Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-23 / 19. szám

/ Az 501. munkahely I A pénztárosnő eseíe a társadalmi lelkiismerettel Hosszú sor kígyózik a pénztárgép előtt. A pénz­tárgép ugyanis rossz. Kéz- ael kell tekerni. A pénztá" rosnőnek éppen elege lehet Amikor rám kerül a sor, meg is kérdezem tőle, mió­ta rossz a gép. Két napja, mondja. És miért nem ja­vítják meg? Mert még nem ért ide Pestről a szerelő. Most hosszas ' elmefutta­tás következne, hogy mi indokolja a pénztárgép­szerelők kizárólagos főváro­si munkahelyét, de nem jön mivel rögtön kapom a további felvilágosítást. Egerben is van ám szere­lő, csak a főnökség úgy szervezi a dolgot, hogy ná­luk pesti szerelők javíta­nak. A pénztárosnő pedig — talán' éppen azért, mivel egész életében pénzzel fog­lalkozik — számol. Azt szá­molja. hogy «évek óta va­jon mennyibe kerül fizetni a szerelőknek az utazását, a napidíját, netalán a szál­lásköltségét vagy ha autó­val jönnek, a kilométer­pénzt Vajon mennyire rúg évek óta ez a tétel? Néhány ezer forintra? Esetleg tízezerre, vagy még többre? Mennyi ment el fölöslegesen, mi­közben a pénztárosnő mind­ezt tudta és nem tehetett ellene semmit. Ugyanakkor a pénzlárosnő azt is látja, hogy hogyan vesznek fel jegyzőkönyvet arról a zse­beiről, aki egy tábla cso­koládéval próbált fizetés nélkül távozni az üzletből. A zsebest persze meg kell büntetni mert a tábla cso­koládét ténylegesen ellop­ták. Több • mint tíz forintot kivettek az üzlet, illetve a népgazdaság zsebéből. Va­jon keserű vagy édes cso­koládénak számított ez a pénztárosnő szemszögéből ? Vajon a pénztárosnőnek nem fordult meg a fejében, hogy hány mázsa csokolá­dét vettek ki a népgazda­ság zsebéből azzal, hogy évek óta utazgatnak a sze­relők Pestről, javítani a gépet? Erről hol készül jegyzőkönyv? Vagy mi történik annak a munkásnak a társadalmi lelkiismeretével, aki két kézzel markolva a dübörgő légkalapácsot az alig egy hónapja átadott új épület előtt töri fel a friss útbur­kolatot, mert valahol va­laki elfelejtette, hogy tele­fonkábelt kellett volna- le­fektetni a burkolat alá. Mit gondolhat ilyenkor magá­ban a munkás? Vajon föl­merül-e benne a gondolat, hogy ezt lehetne máskép­pen is, vagy már bevett gyakorlatnak számít a rom­bolva építés? Ki mérte meg, hogyan törik, porlik ilyenkor a tár­sadalmi felelősségérzet az emberekben? Persze az is nagy baj, ha mopdjuk a munkás önké­nyes ebédidők sorozatát ik­tatja a munkafolyamatba, mert így lassabban töretik fel az a bizonyos friss bur­kolat, melyet csakis és ki­zárólag valamelyik felette­sének a hibájából kell da­rabokra szabdalni. Vajon közli k ezzel a munkással, hogy melyik fellettese hibás érte? Hirdettek-e valaha ítéletet azért, ha akár1 gondatlan­ságból, akár szándékosan különösen nagy kárt oko­zott egy vezető a dolgozók társadalmi lelkiismeretében? Nem arról van szó. hogy mindig mindenért a veze­tő a hibás. Csupán az ará­nyokról. A társadalom megbecsülése — anyagi és erkölcsi egyaránt — na­gyobb a vezetők iránt, mert nagyobb a felelősségük is. Mi lesz .ennek a felelősség­nek a sorsa? A több mint tízmillióért épült egri tisztasági fürdő egy évig volt használhatat­lan. A kőművesek voltak a hibásak? ök csak lelkiis­meretesen végrehajtották, amit mondtak nekik. De a tízmilliós beruházás hasz­nálhatatlansága kimondat­lanul mégiscsak visszaszáll az ő lelkiismeretükre. Sajnos, sokszor és a sze­münk előtt gázolnak bele a dolgozók társadalmi lelkiis­meretébe. Pedig úgy kelle­ne bánni vele. mint nem­zeti értékkel és nem nyes­ni. szabdalni, tépázni fele­lőtlenül. Mert mit csináljon annak a dolgozónak a lelkiismer rete, aki éveken át azt ol­vassa, azt hallja, hogy baj. van a termelékenységével, hogy nem úgy munkálkodik a haza javán ahogyan azt elvárnánk tőle és ahogyan kellene. Közben háromszor aszfaltoztatják le vele ugyanazt az útszakaszt, mert valaki, valahol, vala­mikor elfelejtette, hogy oda szennyvízvezeték kell, gáz­cső- és telefonkábel. Mit csinál ilyenkor a dolgozó társadalmi felelősségérzeté­vel? Hozzászoktatja az észr szerűtlenséghez? Vagy mun­kakezdés előtt szögre akasztja lelkiismeretét? Persze — mondhatná bár­ki — ezek kis ügyek és nem is jellemzőek. Való igaz. Csakhogy akivel meg­történik, annak nem kis ügy s annak vajmi sovány­ka vigaszt nyújt, hogy 500 munkahelyen nem így tör­ténnek a dolgok, ö ponto­san és éppen az 501. mun­kahelyen dolgozik, és ott azt látja hogy a társadal­mi érdek, amely formálja és hangolja az ő lelkiisme­retét is, távol esik a gya­korlattól, ne adj isten el­lentétben áll a mindennapi megvalósítási formával. A közösségi társadalom annyiban is különbbé kíván válni a magántulajdonosok társadalmától — a szocia­lista a tőkés társadalomtól —. hogy tagiai valóban kö­zös ügynek kívánják érezni a társadalom építését ma­gvarul a munkát azon fe­lül. hogy az a megélhetést biztosítja számukra. Sokszor hallottuk, hogy az. ötödik ötéves terv tár­sadalmi program és az len­ne a kívánatos, ha mind­annyiunk számára nemzeti üggyé is válna sikeres meg­valósítása. Ez a terv nagyon sok mindennek a függvénye. Többek között azé is, hogy az eddiginél sokkalta haté­konyabban működjék a dol­gozók társadalmi lelkiisme­rete. Minden bizonnyal nem azon múlik az ötéves terv sikere, hogy megjavítják-e — és mennyiért? — az el­romlott pénztárgépet, hogy egyszer vagy háromszor aszfaltozzák az utat. Nem is a közvetlenül kárba veszett érték — bár az sem meg­vetendő — az igazi nagy veszteség, hanem az a csor­bulás, amelyet ilyenkor el­szenved a közös dolgaink­ba vetett bizalom és hit építménye. Az újévi fogadkozásokon már túl vagyunk. Az idei esztendő első hónapjában már újra mozgásba lendült az ország nagy gépezete s e gépezetben a legfinomabb hajszálrugó, a közös fele­lősségtudat. hogy új értéke­ket. elosztható és okosan használható anyagi és szel­lemi javakat hozzon létre. Ezekben a javakban anya­gon és terven kívül az egyik legfontosabb alkotó elem a társadalmi lelkiis­meret, amellyel készül. Ezt az alkotó eleme' semmivel nem lehet kimu­tatni. megmérni regisztrál­ni. Mégis a legfőbb garan­ciája a minőségnek. Nem csupán az áru. a társada­lom minőségének is. Próbáljunk így is gaz­dálkodni vele. Szigethy András Az MG Automatika Művekben olaj- és gázvezetékhez kér szítettek műszereket a Szov­jetunió megrendelésére. Most készült el a Moszkvába ve­zető távvezeték Urgencs és Szaratov közötti szakaszá­nak irányítóközpontja. A telemechanikai alállomások és a most bemérés alatt ál­ló központi műszerek a táv vezeték pontos működését biztosítják. (MTI-fotó — Csikós Gábor felv. — KS) A beszámoló taggyűlésekről jelentjük: Állandósult átmenet Nincs irigylésre méltó hely­zetük a gyöngyösi főiskola ta­nárainak, dolgozóinak. Attól ugyan egyiküknek sem kell félnie, hogy kenyér nélkül marad, de a jövőjük még­sem egyértelműen világos, kérdőjelek nélküli. Ismét átszervezték a főiskolát, most már többedszerre az­óta, hogy nagyjából tíz év­vel ezelőtt eldöntötték az illetékesek: a mezőgazda­sági technikum^ ráépítik a felsőfokú szakemberkép­zést. Ez a mostani átszervezés ugyan már az elmúlt év nyarán elhatároztatott, de még ma sincs befejezve. A pártalapszervezet be­számoló taggyűlésén még­sem ez a kissé furcsa álla­pot határozta meg a ta­nácskozás menetét és tar­talmát. Igaz. a beszámoló sem tért ki előle. Dr. Drá• viczky Imre párttitkár meg­felelő mértékben szólt erről a vezetőség beszámolója alapján, de semmivel sem többet, mint amennyire szükség volt. Az alaphangot az a summázás adta meg, amit Patócs László olvasott fel a minősítésben: a főis­kola az üzemmérnökök kép­zésében eredményesen dol­gozott, és ebben jelentős szerepet töltöttek be a párt- szervezet kommunistái. Amikor Kónya Lajos, a városi pártbizottság első titkára néhány kritikai meg­jegyzést is megfogalmazott a felszólalásában, nem az előbbi pozitív véleményt kérdőjelezte meg. hanem a még eredményesebb mun­kát jelölte ki. Az oktatás és a kutató tevékenység mellett minden előadónak a nevelés ügyét is szolgálnia kell, az előbbiekkel azonos arányban és mélységben. Ahogy eddig is kialakult az üzemekben, gazdaságokban: a gyöngyösi főiskoláról ki­került üzemmérnökök szót tudnak érteni a környeze­tükhöz tartozó emberekkel. A KISZ-szervezetnek nem kis része van abban, hogy milyen felnőttekké vál­nak a mai hallgatók, fogal­mazta meg a beszámoló is, ahogy a hozzászólók több­sége is ennek a felfogásá­nak adott hangot. Bár az ifjúsági szervezet az ősztől kezdve egyre hatékonyab­ban tevékenykedik, még mindig nem eléggé tudja a hallgatóságot magához von­zani. Elismeréssel szólt a be­számoló a párttaggá lett hallgatók példamutatásáról, kezdeményező ’ készségéről, közösségi magatartásáról. A hallgatók közül most is töb­ben részt vettek a vitában. Közöttük Cseke Terézia, aki azt kérte hogy a tanáraik fokozottabban kísérjék fi­gyelemmel a KlSZ-szerve- zet működését, jelenlétük­kel is serkentsék a fiatalo­kat a mozgalmi munkára. Igénylik a fiatalok, hangoz­tatta a felszólaló, hogy ta­náraik az órarenden kívüli foglalkozásaikon is ott le­gyenek velük. Ez a néhány és csak na­gyon vázlatos példa is ér­zékelteti. hogy a főiskola kommunistái most is a leg­fontosabb tartalmi kérdé­sekre összpontosították fi­gyelmüket. Bár felemlítet­ték elért eredményeiket, főként a további feladato­kat elemezték, ezekre kon­centráltak. Hol hangsúlyosabban, hol halkabban azonban vissza­visszatért a még mindig megválaszolatlan és ezért a levegőben lógó kérdés: mi­korra rendezik végre meg­nyugtatóan a tanárok, ok­tatók sorsát? Mikorra tud­ja meg mindenki, hogy mi­lyen jövő vár rá mi lesz vele holnap? Nem ez ■ a gond tölti ki az idejüket, de nem is tudják túltenni magukat rajta. És ez így igaz, még akkor is ha az oktató-nevelő munka, a ku­tatási tevékenység minősé­ge nem szenved emiatt csor­bát. A gyöngyösi főiskola dol­gozóinak, kommunistáinak helytállását, lelkiismeretes­ségét bizonyítja, hogy az el­húzódó átmeneti helyzetben is a fő feladatokra figyel­nek. Képességeiknek, tehet­ségüknek megfelelően szol­gálják a közművelődésből rájuk eső tennivalókat a. közéleti érdeklődésű, alapos szakmai tudással rendelke­ző üzemmérnökök kényesé­nek ügyét. (gmf) Az aranykezű mester Juhász Rudolfnak jósze- rint három élete van. Egyet a kenyérkereső munkának szentel Hámán Kató utcai műhelyében. Szívvel és sze­retettel szolgálja ugyanak­kor a kis családot. Harmadik élete pedig a társadalomé. Tanácstag, benne van a kis­iparosok megyei felszólam­lás! bizottságában, s tizenki­lencedik esztendeje haszno­sítja hűségét, szakértelmét a párt fegyveres testületében. Előbb fegyvermester volt, most pedig technikai szolgá­latvezető. A hatvani Zalka Máté munkásőr egység legutóbbi ünnepi gyűlésén e minőség­ben tűzték mellére a „Haza Szolgálatáért Érdemérem” arany fokozata kitüntetést. Mennyire méltán? Erre vá­laszolandó elég legyen emlí­tenünk: hat esztendeje meg­kapta már az ezüstöt, s ak­kor sem akadt az egységben kétkedő. ★ • Bóklászunk vele műhelyé­ben, az udvaron barátságo­san megveregeti Cuki kutya hátát, a lakásba térve pedig bemutat bolti eladó feleségé­nek, s leányának aki kozme­tikus mesterséget tanult. Jobbról olajkályha duruzsol, balfelől derengő vizű akvá­rium. néhány lusta ha’acs- kL/,vk.. Az indulásról fagga­tni, majdpedig az ide érke­zésről. A jászfényszarusi gyermekévekről, s az im- iBsms fcgrT-három szálon futó élet szépségeiről, gond­járól. — Kora ifjúságomra nem szívesen emlékszem. Anyám meghalt még 1945-ben, ami­kor ipari tanulóként legna­gyobb szükség lett volna se­gítő karjára. Szerencsére a Mógürt pesti fogaskerék­gyárában akadt néhány jó­barát, később pedig bekap­csolódtam a kommunista párt ifjúsági szervezetének munkájába, ami tartalmat adott szabad óráimnak, s a közösség melegével vett körül... Innen vasesztergá­lyosként vonultam be kato­nának, hogy aztán két esz­tendőt a technikustiszti is­kolán is eltöltsek. így lettem műhelyparancsnok. És ter­mészetesen értője-tudója kü­lönböző tüzérségi és gyalog­sági fegyvereknek. Ez a ka­tonai szolgálat rengeteg többletet adott meglevő szak­mámhoz, s amikor Hatvan­ban letelepedtem, majd meg­nősültem, szerszámkészítésre adtam a fejem! •k Esztergapad, marógép, fú­rómasina, különböző köszö­rűk. Kint sorakoznak a mű­helyben. szinte az újnak a benyomását keltve. Pedig dehogy volt ilyesmire pénze az induló Juhász Rudolfnak. Eszét, szakértelmét kama­toztatta itt is! Megvett ki­mustrált dolgokat, majd éjt nappallá téve dolgozott, hogy rendbehozza. S nem elége­dett meg; ha elindult a gépe­zet. M'ndet olyanná varázsol­ta, hogy a legfinomabb munkát lehessen végezni rajta. Szer­számot nem lehet kókányól- ni, annál a tizedmilliméte- rek jelentik a becsületet, a megélhetést, jelentették to­vábbá a részletekben meg­vásárolt Családi otthont. No meg az exportlehetőséget! A kitüntetett munkásőr az Ipar Kiváló Mester® cím birtokosa ugyanis jobbára exportra dolgozik, éspedig a Kisipari Termeltető Vállalat közvetítésével. Mutatott ön- tőkokillákat, amelyek len­gyel igényt elégítenek ki há­romféle típusban. Csehszlo­vákiába finommechanikai al­katrészek kerülnek a kis hatvani műhelyből. S nem sokkal utánuk kopogtatott az ajtón egy mérnök, hogy Ro­mániába szállítandó kombi­nált szerszámok készítéséről tárgyaljon az aranykezű mesterrel. k Egyébként a szakma sze­retető tükröződik munkásőri ténykedésének mozzanatai­ban is! S persze a lelkiisme­retességé, ami nélkülözhe­tetlen egy technikai szolgá­latvezetőnél. Gondja és dolga, hogy az egység valamennyi fegyvere megfeleljen időszakos ellen­őrzéskor az előírt technikai követelményeknek. Idom­szerekkel „vizsgáztatja” a kezébe adott puskákat, gép­pisztolyokat s ahogyan ki­bukik a legparányibb hiba, már fognak a javításhoz. Ha szükséges, természetesen ki­cserélik a kopott alkatrésze­ket, vagy éppen kivonják a fegyvert a használatból. Persze mind e munka nem csupán Juhász Rudolfra vár. Bizottság élén végzi az el­lenőrzést, s ebben a kis bri­gádban a raktárosnak ép­pen úgy helye van, mint azoknak a munkásőröknek, akik a különböző rutin fel­adatokat látják el, vagy ép­pen csak anyagmozgatók. Viszont azért egyszemélyben felelős, hogy a technikai szolgálat olajozottan dolgoz­zék, s az egység tűzereje maximális szinten álljon. ★ Mit csinál szabad óráiban Juhász Rudolf? Amikor kér­dem, kicsit meghökken. Ne­ki üres ideje nincs. Még két álom között is forgat vala­mit a fejében, hogy előbbre léphessen, korszerűsíthesse műhelyét, vagy éppen talál­mánnyal, újféle szerkezettel rukkoljon elő, Mint ami­lyen a fafaragó gép, amihez ki is kalauzol egy zugolyba. — Én ezzel a három csá- pű, hallatlanul érzékeny, középen gömbhegyű mosiná- val minden kemény tárgyról két famásolatot készítek né­hány óra alatt. Ide adhat egy művészi portrét kőtáb­lába vésett figurát, tökélete­sen mindegy. A kiegyensúlyo­zott szerkezet gömbhegyű csápjával elindulok rajta, végig tapogatom a teljes fe­lületet, s mire végzek vele, két oldalt megjelenik a fába faragott utánzat. Miért csi­náltam? Mint technikai kér­dés felötlött bennem a gon­dolat. Utána már nem bír­tam megállni... ★ Az elmés szerkezet hasz­nosítására egyelőre nem gondol vendéglátónk. Fel­idézi viszont búcsúzóban a legutóbbi tanácsülést, ame­lyen választókerülete né­hány problémáját feszegette. Majd az égre tekint. — Vidulhatna már! Na­gyon várom a tavaszt, mikor puskával a vállán barangol­hat az ember a határban. Ez az egyetlen passzióm. Cuki vakkant hozzá a gazda lábától, aztán szima­tolni kezd, mintha értett volna minden szót., s szágul­dani gazban, bozótban a vad után. Moldvay Győző

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom