Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-19 / 300. szám
r A Szépirodalmi Kiadó a Magyar Remekírók sorozat* ban két kötetben megjelentette Petőfi Sándor összes művest. Az utolsó harminc esztendőben írt versekből ad válogatást Vas István „Itt voltam” című kötete. Űj kiadásban került az olvasókhoz — Kondor Béla Dózsa- rézkarcaival — Juhász Ferenc „A tékozló ország” című remekműve. Garai Gábor új verseskönyve a „Visszfény”. A 70 éves Zelk Zoltán legszebb verseiből ad válogatást az „Akit az Isten nem szeret” című kötet. Gáli István kitűnő regénye „A iné- nesgazda”. Megjelent újból Déry Tibor kétkötetes híres regénye, „A befejezetlen mondat”. A Magyar Elbeszélők sorozatban látott napvilágot a „Razzia az Arany Sasban”, Hunyadi Sándor novelláskötcte „Az Ég bútorai”, Molnár Gézáé „Az ég kékje könnyebb”. Karinthy Frigyes műveinek sorozatában két új kötet is megje lent; az egyikben az „Utazás Faremidoba”. a „Capillária” és a „Kötéltánc”, a másikban a „Mennyei riport” és az „Utazás a koponyám körül”. A téli könyvvásár gyer- melikönyveit a Móra Könyvkiadó jelentette meg. Az egész kicsinyeknek szól Bálint Ágnes bűbájos könyve a „Labdarózsa”, Reich Károly színes rajzaival. A Pöttyös könyvek sorozatában látott napvilágot Halasi Mária „Kölcsönkért szülők” című ifjúsági regénye. Sziráky Ju dit három meséjét tartalmazza „A fenyőmadár”. Török Sándor új könyve, a „Falatka királysága”, Weöres Sándor bűbájos verseit tartalmazza a „Ha a világ rigó lenne” című válogatás; Zelk Zoltán • kedves gyermekverseit a „Tollászkodik a tavasz”. Megjelent a „Fiúk— lányok évkönyve” és a „Kisdobosok évkönyve” is, sok érdekes és hasznos olvasnivalóval. A különböző nemzetiségű népek elbeszéléseiből készült válogatás „Nagy a világ” címmel került a könyvesboltokba. A Csíkos könyvek sorozatban látott napvilágot „A lámpás hölgy”. Kertész Erzsébettől, a Bölcs Bagoly sorozatban pedig a „Könyves könyv”, Megay Lászlótól. (KS) A tékozló iiu regéje ARANY JANOS, A SZÍNÉSZ „A tékozló fiú regéjét Sokan csináltuk újra már: Én nem vagyont, kincset pazarlék, (Apámnak is lett volna bár!) Hanem jövendőt, biztos állást, Meg ami erre út-nyitó, Légvárak-, ábránds délibábért..i Tanulság: egy vándor cipó.“ A varázslatosan őszinte verset az idős Arany Janót írta a Kapcsos könyv egyik lapjára, melyben fiatalkori eltévelyedését gyónja meg önmagának. A nyilvánosságnak már csak mint egy izgalmas, nagy kalandot meséli el „ifjúkori bűnét”, a színészpályát, a Bolond Istók második énekében. Debrecen — a kollégiumi diák Arany János idejében — főhelye volt a magyar színészetnek. Nem volt az országban város, mely olyan állandó lakhelye lett volna Tháliának, mint a puritán kálvinista Debrecen. Nemcsak mulatságnak, hanem a nyelv megkedvelésére és kipallérozására is hatalmas eszköznek tekintették Debrecenben a színészetet. 1835. augusztus elején Nánásy Gábor, a városi tanács költségén állandó színházat építtetett A következő év februárjában a híres kollégium egyik diákja jelentkezett a direktornál, nagy zavartan előadva, hogy ő a kollégiumból kilépvén „actor”, vagyis színész szeretne lenni. A diák neve: Arany János. Professzora — Sárvári — ajánlólevelét elolvasva az igazgató mosolyogva pillantott a volt eminens diákra, 6 bár feleslegesen, de felvette a társulat tagjai közé. — S az 1836-os kollégiumi érdemkönyvben ez áll Arany János neve mellett: trA nyilvános vizsga előtt távozott, különben eminens”. Egy hónap múlva nevét már a színlapon, illetve a színlap végén találjuk. A társulat 1836. március 3-án az „ördögróbert”-et mutatta be, amelyben Arany János először lépett fel. Egy tanácsost játszott. Másnap új szerepkörben lépett fel: inast alakított. Rövidesen egy újabb inast a „Számkivetett magyar” című szomorújátékban, s a rendezők ősi rossz szokás szerint a hónap darabjainak minden inasát Arany Jánossal játszatták el. A következő hónap némi változást hozott. A Résziéi torony” című rémdrámában már egy tisztet személyesít meg, Dumas hatásos darabjában, á „iCorona és vérpad”-hun, az udvarnokok egyikét játssza. A hónap közepére viszont újra visszaesik neve a színlap aljára: egy pásztorfiú. Csalódása gyors volt és végleges. A két hónap alatt ugyan 27-szer játszott, de szerepei alig-alig voltak töb* bek a semminél. A színház kulisszák mögötti élete is kiábrándította, „már a puszta bennlét is megalázott” — írta húsz évvel később. A társulat — régi szokás szerint — tavasztól tavaszig szerződött, május elsején feloszlott Arany kétségbeejtő állapotba jutott. Hazamenni irtózott, hiszen idős szülei fiskálist akartak belőle nevelni. A mentő szalmaszálat a volt társulat egyik tagja — Hubay — nyújtotta feléje, aki azokból, akik más társulatnak nem kellettek, újabb csoportot szervezett, s a Felvidék felé tartott. Arany, mint egyetlen megoldást, elfogadta a meghívást ' > filső állomásuk Nagykároly volt. Egy csűrben ütötték fel Thália oltárát. Arany fúr, farag, függönyt varr, kulisszát fest, sőt még a szín-, lapokat is ő írja. A remélt szerepek azonban itt sem jöttek, neve ismét a legutolsó. A társulat nyomorog. Gyulai Pálhoz írt önéletrajzi levelében így emlékezik vissza: „Képzeld a nyomort! Pádon hálni, kabáttal takarózni, $ kölcsönkérni ruhát, mig az ember mosat”. Nem is bírja sokáig ezt az. életet. Máramarosszigeten játszott. mikor Hubaytól kikérte a díjakból neki járó húszast, és elindult Szalonta felé, szüleihez. A színészettel így hát örökre szakított, de a színházzal sohasem. , Drámafordításokkal — pályája minden szakaszán — komoly elmélyedéssel, szenvedéllyel foglalkozott Tagja volt a Nemzeti Színház és az Akadémia drámabíráló bizottságának, s jó barátja maradt kora első színészeinek: Eg- ressy Gábornak és Szerdahelyinek. Erőss Ágota Teremtés tanúja Zelk Zoltán 70 éves Hihetetlen hetven év! — 1906. december 18-án szüle8 tett Erdélyben, Éraiihályfalván, a legköltoibb költő, alti' nek kezében mindenből vers lesz, akinek az emlék, a múlt; a valóság, a jelen; s a vágyak, a jövő egyaránt költészet Mert életformája az, hogy költő, és ennek az életformának „fényszavú” ege alatt a tegnap, a ma és a holnap egymásba érnek. A falusi kántor fia, Zelkovics, az inas „gyógyíthatatlan emlékeket” hozott ifjúkorából, pofonok emlékét, kézszorításokat, akaratlan árulásokét és akart elárulásokét, és műidig verssé varázsolta, ami vele történt. Mindenből verset! S ha leomlott! ha százszor is, én újra kezdtem Figyeld, most is folyók fecsegnek, nap süt, darázs repül a versben... Valaki azt mondta róla: „panaszkodó költő”. Hát persze — életútja telis-teli botlással- szenvedéssel, megbánás- sal-törődéssel, megalázással és felmagasztalással. „Soha ilyen csupaszon, ilyen fegyvertelenül magyar költő nem állt a világ előtt”, ű is az első magyar gyárak küldte munkásköltő-generáció, „pokolban járt nemzedék, szomorú szocialista tagja — ahogy Vészi mondta. Baloldali politikus, alkotó, 1921-től részt vett; az erdélyi ifjúmunkás mozgalomban, 1925-ben tagja a Magyarországi Szocialista Mun-, káspártnak, 1926-ban letartóztatják, — örökre kitiltják az ország területéről, Romániába toloncolják, 1928-ban visszaszökött és esztendőkig álnéven élt — első verse több mint fél évszázada Kassák „365” c. lapjában jelent meg 1925-ben. Hányatott élet, zaklatott sors és érzékeny, szinte naiv alkat, gyanútlanul él és mindenből dalt csihol, a vers oly őszinte, mint, amikor „álmában fecseg”. A politikai tudatosság érin tétlenül hagyta benne az ösztönlét ős hamvasságát. Zelk Zoltán lehetett, volt is sematikus, de őszintéden soha! Sorsa: hányattatás, egy többször megtört élet, mintha tahin még keresné is a sebeket, hogy a „tárgyak pátoszát”, a fénytiszta tárgyakat; koszos kanalat, ujjnyomos poharat, lóversenytiketteket, csikkszőnyeget, — könnyedebben tudja átemelni a költészet szférájába. így sorsának igaz hittel vállalt, igaz életének bánattal perlő dallama, szomorúságból kinövő bizakodássá válhasson. Szerelő, szelíd, csendes, hiteles optimizmussá: éveim a máglyán, lángok között várom szívem áldozati füstje még fölszálljon vigaszként az eljövendő tájon. Sok, sok szeretettel köszöntjük 70. születésnapján. (szalonlay) ZELK ZOLTÁN: Rezgő ösvényen Nyolc hónapja csak akkor ácsorog autóbuszra várva, ha orvoshoz megy kezelésre, különben naphosszat paplan alatt. Szerencséjére, olyan nagy dohány: hogy ágyban fekve is elszív naponta negyven cigarettát, így ha küld sugarat kintről a tiszta cg, bámulhatja a napsütötte füst ösvényét az ablak s a fal között. Fogja egyszer magát és csak úgy pizsamában, karjával egyensúlyozva ahogy a kötéltáncosok, elindul azon a rezgő ösvényen, A rozsdás fémkeretű kis asztali tükörben látszik a mezőség, a sínek s középen egy szép, finom nyakkendő. A földszintes ház albérleti szobájában, itt a külváros szélén, minden egyhangúságot és minden változást jelez ez a kis tükör. Most vette fel először azt az új, kék nyakkendőt, melyen egy-egy piros és sötétkék csík fut harántban. Amikor megkötötte fehér ingén és belenézett a tükörbe, szinte nem ismert magára. Nem messze innét egy másik földszintes ház kapujánál látta meg a kirakatban, mely egy szögről lógott az oldalfalon. Tulajdonképp csak egy üvegtetejű láda volt, de ragyogott az üvege, s ragyogtak alatta a nyakkendők, Az egyiken rózsáit, a másikon táncoló lovasok, a harmadikon fekete pöttyös, sárga tigrisek. S a legszélén ez a fekete-kék csikós, melyen semmi nem hívta fel magára a figyelmet, s mégis a legférfiasabbnak tűnt. De, hogy miért, azt önmagának sem tudta volna megmagyarázni, hogyan is tudta volna, mikor egy nagyüzem szerszámraktárában dolgozott, ahova a gép mellől került, mikor baleset érte és összehúzódott a jobb keze. Arra sem lett volna könnyű válaszolnia, hogy miért hagyta faképnél az asszony. Igaz, nem volt szép, de csúnya sem. Rövidre nyírt, barna haját oldalt fésülte és rendesen borotválkozott. Nem növesztett hosszú hajat, amely most igen Örvös Lajos: • • Ünnepi utazás divatos, még csak oldalszákállt sem viselt, ő egyedül a műhelyben. Majdnem különcnek tűnt már ezzel az egyszerűséggel. De volt egy szép kisfiúk, első gimnazista,. igen értelmes, jó fiú. Hát miért hagyta el mégis az asszony? I akásuk az még nem volt. Egy *- öregasszonynál laktak albérletben, Kőbánya szélén. És ez nem valami vidám egy asszony számára. „Gyűjtünk pénzt, veszünk magunknak egy kisebb lakást” mondogatta. „Nem költünk lehetőleg ruhára, nem költünk étteremre, félreteszünk amennyit csak bírunk”. És valóban élére rakta a pénzt, csak a legszükségesebb ruhadarabokat vették, nem jártak étterembe, pedig hogy hívták a többiek, semmit-semmit nem engedett meg magának, s persze az asszonyt, a gyereket is pórázon tartotta, ha valami kiadás merült fel. És nem viselt oldalszakállt sem. És egy nap otthagyta őket az asszony. Megunta ezt az életet Talán ezért volt figyelmetlen a gépnél. Ezért érte a baleset is. Most már mindegy. S egyszer, mikor azt hallotta, hogy Óbudán, egy félemeletes házban eladó egy szobakomfortos lakás, amelynek erkélye is van, é§ a kertre néz, odarohant magával vitte minden pénzét és megegyeztek, hogy május hónapban beköltözik a gyerekkel. A fennmaradó összeget meg havi részletben fizeti. Majd vállal külön munkát is. Nyári hónapokban a gyerek is dolgozhat már valamit És megvette magának ezt a különlegesen szép nyakkendőt, amely úgy elütött a többitől. Ha elüt az élete a többiekétől. üssön el a nyakkendője is. Az asszony elment, ezen már úgysem lehet segíteni. A szállásadónővel egyezett ** meg, hogy ő készíti el nekik a karácsonyi vacsorát Székely- gulyást ízes fánkot ő meg hoz bort, feketét a gyereknek és az asszonynak málnaszörpöt Fél nyolcra tűzték ki a vacsora idejét Az első karácsonyi vacsorát anyu nélkül, ö már nem is bánta a dolgot, ha itt tudta hagyni az asszony ezzel a szép fiúcskával együtt, talán jobb is. De a gyereket sajnálta. Öt kárpótolni szerette volna. És tervezett egy kis utazást A gyerekkel. Magános emberekről gyakran hallotta, hogy elutaznak karácsonyra. Hát ők is felkereked1 \A/V^/^AA/V'AA/V^^^/^^Jt^AAA.✓VV^AA/^A/VVVV\AAA/VVVVVVV\AJ^AAJ^Ai^AAA/l^^ séges legyél, meg erős. És tanuljál! Legyen belőled mérnök, ott dolgozhatsz majd a gyárban. — Mérnök leszek és ott dolgozok majd a gyárban. Jaj, de szép a karácsony! Csak nagyon hideg van. Mi lesz vacsorára, apu? — Székelygulyás, ízes fánk és málnaszörp. — És nem fekszünk le utána? — Persze, hogy nem! Hallgatjuk a rádiót Ekkor megérkeztek, leszálltak a villamosról s elsétáltak addig a házig, ahol a szoba-komfortos lakás volt Az erkéllyel. És a kerttel. — Majd ott fogunk üldögélni már nyáron — súgta a férfi, mert bizonyos dolgokat az ember önkéntelenül is halkabban mond. — És nézzük a kertet? — suttogta vissza a kisfiú. — Nézzük a kertet — Ss málnaszörpöt iszunk? A férfi kicsit magához húzta a gyerek fejét pedig nem volt érzékenykedő természet. De mégis, ott álltak jövőbeli lakásuk előtt ketten, és karácsony volt És valami nagyot valami szépet akart mondani a gyereknek. Most ez a kérdés kapóra jött — Egy liter málna áll majd mindig otthon. Csak. tölteni kell belőle egy keveset a pohár aljára, és fel kell önteni vízzel Ez olyan szépen hangzott, hogy a gyereknek megnedvesedett tőle a szeme, s a férfi beletúrt a sapka platt barna hajába. D e ezt nem látta senki, mert már üres volt az utca, és különben sem volt benne semmi eltűnői. WVWWUWJVWVrtVWVWWVWJWWVW/AVrtVAVtVWWWAWAVWVAWvWVV.W’,'//w", /wwMWA/WWWAWWSAAWV'A » A téli könyvvásár könyveiből nek. Villamosra szállnak s elutaznak a város másik végébe, Óbudára és megnézik kívülről a lakást Hideg volt Az emberek megtöltötték a villamost, az utcákat. Mindenki csomagokkal a hóna alatt Játékkal, ennivalóval, miegymással. őket nem terhelte semmi. Csak utaztak, ö, a gyerek és a különle- gesen szép, ünnepi nyakkendő. — Hideg van, apa. — Karácsony van. Ilyenkor hideg az idő. — Mi lesz vacsorára? M ár vagy tízszer megkérdezte 1 ■ ezt a gyerek. — Székelygulyás, ízes fánk, málnaszörp. — Anyu meg itthagyott minket Amikor ilyen finomakat eszünk. Amikor lakásunk lesz. — Nem hitt benne, hogy egyszer megvalósul. — Ss most mit csinál? — Nem tudom. Biztos nem unatkozik. Azt akarta, hogy oldalsza- kállt viseljek. — Miért akarta? — Mert most azt viselik a férfiak. — Soha nem fogok oldalszakállt viselni, és én is oldalt fogom fésülni a hajam, mint te. De azért én is férfias leszek, ugye? — Hát persze, hogy férfias le" szel! Már most is az vagy. Egész
