Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-19 / 66. szám
A közművelődés akkumulátorai Boconádi beszélgetések Amikor témakeresőben Hevesen bekopogtattam a járási hivatal elnökhelyetteséhez, dr. Grúz Jánoshoz, első szavával Boconádot ajánlotta: — Jó egy hónapja meghívtak Boronádra, azzal, hogy afféle közös beszélgetés lesz a falu gondjairól a művelődési házban. Sokan összejöttek erre a beszélgetésre, ami több órán át eltartott Kiderült, hogy egy klub dajkái között vagyok, s ezek a dajkák: mezőgazdasági és ipari műszaki szakemberek, orvosok, pedagógusok, tanácsi és szövetkezeti vezetők, könyvelők — összességében a falu értelmiségéből verbuválódott társaság. Azzal a szándékkal szövetkeztek egymással, hogy az ismeretterjesztés gyalogosai lesznek, a falu közművelődésének akkumulátorai. De először is töltekezni akarnak, önmagukat feltölteni, hogy aztán másoknak adakozhassanak ... Ezek után nem kis érdeklődéssel, kíváncsisággal utaztam Boronád falujába, hogy személyesen is megismerkedjem azokkal, akik az ismeretterjesztést ennyire szívügyüknek tartják. Három emberrel beszéltem: pedagógussal. elektrotechnikussal és népművelővel. A művelődés közszükséglet 1 A pedagógus: Kertai Lősz|. Zó. — Kétezer lelkes ez a község. Naponta több mint ötszázan kelnek útra Visontá- ra, Gyöngyösre, Hevesre. Művelődési házunkban minden áldott nap pezsgő, eleven élet folyik. A könyvtárban Is szép a látogatottság. Kik vannak a művelődési házban és kik járnak a könyvtárba? Az iskolás és a KISZ-korú fiatalok. Azontúl más korosztálybelieket már nem nagyon érint a közművelődés árama. Ezen igyekszünk segíteni. Mert van igény az emberekben, amit egy-egy jól sikerült rendezvény, előadás népessége bizonyít Ezért szerveztünk a falu értelmiségiéi között közös beszélgetést, hogy meghányjuk-vessük, mit tehetünk. Afféle ötletbörzének szántuk a beszélgetést: ki-ki mondja el, mit javasol, mik az elgondolásai? És úgy érzem, megszületett az a fórum, amely jó gazdája lesz Boronádon az ismeretterjesztésnek. Mire gondolok? Arra, hogy mindenki kiválasztja azt a területet, ahol szívesen tevékenykedik. Előadókat hívunk, akiktől tanulhatunk, s aztán mi magunk adjuk tovább azt az ismeretanyagot, amivel feltöltekezünk. A művelődés közszükséglet. Nekünk is művelőc'ni kel1, mer* salát fejlődési: i.k így kívánja Sokan vannak, akik hasznosat tehetnek Az elektrotechnikus: Kor- csog Dezső. — Én véletlenül cseppentem bele abba a bizonyos első közös beszélgetésbe. Vi* sontán a Gagarin Hőerőműnél dolgozom. Feleségem pedagógus, ő volt a meghívortt, s én csak elkísértem. Cseppet sem sajnálom, hogy így tettem. Miért? Legelőször is: nagyon meglepődtem, mil- lyen sokan vagyunk. Másodszor: nagyon megörvend- tem, hogy ennyi ember mennyi hasznosat tehet. Utólag csak azon töprengek, miért nem lehetett már előbb is egybehívni hasonló beszélgetésre a falu értelmiségi embereit. Volt, akivel csak azon a beszélgetésen találkoztam. Rohanunk a munkába, hajszoljuk magunkat, aztán haza, és bezárkózunk. Pedig egy-egy közös beszélgetés feloldhatja a gondokat, felfrissíti az embert. Szívesen és örömmel veszek részt abban a munkában, amire közösen vállalkoztunk. Én magam természetesen saját műszaki tapasztalataimat szeretném hasznossá tenni. A legapróbb dologra megtanítani az embereket, arra például, hogy ha lóg az a konnektor, ne nyúljon hozzá senki vizes kézzel. Nagyon egyszerű dolgot mondtam, de a háztartási balesetek igazolják, hogy ezek az egyszerű ismeretek is sokaknak hiányoznak. Gondolok például háztartási gépek kiállításának megszervezésére, amit ismeretterjesztő előadással kötnénk egybe. Mert sajnos, vannak olyan házak, ahol megvan valamennyi háztartási gép, de csak dísznek vannak. Nem merik bekapcsolni, mert nem értenek hozzá, mert attól félnek, hogy az áram agyonüti őket Pártfeladat az ismeretterjesztés A népművelő: Tóth István- né. — A művelődési ház igazgatója vagyok, emellett könyvtáros és a pártalap- szervezet titkára is. Az életkoromat sem restellem bevallani: 25 év. Én kéziemé-; nyeztem az Ismeretterjesztő értelmiségiek klubjának létrehozását. Mindig problémánk volt az „Idegen” előadókkal; nem érkeztek meg időre, vagy felkészületlenül álltak a hallgatóság elé. Ezért is tartottuk szükségesnek változtatni a helyzeten. Hogyan tervezzük munkánkat? A közös beszélgetések, eszmecserék az alapjai tevékenységünknek. Megbeszéljük gondjainkat, tapasztalatainkat, s közösen igyekszünk kialakítani az ismeretterjesztés helyi módszereit. Az igényeket felmérve olyan témákat állítunk össze, olyan kérdésekről tartunk majd előadásokat, amelyekben a község lakói a leginkább érdekeltek. Mert, mint már szó esett róla, a boco- nádiakból nem hiányzik a művelődés igénye. Ezt az igényt kell megfelelő módon kielégítenünk: Hogy példát is idézzek a sokat emlegetett igény érzékeltetésére: nemrég érkezett el hozzánk a „Művészet és valóság” vándorkiállítás akvarellanyaga. Több mint kétszázan voltak erre kíváncsiak. Ezt a kíváncsiságot, érdeklődést akarjuk mi ébren tartani, s táplálni Boconád értelmiségleinek szellemi akkumulátoraival,.. Pataky Dezső A tudomány rendkívül bonyolult dolgokat megoldott már. Bizonyos titokzatos ösz- szefüggésekre, éghajlat, hegy- és vízrajz és egyes géptípusok működése közötti rejtélyes összefüggésekre azonban még nem sikerült fényt derítenie. Az Első Magyar Herkentyűgyár szokatlan és furcsa esetére gondolok. Az üzem Hencida fővárosába, Boncidá- ba szállított megrendelésre egy tizedmilliomod pontosságú mikroherkentyűt. Alig ért azonban a gép rendeltetési helyére, máris reklamáció érkezett Boncidából: a mik- roherkenytű nem hűt, hanem fűt, nem tapaszt, hanem szétválaszt, nem körbe jár, hanem össze-vissza ugrál. A tervező mérnök, Gócza, nagy sietve, még azon a héten fölkerekedett, hogy helyreüsse a csorbát. Nem sajnálta a fáradságot, majd két hétig tartózkodott Boncidá- ban. Lelkiismeretesen végiglátogatta a gyönyörű főváros nevezetességeit, számtalan színes felvételt készített a csodálatos műemlékekről, a tengerparti kies üdülőkről, sőt még arra is szakított időt, hogy tüzetesen megvizsgálja a mikroherkentyűt. Sikerült megállapítania, hogy a zavarokat a főkardán penészeO MmM im március 1&, szombat sedése okozza. A hibát megszüntette és a mlkroherken- tyű újra kifogástalanul működött. Sajnos, csak rövid ideig. Alig tért haza Gócza, már levelet hozott a posta. Igaz, hogy a mikroherkentyű most hűt, tapaszt, körbe Is jár, azonban közben úgy reszket, hogy nem lehet az anyagot adagolni! Az áldozatkész Gócza azon nyomban már vissza is tért volna Boncidába, ha Be- nyák. a főmérnök, nem veszi le sietve válláról a terhet: ő maga vizsgálja meg a gépet! Néhány nap múlva elindult. A főmérnök már három hétig tartózkodott Boncidában az ügy kompli- kállságára való tekintettel. Benyák a természet lelkes szerelmese volt: épp ezért behatóan tanulmányozta a boncidai nők természetét természetes lelőhelyükön, a sztriptízbárokban és a fénylő bulvárokon. Sőt arra is szakított időt, hogy a mikroherkentyűt alaposan megvizsgálja. Megállapította, a hiba oka egy látszólag jelentéktelen apróság: a főtengelylánc és a kerékagyon ösz- szeköttetése valahogy megszakadt. Azonnal rendbe hozta a szerkezetet, amely immáron zavarmentesen működött. De milyen bonyolultak is ezek a modern gépek! Alig tért meg, máris táviratot kézbesítettek a gyárban Boncidából: a gép nem reszket, de nem is mozdul! Benyák máris fordult volna vissza, ha az ügy fontosságára való tekintettel nem döntenek úgy felettesei: a műszaki fejlesztési főosztály vezetője és annak helyettese, továbbá az elvi főirányító főosztály fő vezetője és annak helyettese, hogy maguk járnak a dolog végére. Az időközben tíztagúvá növekedett szimpoziont már a repülőtérről kellett visszahívni. A türelmetlen bonci- daiak ugyanis visszaküldték a mikroherkentyűt. A komplikált, annyi bajt okozó gép most — anélkül, hogy hozzányúltak volna — a kisszatymazbürgözdi új precíziós gyártelepre került. Már másnap érkezett az S. O. SÍ A mikroherkentyű Izotóppal az egészségért Izotópdiagnosztikai laboratóriumot adtak át Győrött, a kórház rendelőintézetében. Az új laboratóriumban az izotóptechnika segítségével számos vizsgálat végezhető. A győri laboratóriumot az Egészségügyi Minisztérium a kiemelt központi létesítmények közé sorolta. (MTI Fotó: Matusz Károly felvétele — KS) Qualitál-hétfő egy törvény jegyében Egységben immár a Qua- lltál, a Csepel Művek apci gyáregysége, arflely a költözködés és fejlesztés befejeztével másfél ezer dolgozónak juttat kenyeret, s könnyűfémöntvénnyel látja el hazánk több üzemét. Ez a hétfő azonban más szempontból ragadott meg bennünket! Terv szerint, vagy véletlenül több olyan esemény váltotta egymást a gyártelepen, amelyek közvetve ugyan szolgálják a termelést, elsődlegesen azonban a frissen megfogalmazott, tavaly megszavazott közművelődési törvénnyel függnek össze, s helyes törekvések valóra váltását jelzik. Nyolc általános Reggel kezdődött, mégpedig vizsgával. Tizenkét munkás és munkásasszony izgult a „padokban” kérdésre várva, jó jegyet remélve. Mint Kunyó Vilmos, a köz- művelődési bizottság titkára mondotta, ők tizenketten a dolgozók kihelyezett általános iskolájának első évfolyama. Ősszel kezdődött a tanítás, apci tanárok kerékpároztak fagyban, esőben a gyártelepre, hogy hetente négyzetes alakban bóklászik és egyszerre hűt és fűt! Ez alkalommal Sós Alajost, a gyár létszámfölötti betanított segédműszerészét küldték le. Sós azonnal munkához látott és hiába esdekel- tek a gyáriak, ne dolgozza magát haléira, inkább maradjon néhány napra a telepen: este bekvártélyozzák őt a munkásszállásra —, ahol nyolc embernek jut hely, a kilencediknek is szorítanak még — munka után sem unatkozna, az üzem öntevékeny színjátszó csoportja folytatólagos előadóesteket rendez mai költők verseiből. Htábf, volt minden unszolás. Sós késő délutánig dolgozott és két és fél óra megfeszített munka után a mikroherkentyű kifogástalanul működött. És soha, de soha többé nem volt semmi baj a mik- roherkentyűvel! Ügy látszik, hogy a boncidai éghajlat, hegy- és vízrajz nem kedvezett az érzékeny gépnek. Hiszen nem is egy, műszakilag kiművelt emberfő fáradozott hiába a megjavításán, viszont magyar nap alatt, hazai hegyek és vizek között szinte önmagától rendbe jött. Egy egyszerű, betanított segédműszerész könnyedén megjavította! De éghajlat, hegy- és vízrajz és bizonyos bonyolult gépek közötti összefüggések felderítése még a tudományra vár... r két alkalommal a VII. osz- tály különböző tárgyainak tananyagát plántálják a 30— 40 esztendős munkások fejébe. Hogy hányán nem szereztek még végbizonyítványt a nyolc általánosból? Informátorunk pillanatnyilag százhetvenre taksálja ókét, ami bizony kicsit ijesztő, összevetve a most vizsgázot- takkal, akik közül Szőke Vencelné, Rácz Sándor, Kiss József, Varga Jánosné különösen kitüntette magát. A szakszervezeti bizottság azonban örül ennyi kezdeti sikernek is, szervezvén már a következő, gyorsított ..tanévet”, amely komoly vállalati áldozattal két héten belül nyílik az üzemben. Elmarasztalták Emlegettük az immár második esztendeje dolgozó közművelődési bizottságot, amely szervezője, istápolója a munkásoktatásnak, éppen úgy, mint az egyéb kulturális tevékenységnek. Nagy Gábor, a szakszervezeti bizottság titkára hasonló hangsúllyal említi Kunyó Vilmo- sék szocialista brigádmozgalmon belül kifejtett ténykedését. Mint mondja, tárgyi féltételek dolgában nem rózsás a helyzet a Qualitál- ban. De ezt a hiányt át lehet hidalni úgy, hogy a köz- művelődési bizottság „házon kívül” biztosítja a brigádvállalások teljesítésének a feltételek. Az apci művelődési otthonnak például évi tízezer forintot nyújtanak különböző művészeti események támogatására, szerveztek a brigádtagoknak egri Shakespeare-bemutatót, vár* látogatással összekötve, magas kedvezménnyel pesti múzeumokba vitték az Öntödei munkásokat, s hasznos szakmai jellegű kirándulásnak is beillett, amikor buszba ült ötven ember, ellátogatván a székesfehérvári könnyűfémmüvekbe. S ami külön figyelemre méltó: nem ismernek pardont a vállalásoknál. Elmarasztaltak brigádokat, amelyek jól termeltek ugyan, de a művelődés frontján bliccelni akartak. Színes hímzések Van a gyár közművelődési bizottságának egy igen szorgos, hozzáértő tagja, Bányai Istvánná. Konyhafőnök! Ám nem csupán a főzés tudománya fér meg a kisujjában, hanem időközben tanfolyamot végzett, körvezetői képesítést szerzett, s immáron fél esztendeje vezeti a Qualitál kézimunkaszakkörét. Ügy tűnik, e téren szintén siker övezi. Húszán kezdtek tavaly októberben, most minden hét egyik napján ötven-hatvan asz- szony, leány tölti meg az üzemi ebédlőt, hogy rajzolni, tervezni, hímezni tanuljon. S nem szóbeszédből tudjuk, mennyire jutottak. Ezen a nevezetes hétfőn nyílt ugyanis kiállításuk az idáig készített munkákból, hogy száznál több kalocsai, matyó, palóc hímzéssel díszített terítő, kendő, blúz, női ruha láttán rádöbbenjünk, milyen forrásokat fakaszt a „törvény”, ha értő tolmácsokra talál... (moldvay) évben a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár volt angyalföldi gyáregységének helyén nyert elhelyezést. Ez valóban méltó környezetet teremt az új műszaki-kulturális intézménynek. A hely kiválasztása azért is szerencsés, mert a jelentős munkásmozgalmi hagyományokat őrző épületet már-már a lebontás veszélye fenyegette, miután a körülötte kialakuló modern, új lakótelepen gyárként már nem működhetettt. Múzeumként azonban nemcsak az épület ipari műemlék jellege érvényesülhet, hanem valóságos kultúrcentruma lehet a leendő városrésznek. A hagyományokat őrző falak között természetesen sok dolguk lesz még az építőknek. S amíg az építők dolgoznak, serényen folyik a gyűjtőmunka is. Jelenleg ms? kétezernél több értékes tárggyal rendelkeznek, 1 Kertész Magda A régi gyár helyén Textilipari múzeum A múzeumi tudományok legfiatalabb ága, a műszaki, nemcsak a múlt ipari emlékeinek őrzője, hanem az ifjúság politechnikai nevelésének fontos eszköze is. Nem véletlen, hogy a Szovjetunióban kétszáznál több szakmúzeum és műszaki kiállító- hely szolgálja az egyre növekvő érdeklődést. Hazánkban csak a felszabadulást követő években kezdtek jelentőségének megfelelően foglalkozni a témával. Az utóbbi évek gyors fejlődése következtében azonban sikerült némileg behozni a lemaradást, s ma már csaknem harminc műszaki múzeum és kiállító- hely működik az országban. Számuk most eggyel növekszik: a Könnyűipari Minisztérium és a Textilipari Kutató Intézet irányítása alatt Textil és Textilruházati Ipari Múzeum születik. Az új múzeum ebben az
