Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-19 / 300. szám

Struccok estélye Bukovcan tragikomédiája az egri színházban Dicsérendő a színház igye­kezete, műsorpolitikai meg­gondolása, amellyel ablakot nyit a szomszéd népek drá­mairodalmára. Valóban il­lik. és keli ismerni példá­ul a szlovák írók legjobb alkotásait, hiszen a törté­nelmi, társadalmi valóság,. az emberek sorsa, amelyet műveik tükröznek, sok te­kintetben azonosak a hazai tapasztalatainkkal. Más kér­dés. hogy alig két eszten­dővel a Mielőtt a kakas megszólal' című Bukovcan- dráma bemutatója után is­mét ezt a szerzőt kellett-e vendégül hívni, hogy még jobban tájékozódjunk észa­ki szomszédunk drámairo­dalmáról? oly könnyű kiszellőztetni az emberekből. 0 Kar A Struccok estélye érett, végiggondolt írói munka. A dráma hősei a múltat val­latva szólnak a jelenhez és a vezércikkízű közhelyek mellett általános érvényű, emberi és társadalmi igaz­ságokat is megfogalmaznak. S bár a nemzedéki önvizs­gálat, a kisember és a tör­ténelem viszonya, a csont­jainkba avasodott félelem jajkiáltásai a „hogyan él­jünk”? nagy kérdései meg­fogalmazódtak már számos magyar drámában is, Bu­kovcan mégis tudott szá­munkra érdekeset, sőt még helyenként izgalmasat és újszerűt is nyújtani. A szlovák író struccai ugyanis önmaguktól .kérdez­nek. Egyetlen kérdésük van csupán, de azt alaposan kör­bejárják: miért váltak struccokká? Hiszen sóly­mokként készültek megvál­tani a világot, amelyet ak­kor az embertelenség uralt. Alig húszévesen már poli­tikai tettek fokozták hábo­rús é'rettségiük izgalmait. Akkor pontosan tudták hol a helyük. De amikorra má­sok megváltották azt az embertelen világot, elvesz-, tették tájékozódó képessé­güket és még egykori sze­retett tanáruknak is bizal- matlansággal. gyáván fizet- tek. Mindez huszonöt év múl­va egy érettségi találkozón derül ki, ahová kilencen jönnek el az egykori nyol­cadik béből, s felidézik az eltelt negyedszázadot, a tévedésektől terhes éveket, az élet nagy vizsgatételeit, amelyeken elbuktak vala­mennyien. Az író kihegye­zett szituációk keretében égy és ugyanazon választó­vízzel vizsgálja hőseit: se­gítettek-e egykori tanáru­kon? Amikorra az. előadás végéhez ér kiderül —amit már' a címből is sejtettünk —, hogy más és más pozí­cióból és indítékból ugyan, de senki sem segített. A legdöbbenet^sebb, hogy a dráma félelemmel és ké­nyelemmel fertőzött hősei nemcsak a nehéz időkben ' dugták fejüket homokba, mint a struccok, hanem a közelmúltban is. sőt mint kiderül ezt teszik napjaink­ban is, noha maga a rend, • az állam, a társadalmi köz­szellem már régen a szóki­mondásra, a hibák feltárá- ' sára biztat. 0­Ez a légkör inspirálta 1968-ban Bukovcant is olyan dráma megírására, amelynek végső kicsengése egyértelműen nemet kiált a struccokra. a taktikából, vagy egyszerűen félelemből táplálkozó bizalmatlanságra. Szólni kell, sőt kiáltani kell! Olykor önmagunkra is! —- ezt az. írói üzenetet véltem kicsendülni Bukov­can drámájából. Nem új, de mindig ■ aktuális az ilyen üzenet, hiszen mint aho­gyan a dráma egyik hőse mondja: a félelmet nem Egy kortárs, egy szem­tanú osztja meg velünk gondolatait, dilemmáit, ta­lán félelmét is. A kortár- sak azonban ott ülnek a nézőtéren, történelmi tanú a kritikus is, aki még Jó­zsef Attila intelmeit is ki­csendülni véli az előadás­ból: a múltat be kell valla­ni! Ez a múlt azonban sok­kal összetettebb, bonyolul­tabb, mint ahogyan azt az író drámája háttereként fel­vázolja. Hadd hívjam segít­ségül Sánta Ferencet, aki Húsz óra című regényében ugyancsak a közelmúltat vallatta. Hőse az Elnök Jóska valahogy így válaszol a hibákat joggal panaszoló parasztembernek: — Igaz, hogy elhajtották a tehene­det, igaz, hogy lesöpörték a padlásodat, de igaz az is, hogy akkor evickéliél ki a sötétségből építettél házat és akkor ment a gyereked egyetemre. A múltnak, az igazságnak ez a több di­menziós ábrázolása hiány- z i k Bukovcan drámájából. Plasztikus jellemzés híján, így alakjairól tudomásul vesszük ugyan, hogy gyá­vák, de nem ismerjük elég­gé egyéni sorsukat — á fő­szereplő Marekét és a Se­rifét legkevésbé — nem tudjuk hol, mikor és mi­lyen körülmények között veszítették el ^sólyomszár- nyaikat”. A vázlatosan megírt sze­repek hangsúlyeltolódáshoz vezettek: jobban megismer­jük azt a szereplőt, aki meg sem jelenik a színpa­don. A cserbenhagyok el­beszéléseinek, mentegetőd- zéseinek tükrében sok min­dent megtudunk Harcsáról, erről a, régi szabású tudós­tanárról, aki a - klasszika­filológia . mellett emberséget is tanított, sőt példát is mu­tatott a fiataloknak. Kezd érdekes lenni ez az öreg tanár, ez a kisember, aki mert nem kap útlevelet, valamilyen megmagyarázha­tatlan naiv hittel és aka­rássál, engedély nélkül vág neki a határnak, s azért a történet jelenidejé­ben ismét börtönbe kerül. Ismét! Mert ült már a fa­siszták idején, de elítélték az ötvenes években is. Az emlékképekből kilépve, je­lenetről jelenetre felnő a tanár alakja. árnyaltabb, összetettebb hőse lesz e drámának, mini az egysí­kúra formált tényleges sze­replők. Így joggal merül fel a gondolat: a tanár éle­te, különös sorsa talán szemléletesebben példázhatná az ember ,és a társadalom- ellentmondásoktól és téve­désektől terhes kapcsolatát. & 19?C. december 19., vasárnap ■Nehéz vállalkozás volt ..színpadra állítani Bukovcan drámáját. Tíz szereplő egyet­len helyszínen, sorsukba rejtőzködő jellemek, akik egyetlen aspektusból valla­nak csupán, gyakran egy monológé vagy két szerep­lőé a színpad, miközben él­ni, játszani kellene azoknak is. akiket az író hosszú per­cekre kikapcsol a dialógus­ból. Az igazság sem olyan egyszerű, ha azt szereplők­re kell bontani, hiszen ön­maga módján mindenki iga­zolja cselekedetét. A rész­igazságok végül is összeáll­nak, így Jurka László kor- . rekt, apró részleteiben ki­munkált rendezése elgon­dolkodtatja a közönséget. Láttunk néhány szelle­mes-1 megoldást — a mene­telés felidézése színpadi bravúr! — a szereplők kö­rül olykor felizzott ugyan a levegő, de forró színházi siker nem született. Jurka valóságigénye, túlzott rea­lizmusa nem engedte ér­vényesülni a tragikomédiát, azt a könnyedebb, összetet­tebb stílust, amely mint le­hetőség jelen van a drámá­ban. Világfi, monológja, kü­lönös víziói pedig még a mértéktartóan groteszk hangvételt is indokolják. Nem egyszerűen a műfaji meghatározás egyik felét, vagyis a komédiát hiányol­juk, inkább azt, hogy nem­csak stílusában hanem tar­talmában is a tragédia felé csúszott a bemutató, amely ilyen formán éppen érzelmi hatásában lett szegényebb. Ma már ugyanis nálunk a fejüket a háztáji homokba dugó „struccokat” a " >,ne szólj szám. nem fáj fejem” embereket, a gyávákat, a közömbösöket inkább kine­vetjük. És ez is ítélet! 0. Bár a színház legjobb erői formálták meg a dráma hő­seit, kimagasló, élménysze­rű, izgalmas alakítást csu­pán egyet jegyezhet fel a krónikás. Varga Gyuláéi. Italba kapaszkodó Világfia egyszerre volt fájdalmas, szánni, való és nevetséges. Félelmetes vallomása a kör­mökről, a hallgatás hosszú perceiben is aktív . játéka, részvétele teljes emberi portrét rajzolt a jobb sors­ra érdemes postatisztviselő­ről. Máthé Éva is felvillan­totta a műfaj többszínűsé- gét. az élet sodrásában ver­gődő Mónikája tetszett. A dráma egymásnak fe­szülő alakjait két tehetsé­ge« színész igyekezett hihe­tővé formálni. Bizonyára a szegényes jellemrajz, a ren- dézőileg is tisztázatlan sze­repfelfogás is hozzájárult ahhoz, hogy Marek szerepé­ben csak az önmagát győz­ködő és tétován kérdező fo­tóriportert játszotta el Sül­lős Gábor, míg Paláncz Fe­renc azt az idejét múlt' funkcionáriust, aki valóban hiszi, hogy nepncsak..a bece- neve, hanem a hatalma is Serif. így' egyikük sem győzött meg arról, hogy va­lamikor hittel és lelkese­déssel húzták is a társada­lom szekerét. Simon György, Dariday Róbert. Csiszér. András és Somló Ferenc művészete egyes jelenetek­ben átsütött a figurán. Len- key Edit hálátlanul jelen­téktelen szerepet kapott Wegenast Róbert ötlete­sen modern, kitűnő játékte­ret ‘ nyújtó színpadképe, nyíltszíni tapsot érdemelhet. Márkusz László Mészáros Géza egri kiállításáról Mészáros. Géza. nem. is­meretlen a közönség előtt, hiszen önálló tárlatain kí­vül állandó kiállítója, törzs­tagja a Fiatal Képzőművé­szek Stúdiójának. Flóra cí­mű képe (melynek részlete a katalógus hátlapján lát­ható) a napokban . nyerte el, a Stúdió.*76 kiállításán a KISZ-kb díját. Mindezen túl kölcsönös igény kell, hogy legyen egy olyan mű­vész bemutatkozása Eger­ben, aki itt töltötte egész gyerekkorát, s .aki most is sok szállal kötődik a vá­roshoz. Bernáth Aurél, a „Kor és pálya” egyik kötetében Adyt •idézve írja thogy a fiata­loknak „muszáj Herkule­seknek” lenniük, mert ; az útkeresés terhét senki sem veszi le róluk. Ügy kell önállóvá' válniuk, hogy ,,nemcsak folytatni tudnak valamit, de elkezdeni is”. Mészáro« Géza túljutott ezen a., határvonalon. Egri kiállításának anyaga egyben folytatás, befejezés, és kez­dés . is —, azaz egy önálló, érett művész alkotó dialek­tikája. Folytatása azoknak a művészi, festői értékek- , nek' amelyeket mestere ke­ze alatt sajátított el. Hadd emlékeztessünk a katalógus Bernáth-idézetére: „Az 6 okkerjei, umbrái mögött van valami emberi melegség , elrejtve, tehát egy olyan­fajta' emberi tartalom, ami a művészet lényege. Ezt keh észrevennünk.” Ugyan­akkor ez egy festői kor­szaknak (bár fiatal művész esetében nehéz máris kor­szakolni) befejezése is. Azért befejezés, mert Mészáros megérett arra a fokra, ami­kor ő maga vágja el azt a fonalat, mely mestere mű­vészetéhez fűzi, s úgy válik önállóvá. Az egri kiállításról a Portré fehér ' háttérrel, a Flóraváró nőalakjai, ‘ s fő­leg az Idegenben ultrama- rinkék tengere meredek ho­mokfala hozhatók fel pél­daként. E művei nem a részletek utánérzésével, a színek hasonló harmóniájá­val, hanem az összhatás egységével emlékeztetnek mesterére. Mi mutatja a kezdést, a továbblépést? Gyakorlatilag az egész kiállítás anyaga. Mészárosnak önálló, kifor­rott művészi egyénisége, sa­ját stílusa van. Minden művésztől első­sorban azt kérjük számon mi az a többlet amit adni tud, amivel valóságunkat teljesebbé, gazdagabbá te­szi, mi a mondanivalója a világról. Mészáros Géza tár­latának cégére lehetett vol­A Moldva folyó partján elterülő csehszlovák főváros költ­ségvetésében .kiemelt helyen.'szerepel a szép régi épületek .védelme. A híres Károlyhíd, a prágai vár és az ódon óvá­ros.utcái eredeti szépségükben .várják az idelátogató turis­ták tízezreit. Az egykori Szent György-kolostor udvara. Az épületet jelentős költséggel átépítették és a Nemzeti Kép­tár festészeti és iparművészéti gyűjteményeinek egy részét helyezték el itt. (Fotó,: CTK—KS) na A festő dóiga . cífnű ké pe. A kiállítás anyaga < köré sűríthető. A Műterem a Festő és képe, a Múzsa,; Leányzók zöldben, sárg vagy vörösben, fehér vág kék háttérrel a festő min dennapi világát, munkáját a látvány visszaadásává való mindennapi küszködé sét ábrázolják. Ha a témaválasztás szű szempontjából néznénk, a: mondhatnánk zárt és in tim világ. De egyből kitá gul a kép, ha szemünk át veszi, s befogadja azt differenciált színvilágo melyen keresztül ellenállha tatjlan életszeretek a fiatal ség, az élet szépsége sugár zik. Kutathatnánk úgynevezeí mélyebb tartalmak után is A Fiatal színésznő maszk kai és tükörrel szimbolika ja. a misztikus Dávid or szagban, a Bibliai Judit reneszánszos pozitúrájú hős nője, az Idegenben riadoz figurái a fölöttük alig sejt hető, elmosódó vörös. akt tál, vagy a megrázó Gru bér emléke, külön elemzés érdemelve közelebb vinne festő gondolatvilágáho: Nem is említve a győzelme jelentő Jel és a sodró len­dületű Zászlóvivő közérth < tő és politikus tartalmái összhatásában mégis itt el sősorban a látvány dinami kája a színek szuggesztivi tása az ami magával ra gad, s amely hol harmöni át, hol drámai disszharmó niát teremtve együttesei: összképében fejezi ki eg: mai művész érzés- és gon dolatvilágát. Ritkán találkozhatun! ilyen „festői” alkattal. Mé száros mindent elsősorba) színekben lát, élvezi , a egymásba rakott festékréte gek pengével, kanarókésse formázott, adalékanyaggá dúsított, vagy a tubusbó tisztán kinyomott temper; hol domború, hol csomó vagy lecsurgó, másutt fino man elmosott, de mindi; szinte tapintható anyagái mellyel a felületet betölti. Meg kell még, említenün! a rajzokat, és akvarellekei ahol magas íokp, « bizto rajztudását is bemutatja. Végezetül ebből a jelen­tős és szép kiállításból von­juk le a gyakorlati tánulsá got: jobban becsülni érté keinket — legyen az akár ; megyéből, városból elszár mázott de mégis hozzán! tartozó művész produktuma vagy azoké á (sajnos, kis számú) művészeké, akii köztünk dolgoznak. Akiknek állandó, akti' részvételét kulturális éle tünk hétköznapjaiban tér mészetesnek tekintjük ugyas —, de kiállítási alkalma bizony igen ritkán terem­tünk számukra. F. Ludányi Gabriella KOAjyt két­IIL —. Ez csak természetes, kedves Balogné — vágott közbe • sietve a személyze­tis. — Ha,... — folytatta a hölgy, teáját szürcsöíve —,. ha megegyezünk: A sze­mélyzetis elvtársnő • nagyjá-- bői elmondta,, mi. .lenne a .feladatom, de én szeretek alaposan körülnézni. Szó­val maga... maga itt a főnök? — A főorvo« . úr — bó­lintott ■ mosolyogva a sze­mélyzetis. — Egyetemi ta­nár ... — Tanár? Ajaj! Azok elég rendetlenek. Égy pedagógus házaspárhoz is jártam, igaz, hogy reggelire mindig kap­tam tőlük egy kupié- ba­rackpálinkát, mert azt is ■ szerétem, aztán két tojást pohárban, és friss' zsemlyét, a délelőtt folyamán három ' üveá lengyel sort..' . len­gyelt!.;.. . és . komplett ebé­det. uzsonnát... és persze húsz forintot" étánként,' .De" rendetlenek voltak. Vélt • oiyán hfelyem is, .ahol .tör­• tát, sütötték, ha mentem...'. ' Csakhogy ,, végeztem a ma-' ‘ szekolá^sal,; túl í?okát kí­vántak az ügyfeléim: '' Hát azért jövök államiba. A hirdetésből herp sok derűit ki, de remélem, itt rend van. —• Rend, rend . hogyne! —: Majd megnézem. És hányra -kell bejárni?, — Hatra. — Hatra? Hát mi a csu­dának? Vegyék figyelembe, hogy veszítek! Itt nem tu­dok megkeresni napi . száz -.forintot! — Mennyit! — kérdezte a kandidátus. — Kalkulálni kell, ké­rem, mindennek arányban keli lenni, kérem... Gépesí­tés van? — Természetesen — mo­solygott állhatatosan a sze­mélyzetis. — Porszívó, pad­lókefélő ... — És műanyag vedret ké­rek. ha majd meg tudunk egyezni! Mert a pléh vödör . zaja , idegesít. Ezt minde- nütt megkövetelem. ' Gumi­kesztyű? — A legelemibb. ■ — Na, jó, akkor néz­zünk ’ szét. Dr. Takách felpattant. Egész stábjával együtt'kész- „ségesén végigkísérte Balog­nál .a sebészeten. A hölgy nézelődött, hümmögött, be- . nézett a sarokba, áz ágygk . alá, végigsimított áz ablak­párkányokon, bekukkantott a mellékhelyiségekbe is. A- fürdőszoba és a vécé az nem hí egy! '— Nem? — kérdezté fé- ! lénkén a főorvos. — Nem, az" nem. De lá­tom, vannak itt fiatal' nő­' vérek, azoknak sem árt a mozgás. És a hatórai kez­dés sem megy. — Valahogy nem lehetne •mégis? — bátortalankodott a személyzetis. — Hát mit képzelnek. van nekem dolgom otthoi is. Kertes házban lakom tartok néhány baromfit.. Na, hát maid beérek ami. kor beérek! Holnap kezdhe. tek... de nem, inkábt majd pénteken, mert rémé. lem, a szombat az szabad' Persze egyelőre csak pró­baidőre! — Próbaidőre? — nézeti . segélykérőén a személyze­tísre a főorvos. — Próbaidőre, megmond, tam! — szögezte le Balog, né. — E2er hely közül vá­laszthatok. Kalkulálni kell Melyikőjük kísér le a ka­puig? — Kérlek, adjunktus úr légy szíves! — nyögte a kandidátus. — Csodálom, hogy maga, tanár létére csak indiai te­át tart — mondta a búcsú­zásnál Baioghné. Hosszú percek múlva téri csak magához dr; Takách, Végre a műtétre váró - ul- cusossal foglalkozhatott. A beteg elgyötörve, ’ alig hall­hatóan kérdezte: — Sikerülni fog, tanár úr? — Ne aggódjon, ma már egy gyomorműtét... — A. nem a gyomormű­tét! — legyintett ‘a sápadt férfi. — Én a takarítónői kérdezem. .(Vége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom