Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-17 / 40. szám
A játék öröme és sikere az egri színházban A mi Moliére-ünk, ringlispílen Mi van a kosárban? Népi hímzés és gyermeknevelés Q Egy komédiánál minden lehetséges, még inkább, ha „vásári” jelzőt, pontosabban előnevet kap a műfaji meghatározás. Ez esetben talán még az is megbocsátható ha a kritikus a végén kezdi a -premier krónikáját. Valahogy így: A premier közönsége vette a lapot, értette a tréfát, éppen ezért remekül szárakor zott. Jó, értő közönség volt, amelyet megragadott a játék öröme, a színház varázsa, sokat nevetett és tapsolt. Így lett részese a sikernek. Nem tudom, megfigyelték-e már, hogy milyen udvarias manapság a közönség: minden bemutatót megtapsol. A nemtetszést kinyilvánító füttyről rég leszoktunk. Sajnos a virágról is, amely a Thália, avagy azok papjai és papnői iránti sze- retetet, hódolatot jelképezte. Csak a taps maradt, amely tartalmát, intenzitását tekintve számos változatban csattan fel az előadás után. Lehet udvariasan tömör, olykor kényszeredetten kötelező, máskor lelkes, hosszan tartó, színészeket színpadra hívó. Lehet részleges és egységes, szólhat egy-egy színésznek, az összes szereplőnek. az írónak, a darabnak, a rendezőnek és az előadásnak is* Azt a tapsot szeretem, amely az előadásnak, sőt a színháznak szól■ Ilyen taps, köszöntötte A mi Moliére- ünk bemutatóját. Lelkes, egységes, hosszan tartó, többször is végigdübörgő vastaps, amelyet nemcsak a darabnak, a színészeknek, a rendezőnek címzett a hálás közönség, hanem az újszerűséget, a vállalkozást dicsérendő, a színháznak is. 0 Az egri Gárdonyi Géza Színház újra felfedezte számunkra Moliére-t Azt a Mo- liére-t, akit eddig is ismertünk, de akivel szemben adósságai vannak a hazai színházi életnek. Vígjátékait lapozgatva, vagy hagyományos formában rendezett előadásokat nézve talán fel sem tűnik ez az adósság, de A mi Moliére-ünk után annál inkább. Csiszár Imre ringlispíles színháza szinte négyzetre emelte Moliére néhány vígjátékát, s fergeteges komédia keretében egymás mellett mutatta be a nagy francia műveit és azokat a vásári rögtönzéseket is, amelyekből Moliére drámái táplálkoznak. A produkció nagyszerűségén és sikerén felbuzdulva fogalmazódik meg a törlesztendő adósság gondolata, hiszen az írónak, a színházigazgatónak, a rendezőnek és a színésznek is kiváló Moliére még tartogathat néhány kel- lemes és vidám meglepetést A ma közönsége számára is. De hát mitől mai ez a Moliére, amikor köztudott, hogy már a maga korában is a nagy elődök ötleteit dézsmálgatta, majd formálta új köntösbe. Bizony a színházhoz és a közönséghez értő Moliére-nek sem volt könnyű dolga, hiszen Arisz- tophanész és társai már az ókorban „feltérképezték” a vígjáték csaknem valameny- nyi lehetőségét Az alapszituációt tekintve alig tucatnyi vígjátéki helyzet létezik — tartják a szakemberek —, így még inkább az írók ötletességén múlik, hogy ne köszönjön vissza a történet. Talán éppen ezért alkalmazott Moliére különböző módszereket, ötvözte hatásosan a hagyományos görög, római stílust és a népi játéO ilSnuicM ,« február 13, csütörtök kok nyers komédiázó kedvét, s a csetlő-botló helyzet- komikumra épülő bohózattól igyekezett eljutni a jellemek nevetést fakasztó ösz- szeütközéséig. Miközben — mert nagy író volt — műveire rányomta saját korának pécsétjét is, és olyan demokratikus színházat csinált, amely sikert aratott fent és lent, elnyerve az uralkodó kegyeit, a polgárság elismerését és a nép rajongását is. (Igaz, mindenki a „mások” leleplezéséért rajongott). E sokszínű, a vígjáték széles skáláján játszó Moliére szelidebb, még ifjú korszakát idézi meg az egri előadás. És mert az író az értelemhez szól, nevetségessé tesz mindent, ami értelemellenes. Márpedig mindaz, ami az ember értelme ellen való, az magában hordozza a nevetségest. Így mai az előadás, így valóban a mi Moliére-ünk, hiszen a jelenetekben mindig győz a szerelem, az önzetlen barátság, jól megkapja a magáét az ostobaság, a pénzsóvár fukarság. Vagyis örök(?) emberi tulajdonságokat, magatartásokat tükröznek a komédia hőset s Az előadás legnagyobb érdeme a játék maga. A színészek nem alakítanak, nem élik szerepeiket, egyszerűen játsszák. Blaskó Péter azt játssza, hogy ő az ifjú Moliére, aztán az üstfoltozó gúnyájában tréfálja meg az egymás közelségét rég elunt házaspárt. Majd a Doktor Fregoli inas-szerepét és álorvosát egyszerre játszva mutatja fel nagyszerű komédiázó vénáját. Kettős játéka színpadi bravúr, mint ahogy annak tekinthető az egész bohózat. Befejezésül még egy kétarcú szerep: A botcsinálta doktorban a csavaros eszű favágót alakítja sok ötlettel, majd a botütések kényszeréből orvosnak öltözik, s eljátssza annak karikatúráját: gyógyit, filozofál, igazságot oszt és mond. Blaskó egyszerű eszközökkel komédiázik, érti a mókát, tehetséggel lubickol a játékban. A komikumot és a játék örömét sugározza az egri színpadon debütáló Martin 13. És hogyan viselkedett a viharba került hajó kapitánya, míg a legénység a fedélzeten sürgölődött? Kevésbé képletesen: mit csinált ezalatt a felelős szerkesztő. akinek kezébe adatott a kormánykerék minthogy a főszerkesztő már egy hete külföldön tanácskozott valakikkel, valamilyen célból. Amint hírét vette az első telefonoknak, elsápadt. Micsoda balszerencse! Ez milliós népharag első hulláma lesz, nem jöhetett volna ez egy héttel előbb? Vagy egy héttel később? Amikor ő már ismét szerény másod- hegedűs csak a lapnál, némi ellenzéki beütéssel. Miért is nem olvasta el még kéziratban ennek a turcsi lánynak a dolgozatát biztos nem engedte volna át- De azt hitte hogy szimpla tudományos cikk, az ilyenektől meg neki borsódzott a háta, meg aztán az ilyenek általában teljesen ártalmatlanok, ki sejtette volna... Gyorsan bezárkózott a szobájába összekoccanó ujjakkal tárcsázott. Hívta a Tájhivatalt, a kerületi pártbizottságot, majd egy ba» Márta is. Elsősorban A pástétom, és a torta cimű bohózatban egy hallgatag asz- szonyt játszva aratott sikert, A botcsinálta doktorban pedig leleményes komolysággal alakította a fa- ' vágó feleségét, aki alaposan megfizet férjura ütlegeiért. Tehetséges színész, remek játszó. Nem először írjuk le: Csapó János jó színész. Most illő alkalom, hogy hozzátegyük: kitűnő komédiás is. Négy szerepet játszott, a Doktor Fregoli polgárfigurája tetszett legjobban. Péva Ibolya, bár még nem eléggé otthonos ebben a műfajban, humorérzékkel játszotta a komédia különböző asszonyszerepeit. Imponáló volt magát kellető dadája. Ügyesen játszott, szellemesen ka- j rikírozott a sokoldalú Jíu- nyadkürty István, Űjlaky Dénes, a kibontakozó Somló István, jól illeszkedett az együtteshez Matus György, Zala Szilárd és a megjelenésében is csinosan kellemes Bus Erika. A rendezés, valamint a játéktér dicséretére — mindkettő Csiszár Imre munkája — fel kell jegyezni, hogy a már említett ringlispil nem egyszerű díszlet, vagy kellék csupán. Olyan „játszótárs” inkább, amely dramaturgiai funkciót hordoz. És a szereplőket is ez a régimódi forgó röppenti egyik helyről a másikra, pergeti a cselekményt, a játékot, amelyben szinte tüzijátékszerűen röppennek fel a gégék. A leszűkített színpad pontosan megtervezett, koreografált mozgást követel, s mindez a természetesség varázsával hat. Az összeállítás újszerűsége, a helyenként vaskos, kissé pajzán humorra hangolt vásári komédia az évad eddig legjelentősebb sikere. Néhány túlmagyarázó részlettel — (Moliére bírálata, Az olvasóhoz) érdemes lenne megkurtítani az előadást Még inkább elgondolkodtató: miért csak nyolc előadásban játsszák Egerben ezt a kitűnő produkciót, s vajon milyen prüdéria tiltja ki és el a diákokat Moliére színházából? A mi Moliére-ünktől ... Márknsz László rátját a minisztériumból, hogy utasítást, segítséget kérjen. De csak tanácsokat kapott Döntsön önállóan, ez nem olyan volumenű ügy. amiért csorbítani kéne a szerkesztőség önálló döntési jogát a felelős egyéni vezetői állásfoglalást, legalábbis a dolgok mostani állásánál. Reszketett a keze, amikor helyére tette a hallgatót, itt már csak a vesica fellea segíthet A vesica fellea valóban már sok nehéz helyzetből húzta ki a Déli Hírek felelős szerkesztőjét. aki most elhaló hangon kéri titkárnőjétől a kocsit és hogy küldje a lakására az orvost, talán még életben fogja találni, mondja meg őszintén, sárgul a szemefehérje?... — Viszi már az irháját! — néztek utána beosztottjai. amint titkárnőjére és a sofőrre támaszkodva, csüngő fejjel vonszolta magát végig a folyosón, a kapu felé. — Epehólyag. A szokásos história. Ha valami olyasmiben kellene döntenie, ami felelősséggel is jár, rögtön begörcsöl az epéje. Az a szófogadó, szolgálatkész epeje— Fogadás MILYEN természetes és magától értetődő ha egy férfi feláll és elmondja a véleményét. A pszichológus nyilván így magyarázza: évszázados beidegződés, hiszen valaha a görög fórumon is férfiak vitatkoztak a világ folyásáról. A nők ezt csak most kezdik el tanulni. Persze átvitt értelemben, de egészen más a szomszédasz- szonnyal trécselni és más dolog felállni egy falu közössége előtt, és ott mondani okos dolgokat. Hozzá kell szokni ehhez is. Előbb csak szőkébb, aztán egyre szélesebb körben. Mindez akkor jutott eszembe amikor leültünk egy kis beszélgetésre Nagy Sán- dornéval, az ecsédi nőbizottság vezetőjével, a nők klubjáról. A kézimunkaszakkörről. Sokan hajlamosak arra még ma is. hogy ezeket a kézimunka- vagy ahogy újabban nevezzük, díszítőművész szakköröket afféle az unatkozó asszonyok tereferealkalmának és -he-, lyének képzeljék el. Amit számon lehet tartani, de nem kell azért egészen komolyan venni. Holott nagyon is figyelemre méltó dolgok vannak ott születőben. Az, hogy megtanulnak kiszabni, megvarrni egy-egy blúzt, vagy egy szoknyát hogy újabb süteményreceptekkel kísérleteznek, jó, mert nem árt, ha háziasszonyi minőségükben is többet tudnak. Am ennél jóval több lehetőség van ezekben a szakkörökben. Az asszonyok itt tanulják meg — szinte maguk sem véve észre —, hogyan lesz valaki közéleti ember. De ez így roppant leegyszerűsített. Hogy pontosabban értsük ezt arra jó példa az ecsédi szakkör története. — öt esztendővel ezelőtt alakult meg a nők klubja — kezdte magyarázni Nagy Sándomé — s ez amolyan kezdeti tapogatózás volt. Sorra kérdeztük az asszonyokat, a tsz-ben dolgozókat és háztartásbelieket, meg az eljárókat Is, lenne-e kedvük' kéthetenkénti összejönni egy kis kézimunkázásra. S ha már összejöttek miről beszélgetnének, hallanának a legszívesebben. Érdekes módon, az otthon élőknek és a munkába eljáróknak egynyugati utazás, reprezentá- lás alkalmával valahogy még sosem görcsölt be. — Ha kigyönyörködtéték magatokat — szólalt mega közgazdasági rovat vezetője —. gyertek be a tanácsterembe, összedugjuk az orrunkat. „Földördül a zivatar .. .a sok fehér virág Hisztériásán reszket, összebúj.'’ Tóth Árpád — Csak semmi pánik! — nyitotta meg a tanácskozást rangidősi minőségében az olvasó-6zerkesztő. — Először is nyugtasson meg benneteket az a tudat, hogy bármiként foglalunk állást, hazatérésük illetve szerencsés fölgyógyulásuk után szeretett főnökeink úgyis azt fogják mondani, hogy nagy marhaságot követtünk el. Viszont a lapnak holnap is meg kell jelennie. Há- rpm dolgot csinálhatunk. Berezelünk és kiadjuk az informátorainkat, elhatároljuk magunkat Katitól és a zümbiktől. Szerintem ezt semmiképpen nem szabad megtennünk, nem korrekt. Marad tehát két járható út. Az egyik, hogy szolidárisáig _ f aránt tetszett a dolog. Az előbbieknek, mert jólesett kiszabadulni a konyha négy fala közül, az utóbbiaknak, mert ők már megszokták a közösséget. ELEINTE egészségügyi előadásokat hallgattak, a védőnéni, az orvos beszélgetett a legalapvetőbb egészségügyi. gyereknevelést problémákról. Később már igények támadtak hallani akartak a falu fejlődéséről. Így került sor arra, hogy a község különböző vezetői meghívást kaptak a nők klubjába, s ott kérdeztek tőlük és beszámolókat vártak. Az asszonyok megtanulták, hogy lehet szavuk, és ma már természetes, hogy az ő javaslatukra fogtak hozzá két utcában az út rendbetételéhez. íme el is jutottunk a kézimunkamintáktól a közéleti problémákig. Persze így leírva, elmesélve jóval egyszerűbbnek tűnik, mintamilyen valójában volt. Ehhez változnia kellett bizonyos közfelfogásnak, az asszonyok részéről is, a férfiak részéről is. öt-hat évvel ezelőtt még jócskán akadt olyan férfi aki kereken kimondta: nem mehetsz, ha nagyon ráérsz, találhatsz még munkát a ház körül. Ma már az idősebbek is úgy találják — és ez nagyon komaradunk ezekkel a madarakkal és bátran kiállunk mellettük, a reklamációk ellenére. A másik, hogy szolidárisak maradunk ugyan a zümbikkel, de pár napig, míg jobban ki nem alakulnak a frontok egy szép újmódi kifejezéssel élve. süketre vesz- szük a figurát. Okosan hallgatunk erről a témáról. Nos? Csönd. Aztán egy félénk kérdés Bernáthegyi Gézától, a kulturális rovatból: — Szabad hangosan gondolkodnom ? Kuncogás oldotta föl a feszültséget, ezt a kedves, szerény fiút még senki sem hallotta beszélni, ez mindig csak hangosan gondolkodik. — Szabad — intett az olvasó-szerkesztő —. olyan hangosan gondolkodhatsz, ahogy csak tudsz. Bernáthegyi hálásan elmosolyodott. — Talán valóban várnunk kellene. Pár napot Folytatódik-e a roham? Az egyév ni jelentkezések után nem vonul föl esetleg nehéztüzérség is? Gondolok hivatalok, intézmények írásos megkeresésére? Vagy megfordul a! széljárás? Netán átveszik a témát, reagálnak az ügyre más lapok. Vagy a rádió. Előfordulhat, hogy szeretett felelős szerkesztőnk váratlanul fölgyógyul és leveszi vállunkrói a felelősséget... fFolytatjuk} moly dolog — elboldogul a család egy-egy este az asz- szony nélkül is. Kezd természetessé válni, hogy az aszr szonynak lehet programja a mosogatáson, vacsorafőzésen túl is- És ha a középkorosztály elfogadta a családi élet ilyen új lehetőségét — mert el-1 fogadta >— akkor az már magától értetődő, hogy tovább is adja lányának menyének is. de még a vejének is: a fiataloknak. TULAJDONKÉPPEN ezért születhetett meg a kismamák klubja. A fiatalasszonyokat könnyebb összehozni, különösen azokat akik évek óta dolgozni jártak. Csak a gyereket legyen hol hagyni. Ebben az óvónők siettek a mamák segítségére, maguk is szorgalmazva a kismamaklub létrehozását Vállalták. hogy túl a napi munkán. vigyáznak a kicsikre. Sok szempontból hasznos ez. Azért is, mert az anyukák ezalatt nyugodtak lehetnek, hiszen jó kezekben van a gyerek, meg azért is mert ezek a csemeték nem is túl hosszú idő múltán amúgy is óvodába kerülnek. Számukra az óvoda, az óvónéni így már régi ismerősök lesznek és nem tűnik majd olyan ijesztőnek ott maradni az anyuka nélkül. A nőbizottság, a kismamák klubjának szervezésekor, nagyszerű lehetőséget kínált fel az üzemeknek ahhoz, hogy kapcsolatban maradjanak a munkahelytől távol lakó kismamákkal. Minden gyárat felkerestek levéllel, megírtak, hogy ösz- szehívják a kismamák találkozóját, kérték, vegyen részt ezen az üzem képviselője és ha lehet, segítsen anyagilag is. Kár, hogy az üzemek egy része nem látta meg benne a lehetőséget. Azt válaszolták, ők összehívják saját dolgozóikat az üzembe s nem gondoltak arra, hogy az a kismama. aki Ecséden el tudja fogadni a meghívást, éppen mert helyben segítik, az nem biztos, hogy el tud utazni Gyöngyösre, Budapestre is. S talán könnyebb egy embernek néha elutazni 10 kismamához, mint tíz kismamának útra kelni. Mindenesetre a kisebb üzemek válaszolták eljöttek, s a kismamák klubja azóta is működik. Összejönnek kéthetenként s amellett, hogy előkerülnek a kosarakból a népi hímzések, beszélgetnek a hozzájuk legközelebb állók, a gyermekek neveléséről. egészségéről és lépésről lépésre másról is. A KÖZSÉG vezetői? Ma már nem tekintik egyszerűen csak kézimunkázó asz- szonyok gyülekezetének a klubot. Ügy nézik, mint a falu közösségének egyik fórumát. Számon tartják, kérik a véleményüket. A nők klubja pedig él. dolgozik, tanúságaként. hogy az élet változik, s változnak vele az emberek a vélemények is. Deák Rózsi ...amíg a mamák beszélgetnek (Fotó: Szántó György)
