Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-08 / 32. szám
Hétfő esti külpolitikai kommentárunk: Mr. Young diplomatatáskája Andrew Young, az Egyesült Államok új ENSZ- nagykövete — jelentik a hírügynökségek — folytatja afrikai körútját. Utazása több okból is figyelmet <, lemel. Az egyik ok az, hogy a korábbi amerikai kabinet Afrika-politikáját és általában, a harmadik világgal kapcsolatos magatartását Carter kampánybeszédeiben többször bírálta. Mivel más a kampány és más’ í a hétköznapok, gyakorlata, most kell kiderülnie, valóban változik-e' ebben a vonatkozásban Washington kü'Politikája. t 'tér már az új ENSZ-nagykövet személyét is válasznak szánta: Andrew Young ugyanis az amerikai diplomáciatörténet első igazán magas rangú színes bőrű személyisége (talán az egyetlen Ralph Bunche-on kívül, aki a világszervezet főtitkárságán játszott valaha szerepet). A lényeg azonban természetesen az: milyen utasításokat kapott kormányától az új nagykövet? Vannak bizonyos jelek arra, hogy Carter valóban tervez bizonyos változásokat afrikai viszonylatban is. Ennek megnyilvánulásaként könyvelik el a megfigyelők Vance külügyminiszter első sajtóértekezletének Rhodesiával kapcsolatos részét. Vance ekkor félreérthetetlenül kijelentette: Tan Smith rosszul tette, hogy elutasította a brit közvetítőjavaslatot, az úgynevezett Richard-tervet, majd figyelmeztette a telepesrezsimet, ne várjon segítséget Washingtontól uralma megszilárdítására. A nyilatkozat meglehetősen fontos időpontban hangzott el — akkor, amikor a rhodesiai „fehér bástya” jövője az egész fekete kontinens egyik kulcskérdése lett; akkor, amikor Smith a vérfürdő közvetlen kockázatát is vállalva a „belső megoldás” mellett döntött. Ez a „belső megoldás” az ő szóhasználatában azt jelenti: „hagyja békén” a világ a rezsimet s maid Salisbury jelenlegi urai elintézik a dolgot. Méghozzá úgy, hogy az általuk fizetett törzsfőkkel „tárgyalnak. ..” Miután mind világosabbá válik, hogy a Kissin- ger-formula gyakorlatilag Smith kezében hagyta volna az ország kormányrúdját, előbb London, máj l Washington is felismerte, hogy a „fehér bástyák” további támogatása, legalábbis egyértelmű és fenntartás nélküli támogatása, egyszerűen nem járható út többé. Ügy tűnik, Young ezzel a felismeréssel diplsma- tatáskájában indult el első kőrútjára. Csütörtökön népszavazás Egyiptomban Minden eddiginél élesebb hangú, személyes támadást intézett az egyiptomi kormánypárt új főtitkára, Ha- med Mahmud a baloldali párt, a Nemzeti Haladó Párt vezetői és Khaled Mohieddin pártelnök ellen. Egy Fajúmban rendezett politikai gyűlésen Hamed Mahmud kijelentette: „Khaled Mohieddin, aki a forradalom iránti lojalitásra tett esküt, esküjét nem is egyszer megszegte”. A főtitkár szerint az ügyészségi vizsgálatok „megállapították a baloldali vezetők bűnösségét”. A kormánypárt főtitkára első ízben említette, hogy „meg kell vizsgálni” baloldali képviselők parlamenti immunitásának kérdését. A jobboldali parlamenti ellenzék vezetője, Musztaja Kamel Murad vasárnap üzenetet intézett pártja — a Liberális Párt — nevében Szadat elnökhöz, s ebben támogatásáról biztosította az elnököt. Az egyiptomi belügyminisztérium hétfőn bejelentette, hogy megtörténtek az előkészületek a csütörtöki népszavazásra. A népszavazás mond igent a Szadat elnök múlt heti beszédében bejelentett — zavargásellenes és vagyonkorlátozó — intézkedésekre. A nemzetgyűlés gazdasági bizottsága jóváhagyta a kormány által tervezett fejlesztési kötvények kibocsátását. A bizottság javaslata szerint 200 millió dollár értékű kötvényt adnak ki. s ezeket külföldi állampolgár is megvásárolhatja. A kötvények mindenkori névértéke alapján évi hétszázalékos kölcsönt fizetnek a tulajdonosoknak. Hétfőn Al-Kaisszuni gazdasági ügyekért felelős miniszterelnök-helyettes hosszú tanácskozást folytatott Hermann Eilts kairói amerikai nagykövettel annak az 500 milliós amerikai hitelnek a részleteiről, amelyet a Car- ter-adminisztráció szavazott meg Egyiptomnak. (MTI) Young Nairobiból Nigériába érkezett Andrew Young, az Egyesült Államok ENSZ-nagyKö- vete hétfőn Nairobiba érkezett, ahol rövid tárgyalást folytatott Munyua Waiyaki, kenyai külügymmiszerreL Az amerikai diplomata még aznap továbbutazik afrikai kőrútjának következő állomására. Nigériába. Young vasárnap fejezte be négynapos tanzániai tárgyalásait, amelyeken a központi téma a rhodesiai helyzet volt. Nyerere tanzániai elnök, akivel Young elutazása előtt már másodízben tárgyalt, felszólította az Egyesült Államokat, hogy a Rhodesia elleni szankciók szigorításával gyakoroljon nyomást a Smith-rezsimre. A tanzániai elnök vasárnap esti sajtó- konferenciáján hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államoknak nem Nagy-Britanhia szerepét kell játszania a rhodesiai helyzet rendezésében. Nagy-Britannia Rhodesia forma szerinti gyarmattartója, szerepe ebből adódóan sajátos. Az Egyesült Államoknak — Nyerere szerint inkább segítenie kell Nagy- Britanniát és a zimbabwei nemzeti felszabadító mozgalmat a megegyezés elérésében. A kultúrpolitika és a művészetek felelőssége 1 •• •• közös Akfívaiilés Egerben (Folytatás az 1. oldalról) Trojan Marian Jozef grafikus a művészet hétköznapjairól beszélt, s mint mondta, kevesebb kiállítást kell rendezni ugyan de több találkozást a közönséggel, a munkásokkal. Gyurkó Géza, a Népújság helyettes főszerkesztője a provincializmus veszélyeire Napjaink vil&gforradalmi folyamatának egyik jellemzője, hogy a gyarmati iga alól nemrég felszabadult ún. fejlődő országok jelentősége növekszik. A szocialista világrendszer országaival az ENSZ-ben és más nemzetközi fórumokon döntő többséget alkotnak. A csaknem száz fejlődő ország a föld területének mintegy felét foglalja el. bennük él a világ lakosságának 70 százaléka. Birtokukban tartják a nyersanyagkincsek és energiatartalékok többségét. Mégis ezek az országok a legszegényebbek, a legelmaradottabbak. Gazdaságuk ugyanis még ma is igen nagy részben az ipari hatalmak piaci expanzió- j áriak és tőkebefektetéseinek területe. A tőkés világot sújtó mély gazdasági válság pedig még tovább fokozta el- nyómorodásukat. A nemzeti felszabadító és szociális harc Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országaiban különböző szinteken tart, s a legkülönfélébb formákban, és a legkülönbözőbb körülmények között folyik. Különféle, nemegyszer ellentétes politikai erők vesznek részt benne a barikád azonos oldalán. Sokfélék az országok fs hagyományaik, tarkák és etnikai és szociális viszonyok, különböző a társadalmi-gazdasági berendezkedés, eltérő a munkásosztály és a nemzeti burzsoázia fejlettségi szintje. Mégis minden függetlenné vált ország szembekerül az imperialista gazdasági és politikai befolyás, teljes felszámolásának, az egyenjogú helyzet kivívásának és elavult társadalmi-gazdasági viszonyok felszámolásának feladatával. Korunk fő forradalmi erői 3« Az imperialistaellenes nemzeti felszabadító mozgalom A soron levő feladatok közül napjainkban alapvető a gazdaság; függetlenségért vívott harc. Az imperializmus ugyanis az új politikai helyzettel, a megváltozott erőviszonyokkal számolva új típusú függőségi rendszerre törekszik. Céljai a következők: bevonni a fejlődő világban bőven rendelkezésre álló termelési tényezőket a tőke újratermelési folyamatába, vagyis olcsó munkaerő- forrásokhoz és egyéb előnyökhöz jutni, feltárni a fejlődő világban rejlő potenciális, gigantikus piaci lehetőségeket, ugyanakkor megőrizni a fejlett tőkés országok műszaki-tudományos monopóliumát, kiépíteni a gazdasági függőség új rendszerének megfelelő típusú politikai struktúrát, amelyben vezető szerepet a nemzeti burzsoázia képviselői és a reakciós politikai erők játszanak. A fejlődő országok gazdasági függetlenségének és társadalmi felemelkedésének legfontosabb feltétele a kulturális és strukturális elmaradottság felszámolása. Azokat a termelőágakat kell fejleszteni. amelyek megalapozhatják ezen országok -önálló fejlődését. Különösen fontos a földreform végrehajtása, az éhezés, a rosszultápláltság megszüntetése. Az ipar fejlesztése kulcskérdés. Az önálló gazdasági fejlődés útja elképzelhetetlen szocialista világrendszerrel való együttműködés nélkül. A szocialista országok egy része maga is végigjárta azt az utat, amely az imperialistaellenes nemzeti felszabadító harctól a szocialista forradalom megvívásáig vezet. A szocialista közösség országai a fejlődő világnak mindig felbecsülhetetlen segítségét nyújtottak a politikai függetlenségért vívott harcban, az egyenjogú gazdasági együttműködésben. Ezek a kapcsolatok a stabilitásra, a tervszerűségre, a kölcsönös előnyökre és segítségre épülnek. Ma már hazánk is képes olyan munkamegosztás kiépítésére a gazdasági függetlenségért küzdő fejlődő országokkal, amely kedvező feltételeket teremt a partnerek termelőerőinek és társadalmi struktúrájának harmonikus fejlesztéséhez. Szolidaritással, elkötelezettséggel kísérjük azokat a törekvéseket, amelyek a fejlődő országok fel- emelkedését célozzák. Erőnkhöz mérten részt kívánunk venni a jövőben is abban a demokratikus munkamegosztásban, amely a világ népeinek érdekeit szolgálja, s arra irányul, hogy leküzdje a szegénységet. a kiszolgáltatottságot, a nyomort és a gyengénfejlettséget a volt gyarmati országokban. A fejlődő országok politikai haladására a legnagyobb veszélyt a burzsoá nacionalizmus jelenti. Ha az egyébként egészséges nemzeti érméseket, amelyeket évszázadokon át a gyarmatosítók elleni jogos gyűlölet táplált,« a kispolgári reakciós és búr- í zsoá erők kisajátítják, a maguk céljaira alkalmazzák, az nacionalizmussá fajul, s elzárkózáshoz, kizárólagossághoz, szeparatizmushoz, messianizmushoz vezet. Ez táplálja a szocialista országokkal szembeni bizalmatlanságot, az imperializmus elleni harc lebecsülését, azt a törekvést, hogy az osztályharcot megkerülve a világot „szegényekre és gazdagokra” osszák. Ez pedig a néptömegek alapvető jogainak tagadásához, létérdekeinek figyelmen kívül hagyásához vezet. Hogy kinek használ ez. arra Pham Van Dong, a Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterelnöke mutatott rá az el nem kötelezett országok tavaly augusztusban megtartott colombói ' csúcsértekezletén: „A fejlődő országoknak gazán áni bajaikért' csakis a tőkés nagyhatalmak — köztük a tegnapi gyarmatosítók — o felelősek, csakis és egyedül az imperializmus, a neokcüo- nializmus az, amely ellenállást fejt ki a fejlődő országok gazdasági felszabadító küzdelmével szemben. Ne feledjük. hogy a szocializmus volt az, amely megtörte az imperializmus világméretű gazdasági és politikai egyeduralmát és a lehetőségekhez képest növekvő támogatást nyújt a harmadik világnak. Logikus: az el nem kötelezett országoknak az az érdekük, hogy fejlesszék kapcsolataikat a szocialista országokkal.” A szocialista világrend- szer, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom továbbra is harcot folytat valamennyi ország, s elsősorban a kevésbé fejlett országok gazdasági és társadalmi fejlődéséhez szükséges, feltételek biztosításáért, , olyan széles körű nemzetközi együttműködés megszervezéséért, amely elősegíti a fejlődő államok népeinek saját erőfeszítéseit a közöttük és a fejlett országok közötti különbségek felszámolásáért, minden államnak a korszerű tudomány és a technika vívmányaihoz való hozzájárulásáért, a nyersanyagok a mezőgazdasági termények árai, valamint az ipari termékek árai közötti igazságos 1 arány kialakításáért, a kereskedelmi kapcsolatok mindenfajta mesterséges korlátozás, hátrányos megkülönböztetés nélküli széles körű fejlesztéséért. Tudjuk és hisszük, hogy mindez nemcsak az ő alapvető t érdekeit szolgálja, hanem előrelepdíti a világforradalmi folyamatot. új erőket sorakoztat fel abban a történelmi harcban, amely a kapitalizmus és az előretörő szocializmus között folyik, s amelyben — nem kétséges — a szocializmus világáé lesz a végső győzelem. Molát Ferenc hívta fel a figyelmet. — A vidék fogalma is változik — mondotta. — Ma már nemcsak Buda- dapesten születnek nagyi művek, rangos alkotások, hanem a főváros határain túl is. A megyei lapok több mint egymillió példányban jelennek meg tévéstúdiót kapott Szeged. Pécs, majd bizonyái'a Miskolc következik. Arról is meditált, hogy talán kevés a megyében élő művész. De nem feltétlenül a számarány a legfontosabb! Egy politikai atmoszféra, egy vezetési koncepció képes olyan szellemet teremteni, amely vonzóvá tesz egy területet, egy megyét. Borics László megyéi főépítész az építészet és a képzőművészet kapcsolatáról, az új lakótelepek esetében e kapcsolatok hiányáról beszélt. — Nem vagyok művész, de a szépet szeretem — kezdte hozzászólását Schmidt Rezső, az egri városi párt- bizottság első titkára, aki ugyancsak megfogalmazta az igényt: a mostoha körülmények ellenére gyorsítani kell Egerben a művészeti élet kibontakoztatását. Eger ma már ipari városnak tekinthető, ezért kell megteremteni a, művészeti élet rangját is. Moldtoay Győző újságíró a más megyékkel kialakítandó kapcsolatokról beszélt. A felszólalásokra Berecz- ki Lóránd válaszolt, majd dr. Sipos István köszönte meg a résztvevők figyelmét, aktivitását. Az aktívaülés tanulsága röviden így summázható: a kultúrpolitika nem hoz létre műveket. de megteremti á lehetőséget arra, hogy művek szülessenek. Éppen ezért a kultúrpolitika: és a művészetek felelőssége közös. Az alkotóműhelyeknek pedig jobban kell figyelniük, kohéziót teremtve hatniuk egymás munkájára. Márkusz László Február 18-án megnyílik az EGRI LAKBERENDEZÉSI ÁRUHÁZ — Autóbusz-pályaudvarnál — i i Tompa Bcláné hevesi népművész Király Róbert szobrászművész (Fotó: Tóth Gizella)
