Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-19 / 300. szám
\t, Hiltonavatás Avatják a Hiltont. Jönnek az amerikai túristák. A Hilton személyzete tréningeken vett részt Európa számos Hilton-szállodájában, hogy méltó legyen a Hilton névhez, mert jönnek az amerikai turisták. Meg a nyugatnémetek is talán. A Hilton hatszáz-egy néhány ággyal várja a turistákat határainkon — pardon: nyugati határainkon — túlról. És ha várásában és várakozásában nem csalatkozik, akkor az idegenforgalom nevű gazdasági ágazat számára sok-sok kemény valutát termel. Avatják a Hiltont, jönnek az amerikai túristák. Aki most úgy véli, hogy gúny, vagy ingerültség vezeti soraimat a Hilton tárgyában, — az mélységesen téved. Nekem a Hiltonnal semmi bajom és jöjjenek csak azok az amerikai turisták, meg jöjjenek a nem amerikaiak is. Nékem az Interkontinentállal sem volt semmi bajom, és ha új Hilton épülne, meg újabb Interkontinental, azt is szívemből köszönteném. Nekem a magyar vendéglátó- iparral általában van bajom, amelynek ilyen — tudom, ez túlzás, de most mérges vagyok — mély szintre való süly- lyedését még egy csoda-IIilton sem tudja eltakarni. Sőt! A Hilton fényében még gusztustalanabb a magyar vendéglátóipar — igen: tisztelet a kivételnek — pecsétes, rongyos abrosza, a lusta és a saját zsebre szinte sohasem tévedő, a vendéget még mindig baleknek tartó szemlélete. Még bűzösebbek a mellékhelyiségei, még unalmasabbak az étlapjai, és még rosszabbak — ismét tisztelet itt a nagyobb számú kivételnek — az összeverbuvált, összeállt, fület sértő zenekarai. Én a Hiltonnak örülök, mert végre lesz hová jönniük az amerikai turistáknak, Mert hovatovább a magyar szállodákban, különösen a vidékiekben, már a tiszta törülköző is első osztályúnak számít, a forró leves az éttermeiben osztályon felülinek és éjszakai lokáljaikban az álmából felébredő vécés néni lelkes gesztusa, amánt a papírt nyújtja és a pénzt várja — egyenesen hollywoodi fényűzésnek. Hivatásom, szerencsém és nyugton nem maradó természetem folytán lehetőségem volt úgy is, mint újságíró, és úgy is, mint egyszerű globentrotter sok országát beutazni Európának és Ázsiának. A szamarkandl szálloda tisztasága — és egyszerűsége! —, az ottani étterem háziasán gazdag terítéke ma is emlék a számomra. A görög tengerpart tenyérnyi szobákat, tenyérnyi tusolót és mellékhelyiséget nyújtó kis szállodája nem luxusigényekre készült és nem is azokat szolgálta ki. Bennünket, Expressz-utasokat: tisztón, gyorsan, olcsón, és kényelmet biztosítva. A jugoszláv tengerpart harmadosztályú szállodák és éttermék, nálunk osztályon felüliek lennének, míg el nem züllenének hafcodosztályúvá, hogy a prágai kiskocsmák pedáns és m^gis otthonos, nagy forgalmú, ám mégis kedélyes varázsát már ne is említsem itt. Az idegenforgalomra fel kell készülni. Anyagiakban Is. Szálloda kell, férőhely, étterem kell: ezek közhelyek. És kulturáltság is kell, és ez a legkevésbé közhely! A Hilton félrevezet és becsap: félrevezetheti és becsaphatja fényeivel a vendéglátás felelős szakembereit Egerben lakom, az ország idegenforgalmilag egyik leglátogatottaib városában. Az első osztályú szálloda besorolását meg nem értem, mert a nemzetközi összehasonlítások mércéjével mérve is legfeljebb jó másodosztályú... Az, hogy a szálloda főbejárata előtt tonnaszámra feketéink a koksz; az a tervezés ostobasága, hogy mellékhelyiségeiben szakadt és gusztustalan minden, az már a hazai igénytelenség, hogy a város itt meghúzódó egyetlen, valóban éjszakainak és bárnak szánt szórakozóhelyén rosszabb a hangulat és a körülmény, ,mint egy marseilles-i matrózkocsmában, azt tanúsíthatom. Mindkét helyen megfordultam. A pálma a matrózkocsmáké! A kisvendéglők szerte az országban ülő „talponállókká” koldusodtak, a pincérek piszkos kézzel és kritikán aluli „munkaruhában” szolgálják ki a vendéget Hogy a hideg italokat melegen, a hűvösen felszolgálandó borokat jegesen szolgálják ki, — az természetes. Ha ezért szól a vendég akár Egerben, akár a Balatonnál, vagy az ország fővárosában, azért felhúzza a felszolgáló az orrát — sajnos, ez is természetes. Mint ahogyan természetes immár a súlycsonkítás, az ízetlen étel, az igénytelen tálalás. „Nálunk ez kizárt!” — hallom a felhördülést, mármint a szakmán, a vendéglátóipari szakmán belül; és „De mennyire, hogy igaza van” — vélem hallani a vendégtársaim helyeslését is. Az utóbbit erősebben Hallom, és nemcsak azért, mert jómagam is a vendég oldalán állok. Magyarországon némi túlzással mondva, órákat tölt csak a turista: átutazik. Zömében a vendéglátóipar miatt. A nyugati turista különösen. Mert jó és szép a drága Hilton, de hol az a tiszta, olcsó, jó konyhájú, civilizált motel, és ha van, hol az a személyzet, amely az ilyen helyre szívesen jövő nyugati kispénzű emberben is nem a fejőstehenet, de legalábbis nem a fejőskecskét látná és keresné. Sőt: meg is találja. Kevés, sajnos igen kevés az ilyen. — Nem szívesen megyek haza. Mindig becsapnak, és az embernek nincs gusztusa még kezet mosni sem egy vendéglőben — mondta Bonnban, egy Nyugatra kerüit hazámfia. — Maradj a fészkes fenébe — köptem ki dühömben, óriási megbotránkozására nem a szavaim, hanem testi gesztusom miatt. Pedig a méreg jött ki csak belőlem, hogy ez a hazájahagyott azért nem jön haza szívesen, mert... Mert igaza ugyan nincs, de van igaza. A mindenségit neki. Egyszóval avatják' a Hiltont. Jönnek az amerikai turisták. Tréningen vettek részt a Hilton dolgozói, hogy még jobb dolgozók legyenek. Uram ég, ki rendezne a magyar vendéglátóiparnak nem a Hiltonban tevékenykedő dolgozói számára is tréninget. Edzést — magyarul. Mert jönnek: a magyar- turisták is! Ott pihennek most apadión. Egyenlő nagyságú hasábokba rakta őket a féltő gondoskodás. Lepelt is terítettek rájuk, igaz, csak durva minőségű csomagolópapírból, de még így is a féltés sejlik fel a cselekedet mögött. Több mint tízezer kötet ez itt. Egyik részük a nagyobb teremben, a másik, a féltettebbje zárak mögött, a kisebb helyiség — biztonságosabb falai között. Eligazító tábla ugyan sehol nem látható, de .tudjuk, hogy ez a két könyvkazal az Országos Széchenyi Könyvtár gyűjteményei közé tartozik, Gyöngyösön Bajza József neve után ismerik. Ezek a könyvek most tértek vissza eredeti helyűkre, a volt ferencrenci székház falai közé. Az első kérdőjel Mindig izgalmat jelent a letűnt századok hagyatékához közei kerülni. Hallunk egy évszámot: 1475. Az akkor keltezett oklevél említi először a rendházat. Onnan mostanáig ötszáz év telt eL Mennyi az? Az ehhez képest szűkre szabott emberöltő keretében gondolkodva, el sem lehet képzelni. És ez a szám egyáltalán nem biztos pont. A kutatók szerint a rend már egy évszázaddal hamarabb is Gyöngyösön volt található. Ha a várossá emelés tényét vesz- szük figyelembe, akkor 1335- öt kell említenünk. Róbert Károly annak az évnek szeptember havában, annak 25. napján kelt levelében „Gyöngyösnek olyan privilégiumot biztosít, mint amilyennel . Buda bír”. Feltehetően a Ferencesrend a várossá válás idején is ott tevékenykedett már a gyöngyösi kapások körében. Ha pedig a rend már házat épített magának a városban, akkor könyvtárának is kellett lennie. Ha nem is túlságosan roskadoztak akkortájt a polcok a bőrkötéses, kézzel másolt, miniatú- rákkal ékesített fóliánsok súlya alatt, néhány értékes kötet biztosan elmélyült stúdiumokra késztethette a rend egyik-másik tagját. Az alapkérdés tehát: mikortól van könyvtár Gyöngyösön. a ferencrendiek kezelésében, teljes biztonsággal nem válaszolható meg. De aligha tévedünk, ha létrejöttét már a XIV. század első felére tesszük. Zavaros századok Az első megpróbáltatás a török hódoltság korára esik. Ekkor vált kétségessé először nemcsak a könyvtár, hanem a ferencesek jövője is. Vajon mit csinál a „pogány” a szent könyvekkel? Eltűri-e a „gyaurok” kódexeit? A ferencesek igyekeztek minél nagyobb biztonságot szerezni maguknak. Előbb Szulejmán szultán írásos levelét kapták meg. amely oltalmat biztosított nekik. De a derék barátok még ezzel nem érték be. Ha lehet, miért ne gondolnának arra, hogy a szultán messze van, a pasák pedig egy karnyújtásnyira? így aztán megkérték a budai, a hatvani ■s az egri pasák menlevelet is. De még ezzel sem elégedtek meg, Égy. évvel kéG. Molnár Ferenc: A könyvek visszatértek sőbb a magyar Idrály adott parancsot minden alattvalójának, hogy felettébb vigyázzanak a gyöngyösi szerzetesek épségére. Mosolyogni valónak tűnik a gyöngyösi barátok nagy buzgalma. Akárha azt is gondolhatnánk, hogy az églek oltalmát ugyan esdekelve kérték, de azért— Biztos, ami biztos. A „kétoldalú" védelem nagy megnyugvást adott a ferenceseknek. Egyre nagyobb vonzása lett a rend- házuknak, a XVII. században már itt volt a teológiai főiskolája a rendnek, és gimnáziumot is fenntartottak a serdülő lelkek épülésére. Egy Időben az a veszély fenyegette a rendet, hogy a protestánsok kapják meg székházukat. Ekkor a töröktől kértek „igazságtevést”, Mohamet nagyvezér meg is erősítette őket birtokaikban. Rákóczi védelme alá vette a gyöngyösi ferenceseket Hogy a „barátok” is hívség- gel szolgálták a nagyságos fejedelmet, talán jó bizonyíték erre az a körülmény, hogy egyes kútfők szerint Vak Bottyánt ők temették el, aminek emlékét ma márványtábla őrzi a templom szentélyében. n. József is meghagyta a gyöngyösi ferenceseket mivel plébániájuk is volt. tanítottak is, így a feloszlatott rendházak könyvei ekkor Gyöngyösre vándoroltak. A XX. század első felében a könyvtár fejlődése megállt. Nagyobb mennyiségű könyv akkor került utoljára a rend birtokába, amikor a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára 1932- ben három ládányit küldött azokból a példányaiból, amelyekből duplumai voltak. A rendház 1950-ben megszűnt. A könyveket áttelepítették a volt jezsuita gimnázium épületébe, ami ma a zeneiskola. Néhány évvel később a könyvtár ismét költözködött, akkor már az Orczy-kastélyba, annak a földszintjére. Még ezután is akadt egy közbeeső állomás, amíg nemrég visszatért eredeti helyére, az egykori rendházba, a hajdanvolt könyvtárhelyiségbe. De ahhoz, hogy ismét teljesen helyreállítva várhassa az érdeklődőket, a kutatókat, még 1977. augusztus 20-ig várni kell, ahogy ezt közölte dr. Fülöp Lajos, a könyvek mostani őrzője. Az évszázadok jöttek és mentek, változtak az idők, változtak a hatalmasok, a könyvek azonban élték a maguk csendes hétköznapjaikat, átvészelve a történelem sok, kisebb-nagyobb viharát is. Mátyás könyve Értékes állománya van ős- nyomtatványokból a könyvtárnak, Ezek száma eléri a kétszázat. Kiemelkedik közülük az a Missale, amit Mátyás király megrendelésére készítettek el az esztergomi egyházmegye részére. Azt tudjuk, hogy a nürnbergi illetőségű Kobér- ger mester műhelyéből származik, méghozzá 1484-bőL A könyv nagyon szép munka. Festett kánonképe és a díszes iniciálék színezésére aranylemezeket használtak fel. Olvasható benne egy jóval későbbi feljegyzés, amely szerint a könyvet 1763-ban az akkori kassai plébános adományozta a ferenceseknek. Hogyan került végül is a munka Gyöngyösre? Valószínű, hogy akkor, amikor II. József a kassai rendházat feloszlatta. Jóval kevesebb adatot Ismerünk egy másik műről, Antonius Florentini® munkájáról. A confessionale 1477. évi kiadása ez, de hogy hol készült, hogyan hívták a nyomdászt, azt semmiféle szöveg nem tünteti feL Ebből a könyvből alig maradt meg néhány, igaz, valamennyi Magyarországon került elő, ezért a tudósok feltételezik, hogy határainkon belül működött az a nyomda, amelynek műhelyéből a könyv származott. A Velencében nyomtatott prédikációs könyv bejegyzésének tanúsága szerint ez a mű Mátyás király tulajdona volt. Ha nem is korvina, de a Hollós Mátyás könyvei közé sorolt munka. Miután azonban a bejegyzés az 1700-as évekből való, bizonyító erejét nem fogadhatták el. A tények tehát semmissé tesznek egy nagyon 6zépen szóló mondát: esetenként büszkén hivatkoznak a gyöngyösiek arra, hogy a tudományos könyvtárukban korvina is található. Ha ez így nem is igaz, de a lehetőség adott volt, hiszen nem egy olyan ősnyomtatványt őriznek amely korban megegyezik a világhírű könyvekkel. Egyéb ritkaságok Csák néhányat lehet említeni a különleges figyelmet, érdeklődést igénylő ritkaságok közül, hiszen a helynek szűkében vagyunk. Szívdobogtató élmény kézbe venni az első magyar nyelvű könyvet, amelyet Magyarországon nyomtattak. Ez Sylvester János fordítása, az Űjtestamentumot tartalmazza. Itt található még Heltai Gáspár és Káldi György bibliafordítása is. A hitvitázó irodalom gazdag anyaga nem okozhat meglepetést, hiszen a tudós barátoknak ezekre a művekre feltétlenül szükségük volt. Pázmány Péter munkáit olyan nagy buzgalommal olvasták a ferencesek, hogy számos megjegyzést fűztek hozzá, jó részüket magyarul. Ezek a szövegtöredékek irodalom, és művelődéstör teheti jelentőségűek. Majdnem ezer külföldi nyomtatvány számolható össze a XVI. századból. A nagy humanistának, Eres- musnak számos művét őrzi a könyvtár. A magyar történetírás első, jeles művelői szintén megmaradtak könyveikben a ferencesek gondossága folytán. Praynak a munkái csakugyan izgalmat jelentenek, de mellette a többi történettudós is ott sorakozik. Ne hallgassuk el, hogy az idők olykor kegyetlenek is tudnak lenni. Főként, ha a praktikum győzedelmeskedett a tudós gondossága fölött. Rákóczi szabadságharcának bukása után a ferencesek rendbetetetik a templomukat és a rendházukat. Ekkor alakítják ki a könyvtártermet is. Jó alkalom volt ez arra, hogy az idők folyamán elrongyolódott köteteket felfrissítsék. Az új- rakötéshez borjúbőrt és régi egyházi énekeskönyvek pergamenre írt lapjait használták fel. Könyvtárost Is kineveztek ékkor. Tudjuk az első könyvtáros nevét is: 1763-ban Sípos Márton lett a könyvek őrzője, ö kezdett hozzá a jegyzék összeállításához, de valamiért abbahagyta. Múlt és jelen Bajza Józsefről nevezték el a könyvtárt Gondozója most a gimnázium igazgatója, dr. Fülöp Lajos, aki nem minden elfogultság nélkül beszél a gyűjteményről. Személyes vonzalmát nem is rejti véka alá. Hogy milyen munkát, aprólékos tennivalót ad egy ilyen költöztetés, azt csak sejteni lehet Hónapok telnek el addig, amíg a régi könyvállványok ismét a helyükre kerülnek, a gondoskodás újból kialakítja a hajdanvolt könyvtári környezetet, benne pontosan elhelyezve a könyvek ezreit A nagyteremben nézhetnek majd szét az érdeklődők. Ez egyben könyvtármúzeum szerepet is betölt majd. A kutatók egy kisebb helyiséget kapnak. Elmélyült munkájukban semmi és senki sem zavarhatja őket. A precíz katalógus alapján könnyen megtalálják a keresett példányt. Bizonyára sok új ismeretet rejtenek még magukban ezek az ódon fóliánsok. Eddig is sokan igyekeztek már titkaik birtokába jutni. Köztük található Lévai Ferenc, a megyei pártbizottság osztályvezetője is, aki valamikor ennek a könyvtárnak a gondozását végezte. Monográfiája szélesebb bepillantást enged a letűnt századok eseményeibe, a könyvek történetébe. Nagy segítséget nyújt mindazoknak, akik érdeklődéssel közelítenek ennek a nagy értékű gyűjteménynek a kutatásához. A könyveknek sajátos sorsuk van, vallják többen,. Ha ez igaz, akkor még a hat évszázados múltjuk után is nagyon távoli jövendő á'l előttük. De ahogy eddig is, ezután is az egyetemleges emberi tudás nagy célját szolgálják
