Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-10 / 240. szám
-5 Jogászfiatalok és fiatal jogászok Ifjúsági parlament az igazságügyi dolgozóknál Szemlátomást fiatalodik — a szó nemes és gyakorlati értelmében egyaránt — kaszánkban az igazságszolgáltatási munka, Üj törvények születnek, a kornak megfelelő jogszabályokon töpreng a jogalkotó, s az új generáció képviselői egyre nagyobb számban foglalják el helyüket az igazságügy területén. Ök is jogalkalmazók; a törvények végrehajtói az élet különböző területein. Helyzetük — ha szabad így fogalmazni — sajátos, vagy kiemelt a társadalomban, s nem közömbös. 'hogy akár szakmailag, akár más szempontból megtalálják-e a helyüket az adott munkaterületen, mint bírósági dolgozók, bírák, vagy ügyvédek. Fiatal jogászok, vagy jogászfiatalok? Ez a kérdés most konkrétan felvetődött az Egri Megyei Bíróság dísztermében tartott munkahelyi parlamenten. ahol a fiatal bírák, adminisztratív dolgozók, fiatal ügyvédek illetve ügyvédjelöltek tekintettek vissza az elmúlt két esztendő tapasztalataira, eredményeire, s beszéltek a jövő kérdéseiről. A tanácskozáson — amelyen részt vett dr. Patkó Benjámin, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Kocsisáé dr. Szebeni Erzsébet. az Igazságügyi Minisztérium osztályvezetője — dr. Fülöp Andor, az Egri Megyei Bíróság elnöke számolt be a kétéves tapasztalatokról. Többek között hangsúlyozta, hogy a fiatal igazságügyi dolgozók nevelésére, munkájuk egyre eredményesebb végrehajtására, képzésük, illetve továbbképzésük segítésére nagy gondot fordítanak. A fiatal igazságügyi dolgozókkal való törődés mindezek mellett körülményeik egzisztenciális és szociális támogatását is magában foglalja. A Szakmában különböző körösi-■. tályú jogászok dolgoznak, s fontos, hogy ne bizonyos generációs meggondoláson, ösz_ szehasonlításon alapuljon a fiatalokkal kapcsolatos állás- foglalás. hanem a közös célt. a szocialista törvényesség védelmét, a közös felelősséget és hivatásérzetet táplálja — jó példákkal, lelkesítő sikerekkel az ifjabb jogászgeneráció számára. Ezután dr. Kakuk Andor, a Egri Ügyvédi Kamara elnöke a fiatal ügyvédek. illetve ügyvédjelöltek helyzetéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a képzésre és a szakmai képzésre egyaránt nagy gondot fordítanak, s mindezek mellett az aktuális politikai és jogi kérdésekről is megfelelő tájékoztatást biztosítanak számukra. Ami az életkörülményeket illeti, igyekeznek .minél, eredményesebben áthidalni. illetve megszüntetni a feszültséget a bérezésben, s ■napirenden tartani-, a fiatalokat érintő kérdéseket az eredményes megoldásig. Felszólalt a rendezvényen Lé. vainé dr. Jankovics Magdolna, a megyei bíróság ifjúsági bizottságának elnöke is, aki többek között elmondotta: a vezetés minden neg3redévben foglalkozik a fiatal jogászokat érintő kérdésekkel. Hangsúlyozta. hogy a fogalmazók, illetve az adminisztratív dolgozók bérezését felül kell vizsgálni. A yita után került sor az igazságügyi dolgozók ifjúsági parlamentjén a küldöttek megválasztására. Az országos szakmai parlamentben a Heves megyei fiatal. jogászokat Kormos Edit és dr. Dé- kányné dr. Hunyadi Búzás Agnes képviseli. A parlament ülése dr. Fábián Erik István, nak, az Egri Megyei Bíróság elnökhelyettesének zárszavával ért véget. ___ H avonta 300 készül a „Heves—22” illetve a „Heves— 34” típusú lámpa-armatúrákból Kápolnán. Még egy kis igazítás a legújabb sorozaton, s aztán Berzsenyi Belőné és Gál Andrásáé hívhatja is a minőségellenőrt. (Fotó: Szántó György) 1ISlÄf) 1976. október 10., vasáruaft Üjítások nyomában 9 Érdemes? Nem érdemes? Szervezett mozgalom, vagy spontán tevékenység? Az alkotó munkát lehet-e irányítani a cél érdekében, vagy csupán arra van lehetőség, hogy regisztráljuk az eredményeket? Sokféle választ hallottunk már ezekre a kérdésekre. A túlzottan borúlátók és a túlzottan bizakodók is megegyeznek azonban abban, hogy az újító- mozgalommal foglalkozni mindig időszerű, s különösen az intenzív fejlesztések időszakában nagy a jelentősége. Százezrekben, milliókban mérhető a haszna, s e mozgalom szervezését, pat- ronálását elhanyagolni — több mint felelőtlenség. 1 E- AHOL JÖL MEGY..: f A MÁV gyöngyösi Kitérő- gyártó Üzemét úgy tartják számon a megyében, hogy itt élvonalbeli az újítómozgalom. Találmányokká fej- '• lesztett nagyszerű ötletek születtek itt' a tervezőasztaloknál, a munkapadok mellett, s nem is kis számban. Országos elismerések, külföldi kiállítások sikere jelzi: valóban lelkesen, jól dolgozik itt az újítók gárdája. 1 Kelemen Árpád igazgató, korábban műszaki osztály- i vezetőként szintén több jelentős újítás kidolgozója, nemrégiben számolt be a 1 - szakszervezeti bizottság előtt az újítómozgalom helyzetéről, eredményeiről; hogyan támogatták e mozgalom fejlődését, hogyan teljesítették e téren munkaköri kötelességüket az üzemek vezetői. — összességében az újítómozgalmunk ebben az évben sem vesztett lendületéből, csupán az a szembeötlő, hogy amíg a fizikai dol- 1 gozók több ötlettel jelentkeztek, a műszakiak érdek- I lődése megcsappant — tájékoztatott az igazgató. — 1 Kétségtelen az is, hogy az : első félévben kevesebb megtakarítást hoztak az újítások, mint tavaly. Nőtt az elutasítás sorsára jutott ötletek száma. Hogy miért? Azt hiszem, szigorúbbak lettünk. Itt van például a soron következő egyik legjelentősebb műszaki fejlesztésünk, egy körülbelül 14 milliós beruházás: a sínleszorító, úgyne- ! vezett geolemezek gyártásának teljes gépesítése. Több I munkafolyamatot kell elvégezni .ezen a nagy teherbírású acéllemezen, s nem győzzük a régi módszerrel, hiszen évente több mint egy- milliórá van szükség. Még kész sincs a gépsor, már több újítást adtak be jobb, ésszerűbb megoldásokra. Vissza is utasítottunk jó néhányat, mondván: ez munkaköri kötelesség, az a feladatotok, hogy minél jobb megoldást találjatok. így aztán kevesebb lett a műszakiak újítása. — Egyébként az idén lesz 25 éves az üzemünk, ebből az alkalomból is hirdettünk újítási versenyt; bizonyára a második félévben jóval több lesz majd az ötlet, a javaslat. Tavalyelőtt például, amikor ötlethónapot rendeztünk, több mint ezer javaslat érkezett s ezekből már tavaly 75, nagy megtakarítást eredményező újítást dolgoztak ki. AZ ÖTLETEK SORSA A nagyobb jelentőségű újításokra a híradásokból bizonyára sokan emlékeznek még az újságolvasók közül. Mi lett a sorsuk? Az „ikreket” — így nevezik a kiváló újítópárost — Sohler Bélát és Burányi Lászlót kérdeztük meg erről. Mindketten fejlesztők, nekik tehát feladatuk is mindig újat, jobbat kitalálni. — Az emelődarukra alkalmazható túlterhelésgátló automata például itt az üzemben lett elfogadott újítás — kezdte Sohler Béla. — Azóta szolgálati szabadalomnak is beadtuk, mégnem történt döntés, ahhoz hosz- szabb időnek kell eltelnie. Egyébként azt a választ kaptuk a felügyeletünktől, hogy legalább ötven ilyen berendezést kell gyártanunk ahhoz, hogy szabadalomként elfogadják. A mi üzemünk a tervfeladataival is túlterhelt, nem győzi ezt elkészíteni. Talán a MEZŐGÉP horti gyáregysége megoldja majd a gondunkat, ott ugyanis vállalták a kivitelezést. A kereslet, mondanom sem kell, már igen nagy, sőt, ahogy hallottuk, a miskolci járműjavító már használja a túlterhelésgátlót, holott a szabadalom elfogadásáig nem lenne joga hozzá. A másik újításunk a lineáris motor, amelyet vasúti sínek üzemen belüli gyors mozgatására lehetne használni. Különböző okok miatt egyelőre nem működik. Nem „altattuk” el végleg ezt az újítást, hiszen úgy érezzük, nagy, jelentőségű lehetne, elképzelhető, hogy egyéb feladatok mellett a jövőben újra elővesszük, javítunk a teljesítményén. Munkavédelmi újításunk, a zajártalmat nem okozó szegecselőgép, sok üzemben elterjedt már, ismerik, „befutott”. De újra és újra foglalkoznunk kell vele, mert ha valahol elromlik egy-egy ilyen gép, senki nem nyúl hozzá, értünk jönnek: ti ismeritek, a ti ötletetek, ' javítsátok is meg. Pádig ez már nem a mi dolgunk lenne, hanem a téemkásoké; sokszor sürgős, fontos munkákat kell ha- lasztanunk emiatt. adásvétel — ösztönzőnek tartják a mostani díjazási rendszert? — Az úgy igaz, hogy az újító mindig többet, a „vevő”, a munkahely pedig mindig kevesebbet lát az újításban — válaszolt Baranyi László. — Nem minden esetben lehetünk elégedettek a megszabott díjazással, de úgy véljük, kétszer ad, aki gyorsan ad, s a gyorsaságra az üzemünknél nem lehet panasz. Jól dolgozó újítási előadónk van, az,gr- tékelő bizottság gyorsan végzi a munkáját, nem kell hónapokig várni az elismerésre. Ez szerintem igen lényeges ösztönző, fontosabb magánál a kifizetett összegnél is. Harmincezer forintig az , üzem saját hatáskörében utalhatja ki a díjat, azon felül bonyolultabb a dolog, a felügyelet engedélye kell, s az elhúzódhat hónapokig. — Az utóbbi időben egyébként döntés született arról, hogy az újítási óíj teljes összegét nem fizetik ki az újítás elfogadása után, csak akkor, ha az már végleg megvalósult a gyakorlatban. Azért teszik ezt, hogy az újító jobban figyelemmel kísérje ötlete sorsát. Sok újítás elkallódott már, miután a díjat kifizették; nem törődött vele senki.. . A vélemények nyomán persze nem lehet teljes a kép, s azt is figyelembe kell venni, hogy annak az üzemnek a dolgozói mondtak véleményt, ahol az átlagosnál jobban mennek a dolgok. Biztató, hogy többet segítenek a fizikai dolgozóknak, akik jó ötleteiket felkészültség hiányában nehezebben tudják kidolgozni; ennek hasznát mutatja egyébként a kitérőgyárban a fizikaiak nagyobb érdeklődése is. De akad emellett más, figyelemreméltó jelenség, amely úgy érezzük, nemcsak egyetlen munkahelyen jellemző. Miért az újító gondja, hogyan valósul meg az ötlete, miért neki kell állandóan megjavítania az általa konstruált szerkezetet? Az újításból származó haszon vállalati nyereség, tehát egy egész kollektíva érdeke. S ezért a haszonért érdemes jobban törődni az újításokkal ... Hekeli Sándor Minden ember egyenlői A któber 11-én világszerte megemlékez- nek az apartheid-elleni nemzetközi küzdelem napjáról. Van valami jelkép abban, hogy erre az eseményre néhány nappal a nürnbergi Ítélet évfordulója után kerül sor. Az ott hozott történelmi döntés messze- hangzóan elítélte a faji felsőbbrendűség tömeggyilkos hirdetőit. Azelőtt is, azután is sokszor bebizonyosodott, hogy fajüldöző politikát nem lehet a .genocídium, a népirtás iszonyú bűne nélkül csinálni. Ennek az alapvető igazságnak napjainkban egyik vér- lázító bizonysága mindaz, ami a Dél-afrikai Köztársaságban történik. A apartheid a dél-afrikai fehérek úgynevezett afrikáner nyelvén elkülönítést jelent. A valóságos jelentés azonban: megalázás, kisemmizés, etnikai és gyakran fizikai elnyomorítás, a „Négereknek és kutyáknak tilos!” stílusú táblák erdeje. Világos, hogy egy olyan rendszer, amely minden értelemben ezekre a táblákra épül, á huszadik század negyedik negyedében nem sokáig tartható. Még akkor sem, ha az amerikai „ingadiplomácia” legújabb politikai salto mortaleja, pontosan erre, az apartheid-rezsim konzerválására irányul. Nem, az apartheid nem „egyszerűen” elkülönítés. Ha az lenne, ha „csak” az lenne, akkor is ellentmondana mindannak, ami emberi. De az elkülönítés csak a jéghegy csúcsa. Ami alatta van: a nagytöbbség éhbérért végzett tikkasztó munkája egy törpe kisebbségért. Olyan kisebbségért, amely azonnal fegyverhez nyúl, ha — még oly békésen is — kétségbevonják ezt a helyzetet. 1960-ban Sharpville, 1976-ban Soweto nevétől volt hangos a világ. Sharp- viile után egy ideig még leereszkedett a félelem csendje. De Soweto óta szüntelenül harsog a tiltakozás. Dél-Afrikában — és világszerte mindenütt. (KS) Lámpák Kaiból, Kápolnáról Az idei évtől sorolják a KGM ágazatához az eddig inkább építőipari tevékenységéről ismert káli' „Tárná- tét — amely új területén egyre többet mutat munkájából. Főleg a környékbeli nők foglalkoztatásával válik mind változatosabbá a termelés. A lányok, asszonyok a szövetkezet központi telephelyén, a VILLTEX Ktsz-szel együttműködve tehergépkocsik hátsó lámpáit szerelik, az idén 120 ezer készterméket szállítván a kereskedelemnek. Ugyanekkor a Kápolnán kialakított műhelyben neonvilágítótestek saját tervezésű és kivitelezésű armatúráit indítják útnak, évi négymillió forint értékben. Képeinken a női munka pillanatai: Szerelőszalagon kerülnek helyükre az autólámpák ve- zetékei. A kép előterében: Enyedi Balázsné és Kiss Jánosáé, Itt már a végtermékek sorakoznak, csomagáré ra várva. Krecz Béliné az egyike azoknak, akik Kálban az utolsó műveleteket végzik a gyártmányokon.
