Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-10 / 266. szám
Irt-e regényt V örösmarty ? ^Tévedés ne essék, az újságíró nem valami szenzációs felfedezést, irodalmi meglepetést konferál be a hangzatos címmel. Gyerekek mondták ezt, a hatvani 213. 6zámú szakmunkásképző intézet diákjai. tizennégy-tizenhat éves fiúk, átlagos vagy annál jobb képességű, értelmes tekintetű, a világ jelenségeire rácsodálkozó, azok okait fürkésző fiatalok. Tulajdonképpen a 4400 kötetes, ízlésesen berendezett könyvtárról, annak függetlenített vezetőjéről, szép hivatásának műhelytitkairól, szakmai fortélyairól akartam írni. Jegyeztem a jobbnál jobb ötleteket, s aztán felfigyeltem Hegyi Ferenc egy mondatára. — Bizony, a tanulók elég sovány irodalmi útravaló- val érkeznek hozzánk... Itt lehorgonyoztam, s most már őket kérdeztem, az első-, a másodéveseket..; Kölcsey regényíró? Tekintsünk el most a nevektől. hiszen tájékozatlanságukért nem ők a felelősek. — Mondjatok öt mai, vagy régebben élt magyar drámaírót! Körénk telepszik a csend, végül az egyik megszólalj — Erkel Ferenc... Mintha villámcsapás riasztott volna, de a srác látva meghökkenésemet. a művet is említi. — A Bánk bán. Továbbmegyünk, regényírók nevét firtatom. Találgatás után így alakul a sorozat: — Tóth Árpád. — Juhász Gyula. — Kosztolányi Dezső, i 1 Illyés Gyula nevére felcsillan a szemük. — Ja igen. ő írta a pusztáról szóló verset. Feri — nevezzük így — látta a Bob herceg című operettet, a Déryné Színház tolmácsolásában. Egyébként ekkor volt először és utoljára színházban. Őszintén kirukkol élményével: — Jó dráma volt. De a tetőzés csak most következik. Arról győzködnek, hogy nagy nemzeti poétáink: Kölcsey és Vörösmarty nagy regények sorát írták. Ráadásul a Szózat költője századunk elején fejezte be pályafutását. Zárlatos felvevőkészülék Most már az okokat kutatom. Többségük kedvező anyagi körülmények között nevelkedett. Az általában fizikai dolgozó szülők otthonából a könyv se hiányzik: néhány krimi, egy-két tudományos-fantasztikus kiadvány. Péter kivétel, az ő családja kétszáz kötetet gyűjtött össze. A klasszikusok persze itt se kapták helyet, de van egy Szilvási Lajos írás. a szerző író—olvasó találkozón dedikálta az édesanyának. Iskolai ajánlás? Erről — s ez a baj — nincs mit mondaniuk. A televízió? Valamennyien állandó nézők. Kedvelik a bűnügyi filmeket. A felügyelőt, Colombo hadnagyot, a könnyű vígjátékokat, de íróik nevét elfelejtették. Oiü 1976. november 19., szerda' Rádöbbennek: hiába a színvonalas műsorzuhatag, a gazdag kulturális kínálat, ha nem működik a felvevő- készülék, ha nyomtalanul hull ki tudatukból az isme- retözön. Nem ismerik Kölcseyt, Katonát, Vörösmartyt? Nagy kár! De ennél is szomorúbb az, hogy nem alakították ki bennük a szép iránti vonzódást. az emberségre nevelő alkotások szeretetét... Lehet-e valaha tartalommal tölteni ezt a hatalmas űrt...? Sokat ígérő kísérlet A függetlenített könyvtáros azt mondja: igen. Lelkesen bizonygat, tényeket sorol, s most már valódi töltést kapnak a riport indításakor feljegyzett sablonosnak tűnő mondatok. — 1974. május 30-án avattuk ezt a bibliotékát. Akkor Fábián Zoltán, az Írószövetség titkára adta át a fiataloknak. Az intézet évi húszezer forintot biztosít új írások vásárlására. Ennek köszönhető, hogy gyors ütemben gyarapodtunk. Induláskor tizenhét kézikönyvünk volt, most nyolcszáz közül válogathatnak az érdeklődők. Ehhez jönnek az újságok. a különböző szakmai folyóiratok. Szeretnénk minél több leendő szakmunkást ide csalogatni. Ezért heti huszonnégy órán át kölcsönzünk. Vetélkedőket, TIT-előadásokat, filmvetítéseket szervezünk, írókat hívunk meg. Hallgatom, egyetértek, mégis arra gondolok, hogy az „analfabétát” előbb a „betűvetésre” kell megtanítani. Szóvá teszem, s máris bepillanthatok egy sokat ígérő kísérleti vállalkozásba. — Évente harmincegy könyvtárismereli órát tartok százhatvan fiúnak. Beavatom őket a katalógus használatának fogásaiba, tippeket kapnak a lexikonok forgatásához. Együtt keressük meg az ggyes témákhoz kapcsolódó szakirodalmat. Megtanulják a jegyzetelés szabályait. Ügy érzem • érdemes volt, hiszen a diákok igen jól szerepeltek azon a bemutató foglalkozáson, amelyet a Könyvtáros Egyesület megyei szervezetének tagjai számára rendeztünk. Előkerül egy rendkívül ügyes kis könyv, amely épp az előbb említett témát taglalja, színesen, olvasmányosan. Hegyi Ferenc is úgy valósította meg elképzelését, hogy előbb átfutotta, n meglátta a nagyszerű lehetőséget. — A többi már könnyen ment, a siker kedvet adott az embernek, ötszázhetven diákunk kapott többek között budapesti színház- és helyi hangversenybérletet. Ez szép, de a művészi élmény befogadására fel kell készíteni azokat, akik még nem mozognak otthonosan a színpad és a muzsika világában. Ezért — a városi könyvtárral közösen — a szerzőt, a művet bemutató írásokról ajánló jegyzéket csinálunk, s ezt sokszorosítjuk. Ásperján Györgyöt, László-Bencsik Sándort, XJtassy Józsefet, Bar any i Ferencet várjuk találkozóra. Előtte azonban előadások hangzanak el róluk és a mai magyar irodalom munkásábrázolásáról. Fogadjuk az egri Gárdonyi Géza Színház két művészét, akik a mai költők s a klasszikus poéták verseiből adnak ízelítőt. Sokat ígérő program, az alfánál kezdődik, s úgy tervezték, hogy az ómegánál záruljon. Bár így lenne... Egy azonban már tény: a könyvtárismereti órák nem múltak el nyomtalanul. Íme egy bizonyító erejű összehasonlító adat Azokban az osztályokban, amelyek részt vettek a fog- lalkozásokon, a diákok hat. vankilene százaléka olvasó. Másutt csak húsz. S az újságíró se felejti el azt a pillanatot, amikor egy másodéves büszkén lapozta a magyar irodalmi lexikont, s a többieknek mutatta Katona József nevét, s a zeneiből pedig azt citálta, hogy ki szerezte a Bánk bán zenéjét. Egy év múltán talán társainak tekintete is felcsillan a felfedezés örömétől... Pécsi István Ä Liszt Ferenc Kamarazenekar Mozart-estje Egerben A Liszt Ferenc Kamarazenekar hétfőn este adott hangversenyt a Gárdonyi színházban, az Országos Filharmónia bérletében. A műsorszerkesztés szerencséje és haszna, hogy az egri közönség az idei második bérleti esten az októ- bei'i hangverseny Bach-szá- mai és Vivaldi Glóriája után éppen Mozartot kapta és ebben a kitűnő előadásban. Azért emlékeztetünk a zenei világnap alkalmából a bazilikában szerzett nagy élményre, mert akkor a muzsika fensége, az alkotó szellemi erő hatalmának a megnyilvánulását érezhettük; hiszen az orgona a maga szertelenségig árasztható hangtömbjeivel valóban lenyűgözi az embert. A hallgatóban merőben más élményt, más visszhangot ébreszt, mint Mozart. A hétfő estén felhangzó Mozart- zene azonban formában és tartalomban más; a meghittséget árasztja, azt a közvetlen, csaknem baráti kapcsolatot ébreszti a hallgatóban, mint akinek derűsen eljátszanának valamit, amiről eddig is tudott. de így még nem. ezzel a játszi könnyedséggel, bájjal és elevenséggel. És az élmény, a lélek megtisztulása vagy tisztábbá íényesítése valahol ugyanaz a meglepetés most is, a Mozart muzsikájától, mint Bach fenséges világától iszármazóan. S mindezt azért jegyezzük le hogy a két hangverseny hangulatát egymás mellé idézve érzékeltessük hzt a hatalmat, amit a muzsika jelent az emberi szív és az emberi értelem felett. Ha az októberi Lehotka- estről lelkesen kellett beszámolnunk, most is ezt tesszük. Pándi Mariann, aki évek óta szorgalmasan jár haza Egerbe zenetörténeti bevezetőket mondani, nem minden alap nélkül állította, hogy ez a nemzetközi hírű és súlyú kamarazenekar talán a legelsőrangúbb éppen a Mozart-muzsika megszólaltatásában. A közönség hajlandó külső jelekből is következtetni a lényegre. Itt. ennél az együttesnél sem mindegy, hogy a kamaraegyüttes fiatal erőkből áll, csaknem azt lehet állítani, hogy egyetlen korosztály tagjai, messze a negyven alatt. A szemléleti egység a játékban is nyilvánvaló, az előadói fegyelmezettség a legmagasabb szintű. Az egyes számok zenei szépségeit úgy tárják a közönség elé ezek a zenészek, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, s közben észrevenni rajtuk a belső erőfeszítés látható jeleit is. A c-moll Adagio és fúga éppúgy a legkisebb résziéiig kidolgozottan jelent meg előttünk, mint az F-dúr divertimento vidámsága, vagy akár a mozarti szimfónia derűsen ránk háramló bölcsessége. A fagottversenyt Janota Gábor adta elő. A hallgató a látványból is érzi, mekkora feladatot ró a művészre ennek a versenyműnek az előadása, mert a szellemi fegyelmen túl a testet a tüdőt is igen-igen igénybe veszi a virtuozitás. Aki azonban a zenét a látványtól függetlenül is élni, átélni tudja, az nyilván lelkes tapssal jutalmazta Janota Gábort. Sándor Frigyes vezényelt ezen az estén. Szigorú nyugalma, érett egyénisége, tanáros biztonsága és a kamarazenekarhoz fűződő mu- zsikusi kapcsolata remek élményt biztosított az egri közönségnek. És amikor a ráadást vezényelte, mintha a szenvedély és az öröm őt is megérintette volna. (farkas) Mától öt részben II Századunk újabb epizódjai a képernyőn Ma kezdi meg a televízió Bokor Péter népszerű sorozatának, a Századunk újabb epizódjainak sugárzását. Az elmúlt csaknem tíz év alatt húsz, történelmünkkel foglalkozó rész került képernyőre. most öt új filmmel folytatódik az eredeti dokumentumokra épülő produkció. A csaknem háromévi munkával készült folytatások 1944 eseményeit, Magyarország német megszállásának történetét és ennek előzményeit tárják fel. Az első epizód, amelyet „A meghívás’’ címmel sugároznak, a német—magyar kapcsolatok alakulását ismerteti. abban az időben, amikor Bárdossy László állt a kormány élén, s amikor még a Szovjetunió feletti villámháború győzelmében reménykedett Horthy és kormánya. A front alakulása azonban a kormányzó leg- tájékozottabb legbizalmasabb tanácsadóit már rádöbbenti, hogy Németország veresége elkerülhetetlen és igyekeznek bűnbakot keresni. A „Diplomaták” című epizódban a Kállay-kormány diplomáciai manővereit ismerhetik meg a nézők. Kállay feladata: kapcsolatot keresni az angolszász hatalmakkal, de ugyanakkor folytatni a szovjetellenes háborút. A film nyomon követi a magyar második hadseregnek a doni pusztulásig vezető útját és részletesen ismerteti azokat a titkos diplomáciai lépéseket is. amelyek 1943. szeptember 9-én „eredményhez” is vezettek. Maga is titkos megbízott, a ma Londonban élő Veress László mondja el: miképp jött létre a Márvány-tengeren, egy angol jacht fedélzetén a fegyverszüneti megállapodás, amely akkor lépett volna életbe, ha az angolszász hatalmak csapatai Magyarország határainak közelébe érnek. A harmadik film „A törvény nevében” címmel azokat állítja középpontjába, akik megpróbáltak szembe- • szállni a hivatalos körök politikájával. A népfrontmozgalom 1941 végén. 1942 elején lezajlott küzdelmeit, megmozdulásait ismerteti a film. majd azt a véres megtorlást, amelyet Kállay Miklós kormánya és a vezérkar alkalmazott. A Kállay-kormány míg egyrészt titkos tárgyalásokat folytatott Hitler háta mögött, már a német vereség utáni időkre gondolva igyekezett felszámolni a demokratizmus, a társadalmi haladás erőit. A „Mézesmadzag és korbács” című epizód 1943-ban játszódik, amikor megbukik Mussolini és kettétörik a Berlin—Róma tengely. A leghűbb szövetséges elvesztése és az olaszországi angolszász partraszállás után Hitler létfontosságúnak tartja szövetségeseinek megőrzését, bármi áron. Ekkor érkezik Budapestre a német külügyminisztérium megbízottja, hogy „felderítse” a terepet. Miközben a Wehrmacht főparancsnoksága kidolgozza a Margarétatervet. Veesenmayer előterjeszti javaslatait Elképzelése szerint a katonai megszállást Horthy megnyerésével kell párosítani... Az ötödik film Hitler és Horthy salzburgi találkozójáról ad képet, miközben a német csapatok már átlépik a magyar határt Akárcsak korábban, aSzá-t zadunk többi filmje esetében, ezúttal is archívfotókj dokumentumfelvételék, újságcikkek. iratok felhasználásával. színészek segítségével elevenítik fel az egyeá történelmi pillanatokat Mihelyt megkerültük a szakadékot, a napsugarak bevágtak a gépkocsi szélvédő üvegébe. Ergas leeresz-. tette az ellenzőt a kormány fölött. Az út keskeny volt, úgy éreztük, hogy minden szembe jövő kocsi haladéktalanul belénk ütközik. Ergas csak nemrég tanult meg vezetni, és még eléggé ügyetlen volt. Ha hinni lehet szavainak, az alatt a két hónap alatt, amióta a volánnál ül, öt tyúkot és két macskát gázolt el. Ergas ma először hajtott ki gépkocsiján a városból. Jakkacsinarba indultunk Zejnabhoz, volt technikumi tüzbég író. osztálytársnőnkhöz, aki már két éve dolgozik csoportvezetőként az ottani víztároló építkezésénél. Amíg meg nem építették ezt az utat, a területi központból csak a hágókon keresztül lehetett odajutni — gyalog, szamárháton vagy lovon; most pedig már gépkocsik is járhatnak itt, sőt tavasz óta helikopterek is. Több mint egy éve nem láttam Zejnabot, és mihelyt Ergas megkapta a jogosítványt, elindultunk hozzá. A hegyek gerincén rongyos felhőfoszlányok úsztak, az öreg platánok törzséről az útra hullottak a harmat- cseppek. A kocsi jobbra fordult, és a sűrű bozót eltakarta a napot,! mintha leszállt- volna azalkony. Majd hosszú alagút következett, melynek tetejéről csengve-bongva hullott ránk a víz. Mikor a gépkocsi megint kijutott a szabadba, egy kék kendős nőt pillantottunk meg, aki egy kalapács hosszú nyelére támaszkodva jött lefelé a hegyoldalról. Az országúira érve jelt adott kezével. — Mi történt? — Elmosta az utat a zápor. — Nem lehet Jakkacsinarba menni? — Nem — rázta meg a fejét az asszony. — De hamarosan megjavítják az utat. Nem látták az alagút bejáratánál a táblát, hogy tilos az átjárás? No lám, a félhomályban nem vettük észre a feliratot. Mit tegyünk-?- Én Ergasra néztem, o meg én rám.' Az asszony a gerinc felé bökött: — Át lehet menni gyalog a hágón. Egy órán belül elérik a víztároló építőinek szálláshelyét. Ergas megvakarta a tarkóját: — És mi lesz a kocsival? — Itthagyhatják, senki sem bántja. Állítsák le a dióligetben, az alagút másik végén. Ott van a geológusok tábora. Ez a javaslat jobban tetszett Ergasnak. A nő szintén beült a kocsiba. A tábor a közelben volt, a sűrű dióligetben három sátor állt. Egy ponyvával bevont teherautó alatt, a tengely alá emelőt állítva, sofőr feküdt a hátán és kalapáccsal ütögette a kereket. Az egyik sátornál kis szarvas lefetyelt valamit egy „Kondenzált tej” feliratú bádogdobozból. Úgy el volt merülve, hogy még a fejét sem emelte fel érkezésünkre. — A zápor verte ide — magyarázta az asszony, kilépve a kocsiból. Hangja hallatára a szarvasborjú felvetette a fejét, és odafutott hozzá. — Mi kéne, te bolondos? Míg cukrot keresett a zsebében, az állat ott ugrándozott körülötte. — Nagyon hozzám szokott. Más elől azonban eU fut — mondta az asszonyj miközben tenyerén odanyújtotta neki a cukrot Aztán karjára vette, becézgetni kezdte^ Indulás előtt nem volt időnk megreggelizni, ezért elhatároztuk, hogy harapunk valamit. Ergas előszedte a csomagtartóból az élelmiszeres kosarat; az asz- szony a sátorból teáskannát és két alumíniumbögrét hozott ki. Meghívtuk őt is, de nem fogadta el. Ismét a szarvassal kezdett játszani; beszélt hozzá, s az bizonyára meg is értette. Az asszony már túl lehetett az ötvenen; az úton azonban nem nézett ki többnek harmincéves* nél. Arca egészen fiatalos volt, csak a hajában fehérlett egy széles ősz csík, ame-x lyet előbb elrejtett a kendő; Nagyon egyszerű ruha volt rajta, ám nyílt, jószívűségről árulkodó arca akaratlanul is magára vonta a figyelmet; Ahányszor ránéztem, éreztem belső fölényét — valahogyan az elsőosztályos tanító nénimre emlékeztetett. Észrevéve fürkésző tekintetemet, az asszony elengedte a szarvast, és mondott valamit a sofőrnek, aki visszacsavarta a kereket. Aztán odalépett hozzánk: (F olytaljukj
