Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-28 / 255. szám
Szerda esti külpolitikai kommentárunk: Fegyverkezés vagy enyhülés? GERALD FORD ELNÖK ALÄ1RTA az Egyesült Államok 1977. évi — az ország egész történelme során legmagasabb — 104,3 milliárd dolláros katonai költségvetését. Az amerikai katonai költségvetés szakadatlan növekedésének tendenciája az elkövetkező esztendőkben is érvényesül. Rumsfeld, az Egyesült Államok hadügyminisztere bejelentette, hogy az 1978-as katonai kiadások meghaladják a 120,6 milliárd dollárt. Számos kongresszusi képviselőnek az a véleménye, hogy ez az összeg elérheti még a 130 milliárdot is, 1980-ra. Az Egyesült Államok illetékes szervei már 150 milliárdot, 1983-ra pedig 200 milliárdot jósolnak. Ezt a növekedést ma már nem is próbálják az inflációval magyarázni. Becslések szerint az infláció 1977-ig 3 százalékos, következésképp a jelenlegi szint megőrzése érdekében elegendő lenne ha a katonai költségvetést 5 százalékkal emelnék, a beütemezett' 12 százalék helyett. A Pentagon költségvetésében 40 milliárd dollár szerepel új fegyverek vásárlására, valamint a fegyverkezéssel összefüggő tudományos kutató- és fejlesztőmunkákra. Ezt az összeget arra használják, hogy minél pusztítóbb erejű fegyverfajták és fegyverrendszerek lássanak napvilágot. NAGY ÖSSZEGEKET FORDÍTANAK az új típusú Trident tengeralattjárók építésére, amelyek „darabja” 1,4 milliárd dollárba kerül. Az egyenként körülbelül 100 millió dolláros B—1-es hadászati bombázók gyártási programjára 22 milliárd dollárt költenek. Megkezdték az M—X interkontinentális ballisztikus rakéták kifejlesztését. A fegyverkezési hajsza más NATO-országokra is kiterjedt, A NATO-országok 1976-ban összesen több mint 149 milliárd, 1977-ben pedig csaknem 170 milliárd dollárt fordítanak a fegyverkezési programra. Mindezt természetesen az állítólagos „szovjet veszéllyel” igyekeznek indokolni. Olyan nyilatkozatok hangzanak el, hogy az Egyesült Államoknak a világon a legerősebbnek kell lennie, hogy a NATO-nak egészében növelnie kell fegyveres erejét, s ezáltal állandó nyomást gyakorolni a Szovjetunióra és más szocialista országokra. LEONYID BREZSNYEV, a francia és a szovjet televízióban sugárzott interjújában megállapította: a Szovjetunió senkit sem fenyegetett és senkit sem fenyeget. Kész kölcsönösségi alapon bármely pillanatban csökkenteni fegyveres erejét. A fékevesztett fegyverkezési hajsza következtében azonban kénytelen tökéletesíteni védelmi kapacitását. Ha pedig a szovjet fegyveres erők jelenlegi szintje valóban aggaszt egyeseket, akkor — nézetünk szerint — a másik félnek annál inkább, komolyan hozzá kellene látnia a fegyverzetek csökkentéséhez, lépésről lépésre közeledni az általános leszereléshez. BONN: A nyugatnémet külügyminisztérium szerdán rövid nyilatkozatban foglalt állást Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának az SZKP Központi Bizottsága ülésén mondott beszédével kapcsolatban. A külügyminisztérium szóvivője a kormány szokásos szerdai sajtó- értekezletén a beszéd nyugatnémet vonatkozású ré szével kapcsolatban kijelentette: a bonni kormánynak érdeke, hogy intenzívebbé tegye a szovjet kormánnyal az eddigi rendkívül hasznos véleménycserét a bilaterális és nemzetközi kapcsolatok valamennyi fontos kérdéséről. PÁRIZS: Giscard D’Estaing francia köztársasági elnök meghívására szerdán délután két és félnapos hivatalos látogatásra érkezett Párizsba János Károly spanyol király és Szófia királyné. A magas vendégeket az Orly repülőtéren Giscard D’Estaing fogadta az erre az alkalomra életbe léptetett új, az eddiginél is méltóságteljesebb államfői protokoll szerint. A látogatás alkalmából mozgósították a francia biztonsági erőket: háromezer rendőr őrködik egyenruhában és civilben a magas vendégek biztonságán. DAR ES SALAAM: A független Namíbia mielőbbi megvalósulása érdekében fokozni kell a fegyveres harcot — jelentette ki Lukas Pohamba, a délnyugat-afrikai népi szervezet (SWAPO) egyik vezetője a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában. BANGKOK: Thaiföldi hivatalos személyiségek szerdán közölték, hogy az úgynevezett Numero 22. katonai rendelet értelmében az elmúlt időszakban több száz személyt letartóztattak. A 22. számú rendelet lehetővé teszi, hogy meghatározatlan időig vádemelés nélkül bebörtönözzék a „társadalomra veszélyes” személyeket. Tanácskozott a termelőszövetkezetek megyei küldöttértekezlete (Folytatás az 1. oldalról) bályozási rendszert úgy módosítsák, hogy a területi szövetség meghatalmazottként járhasson el a termelő- szövetkezetek érdekében. Tóth Mihály, a Heves megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének elnöke szóbeli kiegészítést fűz az írásos jelentéshez. (Fotó: Szántó György) Az elnöki kiegészítést vita követte, amelyben az első felszólaló Kivés János volt, Nagyródéről. Elmondotta, hogy a bérszabályozás rendkívül bonyolult, a munkabérek további egységesítése szükséges. Javasolta, hogy a területi szövetség kong resszusi ajánlásába kerüljön be az az észrevétel, hogy TOT vizsgálja felül a szó. ciális és kulturális alap kép zési rendszerét. Az elmúlt esztendőben megyénkben a bruttó jövedelem 1,8 százaléka volt átlagosan a szociális és kulturális alap. Ezt lényegében befagyasztotta az érvényben levő rendelkezés. A genfi Rhodesia-tárgyalások HA NEM KERÜL SOR újabb halasztásra, csütörtökön Genfben megkezdik a Rhodesia-tárgyalásokat, amelyeken Ivor Richard brit ENSZ-nagykövet elnökletével az afrikai ország nemzeti felszabadító mozgalmainak képviselői, köztük az egységfrontban fellépő Joshua Nkomo és Robert Mugabe vesznek részt, továbbá a fehértelepes-rendszer vezetői, közülük a legismertebb Ian Smith miniszterelnök. A sokat látott genfi konferenciaváros most meglehetősen szokatlan eszmecsere színhelye lesz. Az Afrika délkeleti szögletében elterülő Rhodesia (népének nyelvén: Zimbabwe) forma szerint mindmáig brit gyarmat, ténylegesen azonban több mint egy évtizede független állam. A genfi tárgyalások témája mégis az, hogyan adják át a hatalmat az ország őslakosságának. Rhodesia negyedmillió fehértelepese — még 1965 novemberében — azért szakadt el a brit anyaországtól, hogy ne kelljen átadnia a kormányrudat a hatmillió afrikainak, amikor a gyarmat elkerülhetetlen fel- szabadulásának pillanatában bevonják az angol zászlót. Ezért mondják most igen logikusan az őslakosság már Genfben tartózkodó képviselői, hogy nekik nem Smithékkel, nem a telepesekkel van tisztázni valójuk, az ő tárgyalópartnerük csak Anglia lehet. A tárgyalások másik különlegessége az, hogy a keRhodesia térképe 7 1976. október 28t, csütörtök rekasztalra — amerikai csomagtervet tettek, amelyet Henry Kissinger külügyminiszter dolgozott ki. Az Egyesült Államok ugyanis tart tőle: a portugál gyarmatbirodalom összeomlását követően a nemzeti felszabadító mozgalom Angolában és Mozambikban diadalmasan végigsöpört hulláma átcsaphat a szomszédos Rhodesiára, sőt a Dél-afrikai Köztársaságra is. Ez_ egyszerre veszélyeztetné a tőkés világgazdaság szempontjából létfontosságú nyersanyag- forrásokat, s lényeges hadá szati érdekeket — mindenekelőtt az Atlanti- és az Indiai-óceánt összekötő tengeri utak szárazföldi támaszponthálózatát. Washington diplomáciai közbelépése mögött az a törekvés húzódik meg, hogy megpróbálja az amerikai hatalmi és gazdasági érdekek szempontjából minél fájdalommentesebbé tenni — a felszabadító mozgalom nyomása közepette sokáig már 'el nem odázható — rhodesiai hatalomváltást. LASSÚK TEHÁT, mi van az amerikai „csomagban”! A pontokból álló tervezet fezért is nevezik csomagterviek) azzal számol, hogy a fehértelepesek kisebbsége kétéves átmeneti időszak alatt adná át az ország irányítását az afrikai többségnek. Az átmenet idején formailag egyenlő összetételű, valójában telepestöbbségű testületek vezetnék az országot: egy államtanács és egy minisztertanács. Az államtanács fele részben fehér, fele részben afrikai politikusokból alakulna, de elnöke fehértelepes lenne; a posztra maga az államtanács dolgozná ki az új alkotmányt, s felügyelné a kormányt, sőt vétójoga lenne ami azt jelenti, hogy megsemmisíthetné a minisztertanács döntéseit. A minisztertanács tehát annyira alárendelt szerepet játszana, hogy csak elméleti értéke van az elképzelésnek, amely szerint ebben a testületben a tagok többsége és az elnök afrikai lenne. A tényleges hatalom szempontjából kulcsfontosságú hadügyi és belügyi tárcát á fehértelepeseknek tartanák fenn. A „CSOMAGOT” kibontva igazán nem váratlan, hogy a Genfbe érkezett afrikai politikusok elutasítják a tervezetet, mert az sokkal inkább Smithék időnyerési lehetősége, semmint a tényleges hatalomátadás programja. Kivált, hogy azt is előirányozza: az átmeneti kormány megalakulásával fel kell oldani a Rhodesiával szemben meghirdetett nemzetközi gazdasági vesztegzárat és fel kell hagyni a fegyveres partizánharccal. Ez pedig egyértelmű lenne azzal, hogy a Smithék számára kiskaput nyitó kormányzati forma kialakítása közepette lemondanának azokról az eszközökről, amelyekkel a telepeseket egyáltalán bármilyen megállapodás betartására lehet szorítani. S. P. Kiss Sándor, a megyei KISZ-bizottság első titkára a fiatalok termelőszövetkezetbeli szerepéről szólt. Babus Zoltán, a vámosgyörki tsz elnöke azt kifogásolta, hogy a termelőszövetkezet tulajdonképpen nem segítheti tetszése szerint a község lé. tesítményeit, mivel az óvodára, bölcsődére adott támogatás is adó alá esik. Cziffra Miklós, az andornaktályai termelőszövetkezet elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy csökken Heves megyében az új telepítésű szőlők területe, mivel a jelenlegi támogatási rendszer nem segíti kellőképpen a telepítési kedvet. Sipeki Zsigmondné, a hevesi Rókóczi Tsz növény- termesztője a zöldségtermesztés és -felvásárlás ellentmondásaira figyelmeztette a tanácskozást és kifogásolta, hogy a zöldségtermesztés fellendítése érdekében hozott intézkedések még mindig nem jutottak el a termelőkhöz. Szabó Lajos, a hevesi járási pártbizottság első titkára. a hevesi homokhát öntözési lehetőségeiről beszélt. Elmondta, hogy két lépcsőben történik a terület öntözésének megoldása. Az első fázisban a káli—tarnazsadá. nyi víztároló megépítése a a feladat, a második ütemben — a VI. ötéves tervben — a Laskó-patak felduzzasztása a kiskörei vízlépcső segítségével. Lukács Sándor karacson- di tsz-elnök azt hiányolta, hogy a bérgazdálkodás változásairól nem kellő időben és nem kellő mértékben tájékoztatták a vezetőket — a jövőben ezen változtatni kell. Novobáczki Iván, a TOT titkára azt fogalmazta meg, hogy a jövedelemszabályozást az ötödik ötéves terv életszínvonal-politikai elképzelésein belül, a reális igényekhez kell igazítani a termelőszövetkezetekben is, mivel ez fontos alapfeltétele az egyre nagyobb szakmai fel- készültséget igénylő mező- gazdasági munka társadalmi megbecsülésének. A TOT titkára hozzászólásának befejezéseként Bolykó Balázsnak, a hatvani Lenin Tsz tolgo. zójának. Nagy Istvánnak, a gyöngyösi Mátra Kincse Termelőszövetkezet elnökhelyettesének és Tüdős Gyulának, a területi szövetség munkatársának átadta a kiváló termelőszövetkezeti munkáért járó kitüntetést. A megyei tanácskozás ezután húsz küldöttet választott a termelőszövetkezetek III. kongresszusára, öt tagját pedig a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsába dé. legálta. Arab csúcsértekezlet után Egyetértés — fenntartásokkal ELEVE KORLÁTOZOTT témakörrel hívták össze az arab állam, és kormányfők keddre virradó éjszaka Kairóban véget ért . rendkívüli csúcsértekezletét. Az eredeti elképzelés szerint az arab világ e legmagasabb politikai fóruma volt hivatott véget vetni a másfél éve tartó libanoni polgárháborúnak. Az előkészületek ideje alatt sebtiben összehívott ri- jadi hatos találkozó lényegében az állam, és kormányfői értekezlet helyett döntött, és a szaúdi fővárosban Khaled király bábáskodása mellett megszületett 9 pontos libanoni béketerv tovább szűkítette a némi késedelemmel összeült kairói fórum feladatkörét. Néhány kisebb változtatástól eltekintve a rijadi dokumentumok szolgáltak a kairói csúcsértekezlet számára munkaokmányként. A 21 ország képviselőinek lényegében az volt a dolguk, hogy ráüssék az egyetértés pecsétjét a rijadi határozatokra, kidolgozzák a libanoni béke megtartására hivatott új, 30 ezer fős arabközi haderő felállításának gyakorlati teendőit, és mindezzel demonstrálják az arab világ újra megtalált egységét. Bár Szadat és Asszad látványos rijadi kiegyezése után többé nem volt akadálya a két fő arab katonai hatalom — Egyiptom és Szíria — együttműködésének, a kairói csúcskonferencia nem bizonyult az egység ugyanolyan felhőtlen ünnepének, mint a legutóbbi rabati vagy algíri. A libanoni tűzszünettel, amely időközben létrejött, és hatékonyabbnak ígérkezik az eddigi 54-nél, az arab világban szinte mindenki egyetért, vagy legalábbis nem mer nyíltan szembehelyezkedni vele. A rijadi rendezési terv gyakorlati végrehajtása, főképp pedig az arabközi békeerők felállítása körül viszont már jóval kisebb az egység. A kairói csúcstalálkozón nyilvánvalóvá vált, hogy az egyiptomi—szíriai megbékélésnek és a libanoni baloldalt, valamint a palesztinokat szorongató legutóbbi szír offenzíva leállításának egyaránt ára van. Ilyen ár az. hogy a rijadi béketerv nem rendelkezett a szíriaj csapatok Libanonból történő kivonásáról. Amikor Irak képviselője kifogásolta ezt, a csúcstalálkozó még ahhoz sem volt hajlandó hozzájárulni, hogy az arab béke- fenntartó erőkön belül korlátozzák a szíriai kontingens nagyságát. Mivel a nagy létszámú és kibővített hatáskörű új békefenntartó erőkhöz a benne részt vevő országok — talán Líbia kivételével — lényegében jelképes kontingensekkel járulnak hozzá, gyakorlatilag érintetlen marad Szíria libanoni jelenléte. Ugyanakkor Szíria mentesül a Libanonban állomásozó csapatai fenntartásának költségeitől, amelyek súlyos anyagi' gondot okoztak Da- maszkusznak. Nem véletlen hát, hogy nyugati hírügynökségek Szíriát a kairói konferencia „nagy nyertesének” nevezik. A Szárkisz libanoni elnök hatáskörébe rendelt békefenntartó erők 180 millió dollárra becsült eltartási költségeinek kétharmadát Szaúd-Arábia, Kuvait, az Arab Emirátusok Államszövetsége és Kater teszi le az asztalra. Már a rijadi határozatok elfogadtatása (a rijadi dokumentumok értelmi szerzője Egyiptom volt!) a szaúdi befolyás és az arab ügyekben döntőbíróvá előlépő egyiptomi—szaúdi tengely erősödését jelentette. A szaúdi hatás nyilvánvalóan tovább erősödik a békefenntartó erők felállításával. Khaled király politikai súlyának ez a látványos érvényesülése alig burkolt formában az Egyesült Államok közel-keleti szerepének erősödését jelzi. NEM VÉLETLEN, hogy a haladó arab országok — Irak, Líbia, Algéria — fenntartásokat hangoztattak a Kairóban szentesített rijadi határozatokkal szemben. E fenntartások annál is indokoltabbak, mert bár az életbe léptetett libanoni tűzszünet elhárította a katonai megsemmisülés közvetlen veszélyét a palesztin mozgalom feje felől, a rijadi és kairói döntések gyakorlati végrehajtása lehetővé teszi a palesztin mozgalom lefegyverzését és politikai korlátozását. A rijadi béketerv különösen akkor lehet veszélyes a palesztin mozgalomra, ha végrehajtása egyértelműen a palesztin ügygyei ellenséges erők kezébe kerül. Sz. J.
