Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-03 / 234. szám
Fényesen, melegen süt a nap a mustillatú ostorosi határban. Szabó Márton bácsi megáll az egyik szállítókocsinál, köszönti a szüretelőket, azok meg visszaköszönnek a szőlőfürtöt szemezgető elnökhelyettesüknek. — Jó napot! Az kellene most, jó nap, a sok eső után. — Hiszen, ha rajtam múlana...! — néz fel tréfásan az öreg a derűs égre, amely most olyan kék, olyan mosolygósán sugaras, mintha csak az előző napi nagy esőt igyekeznék jóvá tenni. > No hiszen, egy kis efféle jóvátétel rá is férne a szőlőre, még inkább meg az ostoros—novaji Egyetértés szüreteiéire, akik bizony egytől egyig dagasztják a sorok közt a sarat. Nehezebb, lassúbb így a munka, pedig most . bizony igyekezni kéne: annál jobb, minél hamarabb présházba kerül a termés. A késlekedést a mennyiség is megsínyli, meg a minőség is. Igaz, a cukorfok valamelyest emelkedik a napok múlásával, de nem annyit, hogy megérné, legjobb esetben is csak 0,5 cukorfokot naponta. 204 hektár szőlője van az Egyetértésnek, s a termés csaknem kétharmada még odakint van. Pedig, aki csak tud, segít: családtagok, általános és középiskolások százai, itt a füzesabonyiak és még az ostorosi öregek napközi otthonának lakói is. Éppen akkor futottunk velük össze, amikor munkába indultak. — Nem lesz nagyon nehéz? — Nem, ha nem hagyja el magát az ember. — Ki a legöregebb? — Én, e, a puttonyos. * — Hány éves a bácsi? — Hát... Mennyit mutatok? — Ügy — hatvanat. — Na, lássa! Most hagyom el, András napján a hetvenediket. Mindenütt megy a szüret. Hordókkal, kádakkal megrakott szekerek csikorognak terhük alatt az utakon, benépesednek a pincesorok, súrolják, tisztogatják a régi préseket, odabent meg, a gazdaság nagy présházában percnyi szünet nélkül folyik a feldolgozás. Mindenki végzi a maga tisztjét. Rendes Sándor bácsi például egymaga rakosgatja össze a pince torkában a régi prést. Mesél róla, hogy hány esztendős lehet az a prés — talán 150 is —, aztán tavalyi bort szív a lopóval, s oda kínálja: . — Kóstolják meg, nekünk ilyen terem. Egészségükre! — Egészségére! Jó a bor. — Az még nem lenne baj — búcsúzik az öreg Rendes —, csak sok is legyen belőle. Akkor igazán jó, igaz-e?... Kép: Perl Márton Szöveg: Kun Tibor jó napot, bő szüretet!
