Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-27 / 73. szám

Ha újra kezdhetné, mit tenne? Kétharmad részben már város A hevesiek — Hevesről. Hevesért „Szakmunkás akartam len­ni. .. változatos és jól fize­tő a szakmám... ha újra kezdeném, újra ezt választa­nám. .. elégedett vagyok a fizetésemmel is... órabérem egyezik a velem egyidős fér- fidol gőzöké val, sőt van, akiét :úl is lépi...” A válaszokat egy fiatal köszörűs szakmunkáslány adta. Vajon, ilyen elégedett sorsával a fiatal szakmun­kásnők többsége? Erre kere­sett választ egy felmérés so­rán a Hazafias Népfront me­gyei nőbizottsága és a He­ves megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet kolektívá- ja. 256 olyan szakmunkásnőt kerestek meg, akik az el­múlt öt év alatt szerezték meg oklevelüket. A kérdések sok mindenre kiterjedtek; miért választotta a szakmá­ját, felvették-e az első he­lyen jelzett iskolába, vál­toztatott-e azóta szakmát, elé­gedett-e munkahelyével, fi-, zetésével, s ha újra kezdené, mit tenne? Sorra olyan kérdések vol­tak, melyekre választ ke­resni és kapni fontos dolog, a nők érdekében. A válaszok nem voltak olyan egyértel­műen pozitívak, mint a fen­tebb idézett. Noha a felmérés során a számba jöhetőknék csupán 20 százalékát kérdezték meg, a válaszok — más tapaszta­latokat is figyelembe véve — híven tükrözik a többség problémáit, s a következte­téseket túlzás nélkül általá­nosítani lehet. A GOND A PÁLYA­VÁLASZTÁSSAL KEZDŐDIK Hogy jó volt-e az indulás, azt elsősorban azon kívánták lemérni, hányán jutottak el oda, ahová tulajdonképpen szerettek volna. S az sem mellékes, mi határozta meg a választást: a hajlam, a rá­termettség, a kedv, a képes­ségek, vagy csupán egysze­rűen a család közös akarata. Már az első kérdésnél kide­rül, a kezdet sokaknál nem volt zavartalan. A megkér­dezetteknek csupán 64,5 szá­zalékát vették fel abba az iskolába, arra a szakmára, ahová elsősorban jelentkez­tek. Az első sikertelenség tehát a megkérdezettek 35,5 százalékánál már korán je­lentkezett. A további vizs­gálódások során kiderült, azoknak sem volt teljesen szerencsés a választásuk, akiket felvettek az „áhított” iskolára. Tanult szakmájá­nak megfelelően ugyanis, csupán a végzettek 72,7 szá­zaléka dolgozik. Tulajdon­képpen ez választ ad arra is, mennyire nem volt megala­pozott a pályaválasztás, mennyire nem sikerült meg­találni a szakmában azt, amit szerettek volna. Ezt még bizonyosabbá teszi az, hoev az összes megkérdezett 36,6 százaléka még egyszer nem választaná szakmáját. Részben a munkahelyi lég­kör okozza ezt, részben elé­gedetlenség a keresettel, de az igazi okot a magyarázó válaszok tartalmazzák; azért választották szakmájukat, mert a csalód úgy akarta, mert a szülők ezt látták a legjobbnak, mert a szomszéd vagy rokon gyerek is ide ment, mert ez való lánynak. Sajnos, ezek a már indulás­nál sikertelen pályaválasz­tások azt igazolják, nem biztos, hogy a gyereknek mindig az a jó, amit a szü­lők jónak tartanak. Még egy számadat ehhez: az első helyen megjelölt szakmában felvett lányok­nak is csupán 70 százaléka barátkozott meg annyira munkájával, hogy újra azt választaná. Akiket rokon­szakmára vettek föl, (átirá­nyítottak) azoknak már csak 50 százaléka szerette meg a szakmát. SOK MŰLIK A MUNKAHELYEN Számtalan dolog határozza meg, ott marad-e első mun­kahelyén, szakmájában a fia­tal nő. A megkérdezettek mintegy egyharmada már az első öt évben munkahelyet és ezzel együtt szakmát is változtatott. Ez a szám első­sorban azoknál magas, akik már eleve nem a választott szakmára mehettek. De nem ez volt a döntő. A mezőgaz­dasági szakmunkáslányoknak például megdöbbentően nagy százaléka nem dolgozik a tanult szakmában, noha sze­reti. Amiért ott hagyták: nincs szükség a tsz-ben az ő szakmai tudásukra, nincs lehetőség a községben egy­általán, vagy pedig ha az adott szakmában helyezked­tek is el, miután betanított munkásként dolgoznak, nem ismerik el szakmai képesíté­süket. (Például a pincegaz­daságban a palackozó soron dolgozó mezőgazdasági szak- munklslányokat nem szak­munkásoknak, csupán beta­nított munkásoknak tekin­tik, noha borászok.) De hagy­ták ott munkahelyüket olyan indokkal is, hogy hátrányos helyzetben vannak a férfiak mögött (ez elsősorban az ipa­ri üzemekben szembetűnő), mert a férfiak jobb gépeket kapnak, a hangnem nem megfelelő, mert a beutalókat elsősorban a férfiaknak ad­ják, mert előfordul, hogy be­tanított munkás férfi jobban keres, mint a szakmunkás nő, mert előfordul a bére­zésnél olyan is, hogy egy vándormadár, ha férfi, job­ban keres, mint az állan­dóan ott dolgozó nő. Anyagi hátrányról a megkérdezett szakmunkásnőknek körülbe­lül egyharmada panaszko­dott. ÉRDEMES-E TOVÁBBTANULNI, ÉS HOL? Érdekesen oszlanak meg a válaszok arról, hányán és hol kívánnak továbbtanulni, esetleg már tanulnak is. Ma­gas a továbbtanulást tervező nők száma. Jelenleg tovább­tanul a megkérdezettek egy­harmada és továbbtanulást tervez kétharmada. De az, hogy mit és hogyan már nem ilyen kedvező. Sokszor esik szó arról, hogy a szakmunkásnőknek kiseblb a lehetőségük az elő­menetelre (ezt a kérdőíve­ken is említették többen), mégis kevés azoknak a szá­ma, akik a szakmai előme­netelt biztosító tanulást vá­lasztották. Az iparban, a mezőgazdaságban, a keres­kedelemben és a vendéglátó- iparban a megkérdezettek­nek csupán alig több mint 20 százaléka vesz részt szak­mai tanfolyamon. Általános műveltségét a megkérdezet­tek majdnem egyharmada kívánja növelni, de érdekes, hogy ettől nem szakmai elő­rehaladását várja, - hanem általában úgy választotta meg iskoláját, hogy utána más szakmában helyezked­hessen el. Az új szakmát ta­nulók között nagyon magas a mezőgazdasági szakmun­kásnők aránya, a 45 tovább­tanuló mezőgazdasági szak­munkás egyharmada más foglalkozást keres. A leg­többen a kereskedelmi dol­gozók közül tanulnak to­vább, saját szakmájukban megfelelő helyeken. Érdekesen bizonyítják a példák, hogy a lányok pá­lyamódosító törekvéseiben nem játszik olyan nagy sze­repet az anyagi lehetőség, mint ahogy az jeltételezhető lenne. Noha a kereskedelmi szakmunkáslányok 40 szá­zaléka elégedetlen a fizeté­sével, más pályára csupán 22 százalékuk menne, és el­sősorban azért, mert nagy a fizikai megterhelés. A KISMAMÁK SORSA A fiatal szakmunkáslá­nyok életében éppen az első öt évre esik a legnagyobb változás, férjhez mennek, gyermeket szülnek. A meg­kérdezettek egyharmada van jelenleg gyermekgondozási szabadságon. Nagyjából ez a szám is fedi az egészet. Nem érdektelen tehát azt vizsgálni, hogyan törődnek a gyermekgondozási segélyen levő fiatal szakmunkások­kal, mennyire kívánják őket az üzemek távlatokban is magukhoz kötni. Arra a kér­désre, hogy munkahelyükről törődnek-e velük, az ipar­ban és mezőgazdaságban dol­gozók 50 százaléka válaszol­ta, hogy nem, vagy alig. Jobb a helyzet a kereskede­lemben és a vendéglátóipar­ban dolgozóknál. Mindez egy kicsit magyarázza azt is, miért nem törekednek szakmai tanfolyamok elvég­zésére a fiatalasszonyok a GYES alatt. A munkahelye­ken általában nem törődnek velük, nem gondolnak arra, ha helyesen használná ' a három esztendőt (esetleg en­nél többet is) a fiatal nők, az üzemek általános ismere­tekben és szakmai tudásban is gyarapodó asszonyokat kaphatnának vissza. ★ Egy reprezentatív felmé­rés adataival szemben ter­mészetesen nem lehet a tel­jesség igényével fellépni. De ezek az adatok bizonyítják, mennyi még a tennivaló, a pályaválasztástól kezdve a munkahelyi lehetőségekig abban, hogy a nők valóban nagyobb lépésekkel jussanak előre. Érdemes tovább vizs­gálódni, keresni a nagy többség részére kedvezőbb utakat. A RÉGÉSZEK, történé­szek, a múltban búvárkodó lelkes lokálpatrióták állításai, bizonyítékai szerint Heves már jóval a honfoglalás előtt lakott hely, később az Árpá­dok korában pedig királyi vármegye, illetve egyházi ke­rület központja volt. Mező­városként' is fontos szerepet játszott, s tudjuk, hogy jó ideje községként sem adja alább járási székhelynél, hosszú esztendők óta „sző­kébb hazánk” negyedik leg­jelentősebb települése. Néhány éve új ipari körzet kölcsönöz markánsabb külsőt az eddig inkább mezőgazda­ságáról ismert alföldi hely­ségnek, egyre vonzóbb cent­rummá válik a főtér, amely­ről már az emeletes épüle­tek sem hiányzanak. Az áru­ház, a sarki édességbolt, a já­téküzlet, a presszó modern terme, a fodrászszalon, hogy csupán néhányat említsünk, a legkevésbé sem idézi az egykori falusi ellátás emlé­két, hanem kimondottan vá­rosi igényre, ízlésre vall. Büszkén is beszélnek ró­luk, s dicsekedve mutogat­ják az 1970-től nagyközségi rangot viselő Heves határo­zott fejlődésének még számos más eredményét! A szavak­ban azonban ma is sok az elégedetlenség, a türelmet­lenség. — Verpelétről kerültem He­vesre — mondja egy fiatal­ember, Haár Károly, a Rákó­czi Tsz-ben —, de már csak­nem egy évtizede, hogy itt dolgozom, élek. Itt teleped­tem le a nősülésem után, az­tán ide építettem a házunkat is. Ügy, hogy most már hely­belinek számítok. Jól meg­vagyunk, jól érezzük magun­kat. HANEM AZÉRT túlzás lenne azt állítanom, hogy min­den rendben van, minden tetszik. Mert, kérem, itt van­nak például az utcák, ame­lyekről elmondhatom, hogy bizony elmaradnak még a verpelétiek mellett is! Pedig Verpelét tudomásom szerint nem akar város lenni, mint Heves ... Itt, nálunk, ha már mindenütt — legalább az egyik oldalon — van is járda, betonlap, az utak állapota még a belterületen sem egy­formán megfelelő. Hogy mást ne említsek: a Tűzoltó, az Almos, vagy a Vasvári utcá­ban egy-egy kisebb esőzés után is akkora a sár, hogy gépkocsival, vagy akárcsak motorkerékpárral végigmen­ni szinte művészet. Esetleg le­hetetlen. S más furcsa kü­lönbségekkel is találkozik az ember. Például a Május 1. úton, amelynek még csak az egyik oldalán állnak házak, kétszer annyi az utcai víz­csap, mint a hasonló hosszú­ságú, de mindkét oldalon be­építed Lenin úton. Van ugyan már mindenfelé villany, lám­pa. de az esti Hevesnek még a belsőbb részein sem egy­forma a kivilágítása, s egyik­másik bútorraktárban gyer­tyafény mellett lehet bepil­lantani a választékba. — Reggel 7 órakor nyit az új kitűnő ABC-áruház — pa­naszkodik Bürovincz Jánosné virágárus — s délután 6-kor bezár. Hat óra után aztán az egész „városban” nem ta­lálni boltot, ahová vásárolni mehetne az ember, akár a legszükségesebbet is. Sőt. a tejivó — ami sok mindent pótolhatna — csupán délig van nyitva. — Kevés a szórakozási le­hetőség — halljuk Balázs Miklósáétól; a presszó helyet­tes vezetőjétől. — A zenésze­ink nemrégi távozásával az? egyetlen táncos vendéglátó egységtől is el kellett bú­csúzniuk a fiataloknak. Ha lakodalomra ki­bérlik a szomszédos éttermet, a kívülállóknak még a ci­gányzene élvezete sem jut. Kicsi már a strand is, feltét­lenül elkelne egy-két újabb medence... természetesen: gyakrabban tisztított vízzel. Piszkosan ugyanis még a gyógyvíz sem gyógyít... NAGY ZOLTÁN. Heves Nagyközség Tanácsának elnö­ke többnyire ismeri az emle­getett gondokat, általában helytad a panaszoknak. S mindjárt hozzáteszi, hogy maga sem elégedett minden­nel. Sok, nagyon sok még a tennivaló, hogy a hevesiek elégedettebbek legyenek, régi megszokással Hevest ne csak városnak nevezzék, hanem valóban városnak is lássák, érezzék. — Mindehhez azonban pénz, sok pénz is kell — ma­gyarázza hivatali szobájában. — Igaz, hogy amikor ideke­rültem. talán féle annyiból sem gazdálkodtunk, mint mostanában futja a költség- vetésből. Évente 20 millió forint körül költhetünk már fejlesztésre. Mégiscsak lassan haladunk. Joggal szidják az utcáinkat, mivel még a belte­rületi úthálózatnak is nem egészen a fele szilárd burko­latú. A vezetékes ^vízhálózat­ra kapcsolt lakások száma is alatta van a városi normá­nak, nem beszélve a szenny­víz-csatornázásról. Hiányos­ságok vannak a kereskede­lemben, a vendéglátásban, szükséges a gyermekintézmé­nyek bővítése, a közlekedés jobbá tétele. Az egészségügyi ellátás javításához feltétlenül kellene már egy-egy fogor­vosi, illetve gyermekorvosi rendelő, továbbá központi ügyelet is. Nem utolsósorban pedig egy megfelelőbb gyógy­szertár, hogy csak a lényege­sebbekről tegyek említést. 1975. óta — a nagyközségi pártbizottság irányításával — \ várospolitikai munkabizottság koordinálja a helyi tanács és népfrontbizottság település- fejlesztési aktívacsoportjainak tevékenységét, egészséges tö­rekvéseit. Az V. ötéves terv időszakában több mint 100 millió forint áll rendelkezés­re Heves fejlesztéséhez, s ősztől a tanács építési cso­portjának élén mérnökember segíti az elképzelések való­ra váltását. RÉSZLETES városrendező si terv készül az előbbre lé­péshez, nemrégiben — a köz­művesítés folytatásához — csatornamű-társulat megalakí­tásáról határozott a nagyköz­ségi tanács. Tovább nő a korszerű otthonok száma: ha a IV. ötéves terv során ka­pott célcsoportos lakásszám­nak most sajnos még a felé­ről sem beszélhetnek Heve­sen, mindenképpen jelentős a hasonló módon megvaló­suló 64 tanácsi lakás is, s biztató, hogy az OTP további 136-nak a felépítését ígéri. Sőt. nagyobb érdeklődés mel­lett többel is biztosítja a ta­nácsot! Ezenkívül — egye­bek mellett — 150 szemé­lyes új óvoda, ötven férő" helyes óvodabővítés, s 60 kisgyermeket befogadó böl­csőde szerepel a prog­ramban. Nyolc tanterem- mel bővítik a körzeti általános iskolát s diákott­hont szeretnének biztosítani a középiskolának is. Némi késéssel ugyan, de ebben a félévben mindenképpen új, a főtérinél alkalmasabb helyre költözik a piac, amely majd talán vásárcsar­nokká fejlődik. A fogyasztá­si szövetkezet pedig a jövő­ben — többi között — a bútorárusítás korszerűsíté­sét, új 500—600 adagos konyhával ellátott étterem, s mellette hangulatos cuk­rászda nyitását tervezi. 1 — Mind ez ideig a lakos­ság, az üzemek, társadalmi munkájával érezhetően tud­tuk bővíteni erőforrásainkat — beszéli a nagyközségi tanács elnöke —, s természetesen ezután is figyelembe vesszük ezt. így az idén például — remélhetőleg már augusztus 20-ra — viruló ligetté ala­kítjuk Heves szélén a mos­tani mocsaras, nádas terüle­tet. Tereprendezést végzünk, rövidesen 1500 facsemetét ültetünk. A tsz támogatásá­val lesz itt még KRESZ- park is! Kétségkívül biztató a prog­ram, amellyel az egyre nö­vekvő lélekszámú Hevesnek iparkodnak mind jobban a kedvébe járni, örvendetes arról hallani a párt járási végrehajtó bizottságának ülésén, hogy a várossá nyil­vánítás 18 alapvető feltétfe­léből tulajdonképpen tizen­kettőt már teljesítettek a nagyközségben, s a többi is mind megvalósítható akár 1980-ig. MEGSZÍVLELENDŐ azon­ban az is, hogy — mint ugyanitt elmondották — ne csak a várossá válás foglal­koztassa a tanácsot, hanem mindenekelőtt a nagyközség középfokú szerepkörének jobb betöltésére törekedjék a kiterjedt vonzáskörzet köz­pontjában. Erre fordítsa a gondokkal terhes népgaz­daság lehetőségedből futó forintokat, e cél érdekében javítsa tovább mindenütt a munkát. Nem szabad elfelejteni, hogy kevesebbel is lehet többre jutni, ha az érdekel­tek határozottabbak a fej­lesztésben, ha gyorsabb egy- egy építkezés előkészítése, a tervezés, a kisajátítás, a te- rületátadás. Ne csak városváró — ha­nem még cselekvőbb nagy­község legyen Heves is, ha igazi város akar lenni! Gyóni Gyula Deák Rózsi Aeél Ózdról Az Ózdi Kohászati Üzemek Acélművének dolgozói felaján­lották a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfor­dulójára, hogy idén 1500 000 tonna acélt gyártanak, 20 ezer tonnával többet, mint ami a tervben szerepel. A többletet az acélgyártás iníenzifikálásával érik el és azáltal, hogy kiemelt nagyberuházásként szereplő, új, tízezer köbméteres oxigéngyárat helyeznek üzembe. (MTI fotó — Érczi K. Gyula felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom