Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-12 / 294. szám

I ősi művészet a cirkusz. A gyermekek álma! Fényes, csillogó a tnanézs, ahol ép" pen egy vöröskabátos idomár produkálja magát oroszláu' jaival. Majd nyaktörő akro' bataszám következik. Az utazó cirkusz nyári műfaj. Tavasszal a jó idő­vel indulnak el a vándor- cirkuszok villanyörtékkel ékes sátorukkal. A gyere­keknek már ez is megbá­mulni való: macskaügyes­ségű műszakiak uralják a kisebb-nagyobb városok egy- egy terét. És órákon belül kész az építmény — kez­dődhet az előadás. Az idei cirkuszszezonban a csehszlovák Safari és a román Bukarest cirkusz jár­ta a magyar városokat. tteitz György, a Magyar Cirkusz- és Varieté Vállalat művészeti osztályának veze* tője tájékoztat: — Az említett két együt­tes produkcióját több mint félmillió, pontosan 587 ezer vendég nézte meg. A Safari és a Bukarest művészei ősz- 6zesen 440 előadást tartot­tak Magyarországon, tehát esténként egy-egy sátorban másfél ezren gyűltek össze cirkuszt nézni. — A magyar Budapest cirkusz 1975-ben járt Ro­mániában, azt megelőzően pedig Csehszlovákiában. Mindkét országban sikerük volt. A rendszeres kulturális kapcsolatok révén utazunk és meghívunk baráti orszá­gokból cirkuszokat. Mind­kettő fontos, hiszen ma már a cirkuszok nem pusztán meghökkentő, lélegzetelállí­tó produkciókra töreksze­nek, hanem komoly, a mű­velődéspolitika egészébe ágyazva komolyan vett programmal dolgoznak. Nyá­ron hazánkban járt a vir­tuóz ügyességű csehszlovák Orlando gumiasztal-akroba- tacsoport — ez bizonyára sok gyerekkel megkedvel­tette a tornát. Az ízlésformálás eszköze a jó cirkuszi zene. és az igé­nyes, a műfaj légköréhez tartozó káprázatos kosztü­mök, díszletek. — Az Orlando gumiasz- tal-akrobatacsoporion kí­vül milyen nagy hírű pro­dukciókat láthatott a ma­gyar közönség? — A Bukarest Cirkusszal volt itt a híres oroszlán- szelidítőnő Buzduga, akit egész Európában elismer a szakma és szeret a közön­ség. A Lazar-trió pedig, mint bamb usz-egyensúlyozó hármas vált messze földön híressé. A Safarival az Or- lando-csoport mellett az if­jabb Maleket kell említeni. A Malek-dinasztia világhírű tigrisidomító család. A nem­rég visszavonult atya után az ifjabb Malek máris vi­lágszám ahogy ezt a mi szakmánkban mondják. — Mi az oka annak, hogy a cirkuszok művészei, ki­sebb-nagyobb csoportok, szinte folytonosan utaz­nak? — Egy-egy produkcióra, szinte minden cirkuszi mű­fajban, éveket áldoznak megteremtőik. Nem tudják hétről hétre megújítani szá­maikat. Ezért kell a pro­dukcióhoz mindig új közön­séget keresni. — Tehát a kényszerű uta­zásnak is köszönhető, hogy városaink, nagyobb tele­püléseink „cirkuszellátott- sága” jó. Vajon a külföl­di cirkuszok mellett a nagy hírű magyar művé­szek is eljutnak ezekre a helyekre, vagy őket az olasz és francia kisváro­sok közönsége tapsolja es­téről estére? — Természetesen sokat szerepelnek külföldön, de jut belőlük a „hazai piac­ra” is. Itthon nagy körutat tervezünk a budapesti vízi­cirkusszal amelynek appa­rátusát a közelmúltban vá­sároltuk. Az utaztatás tech­nikai körülményei még meg­oldatlanok tehát ettől függ, nem az utazási kedvtől, hogy mehetünk-e? — Folynak-e már az elő­zetes tárgyalások külföldi cirkuszi szakemberekkel a jövő szezont illetően? — Szeretnénk, ha az NDK- beli Central Cirkusz együt­tesének előadását láthatná a hazai közönség. Eddig ugyan­is járt már hazánkban a Hamburg Cirkusz, az olasz Moira Orfei cirkusz. Egyéb­ként nőtt az érdeklődés e műfaj iránt. Ehhez nagyban hozzájárult a televízió is. ,,A világ nagy cirkuszai” cí­mű sorozattal. Tehát nem csökkent hanem ellenkező­leg, növekedett az igény. Ennek kielégítése nem köny- nyű, mert bár a cirkuszosok a megyei és városi vezetők­től minden támogatást meg- kantak, egyre csökken a ki­segítő személyzet. Nehéz embert kapni erre a mun­kára, itt csak a modernizá­lás a korszerűsödő beren­dezés segíthet. — vödrös — Greorgij Csicserin Régi mondás: a politika a lehetőségek tudománya. Még inkább áll ez a külpolitikára, vagy annak bonyolító gépe­zetére, a diplomáciára. Persze sosincs az osztály és nem­zeti viszonyoktól elszakított, vagy elszakítható diplomáciai művelet, egy igazán kiemelkedő diplomata azonban olyan szolgálatot tehet nemzetének, melyet már semmilyen más eszközzel nem lehetne elérni. Sőt, azt, is előszeretettel hangsúlyozzák, hogy a diplomáciai manőverek akkor a leg­hatékonyabbak, amikor még hallgatnak, vagy amikor már hallgatnak a fegyverek. Elég csak Talleyrand-ra, Gorcsa- kovra, vagy éppen Metternichre gondolnunk, mint igazán nagy hatású, XIX. századi diplomatákra, hogy milyen válságos időszakokba« próbáltak több-kevesebb sikerrel helytállni. A szovjet diplomácia igazán gazdag nagy egyéniségek­ben. Mondhatni, szinte a forradalom kezdő évétől számít­va, magas színvonalon és intellektuálisan képzett diploma­tagárda irányította a fiatal szovjet állam külpolitikáját Lenin is mindig különös figyelmet fordított arra, hogy ezen a megkülönböztetett fontosságú területen adódjék olyan ember, aki az alapvető érdekeknek megfelelően követke­zetesen, és ha a körülmények úgy kívánják, rutinírozottan teljesítem tudja a nehéz feladatokat. Ilyen diplomata volt Georgij Csicserin. Igen előkelő nemesi családból származott. A család néhány tagja már korábban is jelentős szerepet játszott az orosz társadalomban. Volt köztük diplomata, híres katona, képzett történész és irodalmár. A társadalomjobbító gon­dolatok mindig fogadó lelkesedésre találtak a Csicserin famíliában. Ez a világ azonban még messze volt ahhoz, hogy innét egyenes út vezessen a forradalmi marxizmus elveinek a nyílt vállalásáig. Az egyetemet végzett Csicse­rin, egy kicsit kacérkodva a történészpályával, külügyi szolgálatba megy. Hamar rájön azonban arra: felvilágosult látása nehezen viseli el a cári diplomácia merev kötelmeit. Kapcsolatot épít ki azokkal, akik Oroszország társadalmi rendjét forradalommal kívánják megreformálni. A cári titkos rendőrség nyomára bukkan a szervezkedésnek, Csi- cserinnek is menekülnie kell. 1903 végétől külföldi emig­rációba megy, 17 őszén pedig a fiatal szovjet állam már mint ismert és tapasztalt forradalmárt kívánja foglalkoz­tatni. 1918 tavaszától 1930 nyaráig vezette a szovjet állam diplomáciai apparátusát , Micsoda tizenkét év volt ez! Alighogy megszületett a forradalom, a győzelmi esélyeket szimatoló német imperia­lizmus kelet felé fordult. A forradalom addig elért eredmé­nyei kerültek veszélybe. Békét kellett kötni bármi áron. A német követelések pedig nem voltak éppen kecsegtetőek. Csicserin első nagy érdemű tevékenysége éppen a breszt- litovszki békekötés volt A Lenin által erősen szorgalma­zott béke nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a szov­jethatalom megszervezze a hátországot, s kedvező talajt teremtsen a továbblépéshez. Csicserin nevéhez fűződnek a szovjethatalom első diplomáciai sikerei. Tudatosan töre­kedett arra, hogy baráti kapcsolatokat teremtsen a szom­szédos államokkal, főleg Kínával» Törökországgal 1922. Genova, a Nyugatra nyitás éve. Ekkor nyílt meg a világháború utáni első nemzetközi értekezlet. S már ön­magában az is nagyon fontos eredmény volt, hogy Szovjet- Oroszországot meghívták erre a tanácskozásra. Az antant­államok azt remélték, hogy Németországra és Szovjet- Oro6zországra olyan gazdasági egyezségeket erőszakolhat­nak, melyek előnyös segítséget nyújthatnak saját gazda­ságuk talpraállításához. Ebben a szituációban szinte bom­baként hatott a szovjet kormány és a német kormány kö­zött kötött kétoldalú szerződés, mely valójában Szovjet- Oroszország első nyugati elismerését jelentette. Ez volt ta­lán Csicserin legnagyobb diplomáciai tevékenysége. A szovjet szerzőhármas G. J. Mátveevics — Z. L. Mit. rofanovics — Z. J. Nikolaevics könyve érzékletes portrét rajzol erről a kimagasló diplomatáról, SZŐKE DOMONKOS w<^aa/VVVVNAZVVVV\AAAAAAAAAZVVVVVVV\AAAAAAAZNAAAAAAAAAAAAA/VVVVVVV\AA/V\AAAAAAAAAAAAAA/VV,>A/V\AAAAZ\AZVNAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/VSAAAA VNAA/SAAASVSAsVSAASvVVVSAAA/SAA/VVNAAAAAA^AAAA^AAAAAAAAA^AAAAAA**' E gymás felé rohantak és he­vesen összeölelkeztek a köl- 5 ni pályaudvar 3—A peronján. Te > vagy az?! Forró júliusi reggel volt, > és Renate az aacheni vonathoz sie- > tett. Erich ezzel a vonattal érke- j zeit Hamburgból. Az emberek a \ kocsikból a peronra, a peronról pe- j* dig a kocsikba törtettek, ők ketten < pedig az útjukban álltak, és nem i érezték, hogy minden oldalról lök- 5 dösik őket. ? Némán álltak, mindegyikük a t másik arcát fürkészte. Végül a fér­fi karon fogta a nőt, kivezette a lépcsőn a pályaudvarról, és a téren a székesegyház melletti kis kávé­házban teát rendeltek. — No mesélj, Renate. Hogy élsz? Istenem, amint váratlanul meglát- 5 talak... Te... Egyszerűen meg­ijedtem. Annyi idő telt eh és ami­kor felém rohantál a peronon... — Nem — nevette el magát a nő —, te rohantál felém. És nekem úgy tűnt, hogy csak tegnap láttalak utoljára, olyan közelinek tetszett minden. Pedig tizenöt év telt ed azóta. — Milyen pontosan tudod: tizen- ;! öt év — egész örökkévalóság. Me- 1 sélj, mit csinálsz. Férjhez mentél, I 'l gyermekeid vannak, hova utazol, hol laksz most?... — Várj, Erich, várj. Olyan tü­relmetlen vagy... Nem, nem men­tem férjhez, még mindig nem — a > munkám... Tudod, ha el akarsz érni valamit, akkor nem marad $ időd a családra. — Miféle munka az, ahol nincs idő a családra? — A férfi elne­vette magát — Én... én... most egy kereske­delmi céget vezetek itt Kölnben. Képzelheted, reggeltől estig csak a munka... — Vigye el az őrdög! — kiáltott fel a férfi, és néhányszor az asz­talra ütött a tenyerével. — Az ör­dög vigye ed! Gratulálok! — Ah, mit beszélsz! — mondta a nő és elpirult — Sokra vitted, gratulálok. Igen, derék ember vagy. És most szabad­ságra mész? — Igen... Igen... Négy hétre Hollandiába. Szükségem van rá, egészen tönkredolgoztam magam... Hát te, Erich?... Mit csinálsz?... Mesélj. 1/ ár, gondolta a férfi. Ha nem '' vergődött volna olyan ma­gas polcra, megkérdeztem volna tőle, akar-e velem maradni. No de így... — Én, — kérdezett vissza. És új cigarettára gyújtott — Nékem... tudod, szerencsém volt. Egy ham­burgi hajógyár pénzügyi igazgató­ja vagyok. Most is hivatalos ügy­ben vagyok itt Kölnben. — Ö — mondta a nő és valahogy furcsán nézett rá. Aztán a nagy kezére. Nincs rajta gyűrű. Tizenöt éve élt az emlékezetében, hogy váltak el. Egy buta kis vita után. Elváltak, hogy többé ne találkoz­zanak. Mind a mai napig. Akkor kevesellte, amit a férfi — egy kis­fizetésű, örökké olajos lakatos — Max von der Grün: w Álarcok ajánlani tudott neki. „Előbb érj el valamit — kiáltotta utána. — Ak­kor talán majd újra beszélgetünk.” Ilyen esztelenül fiatalok voltak. Persze, ezek a szavak a vita hevé­ben fakadtak, és a nő egyáltalán nem ezt akarta mondani... De az­tán már nem találták meg az egy­máshoz vezető hidat... Most pedig a férfi elért valamit, — és nőtlen. A nő csendesen megszólalt: „Mind a ketten elértünk valamit, mindkettőnknek szerencséje volt* És nem mondta a férfinak, hogy még mindig jól néz ki. Persze idő­sebb lett, de jól áll neki. Ha nincs ez a magas pozíciója, én a legcse­kélyebb szégyenérzet nélkül, ke­reken megkérdeztem volna. Igen, kertelés nélkül megkérdezném, akar-e velem élni... De most.. — Egy fél napot elloptam a sza­badságodból — mondta Erich. Nem mert a nőre nézni. — Ugyan, Erich, nem lényeges... Én azonban nyilván feltartalak. — Ne nyugtalankodj, értem jön­nék a hotelba. Tudod, mindig ott­hon hagyom a kocsit, ha messzire kell utaznom. Annyira zsúfoltak a sztrádák... I gén, én is mindig így teszek * — mondta a nő. — .. .Nőt- 'an vagy? Vagy otthon hagyod a feleségedet és a gvűrűdet?... Te is olyan vagy? — Elnevette magát — Nem... Nőtlen vagyok... Tu­dod, nincs időm. Most meg kellene néki monda­nom, hogy még mindig szeretem, hogy rajta kívül egyetlen nő sem létezett a számomra, nogy ezek alatt az évek alatt sosem tudtam elfelejteni, és csak rá gondoltam... Tizenöt év, istenem, egész örökké­valóság. De most? Semmit sem kérdezhetek tőle. Olyan magasra éviekéit, ugyanúgy kinevetne, mint akkor. Emlékszem a nevetésére, mind a mai napig a fülembe cseng, tizenöt évet A nő mosolygott valamin: Most meg kellene neki monda­nom, hogy ő az egyetlen férfi, aki­vel bárhová elmennék. De most... Most olyan jó pozíciója van, csak kinevetne. Olyan értelmetlen, os­toba az egész. Megebédelték a kávéháziban, és megittak egy-egy pohárka konya­kot A munkáról beszélgettek, s mindketten tisztelettel vették tudo­másul, milyen nehezen érte el a másik a sikert Kis híján három őrá volt, ami­kor a férfi visszakísérte a nőt a pályaudvarra. Üjból a peronon áll­tak, s mind a ketten oldalra néz­tek. Jelentéktelen szavakat mond­tak, és megpróbálták elkapni egy­más tekintetét Am amikor talál­kozott a pillantásuk, megijedték valamitől, és ismét a pályaudvar tetejét kezdték tanulmányozni. Ha legalább egy szót szólna, gondolta a férfi. Ha... „Mennem kell — mondta a nő. — Örülök, hogy új­ra láttalak, nagyon örülök... Olyan váratlan volt az egész”. „Igen — mondta a férfi —, pontosan így van.” — És felsegítette a kocsiba. H a legalább egy szót szólna, .• gondolta a nő. Azonnal ? visszatérnék hozzá, azonnal... | Kezét nyújtotta neki az első ősz- 5 táljai fülke ablakából. „Viszontlá- S tásra, Erich... És a jövőben... Sok < szerencsét!” í Amikor elmaradt a pályaudvar, < Renate átment egy másodosztályú > fülkébe, és leült az ablakhoz. Ar- > cát egy folyóirat mögé rejtve sírt { Milyen ostoba dolog, el kellett > volna neki mondanom, hogy ugyan- j olyan szürke kis eladó vagyok, t mint tizenöt évvel ezelőtt Igen, ? egy másik boltocskában, kétszáz i márkával többért, ám még mindig | ugyanazokat a férfiingeket zokni- < kát alsónadrágokat adom eL El < kellett volna mondanom. De kine- ? vetett volna, ahogyan én kinevet- \ tem akkor. El kellett volna man- £ dánom. Azonban izgultam, mint i egy kislány. Milyen ostobán ala- ;; kult az egész. Erich a pályaudvarról villamos- < sál Ostheimbe ment egy nagy ^ építkezésre. Jelentkezett az építés- s vezetőnél. 5 — Én vagyok az új darus. — Csakhogy megjött végre. Tud- ^ ja, hogy már tegnapra vártuk? No c sebaj. Majd megmutatják a fesz- 5 két a barakkban. Nem mondom, i hogy komfortos, de meleg víz azért > van. Tehát holnap reggel pontban \ hétkor. í M eg kellett volna mondanom > • 1 neki, hogy darus vagyok. ? Még mit nem, egyszerűen kineve- í tett volna, olyan bántón tud ne- > vetni. Nem, semmiképpen sem te- 5 hettem meg, amikor ő olyan ma- > gasra éviekéit, és olyan nagyvilági > dáma lett. s (Zahemszky László fordítása) \ AV, W»V//AV .V.VvW.V.WV vVvVWWW . VV»\-..V.V •wVvVWN/Vv VVVVVVVVS/VVVVV'^V'% VVVVVVVVWVVVVVVVVVV» Cirkusz— évadonként félmillió néző

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom