Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-19 / 300. szám

Importhumor ki. A férj és a feleség lép a templomból. Észrevettem — szól az asszony —, hogy 5000 lí­rát dobtál az adomány­gyűjtő perselybe. — Hát aztán? — Tudni szeretném, mi­lyen bűnt követtél el, hogy ilyen bőkezűen adakozol? Már egy éve, hogy nem beszélek a feleségemmel. — Miért nem? — Mert nem akarok a szavába vágni! — ön azt állította, hogy az illető távoli rokona és közben kiderült, hogy az öccse. — Igen-Igen, de én va­gyok az elsőszülött és ó mák a 12. gyerek a csa­ládban. Tulajdonképpen örülhet­ne annak, ha a felesége megcsalta volna. L — Mért? ■— Akkor ugyanis e* a gyerek nem önre hasonlí­tana! i i Zúz Mara, tündér Lányka, a kristály Szemmel, a kristály öntudatával És a valódi Sejtelem, ékes. ösztöne kéklő Fénye-nyomával Súgta világgá: „Itt vagyak. Engem Küldtek, időben Jöttem, a szépség Semmire nem vár, Megjelenik, hogy Észre vegyék és Még kimutassa, Mennyi egyéni Báj a ruhája!” Hullt szava mentén. Hallgatagon csak Percek aludtak, Majd valahonnan Hajnali fény szállt, Agakon innen, Agakon is túl, Csendben, ahogy esak Illik a képhez, Zúz Mara ámult, Annyira várta, Hogy palamerről Szólna dicsőség, S szállna le rája Minden. ahogy kell, Mert az egyéni Sors meg a szépség Már örök élet, FARKAS ANDRÁS: Ballada Zúz Maráról És mire ébredt Bódulatából? Észre se vette. Hogy milliónyi Zúzmara térdel Már körülötte E$ ugyanannyi Bennük a szépség, Mint. ahogy ő van, Annyi a kristály Szem, meg a kristály öntudat és a Messzire kéklő, Néma vigyázat, S annyi hidegség Fogja körül őt. Zúzmara tenger. Szinte gyalázat, Hogy nem akart már Szégyene gallyán Ülni meg élni, Halni akart már, Mert az egyéni, Mert a világot Atkiabáló Földi hiúság Még nem okosság! És beleszámolt Ebbe a kristály Kínba, a kristály Létbe, a kristály öntudatával És a nagyon kék Sejtelem által Mindeneket szólt összegezésül, Majd esak a téli Napnak elébe Állva, haraggal. Zúz Mara szitkot Szórt a vidékre: „Így, ide kellett Jönnöm, idáig Élnem? Ezért én Mit kapok1 És hol?” S mert a világban Senkise tudta, Hány anyanyelven Szólna a bájos Zúz Mara, csend ült Mindenen és a Sokmilliónyi Zúzmara nézte öt, aki nincs már. Lassul a pisai ferde torony dőlése , £ €~ ■ Iz ajándékozás örömérfil A pedagógus szemével Magasban Súgó nélkül A karácsonyvárás titkok­kal teli, édes izgalommal fű­tött napjai gyermekkorom kedves emlékei közé tartoz­nak. Testvéreimmel együtt ké- szítgettük el a meglepetés­tervet még a nyárvégi napo­kon: bátyánk faragással dí­szített papírvágó kést készít apánknak, húgom meleg kesztyűt köt, én gyöngyfű­zéssel készítek poháraláté­tet. Anyánknak közösen, ve­szünk új fűszertartó készle­tet: így terveztük, s a napjától kezdve fillért fillér­re rakosgatva teremtettük meg az ajándékokhoz szük­séges „anyagi alapot”. Lop­va dolgozgattunk, ki-ki a maga munkáján. Az apánk­nak készülő ajándékot anyánk egyszer-egyszer meg­látta, de ő nem árult el. Ho­gyan is árult volna el, hi­szen 6 tanított minket a meglepetésszerzés örömére, szépségére már egészen pici kortól kezdve, amikor egy szál virággal mondtuk el a „Kicsi szívem, kicsi szám... ” köszöntőt születésnapra, név­napra, nagymamának, nagy­papának, édesapának, mi testvérek egymásnak s végül róla sem felejtkeztünk el: az a születő érzés, amit 6 ültet- getett el bennünk, rá is visz- szasugárzott. Szépre tanított. Családi ünnepeket rendezett. Valami különösen meleg sze­retettel fűzött minket egy­máshoz. Megtanított arra, hogy milyen igaz, tiszta öröm másnak örömet, megle­petést szerezni. Jobb érzés adni, mint kapni! Az iskolapadból kerültem egyenesen a katedrára. Gyermekkorom szép emlé­kei arra buzdítottak, hogy tanítványaimat tanítsam meg a családi ünnepek megün­neplésének módjára, a meg- •lepetésszerzés örömére. Rendszerint az első kará­csonnyal kezdtük. Közösen készítettük el az első könyv­jelzőt, képet, könyvborítót, plasztilin figurát, díszített szivet, terítőcskét a család tagjainak. Együtt tervezget­tük a titoktartást és az aján­dék átadásának módját. A szülők általában nagyon jól reagáltak a gyermek kö­zeledésére. ök is igyekeztek felzárkózni a kezdeménye­zőkhöz és szép fokozatosan sikerült mind több és több családban meghonosítani a családi ünnepek megtartá­sát Szülői értekezleten is beszéltem erről. Tanítvá­nyaimnak I. és II. osztály­ban közös születésnapot tar­tottunk. Egy napon — kis­dobos foglalkozás keretében — ünnepeltük születésnapju­kat. A szülők készítettek sü­teményt tortát és apró kis ajándékot. így érlelődött a „szeretetért szeretet” érzés. Akit soha sem tanítottak meg másnak meglepetést szerezni, azt nagyon nemes érzéstől fosztották meg. Azt is meg kell tanítani gyermeküknknek, hogy nem az ajándék pénzben kifejez­hető értékét kell számítgat- niuk, hanem azt a szándékot, szeretetet, igyekezetét, ami­vel azt nekünk adták. Aki ad, aki meglepetést készít az várja a hatást, amit az ajándék átadásával elér. Ne fukarkodjunk az elismeréssel, ha gyerme­künk a legegyszerűbb kis óvodai rajzzal is lep meg. Mutassuk, hogy örülünk ne­ki, hogy tetszik, akkor nem vesszük el a kedvét attól, hogy máskor is meglepjen minket. Közeledik a karácsony. Még nem késő! Gondoljunk a távol élő nagyszülőkre is. Küldjünk egy kis aprósá­got, legalább egy rajzzal dí­szített levelet, de ha lehet ajándékot, könyvjelzőt, hím zettet, rajzzal vagy színes papírragasztással díszítettet, esetleg más meglepetést .minden gyermek. Ha mi ar­ra tanítjuk, hogy ünneptar­tó legyen, sok kedves napot szerez majd később is ne­künk, önmagának és — ha felnőtt lesz — leendő család­jának Dr. Gergely Károlyné Turgenyev alkotásai filmen ♦ i A szovjet állami filmbizottság filmsorozatot állított össze Ivan Turgenyev, XIX. századi neves orosz író meg­filmesített alkotásaiból. A Szovjetunióban nagy sikerrel vetített filmek között szereltei az 1914-ben készült orosz film, „Az első szerelem”, valamint a „Titkok” című francia film amely Turgenyev „Egy hónap falun” című színművéből ké­szült több mint 30 évvel ezelőtt. A filmsorozatban több mint 40 filmvászonra vitt Turgenyev-mű szerepel, amelyek . kozott egyaránt vannak orosz, szovjet és külföldi alkotások lm Sírnak, a vfMgMM «in» énekes minden helyzetben meg­őrizte humorát. Egy alkalommal súlyos vakbéleyulladással szállí­tották kórházba. Slezak ragasz­kodott hozzá. hogy s műtétet Sauerbruch professzor végezze el. Az énekes már a műtőaszta­lon feküdt, az ápolónő arcára borította az étermaszkot és Sle­zak megkezdte a számolást: „Egy, kettő, huszonhét, tizenhá­rom, hét, tizenegy tizenkilernc”. — ön csodálatosan számol! — szólt Sauerbruch professzor. Leo Slezak összeszedte minden erejét, mielőtt mély álomba me­rült volna, és Így szólt! — Es méghozzá súgó nélkül, professzor úr! A pisai ferde torony, úgy látszik, segít saját magán. Három év óta ugyanis évente csak egy fél millimétemyit dói, holott az elmúlt évtizedekben ennél kétszer nagyobb gyorsasággal haladt saját összeomlása felé. Szakértők tel­jesen tanácstalanul állnak a furcsa jelenség előtt . Giovanni Travaglani professzor, a nyolcszáz éves mfi* emlék megvédésére alakított bizottság vezetője elmondotta, hogy a dőlés lelassulása ellenére is foglalkoznak azzal, hogy megerősítsék a torony alatti talajt Két évvel ezelőtt tizennégy javaslat érkezett a bizott­sághoz. Valamennyi tervet azonban mint kivihetetlent el kellett utasítani. Azóta Travaglani bizottsága az építés­ügyi minisztérium megbízatásából egy alternatív megol­dáson dolgozik. Időközben a torony belsejében, különösen a lépcsőkön megjelentek a lassú hanyatlás jelei. Valószínű, hogy ennek elsősorban az a kereken százezer turista az oka, aki évente mássza meg a tornyot A ferde torony megmentése — akárcsak Velence meg’ mentése — évek óta első helyen áll az olasz kormányprog­ramokban — és egyikben sem történt semmi fejlemény. Ha a torony állapota hirtelen rosszabbodna, rendelkezésre áll egy „sürgős műtéthez” szükséges anyag: hatalmas fémgyű­rűk, amelyek acélkapcsokkal összefogva magukba ölelik a tornyot Oda A b ánomrekety­tyei_ községi tanács kibővített ünnepi ér- tekezletének leveze­tő elnöke felállt a kék vászonnal borí­tott ünnepi asztal mögül, eltolta maga elől a már kissé kó- kadt muskátlikat, amelyek a díszvirág, helyesebben a vi­rágdísz szerepét let­tek volt hivatva be­tölteni és így szólt: —; Tisztelt egybe­gyűltek! Miután megköszönöm, hogy eljöttek a mai. bá- nomrekettyei ünnepi kibővített ülésre, kö­szöntőm is egyben a megjelenteket és en­gedjék meg, hogy ja­vaslatot tegyek az el­nökség tagjaira... Aki azzal a javas­lattal, hogy én te­gyek javaslatot az elnökség tagjaira, egyetért, tartsa fel a kezét... Köszönöm... Ellenszavazat? Tar­tózkodás? Nincs. Helyes, Tehát hatá- rozatilag kimondom, miszerint azzal a ja­vaslatommal, hogy .én tegyek javaslatot az elnökség tagjaira, azzal a tisztelt ün­nepi gyűlés egyhan­gúlag egyetért. Akkor megteszem a javaslataimat. Javaslom, hogy az elnökség tagjai közé válasszuk meg Kis- jó Gábrist, Suli Barna Istvánt, Kül­lő Istvánt, Biceg Tó­nit, a felvégi Istók Istvánt, meg az ital­bolt melletti lakos Patak Jenőt. Na meg aztán engem, meg a Fejeő Sándor elvtársat is és nem utoljára pediglen ugyancsak válasszuk az elnökség tagjai közé Csokmány Be­nedeket, mindvala­mennyien bánomre- kettyei lakosokat és a vendégként közöt­tünk tartózkodó Ka­sza Kovács Lajost, meg vendégtársát a felsőbb szervektől, bizonyos Csirke Jú­lia elvtársnőt... Kinek van a tisz­telt egybegyűltek kö­zül más javaslata? Nincs? Akkor fel­kérem mindazokat, akik az én javasla­tommal egyetérte­nek, azok kézfel- nyújtással szavazza­nak ... Helyes. Ki az, aki ellene szava­zott? Tartózkodás? Nem lévén, kimon­dom határozatnak, hogy az elnökség tagjai közé válasz­tottuk Kisjó Gábrist, Suli Barna Istvánt, ' Küllő Istvánt, Biceg Tónit, Istók Istvánt, Patak Jenőt, engem, meg a Fejeő Sán­dort, Csokmány Be­nedeket és a két vendégünket, Kasza Kovács Lajos és Csirke Júlia elvtár­sat és elvtársnőt... Kérem, hogy az el­nökség tagjai foglal­ják ei helyüket az elnöki asztal mö­gött ... ...s vissza — Tisztelt elnök­ség. Következő na­pirendünk, hogy megválasszuk a hall­gatóság sorait. A ki­bővített ünnepi ér­tekezlet nem lehet meg sem elhökség, sem pediglen a hall­gatóság, az ünneplő közönség nélkül. Márpediglen most. hogy az elnökség választását így meg­ejtettük, a széksorok között és rajta senki sem maradván, el-} nöki tisztemből foly- J tatólagosan javasló.; tot teszek most már J a nézőközönség so-1 raira is. Egyetért azj elnökség velem? Ha igen, nyújtsa fel a] karját... Egyhangú. < lag. Akkor megte-l szem. Javaslom, \ hogy az elnökség \ tagjaiból ünnepi né-; zöközönségnek és egyben hallgatóság. ', nak Csokmány Be-, nedeket megválást-', tani el ne mulasz- < szűk és azt tegyük is', meg, hogy értekezle­tünk megfelelő ün-', népi színben állják. J Ki ért egyet azzal,', hogy Csokmány Be- j nedek legyen a né.! zőközönség? Kézfel.', nyújtás a szabály] ilyenkor, tisztelt ün­nepi elnökségi ta-< gok .., Tehát min.! denki. Helyes. Ak-i kor határozatilag< kimondom. hogy < Csokmány Benedek] foglalja el a közön.] ség sorait, az ünnepi j értekezletet ezzel, megnyitom, és felké-', rém Kasza Kovács; Lajos ientről kikül-', dött elvtársat az ün-< népi beszédének', megtartására... Kasza Kovács La-< jós: — Tisztelt ün-< neplő közönség. Csokmány Bene­dek: (ütemes tapsa közepette) Halljuk... Halljuk.. és hallotta, míg el nem aludt... (egri) flévizál és hivalkodik...(?!) Közleményünk címében nem véletlenül került párba a két igealak. Nagyapáink idejében országszerte ismert volt ez a népdal: „Hitvány legény vagy te, pajtás, / Hogy szeretőre nem találsz, / Már én csak úgy hévizálok, / Még­is eleget találok”. Pákolitz István Látogató című közle­ményében is nyelvi szerep­hez jutott a hévizál szóalak: „Kapujában hévizálok né­hány pillanatig”. Lapunk ha­sábjain megjelent egyik cikk­ben pedig ezt a mondatot ol­vashattuk: „Gyakori a sze­rénytelenség, a hivalkodás” (Népújság, 1976. okt 28.). Egy hivatalos jelentésben erre a nyelvi formára figyel­tünk fel: „Sokan hivalkod­nak (?) felsőbb kapcsolata­ikra is”. Az idézetekből kitűnik, hogy bennük kulcsszóként a hévizál és a hivalkodik igék szerepelnek. Aki tehát nem ismeri e két szó jelentéstar­talmát és használati értékét, nem értheti meg a monda­nivaló lényegét sem. Külö­nösen feltűnő, hogy a hival­kodik és a hivatkozik szavak hangalaki hasonlósága miatt egyesek még a szótévesztés hibájába is esnek. Mind a hévizál, mind a HL valkodik, eredetüket tekintve, egy szócsaládba tartozó szó­alakok. Jelentésükre te a ro­kon értelműség jellemző. A hévizál ebbe a képzetsorba illeszkedik bele: dologtalanul ácsorog, tétlenül bámészko­dik, lopja a napot, haszonta­lanul, hiábaiwlóságokkal töl­ti idejét, ténfereg, henyél sth. A hivalkodik ige pedig ezek­nek a jelentésárnyalatoknak a kifejezésére alkalmas nyel­vi forma: tétlenkedik, ráér valamire; tetszeleg, hiú mód­ra viselkedik, kérkedik stb. A lapunk hasábjairól idézett mondatban tehát a szerény­ség és a hivalkodás szavak használati értékükben ellent­mondanak egymásnak, és az olvasót is ellentmondásra késztetik. Különben mindkét Szóala­kunk az üres, a tartalmatlan, a haszontalan jelentésválto­zatokat megnevező hiú név­szóból származtatható. A hé­vizál a latin eredetű -izál képzőjével ebbe a szósorba illeszthető bele: urizál, kuri- zál, pityizál, moralizál, kom­penzál, lokalizál stb. Dr. Bakos József i

Next

/
Oldalképek
Tartalom