Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-20 / 16. szám

>AAAAAAAA^AAAAAAAAA/SA/NA/NAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*AA^^A Szerda esti külpolitikai kommentárunk: Tüntetések ürügyén NINCS BÉKE A NÍLUS PARTJÄN: Kairóban szer­dán sem állt helyre a nyugalom. A kedden kirobbant tün­tetések folytatódtak, s az egyiptomi főváros néhány ne­gyede egyes sajtójelentések szerint csatatérré változott. Diákok és munkások, valamint a legszegényebb nép­rétegek képviselői vonultak az utcákra, lepték el a tere­ket Heluánban, Alexandriában és Kairóban. A tünteté­seket gazdasági intézkedések keltették, amelyek értelmé­ben csökkenteni kell az élelmiszerek és az alapvető köz­szükségleti cikkek állami ártámogatását. A drágulás nagy mé. ükben érinti az életszínvonal alakulását. Sajnálatos. hogy az egyiptomi miniszterelnök és a belügyminiszter a rendzavarások mögött nyomban „kom­munistákat és nasszeristákat” vélt fölfedezni. Kétségte­len, hogy Egyiptom baloldali erői — híven Nasszer elnök egykori politikai irányvonalához — nem mindenben ér­tenek egyet Kairó jelenlegi bel- és külpolitikai orientá­ciójával. Ám az életszínvonal csökkentését kifogásoló tö­megek felháborodása ürügyén kommunista- és nasszer- ellenes hangulat szítása aligha vezet eredményre. AZ ORSZÁG GAZDASÁGI PROBLÉMAI nem új­j keletűek. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy egyidősek azzal a korszakkal, amelyben Kairó eltávolodott a Szovjetunió­val és a szocialista országokkal az önzetlen támogatáson alapuló, 6úlyos válságok próbáit kiállt együttműködésétől. Kétségtelen, hogy a kedden kezdődött tüntetéseken nem az általános politikai irányvonalat, csupán annak szerves részét: gazdasági vonatkozásait kifogásolták. Bár semmiképpen sem érthetünk egyet a rendbontással, középületek és üzletek feldúlásával, a huliganizmus kü­lönféle megnyilvánulásaival, viszont enyhén szólva szűk­látókörűségre vall ilyen helyzetben a kommunistákat és a nasszeristákat bűnbaknak állítani. Sokkal inkább abban kell keresni a hibát, ami a fo­lyamatot elindította. Nevezetesen: a gazdasági orientá­cióban. Egyiptom őszinte barátai már régebben megkér­dőjelezték például az úgynevezett nyitott ajtók politiká­ját, vagyis: a külföldi tőke korlátlan bevonását az ország gazdaságának fejlesztésébe. Így vélekedik például Aziz Szidki volt egyiptomi kormányfő is, aki legutóbb a Rosze el-Jusszef című kairói hetilapban fejtette ki bíráló néze­teit. Szerinte — s alighanem ez a helyes, járható út — a külföldi tőkének alárendelt szerepet kell szánni a gaz­dasági programokban, amelyeknek elsősorban az ország adottságain és lehetőségein kell nyugodniuk. NOS, A SÚLYOS RENDZAVARÁSOK HATÄSÄRA — a szerdai legutolsó hírek erről számoltak be — Szadat elnök visszavonta a tervezett intézkedéseket. — Netán az elhamarkodott vádaskodásokat is érdemes lenne fe­jj lülbírálni. Aaa/vv>a*vvvsa/vva*aaa/na/vsaaaaaaaaa/v\aaaaaaaaaaaaaa/vv\aaa/v>vv\a/v' Pénteken temetik Bijedicset Élő szemtanú a repülőgép-katasztrófáról Magyar vezetők részvéttávirata A jugoszláv lapok szer­dán gyászkeretben jelentek meg, első oldalukon a tra­gikus körülmények között elhunyt kormányfő, Dzse- mal Bijedics arcképével. A Tanjug jugoszláv hír- ügynökség szerdán reggel ismertette a repülőgép-ka­tasztrófa egyetlen szemta­nújának beszámolóját. A Szarajevótól 40 és Kresevo falutól 10 km-re lakó AZ- masa Bejtics nevű asszony, egyébként 14 gyermek any­ja, elmondta, hogy házától 150 méterre zuhant le a különgép. amely a kor­mányfőt szállította. A 62 éves asszony gépzúgást, majd rettenetes erejű csat- tanást hallott. A gép egy, a tengerszint felett 1300 méter magasan fekvő szik­lafalnak ütközött. Százmé­teres körzetben koromfeke­te lett a hó, mindenfelé a gép darabjai hevertek. Az asszony „ helyszínre ro­hant, abban a rém . ben, hogy valakit még életben t^lál. de mire oda ért — mint mondotta — minden csendes volt. Ezután ő ér­tesítette a kresovói rendőr­séget a szerencsétlenségről. Perceken belül talpon volt az egész falu, a környező települések lakossága. Tűz­oltók. rendőrök, hegyi men­tőosztagok, 0 biztonsági szervek emberei, Bosznia- Hercegovina párt- ; és álla­mi vezetői érkeztek a hely­színre, de már semmit nem tudtak tenni a gép utasai­nak érdekében. E.lninyt Max Reimann 1977. január 18-án Düsse!« dóriban 78 éves korában el­hunyt Max Reimann, a Né­met Kommunista Párt tisz­teletbeli elnöke, a pártve­zetőség elnökségének tagja. Az NKP vezetősége szer­dán közzétett nekrológjá­ban Max Reimannt a német és a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom kiemelkedő személyisége­ként méltatja. „Halálával — hangoztat­ja a nekrológ — a Német Kommunista Párt. a szövet­ségi köztársaság munkás- osztálya és egész dolgozó népe egy olyan nagyszerű harcost veszített el. aki a fasizmussal szembeni ellen­állásban a béke, a szabad­ság és a szocializmus ügyé­ért vívott küzdelemben nagy és maradandó érde­meket szerzett. Max Reimann nagy ha­zafi és szenvedélyes prole­tár internacionalista volt” — fejeződik be a nekrológ. Az asszony elmondta a Tanjug tudósítójának azt is, hogy a szerencsétlenség idején hózápor volt és sűrű köd borította a környéket. •Ar Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban fejezte ki részvétét J. B. Titonak, a Ju­goszláv Kommunisták Szö­vetsége és a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ság elnökének, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége El­nökségének és a jugoszláv kormánynak Dzsemal Bije­dics, jugoszláv miniszterel­nök tragikus halála miatt. Az eskü pillanatában „Most pedig még eskü alatt vallja be, elnök úr, lesz-e a* idén adócsökkentés?” (A Time karikatúrája) „Régi új” Tokióban Fukuda és kormánya J A TŐKÉS VILÁG második gazdasági hatalma, Japán a parlamenti választások után új kormányt kapott. A kormány élére Fukuda személyében olyan több mint 70 esztendős veterán politikus került, aki im­már harminc éve a legkü­lönbözőbb miniszteri tár­cák és vezető politikai tiszt­ségek birtokosa volt. Olyan ember, akit talán az összes japán vezető politikusok közül a legszorosabb kap­csolatok fűznek a monopol­tőkéhez. Ez pedig nem kis dolog. Hiszen a különböző történelmi hagyományok továbbélése miatt a világ fejlett tőkés országai közül éppen Japánban a legerősebb a személyi ösz- szefonódás a tőke csúcsai és a politikai hatalom le­téteményesei között. (Nem véletlen, hogy a fél tucat tőkés országot megrázó Lockheed-botrány során Ja­pán volt az egyetlen állam, ahol az amerikai repülő- gépgyár vesztegetési manő­verei egy volt miniszter- elnököt is „lebuktattak”.) Fukuda miniszterelnöki kinevezésére előre számíta­ni lehetett, noha a válasz­tásokon az immár majd harminc éve egyeduralkodó, konzervatív irányzatú libe­rális-demokrata párt erősen visszaesett. Az ellenzék azonban számszerű előretörése elle­nére is olyannyira meg­osztottnak bizonyult, hogy kormányképtelen és való­színűleg még jó ideig az is marad. így már eleve bizo­nyos volt, hogy megint a liberális-demokrata párt OJÍWÜMl 1977, január 20., csütörtök alakít kormányt A kérdés legfeljebb csak az lehe­tett, hogy az egymással versengő frakciók közül melyiknek a jelöltje jön be. Ezeket a frakciókat nem alapvető politikai kérdések választják el egymástól, ha­nem rendszerint az. hogy a szerteágazó érdekeltségű ja­pán monopoltőke melyik osztagával vannak szoros üzleti, politikai és személyi kapcsolataik. Az új miniszterelnök már 1929-ben a császári pénz­ügyminisztériumban dolgo­zott, s miután katonai és külpolitikai döntésekben nem volt szerepe, viszony­lag simán vészelte át a második világháború utáni nagy fordulatot. A bajok csak ezután következtek: Fukudát azzal vádolták, hogy különböző pénzügyi érdekeltségektől vesztegetési pénzeket fogadott el. Hosz- szú évekig bírósági eljárás folyt ellene. Csak 1958-ban sikerült az ügyeket tisztáz­nia — de közben (ez is jellemző) 1952-ben már par­lamenti képviselő lett. Kép­viselői minőségében csatla­kozott a párt jobbszárnyá­hoz, amelyet akkor Kishi (1957-től miniszterelnök) és Szato (1964 és 1970 között miniszterelnök) vezette. KISHI ÉS SZATO eltérő nevük ellenére is testvérek voltak. Űk képviselték a külpolitikában az egyoldalú amerikai orientáció, belpo­litikában pedig a japán bank- és trösztérdekeltsé- gekkel való együttműködés irányvonalát. Fukuda a ja­pán politikában „a Kishi— Szato dinasztia trónörökö­se” lett. Ebben Q minőség­ben egy sor vezető kor­mánypozíciót töltött be: volt pénzügyminiszter, kül­ügyminiszter és a liberális­demokrata párt főtitkára. Utóbb, Kishi és Szato ha­lála után ő lett politikai örökösük és pártbeli funk­ciójuk vezetője. Ez azt je­lentette: elég ereje marad ahhoz, hogy a belharc hul­lámzásai közepette is min­dig megtartson a kormány­ban egy hatalmi pozíciót. Ezzel magyarázható hogy amikor a Tanaka minisz­terelnök frakciója volt kor­mányon, Fukuda pénzügy- miniszter maradt és ugyan­ezt a tárcát megtartotta egy másik frakcióvezető, a,most lemondott Miki Takeo kor­mányában is. A japán monopoltőke te­hát a liberális-demokrata párt visszaesésére Fukuda miniszterelnöki kinevezésé­nek támogatásával vála­szolt. Nem véletlen hogy az új miniszterelnök kinevezé­sét jóváhagyó parlamenti szavazás után a tokiói tőzsdén az árfolyamok hir­telen magasra szöktek. A japán monopoltőkés körök „jobbra tartását” né­hány miniszteri kinevezés is mutatja. Mindenekelőtt az, hogy a várakozás ellenére kimaradt a kormányból Mijazava külügyminiszter. Ő korábban (persze bizonyos korlátok között) szót emelt a Washingtontól való na­gyobb önállóság érdekében és ellenezte azoknak a fel­tételeknek a teljesítését, amelyeket Peking egy ja­pán—kínai béke- és barát­sági szerződés feltételéül szabott. Helyette egy jófor­mán ismeretlen politikus, Hatojama lett a külügymi­niszter. (Ö egyelőre „csak” arról nevezetes hogy fia annak „ Tanaka nevű volt miniszterelnöknek, aki a két világháború között el­készítette Japán délkelet­ázsiai hódításainak tervét. A Newsweek amerikai hír­magazin címlapján a kimo- nóba öltözött Fukudával. Ez is mutatja, hogy „mélyre nyúlnak a gyökerek”.) A Fukuda-kormánynak — noha egyértelműen élvezi a japán tőke támogatását — nem lesz könnyű dolga. Nyáron felsőházi választá­sok lesznek és addig a kor­mánynak meglehetősen sú­lyos problémákat kell meg­oldania. Nemzetközi szem­pontból most kellene meg­határoznia a józan, ésszerű kapcsolatokat a Szovjet­unióval, az Egyesült Álla­mokkal és Kínával. Gazda­ságilag pedig a konjunktúra továbbra is ingatag és egy­értelműen függ a japán ex­port alakulásától. A japán exportrohamok viszont egy­re komolyabbá és éleseb­bé teszik a gazdasági el­lentéteket mindenekelőtt Nyugat-Európo és Japán — de az Egyesült Államok és Japán között is. EGYÄLTALÄBAN nem BIZONYOS tehát, hogy az új japán kormány hosszú életű lesz. Az ellenzék szétforgá* csoltsága miatt azonban egykét éven belül egyebet nem lehet várni, mint azt, hogy a konzervatív pártnak egy másik frakcióvezetője kerül a hatalomra. {—i—e) autóbusz­figyelem! XVI. SZ. AUTÓJAVÍTÓ VÄLLALAT 1977-ben soron kívül VÁLLALJA AZ IKARUS 311, 620, 630 TÍPUSÚ AUTÓBUSZOK fődarabcserés karbantartását; középjavítását; nagyjavítását, V valamint R nyitott, zárt tehergépkocsikra és autóbuszokra O 1977. évre javítást vállalunk. B JELENTKEZÉS: telefonon, vagy írásban. CÍMÜNK; U 3501 Miskolc, Zsolcai kapu 9—11. sz. Szolgáltatási osztály. R Telefon: 35-573. Ügyintéző: Sajbán József. üzemeltetők *8 $ A Bi.iedics jugoszláv kormányfő küliingépénck roncsai (Népújság telefotó — Borba—MTI—KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom