Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-17 / 40. szám

Tervek és lehetőségek * Ésszerű arányokat a termelők és nem termelők között Két év fejlesztő munkájának eredménye Zsűri előtt a bervai robotok Munka közben az ipari robot (Fotó: Szántó György) 1 A népújság FEBRUAR 6*1 SZAMÁBAN megjelent „Ha van akkor legyen” cí­mű írás témája egyik leg­nagyobb gondunk, a mun­kaerő. Figyelemre méltó megjegyzései késztettek ben­nünket is a hozzászólásra. Gazdaságpolitikánkat évek óta úgy irányítjuk hogy a vállalaton belüli létszám minél nagyobb arányban a produktív, a termelő tevé­kenységre legyen átcsoporto­sítva Az összlétszámúnk 53,5 százaléka kizárólag a gyárt- mánytermeléssel foglalkozik; kitűzött céljainknak megfe­lelően az elmúlt három év alatt jelentősen csökkentet­tük a nem fizikai dolgozók számát. A nem fizikai mun­kakörben dolgozók tavalyi átlagos állományi létszáma 543 volt, a jelenlegi létszám 530. Nézzük meg ezt orszá­gos összehasonlításban: a száz fizikai dolgozóra jutó, nem fizikaiak száma a fém­tömegcikk-iparban átlagosan 30, ezzel szemben vállala­tunknál csupán 17. Az 530- ból 180 közvetlen termelés- irányítással foglalkozik, mint főművezető, művezető. Ez a termelésirányító létszám fel­tétlenül szükséges a zavar­talan üzemmenethez a ter­melő munkások folyamatos munkával való ellátásához. Az igazgatási, forgalmi, áruforgalmi, számviteli és egyéb ügyviteli munkával foglalkoztatottak száma 253 vállalatunknál. Ennek a lét­számnak ilyen szintre való csökkentését az utóbbi évek­ben végrehajtott belső szer­vezésekkel értük el úgy, hogy megszüntettük a pár­huzamos munkavégzést. AZ ADMINISZTRÁCIÓS MUNKA csökkentése, haté­konyságának növelése érde­kében. tovább növeljük az ügyvitel gépesítését, ötödik ötéves tervünkben szerepel a számítástechnika vállalati al­kalmazása, s ez ‘ermészete- sen az adminisztrációs mun­ka racionalizálását is ered­ményezi. Az alkalmazotti létszám optimális kialakítá­sára egyébként az e mun­katerületeken végzett leter­helés-vizsgálatokkal és új létszámnormák kidolgozásá­val is törekszünk. Vállalatunk tubusokat, do­bozokat, koronadugót tehát fémtömegcikkeket gyártó vál­lalat. A nagy teljesítményű gépsoroknak nagy a szer­számigényük. Gyakori véle­mény — s ez fogalmazódott meg az említett cikkben is —, hogy a szerszámgyár­tással foglalkoztatottak im­produktív dolgozók. A ná­lunk e területen tevékeny­kedő 261 dolgozó nem tudja jelenleg kielégíteni szer­számmal. készülékekkel a termelő üzemeket ezért kénytelenek vagyunk koope­rációban is készíttetni szer­számokat. Terveink szerint e szűk keresztmetszetet nagy teljesítményű, NC-vezérlésű Ezerszámgyártó gépek beszer­zésével oldjuk fel. Termékeink szerszámigé­nyessége egyébként elsősor­ban a tőkés exportra gyár­tott cikkeknél igen nagy, ezért ezt a létszámot a jö­vőben még tovább kell nö­velnünk. A munkaerőhely­zet. a termelők és nem ter­melők arányának megítélé­sénél úgy érezzük, ezeket a szempontokat feltétlenül fi­gyelembe kell venni. A mintegy 500 millió fo­rint . értékű gépparkunk karbantartásával, felújításá­val 426 dolgozó foglalkozik. Vállalatunk a közgazdasági szabályozók által meghatá­rozott fejlesztések figyelem­be vételével a fenntartási . munkák gépesítését és kor­szerűsítését. a termelőüzemi géppark fejlesztése mellett háttérbe szorította, s ezért már pillanatnyilag is adód­nak olyan veszteségeink, amelyek a termelő berende­zések hibáiból következnek be, s a javítások elhúzódá­sa miatt fokozatosan növe­kednek. TERMELÖBERENDEZÉSE- INK ÉRTÉKE, az elmúlt években átlagosan 3,5 száza­lékkal nőtt, de rohamosan emelkedett az úgynevezett „nullára futott” berendezé­sek száma is. Míg ezeknek a gépeknek az eredeti érté­ke 1972 végén 16 millió fo­rint volt, tavaly már elérte a 97 milliót, 1977-ben pedig várhatóan meghaladja a 120 milliót E tények indokolttá teszik, megkövetelik az üzemfenntartással foglalkoz­tatottak ilyen arányát. Fémtömegcikk-gyártásról lévén szó igen nagy a gyártmányaink anyagigénye: a termelési értéknek 59,5 százaléka. Területi szétta­goltságunk miatt sokan fog­lalkoznak szállítással, anyag- mozgatással. E létszám csök­kentése érdekében vezetjük be a jövőben a konténeres szállítást és új, korszerű anyagmozgató gépeket is vásárolunk. Vállalatunknál jelenleg az anyagraktárak igen szétszórtan helyezked­nek el. Raktárfejlesztési ter­vünk megvalósítása során korszerű anyagmozgató gé­pekkel ellátott raktárakat alakítunk ki. ahol kevesebb lesz a nehéz fizikai munka, a felszabaduló létszámot pe­dig átcsoportosíthatjuk a ter­melő üzemekbe. A GYÁRTMÁNYOK MI­NŐSÉGÉNEK ellenőrzését önálló műszaki ellenőrzési szervezet végzi. Az itt fog­lalkoztatott dolgozókat sem tekinthetjük improduktívak­nak, mert a mérés és mi­nősítés a termelés nélkülöz­hetetlen része hiszen csak jó minőségű terméket érté­A KÖZVÉLEMÉNY FO­GALMA mintha alig szorul­na magyarázatra: egyszerű­en a „köz” véleménye és kész. Ám mégsem ilyen egy­szerű a dolog. Felbukkaná­saiban ellentétes természe­tet és jelentéseket mutathat. A közvélemény lehet „úr”: szűkebb közösségekből jd- üldözhet egyéneket (mert azok nem azonosultak szo­kásaival és erkölcsével), íté­lethozatalánál megkemé­nyítheti az elfogulatlan bí­rák szívét, megbuktathat közéleti személyiségeket, le­mondathat politikusokat, in­tézkedések gyakorlati haté­konyságát fúrhatja meg. Passzív is maradhat: közöm­bösséget tettethet fontosabb, vagy kevésbé fontos társa­dalmi ügyekben: De válhat visszaélés tárgyává is eköz­ben: éppen a modern tö­megkommunikáció korában a szándékolt véleményfor­málás ügynökei nagy mér­tékben hozzájárulhatnak ah­hoz, hogy a dolog igazi lé­nyegéig jutás helyett a köz véleménye megragadjon a felszínen, a hamis, „felsőbb érdek” sugallta ideológiák­nál. Mi több: ez éppen úgy is történhet, hogy rá hivat­koznak, a „csendes többség­re”, az „izgágák”, a „zsör­tölődök” és a „nem-tudni- mi-bajuk”-félék, a „szélső­ségesek”, a „huligánok”, vagy éppen a „kommunis­ták” ellenében. A polgári társadalmak an- tágonisztikus érdekstrukt lí­rája teszi, hogy a közvéle­mény a fenti szélsőségeivel és említett jellegzetességei­vel együtt van jelén, mint­kesíthetünk. Ezen a terüle­ten egyébként szintén belső szervezéssel jelentős lét­számcsökkentést értünk el. Vannak azonban olyan több művelete« gyártmányaink, ahol ezt nem tehettük meg, mert a minősítés alapos, műszeres méréseket igényel, s ennek elhanyagolása vesz­teségeket okozna, különösen dollárexportunknál. Az általunk gyártott ter­mékek, a belföldi és az ex­portpiacon egyaránt kere­settek. Az igények az idén is meghaladják kapacitásun­kat. Üzem- és munkaszer­vezési intézkedéseink mel­lett ezért akarjuk újabb munkásfelvételekkel is nö­velni a fizikai dolgozók szá­mát. Főleg női munkáske­zekre van szükségünk. Je­lenleg dolgozóink 52 száza­léka nő. Természetesen ez újabb gondokat is okoz, hi­szen pillanatnyilag is 378 kismama van szülési sza­badságon illetve gyermek- gondozási segélyen. Több évre kiesnek a munkából, helyükre másokat kell állí­tani. • y VÁLLALATUNK, amely negyedszázada elsősorban az­zal a céllal alakult, hogy munkát biztosítson a környé­ken lakóknak, ma már sok más üzemhez hasonlóan munkaerőgondokkal küzd. Nagy anyagi áldozatokkal já­ró műszaki fejlesztésekkel és sok belső szervezési intézke­déssel — mint példáink is bizonyítják — igyekszünk a meglevő munkaerőt minél hatékonyabban hasznosítani. Emellett azonban a még meglevő lehetőségeket fel­kutatva. bővíteni akarjuk a létszámunkat is, főleg női munkaerőkkel. Ésszerű és eredményt növelő létszám­átcsoportosításokat a jövő­ben is hajtunk végre, és ezektől nagy eredményeket is várunk V. ötéves tervünk mindegyik évében. Molnár István, a Mátravidéki Fémművek vezérigazgatója egy állandó felbomlási fo­lyamatban : hiszen az egy­mással versengő különös ér­dekek a „köz” Véleményét is ellentétes módon formál­ják, s az egészből a rend­szert megkérdőjelező éllel nő ki a szocialista mozga­lom. MI A HELYZET azonban a szocializmusban? Könnyű lenne azt mondani: mivel az általános társadalmi ér­dek szabályozza a szocialista fejlődést, a közvélemény lé­nyegében egységes, az álta­lános érdeket kifejező (hi­szen a tömegkommunikációs eszközök által is ebben az irányban formáit) tényező a szocializmusban. S „elvi­leg” valóban annak kell len­nie. Ez a minősége azonban mégsem adódik máról hol­napra, s különösen nem ön­magától. Az elmúlt évek társadalmi tapasztalata ezen a téren is gazdagabbá tett bennünket, s differenciál­tabb megközelítést tesz le­hetővé számunkra. Mert először is: a „társa­dalmi érdek” rr .ga sem olyan absztrakció, amely a különböző társadalmi osztá­lyok és rétegek érdekei fe­lett állna, mindenféle kap­csolódás nélkül. Nyilvánva­lóan nem lehet úgy feltenni a kérdést: vagy gyarapodsz, vagy a társadalmi érdeknek szolgálsz! A társadalmi te­vékenység bonyolult szerve-^ zete csak akkor működhet hatékonyan, ha a két oldal — az egyéni érdek kielégí­tése és a társadalmi érdek­nek megfelelés — szerves kapcsolatba lép egymással. Ott, ahol nem teremthető A két hagyományos asz­tali fúrógép, amelyet egy­más mellé állítottak a kí­sérleti üzemben, még nem nagy látványosság bár pót­lólagosan félautomata be­rendezésekké alakították őket. Hogy mégis ezeknek a munkáját kíséri most a legtöbb figyelem az egri Fi­nomszerelvény gyárban, azt az irányítójuknak köszön­hetik. Nem egy kitűnő szakemberről van szó; ez a fényes burkolatú. egykarú szörny nem is hasonlít az emberhez. Ám igen ügyesen dolgozik: elszedi a meg­munkált anyagot, újat rak a helyébe, s parancsai sze­rint engedelmesen működni kezdenek, vagy leállnak a gépek. Két év műszaki fej­lesztésének eredménye .,ö”, a pontos neve FÉR—7,5 ipari manipulátor, egysze­rűbben szóivá ipari robot. 1974 márciuséban kötött Szerződést az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság a Finomszerelvénygyárral ipa­ri manipulátor kifejleszté­sére. A cél: nagyobb ter­melékenység, a korszerű gépek jobb kihasználása, az emberi munka kiküszö­bölése a monoton tömeg­termelésben. illetve a ve­szélyes, egészségre ártal­mas munkahelyeken. A megoldás a széles körű gé­pesítés és a minél maga­sabb szintű automatizálás. A bervai gyár olyan robot elkészítését kapta feládatul, amely könnyen átprogra­mozható az ára nem túl magas és egyaránt alkal­mazható présgépek, fröccs­öntő gépek, különböző meg­munkáló berendezésék, gép­sorok kiszolgálásához. A robothoz is szükséges pneu­matikus elemeket már rég­óta készít a gyár és műsza­ki felkészültsége révén al­kalmas erre a feladatra is. Az Akadémia Számítástech­nikai Kutató Intézetének szakembereivel közösen ta­valy májusra el is készítet­ték a kísérleti darabokat Ezek értékelése után került meg ez az összefüggés, két dologról lehet szó: Vagy olyan egyéni érdekről, amely tartalmában és szándékai­ban nem egyeztethető ösz- sze a szocializmussal, vagy úgy fogalmazható meg a „társadalmi érdek”, hogy nem találja meg kapcsoló­dását valóságos éltetőjével, a különös érdekkel. Az első eset a társadalmi tűrés ha­tárát súrolja, a második vi­szont arra vall, hogy a „hi­vatal? adminisztratív mó­don kíván megoldani olyas­mit, amelyhez pedig az érin­tettek beleegyezése sem len­ne mellékes. Mindkét esetre érvényes viszont: a feladat hatékony, politikailag is termékeny megoldása feltételezi a köz­vélemény aktivizálódását, „politizálódását” is. Közvet­lenül azoknak a rétegeknek az aktivizálódását, akiket az adott intézkedés érint. Köz­vetve azonban — s tulaj­donképpen ez jelenti az iga­zi politizálódást, a közösségi érdél* formálódását — az intézkedést be kell kapcsol­ni az egymással bonyolult kapcsolatrendszert alkotó társadalmi csoportok általá­nosabb tudatába és véleke­désébe is, különösen, ha egyes fontos társadalmi cso­portokra vonatkozó intézke­dések csak áttételesen kap­csolhatók össze mások érde­keivel. S itt példák sorával szolgálhatnánk. Egy városi munkás lehetőségei lényegé­ben a nyolcórai üzemi mun­kához kötődnek, egy ingázó vágy egy termelőszövetkeze­ti dolgozó számára viszont adott a lehetőség,- hogy sor az első robotok gyártá­sára: kettőt már munka közben láthattak szerdán az ország minden részéből zsű­rizésre összegyűlt szakem­berek. Ott voltaic többek között a Kohó- és Gépipa­ri Minisztérium az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság, az Automatizálási Kutató Intézet, az Általá­nos Géptervező Iroda, a Gépipari Technológiai Inté­zet, a műszaki egyetem gyátásrtechnolögiai tanszé­kének képviselői, s a vásár­lási igényeikkel már je­lentkező vállalatok megbí­zottai : a Diósgyőri 'Gép­gyárból. a Csepel Művektől, az Egyesült Izzóból a Jász­berényi Hűtőgépgyárból. Az alapos és kritikus kérdésekre Kócza Imre ve­zérigazgató és Mézes Tibor műszaki igazgató adott vá­laszokat. Ismertették a gyár­tás feltételeit, szóltak a to­vábbi fejlesztésekről. A leg­első feladat az import al­katrészek hazaiakkal való helyettesítése. Az idén még öt robot készül a gyárban megrendelésre, s a jövőben munkaidejét akár megkét­szerezze, s ezzel a végzett munka szerinti elosztás szo­cialista elve alapján — jo­gosan — magasabb jövede­lemhez jusson. Az így adódó egyenlőtlenséget lehet ugyan az érdekelt társadalmi cso­portok érdekellentéteként értelmezni (igaz, hogy min­den valószínűség szerint csak egy hamis egyenlősdi szellemében). De lehet úgy is felfogni, hogy rádöbbe­nünk: különböző társadal­mi csoportok életproblémái­nak a megoldása más-más utakat és módokat feltéte­lez, más-más lehetőségekhez és társadalmi feladatokhoz kötődik, s ezért megoldásu­kat sem egymás ellenében kell elképzelnünk. De em­líthetünk egészen eltérő jel­legű problémát is: a cigány­ság kérdésének társadalmi kezelése ugyancsak keresz­tezheti egyéb néprétegek közvetlenebb, előítéletektől sem mindig mentes elkép­zeléseit, és ehhez kapcsoló­dó érdek-megfogalmazásait. Az érdekegyeztetés itt is csak egy közvetettebb szem­lélettel, az összfolyamat tel­jességének szem előtt tartá­sával érhető el, látható be. Anélkül, hogy folytatnánk a példákat: az egyenlőtlen­ségeket termelő közvetlen összeegyeztethetetlenség megszüntethető, ha a tiszta gazdasági síkról az érdekek egyeztetésének politikai sík­jára emelkedünk fel. Az ér­dekek sokféleségének lát­szólagos „rendezetlensége” ezen a síkon olyan elrende­zettséggé áll össze, amely a közvetlen érdekeltség ellen­igény szerint kezdik meg a sorozatgyártást. Biztatóak a kilátások, exportra a szo­cialista' de még a nyugati országokba is. A munkahelyeken a ro­botkészítő fejlesztő csoport tagjai mutatták be a ma­nipulátorokat. Ez a siker az ő érdemük is: vezetőjük Molnár Imre, műszaki fej­lesztési főosztályvezető, a csoport tagjai pedig Pál Jenő, Rádi Károly és Far­kas József műszaki fejlesz­tők. A robot 15 kilogramm súlyig háromtized millimé­teres pontossággal helyezi el a kívánt helyre a meg­munkálandó alkatrészt. Harmincháromféle különbö­ző irányú mozgásra prog­ramozható, egyszerre há­rom nagy teljesítményű gé­pet szolgálhat ki. Precízen, gyorsan dolgozik, erről a szigorú zsűri is meggyőződ­hetett a szerdai vizsgán. S ami még szintén figyelem­re méltó előnye: cigaretta­szünetet sem tart... tétes motívumain túllépve a szemlélet és magatartás tudatosságát is növelheti. TÁRSADALMI MIBEN­LÉTÜNK, érdekösszefüggé­seinek a legkülönbözőbb szinteken való kidolgozása messze túl nyúlik hát a köz­vetlen irányító tudat prob­lémáján, s alapjában érinti a különböző társadalmi ré­tegek gondolkodásmódját, s ennek politikussá formálá­sát. A közvélemény maga — s a mögötte meghúzódó alap: a közgondolkodás — kettős meghatározottságában funkcionál ebben a folya­matban. Részben olyan alap, amire támaszkodni kell, amelyet valamilyen módon mindig számításba kell ven­ni, mégpedig úgy, ahogy ép­pen van, adott fejlettségi szintjén. Részben pedig olyan jelenség, amelynek a formálása, továbbfejlesztése is társadalmi-politikai fel­adatként merül ‘fel. Egysé­gessége és szocialista jellege a társadalmi folyamatok po­litikai és közéleti közvetítő­csatornáin keresztül formá­lódhat csak ki, miközben felbontásra és megvilágítás­ra kerülnek a társadalmi érdekösszefüggések valósá­gos alapjai, s ezzel az egyeztetések módjai is. Nem vonható hót ki abból a ta­nulási folyamatból, amely­nek eredményeképpen egy társadalom elsajátítja -saját mozgástörvényeit, s ezzel megvalósítja önmagát... 1977. február 17., csütörtök (hekeli) Közvélemény és szocializmus

Next

/
Oldalképek
Tartalom