Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-10 / 240. szám

I Egy pedagógusról, aki nem szereti a csendet A rendtartás részletesen meghatározza ugyan a pe­dagógusok feladatait, de va- ' lamennyit aligha tudjg fel­sorolni. Különben is nehéz, csaknem lehetetlen pontok­ba szedni egy tanító, vagy tanárember kötelességeit. És hol a kötelesség határa, mi az a plusz, amit mindig má­sok. elsősorban a gyerekek szellemi gyarapodására for­dít? A ' szaktárgy ismerete, az alapos felkészülés, az élet­tel lépést tartó érdeklődés, a ' gyerekek türelmes szeretete és még sok minden: köteles­ség. Hol hát a határ? Mi az a bizonyos plusz egy olyan pedagógus mun­kájában, akinek a tantárgya a politika és a nevelés? m m ■ ■ 1 Mongyi Ferenc jól startolt. Az érettségi után két évet dolgozott a MÁV-nál, aztán máris ott ülhetett az egri lí­ceum öreg falai között. A földrajz és a történelem volt a szaktárgya, s ehhez tár­sult egy harmadik, egy sza­badon választott, érdeklődé­sének talán a legjobban megfelelő: a politika. Már a középiskolából hozott magá­val valamit, rátermettséget, gyakorlatot, amelyet mint DISZ-titkár szerzett a keri- ben. Talán éppen ez az in­dítás alapozta meg későbbi érdeklődését. Es tanárai, akiktől ö is kapott valami pluszt. A start szerencsésnek is mondható. Szerencséjét per­sze tudása, személyisége ala­pozta meg. Előbb a hallga­tók pártalapszervezetének, majd a főiskola KISZ-bi- zottságának titkára. Mindez munka, tekintély és egy ki­csit hatalom is. És a hallga­tóból oktató lett: az állam­vizsga után ott maradt a marxizmus—leninizmus tan­széken. Ö volt a legfiatalabb tanár a főiskolán, mindössze 23 éves. A szerencse más formában is jelentkezett. Fortuna ötös lottótalálatot hozott és mel­lé nagy nyereményt, amely némi kitérőhöz vezetett az eddig egyenes pályán. S amikor barátai már félteni kezdték, felemelt fejjel egy kicsit dacosan, ismét egye­nesbe állt. Hatvanöttől az egri Dobó az iskolája, és ta­lán az otthona is. ■ a ■ ■ Azt a bizonyos pluszt ke­resem. Néhány négyzetméternyi terület, egy könyvektől ros­kadozó íróasztal, szekrény, vendégváró fotelek — eny- nyi a nevelési igazgatóhe­lyettes (jaj, de döcögős titu­lus!) főhadiszállása. Ajtaja mindig nyitva, jönnek is a diákok, mondani, kérni, vi­tázni, politizálni. Ha főhadi­szállása a kis iroda, akkor birodalma az egész Dobó. határa pedig csak messzi, a falakon kívül húzható meg. Mert örömökből, gondokból, jó és rossz jegyekből, jövőt formáló tervekből font lát­hatatlan szálak kötik össze a pedagógust diákjaival, a szülőkkel, a társadalommal. Nevelési igazgatóhelyettes, így ő foglalkozik az iskola KISZ-szervezetével (a diákok 70 százaléka tag), évek óta tanítja a világnézetünk alap­jait, amely nemrég emelke­dett ki a kísérletekből, hoz­zá tartozik a századnyi Ifjú Gárda, és még sok minden, amit. a szó, „nevelés” takar, követel. Az iskola pártalap­szervezetének titkára, ez is ad gondot, s elfoglaltságot. Mondják, reggeltől estig, oly­OMmm 1976. október 10., vasárnap kor az éjszakába nyúló órá­kig bent van az iskolában, a klubban nézi a televíziót is. r ■ ■ a Milyen ember, milyen pe­dagógus? Forgatom a könyveket, amelyek nem díszletként so­rakoznak az asztalon. Lélek és isten, Katolikus kérdés, kommunista kérdés — egy olasz szerző könyve — aVi- gilia legfrissebb száma .., Témánál vagyunk, erről már szívesen beszél: — Ezek segédanyagok. Ér­deklődé a fiatalság, nem le­het tudni, hogy milyen köny­vek, vagy cikkek kerülnek a kezükbe. Olykor egy-egy kérdésükből tudom meg, hogy lám, milyen sok min­dent olvasnak ezek a gye­rekek. így legbiztosabb, ha mindenre felkészülök. Kü­lönben engem is érdekel, mit ír mondjuk a Vigilia, hogyan érvel a másik oldal. — Vajon hogyan fogadják a diákok az érvek, az esz­mék csatáját, s le tudják-e szűrni belőle saját igazsá­gaikat, a mi igazságunkat? — Érveink, mondhatnám azt is, politizálásunk akkor jó és hatásos, ha tudáson alapszik és találkozik a gyakorlattal. A diákok kri­tikus szemmel nézik a vilá­got. Ez jó, hiszen erre tanít­juk, buzdítjuk őket. Ezt szolgálja a világnézetünk alapjai is, amely tulajdon­képpen szintetizáló tantárgy, hiszen épít mindarra, amit a gyerekek az iskolában, vagy azon kívül tanulnak. Az órákon alapkategóriákkal is­merkednek, egy kis polgazd, egy kis filozófia, de a leg­fontosabb: ablakot nyitni a gondolkodásnak. Őszinte légkör és vitaszel­lem nélkül nem lehet taní­tani ezt a tantárgyat. 1966- ban az ország három kö­zépiskolájával , együtt kezd­tünk a kísérlethez, s az évek során nemcsak a gyerekek tanultak, hanem mi, peda­gógusok is. Megtanultuk a módszert. S ez a módszer és tapasztalat is hozzájárult ahhoz, hogy az egész or­szágban bevezették a politi­kai tantárgy oktatását. A világnézetünk alapjait nem lehet hagyományos mó­don tanítani. Itt a csend, rossz kísérő, nem is szere­tem. Inkább legyen hangos az osztály, az se baj, ha egymás szavába vágva vi­tatkoznak a gyerekek. Még az értékelésnek is más á Csúnyább kisfiút még nem látott a világ. Mindenki ezt mondta róla. Még az anyjának is feltűnt — mikor a kék köténye® nő­vérke bejött a szülőotthon északkeleti szárnyába, és le­hajolt, hogy a pufók fenekű, visongó, pelenkás kis csoma­got óvatosan a várakozó anyai kézbe helyezze —, hogy ez nem az az aranyos kis csecsemő-rendellenesség, amit kinő a gyerek, mint a hurká­kat. kiütéseket. A lefittyedt ajak, a szétálló fülek, a ki­dülledt és vad szem, a fény­telen fakó, barna bőr. és ami a legkínosabb: a nagy fej — mindezek a természet nyers erejéről tanúskodtak. Ősi származásról. Az apja rá sem tudott néz­ni. Anyja feltornyozta mu­tatós. festett haját, fiát pedig besorolta hajtűi, szívszerel­mei, tánccipői, elnyűtt papír­rózsái közé. Jelentett neki annyit, mint ezek a kellékek, de semmivel sem többet.. Amint a kis Lincoln nőve- ‘ kedett. és egyre csúnyább lett. kezdte sejteni, hogy va­lami nincs rendben. Igyeke­zett apja kedvébe járni, vitte neki a gyufát, és félreugrott rohanó, nagy lépteinek figyel­meztető zajára, mosolygott, adni, adni vágyott — min­den hiába! módszere: egy kicsit kollek­tív, nem egyszerűen csak a tudás számít, hanem a vita­szellem és a közösségi ma­gatartás is. Az anyagon belül a ma társadalmi problémáival, az elmélet és a gyakorlat ösz- szekapcsolásával birkózunk meg a legnehezebben. Az elmúlt három évtized vitat­hatatlan eredményeit pél­dául még mindig nem tud­juk elég meggyőzően felso­rakoztatni. De gondot okoz az idealizálás, a mindent tö­kéletesnek láttató szemlélet is. Tankönyvünk sem a leg­jobb, nem beszélve arról, hogy talán hamarabb kelle­ne kezdeni a politika taní­tását. Egy 18 éves gyerek ugyanis már sok mindent ta­nult, hallott, látott, magába szívott, vannak fix pontjai, s ebből nagyon nehéz ki­mozdítani. Az idealista filo­zófiai áramlatokkal például nemcsak a felnőttek talál­koznak, hanem a gyerekek is, akik olvasnak újságokat, folyóiratokat, járnak kül­földre, olykor felszínes je­lenségekből összehasonlíta-. nak. felfigyelnek az itthoni fonákságokra, s az otthoni­akra is. Véleményt alkot­nak. kérdeznek, vitáznak. keresik az emberi kapcsola­tokat, helyüket a társada­lomban. Kérdéseikre őszintén kell válaszolni, segíteni minden tekintetben és bármikor. Mert a csengetéssel csak az óra ér véget, a pedagógus feladata nem. Megérdemlik a segítséget ezek a fiatalok, hiszen 1 ha tenni kell valamit mindig lehet számítani rá­juk. A KISZ-ben, ahol ugyancsak önállóságra, fele­lősségre neveljük őket — ők is erre nevelik egymást —, s a hazafias nevelést némi ro­mantikával ötvöző Ifjú Gár­dában is. A városi versenyt különben; évek óta a dobo­sok nyerik, a - megyein pedig második lett a század. Sietve pakolja jegyzeteit, indul egy másik iskolába: az esti egyetemre, ahol filozó­fiát ad elő. v ■ R ■ ■ Az országos Ifjú Gárda- szemlén Mongyi i Ferencet a hazafias és honvédelmi ne­velésben végzett több éves sikeres munkájáért a Haza Szolgálatért Érdemérem arany fokozatával tüntették ki. Még a karácsony és a hús. vét sem volt jó. Ott ült a családi ünnepi asztalnál, gyö­nyörködött a krumplipüré, az aranypiros sonka vagy az ün­nepi szárnyas látványában, de amikor felpillantott a tányér­jából, érezte, hogy felbosszan­tott valakit. Milyen kár. milyen kár. Ennyi szeretet, és nem talál viszonzásra A kis Lincoln mindenkit szeretett. A han­gyákat. Az átváltozó hernyót. Gyakran távollevő anyját. Az óvó néni. Az óvó néni — aki kis- részt sajnálatból, nagyobb­részt viszolygásból törődött vele. A többiek hozzászalad­tak rajzukat lobogtatva, Lin­coln is vitte a sajátját.. Az óvónő igyekezett ugyanolyan Az elmúlt tanév végén megyénk általános iskolái­ban 4200 fiatal fejezte be tanulmányait. örvendetes, hogy majd 98 százalékuk valamelyik gimnáziumban, szakközépiskolában, vagy szakmunkásképző intézet­ben óhajtott továbbtanulni. Azok, akik hallgattak osz­tályfőnökeik, tanáraik szá­mára és okosan mérlegel­ték képességeiket, valamint a lehetőségeket, általában oda jutottak be, ahová ere­detileg pályáztak. A csalódottak között olyanok is akadtak, akik­nek a második próbálkozá­suk sem sikerült, és ráadá­sul fellebbezési kérelmüket is elutasították. Mi lett velük, hová ke­rültek? Ki törődik azokkal, akik a nyolc osztályos vég­zettséget végcélnak tekin­tették? Nem sokan, mintegy 170- en vannak az idén, csak négy százalékát alkotják a 4200 tanulónak. Sorsukról igen keveset tudunk, holott jövőjük, érvényesülésük nem lehet közömbös szá­munkra. Különösképpen most, amikor a munkerő- hiány miatt minden dolgos kézre szükség van. 0 Kilencvenketten sehová sem jelentkeztek. Ez kiderült, hiszen már­cius 20-ig erről nekik is ér­tesíteniük kellett a megyei tanács munkaügyi osztá­lyát. Be is futottak a pon­tos statisztikai adatok, és ezek alapján képet alkot­hatunk róluk, családi kö­rülményeikről. tanulmányi eredményükről. Többségük cigány szár­mazású. Egy jelentős ré­szükről az is nagy teljesít­mény, hogy sikeresen vet­ték az akadályokat, és nem buktak meg, nem morzso­lódtak le. Nagy, mert a ta­nulók 18 százaléka tizen­négy éves korában megre­ked valamelyik felső, vagy — s erre is van bőséges példa — alsó tagozatos osz­tályban. És az is tény, hogy ezek zöme közülük tobor- zódik. Épp ezért érdemes foglalkozni azokkal, akik nyolc év alatt megszerezték az alapműveltséget. Köze­pes, elégséges, érdemjegye­ikkel, ha másutt nem is, de a szakmunkásképzőkben bol­dogulhatnának. Mind a kilencvenkét di­ák fizikai dolgozók gyer­meke, és általában nagy létszámú családokból in­dult. így aztán, mivel kell a pénz, a szülők egyáltalán nem ösztönözték őket szak­maválasztásra. Azt várták, várják tőlük, hogy lehető­leg jól fizető munkahelyet keressenek. A korábbi években sok­kal többen voltak. A neve­lők mind eredményesebb pályairányító tevékenysé­gének köszönhető a jelen­tős mérvű — körülbelül ötvenszázalékos — csökke­nés. Nézzük most mi a hely­zet egy iskola, a hatvani egyes számú esetében! Régebben hat-hét végzős ment el dolgozni. Az idén a három nyolcadik osztály­ból mindössze két lány nem jelentkezett sehová, elsősorban azért, mert ott­hon számítanak keresetük­re. A sikeres törődést jelzi, hogy a nyolc cigánytanuló Közül csak egy bukott meg osztályismétlésre, heten ipari tanulók lettek. Egy­szóval : senkiről sem szabad lemondani, mert a nevelői törődés — bármennyire fá­radságos is — meghozza gyümölcsét. Mi lesz a kilencvenkét fiatallal? A megyei tanács munka­ügyi osztályán számon tar­tották őket, értesítették az egyes járások illetékeseit, a községi tanácsokat, hogy levélben tájékoztassák a fiatalokat az elhelyezkedési lehetőségekről. Senkit sem hagytak ma­gára, a többi már szorgal­mukon, helytállásukon mú­lik... S­A fellebbezések elbírálá­sakor sok tizenéves kérel­mét kellett elutasítani, el­sősorban azért, mert az amúgy is zsúfolt gimnázi­umi és. szakközépiskolai el­ső osztályokba több pályá­zót már nem vehettek fel. A szülők, a diákok egy­aránt elkeseredtek, ugyan­is vágyaikat túlméretezték, és az esetleges kudarcra — ennek legfőbb oka a meg­felelő képességek hiánya volt — nem készültek fel, egy kislányt, akik a szom. szédba költöztek. Szépek vol­tak. Jól öltözöttek. Sdkszor könyörületesek hozzá. Szíve­sen voltak vele. mert Lincoln leleményes volt. játékokat ta­lált ki történeteket mesélt. De amikor kellemesebb ba­rátok jelentek meg a láthatá­ron. szépen hátat fordítottak neki. Megvetette magát, hogy olyan hálásan köszön vissza nekik, hogy mindezek után mégis olyan jói érzi magát velük. Sokat nézte magát a tükör­ben. Mit tehetne? De hát a fejét nem lehet összezsugori- tani. Nem lehet leragasztani a fülét. — Ne nyúlj hozzám! — si­kította a kis tündérszemű tünemény a játszótéren. Nerissának hívták. A gye­rekek fogócskáztak, de ami­kor megfogta a kislányt, az visszahőkölt. kiszabadította magát és elszaladt. Mintha a világ összes szivárványa, a le­nyugvó nap minden szikrázó fénye örökre eltűnt volna. Egyszer, szintén még hét­éves korában történt valami. Egy belvárosi moziban volt az anyjával, és egy fehér em­ber. aki mögötte ült. a kis Lincre mutogatva hangosan súgta a szomszédjának: — Nézd! Mindig ilyet akartam neked mutatni! A faj egyik legjellemzőbb pél­s az eredménytelen próbál­kozást szinte tragédiává nagyították. Holott szó sincs erről. Aki akart, az továbbtanul­hatott. Legfeljebb nem ab­ban az oktatási intézmény­ben, nem abban az iskola­típusban, ahová be szere­tett volna jutni. Természetesen a megyei tanács művelődésügyi osz­tálya gondolt rájuk, és igyekezett — a lehetősé­gekhez mérten — minden segítséget megadni. Név­jegyzéküket elküdték a szakmunkásképző intéze­teknek, és az igazgatók le­vélben világosították fel őket a lehetőségekről. A beiratkozási határidőt szep­tember 10-ig meghosszab­bították. Mintegy nyolcvanan — különböző okok miatt — mégsem használták ki áz alkalmat. Persze róluk sem mondtak le. A munkaügyi osztály felhívta rájuk a lakóhelyükhöz legközelebb levő üzemek, vállalatok fi- gyemét, s itt bármikor szí­vesen fogadják őket. Kár, hogy a visszajelzés nem ju­tott el az általános iskolák­ba, hiszen a nevelők szíve­sen támogatnák ezeket az ifjú embereket, s testhez álló állást is javasolhatná­nak, esetleg szerezhetnének is nekik. B­Sorsuk alakulása, érvé­nyesülésük ezután már tó. lük függ. Egy biztos: a to­vábbtanulás lehetősége esti, vagy levelező tagozaton számukra is adott, legfel­jebb kitérővel valósítják meg eredeti elképzeléseiket Az a kilencvenkét tizené­ves, aki saját akaratából mondott búcsút a könyvek­nek, később meggondolhat­ja magát A szakmunkás- bizonyítvány, és a vele já­ró magasabb bér nem el­érhetetlen álom, mindössze áldozni kell érte. Ha nem ma, akkor holnap. A 4200 diákhoz viszonyít­va a négy százalék elenyé­sző szám, ám mivel tanács­ra váró, kissé tájékozatlan ifjakról van szó, mégis fi­gyelemre méltó és segíteni nekik kötelesség. dánya. Nem olyan felhígított, mint amilyeneket mostanában lát az ember az utcán, ha­nem valódi néger. Fekete, csúnya, idegen. Lerí róla a vadság. A kifejezéstelen tóm. paság. Ez az igazi! Anyja felugrott a székről, bársonybarna arcbőrét kere­tező festett haja vörösebben lángolt, mint valaha, és ezt rikácsolta: — Menjen a... menjen.2; — de nem fejezte be. A kis Lincolnt lerántotta az ülés­ről. az pedig megbabonázva bámult a férfira, aki őt ilyen alaposan felmérte, aki új ér. telrnet adott életének. Hazafelé egész úton sugár­zóit a boldogságtól. Persze, ■nem örült, hogy azt mondták rá. ..csúnya” — de hát ehhez már eléggé hozzá volt szok­va. Az a kifejezés ragadt meg benne a sok mindenfé­léből, amit alig értett? hogy .lez az igazi”. Nem tudta pontosan, miért, de tetszett neki. Nagyon tetszett Amikor megbántották, vagy túlságosan megbámulták — túlságosan sokat hagyták egyedül —, mindig erre gon. dőlt. Azt mondta magában, „azért mégiscsak én vagyok az igazi”. Ez megvigasztalta. Majd. nem négy évig nagyón sokat jelentett ez neki., Képes Anna. foriításe^^ kedves lenni vele. mint a töb- biekkel, de nehezen ment. Hisz ő maga kék szemű, nap. sugárhajú — csupa szépség, csupa finomság csupa édes vaníliaillat. Egyik délután észrevette, hogy a kisfiú üres tekintettel bámul maga elé az előszobában. Furcsa volt, mert a csengő már rég meg. szólalt, a gyerekek mind ha­zamentek. Elfogta a szána­lom. Felhúzta a kesztyűjét, és vidáman azt mondta a gyereknek, hogy hazakíséri. Hősiesen vágott neki, kézen fogta a kisfiút. De alig tettek néhány lépést, máris meg­bánta. A kis majom. Muszáj mindenkinek őket bámulni? És hogy szorítja a kezét... Valósággal belemar... Hétéves korában egy testi vérpárt szeretett egy fiút és Márkusz László Pécsi István / A négy százalék Számvetés, beiskolázás ufón

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom