Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-12 / 294. szám
Ills ember ősidők óta szükségét érezte, hogy olyan eszközöket készítsen, amelyekkel megmérheti az őt körülvevő világ dimenzióit: a teret és az időt. Az előbbivel nagyon sok nehézsége támadt Az emberi testrészekről elnevezett mértékegységek tanúsítják, hogy kezdetben nem talált olyan dolgokat a környező világban, amelyekre nyugodt lélekkel rábízhatta volna magát Sokkal könnyebb volt egyetemes mértékegységet találni az idő számára. A nap mozgása lehetővé tette, hogy a föld legkülönbözőbb pontjain élő embercsoportok azonos mércével mérjék az időt. Ez az alapegység, természetszerűleg, a nap lett II napóra története Az egyiptomi csillagászok azt is észrevették, hogy a napsütés időtartama ciklikusan változik: nő. majd csökken, s kezdődik újra elölről. Ennek alapján vezették be az idő másik mértékegységét, az évet, amely náluk éppen 365 napból állt. Mivel ez nem felelt meg pontosan annak az időnek, amely alatt a föld egyszer „körüljárta” a napot, tökéletesíteni kellett a naptárt, számításba kellett venni a fennmaradó 5 órát, 48 percet és 45 másodpercet is. A rendkívül dekoratív zsebnapóra 1625-ben készült Dleppe- ben; a készüléket mágnestű segítségével kell betájolni észak- dél irányban. vízóra (ugyanúgy működött, mint a homokóra) segítségével osztották be egyenlő részekre : egy-egy beosztás közötti időtartam éppen egy órának felelt meg. Az első napórákat az egyiptomiak készítették az időszámítás előtti harmadik évezredben. Az ötlet azonban annyira természetes és magától értetődő volt, hogy nemcsak Egyiptomban, hanem más civilizációkban is (amelyek nem voltak kapcsolatban egymással) nagyjából ugyanebben az időben megszülettek a napórák. A századok során mindenféle alakd (kocka, gómb, henger stb.) napórákat készítettek. Valószínűleg műszaki meggondolások késztették a nürnbergi mestert (1618), hogy a kissé szokatlan háromszög alakú hasábot válassza. Szükségük volt azonban* napnál rövidebb mértékegységre is. s e célból gondosan feljegyezték a nap állását pirkadat és napszállat között. Egyetlen erre szolgáló módszerük az volt, hogy különböző időpontokban rögzítették egy bot árnyékának helyzetét. A napkelte és napnyugta időpontjában vetett árnyék határozta meg a skála két szélső pontját Ezt egy másik egyiptomi találmány, a Ezt a nanórát talán a sétanálcák divatiának hatása alatt alakították hengeresre. Ennek ellenére valószínűleg sokkal kevésbé volt hordozható, mint a kor (1711, Bajorország) hasonló rendeltetésű, de szerencsésebb alakú napórái. Az egyiptomi csillagászok azonban azt is észrevették, hogy az égbolton látható csillagképek nem minden éjjel ugyanazon a helyen láthatók és körülbelül tíznaponként lényeges eltérés mutatkozik helyzetükben. A csillagmozgásnak ezt a periódusát „dekán”-nak nevezték el. Az év tartama alatt rendszeresen figyelték a csillagok helyzetét, és a 36 dekán alatt végzett vizsgálatok lehetővé tették, hogy pontosan megmérjék az év minden napjának időtartamát. Az évszázadok során a napóra egyre tökéletesebb lett. Sokáig a mechanikus szerkezetű órákat is napóra segítségével állították be, illetve ellenőrizték. hogy pontosan járnak-e. A középkorban kezdték szükségét érezni, hogy a hatalmas napóraépítmények helyett kis méretű, hordozható napórákat készítsenek. Ezek főleg Európában és a Távol- Keleten terjedtek el. A XVI. század vége felé már nagyon díszes kivitelű napórákat készítettek elefánt- csontból, ezüstből, sőt még aranyból is. Ezekbe piciny iránytűt szereltek hogy leolvasásakor az órát pontosan be lehessen tájolni. Napjainkban, amikor a másodperc milliomod részéig tartó jelenségeket is mérm tudjuk, a napóra műszaki szempontból semmit sem jelent számunkra. Mivel azonban oly sokáig volt megbízható eszköze az idő múlása iránt érdeklődő embernek, megérdemli, hogy sikerültebb példányait a nemes gyűjtőszenvedély megmentse az enyészettől, vagy legalábbis a feledéstől. Humorszvlgálat A párizsi utcán nagy csődület támad egy ájult ember körül. — Ugyan, mit kell tenni ilyen esetben? — tűnődik a járdán fekvő férfi fölé hajló járókelő. — Annyi mindenféle eszköz van, a mesterséges légzéstől kezdve egészen a konyakig... Talán valóban egy kevés konyakot kellene a szájába önteni ? — öntse már de gyorsan — suttogja az ájult férfi felocsúdva — a többiről pedig nyugodtan megfeledkezhet! ★ — Giulio, szörnyű hely- zetben vagyok: sürgősen pénzre van szükségem és halvány fogalmam sincs, honnan szerezzek. — örömmel hallom. Már megijedtem, hogy tőlem akarsz kölcsönkérni! ★ Egy öregasszony jegyet vált a vasúti pénztárnál. — Milyen állomásra óhajt utazni, madame? kérdezi a pénztáros. — Pontosan nem emlékszem monsieur, de ha a vonat nem megy túlságosan gyorsan, akkor remélem, megismerem azt a helyet, ahol ki kell szállnom. ★ A vendéglőben egy turista a telefonkönyvét kéri. Pontosan utána akar nézni egy címnek. — Sajnos, uram — válaszol az üzletvezető — telefonkönyvünk nincs, de ideadhatjuk önnek a panaszkönyvet: abban a város majdnem minden lakosának a címe megtalálható! ★ — Sok hivatalban az emberek egyik fele dolgozik, a másik fele pedig a napot lopja — állapítja meg bemutatkozó beszédében a cég új főnöke. — Nálunk ezentúl éppen fordítva lesz! ★ A vendégek távozása után a feleség megjegyzi a férjének, hogy két kanál eltűnt. — Melyik? — érdeklődik a férj. — Hát azok, amelyekbe ez volt bevésve: „Hotel Espla- nade”. STEFÁNIA GRODZIENSKA: Téboly — Kezdhetjük ... — hunyorított Véreskezű Félix és Süket Tom beleegyezően bólintott. Még egyszer körülnéztek, majd Félix belépett a hivatal épületébe. Ott cigarettát vett elő rágyújtott, és felballagott a második emeletre. A folyosó üres volt. Félix körülnézett és eldobta a cigarettát, villámgyors mozdulattal fekete álarcot húzott, és két revolvert rántott elő. Még egyszer gyorsan szétnézett, majd benyitott a 216-os szoba ajtaján. A szobában két tisztviselőnő ült az íróasztal mellett. Egyikük éppen telefonált, a másik az akták között lapozott. Látszólag nem vették észre a belépőt. Véreskezü elégedetten mosolygott. .,Tiszta munka...” — gondolta. „Más bizonyára ramazurit csapna, nem úgy, mint én. szép nyugodtan ... Minden a legnagyobb rendben. A kassza ott áll a sarokban...” — Kezeket fel! — szólt a tisztviselő- nőkre, és rájuk szegezte a revolverét. — Mondtam már neked, mama, hogy ne adj a kicsinek tojást ... — csicserWWWVAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAlVVWVWWWWVAAA/VWWWWVWWWWVAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAVVi ORSOVAI EMIL: Csöndes éj A másik, a másik csöndes éj. Halottaké, golyóütötte seb. Ehenpusztultaké, csontváz-gyerek. Emberfákon üszök-fekély. A másik, a másik csöndes éj. Kihalt, múltba-kövült tűzhelyek. Az üvöltésed, hogy önkény űzet, ember, ki vagy az emberért. £s a másik, a nem leszek magam, a másik, a ki van ellenem, az önmagába mégis belehaló, az elviselhetetlen jövő-szerelem, a másik, a másik csöndes éj. SASS ERVIN: Vonatablakból itt a legnagyobb most ez az ország ezen a hallgató kukoricaföldön a sárgára fonnyadt levelek között a csupaszodé fák karjaiban itt a legnagyobb most ez az ország a föld szagával fagyott kökénybokrok alatt töredezett napraforgó szárak jeleinél a kimért idő és a valóság határoszlopainál itt a legnagyobb most ez az ország a novemberbe ágyazott májusi lánggal suta akácfák szikár egyedülvalóságában az ember kezében aki egyszer idáig érkezik A hosszú élet titkai Zsírmentesen Az ecuadori Vilcabamba-völgy és a kasmíri Hunzavölgy hosszú életükről híres lakosai körében végzett kutatások rávilágítanak arra, hogy szoros összefüggés van a hosszú élet, a vitalitás és az étrend, valamint a végzett munka között. Mind a két vidéken sok a százévesnél idősebb lakos: a kutatók szerint ez a zsírtalan étrendnek köszönhető. E két vidék lakosai húsból is keveset fogyasztanak. Gyógyszerek nélkül Londonban nemrég egy új klubot nyitottak, amelynek csak olyanok lehetnek a tagjai, akik mindent az orvosi előírással ellentétesen tesznek. A cél: bebizonyítani, hogy az ember élhet egészségesen orvosi javallatok nélkül, az orvosok által ajánlott egészségügyi rendszabályok, gyógyszerek és pirulák nélkül is. A klub elnöke 84 éves, helyettese 82. Veszekedések nélkül Az Ohio állambeli (Egyesült Államok) Frank Smith nemrég ünnepelte 100. születésnapját. Amikor a riporter feltette a szokványos kérdést: minek köszönheti azt. hogy egész életében olyan jó egészségnek örvendett, az öreg ember elmondotta: „Ha a feleségem veszekedni kezdett, hívtam a kutyát és elmentünk sétálni. Így azután csaknem 60 évet töltöttem friss levegőn.,.” Ellenségek nélkül Az egyik bukaresti szociális otthonban a riporter megkérdezte az otthon egyik 90 éves lakóját: mit tart élete legnagyobb sikerének? A válasz így hangzott: „Azt, hogy nincs egyetlen ellenségem sem”. Amikor az újságíró faggatni kezdte, hogyan lehetséges ez, az öreg azt mondotta: ..Valamennyit túléltem”. hallgatsz rám. Még egyszer mondom: a gyereknek több főzelékre van szüksége. Ne adj neki tojást! Nem tudom, hogy mondjam már neked... — Legalább elégtételt szerzek a drága jó Papciákkal szemben... — csi- csergett az újonnan érkezett. — Kértem, hogy engem engedjen el júliusban, mert a férjemnek akkor van ideje ... de nem, azt nem lehet! És egész júniusban esett az eső, amíg ő oda volt... — Kezeket fel! — üvöltötte Félix és felugrott az egyik asztal tetejére. — Igen, Papciak megérdemli! — Mama, kérlek, tedd meg nekem azt a szívességet... — Kérem szépen, kisasszonyok... — szólt kétségbesetten Véreskezü Félix... — miért vannak még itt. dolgoznak, vagy nem dolgoznak? A tisztviselőnők az órára néztek. — Egy perccel elmúlt a hivatalos idő... Jöjjön holnap ...! Véreskezű Félix kilépett a 216-os szobából, és sírt, mint egy gyermek... (Ford.: Antalfy 1st ván) gett az egyik nő még mindig a telefonba. — De neked hiába beszélek... A te idődben másként táplálkoztak a gyerekek ... Ez már az idegeire megy az embernek. Nem ülhet nyugodtan a hivatalban, mert nem tudja, mi van a gyermekével. Ismét mondom neked, mama, hogy a kiütések a tojástól vannak... A másik tovább lapozott a papírok között. — Kezeket fel! — szólt most már hangosabban Félix. — Jól van, mama, tudom, és te naponta tízszer is elmondod nekem, hogy három gyereket neveltél. De hidd el, ma más módszerek vannak. És az én gyermekem ... nem akarom, hogy te naponta tízszer tojást adj neki. De neked nem lehet semmit sem mondani... — Kezeket fel! — kiáltotta most már idén esen Véreskezü Félix. Az ajtó hirtelen kinyílt mögötte villámgyorsan megfor_ dúlt és az egyik pisztolyát a belépőre szegezte. — Kérem, ne álljon az utamba... — tolta félre az Félixet és leült a kolléganője íróasztala mellé. — Hogy vagy, Helén? Tudod-e már, mikor mész szabadságra? — Talán augusztusban. .. — élénkült fel Helén, és folytatta. — Minden Simanszkitól függ. Ha Pripkowska szeptemberben megy szabadságra, Zabciak még júliusban, és ha Simanszkinak jó szeptember, akkor én elmehetek augusztusban ... — Kezeket fel! — ordította magán kívül Félix és érezte, hogy hideg veríték gurul végig az arcán a fekete álarc mögött. — De mama, hányszor mondtam már neked, és te nem Kellene vagy kéne? Egy levélírónk azért panaszkodik, hogy összejöveteleken, szakmai konferenciákon egyre-másra az előadók, a felszólalók „a kéne igealakot használják az egyedül helyes kellene helyett”. Azt is megírja, hogy szerinte az igényes nyelvhasználathoz „nem illő” kéne nyelvi forma már az írásos jelentésekben. sőt a hivatalos levelekben is igen gyakran szerephez jut. Kérdése: mi a nyelvművelők „álláspontja ebben a kérdésben”. A kell ige alanyi ragozásé, feltételes módú, jelen idejű egyes szám, harmadik sze- mélyű alakja valóban a kellene forma. Azok, akik tudatosan törekednek arra, hogy „az igényes nyelvhasználók táborába” tartozzanak, szóban és írásban ezzel a nyelvi far-mával élnek. De az is igaz. hogy a beszélt nyelvben legtöbbször a kellene a kéne alakra rövidül. Ezt az összevont kéne formát használja általában a népnyelv is. A sok példa közül csak egyet idézünk: „El kéne indulni, / meg kén házasodni”. A kéne igealakot szoktuk használni a meghitt családias beszédhelyzetekben, a társalgási nyelvben is. Természetesen itt is váltogathatjuk az igealakokat. Erre is csalt egyetlen példát: Még csak az kellene! Még csak az kéne! — Meg kellene tennünk. Meg kéne tenni. Elég gyakran halljuk ezeket a nyelvi formákat is: Meg kén tenni, meg kék tenni. Ez a kék már egyértelműen nyelvjárásias igealak: az ikes ragozású kelténekből rövidült. Ez az igealak már sem a köznyelvbe, 6em a választékos nyelvi formálásba nem illik bele. A kéne igealakkal kapcsolatban azonban nem ítélkezhetünk ilyen szigorúan. A szépirodalmi nyelvben, sőt a a versek nyelvi szövetében is már régóta ás igen gyakran jelentkezik. Éppen napjainkban mind a prózában, mind a verses alkotásokban egyre szaporodik a kéne nyelvi forma. Egy igényesen megfogalmazott kritikából idézzük pl. ezt a részletet: „Ahhoz kéne mindenekelőtt egy olyan Csórt - gór, aki mozogni tud, beszélni tud”. (Élet és Irodalom, 1976. okt. 30.). A legújabb venstermésből is válogathatunk olyan példákat, amelyekben a kéne kulcsszó szerepet kapott: ,,Most jó bor kéne, altató” (Gál László: Számadás). — „Közben meg felkapott a szél, / messzi re hordott, / most kéne neki menni” (Kiss Irén: Teljes fegyverzet). A felsorakoztatott példa-' tárból az is kitűnik, hogy mi az „álláspontunk” a keltene c^kéne igealakok használatával kapcsolatban. A megfelelő beszédhelyzetekben mindkét forma jól teljesítheti nyelvi szerepét. A kellene igealak gyakoribb használatára azonban biztatnunk kell azokat, akik valóban igényesen akarnak beszélni és írni. Dr. Bakos József
