor hívják telefonon a városból. — Engem? Kicsoda? — Itt van, azt mondja, hogy ... dr. Szekeres Pálné. — Jaj, az írónkéin! Istenem, ugyan mi lehet velük7 ■Csak nincs baj tán? Tudod, a nejem, aki doktor a kórházban, szokott ugrálni repülőről. Ernyővel. Ez a mániája. De én mindig mondom ... Vagy tán az Irénkém? De- hiszen azt mondod, ő akar telefonálni... Már megyek is, csak magamra kapok valami tisztességesebb ron gyot ... ■ — Ráér. Most mondom, hogy csak négy órára kell odaérni. Hamarább hiába megy — mondja a postás, de már löki is el magát az akácfahusángtól, otthagyja őt ezzel a papírral és a gonddal. Vidáné már kérdez is ódáéiról. Nem is látszik, hol áll, a hangja erőszakoskodik csak át a kerítésen: — Nincs tán valami baj, szomszédasszony ? — Nem tudom, ugye, csak az van rajta, hogy az Irén- kém beszélni akar velem. Majd négy órakor telefonoz a postára, akkorra ott kell lennem... Jaj, istenem, olyan ideges lettem. Én még soha nem telefonoztam... — Ő, nem olyan nagy valami! Én sokszor beszéltem rajta, amikor a vízügynél takarítottam. Ügy bántam vele, mint a postamester. Még át is kapcsoltam, ha kellett... — Dehát nem is ez a báj, hanem az aggodalom, hogy mi bajuk lehet? A kis nejein ... De mindig mondom, hogy haggya a fenébe azt a repülést, meg ugrálást... Bár . most nem lehetett ilyesmi... Csak nem köztük valami ... De az nem lehet. A lányom meg tudja becsülni magát. A pejem úgy szereti, de úgy ... — Azt sose lehrt tudni. Ott van az Etel lánya. Tán két hónapot éltek együtt. Pedig mekkora volt a szerelem! Aztán az egyik erre, a másik arra. így divat ez manapság. — A lányomat én ismerem — rántja le magáról a viseltes kötényt. s bekocog a konyhába. Nem neheztel ő Vidánéra. de nem tudja tovább hallgatni. Nyugodtan tereferél, miközben ő minden hajszálát külön érzh-áz idegességtől. • A postamester : rendes, finom ember. Pontosan elmagyarázza, ©it,kell tenni?; Kezébe adja a kagylót, puha ujjaival félrehúzza:^ kendőjét, akár egy fülorvos, üdaüiesz- ti’a kagylót. Valamivel elmúlik négy óra, amikor.felesén- dül Irénke hangja. Előbb csak hallőzik, aztán — nyilván ő is motyogott valamit izgál- • mában? — csilingelve- hullani kezdenek fülébe a szavak. Mintha csak mellette állná. — Csókolom, anyuka! Itt Irén beszél. Ne tessék haragudni, hogy fárasztottuk, de a levél nem ért volna oda — Jajisteneni, ’csak‘ nincs valami bajotok, kislányom? — Ugyan, anyuka!- Mi bánjunk lenne? — Pálosi? — Itt ül mellettem a rekamién. Rejtvényezik. ‘ ; — Azt hittem, már', , Iwgy neki történt valami .. baja, vágy... .' — Ne mondjon inát ilyet. Senkinek semmi baja; csak azért hívjuk anyát, méri most sikerült kialakítani a hófltidpi programot, Palcslnak néni kell helyettesítenie, valószínű, hogy ki tudunk, szaladni. 'Most is kilencncgyvétillof inda/ n busz? " { — Igen, persze. -. Vasárnap ■akkor jön. Kiss Editék .mindig azzal, szoktak jönni, látom őket olyankor,...-— Na jó, akkor tnégyünk, anyuka, addig issokszorcsQ- .koljuk. Pálosi ig.. . , Egy kattanás, aztán semmi. Ijedtén néz a kagylóra, majd a zsinórra. • (Folytatjuk) 1
