Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-05 / 288. szám
V Harminckét brigád a pódiumon A harminckét brigád vetélkedik. Pontokat gyűjt, a szokásos módon: feladatokat old meg, kérdésekre válaszol felismer városokat képek után, költőket és zeneszerzőket műveik egy-egy részlete alapján aztán kedélyes játékot vállal, hogy minél több pontot gyűjtsön össze. A harminckét brigád mindegyike az Izzóban dolgozik. Valamennyien a szocialista munkaversenyben vesznek részt. Mi köze a pontoknak, a vetélkedőnek, a pódiumon való szereplésnek a munka-; versenyhez? o o o A nevezés még az év elején megtörtént. Jóval több brigád tevékenykedik az Izzóban, mint amennyi vállalkozott arra, hogy „megtanulja a leckét”. Ez abból állt, hogy káptak egy listát, ezen mindenféle könyvek, irodalmi művek, képzőművészeti témák sorakoztak egymás után. Ez volt a „tananyag”, ebből kellett „készülni” egy éven át. A számadás pedig most kezdődött el. összesen 63 brigád szánta rá magát az egész évi tanulásra. Mire a selejtezők időpontját kitűzték, maradt állva közülük 34, de a vetélkedőn két brigád valamilyen ok miatt nem jelent meg A selejtezőkre két napot szántak, két helyszínen bonyolították le. A legjobb tizenhat brigád december Idén méri össze felkészültségét, a legjobb hat pedig január 14-én küzd meg a helyezésekért. A realitás kedvéért úgy határoztak, hogy a továbbjutás alapja mindig a szerzett pontszám. Tehát nem a csoport legjobbjai jutottak egy lépéssel előbbre ' a közbülső állomásokon, hanem a pontszám döntött. Ahogy a sportban is „időre” megy a selejtezőknél a továbbjutás lehetősége. o o o A Városi Művelődési Házban Baranyi Imréné, a játékvezető, a következőket mondta bevezetőül: — Egykor a népművelésnek az volt az egyik legfőbb célja, hogy megvilágítsa a művelődés jelentőségét, és sokakhoz eljuttassa a kulturális értékeket. Ma minőségi gondjaink vannak, hogyan lehet a szocialista brigádmozgalom résztvevői nek olyan egyénekre szabott formákat és eszközöket biztosítani, amelyek tömeges önművelődési lehetőségeket adnak. Ez a cél serkentette az Egyesült Izzó gyárvezetését is, amikor a szocialista brigádok részére a közművelődési vetélkedőt meghirdette. Az alaphelyzet ezzel az indokolással tisztázódott. Azt Kömninista szülik és KISZ-vezetők találkozója A kommunista szülők és az ifjúkommunista közösségek kapcsolata a KlSZ-szer- vézetek nevelő munkájában — ez volt a témája annak a tanácskozásnak, amelyet a KISZ Heves megyei Bizottsága rendezett szombaton Egerben, a Hámán Kató megyei Űttörőházban. A találkozó résztvevőinek — középfokú tanintézetek KISZ- vezetőinek és kommunista szülőknek — Ambrus József, a megyei KISZ-bizottság titkára tartott előadást. A társadaimi nevelőhatások céltudatosabb érvényesülésének segítése, a folyamatos munkakapcsolat és az együttműködés kialakítása címmel. QJjiÉIg 1SS6. december 5., vasárnap sem kell bizonygatni, milyen fontos feladatot vállalt magára a gyárvezetés. A szándék dicséretes. Az elvet a hétköznapok gyakorlatára váltotta át Farkas János, a gyár függetlenített népművelési felelőse amikor a kérdésünkre válaszolt: — A szocialista brigád- verseny hármas jelszavából, ami egyben a feladatokat is meghatározza, gyakorlatilag a művelődési rész kapott a legkisebb figyelmet Egy-egy mozibérlet’ vagy egy- egy operettelőadás megtekintése elég volt ahhoz, hogy ezt a „gondot” letudják a brigádok, ezt a részt kipipálhassák a tennivalóik sorából. Ezen a szemléleten szeretnénk változtatni, ehhez választottuk eszközül a közművelődési vetélkedőt, a meghatározott tematikával. o o o A selejtezőn részt vett „már” 32 brigád. Ez így optimista kicsengést ad a ténynek. Ha másként fogalmazunk, úgy is mondhatjuk, hogy „csak” 32 brigád indult a selejtezőn. Mennyivel tolódott el a hangsúly? Melyik az igaz? Fogadjuk el, hogy az éremnek is két pldala van. Kezdetnek ez a tény nem rossz, de már ki is jelöli a további feladatokat. Néhány „apróságot” hadd jegyezzen meg még az űj- Jíágíró. Mindenkinek feltűnt, hogy a vetélkedők népes mezőnyében egyetlen fejkendős asszony volt látható. Pedig hányán dolgoznak falusiak az Izzóban? A fejkendő nia már nem „divat”. De ez a fejkendő jelzett is valamit. Az ellenkezőjére egy példát : a gyár fiatal ország- gyűlési képviselője is ott volt a brigáddal a vetélkedőn. Ült a többiekkel együtt egy asztalnál. Az üzem egyik brigádjának egyik tag- * jaként. Hallottunk néhány mondatot Petőfiről is, József Attiláról is, Adyról is. Bár a lexikális adatok felsorolása még soha nem volt egyenlő a tudással, a lényeg ismeretével, mégis fur- csállani kellett, hogy Petőfi csak „jövőjét meglátó” költő lett. Ady pedig az, aki „olyan kifejezéseket használt, amik mást jelentettek” — még a szimbólum fogalma sem hangzott el. A vetélkedők „tudták” mire megy ki a játék. Ha választaniuk kellett a helyzetjátékban a foci és a színházi előadás között, akkor a „vad-drukker” férj a színházért „rajongó” feleség érveit fogadta el, és nem ment el a Fradi—MTK—VM rangadóra. Hát...? ■ .o o o Jó ez a közművelődési vetélkedő. Jó. mert tenni akar valamit azért, hogy a gyári közvéleményt formálja. Jó azért, mert megmutatta, a hivatásos népművelő is, „gyári létszámban” foglalkozik az Izzóban a közművelődés ügyéért. Jó azért, mert a legérdekesebbeket a brigádokat, azok tagjait is kilendítette eddigi kényelmes álláspontjukról, hangsúlyozva, hogy ifemcsak termelés van a világon. Jó ez a vetélkedő azért Is, mert a többi gyár vezetőinek a figyelmét is felkeltette. Példát adott arra, hogy aki tenni akar, mindig talál magának lehetőséget, csak akarni kelL Jó azért is, mert bebizonyította, hogy a vetélkedő nem az egyetlen megoldás. Talán nem is a legcélravezetőbb de valahonnan el kell indulni. Meg kell nyerni a brigádok hajlamát ahhoz hogy tegyenek valamit. Meg kell nyerni? Ha nem nyerik meg, akkor tálán maguktól nem sokat tesznek a közművelődésükért? A kérdés sugallja a választ is. Amit lakkozni azért sem érdemesemért akkor elaltatjuk éberségünket, felelősségünket, lelkiismeretünket. Pedig van még „egy kis időre”, való feladatunk. Állapítsuk meg: az Izzó vállalta az úttörők nehéz, kicsit sem hálás szerepét, és ebben az a legfőbb, hogy kérdőjelek megrajzolására is lehetőséget adott. Márpedig kérdőjelek nélkül nincsenek kijelentő mondatok utáni pontok sem. Előbbre csak a kérdőjelek útján juthatunk. G. Molnár Ferenc Ezen a napon minden olyan rosszul megy! Már reggel bosszúság érte; évtizedek óta mindig koránkéit és mégis ma, éppen ma,, amikor különösen fontos lett volna még korábban kelnie — elaludt. Nem egészen fél órával később ébredt, mint akart, de ez is nagy bosz- szúságot okozott. Aztán a havazás! Az első hó ezen a télen. Kellett már, igaz. de nem éppen ma! Olyan hirtelen jött és olyan bőségesen hogy beleizzadt, mire kitaposott benne a munkahelyére. Idekint pedig.. .1 Leütötte az ujját, mint valami kezdő kis tanuló — pedig az is régen volt, amikor azt tanulta, hogyan kell fogni a kalapácsot, kulcsot, csavarI húzót. Laja, ez a virgonc, vidám kis emberke, aki csak az ősszel került ide, el is nevette magát, persze, nem ’ akarattal... de hiszen , komikus is lehetett! Az öreg mester leüti az ujját! KomiI kus és bosszantó! Bosszantó! Imre bácsi nem dolgozott > 4 . _ a szalagon; rá egész más munkát bíztak. Csoportvezető volt és közben az ő gondjaira bízva tizenkét ipari tanuló szorgoskodott körülötte, jóformán minden gondjuk az ő vállaira nehezedett de bizony ő intézte még másik ötven ember ügyes-bajos dolgait is. A szakszervezetben. Évek óta már. Hány és milyen ügyekben jöttek hozzá ezekben az években. Hozzá, az iskolát se járt, egyszerű munkásemberhez, a többi munkás! Bíztak benne, számítottak rá és hittek neki! . Hittek... és hisznek! Nagy szó ez! De vajon valóban hisznek-e még? Mert lassan-lassan úgy érezte, hogy itt valami baj van. Hát hogy az ördögbe ne, amikor hiába serénykedik, futkos olyan hosszú idő óta ennek az öreg Bi- bók szakinak a lakásügyében. s hiába! Elővette cigarettatárcáját, olajos kezét meg se törölte, idegesen rágyújtott. — De ma!... Tallózás a Hevesi Szemle decemberi számában Izgalmas, érdekes számmal zárja az esztendőt a decemberi Hevesi Szemle. Olyannal, amelyet bizonyára szívesen forgat az olvasó az ünnepek egy-egy szabad órájában. Űtszéli történet — ez a címe Molnár Pál novellájának, amelyben két fiatal, egy stoppos fiú és egy au» tótulajdonos asszony külö-. nős találkozását meséli el. „Tűnt évezredek hellén oszlopai felett mint lomha albatrosz lebeg gépmadarunk... kezdi versét Mold- vay Győző megelevenítve egy athéni hangulatot.” Illyés Gyula csillagszőrő tollal örökíti meg egy boldog napját Gyöngyösön, azt a bizonyosat, „amikor minden tündöklő tisztán villogott a jókedvűen kelt őszi napfényben, még a vesszőseprűk nyomai is a kofasorok utcácskáinak talaján.” Vannak-e vagy nincsenek UFO-k? A jelen e mindenkit izgató kérdésére keres és ad választ Szigethy András. Minden második férfi gyo- morfekélyes, mégha most nem is tud róla olvashatjuk a keserű megállapítást az önemésztők című riportban. Sokaknál a betegség csak tünet, az őnmarcangolók az őr- lődés, a belső feszültségek tünete. Az önemésztőkről rajzol izgalmas portrét Gyurkó Géza, Suha Andor egy találmány ellopásának furcsa kínos történetével vázolja fel a kapzsiság kórképét. Egy meg nem jelent riport című írásában. A műitat kutatja több szerző írása is. Kazinczy Lajosról, a tizennegyedik aradi vértanúról, peréről és kivégzéséről számol be Pásztor Emil, hajdani jegyzőkönyvek segítségévek Zalár József három vaskos kötetnyi életművel, három és félszáz verssel ostromolta ! örökkévalóságot, ám n mégis keveset tudnak ról A gyöngyösi poétára Kap< Elemér emlékszik, kritiki hűséggel. Egy másfajta éle egy másfajta költői sors Dayka Gáboré, aki a XVII század utolsó harmadába Eger szellemi életének egyi legkiemelkedőbb egyénisés volt. A Megyénk irodain kistükre című sorozatba Lőkös István ezúttal őt mi tatja be. Milyen a jő vitavezető m. lyen a jó vita, mikor váli szófacsarássá, közhely cső réssé, csavarássá. Ezekre kérdésekre Bakos József &> érdekes választ i A Hevesi Szemle deeembe ri száma többek közt Kis Gyula és S. Nagy Sándot könyvajánlásaival záruL i grafikákat Réti Mátyás, Kis fconthy Jenő és Greskovifc László készítették. , Ma megteszi az utolsó lépést is ebben az ügyben, vagy pedig odaáll az emberek elé, s megmondja: nem kép« elintézni, hát ne is bízzanak benne tovább!,. i „Bibék szaki” — így mondta mindig, pedig kora ellenére is fiatalabb, mint ő, de négy gyereke van és ha igaz, útban az ötödik. Hát persze, felelősség kérdése is ennyi gyerek, de ha van, hát van! Tisztesség érte! Azoknak enni kell, meg lakás a fejük fölé! Nem egy lyuk! Pedig nincs lakásuk? csak egy vacak semmi! És hiába járt a tanácsnál, a pártnál, eddig az ígéreten kívül más nem történt Vannak még jobban rászorulók is . i. Igaz ugyan, hogy ezekre a napokra valami biztatót mégis kapott és talán történt is valami, csak azért nem tud róla, mert nem volt bent néhány napig. Nem, az nem lehet — szóltak volna. Biztosan. Szóval, semmi se történt. Észre se vette, leégett a cigarettája. Eldobta az oltóhómok melletti cigarettatemetőbe, belemarkolt a kéztörlő rongycsomóba, megtörülgette a kezét, közben odaszólt Lójának: mindjárt jön vissza, addig menjen át a Lipták- brigádba. Aztán ő maga átment a kombájnjavítókhoz. . — Délután maradjatok bent néhányon... — szólta brigádvezetőnek. — Egy kis segítségre lenne szükségem. Csak néhány percről van szó... Nem szeretett ugyan munkaidő alatt ilyesmit intézni, de most határozottan érezte, hogy mennie kell1 és intézkedni0. Nem a helyét. Áísístett F-i'í hoz aki csak nem régóta 'dolgozott á műhelyben, előzőleg traktoron ült. k — Maradj bent délután néhány percre... — szólt — a te érdekedben! — Nehogy gyűjtögetni akarjon nekemI — szólt vissza Bibók, aki nem tudta volna elviselni, hogy ajándékot gyűjtsenek neki. Ha ilyesmiről szó esett, önérzetesen visszautasította. — Gyűjtés nem lesz .1. — mondta Imre bácsi és kilépett a műhelyből. ;.. Persze, ezek a fejesek! Az igazgató is csak beszél, beszél és mit csinál? Vagy ha csinál is valamit, mi az eredménye? Pedig neki megvan a kapcsolata minden szervvel...! Itt a tél és még nem jutottak előbbre. Kilépett a műhely félhomályából a ragyogó téli napsütésre. Hunyorognia kellett, levette orráról és munkaruhája zsebébe csúsztatta a szemüvegét, aztán határozott léptekkel indult az iroda felé. — Mi Van, Imre bácsi? — nézett fel az igazgató a papírok közül, de mert megszólalt éppen a telefon, csak odaintett, hogy üljön la Az olajos ruhás, cserzett arcú ember óvatosan ült le arra a székre, amelyik nem volt huzattal bevonva. — A munkaerőt mi biztosítjuk. Feltétlenül... — hallotta az igazgató szavait. — A szállítóeszközöket is. Igen... máris meg tudjuk kezdeni... a szállítást... Aztán hosszú csend, azazhogy a másik telefonnál valaki beszélt, a vonal túlsó végén. Hallani lehetett a membránlemez neszezését, de nem értette, nem is figyelt oda, illendően félrenézett és gondolataival fog lalkozott. Végül is kattant a ké. szülék, az igazgató letette s hallgatót, befejeződött t beszélgetés. Aztán cigaretta, val kínálta a vendégét — Mi van, Imre bácsi! — ismételte meg a kérdést — Itt a tél, igazgató elvtárs ... és ez a Bibók-ügy.. még mindig semmi... én inkább lemondok ... hacsak.. — Hacsak...? — Ha csak nem azt haU lottam az előbb... — De azt hallotta... Csak ne mondjon le, Imre bácsi! hanem fel a fejjel! Minden rendben van. A tanács ad telket kedvezményesen. Ka. punk olcsóbb építőanyagai is. bontásból. A szállítóeszközt mi adjuk. Meg kell mozgatni az embereket, akár holnap lehet kezdeni az alapásást... Szóval... Az öreg munkás kezéből a padlóra esett a cigaretta. Utána kapott és szinte reszketett a keze a felindult- ságtól. — Hát akkor'.; köszönjük a segítségét, igazgató elvtárs! — Na, ebből elégi A köszönet nem engem illet, hanem éppenséggel Imre bácsit. Maga intézte el ezt az ügyet! Csak éppen most éreti meg. De megérett va- lahára. — Délutánra összehívtam néhány embert. Igaz, akkor még más szándékkal. De így még jobb...! — felragyogott a szeme, s amikor az igazgató a kezét nyújtotta, talán valami meg is csillant benne. Gyorsan kilépett az ajtón, feltette az orrára a drótkeretes szemüveget és jó érzéssel nézte a szikrázó havat ... ) Fd**!1 A szegedi kísérlet! stúdióban 85 perces karácson £ & £ gyermekműsort vettek fel, amelyen a békéscsabai, a kec keméti, a szegedi színház művészei, valamint a szegedi ÉDOSZ Táncegyüttes gyerme csoportja vett részt. A műsor rendezője Orbán Tibor, vezetőoperatőr ülés János. Képünkön: a szegedi EDO! Táncegyüttes gyermekcsoportja. (MTI fotó — Ilovszky Béla)
