Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-13 / 37. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk *i*vVVSA<,VYaV*5í*VVVVVVVVWVVVVVVVVVVVVVVV-*VVVVVVVV^^^r>A/,V'VVVVVVVV)#'*^V AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA ll£Tlrö Az ENSZ főtitkára Libanon fővárosában tárgyalt — A NATO dél-európai főparancsnokát neveztek ki a CIAigaz- gatójává — Levelet intézett a KGST a Közös Piachoz KEDD Carter első sajtóértekezletén a szovjet—amerikai viszony - nyal foglalkozott — A Közös Piac és,Izrael megállapodását aláírták Brüsszelben — Franz-Josef Strauss, a CSU ve­zetője János Károly spanyol királynál járt SZERDA A Szovjetunió, a Magyar Népköztársaság és Csehszlová­kia felvette a diplomáciai kapcsolatot Spanyolországgal — Ctenscher nyugatnémet külügyminiszter Damaszkuszba látogatott CSÜTÖRTÖK Népszavazás Egyiptomban Szadat intézkedéseinek elfogad­tatására — Fidel Castro a CBS televíziójának adott nyi­latkozatában kijelentette, kész találkozni Carterral PÉNTEK » Waldheim tárgyalásai Izraelben — Három párt, köztük a kommunista párt. kérte nyilvántartásba vételét. Spanyol- országban — Kiszabadították az elrabolt spanyol politi­kusokat SZOMBAT Görög—török megbeszélés Cipruson — A Francia Kom­munista Párt 80 városban rendezett tömeggyülóseket a választási kampány kezdeteként *'VVVVVWVVVVVVSW/VVVV>rv^ A hét 3 kérdése Kommentátorunké, Pálfy Józsefé a szó: Hogyan alakul a politikai rejlődé» Spanyolországban és Portugáliában? Az. Ibériai-félszigeten a fasizmus uralma a múlté. Utóvédharcokat a „bunkeré­ból még folytathatnak. — milyen kifejező is ez a szó a spanyol fasiszták ama csoportjára, akik még befo­lyásos helyeken vannak s akik ahol lehet, még fékezni próbálják a demokratizálási folyamatot —. de -sem - Mad­ridban. sem Lisszabonban nincs már döntő hatásuk az események menetére. A két Volt fasiszta álfám mai belpolitikai helyzete ter­mészetesen különbségeket mutat: Portugália haladó eiői annak idején forradal­mi lendülettel zúzták szét a gyűlölt rendszer pilléreit. A NATO és a nemzetközi mo­nopoltőke akkor meg is riadt és mindent megtett hogy le­fékezze ezt a fejlődést, majd vissza is szorítsa a demokra- likus folyamatokat, a földre­formban. államosításokban kifejezésre jutott népi törek­véseket. Ha hasonlatot ke­resünk, azt mondhatnék: Portugália három nagy lé­pést tett előre, aztán egyet- kettőt vissza... Spanyolországban előbb a Franco-rendszer haszonélve­zői maguk próbálkoztak helyzetük megerősítése céljá­ból látszatreformokkal aztán a roppant társadalmi feszült­ség nyomására az új király­nak és új miniszterelnöké­nek már tényleges engedmé­nyeket kellett tennie. Hadd említsük meg a sorban az utolsót: amely a héten szü­letett Madridban, a politikai pártok működésének engedé­lyezéséről ezután már nem a kormány dönt... Elég. ha egy párt bizonyos nyilvántartás­ba vételét kéri és ugyanak­kor leiébe helyezi működési, szervezeti szabályzatát. A madridi legfelsőbb bíróság hatáskörébe utalták hogy esetleg kifogást emeljen, sőt el is utasíthatja a párt nyil­vántartásba vételét. Ha vi­szont tíz nap elteltével a bí­róság nem nyilatkozik, a párt automatikusan törvé­nyesen elismert szervezetnek számít. A Spanyol Kommu­nista Párt. a Spanyol Szocia­lista Munkáspárt és liberális párt éltek a lehetőséggel és máris kérték nyilvántartásba vételüket vagyis legalizálá­sukat. Spanyolország tehát —, hogy az előbbi hasonlatot folytassuk — negyed- és fél­lépésekkel bár. de egyre tá­volodik a francoizmustól. Mire kért igent Szadat cl" nők a népszavazással? Tízmillió egyiptomi vá­lasztópolgárt szólítottak hir­telen az urnákhoz, három héttel azután, hogy az or­szág történetében szinte pá­ratlan méretű zavargások­ban. tüntetésekben, rendbon­tásokban jutott kifejezésre az elégtelenség, A tömegeket nyugtalanította a „nyitott kapuk” gazdaságpolitikája: Szadat kormánya megnyi­tó Ua a kapukat a külföldi tő­ke előtt, ezzel azonban együtt járt az a nyugati követelés, hogy fel kell számolni a nasszeri idők haladó intéz­kedéseit, szabaddá kell tenni a profitszerzési lehetősége­ket, még ha az áremelkedc- • sek még súlyosabb nyomor­ba is taszítják a munkájuk­ból élő embereket. A népszavazási „igen" fe­ledtetni próbálta a három héttel ezelőtti „nem”-et és új felhatalmazást kívánt ad­ni az átalakított kormány­nak a korábbi politika foly­tatására. Ugyanakkor a ha­tóságok kezébe a népszava­zási „igen” könyörtelen fegy­vert ad, hiszen életfogytigla­ni kényszermunkával lehet ezután büntetni azokat, akik­re titkos szervezetek alakí­tásának bűnét lehet fogni, akinek szabotázst varrnak a nyakába. Természetesen a népszavazáson elfogadtatott intézkedések között vannak olyanok is. amelynek a spe­kulánsok. a bűnös eszközök­kel vagyonokat összehará­csolok ellen felhasználhatok. Ezután az adócsalók például az eddigieknél súlyosabb büntetést kaphatnak... Szadatnak szüksége van — különösen most, a jelenlegi közel-keleti helyzetben szük­ségessé és esedékessé vált fontos nemzetközi tárgyalá­sok előtt — valamilyen népi támogatásra, legalábbis az arra való hivatkozásra. Miért kerül sor újabb cip­rusi görög—török párbe­szédre? A napokban lesz a híres londoni értekezlet évfordu­lója: Görög- és Törökország, valamint Nagy-Britannia képviselőinek értekezlete 1959. február* 19-én szuverén köztársasággá nyilvánította Ciprust. Négy év sem telt el, s már megtörténtek az első véres összecsapások a görög és a török lakosság között, aztán 1964 elején megjelentek az ENSZ oéke- fenntartó erői. de ezek sem tudták megakadályozni, hogy 1974-ben ismét ki ne törjön a háborúság, ezúttal már a török hadsereg szabályos partraszállási hadműveletei­vel súlyosbítva. Ma is vagy 25 000 török katona tartóz­kodik a sziget északi felén, A görög—török ellentét azóta is feszegeti a NATO kereteit. Kissinger hiába próbált közvetíteni, legfel­jebb csak az Égei-tenger olaj lelőhelyeinek dolgában tudott valamelyes görög—tö­rök közeledést elérni, Ciprus kérdésében nem. Most vi­szont az új amerikai kor­mányzat nagy jelentőséget tulajdonít az ügynek. Sok oka van erre: kezdve azon, hogy Vance, az új külügy­miniszter, ismerősen mozog­hat e területen, hiszen még a Johnson-kormányzat ál­lamtitkáraként. fellépett már itt: közvetítőként. Aztán: ha sikerülne az Egyesült Álla­moknak a ciprusi rendezés nyomán kibékíteni Görög- és Törökországot, ez lenne az első diplomáciai sikere a NATO-ban. _ Mi lehetne a kompromisz- szum Ciprus dolgában, mik lennének a kölcsönös enged­mények? Állítólag az, hogy a törökök kivonulnának az általuk elfoglalt terület egy, kisebb részéről, viszont a ciprusi török közösség a rendelkezése alatt megmara- dó területen a központi kor­mány fő hatalmának elis­merésével teljes önkor­mányzatot kapna, s a sziget föderatív köztársasággá ala­kulna át. A fájdalmas konfliktus rendezésének ilyen alapon való megközelítését a leg­utóbbi hírek szerint Maka- riosz elnök bizonyos feltéte­lek teljesülése cselén lehet­ségesnek tartja. Alvaro Cunhal Rómában Az Olasz Kommunista Párt meghívására az olasz fővárosba érkezeit Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt fő­titkára. A képen: Giancarlo Paletta, az OKP Politikai Bi­zottságának tagja (jobb oldalt) fogadja Cunhait. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Állón: Palesztinoknak igen, PFSZ-nek nem Jigai Aljon izraeli külügy­miniszter, a jeruzsálcmi re­pülőtéren — ahol a Kairóba továbbutazó Kurt Waldheim ENSZ főtitkárt búcsúztatta — nyilatkozott az újságírók­nak. „Az ENSZ főtitkára meg­hallgatta több arab vezető álláspontját, s tárgyalásairól tájékoztatta az izraeli veze­tőket — mondotta Állón. — Tájékoztatója hozzájárulhat ahhoz hogy Izrael jobban megértse a helyzetet...”. A külügyminiszter továbbá kifejtette, hogy miután meg_ hallgatta WaAdheimet. a vál­tozatlanul fennálló nehézsé­gek ellenére hiszi, hogy „van kilátás a. tárgyalási folyamat 1977. évi felújítására”. Nyom­ban hozzáfűzte azonban: „Álláspontunk világos: a palesztinoknak igent mon­dunk a PFSZ-nek nemet”. Hét végi jsgyiet A rulettkirály Több mint egymitlló schülinget, nyert egyetlen este a iszerencse ismeretlen kegyeltje a bregenzi kaszinóban. Nem csalás,, riem ámítás, jelen volt a bajor' tévé, fölvette és a következő este ve­títette is a golyó varázsos pör­gését. Az est hőse — . akiről mindössze annyit mondtak, hogy bajor kereskedő, beleegyezett a felvételbe, azzal • a kikötéssel, hogy csak a hátát mutatják és nevét nem árulják el. így is történt, és az ámuló tévénézők saját szemükkel láthatták, amint honfitársuk megteszi a 2-es szám változatait, nyer, nyer, az em­lített millióig meg sem állva. A tévéprodukciónak különféle vádaskodások cáfolatául' kellett szolgálnia. Az illető ugyanis nem most nyert először, koráb­ban már sikerült egyszer ban­kot robbantania és vagy tízmil­lió schillinget elvinni. Óriási híre kelt az ügynek, . ömleni kezdtek Bregenzbe a vendégek, a szerencsét kergetök. De kinek nincsenek rosszaka­rói? Suttogni kezdték a népek, hogy az illető voltaképpen a játékkaszinó embere, mások szerint egy reklámcég megbí­zottja, aki eljátssza a bankrob­bantó szerepét, hadd tóduljanak a Fortuna imádói. Ezeket a vá­dakat volt hivatva félresöpörni a tévéközvetítés. S mi több. a kaszinó igazgatója még pótlóla­gos érvet is adott a cáfoláshoz. „Tudják, kérem — mondta —. hány önként jelentkezőnk len­ne, ha csalni akarnánk? Meny­nyien jönnének, akik kétes úton szereztek nagyobb összeget, vagy az adózás elől vonták cl a pénzt és szívesen törvénye­sítenék ezt a mi segítségünkkel, s megköszönnék, ha az a: lát­szat kelne, mintha itt ' nyerték volna.” Hát jó, mondom. Lehetnek szerencsés emberek. De Hogyan sikerült éppen akkor megismé­telni a bravúrt, amikor a tévé kint volt? Ez csak egy módon képzelhető el: Fortuna asszony meghallotta, hogy szerepelhet a. tévében, fodrászhoz rohant, ki­csinosította magát, és időben megjelent. Ki ne szeretne leg­alább egyszer életében a 1came­ra k elé kerülni. Képzelem, milyen tömeg in­dult meg c tévéadás után Bre= genz felé. Mór látom az igaz­gatót, amint kezeit tördelve áll a. kaszinó bejáratánál és re- begí: Jóságos ég, ha ezek H&ind eyy-egy milliót fognak nyerni] Tatár Imre Bejrut környéki „rendcsinálás” A Bejrut környéki palesz­tin táborok körzetében le­zajlott, halálos áldozatokat és sebesülteket követelő fegyveres összetűzésekkel foglalkozott ülésén a palesz­tin ellenállás egyesített pa­rancsnoksága. Az ülésről kiadott közle­mény szerint a parancs­nokság több döntést és in­tézkedést hagyott jóvá a Arany — pénz világgazdaság Alappilléré az USA be­váltási garanciája volt, amely kimondta, hogy bár­mely ország központi bank­ja a nála levő dollárokat 35 dollár unciás árfolyamon be­válthatja az USA központi bankrendszerénél a Federal Reserv Sistem-nél. Ez a be­váltási garancia azt jelentet­te, hogy az USA-dollár egyenértékű lett az arany­nyal. Ez a helyzet természe­tesen csak ideig-óráig volt fenntartható, pontosabban addig, amíg az európai or­szágok gazdaságának helyre- állítása be nem fejeződött. A megnövekedett európai gazdasági potenciállal lehe­tővé vált az USA-ba irányu­ló export gyors növelése. Ez volt az európai dollár-köve­telések egyik forrása. Az Európa felé ömlő dol­lárfolyam másik táplálója az Egyesült Államok gyorsan növekvő tőkekivitele volt. Az európai bankokban fel­halmozódott dollárokat azon­ban nem „illett” beváltani aranyra az Egyesült Államok központi bankjánál. Ezért ezek a dollárok, az európai bankok között kezdték meg * V. I. Lenin: Válogatóit Művek II. kötet, 907. oldal. Szikra Kiadás, Budapest 1919. körforgásukat, al tatában rö­vid lejáratú betétek formá­jában. Ezekből az Európában mozgó dollárokból alakult ki az eúródevtza-piac és megfe­lelően az USA-dollár lett az első euródeviza. Ezt követ­te később a töhbi euródevi­za, az euró-márka, vagy az euró-frank. Volt azonban olyan ország is, amely emlékeztette az Egyesült Államokat beváltá­si ígéretére, és a 60-as évek elején hatalmas összegeket váltott át aranyra, a Federal Reserv Sistem-nél. De Gaul­le- tábornok Franciaországá­ról, illetve a Francia Köz­ponti Bankról van szó. Az Egyesült Államok nem vette jó néven a franciák lépését és ez komoly gazdasági, és politikai problémák forrá­sává vált a két ország kap­csolatában. VÁLTOZÓ ERŐVISZONYOK ♦ A 60-as évek végén a gaz­dasági nehézségek, a vietna­mi háború és egyéb problé­mák jelentősen, rontották az Egyesült Államok világgaz­dasági pozícióit ugyanakkor az európai tőkés országok és Japán világgazdasági jelen­tősége nagy mértékben meg­nőtt Az éleződő pénzügyi ellentétek egyre nyilvánva­lóbbá lelték, hogy a vezető tőkés országok gazdasági erejük tudatéban már nem szégyenlősek és akármelyik pillanatban kérhetik dollár­tartalékaik aranyra való be­váltását. Ezt a katasztrofá­lisnak is nyugodtan nevez­hető lépést előzte meg 1971. decemberében Nixon elnök bejelentése, miszerint a dol­lár aranyra történő beváltá­sát felfüggeszti és egyidejű­leg devalválják a dollárt. A nemzetközi pénzügyi körök­ben eddig szinte félistennek tisztelt dollár evvel bebizo­nyította, hogy nem jobb. sem nem rosszabb a többi vezető tőkés ország nemzeti valutájánál és korántsem egyenlő az arannyal. A dol­lár aranyra történő beváltá­sának felfüggesztése volt az első lépés a Bretton-Woods-i rendszer és a kapitalista vi­lág pénzügyi mechanizmusá­nak teljes csődje felé. MAGAS ARANYÁR Az Egyesült Államok ál­lal vállalt beváltási, kötele­zettség hosszú éveken ke­resztül mesterségesen ala­csony szinten tartotta .. az arany árat a szabad piacún. Ezt egy rövid példával is oe lehet bizonyítani. Ha a sza­bad piaci aranyár reálisan 40 vagy 50 dollár lenne egy unciáért, melyik az a vevő. aki nem inkább az Egyesült Államok központi bankjától vásárol aranyat 35 dolláros áron? Ez persze nem jelenti azt, hogy ezt gyakran meg is tették, de a lehetőség min­denképpen visszanyomta az arany árát 35—36 dolláros szintre. Nixon elnök 1971. decemberi bejelentése olyan volt, mintha egy folyón fel­robbantanák a duzzasztógá­tat. Az arany szabadpiaci ára meredeken felszökött és 1974-ben már megközelítet­te a 200 dollár/unciás szin­tet. Ez persze nem jelenti azt, hogy az arany uncián­kénti reális ara 200 dollár lenne. Nemcsak a nemzetközi, de a hazai közgazdasági sajtó­ban is érdekes vita alakult ki az arany reális árát ille­tően, Vannak, akik száz dol­lár alá, vannak akik száz dollár fölé helyezik az un­ciánkénti arany reális árát. Mindkét álláspont azonban megegyezik abban, hogy az 1920-as évek végén a nem­zeti gazdaságok pénzforgal­mából eltűnt arany fokozato­san kezd kiszorulni a nem­zetközi pénzügyi éleiből is. és habár ez egy igen hosz- szú és összetett folyamat, egykor • bizonnyal cl fogja foglalni megfelelő helyét az emberiség értékrendjében és ......az aranyból a világ né­hány. legnagyobb városának utcáin., . majd illemhelyeket fogunk építeni.” * N yíri Iván helyzet rendezésére. A dön­tések értelmében megala­kult. az ellenállási mozgalom különböző csoportjait egye­sítő közös erő, s megerősí­tették a palesztinai fegyve­res harc parancsnoksága (CLAP) állásait és járőreit, hogy „ellenőrzésük alá von­ják a helyzetet és véget ves­senek a robbanékony hely­zet előidézésen mesterkedő elemek űzőiméinek”­A közlemény végül rámu­tatott: a CLAP kötelékei — csakúgy, mint csütörtökön — pénteken is közbeléptek a fegyveres összetűzések be­szüntetése. és „a biztonságot veszélyezte!ö elemek őrizet­bevétele” érdekében. Az amerikai ENSZ- nagykövet tárgyalásai Andrew Young, az Egye­sült Államok ENSZ-nagykö- vete pénteken este és szom­baton reggel Lzmdonban tár­gyalt Ivor Richarddál a ku­darcba fulladt genfi Rhode- sia-értekezlet brit elnökével és más angol külügyi tiszt­viselőkkel afrikai körútjáról. A megbeszéléseken jelen volt William Schaufele, az afrikai ügyekben illetékes amerikai külügyi államtit­kár, angol részről azonban furcsán hiányzott Anthony Crosland külügyminiszter, jóllehet, eredetileg ő kérte Youngot hogy hazautazóban ismét álljon meg London­ban és tájékoztassa tapaszta­latairól az angol kormányt. Ivor Richard, mint ismere­tes előzőleg Washingtonban tárgyalt az angol—amerikai együttműködés lehetőségei­ről Cyrus Vance külügymi­niszterrel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom