Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-08 / 32. szám

I Többet tenni és mindenkinek 1 Csepel kezdeményező hangja eljutott me­gyénkbe is. Az elmúlt heten több ipari és mezőgazdasági üzemünk csatlakozott a cse­peliek felhívásához, tett munkavállalásokat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére. A Thorez Bánya­üzem, az egri Finomszerelvénygyár, az Egri Dohányygár, a Mátravidékj Fémművek szo­cialista kollektívái munkásgyűléseken vitat­ták meg termelést segítő felajánlásukat.' Az andornaktályai Egervölgye Tsz-ben a kom­munisták a beszámoló taggyűlésükön fogal­mazták meg vállaiatásukat a Tárná mente Egyesült Termelőszövetkezet — 12 szocialis­ta brigádjára támaszkodva — minden dol­gozójával részt vesz a történelmi évfordulóra meghirdetett munkaversenyben. Az egri Fi­nomszerelvénygyár 63-as üzemében — la­punkban is beszámoltunk róla — a Lenin nevét viselő szocialista brigád elsőnek csat­lakozott a gyárban a csepeliek felhívásához. A Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál 38 szocialista brigád tett vál­lalást. És egyre érkeznek az űjabb és újabb hírek a készülődésről. Üzemrészek, szocialista és mjunkabrigádok fogalmazzák a vállalásukat, kiemelkedő munkasikerekkel akarják kö­szöntem november 7-ét, barátunk, a szovjet nép nemzeti ünnepét. Sajátságosak ezek az ünnepi vállalások: Velük és általuk ünnepelünk, ugyanakkor velük és általuk, ám magunknak teremtünk gazdagabb életet Szükség is van rá, jókor érkezik a dolgo­zó kollektívák támogatása, szocialista köte­lezettségvállalása. Ismertek az elmúlt év eredményei, tapasztalatai, amelyekből egy­értelműen kiderül: gazdasági fejlődésünk fő tendenciái megfelelnek a gazdaságpolitikai céljainknak, alapvetően jó irányba hala­dunk, a növekedés üteme azonban lassú, nem érte el a vártat, a tervezetett. Az ország gaz­dasági terhei, gondjai — ha nem is nagy mértékben — tovább növekedtek, a világ- gazdaságban végbemenő folyamatok, ténye­zők nem alakulnak számunkra sem kedve­zően. Mindezekből következik, hogy az 1977- ben előttünk álló feladatok megoldásának feltételei némileg kedvezőtlenebbek, mint amellyel az ötéves tervünk készítésekor szá­molt az ország. Sok minden nem rajtunk múlott, hogy ott tar­tunk, ahol tartunk, de elsősorban rajtunk múlik, tőlünk függ, további előrehaladásunk a 77-es év célkitűzéseinek megvalósítása. Az előrelépésre képesek vagyunk szűkebb ha­zánkban. Hevesben is, hiszen a brigádérte­kezlettől, a megyei pártbizottság üléséig, minden munkahelyen elhangzott már: nem­csak annak elvégzésére vagyunk képesek, amelyet eddig és így végeztünk, erőnk, lehe­tőségünk és hozzáértésünk is nagyobb an­nál, mint amit eddig a gyarapodás, a gyor­sabb előrehaladás ássóteálátába állítottunk. Többét ketl tennünk és többre is vagyunk képesek — ezek fogalmazódnak meg ki­mondatlanul is á mostani münkafelajánlá- sokban. vállalásokban, érintsék bár azok a munkafolyamat, a szakma bármely terüle­tét. Többét tenni — és mindenkinek! Legyen mindenki ügye a munka minden területén és folyamatában a gazdasági előrehaladá­sunk segítése. Teremtsük meg a cselekvő összhangot az anyagi-műszaki lehetősége­ink, a szellemi erőforrások és a teljesítőké­pesség között. Azt kell megértenie minden­kinek, hogy gondunk nem lehet csak a veze­tés gondja, mint ahogy a siker sem csak az övé. Azt kell tudnia mindenkinek, hogy a legkisebb tettek is számítanak és a .mérleg serpenyőjében az ő jó, vagy több, rossz, vágy kevesebb munkája is megszabja hol áll meg a mutató. A mérleg pedig ott van mindenhol, minden munkahelyen,’ egész éle­tünkben. Mindenki, minden területén a mun­kának, az életnek tehet azért, hogy erőforrá­sainkat. lehetőségeinket az eddiginél jobban használjuk ki, hogy munkánkat jobban ka­matoztassuk. Itt van például a takarékosság. Mennyit beszélünk róla, hányszor elhangzott szóban és írásban: társadalmi méretekben ki kell bontakoztatni az ésszerű takarékosságit, a munkaerővel, az anyaggal, az energiával. Társadalmi méretekben, tehát mindannyi­unknak. ha úgy tetszik, az egész országnak. Nemcsak az Országos Tervhivatal elnöké­nek, a- pénzintézetek vezetőinek, a kormány­nak kell jobban megfognia a garast, ha­nem a háziasszonynak éppen úgy, — égve hagyott villany, csepegő vízcsap! —, mint a művezetőnek, — álló, vagy éppen üresen járó gépek, csellengő, ásítozó emberek! —,. vagy az igazgatónak és a miniszternek, aki új berendezésekért „balhézik” és a meglevő sincs még megfelelően sem ki­használva. És az ásítozó ügyfélfogadónak is, aki legalább azért igyekezhetne, mert ügyfele „munkából, munkaidőben” lóg, ügyintézés végett. Két szóval: mindenkinek és mindenhol! 1977. évi tervünk a reálbér 2,3 százalékos,- és a reáljövedelem 3,5—4 százalékos növeke­dését írja elő. Ez úgy következik be, hogy a lakosság égy főre jutó nominal jövedelme 7,5 —8, az egy munkás-alkalmazott keresőre ju­tó nominál bér 6,4—6,9-százalékkal, a fogyasz- j tói árszínvonal pedig 3,8—4 százalékkal nö­vekszik. Nagyon szigorúak ezek a számok és minden munkahelyen, beosztásban terv­szerű, fegyelmezett munkát, a helyi tarta­lékok feltárását és a gazdálkodás szolgála­tába való állítását követelik meg, különben ...Különben a számok „megsértődnek”, megváltoztatják küllemüket és ez még nem volna baj, de ami a számok mögött van,: az sem tudja megtartani eredeti alakját. S ez már baj lenne. Napjainkban fokozott jelentősége van a kommunisták példamutatásának. Nemcsak a máért, hanem a közelebbi és a távolabbi holnapért is tesznek akkor, amikor ismerte­tik elveinket, céljainkat, amikor azt hang­súlyozzák: a döntő a munka, a tisztességte­vés. a cselekvés. Es nemcsak a szavak em­berei ők, hanem a tetteké is. Ott vannak a munkaverseny-vállalók között és ott lesznek a teljesítők között is. Példamutatásuk vonzó és követésre talál. Több mint három évtized van mögöttünk, szocializmust építő hazánkban. Éltünk már kevésbé gonddal terhes napokat és éltünk nehezebbeket is. A szocializmus építésében óriási feladatokat oldott meg népünk és nem kevés nehézséget küzdött le. Németh Ká­roly, a Központi Bizottság titkára írja: „Ha csak a legutóbbi két évtizedre tekintünk is vissza, mindenki tudja, hogy pártunk és kormányunk teljesítette a nép szolgálatában vállalt feladatait Népünk becsüli, nagyra értékeli a közös munkával Isiért eredménye­ket. támogatja a fejlett szocialista társada­lom építésére irányuló törekvéseinket, ame­lyért érdemes odaadással, becsülettel dol­gozni. Népgazdaságunk, társadalmunk ren­delkezik a további fejlődés szilárd alapjai­val. Ha mindenki maradéktalanul megteszi azt, ami kötelessége és felelőssége, sikerrel megoldjuk feladatainkat”. Odaadással, becsülettel dolgozni... ha mindenki maradéktalanul megteszi, ami kö­telessége és felelőssége! Csepel munkásai­nak hívó szavát követve, ezt teszik megyénk munkásai, szövetkezeteink tagjai, az alkal­mazottak, a dolgozók tömegei, akik több és jobb munkával köszöntik a Nagy Októbert, és segítik célkitűzéseink megvalósulását. Papp János Csapajev A LEGENDÁK, mondák, népmesék hőseinek általá­ban nincsenek életrajzi ada­tai, Erős János, Fanyüvő és társaik születésnapját, éle­tének hiteles epizódjait nem jegyzi a történelem. Száza­dunk legendahőseivél már valahogy más a helyzet, tetteiket immár nem csupán, a népi képzelet, de a histo­rikusok tolla is feljegyezte, s nem annyira a nép ajkán, mint inkább a kialakuló tö- .megközlési eszközök útján terjedt hírük. A hős vitéz, akinek neve fogalommá vált immár majd hat évtizede, Vaszilij Iva- novics Csapajev, a polgár­háború vörös paraszt-tábor­noka. Most lenne 90 éves. Életrajza nem dúskál gazdag fordulatokban, a cári Orosz­ország elnyomorított sorsú parasztjainak, munkásainak milliói hasonló utat jártak be, mint ő. A különbség ta­lán az, hogy Csapajev kö­zönségesen is heroikus sorsa, nagyszerű, s egyben egysze­rű figurája krónikásra ta­lált harcostársa, Dmitrij Furmanov személyében, aki könyvet írt róla. Szigorúan tárgyilagos tollal rajzolta meg az igazságkereső parasz­tot, akiben egyesült a kato­nai zsenialitás, az ösztönös szónoki tehetség az akkori orosz földművesekre jellem- jső gyanakvással, babonaság- fiai sőt'időnként még a na­gyotmondással is. Furmanov, akit komisszárként állítottak a partizánból lett parancs­nok mellé, a tudatos, művelt kommunista szemével te­kintett hősére, s dokumen­tumregényben így alkotott róla hitelesen meggyőző fi­gurát. „Gyermekkoromra álig emlékszem — mesélte életét Csapajev —, de hát mire is emlékezzem. Elértem kilen­cedik évemet, odaadtak bé­resnek, egész életemet ide­gen emberek szolgálatában töltöttem... Tanultam a bol­tosságot, tudni kell ám ott lopni, de ez sehogy sem ment, a csalás sehogy sem ment össze a természetem­mel. .. Azért vagyok én most ennyire dühös a kupe- cekre. mert keresztüllátok a nyavalyásokon; ebben már én Leninnél is jobb szocia­lista leszek, mert valameny- nyi kupecet gyakorlatból is­merem, és biztosan határo­zottan állítom, hogy ezektől a bitangoktól el kell min­dent venni, fel kell osztani mindenüket, amijük van.” A boltossegédből kintornás lett, majd ismét földműves, s aztán katona. A világhá­borúban vitézségéért négy alkalommal kapta meg a György-keresztet. de igazság- szeretete, becsületessége miatt sokra nem vihette a cári ármádiában. Olvasni, is a lövészárokban tanult meg, s a könyvek, a betű világa új tereket tárt ki előtte. „Ol­vastam én Csurkin atamán- ról, Razinról, Jemelka Pu- gacsivról (a parasztlázadások vezéré Oroszországban. A szerk.) Jermákról. szereztem egy könyvet Hannibálról, az­tán az olasz Garibaldiról, de még magáról Napóleonról is. Tudja, az olyan embereket szeretem legjobban, akik jól tudnak hadakozni, s ha kell, magukat sem sajnálják.” 1917‘BEN végül úgy, mint a : parasztkatonák tízezrei, Csapajev eljutott a bolsevi­kekhez, belépett a kommu­nista pártba. Osztagokat szervezett, csapatai hamaro­san dandárrá nőttek. Harcolt a Csehszlovák Légió, a fe­hérkozákok és Kolcsak ad­mirális csapatai ellen — mindig a vörös katonák előtt járva, kivont kardjával mu­tatva a támadás1 irányát har­cosainak, úgy, ahogy a róla készült film képeiről em­lékszünk nagybajúszú figurá­jára. .. Hőstetteiért 1919. jú­liusában megkapta a fiatal szovjet állam legnagyobb HOtOaópek Jászberénytől A jászberényi Hűtőgépgyár jászárokszállási hűtő- és klimatikai gyáregységében új termék- kel, a — Tyler-licenc alapján gyártott — konténeres önkiszolgáló hűtőkamrával bővítet­ték a termékválasztékot. Nagy mennyiségben készül a hazai és exportcélokat szolgáló Tisza—2, mélyhűtöpült és -vitrin. A jászberényi gyárban nagy sorozatban készítik a Bosch-rendszerű háztartási hűtőszek­rényeket. Ezekből a hazai piac mellett szocialista országokba 25 ezer, a tőkés piacra pe­dig 75 ezer darabot szállítanak. Képünkön: készül a Bosch háztartási hűtőszekrény a jász­berényi gyár új üzemcsarnokában. (MTI fotó — Bajkor József) Csányi változások — Van-e Vileda-kendö~ jük? Az eladó térül-fordul. az­tán babos kartont, egyszínű perkált dob a pultra. Te­hát fogalma sincs mi fán terem a Vileda, ez a nedv­szívó, kitűnő műanyaga Ilyesféle fogadtatásra tavaly tott a csanyi boltokban. Most azonban mintha más szelek fújdogálnának. Bő­vült a választék, gyarapszik az eladók szakértelme. * — A fogyasztási szövet­kezetek egyesülése többi között ilyesféle jóval is szolgált községünknek — jegyzi meg . találkozásunk alkalmával Szilasi József tanácselnök. — De ez még csak az egyik jó! Legalább ennyire fontos, hogy az egyébként szűk raktárak, üzletek megszabadulnak ren­geteg bóvlitól, arni évek hosszú során összegyülem- lett. A divatjamúlt cikkek mennek kiárusításra, s jön helyettük az új... kitüntetését, a Vörös Zászló Rendet. A Csapajev-legenda kialakulásáról így irt a hős tetteinek krónikása, a ko­misszár: „Ha az ember el­gondolkozik azon, vajon volt-e Csapajevnek valami­lyen Különleges, „emberfelet­ti” tulajdonsága, amely di­csőséget szerzett volna neki, hamar rájön, hogy valójá­ban hétköznapi * ember volt, akiből nem egy értékes tu­lajdonság teljesen hiányzott. Meglevő jó tulajdonságai azonban frissek és határo­zottak voltak... CSAPAJEV nagy hírnevét nem annyira hőstetteinek, mint inkább az öt körülvevő emberek csodálatának kö­szönheti. Ezzel egyáltalában; nem akarjuk csökkenteni Csapajev szerepét a polgár- háborúban. Mégsem árt meg­jegyezni, hogy a hősök neve körül mindig több a legenda, mint a történelmi valóság... Sokan voltak nála bátrab­bak, 6Őt okosabbak és tehet­ségesebbek a csapategységek irányításában, voltak politi­kailag is öntudatosabbak, de ezeknek a nevét már réges- rég "elfelejtették. Az ő neve viszont él és még sokáig élni fog a nép ajkán, mert tős­gyökeres fia volt osztályá­nak. és bámulatosan egyesí­tette magában mindazt, ami társai jellemében szétszórtan jelentkezett (KS) így február első napjai­ban viszketni kezd már a híres csányi dinnyések te­nyere is! Fognák a szerszá­mot, hogy munkához lássa­nak. Mennek is rövidesen, a szélrózsa minden irányá­ba. • H<?gy létszámuk mennyire taksálható? v,,Nem " ‘iiáfey<tn fogyatkoznak. Mint a falu­ban mondották, legalább 280 család kerekedik fel rövidesen, s legtöbbjük az idén is Heves nagyközség­nek irányítja a szekérrudat Természetesen a szerződé­sek időközben megköttet­tek. Mindenütt termelőszö­vetkezet, állami gazdaság biztosítja á termelés lehető legjobb körülményeit, alap­feltételeit. Keresmény dolgában per­sze a dinnyénél éppen úgy nem lehet biztosra menni, mint bármely más növény­nél. Beleszól az időjárás. Meg aztán a talajadottsá­gok sem egyformák. Ezért különböző a részesedési szá­zalék a más-más tájra in­dulók esetében. Hevesen 35 százalék is jó jövedelmet ígér kedvező viszonyok kö­zött. Gyengébb földet bir­tokló gazdaságoknál azon­ban az 50 százalékot is el­éri a szerződésbe foglalt bevételi rész. Kedvez.6 hírrel fogadtak bennünket a kultúra bará­tai. Annyi év után végre felújítják a község művelő­dési otthonát. A Heves me­gyei Tanács beruházási osz­tálya áprilisra ígérte a ter­veket, utána rögtön indul­hat a munka. Honnan a pénz? A me­gye 800 ezer forinttal támo­gatja a csányiak ügyét, s legalább ilyen értékű tár­sadalmi munkával kívánják előbbre vinni a dolgot az itt lakók. A felújítás előre­láthatólag eltart 1978 őszé­ig az avatást a Nagy Ok­tóberi Forradalom évfordu­lójára tervezik a helyi szer­vek. Ha már a művelődésnél tartunk, jegyezzük fel: az általános iskola szintén igényli a tatarozást. Főleg a tetőszerkezettel vannak ba­jok. A községnek van rá 450 ezer forintja, így min­den valószínűség szerint eb­ben az évben elvégzik ezt a munkai. Faluból jövet töltés szegé­lyezi az utat, mögötte pedig . hatalmas tó vize csillog. Az állami gazdaság tárolja itt az öntözéshez szükséges csa­padékot, patakvizet, lefo­lyást. S igencsak örülnek e halászpa'radicsomnak a Gyöír . gyösi Horgász Egyesület tag­jai, '. jógák van a’, tafölórá.*** A sporthorgászok azonban nem csupán a lehetőségnek örülnek, nemcsak a pilla­natnyi sikerrel törődnek, ha­nem gondolnak a jövendőre is. Ezért telepítettek tavaly 60 ezer forint értékű ivadé kot a tó vizébe, s bízták fel­ügyeletét Margit Lajos bá­csira. Az öreg el is látja tisztét becsülettel, őrzi a meder tisztaságát, óvja a nemes halállományt az igencsak erre kószáló orvhalászoktól. Betértünk csányi utunk al­kalmával a Búzakalász Ter­melőszövetkezetbe is!. Zár­számadás előtt állottak, s nagy reményt nem tápláltak a vezetők. Szerencsére a tag­ságot időben tájékoztatták a fejleményekről, az időjárás szeszélyességét maguk érzé­kelték, így különösebb meg­lepetés senkit nem ér, ami­kor meghallgatja Tóth Pé­ter beszámolóját. Néhány hónapja kitűnő ál­lattenyésztő érkezett a gaz­daságba akiről viszont leg­alább annyit beszélnek most, mint az esztendő lezárásá­ról. Kádár János a gyöngyösi főiskola tanári állását hagy­ta ott Csányért, s legköze­lebbi gondja, hogy a száryás' marha-állomáyt feljavítsa. Különösen az 1975-ben meg­fogalmazott fejlesztési terv teljesítése érdekli á vezető­séget. Akkor tehenenként 2580 liter volt a tej fejési átlaga, amit ebben az eszten­dőben 2850 literre szeretné­nek növelni. Ha ez bevág, s mellette a juhászatot is si­kerül megfelelő szinten tar­tani. év végén mindenki kezet szoríthat az új állat- tenyésztőnek. ..! (moldvay) JfWWBjQ, 1977. február 8., Kcaa * ♦ « i l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom