Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-02 / 285. szám
A Isz-kongresszusra készülve Korszerű munka — 3. A TERMELŐSZÖVETKEZETI közös gazdaságok a IV. ötéves terv idején a 23 százalékos termelésnövekedést csökkenő dolgozói létszámmal érték el. öt év alatt csaknem 120 ezerrel lett kevesebb a közös munkában részt vevő aktív korú embe- rek száma. Ai V. ötéves terv, mint ismeretes újabb 130 ezer fős munkaerőcsökkenést irányoz elő a tsz-ek- ben és ezzel együtt 25 százalékos termelésfejlesztést. Ugyanakkor a népgazdaság egészében évek óta munkaerőhiánnyal küzdünk. Ez egyben azt is jelenti, hogy a fiatalok, amikor munkahelyet választanak sok mindent mérlegelnek és csak akkor döntenek a tsz mellett, ha biztosak abban, hogy megtalálják számításukat. Tapasztalatból tudjuk, a tények* a számok is azt bizonyítják, hogy az ipari vállalatok, más munkahelyek kedvezőbb feltételei — a 8 órás munkaidő, a biztos kereset, a magasabb színvonalú szociális ellátottság, a kulturáltabb körülmények — gyakran erősebbnek bizonyulnak, mint egyes, főképp a kedvezőtlen adottságú, gyenge tsz-ek vonzereje. Se a fiatalok, se a szakemberek nem vállalnak szívesen munkát ezekben a bizonytalanul gazdálkodó szövetkezetekben és ez persze tovább növeli az ilyen gazdaságok gondjait Eltérő módon megy tehát végbe a nemzedékváltás az egyes tsz-ekben. Az erős, gazdag szövetkezetekben ugyanis nincs munkaerőgond, azokban elegendő fiatal jelentkezik felvételre. KÖZISMERT AZ IS, hogy a szövetkezeti fiatalok elsősorban a gépesített ágazatokban, a korszerű munkahelyeken dolgoznak szívesen. A régi, elhanyagolt állattenyésztő telepeken alig- alig lehet fiatalt találni. Mindezt figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a tsz-ek csak úgy tudják teljesíteni az elkövetkezendő években a növekvő termelési feladataikat, akkor lesz elegendő szakképzett fiataljuk, ha javítják, korszerűsítik a munkavégzés feltételeit és segítik az életkörülmények fejlődését is. Ezért van olyan nagy szerepe a tsz-ekben is a technika, a kemizálás térhódításának. A gépek, a gyomirtó vegyszerek, az etetőberendezések, a szállítószalagok nemcsak a munkát könnyítik meg, nemcsak a kaszálástól, a zsákolástól, a lapátolástól szabadítják meg az embert, hanem egyáltalán már a termelés nélkülözhetetlen tényezői. Vagyis: ezek a korszerű eszközök rengeteg munkáskezet is helyettesítenek, viszont csak akkor hasznosulnak jól ha tapasztalt, hozzáértő emberek bánnak velük* Az első tehát az ember; akiért és aki által a gazdasági fejlődés végbe megy. Jelenleg a tsz-ekben mintegy 640 ezer aktív korú személy dolgozik rendszeresen. A járadékosok és nyugdíjasok száma valamivel meghaladja a 400 ezret. A szövetkezetekben az aktív korú tagok átlagos életkora most 41 év, vagyis 3 évvel alacsonyabb mint 1971-ben volt. Figyelemre méltó az is, hogy a tsz-ekben dolgozók csaknem egyharmada már 1945 után született. A szakmunkások száma pedig megközelíti a 110 ezret. SZAMOT VETVE a bekövetkezett változásokkal megállapíthatjuk, hogy ma mintegy 360 ezer ember — az aktív korú tsz-keresők többsége — már nem kötődik a hagyományos paraszti életformához és életkora, képzettsége, munkájának jellege révén iparszerű munkafeltételeket igényel. Pártunk életszínvonal-politikájának megfelelően, a IV. ötéves terv idején jelentősen növekedett a tsz-tagok jobb élet és alkalmazottak közösből származó jövedelme. Az aktív dolgozókra jutó havi átlagkereset 53 százalékkal nőtt, az 1970. évi 1790 forintról 2750 forintra emelkedett Ez a növekedési ütem csökkentette a tsz-dolgozók és az állami ipar munkásainak a keresete közötti különbséget. A tsz-ekben a fizikai munkát végzők havi átlagkeresete 1975-ben 11 százalékkal volt kevesebb az állami ipar, és 7—8 százalékkal az állami gazdaságok fizikai dolgozóinak a kereseténél. Figyelembe kell azonban azt is venni, hogy a termelőszövetkezeti havi keresetek mögött mintegy 27 százalékkal több munkaidőteljesítés állt, mint akár az állami iparban, akár az állami gazdaságokban. Természetesen az említett adatok országos átlagszámok, melyek nagy különbségeket takarnak. Például a Komárom megyei tsz-ekben a havi átlagkereset mintegy 800 forinttal haladja meg a Zala megyei tsz-ekben elérhető havi átlagkeresetet. Sőt ugyanabban a tsz-ben is többet keres például a traktoros, mint mondjuk az éjjeliőr. A háztájiból származó Jövedelmek megítélésénél pedig figyelembe kell venni, hogy azokat nem egy-egy tsz-tag, hanem gyakran az egész család éri el megfeszített munkával. És mezőgazdasági kistermeléssel nemcsak a tsz- családok foglalkoznak Magyarországon, hanem mások is. A XI. PÁRTKONGRESZ- SZUS határozata szerint az elkövetkező években a tsz- tagok jövedelme is olyan arányban növekedhet, mint a munkásoké. A rendes, szorgalmas munkának így a tsz- ekben is meg lehet az anyagi elismerése. \ ' T. B. ! Következik: A szövetkezetek gazdája a tagság , * i > J Néhány héttel ezelőtt nyílt meg Gyöngyösön a Mérges úti lakótelep szolgáltatóháza, amely a környék több ezer lakójának nagy eseményt jelentett. Végre „helyben” megtalálhattak minden szükséges dolgot. A Mátrakapunak elnevezett ABC-áruház a megnyitáskor nemcsak külsőségeiben érdemelte ki a vásárlók elismerő véleményét, hanem bő áruválasztékával is. Voltak néhányan olyanok is akik megkérdezték, vajon olyan áruválaszték lesz-e később is az üzletben, mint akkor, a megnyitáskor. A kétkedőknek a tények adtak választ. Az üzlet forgalma is meghaladta a vart mértéket. A környékbeliek is szívesen felkeresik, mert a kényelmes eladótér is fokozza a vásárló elégedettségét. A választék pedig maradt a nyitás szintjén. A csúcsidőszakban a pénztáraknál még előfordul kisebb torlódás, pedig ez nem kellemes sem a vevőnek, sen» a pénztárosnak. Az önkiszolgáló étterem kezdeti forgalma megfelelő. De még nem az igazi. Az érdeklődők köre egyre bővül, a törzsvendégek száma is nő. A Patyolat és a GELKA most „járódik be”. most szokják meg a környék lakói. A fodrászatnál is hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy a lakótelepiek hiányolják a női fodrászatot és a kozmetikai szalont. Általános ■ vélemény szerint nem a férfirészleget kellett volna ide telepíteni az új szolgáltatóházba. Érthető, hiszen a nők „jobb” vendégek. Az első hetek tapasztalatai már megmutatják, menynyire szükség volt az új létesítményre a gyöngyösi Mérges úti lakótelepen, de jelzik azt is, mi az. amiben még további intézkedésekre van szükség. i i . (—ár) Előrelépés az építőiparban: Hatvanban is a gazdaságosabb munkára törekszenek A hatvani üzemek is évek óta törekszenek a gazdaságosabb termékszerkezet kialakítására, a jövedelmezőbb munkára. így a mezőgazdaságban egyre nagyobb tért hódítanak a komplex termelési módszerek, a búzával, kukoricával, az egyes ipari növényekkel, a baromfi- vagy sertéstenyésztés, sei a legkorszerűbb formákban foglalkoznak. Az élelmezési iparban a konzervgyár mezőgazdasági környezetéhez legiobban igazodva a zöldségfélék feldolgozását tekinti feladatának s más területeken is — vállalatoknál és szövetkezeteknél egyaránt — a kedvezőbb megoldásokat keresik, gépesítéssel. munka- és üzem- szervezéssel próbálnak előbbre lépni. A város gazdaságában a már' hagyományos közlekedés mellett mindinkább jelentős a könnyűipar fejlődése az élelmezési iparon be- lüi meghatározóvá vált a konzervgyár szerepe, s a környező három község hatvani irányítás alá helyezése óta számottevőbb a mező- gazdaság is. Az ágazati változásoknál különösen szembetűnő <i konzervgyár igyekezete. Az üzemben ugyanis ezelőtt 10 —12 esztendővel a 270-et is meghaladta a termékek száma, a zöldség-alapanyagú gyártmányokon kívül ki- lencfajta gyümölcsből is csaknem kétszáz készítmény előállítására vállalkoztak. Jóllehet: ez utóbbiakhoz a beszerzés a nagy távolságok miatt meglehetősen körülményes, költséges volt. Ráadásul pedig a hosszú szállítás a minőséget is rontotta. Nos, napjainkig 55—60 félére szűkült a termék- mennyiség — amelyet, mint említettük: kizárólagosan a közelebbi zöldségfélékre alapoznak — s a választékot inkább egy-egy gyártmányfajtán belül iparkodnak szélesíteni. Például a paradicsomsűrítményből 10—12, az uborkából pedig 8—10 féle készül. A könnyűipari ágazatban a Duna Cipőgyár üzemegysége amíg régebben gyermekcipők felsőrészeit készítette, ma már készárutermeléssel is foglalkozhat saz idén csaknem egymillió pár lábbelit küldhet a kereskedelemnek. Ugyanekkor a javító-szolgáltató eipészszö- vetkezet árutermelése is tekintélyessé vált. A Házi. és Kézműipari Szövetkezet pedig saját modelltervezési tevékenysége színvonalának fejlesztésével tud mind tökéletesebben alkalmazkodni a kereslethez. Határozott előrelépés tapasztalható az építőiparban is. kiváltképpen a szövetkezetnél. amely fő alaptevékenységében egyre jelentősebb a szak- és szerelőipar, az asztalos-, illetve lakatosrészleg. A mezőgazdasági területen következetes munkával sikerült felszámolni az alap- tevékenységen kívüli egyéb, kevésbé kívánatos próbálkozások döntő többségét. Így például a hatvani „Lenin” Tsz nem gyárt már műanyag- és vegyi termékeket, a herédiek abbahagyták a cipőcsattkészítést, a nagykö- kényesiek pedig a cipzárak, illetve az ajtóra szerelhető „kukkantok” előállítását s a vezetők figyelme sokkal inkább a reálisabb termelés felé irányul, s mind biztatóbb eredménnyel. Az említett törekvések következtében lényegesen nőtt a termelési érték. A konzervgyár nyeresége megháromszorozódott, a foglal- kóztatott dolgozók havi átlagkeresete duplájánál is többre emelkedett. Ugyanekkor bebizonyosodott, hogy a lényegesen kisebb múlttal, kevesebb üzemi tapasztalattal rendelkező cipőgyár is tud exportra dolgozni, miután a telep jelenlegi éves 200 millió forintos termelésének 80 százaléka szocialista piacra kerül. A városban és a környékén tapasztalható igyekezet kétségkívül örvendetes, dicséretes. Egyben pedig további jobb eredményekre enged következtetni. Gy. Gy. „Ez nekik már jobban megy.. Egyszerű kis tabló függ a tiszanánai Petőfi Termelő- szövetkezet elnöki irodájában: idős parasztemberek tekintenek le a képekről. Kontyba kötött ősz fürtök, arasznyi, pödrötf bajusz, jellegzetes mélyen barázdált arcok, évtizedek kemény munkája szántotta ráncok. Alapító tagok valamennyien. — Sajnos közülük már sokan nem élnek — mondja a harmincéves Korozs István elnök, aki egy éve irányítja a közös gazdaságot. A most belépő főmezőgazdász még harmincnak se látszik^ így hát önként adódik a kérdés: — Maguknál minden vezető ilyen fiatal? — Pontosan 29,1 év a vezetőség átlagéletkora.. • — És a tagság? Hiszen évek óta téma a parasztság elöregedése. — Ez alól Tiszanána sem kivétel. Bár nem számoltuk ki tagságunk átlagéletkorát* de biztos, hogy jóval magasabb. Ugyan ez az öregedési folyamat egy kissé lelassult mostanában — egyre több fiatal marad a mezőgazdaságban —, de még mindig magas az öregek száma. Mondom, itt nálunk is. — Milyen érzés ilyen fiatalon irányítani, utasítani húsz-harminc évvel idősebbeket? — Nemcsak én. de azt hiszem, hogy a többi fiatal vezetőnk sem érzi, hogy a klasszikus értelemben irányítana, parancsolgatna — folytatja az elnök* — Azon igyekszünk inkább, hogy közösen dolgozzunk, az idősebb generációval. Ezt nem csak érzelmi okok diktálják, hanem a józan ész is, hiszen az ő segítségük, évtizedes tapasztalatuk, emberismeretük nélkül a mi munkánk is jóval nehezebb lenne. Ha egy- egy kérdésben dönteni kell, megkezdjük valamely munka előkészítését, összehívjuk a brigádok vezetőit — köztük már sokkal több az idős ember —. és nem egyszer parázs viták közepette, de együtt, közösen döntünk. Meg persze a mindennapi munkában is gyakran kell hozzájuk fordulni tanácsért, ami sok balfogástól, kellemetlenségtől mentheti meg az embert. — Most fordítsuk meg a kérdést. Milyen érzés fiatalok „keze alatt" dolgozni? Tóth Imre 64 éves bérelszámoló, a szövetkezet egyik alapítója: — Mi lenne, ha nem cserélődne a vezetés? Sajnos, mi már nem csak meg-, de ki is öregedtünk. Nehezen szakítunk a régebbi szokásokkal, ezt magamon is érzem. Márpedig manapság a fiatalok lendülete és főleg tudása nélkül nem sokat lehet kezdeni a mezőgazdaságban- Állandóan jönnek az új gépek, műtrágyák, növényvédő szerek, meg mindenféle rendszerek — hát ki tudná ezt már közülünk követni? — Ugyanakkor jó tudni, nogy nem váltunk reiesieges- sé — veszi át a szót Burai Aladárné, akit itt mindenki csak Piroska néninek ismer. Ö is az első tagok egyike. — Mikor idejön egyikük- másikuk menne a maga feje után. Mi ráhagyjuk, nem bántjuk. A forró fej hamar lehűl, ha jönnek az első kudarcok. Ilyenkor már segítséget, tanácsot kémek, amit szívesen, örömmel adunk. Hogy úgy mondjam az emberisemeretbe, a helyi szokásokba nú vezetjük be az újakat. A vezetéshez ez is kell. és senki sem születik elnöknek, vagy agrónu- musnak- Úgyhogy jól megférünk egymás mellett. Érezzük, hogy szükség van ránk, nekünk meg1 rájuk. Ezért is választottuk meg őket. Godó Lajos, főmezőgaz- dásznak’ időközben valamit intéznie kellett, így csak Tóth Imre most kapcsolódik be a beszélgetésbe. — Nem mindenütt olyan jó a különböző korosztályok viszonya, mint nálunk. Nekünk fiataloknak — még ha vezetők is — tudnunk kell, hogy ezek az emberek nagyon keményen megdolgoztak azért a 160 milliós közös vagyonért. És nem túlzók, ha azt mondom, a semmiből vetették meg a mai szövetkezet alapjait Hangsúlyozom nem a kort kell bennük tisztelni, mert az nem érdem* Hanem a munkát, amit egész életükben eddig végeztek, és reméljük ezután is végezni fognak még sokáig. Sőt A nyugdíjasok még most is jönnének dolgozni, mi is szívesen fogadnánk a munkájukat csak éppen a rendelkezések kötik erősen a kezünket — Volt-e már a k^ruk miatt kellemetlenségük? Korozs István mosolyodik el, nem is kell unszolni, úgy látszik készült a történettel. — Kellemetlenség? Akadt. Egy alkalommal egy idősebb dolgozónknak olyan munkát találtunk kiadni, amihez nem igen fült a foga. Előbb csak kifogásokat keresett* míg végül határozottan utasítani kellett az elvégzését. Erre az öreg begurult, hogy a fia lehetnék, őt egy ilyen tacskó ne ugráltassa, satöbbi. Ilyenkor kell aztán a türelem, és főleg a hidegvér- Ha elragadtatom magam, mindent elronthattam volna. Megvártam inkább, míg elszáll az öreg mérge, majd szépen nyugodtan megbeszéltük, hogy mért is kell ezt a munkát elvégezni. Az öreg szó nélkül megcsinálta. Türelem, józan ész, őszinteség. Ha bármelyik hiányzik lehetetlen jó emberi kapcsolatot teremteni a beosztottakkal, márpedig ez a bizonyos emberi kapcsolat a vezetés alfája. Anélkül nem érdemes és nem is szabad vállalni ezt a munkát. Gőz Jani bácsi,*aki eddig jobbára csak hallgatott, most hirtelen megszólal: — Én azt mondom, hogy nem az számít, ki hány évet ért meg. hanem a munka. Ki, hogy dolgozik- De ha jobban akarunk élni, a munkát is jobban kell végezni. Annak idején mi is jobb életet reméltünk, ezért is osztottunk földet, alapítottunk szövetkezetét. Harminc év telt el azóta. Most már csinálják a fiatalok. Ez nek'k már jobban megy... Cziráki Péter 1976. december 2 esütüriöl Burai Aladárné Eladók és vásárlók Mindenki elégedett? Gőz János Korozs István Godó Lajos
