Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-21 / 276. szám

Érzik munkájuk hasznosságát fikció után, az önkéntes rendőri parancsnokkal Egérből — elefánt (?) Jön, lát és kellemetleneket kérdez a KÖJÁL [ Két órát cirkáltak az ön­kéntes rendőri csoport tag- ’ jai a kora estében. Elmúlt már nyolc óra. a parancs­nok leveti kabátját, s kifújja magát.' — Kíváncsiak voltunk, mi­ként élnek a lehetőséggel fiataljaink. Este nyolcig ugyanis tizennyolc éven alu­liak is látogathatják a szó­rakozóhelyeket. Legalább tíz hatvani presszóban vendég­lőben, klubban megfordul­tunk. Jártunk a MÁV-pá- lyaudvaron, betértünk a Vö­rösmarty Művelődési Köz­pontba. Szóval, ahol ilyen­kor összeverődhet az ifjú­ság. — Általános benyomás? — Néhány helyen kellett igazoltatnunk, de az olyan közismerten forgalmas szó­rakozóhelyeken, mint a Ró­zsa Cukrászda, a Búzavirág Étterem, vagy a nyáron megnyílt Pipacs Eszpresszó, nem találtunk rendellenes­séget. Kólát, gyümölcslét, fe­ketét. süteményt fogyasztot­tak a fiatalkorú vendégek. Ez mindenképpen az üzlet- vezetést dicséri.,. A CSELLENGŐKÉRT Az ifjúságvédelmi önkén­tes rendőri csoport tagjai, miközben ellenőrző munká­jukat végezték, próbáltak képet összeállítani: kikből verődik össze egy-egy szóra, kozóhely fiatalsága? A Jere­vánban sok a diák. Kollé­giumi. szülői engedéllyel ug­ranak be egy kis bratyizás- ra. A MÁV.pályaudvar sűrí­tésében, előcsarnokában, vá­róiban lépten-nyomon csel­lengő fiatalokba botlottak a csoport tagjai. Nem utaztak sehova, nem vártak senkit, kijöttek szétnézni. Igazoltat­tak közülük többet. Volt ren­des munkahelyük. A Rózsa Cukrászdában szakmunkás- tanulók melegítették a szé­keket. Lehettek harmincán, jobbára jaffa mellett, go- molygó füstöt szíva. A kér­dés itt sem maradt el. A válasz pedig: vége az okta­tásnak. másfél óra múlva indul a buszunk, hol tölt­sük el addig az időt? Az utcán ücsörögjünk hidegben, őszi latyakban? — A jogos igényre egyet­len helyen találtunk meg­nyugtató választ — jegyzi Szeged külső városrészében, Mihályteleken egyes házak­nál még hagyományos mó­•Mfi. november 21., vasárnap meg a parancsnok, akit a kórházban dr. Bakos Balázs főorvosként ismernek. — A Vörösmarty Művelődési Köz­pont klubjában tudományos fejtörő közepébe cseppen­tünk. Monori Zoltán TIT. titkár vezette a játékot, s az ifjúmunkások, akik lehettek harmincán, láthatóan jól érezték magukat. Kelleme­sen teltek a félórák. Más kérdés, hogy egy ajtóval odébb vágni lehetett a füs­töt, s a biliárdasztalt körbe­fogó fiatalembereket csak a tévémese vonta el tíz perc­re a szórakozástól. Ez kü­lönben szellemi színvonaluk mércéje...! járható üt Hatvanban és a hozzátar­tozó községekben egy friss felmérés szerint öt év alatt megduplázódott a fiatalkorú bűfiözők száma, ötvenhár­mán például1 alig lépték túl a gyermekkor határát. Ki­csit a számok mögé nézve kiderül: az ilyen bűncselek­ményt elkövető fiatalok ren­dezetlen családi körülmé­nyek között nevelkedtek, vagy éppen elkapatott. jóval tartott gyerekek, akik a garázdaságban, a kétes ka­landban vélik a jó időtöl­tést. — Hogy mi lesz belőlük, társadalmi feladat. Mintaho­gyan az állomási csellengők, a Rózsa cukrászdái ifjú­munkás vendégek figyelmét is nekünk kell sürgősen he­lyes irányba terelnünk — summázza az egész csoport véleményét dr. Bakos Ba­lázs. — Járható, hasznos út­nak véljük ezért a Vörös­marty Művelődési Központ ifjúsági klubját, ha a hét minden napján tartalommal töltik meg a programot. Ezt kellene hálózattá fejleszteni a városban, természetesen a KISZ eszmei irányítása mel­lett, s a társadalom széles összefogásával. Biztos . va­gyok benne, hogy a vasuta­soknál, a gyári otthonban, de több üzemünk klubjában kopírozható a példa, még. pedig eredménnyel. Viszont a körvonalazott műsor, mun­kamódszer rovására nem szabad engedményt tenni. Rögtön veszélybe kerül a cél. visszájára fordul a vál­lalkozás. dón történik a fűszerpaprika utóérlelése. Az egyik leg­szebb paprikásház Kónya Jánosnéé, az Űj Élet Tsz tagjáé. Piros csövek ezrei díszítik a ház falait a Vörös Hadsereg u. 18. számú házon. (MTI fotó = Tóth, Béla). BRIGADVÁLLALAS Természetesen nemcsak az ellenőrző akciók, s a nyo­mukban következő értéke­lések jelentik az önkéntes rendőri csoport tevékenysé­gét. Szoros kapcsolatban vannak a város gyáraival, iskoláival s a kapott jelzé­sek alapján rendszeresen fi­gyelik a veszélyeztetett kö­rülmények között élő fiata­lokat. A gyámhatósággal együtt veszik vállukra a cso­port tagjai az utógondozot­tak felügyeletét is. Tavaly például tizennyolc ilyen if­júval törődtek rendszeresen. Űjabban pedig azt a gon­dolatot szeretnék városszer­te népszerűsíteni, hogy mun­kájuk és az ügy eredmé­nyessége érdekében a szo­cialista brigádok vegyék fel vállalásaik közé egy-egy ve­szélyeztetett körülmények közt élő fiatal gondozását. Más brigádok az állami ne­velőotthonból kikerülő ifjú­munkásokat karolhatnák fel, hogy könnyebben találják meg helyüket a társada­lomban. Még valamiről szó esett beszélgetésünk során. Ho­gyan értékeli a kívülálló az önkéntes rendőri csoport tevékenységét? Akciók köze­pette hallani megjegyzése­ket, kérdik: mit okvetetlen- kedik itt Halmos doktor, Bognár Zoltán, Sütő tanár, meg Cserkuti Attila. A san­da szóbeszéd nem érdekli őket. Érzik munkájuk hasz­nosságát. S meg is bizonyo- sítja őket ebben sok levél, találkozás, mind teli hálá­val, vagy éppen kérelemmel tanács, segítség dolgában. Az önkéntes rendőrnek ez a legtöbb, amit munkájáért kaphat,.. „A cipőd fogd, ide tedd le most elém, Ugye szól, ki tudja, melyik az enyém” — dalolják a gyerekek, mi­közben kézről kézre adogat­ják a cipőket. — A papucsos játék sza­bályai a következők: a lá­nyok és a fiúk körben térdel­nek a teremben, és miköz­ben gyorsuló ritmusban éneklik ezt a kis versikét, cipőt, vagy papucsot raknak a társuk elé. Aki nem tudja időben továbbadni a papu­csot. kiesik a játékból. An­nál izgalmasabb a játék, mi­nél több és nagyobb cipővel versenyeznek — mondja > pajtásainak Mata Jóska, az egerbaktai úttörőcsapat ta­nácsának titkára. — Ezt a játékot nemcsak az általá­nos iskolások kedvelik, úgy hallottam, hogy a KISZ-esek a kongresszus idején éjsza­kákon keresztül, fáradhatat­lanul papucsoztak- Most, amikor az úttörők VI. kong­resszusára készülünk, fel­elevenítjük az ismert és a szórakoztató játékokat, sőt újakkal töltjük meg az öt­letzsákokat, nehogy szégyent valljunk Zalaegerszegen... Mindezt a megyei mini­parlamenten mondták el a pajtások, a KISZ Heves me­gyei Bizottságán, ahol a kö­zelgő országos úttörőparla­ment megyei küldöttei ta­nácskoztak. — Együtt izgulunk a gye­rekekkel — teszi hozzá Far­kas Júlia, a megyei úttörő­vezetői tanács titkára —, mivel valamennyien először vesznek részt országos úttö­rőtalálkozón. Lelkiismere­tesen készülnek az egyes szekciók foglalkozásaira, s a tarsolyukban sok-sok kér­dést, ötletet őriznek, amelye­ket szeretnének eljuttatni az úttörőszövetség vezetőihez. Most ezen a miniparlamen­ten elevenítjük fel a Hl. me­gyei út törőtanácskozáson el­hangzott javaslatokat, észre­vételeket és természetesen ez Kátyúk és rengeteg sár. Eltelt a nap, Boldogról me­gyünk haza, és alig várjuk, hogy Hatvant elérjük, mert onnan már csak más, csak jobb az út Egerig. Novem­ber közepe van, késő dél­után, és a sárga Polski uta­sai — a megyei KÖJÁL stábja — csendben hallgat­ják a rádió műsorát. Zene és irodalmi fejtörő. Most egy versidézet: „Kunyhó, olajmécs, mun­ka, éhség. Gyermek, rongy, szégyen és a többi... ” — És most találjátok ki — így a rádió —, hogy mi a vers címe, és hogy ki a szerző. Csúszkál, nagyokat zöty- tyen a Polski az úton... Ki irta, mi a címe?... Ha ezt a mai napot is ilyen tömör­séggel, ilyen kifejezően le­írhatnám, mondjuk, vala­hogy így: „KÖJÁL, húsüzem, pech, penész, Piszok, egerek, vita, jegyzőkönyv...” Satöbbi. De ebből — sajnos — igen csak keveset tud meg az olvasó. Jobb lesz, ha in­kább tiszta vizet öntünk a tiszta pohárba. Kezdjük azzal, hogy — mint mindig — a már em­lített napon is erre töre­kedett a KÖJÁL háromta­gú stábja — dr. Csermely Katalin igazgatóhelyettes, dr. Szolyka Gizella és Jerzli Lászlóné. Bekopogtattak tehát a Gyöngyszöv Álta­lános Fogyasztási és Érté­kesítő Szövetkezet gyön­gyösi húsfeldolgozó üzemé­be, amely — legyünk őszin­ték — évekkel ezelőtt úgy épült fel, hogy az egészség- ügyi szervek még csak nem is tudtak róla. Csupán a termelés megkezdése után értesültek az egészről, s mi­a rendkívüli kis összejövetel sem múlhat el játék nélkül. Szerencsére mókamesterben nincs hiány. S ez jó, mert ahogy visszaemlékszem az előző országos parlamentek­re, mindig vidáman, sok-sok élménnyel gazdagodva tér­tünk haza. , A káli kerekezők A kilenc kis küldött közül Antal Szilárdra fontos fel­adat vár­— A káli 1217-es számú Gárdonyi Géza úttörőcsapa­tot képviselem- Nagyon örül­tem, amikor megtudtam, hogy az országos találkozón esetleg én tolmácsolom a Heves megyeiek üdvözletét. Ha szót kapok, a turisztiká­ról. a sportról és a táboro­zásról, a kedvenc időtölté­seimről beszélek. Szívesen elmondanám az országos ta­lálkozón is, hogy a káli paj­tások minden hónapban ke­rékpártúrán vesznek részt, megismerkednek a megye településeivel, nevezetességei­vel. Ebben az évben hirdet­tük meg a tíz kilométeres kerekező akciót: ez azt je­lenti, hogy az ötödikesek öt­ven, a nyolcadikosok már nyolcvan kilométert „teker­nek” le egy év alatt. Az el­múlt hét végén a Tisza mellé kirándultunk. Horgásztunk, cgurdítottunk, kellemesen éreztük magunkat, s kipirul- tan. fáradtan érkeztünk ha­za. Azt szeretnénk, ha a ..kerekezők” táborához az ország más őrsei is csatla­koznának, mert így lehető­ség lenne arra, hogy a többi megye pajtásaival is talál­kozzunk, közös kerékpártú­rákat szervezzünk. „Újabb levelező partnerekre számítok" — Angol, zene, kézilab­da. .. Nehéz választani, me­lyiket szeretem jobban, egy biztos, egyik sem hiányozhat vei ké6z helyzet elé lettek ál" lítva, mást nem tehettek, mint hogy igyekeztek ér­vényt szerezni a megfelelő egészségügyi előírásoknak. Erről viszont tudni kell: hosszas, fárasztó feladat. És kissé kellemetlen. Ez már az első percekben kiderül, amikor az ellenőrzést veze­tő Csermely doktornő való­sággal a kérdések özönével árasztja el Vincze Jánosnét, a húsüzem jelenlegi veze­tőjét Róla viszont jegyez­zük meg: nem nagyon ré­gen tölti be ezt a posztot, így most lényegében kény­szerű örökösként igyekszik tőle telhetőén tisztességes válaszokat adni a kelle­metlen kérdésekre. — Mikor készül el végre a modulbarakk? — Hadd ne mondjak dá­tumot. .. június óta csinál­ják, ígérik, de... szóval, hadd ne mondjak dátumot. — Mi van a megbeszélt repülőtetővel? Nem látom, hogy meglenne, pedig leg­utóbb már leszögeztük, hogy kell! — Doktornő, drága... — Értem. Menjünk to­vább: most mit csinálnak? — Füstölt kolbász tarja, zsír, tepertő... — Hurka? — Azt nem. A főorvos­asszony azt mondta, hogy még nem engedélyezi. — Hány sertést dolgoz­nak fel? — Heti hatvanét. De két részben, kétszer harminc sertést. A húsüzem afféle kis kó- eerájként hat, annak elle­nére, hogy látszik: szeret­nék egy kicsit kipofozni. Az udvar első részét lebetonoz­ták, a zsúfoltság egyhítése érdekében a bejárattal szemben felhúztak egy kis új- épületrészt is — még nem száradt- meg rajta a a napi programomból — mondja Sípos Zsuzsa, az egri II- számú gyakorló általános iskola Bornemissza Gergely úttörőcsapatának elnöke­— A megyei parlamenten a Törvényünk szellemében elnevezésű szekció munkájá­ban vettem részt. Nemcsak én, de mások is elmondták, hogy a csapatban vannak még pajtások, akik azt hi­szik, hogy az úttörők 12 pontjának ismerete elegendő a munkánkhoz. Arról is szó volt, hogy az úttörőkéhez hasonlóan a legkisebbeknek, a kisdobosoknak is — leg­alábbis intézményenkét — rendezzenek játékos felada­tokat, kössék követelmények­hez az úttörőtagság elnyeré­sét. Ha már az angolt, a zenét és a sportot említettem, nem hallgathatom el, hogy rend­szeresen levelezek német, ceyloni, japán és finn gye­rekekkel. Már egy egész gyűjteményem van a leve­leikből, az ajándékaikból. Remélem, hogy a VI. orszá­gos úttörőparlament után magyar pajtások címével is gyarapodnak a levelezőnap­lóm lapjai. Ki tudja, a kö­vetkező évtől elég lesz-e a zsebpénzem a borítékokra, a képeslapokra... ? És a többiek? A kilenc küldött közül há­rommal ismerkedtünk meg, ám így a csapat nem teljes, hiszen ott lesz Zalaegersze­gen, a VI- országos úttörő­parlamenten Liptai Zoli Selypről, Kolozsvári Pista Hatvanból, Pócs Gyuri Gyöngyösről, Boldizsár Ani­kó Egercsehiből, Vdka Ági Hevesről és Palik Jancsi Gyöngyösről- Valamennyiük­nek jó munkát kívánunk és reméljük, hogy élményekkel gazdagodva, új barátokat szerezve térnek majd haza. gfeüle Rita vakolat és sok minden kell, hogy végre használatba ve­hessék. A kérdezz—felelek csak afféle kis bemelegítő. A helyszíni szemle már sok­kal „keményebb”, és a kér­lelhetetlen KÖJÁL-stáb mindent feljegyez. Hogy az építési anyagok szerteszét hevernek az udvaron, hogy nem elég a kobzott anyag tároló, hogy nincs zárt ke­rítés, hogy a zsírolvasztó­nál koszos rongy szolgál kéztörlésre, a kézmosó ki­csi és nem is használják... Míg tart a leltár, „ven­dég” érkezik: Angeli Jó­zsef, a szövetkezet ipari osztályának vezetője. Ö sem régi ember, de termé­szetesen tőle telhetőén igyekszik menteni a helyze­tet, türelmet kér; és szó ami szó, erre valóban nagy szük­ség van. Mert nagyon sok a fogyatékosság, csak úgy telnek az oldalak, amikor végre hozzákezdenek a jegyzőkönyv elkészítésé­hez. Búcsúzóul a tőszom­széd — szintén a szövet­kezethez tartozó szeszfőzde épületében is teszünk egy rövid, műsoron kívüli láto­gatást. összehasonlíthatat­lanul nagyobb a rend, a tisztaság... A munka végére a min­tavétel tesz pontot. Né­hány nap és megtudjuk, hogy az üzemben készült termékek, a munkához használt kések, s maguk a munkáskezek nem tartal­maznak-e fertőző baktériu­mokat. Boldog. A helybeli szövetkezet húsfeldolgozójában a fo­gadtatás már kevésbé han­gulatos, de erről nem Ko­vács József húsüzemvezető tehet A KÖJÁL-ellenőrzés- nek ez dukál, és nem is lepődik meg rajta senki. Annál inkább néhány szembetűnő dolgon. Először is azon, hogy az iroda tiszta, rendes. Szinte cso­dálkoznak az egészségügyi­ek, később viszont, amikor a raktárban gondtalanul kergetöző egerektől riadoz- nak, már kezdik látni, hogy „jó helyen” járnak. Akkor is, amikor egy másik helyi­ségben penészes nyers kot bászt találnak. Akkor is, amikor a sózott szalonná­val egy teknőben hivalko­dó, töltésre váró bélteker­csekre találnak. Amikor a novemberi hideg ellenére légyraj röppen fel érkezé­sükre a zsírolvasztó üstnél, akkor is, amikor egérpí- szokkal sűrűn telehintett — egyébként üres — hűtő­szekrényre találnak a szin­tén ide tartozó italboltban. (Utóbbi vezetője, egy fia­tal ember, kevésbé belátó, zúgolódik, amiért „egérből elefántot" csinál a KÖJÁL). Ismét mintavétel. És kéz­vizit Ez is szükséges. Előző ellenőrzésünk színhelyén az egyik asszony kezén, az uj­jak közt kiázott kimart, erősen gyulladásos sebet ta­láltak. Azonnal abba kel­lett hagynia a munkát or­voshoz küldték. Sajnos, ez is hozzátartozik még az iménti gyöngyösi képhez. Két fárasztó — időnként valósággal küzdelmes — el­lenőrzés után hazaindul a szép, de immár kissé sárOs Polski Fiattal a stáb. Este­ledik A rádió irodalmi ve­télkedőt közvetít „Kunyhó, olajmécs..." Egyik középiskolás ver­senyző végre rájön, hogy a verset Ady Endre írta. A ri­porter lelkesen megdicséri érte, aztán búcsúzik. Mi még nem tehetjük ezt, meg kell várni a minták laboratóriumi vizsgálatának eredményét. Az előzmények után a néhány nap vára­kozás nem minden izgalom nélkül váló. Egy-két rossz- álmú éjszakát biztosan oko­zott az egyelőre még válasz nélküli kérdés: Vajon mi lesz? Aztán megtudtuk. A vizsgálat eredménye — ezúttal negatív. Fellélegezhetünk. Fellélegezhetünk... ? B. Rua libát Paprikásház Szegeden Moldvay Győző Utazási lázban a... Kilenc kis küldött

Next

/
Oldalképek
Tartalom