Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-02 / 285. szám

^amaäaaaaaa/vaaaaaaawwwvw aaaaaaaaaaaaaa^naaaa/saaaaaaaaaa/n Szerda esti külpolitikai kommentárunk: Őrségváltás Mexikóban A RIO GRANDEN TÜL más világ kezdődik — az USA-ban ez sok-sok évtizede afféle közhely, csak éppen, mint a közhelyek általában, tökéletesen igaz. Kevés határfolyó két partján olyan óriásiak a kü­lönbségek, mint a Rio Grande északi és déli partja, az Egyesült Államok és Mexikó között. A folyó déli oldalán nemcsak a szegénység kezdődik, hanem a gringo (jenki)-ellenesség is. Ennek Mexikóban számos érthető történelmi oka van. Az egyik az, hogy annak idején a katonai­lag megerősödött USA nagy területeket szakított ki a maga számára (jellemző, hogy az egyik tagállam neve Űj-Mexikó). A másik, nem kevésbé fontos ok hogy Mexikó népe jól tudja: az erősebb szomszéd mindig is gazdasági, politikai nyomással igyekezett a neki tetsző mederbe terelni az ország sorsát — ugyanakkor súlyos dollármilliárdokat keresni Mexi­kó olcsó munkaerején és természeti kincsein. AMILYEN HAGYOMÁNYOS ez a nyomás, épp­oly élő tradíció az ellene vívott, gyakran eredményes harc. Mexikó nemzeti hősei, Pancho Villa, Emilio Zapata fegyveres harc nyomán szorították vissza a nagybirtok és a külföldi tőke egyesült hatalmát, és olyan korszakot indítottak el, amely már a század harmincas éveiben földreformokkal, államosítások­kal igyekezett biztosítani az igazi önállóságot. A jenki nyomás ellenére ez a vonal érvényesült a mexikói külpolitikában is. Közismerten Mexikó volt az egyetlen latin-amerikai ország, amely nemet mondott a Washington által az AÁSZ-re kényszerí- tett kubai bojkottpolitikára. Mexikó javasolta a szubkontinens országainak az amerikai monopóliu­mok ellen irányuló gazdasági tömörülését, a SELA-t. AZ AMERIKAI „ELLENGÖZ” azonban a tőkés világkrízis idején különösen súlyosnak bizonyult. Mexikó komoly gazdasági bajokkal küzd. Megfigye­lők szerint ezért nem lehetetlen, hogy a most beik­tatott új elnök, az ötvenhat éves Jósé Lopez Portillo kénytelen lesz kesztyűsebb kézzel bánni a külföldi — értsd: amerikai — tőkével. Jósolni nehéz. A be­iktatás napján csak az biztos, hogy a Rio Grandetől délre folytatódik mindkét hagyomány: az északi nyomásé, az ellene vívott küzdelemé úgyszintén. /^A/WWVNMAA/WV/SAA/WVVVVWWWWWVWWWWWVWVWVWi^VV Elhunyt Jakubovszkij marsall MOSZKVA Az SZKP Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Miniszter- tanácsa szerdán mély fájda­lommal jelentette be, hogy Ivan Ignatyevics Jakubov szkij, a kiemelkedő katonai személyiség, a Nagy Honvé­dő Háború tevékeny rész­vevője. az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak küldötte, a Szovjetunió kétszeres hőse, a Szovjetunió marsallja 1976. november 30­án. hosszan tartó, súlyos be­tegség után, életének 65. évében elhunyt­Az SZKP Központi Bizott­sága és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa kormánybi­zottságot alakított Ivan Ja- kubovszkij marsall temeté­sének megszervezésére. A bi­zottság vezetője Dmitrij Lsztyinov, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere. Ivan Jakubovszkijt a Vörös téren, a Kreml falánál fog­ják eltemetni. (TASZSZ) LEMP KB-plénum A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának ötödik plenáris ülésén Edward Gierek terjesztette elő a politikai bizottság be­számolóját, amely elemzi az 1977-es éves és az 1976— 1980-as ötéves társadalmi­gazdasági fejlesztési tervét. Edward . Gierek beszédé­ben rámutatott arra, hogy Lengyelország már hat éve egységes társadalmi-gazdasá­gi fejlesztési stratégiát követ amelynek eredményeként emelkedett- egyebek között az állami alkalmazottak fizeté­se, nőttek az ösztöndíjak és nyugdíjak. Fenntartották azt a határozatot is. amely az 1969 decembere előtti áron rögzítette az alapvető élel­miszerek árát. Ezen időszak alatt csaknem hárommillió embernek biztosítottak új munkahelyet. Tisztában vagyunk azzal — mondotta Edward Gierek —, hogy a világ csodálatát kivívó előrehaladás ellenére sok területen az elért szint nem felel meg teljesen a társadalmi igényeknek és várakozásoknak. A nehézsé­gek elsősorban a belföldi el­látás, a külkereskedelem, az energiaipar és a szállítás te­rén jelentkeztek. A legna­gyobb problémákat a me­zőgazdaságot sújtó rossz idő­járás okozta — mondotta az első titkár és közölte hogy emiatt az ország idén mint­egy nyolcmillió tonna gabo­na és takarmány importálá­sára kényszerült. A gazdasági feszültségeket fokozta a kapitalista orszá­gokkal folytatott külkereske­delemben 1974 közepe óta kialakult kedvezőtlen hely­zet. A PB referátuma ezután rámutat arra, hogy a LEMP VI. és VII. kongresszusa programjának teljes végre­hajtásához négy éven belül meg kell oldani e problé­mákat. A jelenlegi gazda­ságpolitika figyelmének kö­zéppontjában az ellátás ja­vítása áll, ami az 1977-es terv fő feladata. Az ipari termelés tervét módosítot­ták, hogy fokozzák a fo­gyasztási javak termelését. A bolsevik párt katonája „Bennünket, a Szovjet Fegyveres Erők Főparancs­nokságának és a Szövetséges Hatalmak Főparancsnoksá­gainak képviselőit, felhatal­maztak a Hitler.ellenes koalíció kormányai arra, hogy átvegyük a német fő­parancsnokság képviselőitől a Németország feltétel nélküli fegyverletételéről szóló ok­mányt. Hívják be a terembe a német főparancsnokság képviselőit Ezek a szavak hangzottak el G. K. Zsukovnak az aj­kairól 1945. május 8-án éj­iéikor. Mindössze 50 percig tartott a legújabbkori törté­nelemnek az a soha nem fe­lejthető jelenete, amelynek során a náci Németország katonai vezetői kapituláltak. Ekkor már Zsukov a német- országi megszálló szovjet csapatok főparancsnoka volt. Ha ma élne, éppen nyolcvan- . éves lenne. Ki volt ez a katona, akinek osztályrészül jutott, hogy en- i nek a páratlan jelenetnek i első számú szereplője lehe- ■ tett? Katona nem a saját aka- j rátából lett. 1915. májusá- ban, a fronton történt nagy veszteségek miatt, idő előtt hívták be az 1896-os születé­sűeket. Olyan fiatalok men­tek a háborúba, akik még nem érték el a húszéves életkort. >,Különösebb lelke­sedést nem éreztem, mivel Moszkvában lépten-nyomon találkoztam szerencsétlen, frontról visszakerült nyomo­rékokkal és ugyanitt azt is láttam, hogy a gazdagok fiacskái ugyanolyan bőség­ben és biztonságban élnek, mint azelőtt... Arra gondol­tam azonban, hogy ha be­visznek katonának, becsület­tel fogok harcolni Oroszor­szágért.” Így gondolkodott akkor, mint maga írta vissza­emlékezéseiben. De annak örült, hogy a lovassághoz sorozták be, mert ..mindig tetszett nekem ez a roman­tikus fegyvernem”. Az erős testalkatú, szegényparaszti gyermeksorban, majd a moszkvai ifjúmunkás évek­ben megedzett fiatalember­ből hamarosan kiváló lovas­katona lett, a cári hadsereg altisztje. „Altiszti rangom el­lenére a katonák bizalommal voltak irántam, és gyakran folytattunk komoly beszél­getéseket. Természetesen ak­kor kevéssé értettem a poli­tikához, de úgy gondoltam, hogy csakis a bolsevikok ad­hatnak az orosz népnek bé­két, földet és szabadságot• más senki. Lehetőségeimhez mérten mondogattam is ezt, amiért a katonák elismerés­ben is részesítettek” — vall­ja magáról. A Vörö6 Hadseregbe már maga kereste az utat, önkén­tesként lépett be a lovasság­hoz. Nem egyszerűen katona akart lenni, hanem a bolse­vik párt katonája. A pártba való felvétele életének « ki­emelkedő eseményeként ma­radt meg emlékezetében. Így írt erről: „1919. március 1-én felvettek az OK(b)P tagjai sorába. Azóta sok mindent elfelejtettem, de a nap, ame­lyen párttag lettem, egész életemben emlékezetes ma­rad. Azóta minden gondola­tomat, törekvésemet és tet­temet a párttag kötelességé­nek rendeltem alá, és amikor a haza ellenségeivel kellett összecsapnunk, én — mint kommunista — felidéztem pártunknak azt a követelmé­nyét, hogy mutassunk példát népünk önzetlen szolgálatá­ban”. Ennek a vallomásnak az őszinteségét tettei igazol­ják. A polgárháború befejezése után hivatásos katona ma­radt. Példás szorgalommal és odaadással végezte mun­káját. Amikor a japán mili­taristák 1939-ben betörtek Mongóliába, a szovjet kor­mány, amely szerződésben kötelezte magát Mongólia megvédésére, rábízta az ot­tani hadműveletek irányítá­sát. A szovjet és a mongol csapatok rövid idő alatt fé­nyes győzelmet arattak a japánok fölött. A Nagy Honvédő Háború­ban mindig a legnehezebb feladatokat kapta. Kiemel­kedő szerepe volt Moszkva és Leningrád védelmében, a sztálingrádi megsemmisítő hadműveletekben, az Ukraj­na felszabadításáért vívott küzdelemben, a fasiszta csa­patok szétzúzásában Belo­russziában, végül Berlin el­foglalásában. Hosszú, nagyon hosszú volt tehát az út, amelyen az orosz falu szegény gyermeke elju­tott odáig, hogy előtte kapi­tulált a náci Németország hadserege. És szánté felmér­hetetlen, hogy mennyi áldo­zatkészség, szellemi és fizi­kai képességek kellettek en­nek az útnak a bejárásához. Mindezért még az a nagy megtiszteltetés is jutalmaz­ta, hogy ő vezényelhette Moszkvában a győzelmi dísz­szeméit. „Semmihez sem ha­sonlítható az a pillanat, amikor 200 vöröskatona, háborús veterán, dobpergés' közepette a Lenin Mauzó­leum talapzatához vetette a német fasiszta hadsereg zászlaját” — írta életének talán erről a legnagyobb, legboldogabb napjáról. De a győzelmes hadvezér megem­lékezett elesett bajtársairól is: »,Milyen kár, hogy a vérszomjas ellenséggel ví­vott harcokban elesett sok hű hazafi már nem érhette meg ezt a boldog napot, győ­zelmünk nagy napját”. Béki Ernő Magyarország és India kapcsolatairól Amint jelentettük: Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Shri Fakhruddin Ali Ahmednak. India elnökének meghívására december első felében hivatalos látogatásra Indiába utazik. Magyarország 1948-ban vette fel a diplomáciai kap­csolatokat Indiával. 1951- ben létesítettünk külképvise­letet Üj-Delhiben s diplo­máciai kapcsolatainkat 1959- ben emeltük nagyköveti szintre. Kétoldalú kapcsola­taink 1960-ig meglehetősen szűk körűek voltak, pozitív változásokat a 60-as évek elejétől a magas szintű lá­togatások eredményeztek. Az első nagy jelentőségű láto­gatás Apró Antal — akkor miniszterelnök-helyettesként tett — 1961. évi útja volt Indiában. Ezt követően kor­mányfőként dr. Münnich Ferenc, majd Kállai Gyula utazott Indiába, Indira Gandhi Magyarországra és azután elnöki látogatásokra került sor: Losonczi Pál 1969-ben, illetőleg űr. Zakir Husain 1968-ban, V. V. Gi- ri 1970-ben, F. A. Ahmed pedig 1975-ben tárgyalt a partnerországban. Az egyre élénkebbé vált kétoldalú kapcsolatokat tartalmasán fejlesztik a miniszteri, mi­niszterhelyettesi kölcsönös lá­togatások és különféle szak­delegációk útjai. Az 1972-es miniszterelnöki találkozón létrejött megállapodásnak megfelelően 1974 júniusában első alkalommal került sor a külügyminisztériumok kö­zötti kétoldalú konzultáció­ra miniszterhelyettesi szin­ten és 1974 október—no­vemberében megtartották a magyar—indiai gazdasági ve­gyes bizottság első üléssza­kát. Magyarországnak a fejlő­dő országokkal folytatott külkereskedelmében India ki­emelkedő szerepet játszik: az összes export-import forgal­mat figyelembe véve 1973- ban például a második he­lyen állt. A két ország kö­zötti árucsere-forgalomnak az 1971. január 1-én életbe lépett hosszú lejáratú, ötéves kereskedelmi és fizetési meg­állapodás ad kereteket. E megállapodás kölcsönösen biztosítja a legnagyobb ked­vezmény elvének alkalmazá­sét. Indiára vonatkozó táv­lati kereskedelempolitikánk számos esetben találkozik az indiai gazdaságfejlesztési el­képzelésekkel. A számok ön­magukért beszélnek: a ma­gyar vállalatok 1975-ben több mint 350 millió rúpia összegben exportáltak Indiá­ba míg a behozatal elérte a 180 millió rúpiát. A két ország közötti gazdasági kapcsolatok növekedésére jel­lemző, hogy a kölcsönös áru­csere-forgalom az utóbbi években esztendőnként átlag 10—15 százalékkal emelke­dett, de például 1974-ben a növekedési ütem elérte a 40 százalékot. Indiából szár­mazó behozatalunk körülbe­lül 90 százalékban a magyar népgazdaság számára fontos mezőgazdasági és anyagjel­legű cikkekből áll. A kölcsönös áruszállítások hagyományos formái mellett néhány területen kialakul­tak, illetve kialakulóban vannak az együttműködés újabb formáiként a kooperá­ciók (például vákuumtechni­kában, mikrohullámú beren­dezések gyártásában stb.), szélesedik a szellemi export (az alumíniumiparban az erőművek építésében) és kö­zös vállalkozásokat is létre­hozunk, például a gyógy­szergyártásban. A magyar—indiai műsza­ki-tudományos együttműkö­dési vegyes bizottság 1976 áp­rilisi tárgyalásain olyan hosszú távú együttműködési témákról esett szó amelyek a kétoldalú forgalom dina­mikus növekedését biztosít­ják és ugyanakkor a két ország közötti tartós kap­csolati elemeket erősítik. Így többek között szó esett komplett csőgyár szállításá­ról Indiába, az indiai wolf- ramérc-feldolgozás kifejlesz­téséről egyrészt az Izzó In­diában már működő gyárá­nak ellátására, másrészt a magyar igények kielégítésé­re, alumíniumkohászati együttműködésről és szer­számgépek, konfekcióipari gépek, autóvillamossági pró­bapadok Indiába szállításá­ról illetve kulcsrakész kon­fekcióüzemek indiai üzembe helyezéséről. Kulturális együttműködé­sünk mintegy másfél évtize­des hagyományokkal rendel­kezik, s kapcsolataink kiter­jednek tudományos terüle­tekre is. E munkatervek viszonylag tág ’ és rugalmas keretei lehetővé teszik, hogy az együttműködést kiterjesszük olyan — főleg új keletű — ágazatokra is, amelyek szá­mára egyéb szerződéses ke­ret még nem létezik. Vi­szont: az együttműködés bő­vülésével, mélyülésével kike­rül a munkatervből és önál­ló, államközi egyezményes keretet kap például a mű­szaki-tudományos együttmű­ködés. A munkatervek sza­bályozta tudományos együtt­működésben fokozottabb hangsúlyt kapnak a társada­lomtudományok. Felsőoktatá­si együttműködésünk a to­vábbképzést szolgáló ösztön­díjak felajánlásán túl kiter­jed a helyszíni oktatás for­máinak kialakítására és bő­vítésére is. A delhi egyete­men magyar lektorátus mű­ködik. 1974-ben magyar ok­tatókkal és műszerekkel analitikai-kémiai tanfolya­mot szerveztünk, s hasonló­képpen: közgazdasági és ta­lajtani helyszíni tanfolyam is helyet kapott az együtt­működésben. A két nép művészetét, szél lenni értéke­it kölcsönös kiállítások ren­dezésével ismerhették-ismer- hetik meg a magyar illetve az indiai érdeklődők. Az indiai irodalom legjobbjai­nak alkotásai — a klasszi­kus Ramayana-tól a kortárs indiai írókig — jeles ma­gyar műfordítók tolmácsolá­sában kerülnek a hazai ol­vasók kezébe. A tudományos-műszaki együttműködés mindinkább az 1974 januárjában aláírt egyezményre és munkaterv­re épül. Itt a fő cél a gaz­dasági élet szükségleteiből adódó konkrét tudományos problémák megoldása, s az alapkutatások helyébe minél- inkább az alkalmazott kuta­tások kerülnek. Az országos atomenergia bizottság és az indiai atomenergia bizott­ság külön egyezmény alap­ján áll együttműködésben, ami szakemberek és műsza­ki-tudományos információk cseréjére terjed ki. if m»-«ímíii Karácsonyi meglepetés A Heves megyei I a / I i Iparcikk Kiskernél KARÁCSONYI MEGLEPETÉS □ KARÁCSONYI MEGLEPETÉS □ KARÁCSONYI Kérjük, kisérje figyelemmel szaküzleteink KIRAKATAIT, ÚJSÁGHIRDETÉSEINKET: m §s szombaton minden kiderül/ □ w > S8 u* o (Z) O 5S M 3 w o 6 M ►8 W H » ifi □ 1976. december 2, csütörtök KARÁCSONYI MEGLEPETÉS □ KARÁCSONYI MEGLEPETÉS □ KARÁCSONYI MEGLEPETÉS □ KARÁCSONYI MEGLEPETÉS □ KARÁCSONYI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom