Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-10 / 266. szám
AFESZEK /. Áruellátás, vendéglátás A megyei tanács vb napirendién Mostohagyerekliál - édesgyermels: A szakmunkásképzés Heves megyében Féléves gyakorlaton az egri 212-es szakközépiskolában. A gyakorlat résztvevői — Bondor Sándor és Gál Béla — érettségizettek, akiket az autószerelő szakma titkaiba Verkóczki István szakoktató vezet be. (Fotó: Perl Márton) November 15-én ül össze az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek VIII. kongresszusa. Sok mindennel foglalkoznak az AFÉSZ-ek. Éppen ezért az ország minden részéből egybegyűlő küldöttek bizonyára szerteágazó, az ÁFÉSZ- ek teljes működési körét elemző tanácskozáson vitatják meg az eddigi eredményeket és a további teendőket. Mindenekelőtt azokat, amelyek az áruellátással és a vendéglátással kapcsolatosak. hiszen most és ezután is ez a kettő jelenti az ÁFÉSZ-ek, legfontosabb feladatát. Hazánk kiskereskedelmi forgalmának egyharmadát, Budapesten kívül pedig több mint 40 százalékát bonyolítják le. Mintegy 2800 helységben, ahol összesen ötmillió ember — Magyarország népességének csaknem a fele — lakik, kizárólag az ÁFÉSZ-ek látják el a kereskedelmi és a vendéglátóipari feladatokat. Vannak azonban áruházaik, üzleteik, vendéglőik, cukrászdáik, eszpresszóik Budapesten és a többi varosban is. Múlt évi, mintegy 66 milliárd forintos kiskereskedelmi forgalmuk mintegy harmadrészét a városok adták. Ugyanez az arány jellemzi a negyedik ötéves terv idején megvalósított beruházásokat is. A legutóbbi öt év alatt 35 új iparcikkáru- házat, 150 ABC-áruházat, 130 korszerű éttermet, kisvendéglőt helyeztek üzembe. Felszabadulásunk idei évfordulójának tiszteletére nyitották meg hazánk legnagyobb áruházát, a budapesti Skálát. A tervszerű hálózatbővítés eredményeként jelenleg 16 150 üzletük és 8210 vendéglátóhelyük van az ÁFÉSZ-eknek. Ezek együttes alapterülete két és fél — A kiskörei termelőszövetkezet a gyenge adottságú gazdaságok közé tartozik. Alacsony a területek fekvése, kötött a talaj. Nagyon rossz a föld errefelé. Itt minden szem gabonáért, takarmányért, zöldségért kétszer annyit kell dolgozniuk az embereknek. Az öntözőrendszer központjában nem tudunk öntözni, mert ahhoz pénz is kell. És bizony ebből ,kevés van. Ilyen köriil- mények nem kényeztetnek el. Nincs könnyű dolguk a pályakezdőknek — mondja H eposz Péter, aki még csak három hónapja gyakornok, a diplomáján — ahogy mondani szokták — még nedves a tinta. < A szűk kis szobában, ahol beszélgetünk, alig fér el a két ágy, egy tenyérnyi asztal, a könyvek alatt roskadozó kicsiny polc. Görög mondavilág, Napóleon, Man- quez Száz év magány és persze Rejtő, no meg soksok szakmai. A falon plakátok, újságképek és egy hatalmai Kodály-kép, valószínű, hogy az apró kis helyiség egyetlen ékessége. Követi a tekintetem. — Még annak idején festette egyik barátom, félig-meddig szívességből. Azóta is bárhová költözünk, cipelem magammal. — Talán az elején kezdjük. .. — Tiszaföldváron születtem. Apámék parasztemberek .A nyolcadik osztály befejezése után Törökszent- miklósra kerültem mezőgazdasági technikumba, a mostani szakközépiskolába. Hetvenegytől aztán jött az egyetem, Debrecenben. — A végzősöket többnyire elhalmozzák jobbnál jobb állásajánlatokkal. Hogy kerültél ide, Kiskörére? — Hosszú lenne elmesélni. Lényeg az, hogy már régről ismertem az itteni főmemillió négyzetméter, a szocialista kiskereskedelmi üzlethálózat 42 százaléka. Az említett adatok arra is rávilágítanak, hogy a városi térhódításuk következtében az ÁFÉSZ-ek másféle igények kielégítésére is legyenek képesek, ne csak arra. amit a falvak támasztanak. Korántsem arról van szó csupán, hogy feleljenek meg a kiskereskedelem és a vendéglátóipar szűkén vett szakmai követelményeinek. Ez magától értetődik. Az áruellátás és a vendéglátás további javítása azonban szerves része az életszínvonal fejlesztését szolgáló politikánknak. Nem egyszerűen kereskedelmi vagy vendéglátóipari hiba például az, hogy valahol nem kiegyensúlyozott az áruellátás, kicsi a választék, nem vonzó a vendéglő, rossz minőségű az étel, s udvariatlan a kiszolgálás. Arra természetesen nincs mód. hogy a különböző szintű településeken azonos legyen az ellátás színvonala, a különbségeket azonban lehet és kell mérsékelni. Ezért helyes az a törekvés, hogy a középfokú központ szerepét betöltő nagyközségekben és a városokban még határozottabban és következetesebben haladjon a szakosított fejlesztés, s például a tartós fogyasztási cikkek árusításának összpontosítása. Ezzel egyidejűleg szükséges viszont terjeszteni azt a jó módszert hogy a _ vonzás- központokban levő áruházak, szaküzletek — közös érdekeltség alapján — alakítanak kj megfelelő együttműködést a kis települések boltjaival. így a néhány száz lelkes falu népe is a lakóhelyén juthat bizonyos tartós fogyasztási cikkekhez, anélkül, hogy a boltocska készletet tartana belőlük. zőgazdászt. ö akkor volt végzős, amikor én elsős. A tavasszal találkoztunk az egyetemen. Hívott ide, elmondta, milyen körülmények közt dolgoznak. Sokáig latolgattam, gondolkodtam a. dolgon, végül ideutaztam, jelentkeztem és szeptemoer- ben munkába is álltam. Én falun nőttem fel, gyerekkoromtól megszoktam és cl is végzek bármilyen nehéz munkát. Máshol, most lehet, fehér köpeny várt volna, de nem sajnáltam felcserélni azt a gumicsizmával. — Ezek jobbára elképzelések voltak, de milyen a valóság három hónap után? — Sokban hasonló. Szakmai problémák szerencsére nincsenek. Mi, pályakezdők, inkább ott akadunk meg, hogy az egyetem gyakorlati ismereteket egyáltalán nem ad. Üj termelési rendszerek, öntözési formák, bevált kutatási eredmények. Ezt tudjuk, de hogy adott esetben, mondjuk egy ilyen kisebb termelőszövetkezetnél ezt miként alkalmazzuk, hogyan lehet megküzdeni azokkal, akik nehezen szakítanak a már megszokott sablonokkal — ezt nem tanítják. Mi viszont a saját bőrünkön érezzük a hiányát. Vagy más. flap mint nap tapasztalom, mennyi múlik az emberek munkaszellemén. Ha például ezgn változtatni lehetne, nagyot léphetne előre ez a gazdaság is. Hogyan fogjon ehhez egy kezdő, amikor még az idősebbeknek sem megy? Eiőbb meg kell ismerni a gondjaikat, problémáikat, életüket és csak azután foglalkozhatunk a megváltoztatás gondolatával. Ehhez pedig idő kell. Sok idő — mondja most már szenvedélyesen Gazdasági szabályozó rendszerünk kedvezményeket nyújt egyebek mellett — a vendéglátó üzemek ételforgalmának növeléséhez is. Ez a támogatás segíti az ÁFÉSZ-eket abban, hogy tovább korszerűsítsék éttermeiket, vendéglőiket. Megőrizve a szövetkezeti vendéglátás hagyományos, családias jellegét, még többet tehetnek a higiénia, a technikai ellátottság, a kulturáltság fejlesztéséért. Évről évre nagyobb az igény a falvakban is a jó közétkeztetés, a nagyobb községekben és a városokban pedig az önkiszolgáló rendszerű étkezési lehetőségek iránt. Mindehhez járul a szintén kiemelkedő jelentőségű gyermek- és diákélelmezés, ami igen sok helyen megint csak a fogyasztási szövetkezetekre vár. Nem könnyű, sőt esetenként meglehetősen nehéz feladatok ezek, de megoldásuk elől nem szabad kitérni. Az AFÉSZ-ek anyagi ereje kevés a felsorolt és a velük szemben támasztott többi követelmény teljesítésére. Ezen a gondon úgy lehet enyhíteni, hogy ösz- szefog az ÁFÉSZ a termelőszövetkezettel, az ipari szövetkezettel, az érdekelt állami vállalattal, s természetesen a tanáccsal. Ez az ésszerű azért is, mert minden ÁFÉSZ nem csupán saját tagjainak, hanem körzete egész lakosságának a szolgálatában áll. Joggal várnak hát segítő közreműködést mindazoktól, akiknek az érdekében igyekeznek mind jobbá tenni az áruellátást és a vendéglátást. Gulyás Pál (Következik: A mezőgazdasági termelésért.) Péter, és már kérdezés nélkül folytatja: — Itt vannak az őszi munkák. Ha esik az eső, csak ülünk az irodában, vagy ténfergünk egyik szobából a másikba. És egyfolytában az ablakra pislogunk. Eláll-e? Idegölő ilyenkor a tétlenség. Ha kiderül, süt a nap, megkezdődik a versenyfutás a napokkal, és az időjárással, Egyszerioen minden és mindenki a határban. Torlódnak a munkák, most ez nincs kész, ide gép kell, oda ember. Kapkodás, idegesség. És akkor jönnek az emberek, hogy a háztájiban is vár rájuk a munka. Mit lehet ilyenkor tenni? Az ember igyexszik megérteni őket, ugyanakkor nem állhat meg az élet a közösben sem. Tehát szervezni kell. Az pedig szörnyű nehéz dolog. Különösen nekünk, kezdőknek. — Még mindig nem tudom, hogy érzed itt magad? — Tulajdonképpen jól. Barátságos, nyílt szívű emberek közé kerültem. Rendesen fogadtak, de azért figyel is mindenki. Előttük bizonyítanom kell szakmailag, emberileg egyaránt. Különösen jó érzés a bizalom, ami körülvesz, és hogy nincs az értelmiségiek közt oly divatos fúróka, irigység, féltékenység. Segítenek, szurkolnak azért, hogy minél előbb beletanuljak a munkámba. Itt mindenkinek szívügye a termés, az időben elvégzett szántás, vetés, de érzem, hogy ehhez szükségük van az én munkámra is. Érzem, hogy szükség van rám. Ki kívánhat ennél többet? — ... és a magánéletben? — Az már bajosabb. Az itteni fiatalok ugyan DeioMOSTOHAGYEREKBÖL —- édesgyermek: ez lett az egykori, nem is nagyon régen, az iparitanuló-intéze- tekből, a köznyelvileg em- téhákból. Az elmúlt néhány, nem is hosszú esztendő alatt, hogy azok szakmunkásképző intézetekké fejlődtek, illetőleg alakultak át. Nem egyszerűen holmi névváltozásról, hanem mélységes tartalmi átalakulásról volt és van szó, annak felismeréséről, hogy a magyar munkásosztály utánpótlásához jól kvalifikált szakmunkásokra, szakmájukban jártas, politikailag magabiztos és az új iránt fogékony munkásfiatalokra van és lesz szükség. A szakmunkásképzés Heves megyei fejlődése egyetlen számban is összefoglalható: o megye szakmunkásainak 63 százaléka ma már a szocialista szakmunkásképzés során lett és vált valóban ipari munkássá. Beigazolódott, hogy a szakmunkásintézetek, -intézgadtak már, de sokszor még így is egyedül érzem magam. Hiányzik a család. Még az egyetemen nősültem, és van már egy húszhónapos kislányunk is. Rékának hívják. Bizony, nagyon keveset találkozunk. Hétvégeken vagy én utazom Debrecenbe az asszonyhoz — ő még negyedéves — vagy Kata jön ide. A feleségem üzemgazdásznak tanul, elkel majd itt az ő tudása is. No meg jó lenne már együtt, mert így nagyon nehéz. Hét közben, ha nincs más dolgom, lemegyek focizni, kézilabdázni. Ha valamilyen KlSZ- rendezvényre hívnak, szívesen elmegyek, ha megkérnek valamire, ahogy tudom, elvégzem. Akad már egykét haver is, akivel beülünk valahová egy pohár sörre. De haver ide, munka oda, a család nélkül nagyon nehéz. Feláll, cseréppoharakba sárgás bort tölt. A sok cigaretta után keserű a torok, jólesik a savanykás ital. — Apám termeli. Nem valami híres, a napokban hoztam otthonról. — Tervek, jövő? — Ami a szakmai részét illeti: a katonaság után — mert néhány hónap még ott is vár rám — a mostani meliorációs növénytermesztő diplomát szeretném egy öntözéses szakmérnökivel is. kiegészíteni. Addig is olvasok, tanulok, és persze dolgozom. Mire a család is idejön, kapunk lakást a szövetkezettől, addig meg elleszek ebben a kis szobában is. Megszerettem ezeket az embereket, a munkámat, így, azt hiszem, letelepszem, megmaradok ebben a faluban. Csiráki Péter mények nem jelentenek zsákutcát többé, mód nyílik a továbbtanulásra, a magasabb szakmai tudás megszerzésére, érettségin keresztül akár az egyetemi diplomához is. Nem véletlen, hogy szinte példa nélküli módon az idei esztendőre Heves megyében a végzett általános iskolásoknak több mint 50 százaléka a szakmunkásintézményekbe került, ahol manapság már több mint nyolcvan szakmában folyik az intenzív képzés. A FEJLŐDÉS azon is lemérhető, hogy a megye négy ipari, két kereskedelmi, egy-egy mezőgazdasági és élelmiszeripari, illetőleg erdőgazdasági, valamint most már egészségügyi szakiskolájában majdnem hatezer fiatal tanul, akiknek 31 százaléka nő, és hogy az újonnan épült iskolák igen korszerűek, megfelelnek a képzési követelményeknek. A szakmunkásképzés nem általában folyik, hanem egy adott terület ipari struktúrájának, igényeinek megfelelően. Bízvást el lehet mondani azt is számottevő eredménynek, hogy Heves megyében a képzés jól fedi a megye ipari igényét, ha az építőiparban nem is, de az iparágak számos más területén megfelelően biztosítani képes az utánpótlást. Itt kell azonban azt is megjegyezni, hogy a jó eredmények általános képén belül bizonyos torzulásról is szó van, hiszen a korszerűség, a magas szintű oktatás technikai lehetősége leginkább az egri 212. szakmunkástanuló intézetben biztosított és ez az intézmény egymaga helyet ad, képzési lehetőséget biztosít, a megye szakmunkástanuló állománya kereken egyharmadának. A kollégiumok is, a diákotthonok is — ahol ezeknek létrehozása megtörtént — jól kiegészítik és szolgálják egymás igényeit, s nem utolsósorban az iskola követelményeit. Egerben 300 fős diákotthon dolgozik például, de Hatvanban is és Gyöngyösön is otthon, illetve kollégium szolgálja az oktató-nevelő munkát. Ezekben az intézményekben a program szorosan kapcsolódik az iskolai nevelőmunkához, segíti, kiegészíti az ott folyó nevelői tevékenységet. Különösen örvendetes, hogy nemcsak itt, de az iskolákban, sőt a nagyobb üzemek szocialista brigádjain belül is kiemelt szerepet kapott a szakmunkásutánpótlás- gárda világnézeti-erxölcsi, politikai nevelése. A szakmai képzésre való nevelés jó és megfelelő biztosítása mellett a szocialista hazaszeretetre való nevelés, a szocialista munkaerkölcs, a mun- kásöntudat kialakítása is központi helyet foglal el a tanmenetben. Ehhez nyújtanak igen nagy segítséget a pedagógusok mellett egyrészt azok a szakoktatók, akik sok-sok éves üzemi munka után vállalták a tanműhelyi oktatást, a szakmai ismeretek megtanítását és nem kevésbé nagy szerepet vállaltak ebben az egri Fi- nomszerelvénygyár, a siroki Fémművek, vagy az Egyesült Izzó gyöngyösi gyárának szocialista kollektívái is. MI SEM JELLEMZŐBB a fenti megállapítás igazolására, mint az a tény, hogy az általános tapasztalat szerint éppen ezekben a nagyüzemekben folyik igényesen a szakmunkások oktatá- sa-nevelése, és hogy éppen ezekben az üzemekben marad ott a szakmunkás- vizsga letétele után is a tanulóknak jó háromnegyede. Kimutatható, hogy az ilyen jól felszerelt gyárakban a felelősségteljes kollektívák jóvoltából vált és válik igazán eredményessé a megye szakmunkásképző intézményeiben dolgozó kereken 400 oktató háromesztendős munkája és az itt dolgozók, tanulók között csökkent legnagyobb arányban a bukások száma. Természetszerűleg a mostohagyerekből édesgyermekké válás nem ment egyik napról a másikra és ma is van még gond számosán, fölösen, amely, illetőleg amelyek megkeseríthetik és meg is keserítik az e területen dolgozók, tanulók szájízét. Ilyen gond az, hogy a megfelelő kollégiumi férőhelyek hiánya miatt, ha csökkent is, de még mindig 50 százalék felett van a bejárók aránya. Az is gondot jelent, hogy nem minden üzemben bánnak egyformán az ott tanuló szakmukásjelöltekkel, nem megfelelő a „mester”, emiatt helyenként sok a lógás, laza a munkafegyelem és ez i* belejátszik abba, hogy s beiskolázott szakmunkástanulók 14 százaléka sajnos nem jut el a szakmunkás- vizsgáig. Sok a gond még az üzemek, illetőleg a tanműhelyek megfelelő felszereltségével és különösen a mezőgazdasági és kereskedelmi iskolákban csökkentik nagymértékben az iskolai gyakorlatok hatékonyságát a kedvezőtlen tárgyi feltételek. MÉGIS AZT KELL MONDANI, hogy miként az egész országban, így Heves megyében is szinte forradalmi változás zajlott le néhány esztendő alatt a szakmunkásképzés szintjében és tartalmában. És aligha túlzás azt állítani, hogy ehhez hasonló „robbanásszerű” fejlődés a magyar közoktatásban talán csak az általános iskolák létrejöttével fordult még elő. A mostohagyerekből tehát édesgyermek lett: magas szintű szakmunkásképzés. Heves megyében most hatezer, az országban százezres nagyságrendben tanulnak a jövő munkásosztályának tagjai, egyáltalán nem mindegy, hogyan és hol tanulnak, hogyan és hol válnak igazi szakmunkássá a ma fiataljai, a holnap építői. . Gyurkó Géza Az út elején
