Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-16 / 271. szám

Hétfő esti külpolitikai kommentárun! Libanoni legyező A hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint az úgynevezett zöldsisakosok, az arabközi biztonsági erők terv szerint, ellenállás nélkül vonulnak be a li­banoni fővárosba. Ezzel párhuzamosan a zöldsisako­sok legyezőszerűen szétterülő egységei öt irányban gyakorlatilag megszállják az ország lényegesebb stra­tégiai pontjait. Libanonban az elmúlt hónapokban sok minden történt, ami arra késztet bennünket, hogy az onnan keltezett híreket alapos fenntartásokkal fogadjuk. Ma már kevesen tudnák pontosan megmqndani, hányszor hirdettek tűzszünetet a szemben álló felek — és hányszor újultak ki mégis a véres harcok. A közeli múlt arra figyelmeztet bennünket, hogy Libanonban minden vagy majdnem minden megeshet. Talán még az is; hogy mire e sorok megjelennek, a helyzet meg­változik. Ünnepelni több szempontból is korai lenne. Egy­részt azért, mert az említett legyező szétterülését vá­ratlan tényezők akadályozhatják —, másrészt azért, mert ma még nem világos, mit jelent az ország^poli­tikai jövője szempontjából az, ha a jelenlegi folyamat tovább halad és a helyzet a zöldsisakosok katonai le­gyezője alapján szilárdul meg. Kérdőjelben, sőt, felkiáltójelben tehát nincs hi­ány. És mégis elmondhatjuk: minden jel arra mutat, hogy — amint a helyzet egyik jó ismerője, az AFP francia hírügynökség fogalmaz, — „Bej rútban és az ország nagy részében először került kézzelfogható kö­zelségbe a harcok megszűnése”. Egy olyan országban, amit nemrég „a Közel-Ke­let Svájcának” neveztek, s ahol később elszabadult a po­kol, ez sem csekélység. Libanon minden őszinte barátja biztos volt abban, hogy a rendezés felé vezető első lé­pés óhatatlanul az áldatlan testvérháború megszűné­se, a sebek begyógyítása. A fegyverek közt nem­csak a múzsák hallgatnak, de a józan hangokat is el­nyomja az ágyúdörgés és géppuskaropogás. Az érdembeli megbeszélésekhez elsősorban és mindenekelőtt az kell, hogy a felek értsék egymás szavát, hogy a lövedékek becsapódása nyomán kelet­kezett porfelhő ne homályosítsa el a kibontakozás útját. Most erre van remény. Nem többre, dé nem is s ^ kevesebbre. ,, j (WVN^AAA^WNAAA^AAAAAA^^/WVVVVVSAAAAAAAAAAAAA^VVVVVVVVVVWVVV 1 Wéiget ért a Portugál mP VhL kongresszusa Vasárnap Lisszabonban befejezte munkáját a Portugál Kommunista Párt Vili. kongresszusa. A kép előterében (balról jobbra): Carlos Costa, Octavio Pato, Álvaro Cunhal és Antonio Gervasio. (Teléfotó — ADN—ZB—MTI—KS) Kommunista nagygyűlés Lisszabonban A lisszaboni Arénában va­sárnap este 30 ezer ember részvételével kommunista nagygyűlést tartottak a Por­tugál KP VIII. kongresszu­sán elfogadott határozatok ismertetése céljából. Cunhal, a párt újravá­lasztott főtitkára beszédében különbséget tett a Portugá­liában kialakult gazdasági­társadalmi viszonyok és a nyugat-európai fejlett tőkés országokban uralkodó polgá­ri demokratikus állapot kö­zött. Azt mondta, ahhoz, hogy Portugáliában megvéd­jék a demokráciát és a for­radalom vívmányait, tovább kell lépni a szocializmus felé. „A szabadság elválaszt­hatatlan az államosításoktól, a földreformtól, a munkás­ellenőrzéstől. Akik a forra­dalmi vívmányokra törnek, szembehelyezkednek az al­kotmánnyal” — mondta. Nyomatékosan hangoztatta: A kommunistáknak és a szo­cialistáknak össze kell fog­niuk a gyárakban, a földe­ken, minden munkahelyen a jobboldal ellen, a demokrá­cia megvédéséért vívott küz­delemben. Kijelentette: A kommu­nistáknak politikai magatar­tásukkal elő kell segíteniük a nép és a fegyveres erők szövetségét. A lisszaboni nagygyűlésen felszólalt Ponomarjov, az SZKP KB titkára, a PB pót­tagja is. Kiemelte a portu­gál kommunisták kongresz- szusának internacionalizmu­sát. Síkraszállt a Szovjetunió és Portugália „legszélesebb együttműködése” mellett. Emlékeztetett Gomes volt el­nöknek 1975-ben és a portu­gál nemzetgyűlés delegáció­jának a közelmúltban a Szovjetunióban tett látogatá­sára. Mindkét alkalommal megerősítették, hogy a két országnak az egymás bel- ügyeibe való be nem avat­kozás, a kölcsönös tisztelet és a kölcsönös előnyök elvei alapján kell együttműködnie — mondta, majd hozzáfűzte, hogy a Szovjetunió további lehetőséget lát az együttmű-- ködés kiszélesítésére, főként gazdasági, kereskedelmi té­ren. (MTI) Helsinki és a gazdasági együttműködés Az európai kommunista és munkáspártok 1976. június 29-én és 30--án megtartott tanácskozásán a testvérpár­tok között igen széles körű egyetértés jött létre abban a kérdésben, miként lehetne elmélyíteni földrészünkön az enyhülés irányzatát, s bizto­sítani, hogy ez a tendencia a jövőben kevésbé függjön az egyes tőkésállamok belpoliti­kai hullámverésétől. A ber­lini tanácskozás igen széles összefüggésben tárgyalt a le­hetséges intézkedésekről. A dokumentum harmadik pont­ja egyebek közt harcba szó­lított azért, hogy fejlesszék minden európai állam gaz­dasági együttműködését, füg­getlenül gazdasági és társa­dalmi , rendszerüktől, az egyenjogúságnak valameny- nyi állam nemzeti szuvere­nitása tiszteletben tartásá­nak és a kölcsönös előnyök­nek az alapján, ami feltéte­lezi az összeurópai keres­kedelem fejlődését fékező diszkriminációknak és kor­látozásoknak a megszünte­tését. Ez teljesen megfelel­ne mind a dolgozók által a válság követelményei ellen vívott harc, mind pedig az európai országok gazdasági fejlődése érdekeinek. Ez a megállapítás — a dokumentum egészével együtt — azt tükrözi, hogy a kom­munista pártok olyan politi­kai erőt testesítenek meg, amely következetesen mun­kálkodik a helsinki záróok­mány szellemének és betűjé­nek érvényesítésén és betar­tásán. Annak idején Európa államai, valamint az USA és Kanada elfogadták: a nem­zetközi kereskedelem a nö­vekedés és stabilitás kulcs- tényezője és elismerték, hogy a legnagyobb kedvezmény el­vének alkalmazása kedvező­en hathat a kereskedelem fejlődésére. Helsinkiben meg­állapodás született arról is, hogy bátorítani kell a kül­gazdasági kapcsolatok leg­sokoldalúbb fejlesztését épp azért, hogy kihasználják a különböző gazdasági és ke­reskedelmi lehetőségeket. Az, hogy Berlinben ebben a vonatkozásban is újra rá­irányították a figyelmet Hel­sinkire, mint saját tapaszta­lataink is bizonyítják, rend­kívül időszerű. Az Európá­ban kialakult új légkör ked­vezően hatott a kétoldalú, valamint az egész kontinenst átfogó gazdasági együttmű­ködés fejlesztésére, a tu'd'o- mányos-műszaki kapcsolatok szélesítésére. Egyúttal azt is meg kell állapítani, hogy még távolról sem valósult meg minden lehetőség. A szocialista országok ed­dig is sok egyezményt kö­töttek a fejlett tőkés orszá­gokkal. A kereskedelmi for­galom — a konjunkturális ingadozást nem számítva — bővült, a működő ipari koo­perációk száma, növekedett. A gazdasági együttműködés egyezményes alapjai részben bővültek az új, hosszú lejá­ratú gazdasági, ipari és tu­dományos-műszaki ' együtt­működési megállapodások révén, egyidejűleg azonban paradox módon szűkültek is ázáltal. hogy a Közös Piac tagállamai nem hajlandók kétoldalú kereskedelmi egyezményt kötni velük. Nyilvánvaló, hogy a záróok­mány gazdasági együttműkö­déssel foglalkozó fejezeteinek megvalósítását akadályozza a Közös Piac és az Egyesült Államok részéről a szocia­lista országokkal szemben al­kalmazott diszkrimináció. (Az Egyesült Államok törvény- hozása a Szovjetuniótól, ha­zánktól, s más szocialista or­szágoktól továbbra is meg­tagadja a legnagyobb ked­vezmény elvének alkalma­zását.) A „kilencekkel” és az Egyesült Államokkal való gazdasági kapcsolatainkban tehát kevésbé érvényesül a záróokmány rendelkezése, mint a többi nyugati ország esetében. A helsinki záróokmány1 gazdasági együttműködési kérdésekkel foglalkozó feje­zete különösen jó lehetősé­geket kínál a sokoldalú együttműködésre. A szocia­lista országok itt is kezde- ményezően lépnek fel. .Nagy figyelem kíséri javaslatukat a KGST és a Közös Piac közötti egyezményre vonat­kozóan. Széles körű érdeklő­dés fogadta a Szovjetunió kezdeményezését összeuró­pai energetikai, környezet- védelmi és közlekedési ta­nácskozások megrendezésére; az Európai Gazdasági Bi­zottság már állást is foglalt a tanácskozások előkészítésé­nek megvizsgálása céljából. Véleményünk szerint hasznos és fontos lenne meggyorsíta­ni a tanácskozások összehí­vását, konkrét formába ön­teni az ezzel kapcsolatos te­endőket. Sajnos, ami a KGST és a Közös Piac kapcsolata­it illeti, a „kilencek” maga­tartása mostanáig akadá­lyozza az érdemi előrelépést. Megközelíthetjük egyéb­ként a kérdést a záróok­mány „lelkét” jelentő alap­elvek oldaláról is. A 10. alapelvben a részt vevő ál­lamok vállalták, hogy jóhi­szeműen teljesítik nemzet­közi jogi kötelezettségeiket. A Közös Piac kilenc tagál­lama aláírta az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezményt (GATT), és a Megkezdte munkáját a fogyasztási szövetkezetek Vitt. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) gi és kulturális teendő sike_ rés megvalósítása feltételezi a vezetés színvonalának javí_ tását, a mozgalom minden szintjén. Ugyanakkor erőtel­jesebbé, kezdeményezőbbé kell tenni a szövetségek munkájának gyakorlatát is. Ezt célozza a SZÖVOSZ alapszabályának módosító tervezete is, melyet több más fontos dokumentummal együtt terjesztettek a kong­resszus elé. A SZÖVOSZ él. nöke felhívta a figyelmet ar_ ra, hogy a tervezet fő törek­vése: helyesen kifejezni az eddig már jól bevált gyakor­latot, s a megnövekedett fe­lelősséget, melyet a szövetke. zetek joggal elvárnak orszá­gos tanácsuktól. A kongresszus munkájában felszólalt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságát nak tagja, a Központi Bi. zottság titkára. Németh Károly beszéde Átadta a Központi Bi­zottság üdvözletét és jókí­vánságait a VIII. kongresz- szusnak. Ezután hangsúlyozta, hogy szövetkezetpolitikánk arra irányul, hogy a szövet­kezeti mozgalom különböző ágai továbbra is fontos bá­zisai legyenek a szocializ­mus építésének hazánkban. Szövetkezetpolitikánk erősí- st ti szocialista rendszerünk legfőbb politikai alapját, a munkás-par ászt szövetséget. Jóleső érzéssel állapíthat­juk meg — mondotta —. hogy a magyar szövetkezeti mozgalom egyre magasabb színvonalon tölti be hivatá­sát, sokmilliós tagsága be. csületesen teljesíti a szocia­lizmus építésében reáháruló feladatokat. Pártunk Köz­ponti Bizottsága a fogyasz­tási szövetkezetek tevékeny­ségét úgy értékeli, hogy alap­vetően megfelel a velük szemben támasztott követel­ményeknek. Elismerésre mél­tó az a nagyszerű fejlődés, melyet a lakosság áruellátá­sában, a kereskedelem kultu­ráltságának növelésében, a a szolgáltatások bővítésére, a háztáji és kisegítő gazdasá­gok termelésének szervezé­sében és fejlesztésében, a ta­karékszövetkezeti szolgálta­tásokban, a lakásépítési program megvalósításában elértek. Figyelmünket most a KI. kongresszus határozatainak végrehajtására, azoknak a céloknak és programoknak a megvalósítására kell össz­pontosítanunk — mutatott rá Németh Károly —, amelyek előbbre viszik a fejlett szo_ magyar csatlakozási ok­mányt. Ezzel vállalták, hogy az egyezmény rendelkezései­vel ellentétes diszkriminatív mennyiségi korlátozásokat velünk szemben nem növe­lik, illetve fokozatosan meg­szüntetik. Ez azonban a mai napig csak elenyésző száza­lékban történt meg. A helsinki konferencia óta eltelt időszakban kiderült az alapokmányban rögzített el­vekért szívós harcot kell vív­ni, maguktól nem valósul­nak meg, a nemzetközi po­litikában nincs ilyen auto­matizmus. Ezért igen lénye­ges. hogy Európa kommunis­ta pártjai — a hatalmon le­vő pártok is, amelyek az ál­laméletben vezető szerepet töltenek be s a nyugat-eu­rópai kommunista mozgalom osztagai — együttesen har­colnak Helsinki szellemében a diszkrimináció nélküli gaz­dasági kapcsolatokért. Ez az alapvető záloga annak, hogy e küzdelem eredményes lesz. Emellett figyelembe kell venni még egy másik ténye­zőt is: az együttműködés a Nyugat számára is alapvető érdek, mint ezt a realista módon gondolkodó politiku­sok. s a legfontosabb tőkés- csoportok fel is ismerik. Va­lószínű tehát, hogy a követ­kező évek a kelet—nyugati kereskedelemnek az eddigi­nél dinamikusabb fejlődését hozzák meg. Vajda Péter cialista társadalom építését. Nagy biztonságot ad, hogy a pártnak, az országnak van hosszabb távra és öt évre szóló programja. Olyan öt­éves tervvel rendelkezünk, amely a kedvezőtlen világ­gazdasági viszonyok ellenére nemzetközi összehasonlítás­ban is dinamikus fejlődést irányoz elő. V. ötéves tervünk első évé­nek lassan végéhez közele­dünk. Megállapíthatjuk, hogy dolgozó népünk munkájának eredményeként a gazdasági fejlődés folyamatos, a kitű­zött irányokba halad. Nép­gazdaságunkban elindultak azok a folyamatok, amelyek tartósan biztosíthatják a ki­egyensúlyozott fejlődést. Megkezdődött a hatékonyság erőteljesebb növelésének fo­lyamata. fokozódott a mun­katermelékenység és erősö. dött a végrehajtás tervszerű­sége. Kezdeti eredmények szü­lettek a termelési szerkezet korszerűsítésében, a munka­erővel. az anyaggal és az energiával való gazdálkodás­ban. Most mindenütt, így a szövetkezetekben is az idei terv sikeres befejezésére és a jövő évi tervek jó előkészíté­sére kell (ordítani a figyel­met. A fejlődés mindé-,ni:t ésszerű takarékosságot, a tartalékok mozgósítását kö­veteli. a fogyasztási szövet­keztek kongresszusának do­kumentumai, a beszámolók feltárják a hibákat, a munka gyenge pontjait és helyesen határozzák meg a feladato­kat. Különösen fontos felada­tuknak tartsák a lakosság differenciált igényeihez iga­zodó árukínálat biztosítását a falun és vái-oson egyaránt. A szövetkezeti szektorban a kiskereskedelmi forgalom növekedése előre láthatóan a mostani ötéves terv idő­szakában is gyorsabb lesz. mint az állami kereskede­lemben. Az áruellátás javítá­sára használják fel a nem­zetközi szövetkezeti kapcso­latokat is. A választákeseré- vei, a kishatármenti forga­lom ésszerű szervezésével to­vábbra is gazdagítsák az áruválasztékot. A takarék- szövetkezetek ezután is a ta­karékosságra való nevelés, a lakossági betétgyűjtést te­kintsék fő feladatuknak. For­dítsanak gondot a kölcsön­nyújtás és egyéb szolgáltatá­sok tervszerű fejlesztésére is.. Elismerés illeti azokat, akik a lakásszövetkezetekben sok nehézséggel is küzdve, odaadással munkálkodnak a lakásépítési program meg­valósításáért. A további fej­lődés megköveteli, hogy ja­vuljon a lakásépítő és fenn­tartó szövetkezetek irányítá­sa, több segítséget kapjanak működésükhöz, a vállalati és a saját erő hasznosításához. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a fogyasztási szövetke­zetek eddigi eredményei, fej. Iödésük kedvező tapasztala­tai, valamint a szövetkezeti összefogás. kezdeményező­készség és helytállás alapján számítunk arra, hogy a kö­vetkező évek nagy és felelős­ségteljes feladatait is ered. ményesen megoldják. Érdemes megtekinteni 1976. november 19-én a kóstolóval egybekötött alumínium, és tefloncdény­i bemutatónkat az egri Szövetkezeti Áruházban, Katona József tér 2. A helyszínen teflonedényekhez főzési tanáccsal szolgálónk. A bemutatott termékeket forgalomba hozza: KERESKEDELMI VÁLLALAT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom