Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-14 / 270. szám
Mennyire közösség...? Közösségek. A mindennapok munkája kovácsolja össze őket. A tenni akarás, a közös eszmék, a közös nézetek. Együvé tartoznak, magukénak vallják a termelőszövetkezetet, ahol az együttes erővel végzett munka eredményei a saját sikerük. De vajon hogyan vélekednek erről maguk a szövetkezeti tagok? Megkezdődött a Hilton Szálló műszaki átadása. Az épület külső képe már végleges formát öltött. A tervezők a modern épületet sikeresen kapcsolták össze a régi domonkos rendi kolostor helyreállított részeivel. Az építés során feltárt régészeti leletek egy részét is itt mutatják be. (MTI foto: Csikós Gábor felvétele — KS) Döntött a Legfelsőbb Bíróság Hettich János, szőlészeti brigádvezető a gyöngyösi Mátrakincse Termelőszövetkezetben: — 1959-ben, egyik alapítóként kerültem a közös gazdaságba. Fogatosként léptem be. A feleségem is itt dolgozik, munkacsapatvezető a szőlészetben. Én pártvezetőségi tag vagyok. 1969-ben a négy városi szövetkezetből alakult a Mátrakincse, azóta szőlészeti brigádvezetőként dolgozom. — Mennyire érzi tulajdonosnak önmagát? — Annak érzem magam, hiszen a háború előtt szegény, nincstelen voltam. A szövetkezetben láttam a jövőt, azt a közös erőt, amely- megélhetést biztosít. Hogy mennyire érzem közösségnek ezt a gazdaságot, azt a mindennapi munkám is bizonyítja. Szívesen dolgozom itt, jól érzem magam, és ugyanezt mondhatom el a feleségemről is. Mindketten innen szeretnénk nyugdíjba menni. — Kapott támogatást a szövetkezettől? — Amikor beléptünk, szinte semmink sem volt. Azóta nagyot fordult a világ, sokat fejlődött a gazdaság és mi is. Pénzbeni támogatást kaptam családiház -építéshez. így lett jól berendezett lakásunk. — Elégedett a vezetőkkel? — A szövetkezet vezetőségébe azok az emberek kerültek, akik a háború előtt magamfajta nincstelenek voltak. Ismerik az embereket és törődnek is velünk. Itt van az én példám. Amiről régen csak álmodhattam, hogy tanulhatok, ez /valóság lett. A Gyöngyösi Mezőgazdasági Szakközép- iskolába járok, most vagyok negyedikes és hamarosan érettségizem. Ezt a vezetők törődésének köszönhetem, akik megkerestek és arra buzdítottak, hogy tanuljak, én meg éltem is a lehetőséggel. De folytathatom mással is, hiszen a szövetkezet rendszeresen autóbuszt biztosít a tagoknak a fővárosi színházi előadásokhoz, vagy évente 150—200 ezer forinttal járul hozzá Gyöngyös fejlesztéséhez. A CSŰCS EGYELŐRE felhőben van. A szél odafönt kétezer-hatszáz méteres magasságban, belemar a szürke ködbe, kitép belőle egy- egy foszlányt, de nem tudja átkergetni a Tátra tetején. Lent az ősfenyvesek ölelő csendjében hallgatnak a hegyi falvak. Falvak? Lom- nic, Csorba-tó, Tátrafüred Ö és Űj jelzővel ellátva tulajdonképpen.. egyetlen hatalmas üdülőtelep, szuper- modern és hagyományosan méltóságos, olcsóbb és kevésbé olcsó — a kevésbé olcsó alatt nem drága értendő — szállodákkal teletűzdelve. Érdemes ennél az olcsó és kevésbé olcsó fogalomnál elidőzni egy kicsit a forró tea mellett a legújabb csorba-tói Panoráma Hotel presszójában. A bárpultnál a szovjet ifjúsági válogatott kerékpárosai üldögélnek, a zenegépből halk világslágerek kúsznak a nemzetközi tánczene teljesen eggyé olvadt dallamával — itt már tényleg nincs világnézeti különbség — a svéd, nyugatnémet, magyar és csehszlovák vendégek fülébe. Tetszik, hogy az előkelő szálloda tele van hazai vendégekkel. Tetszik, hogy a fizetőpincér — egyébként minden felszolgáló zsebe fölött ott a kis kartonon a neve, az esetleges észrevételek miatt — Kányái úr, készségesen felvilágosít, Cl.Uwmüa 363* november 11* vasárnap Nagy Dezsőí, a sarudi Ti- szamente Termelőszövetkezet elnöke: — A tagok nálunk is tulajdonosok, hiszen a földjükön gazdálkodnak. Ez néha problémákat is felvet. Ha ugyanis a tulajdonosi szemlélet nem párosul a kötelességekkel, akkor baj van a munkával. — A vezetőség hogyan segít ezen? — Alapvetőnek tartom, hogy a vezetőség előre lásson, és távlatokban gondolkozzék, ismerve a célt, de nem sértve a demokráciát. Vagyis, ha baj van, akkor azt ne hallgassák el, hanem bátran tárják fel, vitassák meg az emberekkel. Szövetkezetünk gépműhelyében például nemrég a munkafegyelem hiányosságaira panaszkodtak. összehívtuk a szerelőket, leültünk megbeszélni a dolgot és hamar szót értettünk... — Az emberek azt mondják kevés a vitafórum. — Valóban, ma már kevés a közgyűlés. Szükség van arra, hogy a szövetkezeten belül a kis közösségek, a brigádok, a csoportok is hallassák szavukat, véleményüket. így minél többet tudhatnak meg a gazdaság , napi életéről, problémáiról. Ehhez pedig nélkülözhetetlen, hogy mi, vezetők, minél többet találkozzunk a tagokkal, elbeszélgessünk velük, hogy valóban megértsék a szövetkezet előtt álló fejlesztéseket és hogy közös legyen a felelősség is ezek megvalósításáért. Ezért kérjük a decemberben összeülő III. termelőszövetkezeti kongresszust, hasson oda, hogy a szövetkezeten belüli kis kollektívák váljanak a demokrácia tartalmas fórumaivá. — Javultak-e a munkahelyi körülmények? — Az utóbbi években nagyon sokat, hiszen az élenjáró technika térhódításában megváltoztak a termelés feltételei. Ma már fűtött csarnokban végezzük a gépek javítását. (Munka- és védőruhát kapnak az állat- tenyésztők, a növényvédők és a gépszerelők. Autóbusz viszi és hozza nap mint nap hogy a hazai turistáknak olcsóbban adják ki a szálló zuhanyfülkés, minden kényelemmel ellátott szobáit. Még az átlagosan kereső cseh és szlovák család is megengedheti magánk azt a luxust — mivel nem luxus — hogy hét végére mondjuk a Panoráma Hotel emeleti ablakából gyönyörködhessen a hófödte csúcsokban és áztassa tüdejét az 1300 méter tengerszint feletti magasság kristály- tiszta levegőjében. A hazai turisták pedig jönnek is. Szombaton és vasárnap teljes a csúcsforgalom, pedig november eleje itt olyan holtszezonnak számít, mint nálunk a Balatonon az október. Csakhogy nálunk a balatoni szuperszállodák snack-bárjai és tetőteraszai még a holtszezonban is inkább külföldi szónak adnak otthont. Az árak nálunk gondosan végzik a szelektálást. A HÉT KÖZÉPSŐ napjain a kimondhatatlan nevű Strebky Pleso—Csorba-tó még üres. Kevés a vendég. A szállodák, üzletek személyzete a Jedla nevű munkásszálláson éli a számukra biztos, kissé unalmas magashegyi életet. A mun- kásszáló szobáiba azért érdemes bekukkantni a fenyveserdő közepén. A szőnyegpadlós, központi fűtéses. televízióval ellátott szobákhoz zuhanyozó csatlakozik. A konyhafülke kre- dencében minden edény és a határból az embereket. A szövetkezeti tagok rendszeresen eljárnak a helyi művelődési házba. Részt vesznek a nők klubjában és bekapcsolódnak a szakkörök munkájába is. Igyekszünk tehát összehangolni a közösség erejét a hétköznapi munkában és a kulturális tevékenységben. ■ ■ a ■ Kása Sándor, a vámos- györki Egyesült Barátság Termelőszövetkezet magtá- rosa: — Az év végével nyugdíjba készülök. Egyik alapító tagja voltam a szövetkezetnek. Tulajdonosnak érzem magam, hiszen itt dolgoztam le életem egy részét. — Előnyös volt az atkának, az adácsiak és a vámos- györkiek egyesülése? — Üzemi szempontból feltétlenül, hiszen már nagy területen gazdálkodunk és lehetőség nyílik a szakosodásra. Csak hát ezt nem mindenki akár ja megérteni... — Miért? — Az egyesülést követően elég laza még az új közösség. Baj van a munkafegyelemmel. Sokan csak pénzkeresési forrásnak tekintik a szövetkezetét és nem érzik át kellően, hogy tulajdonosok. Lazaságot okoz az is, hogy a többség órabérben és nem teljesítménybérben dolgozik, ami nem ösztönöz annyira a minőségre a munkavégzésnél. Aztán a vezetőknek is többször kellene találkozniuk a tagokkal, mert kevés a tájékoztatás. Általában tervtárgyaláskor, vagy nagyobb munkacsúcsok előtt, aratáskor, vetéskor, az őszi betakarításkor találkozunk. Pedig többet szeretnénk tudni, hiszen év közben is sok probléma merül fel ilyen nagy gazdaságban. Itt volt például az idei rendkívüli időjárás, a nyári aszály és az ősz eleji esőzés, aminek hatására sok minden megváltozott. Ezekről is későn értesültünk... ■ ■ ■ ■ Közösségek. A mindennapok munkája kovácsolja össze őket. A tenni akarás, a közös eszmék, a közös nézetek. Együvé tartoznak, magukénak vall3 ják a termelőszövetkezetet, ahol az együttes erővel végzett munka eredményei a saját sikerük. Mentusz Károly evőeszköz megtalálható, külön kis fiókban még a sörnyitó is, a konzervbontó is. Állítólag négy év alatt egyszer fordult elő, hogy egy átmenetileg a szállodában lakó vendég magával vitte a sörnyitót. Ez volt az egyetlen lopás a munkás- száló történetében. A munkásszállón sok a fiatal. Lányok is, fiúk is. Gondolom, nálunk már gondosan és szigorúan fogalmazott házirend szabályozná, hogy a fiúknak mikor és mennyi ideig íehet meglátogatniuk a lányokat. Itt nincs házirend. A portás — a lakók Blaskó papának hívják — azt mondja, mindenkinek a magánügye, hogyan rendezi be az életét. Az élő, eleven kultúrára vall, hogy este kilenc után a kilenc- emeletes épületben elhalkulnak a televíziók, rádiók, lemezjátszók, hogy egyetlen papír, csikk nem hever eldobva a folyosón. Pedig nincs házirend. Ezeket az apró, de korántsem jelentéktelen élményeket rendezgetem, amikor a szédítő mélységek felett átívelő lanovkával lefelé jövünk a Tátra csúcsáról. A kabinban sok a magyar. A turisták zöme közülünk kerül ki. Ez meg is látszik a feliratokon. Lent Lomnicon az állomással szemközti kis kávéház üvegfalán ott a magyar nyelvű felirat; hegymászók és turisták klubja. Az üvegfal mögötti bárpultnál a kiKártalanítás lebontott családi házért Bányavállalat tevékenysége következtében egy község területén oly nagymérvű talajmozgás keletkezett, hogy egy családi házat le kellett bontani, mert helyreállítása nem volt gazdaságos. A tulajdonos idős házaspár a vállalat ellen kártérítési pert indított. Időközben a férj meghalt, helyette az örökösök léptek fel, de ügyüket a bíróság elkülönítette és csak az özvegy keresetét bírálta el. Végső fokon a Legfelsőbb Bíróság részítéletet hozott és a vállalatot 114 ezer forint megfizetésére kötelezte. szolgáló hibás, de kedves magyarsággal tudakolja, mit kérek inni. Az üzletek egyikében ott a bennünket fogadó köszöntő: Üdvözöljük. A lanovka utolsó előtti magasállomásától gyalog lehet felmenni a csúcsra a kijelölt ösvényen, ahol jól látható táblák figyelmeztetnek bennünket: „Az ösvények rövidítése tilos”. Kétezer méteren már ritka a levegő. Vigyázni kell minden lépésre. Egyszóval: gondolnak ránk. Az jut eszembe, hogy itthon, Egerben egyetlen helyen láttam szlovák nyelvű feliratot. A Dobó téri delicates boltban volt kiírva, hogy kérjük a poharakat a pultra visszatenni. EHELYETT VISZONT lépten-nyomon hallani, hogy ők idejárnak vásárolni hozzánk. Mi meg hozzájuk. Van ebben valami rossz? Van. Az, hogy igazi értékeink helyett filléres, vagy forintos, vagy koronás garasoskodásainkat cseréljük ki. Sajnos a határon a vám- vizsgálatnál sem az volt az első kérdés: hogy érezte magát minálunk, tetszett-e hazánknak ez vagy az a része? Az első kérdése az volt a vámtisztnek, hogy: vásárolt- e valamit? Ügy látszik, a havasok csendje jobban kedvez az eleven kultúra kibontakoztatásának. Szigethy András A határozat indokolása szerint a kártalanításra. a bányászatról szóló törvény értelmében, a kisajátítási kártalanítás szabályait kell alkalmazni. Az összeg megállapításánál a rendeletbe foglalt irányárakból kiindulva, a forgalmi értéket is tisztázni kell. Téves a telek- tulajdonos álláspontja, hogy a műszaki szakértő által megállapított költségből kell kindulni, de téves a vállalat érvelése is, amely szerint az ingatlanforgalmi szakértő véleménye irányadó. Tény, hogy a kártalanítás megállapításánál, a törvényben megjelölt sok tényező mellett. a forgalmi értéket is figyelembe kell venni, ugyanígy az újbóli felépítés költségeit is, de egyiket sem lehet egyedül irányadónak tekinteni. Ezenkívül a telek értékcsökkenése is számításba jön. Téves a vállalatnak az az álláspontja, hogy a kártalanítás összegéből 40 százalékot le kell vonni, mert a tulajdonos részére az ingatlanon egy ERDÉRT-fa- házat állított fel és ezzel lakást biztosított neki. Ez a ház ugyanig nem minősül megfelelő cserelakásnak, tehát ezen a címen a kártalanítási összeget csökkenteni nem lehet. Az ingatlant egyelőre nem lehet beépíteni. ami szintén értékcsökkentő tényező. A kártalanítási összeget a Legfelsőbb Bíróság mindezek figyelem- bevételével állapította meg. Felemelt járailék — nyugdíjasnak Egy kemencekőműves szilikózis megbetegedés miatt még 1957-ben rokkantállományba került, majd hatvanéves korát elérve, hat évvel ezelőtt nyugdíjba ment. Volt munkaadóját, kártérítési felelősségére tekintettel, havi járadék fizetésére kötelezték, amelynek összegét — az időközben történt béremelések miatt — már kétszer is felemelték. A nyugdíjas nemrég a havi járadék újabb megállapításáért pert indított, de a munkaügyi bíróság elutasította. Az ítélet indokolása szerint a rokkanthoz hasonló korú kemencekőműves ebben a munkakörben már sehol sem dolgozik ő sem dolgozna. ha egészséges lenne is. Nincs tehát olyan keresetvesztesége, amelytől foglalkozási betegsége következtében esik el. öregségi nyugdíjas, emellett a volt munkaadója által folyósított havi járadék meghaladja azt az összeget, amelyet megkereshetne, ha — teljes nyugdíjának megtartása mellett — iparengedélyt váltana és a lakosság részére szolgáltatást végezne. De nyugdíjas alkalmazottként is csak évi 840 ó»rát dolgozhatna és ez a keresete sem haladná meg a vállalat által havi járadékként folyósított összeget. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a következőképpen döntött: — Az óvás alapos. Ameny- nyiben a vállalat kártérítési felelősségének megállapítása után lényeges körülményekben. így egyebek közt a dolgozó által betöltött munkakörben, vagy bérrendezés folytán a hasonló munkakörben dolgozók bérében változás következik be, mind a károsult, mind pedig a vállalat a megállapított kártérítés összegének módosítását kérheti. Ebben az esetben a járadék összegét megállapító ítélet meghozatala óta a kemencekőműves munkakörben dolgozók munkabére számottevően emelkedett. Ennélfogva az azonos munkakörben dolgozók bérében bekövetkezett emelkedésre alapított járadékfel- emelési igényt nem lehet megalapozatlannak tekinteni. A munkaügyi bíróság ezzel ellentétes álláspontja tehát törvénysértő. — A járadék felemelése szempontjából — hangzik tovább a határozat — nincs jelentősége annak, hogy a járadékra jogosult dolgozó egészségi állapota időközben annyira romlott, hogy egyébként sem tudna szakmájában dolgozni, vagy hogy a vele egyidősek már nem dolgoznak. A járadéknak bérrendezés címén történő felemelésére a nyugdíjas dolgozó is igényt tarthat. Ebben a vonatkozásban annak sincs jelentősége, hogy szolgáltató munkával vagy alkalmazottként miiyen összegű keresetre tehetne szert. A munkaügyi bíróság nem vizsgálta a nyugdíjas által felhozott azon indokokat, amelyeket a béremelkedés alapjául összehasonlításul elfogadott dolgozók átlagkeresete kitesz. Mindezekre figyelemmel, az alsófokú ítéletet hatályon kívül kellett helyezni és új határozat hozatalára van szükség. Hajdú Enár# Mélység és magasság Meakezdődött a Hilton átadása
