Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-27 / 73. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk Barátságunk, együttműködésünk dokumentuma \'í OKMÁNY, amelyet Berlinben csütörtökön délután látott el aláírásával Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Lázár György, a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke, vala­mint Erich Honecker a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke, nemcsak a két ország számára nagy jelentőségű. A Magyar Népközársaság és a . Német Demokratikus Köztár­saság közötti új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés — immár a fejlett szocialista építés szakaszába jutott — két testvéri ország még jobb, még magasabb szintű együttműködésének dokumentuma. Egyben kifejezi azt a szándékot és kötelezettséget, hogy a szocialista országok és nemzetek további közeledésének törvényszerű folyamatát a szocialista országik közössége javára átfogóan fejlesszék és segítsék. Az okmány aiat is megerősíti, hogy a népek hősies erőfeszítései és önfeláldozó munkája révén elért szocialista vívmányok megszilárdítása és védelme a szocialista országok közös, internacionalista kötelessége. A szerződés, amelyet — ratifikálásuk után — törvény­tárába iktat mindkét szocialista ország, a marxista—lenin­ista politikán alapul, a szocialista internacionalizmus to­vábbi erősítését szolgálja. Ennek az internacionalizmusnak, testvéri barátságnak kiemelkedő megnyilvánulása volt a Kádár János által vezetett magyar párt- és kormánykül­döttség négynapos NDK-beli látogatása. Szívélyes, elvtársi légkör vette körül küldöttségünket — bizonyítékául annak, hogy milyen nagyra értékelik az NDK-ban azt a politikát, amelyet az MSZMP és a Magyar Népköztársaság folytat és azokat a teljesítményeket, amelyeket — mint az EMch Ho- neeker beszédében is kifejezésre jutott — a tehetséges, szorgalmas magyar nép elért. A magyar vendégek a Német Demokratikus Köztársaságban tapasztalhatták, hogy ez a baráti szocialista ország, a német munkásmozgalom leg­jobb hagyományainak folytatója, hatalmas eredményeket ért el, és sikeresen halad az NSZEP VIII. és IX. kongresz* szusán kidolgozott politika, a IX. kongresszuson hozott ha­tározatok megvalósítása érdekében. „Történelmi , jelentősé­gűnek tartjuk — mondotta Kádár elvtárs a forró hangula­tú barátsági nagygyűlésen a berlini Köztársaság Palotá­ban —, hogy Európa szívében a német nép olyan, államot teremtett, amely jelentős mértékben gyarapítja a szocializ­mus, a társadalmi haladás és a béke nemzetközi erőit”. A rendkívül szívélyes, elvtársi légkörben lezajlott tár­gyalásokon természetesen helyet kaptak a nemzetközi gaz­dasági integráció fejlesztésének kérdései is annak a fon­tosságnak megfelelően, amit ezek a teendők valamennyi szocialista országban az új társadalom építése anyagi alap­jai megteremtésében játszanak. Megállapíthatták, hogy a mostani népgazdasági ötéves tervek egyeztetése megterem­tette az alapvető feltételét annak, hogy a két ország tovább fejlessze a termelési kooperációt és a gyártásszakosítást. 1980ra 'a kölcsönös árucserének már legalább harmadát teszik, ki az ilyen rnegállapodások szerint szállított termé­kek. ÉS HOGY ez nem egyszerűen anyagi, gazdasági kérdés, hanem egyben az emberek közötti barátságot, közeledést szolgálja, az a látogatás is bizonyította, amelyet Kádár János, Lázár György és a küldöttség többi tagja tett az NDK első. államelnökének, Wilhelm Piecknek nevét viselő Oberspreei Kábelgyárban. Negyven magyar szakember dolgozik itt, nagy szakértelmet kívánó munkát végezve. Mint Kádár elvtárs megjegyezte, hazánk határain kívül dolgoznak ők a magyar nép javára és egyben egy baráti szocialista ország érdekében. A két magyar brigád naplójának egyikébe Ká­dár János, a másikba Erich Honecker írt üdvözlő sorokat. Aztán Kádár’elvtárs javaslatára mindegyikük odaírta a másik sorai alá is a nevét. Amolyan „előszerződést” írtak alá a munkások között, a műhelyben, a másnapra kitűzött hivatalos állami aktus előtt. Jelképéül annak, hogy a két ország közötti új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtásig szerződés államférfiak, államok és munká­sok, állampolgárok, dolgozók közötti barátságot egyaránt szolgálja, erősíti. Pintér István A HÉT CÍMSZAVAKBAN IIÉTFÖ Leonyid Brezsnyev beszédet mondott a szovjet szakszer­vezetek kongresszusán. A francia baloldal további sike­reket ért el a községtanácsi választások második fordu­lójában KEDD Kádár János vezetésével magyar párt- és kormánykül­döttség utazott az NDK-ba — Az indiai parlamenti vá­lasztások a kongresszus part cs Indira Gandhi veresegét hozták — Koszigin szovjet kormányfő Helsinkiben tar- igyal SZERDA Hollandiában lemondott a kormány — Az angol alsó­házban a kormány ellen benyújtott bizalmatlansági in­dítvány nem jutott többségre -CSÜJÖRTÖK Tanzániában tárgyál Podgornij szovjet, államfő — Delhi­ben letelte az esküt az új indiai miniszterelnök, Mo- rardzsi Deszai PÉNTEK Hazaérkezett Berlinből a magyar párt- és kormánykül­döttség — összeültek Brüsszelben a NATO-országok had­ügyminiszterei — Párizsban beiktatták polgármesteri tisztébe Jacques Chirac-ot SZOMBAT A közös piaci tagországok állam- és kormányfőinek csúcstalálkozója Rómában — Vance amerikai külügymi­niszter elindult Moszkvába — Kubai—amerikai tárgyalá­sok kezdődtek a tengerjogi kérdésekről 'VWW' MVVWW^/VWWAWWWWAVVWVVV'/\AV'/VWVVVWAW/VV A hét 3 kérdése Két választási eredmény keltett meglepetést és ér­deklődést a kiváltó okok iránt: Indiában a kongresz- szús párt és annak vezetője, Indira Gandhi asszony, a kormányfő váratlan veresé­get szenvedett, Franciaor­szágban pedig a községtaná­csi választások második for­dulójában á baloldal még na­gyobb arányban növelte sza­vazóinak táborát, s így még több várost hódított el a jobboldaltól, mint ahogyan az első menet után várni le­hetett volna. Indiában már miniszterelnököt is állított a győztes választási koalóció, a Dzsanata. Morardzsi Deszai lett a kormányfő, személye és várható politikája az el­ső kérdőjel. A francia vá­lasztások eredményének lát­tán pedig sokan azt kérde­zik: a baloldal esélyes len­ne-e törvényhozási választá­sokon is? A hét végén Rómában csúcstalálkozóra ültek össze a Közös Piac országainak ál­lam- és kormányfői, hogy maguk is választ keressenek a kérdésre: hol tart húsz év elteltével a nyugat-eut'ópai integráció? Kommentátorunké, Pálfy Józsefé a szó: — Ivi is hát Morardzsi Deszai, milyen politikát várhat tőle India? Az új indiai kormányfő 81 esztendős, személye aligha jelent tehát fiatalodást az óriási (kevés híján 600 mil­liós) dél-ázsiai ország politi­kai vezetésében. Kétszer pró­bálta megszerezni a mi­niszterelnöki bársonyszéket: 1364-ben Nehru halála után és 1966-ban Sasztri halálát követően, c két esetben pró­bálkozásai kudarcot vallottak, Harmadszorra sikerült... Deszai 19.’Í0 óta szerepel az indiai politikai életben, áhol hamar tagja lett Gandhi kongresszus pártja végrehaj­tó bizottságának. öt ével töltött az angolok börtöné­ben, mert a gyarmatosítók távozását követelte. India függetlenségének kikiáltása után a szakszervezeti mozga­lom egyik vezetője lett, majd Bombay kormányában ka­pott irányító szerepet. A szö­vetségi kormányban a keres­kedelem- és iparügyi mi­niszter, majd 1958 és 1963 között pénzügyminiszter, s innen lépett elő első minisz­terelnök-helyettesé. Ezt a posztját csak akkor adta fel, amikor Indira Gandhi 1969- ben államosította a banko­kat. A kongresszus pártot igyekezett ekkor a kormány­fő és pártvez^tő ellen fordí­tani, de a kongresszus párt általa vezetett szárnya ki­sebbségben maradt. Deszai visszavonult Ahmedabadba, Gudzserat állambeli „felleg­várába,, és Innep támadta a miniszterelnök-asszony poli­tikáját, amikor Gandhi rend­kívüli állapotot hirdetett ki, Deszait letartóztatták. 19 hó­napot töltött rácsok mögött. Az idén januárban szabadult ki, nyomban meghirdette az országban fellelhető ellenzé­ki erők összefogását. Így szü­letett meg a Dzsanata ... Deszai kijelentette, nem adja fel Indira Gandhi el nem kötelezettségi politiká­ját, a Szovjetunióval kötött barátsági szerződését, de *a megfigyelők szerint az új in­diai kormány keresi majd a közeledés útját-módját az Egyesült Államokhoz. Zaire Egyenlítői Afrikában, a Kongó-medence nagyobbik részét foglalja el a 2 .'i45 409 négyzetkilométer területű, 25 millió lakosú Zaire. A né­pesség túlnyomó többségét a banti nyelvet beszélő törzsek adják, az ország északkeleti részén közép-szudáni és nilo- ta népek élnek. A mai Zaire területén az első portugál „felfedezők” 14'82-ben jól szervezett álla­mot találtak, a nyomukban megjelent rabszolgakereske­dőket fegyveres ellenállás fogadta. Ezért a portugálok inkább Angola felé fordultak és kezdtek eredményes hódí­tásokba. A XVII. századi Kongó ál­lam szomszédaival vívott há­borúban meggyengült. A bel­ga gyarmatosítást Stanley a terület 400 törzsfőnökével kö­tött megállapodása készítette elő. A nagyhatalmak 1884— 85-i berlini konferenciája II. Lipót belga királyt Kongó Független Állam szuverén urává ismerte el. 1908. ok­tóber 18-án megszűnt a terü­let királyi magántulajdona és megalakult a Belga-Kon­gó gyarmat. Ezzel kezdetét vette az amerikai és a brit tőke behatolása a Kongói­medence területére. A máso­dik viláehóhnrú után felien­dűlő nemzeti felszabadító mozgalmat a belga kormány „dekolonizációs” engedménye (kétkamarás kongói parla­ment fokozatos létrehozása) nem elégítette ki, így Bel­gium kénytelen volt tudomá­sul venni 1960. június 30-án Kongó függetlenségének ki­kiáltását és Lumumba kor­mányának megalakulását. 1960. július 11-én Katanga tartomány Csőmbe és a Ka- tangai Egyesülések Szövetsé­ge vezetésével, belga támo­gatással kikiáltotta a leggaz­dagabb vidék, Katanga el­szakadását. 1960. július 14-én az ENSZ határozatban köve­teli a belga csapatok kivo­nását Kongóból, az ország egységének helyreállítására ENSZ-csapatokat küldött. 1964. májusában a Nemzeti Felszabadítási Tanács vezeté­sével Kelet-Kongóban fegy­veres partizánmozgalom bon­takozik ki. 1964. szeptember 6-án Kon. gó északi és keleti részén ki­kiáltják a Kongói Köztársa­ságot. 1964. november 20—29. kö­zött amerikai és brit segít­séggel érkező belga ejtőer­nyősök Csőmbe fehér zsoldo­saival együttműködve elfog­lalták a Kongói Népköztársa­ság fővárosát. 1965. november 25-én Mobutu magához ra­gadta a hatalmat, fenntart­va magának az elnöki, had- ügyminiszteri és 1966. októ­ber 25-től a miniszterelnöki tisztséget is. A kongói (1971. október 21. óta zairei) kor­mány nem korlátozta az ide­gen, főként az amerikai tő­két, ezzel egyidejűleg azon­ban fokozta a külföldi tár­saságok tevékenységének el­lenőrzését. Zaire tagja az Afrikai Egy­ség Szervezetének és az EGK társult állama. Területén több NATO-ország katonai támaszpontot tart fenn. Zaire ásványkincsekben gazdag, fejlett bánya- és kohóiparral rendelkező ag­rárország. A költségvetési bevételek 60, az exportbe­vételek 80 százaléka a leg­fontosabb bányatermékekből, döntően a rézből származnak. Réztermelésben a világon a 6., ipari gyémánt- és kobalt­termelésben az 1., ónterme­lésben 5. helyen áll. A tőkés világ legnagyobb kobaltkész­leteivel rendelkezik, innen származott tavaly az USA kobaltszükségleteinek 50 szá­zaléka. A bányakincsek 80 százaléka a 497 000 négyzet- kilométer területű, körülbe­lül két és fél milliós lako­sú Shaba (szuahéliul: réz) — a korábbi nevén Katanga — tartományból származik. A tartomány gazdaságának fő ágazatai exportra termelnek. A legnagyobb bányatársaság a 60 százalékos zairei része­sedésű Société Générale Con- golasse de Minerals vegyes­vállalat kezében van a tar­tomány bányászatának nagy része, de a Shabe déli részén húzódó háromszáz kilométer A hatalmas ország gazda­sági és társadalmi gondjai óriásiak, A Dzsanata a vá­lasztási kampányban nem tu­dott pozitív válaszokat adni a kérdésekre, programja eddig tulajdonképpen csak Indira Gandhi politikájának taga­dása volt. — A francia baloldalnak milyen esélyei lennének a törvényhozási választás® kon? A franciaországi község tanácsi választásokon a kommunisták, szocialisták és. baloldali radikálisok együtt és közösen fényes ered ményt értek el. A siker nem annyira a szavazatok sza­mának és arányának alaku­lásában mutatkozik meg, hanem abban, ahogyan a 30 000 lakosnál nagyobb va* ■ rosok közül 55 a baloldal irányítása alá került, miu­tán 3 híján megőrizték az •iddig is „vörösnek” számító városokat. ígéretes a tény. hogy újabb és újabb varo­sokban bizonyíthatják a bal­oldali polgármesterek és vá­rosatyák. miként is terve- r.ik-szervezik építő munka jukat a dolgozók javára. A baloldali politikusokat )olr ban megismerik megtanul­hatták tisztelni a választok s ez is kedvezőbb kiindulási pont a törvényhozási válasz­tások előtt. (Tudjuk, a Bourbon-paiota üléstermet legkésőbb 1978 tavaszon u] képviselők tartoznak elfog­lalni. Az is lehet, hogy a kormány vágv a köztai sa­sági elnök valamilyen meg fontolásból előrehozza a vá­lasztások időpontját.. Példá­ul azért, hogy ne hagyjon időt a baloldali városi ve­zetésnek a bemutatkozásra...) De a francia helyzet is­merői ügyei meztelnek is; a falvakban, ahol a plébános és a földbirtokos diktál, a íobboldal még jelentős poli­tikai tartalékkal rendelke­zik! S ha ma a különböző nemhivatalos számítások szerint a baloldal a szava­zatok 52-53 százalékára szá­míthat is, ez nem jelent le* tétlenül ugyanilyen aranyu mandátummegoszlast. Nei beszélve arról, hogy a nagy töke, a jobboldal „nem fog hozzálátni az ezüsttálca pu1- colásához, hogy azon adja át a baloldalnak a hatal­mat”, még akkor sem, ha az minimális többséget is erne el. — A köztársasági elnök­nek például joga van nem a győztes többségből kijelöl­ni miniszterelnökét, s ha ezt a többség leszavazza megint csak az államfő élhet az épp hogy megválasztott paria ment feloszlatásának jogá vaí. így tehát a franciaor­szági harc ma még csak el­kezdődött, de nem dőlt el! hosszú, 50—00 kilométer szé­les rézövezetben települt réz-, kobalt-, urán-, óntele­pek kiaknázása brit, ameri­kai, francia, japán tőke rész­vételével történik. — TEIUIA — — Hol tart húsz év cltel* lével a nyugat-európai in­tegráció? 1957. március 25-én írták alá a híres római szerződé­seket, amelyek — akkor még amerikai és vatikáni áldással — nyugat-európai gazdasági és politikai integ­ráció kialakítását célozták. A Közös Piac neve egyha­mar ismertté vált. Azt is megtanulta Európa, hogy kik is a ,,hatok”: az NSZK, Francia- és Olaszország, meg a Benelux államok. A vámunió viszonylag rövid idő alatt létrejött, a tőkések ugyancsak meg tudtak egyez­ni a tőke szabad áramlásá­nak dolgában is. Már gon­dokat okozott a gyarmatok függetlenné válása után, hogy miként csatolják eze­ket az országokat a volt gyarmattartó helyett most már közösségi alapon Nyu- gat-Európához. A legkevésbé sikerült a politikai egység irányában előrehaladni: De Gaulle tábornok, Franciaor­szág elnöke hallani sem akart valamilyen ,,nemze­tek fölötti” európai közösség­ről. A Közös Piac kibővítése sem ment huzavona nélkül: milyen nehezen tudott csak három évvel ezelőtt Nagy- Britannia, Írország és Dánia belépni. Norvégia, amely pe­dig már ott állt a Közös Pi­ac kapujában, egy népsza­vazás után visszalépett. Most újabb három tag ko­pogtat: Görögország, Portu­gália és Spanyolország. A mezőgazdasági termé­kek közös, egységes árai ma is megosztják a Közös Piac tagországait. Nincs köztük egység a valutapolitikát il­letően. Jövő tavaszra vá­lasztásokat terveznek — löbbé-kevésbé egyidejűén — egy európai parlamentbe, de ahogyan közeledik a dátum, egyre kétesebb, hogy sor ke­rül het-e rá? Az énekes elvesztette a pert. P. A. a kailsrulíei bíróság előtt 20 ezer márka kártérítést kö­vetelt egy kávé kereskedelmi vál! alatt ól. mert az a becsüle­tébe gázolt. ..Nem vagyuk a nemzet. Mikulása/” — hangoz­tat t a a dalos. Az események szála a múlt télig vezethető vissza, amikor az említett cég r e k l a t h c élők búi hanglemezt, hozott forgalomba ezzel a felirattal: ,,A legszebb karácsonyi dalok nagy éneke­sektől.” Közöttük szerepelt P. A. is. dSz még néni lelt völná, baj, de a cég — a kávékor eskedel- mi vállalatuk bevett szokása, szerbit — külön ajándékként négy tábla csokoládét mellékelt, a hanglemezhez, mindezt ■saját holtjaiban árulta, hadd térjen be ide a vevő. Márpedig ha bent, van, nagy valószínűséggel kávét is vásárol. Ebből, lett u baj. P. A. sértő­nek találta, hogy az ö műsorá­hoz. az ö dalaihoz csokoládéval kelljen odaédesgetni a közön­ségét, és megindította a pert. Teljes együttérzésem az éne­kesé, ha ugyanis levonjuk, a hét és fél márkából (ennyiért vesz­tegették a lemezt) a négy táb­la csokoládé árát, és elosztjuk a lemezen szereplő énekesek számával, nagyon kis összeg jut egy-egy dalosra. A cég ilyen kevésre értékelte a címlapon nagynak nevezett■ énekest. Mind­ezek ellenére a bíróság elutasí­totta a keresetet, nem tartotta jogilag kielégítőnek a panaszt, amely szerint P. A. „nem a nemzet Mikulása Nem voltaim ugyan jelen az igazságtevők tanácskozásán, de mago.mban elképzeltem az ér­vek és az ellenérvek harcál, a kétségeket, amelyek végül is oda vezettek, hogy a bíróság nem adott helyt a panasznak. Nem lehet ugyanis megállapíta­ni. hogy ha egy családfő ilyen lemezt vásárolt, miként adta át a megajándékozottnak. Így-'C: ,.Hoztam négy tábla csokoládét és egy hanglemezt.” Vagy_ így: Hoztam egy hanglemezt és négy tábla csokoládét.” Mit mond a gyerek, miután i kézhez kapta az ajándékot: „Gsokolá- dce.vcs közben hanglemezt is hallgatok.” Vagy: ,,A hangle­mez hallgatása közben csokolá­déi is eszem.” A húszezer márkától tehát P. A. elesett, a kávés cég vi­szont elégedetten fogadta az ítéletet. Nemcsak pénzt ■ takarí­tott meg. hanem napokig■ min­denki róla olvashatott a lapok­ban. E fülemüleperben kétsze­resen is nyertes lett. Ha a. cso­koládé miatt megy be valaki a boltba, a. cég a bal zsebére üt, hn a hanglemezért, a jobb zse­bére. Az énekes mindenképpen neki fütyül. > Tatár Imre Hét végi jegyzet A nemzet Mikulása?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom