Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-19 / 66. szám

Mit tartalmaz a cselekvési program ?

A kocka el van vetve

AZ, HOGY KAPHATÓ-E

kenyér a boltokban, nem csupán kereskedelmi, de nyugodtan mondhatjuk, politikai kérdés is. S az is biztos. hogy ezt legkevésbé a szakmabelieknek kell meg- magyarázni, ők tudják a legjobban, milyen nagy munkát és milyen, nagy felelősséget jelent mindennapi kenyerünk biztosítása. Hát még. ha nem csupán egyetlen települést, de egy egész megyét kell ellátni.

Oláh Györggyel, a Heves megyei Sütő* és Édesipari Vállalat igazgatójával és Ur- bancsik Lászlóval, a vállalat egri pártalapszervezetének a titkárával arról beszélgetünk. hogy mit tartalmaz az idei Vállalati terv, illetve a pártalapszervezet cselekvési programja milyen segítséget nyújt a tervek maradéktalan megvalósításához.

Az igazgató és a párttitkár egyaránt elmosolyodik. Tudják, hogy a kérdés nem véletlen, hiszen nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy az idei év döntő fontosságú a vállalat életében.

— Naponta 1100 mázsa kenyeret és mintegy 300 ezer péksüteményt sütünk — mondja a vállalat igazgatója. — Ezenkívül még csaknem negyvenféle sütőipari terméket is. Ez még zavartalan körülmények között is igen nagy munkát jelent. De hol vannak itt a zavartalan körülmények?

S rátérnek, hogy az idén hem kisebb munkát végez a vállalat — a kenyérsütés mellett — mint a gyöngyösi sütőipari kombinát rekonstrukcióját. az egri kenyérgyár bővítését, a bélapátfalvi kenyérgyár felújítását, valamint a vállalati központ megépítését. S mindezt saját erőből.

— Gyöngyösön a háromszorosára növeljük a gyár kapacitását: 16 óra alatt, tehát két műszakban 48 tonna kenyeret sütünk. S a rekonstrukciót úgy kell elvégeznünk, hogy a lakosság ne vegyen észre semmit — mondja Oláh György.

— Azért végezzük saját kivitelezésben a munkát — teszi hozzá Urbancsik László — mert az építőipar csak akkor vállalta volna el, ha kiürítjük a „terepet”. De hát ezt nem lehet megtenni, hiszen a lakosságnak mindennap kell a kenyér.

AZTAN KIDERÜL, hogy ugyanez a helyzet az egri és a bélapátfalvi munkálatoknál is. A bővítést, a korszerűsítést úgy kell megvalósítani, hogy a termelés a felújítás ideje alatt is zavartalan legyen. Pedig nem ki6 munkáról van szó, mert például az egri terv azt ígéri, hogy mintegy 20—25 éves

távlatban megoldja a város kenyérgondjait.

— S mindehhez még új központot is kell építenünk —- mondja az igazgató —, hiszen a belvárosi rekonstrukció miatt a Zalár utcában levő irodánkat lebontják, s az év végére ki kell költöznünk. Ez tehát azt is jelenti, hogy addigra az új irodaházunknak el kell készülnie.

A vállalat életében tehát létfontosságú, hogy az említett, saját erőből történő beruházások időben és jó minőségben megvalósuljanak. Nem csoda ezért, ha egy kis drukk is van a vezetőkben, hiszen mégiscsak a kenyérsütés a fő profiljuk, nem az építkezés. A pártalapszervezet cselekvési programja érthetően szintén kiemelten kezeli a beruházások munkálatainak a segítését. Az alapszervezet vezetősége — karöltve a vállalat gazdasági vezetőivel — állandóan szemmel tartja az építkezéseket, s ami talán a legfontosabb: igyekszik olyan politikai légkört teremteni, amely biztosítja a beruházások sikerét.

S ez nem kis dolog, hiszen utaltunk rá, hogy az építkezésnek és a termelésnek párhuzamosan kell folynia, s ez nemegyszer kényelmetlenségekhez vezet, amit mindenkinek meg kell értenie.

E tekintetben igen sok hárul a kommunistákra, akik már eddig is személyes példamutatásukkal segítették a munkák ütemének fokozását. Abban a reményben, hogy a beruházások elkészültével jelentősen könnyebb lesz a pékek munkája, másrészt pedig sokkal nagyobb lesz a termelési biztonság.

ALKALMAZKODVA a központi törekvésekhez, mind a vállalati tervben, mind a cselekvési programban igen nagy szerepet kapott a lakosság jó minőségű termé- ( kekkel való ellátása, illetve a választék bővítése. Még a rekonstrukciók befejezése előtt igyekszik néhány új terméket is bevezetni a vállalat, valamint arra is törekszik, hogy a minőség javuljon, vagy legalábbis szinten maradjon. S ami külön érAutomatikus felügyelő

A Telefongyárban az elmúlt évben kezdték meg, svéd licenc alapján, az N'BK típusú automatikus, felügyelet nélküli hírközlő és biztosító berendezések gyártását, amelyből az első negyedévben 90 darabot készítenek. Ezeket a készü’ékekst a földgáz- és olajvezetékek automatikus „felügyelődéként” alkalmazzák. A berendezéseket négy, illetve nyolc kilométerenként helyezik el. Az automaták élettartama az előzetes kísérletek szerint, e'érheti a 40—50 évet.

Képünkön • szerelik az NBK-típusú automatikus hírközlő biztosító berendezést, amelyeket a szovjet posta rendelt a Telefongyártól. (K3 fotó — Koppány György felvétele)

dekes és figyelemre méltó, hogy a megye ellátásán túlmenően igen nagy súlyt helyeznek az export növelésére. Az elmúlt évben már mintegy 10 tonna nápolyit szállítottak Hollandiába, az idén azonban ennek már többszörösét szeretnék. És nem csupán Hollandiába, hanem az NSZK-ba és Ausztriába is szeretnének szállítani. A terv az. hogy mintegy 300 ezer dollár értékű terméket exportálnak. Valljuk be, nem kis dologról van szó. hiszen a nyugati piacokon nem könnyű eladni valamit. De a jó minőség megtette a hatását.

Az igazgató és a párttitkár szerint, ha a beruházásokat sikerül időben megvalósítani, és sikerül az exportot növelni, akkor teljesíteni tudják az idei terveket. A tapasztalatok eddig kedvezőek. Az emberek kommunista műszakokkal, társadalmi munkával segítenek a célok megvalósításában, és általában az fogalmazható meg, hogy mindenki igen nagy felelősséggel dolgozik. A vállalat vezetői, az üzemek vezetői folyamatosan tájékoztatják a kommunistákat mind a beruházások, mind a termelés állásáról, s ahol szükséges, ott gyorsítanak a tempón.

— A nem is olyan régen történt vállalati egyesülés után — vélekedik Urbancsik László párttitkár — sikerült kialakítani az egységes szemléletet, s úgy érezzük, hogy mo6t a cselekvésben is egységesek vagyunk.

S ez bizonyos szükséges is.

AZ, HOGY A VÄLLALAT

miként bírja az erejét próbára tevő beruházásokat, igen sok múlik az egységen, a kommunisták példamutatásán, szorgalmas munkáján.

— A kocka el van vetve — mondja az igazgató —, majd meglátjuk, hogy a jó, vagy a rossz oldalára for- dul-e.

Az bizonyos, hogy a munka nem könnyű, de valószínűleg meghozza a várt eredményeket.

Kaposi Levente i

Országos szarvasmarhatenyésztési tanácskozás Debrecenben

Országos szarvasmarhatenyésztési tanácskozást tartottak pénteken Debrecenben. Dr. Ács Antalnak, a Debreceni Agrártudományi Egyetem rektorának megnyitója után Váncsa Jenő mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes tartott előadást a szarvasmarha- tenyésztés időszerű kérdéseiről.

A miniszterhelyettes elmondta, hogy 1976. végén 1 880 000 szarvasmarha volt az országban, a tehenek és előhasi üszők száma pedig 810 000. Hosszú idő után először sikerült a nagyüzemi tehén- és üszőállomány növelésével pótolni a kistermelői kiesést, 15 esztendő alatt a nagyüzemi szektor aránya 33 százalékról 71 százalékra, a tehénállomány aránya pedig 27 százalékról 66 százalékra növekedett. A nagyüzemi tehénállomány gyarapítása mellett természetesen nem mondhatunk le a kistermelői állományról sem.

Lényegesen kedvezőbb helyzet alakult ki 1976-ban a tejtermelésben is. A 1940 millió literes tej termelési előirányzatot mintegy harmincmillió literrel túlteljesítettük. A termelésnövekedés kizárólag a fajlagos hozamok növeléséből származik. Az egy tehénre eső átlagos tejtermelés '2768 kg volt, ami 238 kg-mal több az előző évinél. Ilyen arányú termelésnövekedésre régen nem volt példa.

Az elmúlt évek tenyésztési politikájának eredményeként kedvezően alakult a tejtermelő állomány. Megfelelő ütemben halad a keresztezés! program: jelenleg 721 nagyüzem 330 ezer tehénnel és üszővel folytat tejirányú keresztezést

Túlteljesítettük vágómarhatenyésztési tervünket.

1976-ban 340 ezer tonna vágómarhát értékesítettek. Az egy tehénft eső hústermelésünk Európában évek óta az elsők között áll és tehenen- ■ ként meghaladja a 250 kg-ot. Jelenleg az ország tehénállományának 93,5 százaléka gümőkórmentes. >

A marxizmusról

— népszerűén

Konvertálható

termelési

kapacitások

Olyan erőforrások (anyag, gépek, munkaerő stb.), amelyek viszonylag könnyen átállíthatok valamilyen termék gyártásáról egy másik termék gyártására. A kapacitások konvertálhatóságát a műszaki-technológiai adottságok döntően befolyásolják. Az anyagjellegű termékeket előállító iparok — pl. vaskohászat, timföldipar, cukoripar — kapacitásai természetesen nem konvertálhatók, ezekben az iparokban legjobb esetben a termék- struktúra módosítható. (A melegen hengerelt lemezeket gyártó vaskohászati berendezés különféle méretű lemezeket állíthat elő, de hidegen hengerelt lemezeket nem képes gyártani.) Általános érvényű az a megállapítás, hogy az egycélú termelőberendezések, technológiák — pl. szövőgép, forgácsológép, öntészet, fermentálás — nem konvertálhatók gyökeresen más jellegű termékek előállítására.

A kapacitások konvertálásának lehetősége a feldolgozó iparokban — pl. a gépiparban, a textilruházati iparban, a bútoriparban, a műanyagfeldolgozó iparban — a legkedvezőbb. Egyebek között azért, mert ezek az iparágak végtermékeket állítanak elő, általában jelentős mértékű kooperációval. Ez utóbbinak módosítása nagyban megkönnyítheti egy-egy vállalat termelési kapacitásának konvertálását más termék gyártására, pontosabban összeszerelésére. Ilyen jellegű kapacitás-konvertálás valósult meg az egykori Vörös Csillag Traktorgyárnak a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárba történt beolvasztása után is.

Piackutatás

A piackutatás a beszerzéssel és értékesítéssel kapcsolatos gazdasági döntések információs rendszere. Közelebbről meghatározva: a

piac vagy annak valamely része, az áru vagy a szolgáltatás, a kereslet vagy a kínálat, vagy pedig a piac általános helyzetéről és változásáról szóló, rendszerezett és feldolgozott információk tömege.

Gazdaságirányítási rendszerünkben a piackutatás, tehát a fogyasztók, felhasználók igényei felmérésének szerepe és jelentősége megnövekedett, szélesedett a piackutatással foglalkozó szervezetek tevékenysége is.

A piackutatás különféle céljai szerint az alábbi információk gyűjtése, rendszerezése válhat szükségessé:

a) A termékekre vagy szolgáltatásokra vonatkozó információk: ezek kiterjedhetnek mennyiségre, minőségre, választékra, csomagolásra stb.

b) A piac felvevőképességére vonatkozó információk: ebben a keretben vizsgálhatók a piac reális, várható szükségletei, új termékek bevezetésének lehetősége, a piac telítettsége stb.

c) A piac szervezettségére

vonatkozó információk: értékesítési és fogyasztási hálózatra, az értékesítési rendszer várható telepítése, a forgalom, a fogyasztás ütemessége stb.

d) Az árakra voftatkozó

információk: ezzel kapcsolatban gyűjthetik a versenytársak árpolitikájára, árkalkulációjára, az ármódosítások várható hatására, az optimális, a versenyképes árakra vonatkozó ismereteket stb.

e) A vásárlók, a fogyasztók magatartására vonatkozó információk, amelyek a vásárlók jövedelmi viszonyait, vásárlási és fogyasztási szokásait kutatja.

A piackutatás szerepe és szükségessége árufajtánként —• beruházási javak, fogyasztási cikkek, azon belül: műszaki cikkek, divatcikkek stb. — különbözik. Hasonló a helyzet a belső és külső piaci értékesítési eseteiben. A fejlett tőkés országokba történő kivitelnek mindig nélkülözhetetlen feltétele a piackutatás.

A korongoző

Kissé hajlott, de még őrzi kemény tartását. Erős karjait meg-megióbálja, miközben beszélgetünk, őszülő, bozontos haját nem tudja összekuszálni a feltámadó szél. Kérdezget a környékről, ahol én vagyok jobban ismerős, aztán magáról kezd beszélni. Itt a hegyen hamar szóba elegyedik a másikkal az ember: sok a kiránduló, a sportoló, az idelátogató turista. Szinte egymásba botlanak, miért ne váltanának szót is egymással?

Amikor elmondja, mi a szakmája, s én láthatóan örülök az ismeretségnek, kissé szomorkásán mesolyo- dik el:

— A legrégibb korongoző vagyok a Herendi Porcelán- gyárban. Pontosan 41 éve kezdtem a szakmát. Érdekes, szép munka, persze. De az is valószínű, hogyha nem lennék a foglalkozásom öregje, most nem is találkozhattunk volna itt, Kékestetőn. Engem ide beutaltak, jó néhány hétre, a gyógyintézetbe. A négy évtized alatt belélegzett sziliciumpor bizony kikezdi az ember egészségét. A gyári orvos azt mondta, el kell jönnöm ide, kikapcsolódni, a jó levegőre. Ennyi beszélgetés után leje bemutatkoznunk. A korongozót Kramik Sebes- ‘yénnek hívják. Ez a név a násfél százada alapított vi- ághírű gyárban bizonyára nem olyan ismeretlen, mint itt. az ország másik végébe«:

— Hát, az biztos, hogy szinte mindenkit ismerek, meg énrólam is tudják, ki vagyok. Talán egy-két fiatal akad, akinek nem tudom a nevét Az egész családom a gyárban dolgozik, a feleségem a festőtanulókat oktatja, azokat, akik azt a sok szép mintát, díszítést pin- gálják az edényekre. A lányom ugyan nem a szakmát tanulta ki, a vendéglátóipari főiskolára jár, de ő is csak a gyárba jön majd vissza; rá is szükség van ott.

Négy évtized munkában; föl se tudja fogni, mennyi az, aki nem élte végig. Eny- nyi idő alatt biztosan meg lenet ismerni a „titkot”. Igen, a titkot, hiszen annyi titokzatosság veszi körül a világon mindenütt megcsodált herendi porcelánt.

— Titok? — nevet — Vagyis, hogy miből készül a porcelán? Persze, ismerem, de most hiába is mondanám el, úgy sem érne vele sokat. Import anyagokból keverik, ahogyan azelőtt is. Gyúrják, érlelik, pihentetik, aztán odakerül a massza elénk, a korongozók elé. Akad még lábbal hajtható korong is, de a többséget már villanymotor pörgeti. Egy ilyen régi szakinak mint én, már ismernie kell minden fogást készült már az én kezem alatt tányér váza, csésze ezernyi formában. Nehéz volt megtanuló' cn az apámtól lestem el a

tudományt Most ugyanúgy tanítom én is a fiatalokat. Ennek az ősi, szép mesterségnek megvan még a varázsa, ugyanúgy kell formálni az anyagot, mint száz éve. Kézműves munka, azért nagy az értéke.

Pihen egy kicsit. A tűz, ott beiül, nagyobb lángra kapott, nehezen bírja mára fáradt tüdő.

— Én még szerencsés vagyok, mondhatom. Vannak ám harmincegy-néhány éves emberek is, akiknek el kellett menniük a műhelyből, mert nem bírták a port. Különösen újabban, hogy több korongot telepítettek egymás mellé egy helyiségbe, mert fejleszteni kellett, új üzemépületre meg kevés pénz jutott. Az apró darabok, amelyek a formázáskor letöredeznek az anyagról, megszáradnak, por lesz belőlük. A levegőből aztán a tüdőbe kerülnek.

— Tudják ezt a gyári vezetők is, hogyne tudnák. Tervben is van az új üzem építése. Mert fejleszteni meg csak így lehet, hiszen, ha ide tömeggyártó gépek kerülnének, az egésznek semmi értelme nem volna. De így minden darabban benne van az ember: a keze, az ügyessége.

Kihúzza magát, fölfelé néz, jüszkén, a hegyi fenyő' fölé. Most mintha elfelejtet te volna a fojtó levegőt, a betegséget. A büszke mester most a „titok” tudója, a fiatalok tanítója. A 150. évforduló alkalmából Munka Érdemrendet kapott. Aztán, mert gyakran hallották köhögni, elküldték ide, hegyi kúrára.

— Akkor tudtam meg, hogy beteg vagyok, amikor az orvas mondta, jöjjek el ide — dohogja. — Mi ugyan nem teljesítménynormában dolgozunk, hiszen a míves, szép munka a lényeg, de az utóbbi hónapokban már bántott: mindig kevesebb került le a korongomról. Igen elfáradtam már a műszak végére. Nyugdíj? Van még időm, nemigen akarok arra gondolni még. Hogy én végleg abbahagyjam a korongozást? Én nem tudom, nem akarom megismerni ezt az érzést: végleg...

Ebédidő, indul vissza, a szanatóriumba. De előbb megígérted, hogy egyszer még megkeresem a munkahelyén. Még ha ide messze esik is. Mindegy mikor, őt meg lehet találni, de a lel- kemre köti, hogy ha a kincseket őrző gyári múzeumra is kiváncsi vagyok, lehetőleg ne hétfőn menjek, mert az akkor zárva van. Különben bármikor.

Négy évtizede munkálkodó kezének szorítására büszke lehet bárki, akit nem próbált még ilyen hosszú idő.. j

Hekeli Sándor

Némsitö cy

1977, március 19., szombat