Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-24 / 252. szám
Ez a kérdés Bélapátfalván Lesz-e öt lavórból fürdőszoba? Miért nem kell a szőlő? •£• Ha öt szegény család összeköltözik és mindegyik visz az új közösségbe egy- egy lavórt, abból még nem lesz fürdőszoba. Ezt a szent alapigazságot á Bükkalja Termelőszövetkezet egyik vezetője mondta, amikor arra a kérdésre válaszolt: hogyan látja a termelőszövetkezet jelenlegi helyzetét: ★ A bélapátfalvi központtal működő termelőszövetkezet kereken tíz község közös gazdasága, hétezer hektáron. De még a megyehatáron túl, Borsodnádasdon is van erdőterülete. Ezzel már el is mondtuk az egyik legnagyobb gondot. A távolságok igen nagyok az egyes termelési egységek között Nem ritka, hogy 30 kilométert kell utazni, míg eljutnak a gazdaság egyik pontjáról a másikra. A termelőszövetkezet gépkocsivezetői például öt-hat különböző faluban laknak és esténként, ha késői fuvarból térnek haza, nem a központi telephelyen marad a kocsi, mert valahogy a gépkocsi- vezetőknek is el kell jutniuk az otthonukba. És ilyenkor növekszenek az üresen futott kilométerek, fogy a benzin. Egyszóval, szervezni nem könnyű dolog egy ilyen hatalmas méretű termelőszövetkezetben, különösen akkor nem, ha kevesen vannak azok, akiknek a munkáját szervezni lehet. Magyarul, kevés a munkáskéz. A tíz községet egyesítő termelőszövetkezetnek ugyanis mindössze 152 aktív tagja van. Igaz, hogy alkalmazottakkal és nyugdíjasokkal együtt 970-en vannak a termelőszövetkezetben, de hát ez mái más kérdés. Gond tehát akad a nagy közösségben az egyesülés után, s tetézi még mindezt, hogy az idei esztendő bizony korántsem úgy sikerült, mint ahogyan azt tervezték. Nem hozta az árbevételi tervet a faüzem, a mészégetés és az erdészet sem. A búzatermés 18 mázsás hektáran- kénti átlaga még a nem szakemberek számára is ijesztően sokat, illetve keveset mond, és a kétségtelenül kedvezőtlen adottság mellett szakmai problémákra is utal. A hatvanmilliósra tervezett termelési értékből, úgy tűnik, év végére mindössze 45 millió lesz. A termelőszövetkezet tehát rosszul áll. A példának említett lavórokból egyelőre még nem lett fürdőszoba. * f De miért volt akkor olyan sürgősen szükség az egyesülésre? f Mielőtt választ keresnénk ! a kérdésre, azt kell elmondani, hogy hazánkban — megyénkben is — a kisebb termelőszövetkezetek „há- 1 zasodását” nagyon is éssze- 1 rű szempontok miatt szorgalmazták. A minden eddi- í ginéi nagyobb erőgépek és ! munkagépek megjelenése | kikövetelte az optimális | tábla- és területnagyságo- | kát. A szellemi és anyagi | erők koncentrálása szükségig szerű folyamat volt, hogy [ elkerüljék egy-egy adott | térségben az apróbb, párhu- | zamos fejlesztéseket, beru- l kásásokat. A B ükital ja Termelőszövetkezet létrejöttének esetében ezek a tényezők nem egyértelműen az egyesülés mellett szóltak. A nagy területi szétdara- boltság, a távolságok gátolták a racionálisabb föld- használat kialakítását. Az anyagi erőforrások egyesítése pedig enyhén szólva is illuzórikus volt, hiszen Eger- csehi és Nagyvisnyó is veszteséges volt az egyesülés előtt, és a többi termelőszövetkezet is csak minimális tartalékalappal rendelkezett. Az egyesülés ezek után, ha nem is indokolatlan lépésnek, de mindenképpen korainak bizonyult. A termelőszövetkezethek mind ez ideig egyetlen valóban stratégiai elképzelése van, történetesen az, hogy a juhászatot kívánja fejleszteni, és 1980-ra tízezer anyajuhval valóban virágzó és gazdaságos állattenyésztést kíván folytatni. Ez a terv jól halad. Jelenleg hatezer juh legel a Bükkalján, a szaporulatot nem adják el, gondosan szelektálják és ez a jövőre nézve biztató. A jelenre annál kevésbé. Hiszen a természetes szaporulatot — éppen a jövő érdekében — mivel nem adják el, így ez a pénzbevételi forrás is kiesik jelen pillanatban. Ez azonban mindenképpen pozitív jelenség. Az már kevésbé, hogy mind ez ideig nem történt gyökeres termelésszerkezeti változás a közös gazdaságban, holott az egyesülésnek éppen ez lett volna az egyik fő célja. Ha mindezek után valaki a legkézenfekvőbb megoldásként azt ajánlaná, hogy az egyesülést „vissza kell csinálni”, akkor ismét visz- sza kell kanyarodni a bevezetőben hallott alapigazsághoz, amely megfordítva is áll. A szimbolikus értelemben vett fürdőszobát a legnagyobb ostobaság lenne ötfalé fűrészelni és elosztani öt család között. Egyiknek sem oldódna meg a gondja. A közös nagycsaládnak olyan segítségre van szüksége, amely nem ideig-órá- ig simítja el a gondokat, hanem egész életre megalapozza az oly régen várt gazdasági felemelkedést. Szigethy András A termelőszövetkezet főkönyvelőjének a sógora jegyezte meg: — Miért nem termeltek elég szőlőt? Nálunk, Salgótarjánban alig lehet kapni. Amikor nemrég Gyöngyösön járt Szeliczky József, a megyei párt-vb tagja, ezt mondta: — Hatvanban csak imitt- amott tudnak az emberek szőlőt vásárolni. Könnyű a gyöngyösieknek, érződött ki a megjegyzésekből. Pedig...! Tessék kimenni a piacra, , legfeljebb egy-egy rekesz szőlőt lehet látni egy-egy árusnál. Az elmondottakból egyetlen dolgot lehet csak kikövetkeztetni: szüleiben vagyunk a szőlőnek. Így lenne ez, igaz? ★ A Mátrai Egyesült Tsz- ben úgy számoltak, hogy leszednek tíz vagon saszlát. Amit lehet, exportálnak belőle. amit nem, eladják belföldi fogyasztásra. A tervük úgy szólt, hogy szeptemberben csak a csemegét szedik, még a nyugdíjasokat is bevonják erre a munkára. Aztán megváltozott minden. — Azt közölték, hogy a belföldi fogyasztásra 13 forintért veszik át a szőlőt. Most meg azt mondják, csak tíz forintot adnak érte, mert exportra kell. Semmivel sem járt jobban a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz. Űk is több csemegeszőlőt akartak eladni, mint amennyit végül is sikerült nekik. — Bevallom, én aránylag elég jó árat kaptam a szőlőért, de ebben közrejátszott az is, hogy az a beosztásom, ami. De személyesen kellett beszélnem a vezetőkkel, míg sikerült megértetnem velük, hogy mi a helyzet. De csak 11,60-at adtak, különben át sem vették volna a szőlőt. Azt mondták volna nekem is, mint annyi másnak, , csináljak belőle bort. Ezek a példák. Azt is mutatják, hogy szőlő termett, nem is kevés. A gyöngyösi Mátra Kincse Tsz- ben is jobb a termés, mint volt tavaly, a Mátrai Egyesült Tsz-ben is olyan átlagokat szedtek le egy-egy. táblán, ami jóval meghaladta a tervezett mennyiséget. * A GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ vásárolja fel a szőlőt a gyöngyösi járás területén. Az idei tervükben 130 vagon szőlő szerepelt. Ebből lekötöttek száz vagonnal a ' Hungarofruct-nál. Dr. Boros Zoltán, a sző-, vetkezet elnökhelyettese elmondja, hogy a felvásárlási tervüket teljesítik szőlőből. Igaz, a Hungarofruct csak 60 vagon szőlőt kapott, 20 vagonnal juttattak a budapesti KÖZÉRT Vállalatnak és a fővárosi ÁFÉSZ-szak- üzleteknek, a többit pedig a GYÖNGYSZÖV a saját boltjaiban értékesítette, illetve értékesíti. 1 Többet nem tudnak felvásárolni, mert a szőlő állapota olyan. Rothad, méghozzá gyorsan, estétől reggelig. A SZÖVTERMÉK gyöngyösi telepe az állami gazdaságtól is, a termelőszövetkezetektől is vásárol szőlőt, a háztáji gazdaságok termését pedig a domoszlói, a vámosgyörki és a ludasi ÁFÉSZ veszi meg, ők köz-, vetítik hozzájuk. — Minden felajánlott szőlőt átvettünk . .—• mondja Gácsi László, a gyöngyösi telep vezetője. ;— A gazdaságok nem tudtak több szőlőt adni, mert a rothadás miatt kellett abbahagyniuk a csemegézést. A területileg illetékes két felvásárlószerv kijelentése egybehangzó és félreérthetetlen. Nem rajtuk múlott, hogy mennyi szőlő került a piacra. Akkor hát? ~k Egerben . dátumozták a szeptemberi 87. sz. átvételi jegyzéket, amely szerint az I. osztályú csemegeszőlőért 13 forintot, kell. adni kilogrammonként. . Nagyon tetszett ez az ösz- szeg a termelőknek. Nosza, szedjük a .csemegét! Végre jól fizetnek érte, lesz bevétel bőven. Aztán jött a meglepetés: csak exportra vesznek át szőlőt, de ezért már csak 10 forintot adnak kilónként. Pillanatok alatt lelohadtak a kedélyek.. Senki sem értett semmit. Hogyan lehet drágább az a szőlő, amit a honi fogyasztóknak szánnak, annál, ami külföldre megy? Ha pedig ilyen nagyon faramuci módon állapították meg az árát, akkor csak exportra küldjük a szőlőt, az itthoni emberek meg epeked jenek a szőlő után, ahogy akarnak, nekik „fügét” tartogatnak csupán? Hol van itt a kutya elásva? Tévedés történt, kezdték magyarázgatni utólag. Persze, ez már olyan, hogy egyszerre gyanússá válik az egész. Az árat soha nem egy ember találja ki. Tárcaközi bizottság állapodik meg benne, a napi árakat pedig rendszeresen közlik. Ezt a SZÖVTERMÉK követi. Az önálló felvásárlási joggal rendelkező ÁFÉSZ-ek, -mint a gyöngyösi is, ha akarja, eltér tőle. A szőlő a szabad áras kategóriába tartozik. ★ Kinek mi a haszna a szőlőn? Ez eléggé vegyes dolog. A SZÖVTERMÉK részére az ÁFÉSZ-ek 12,50- ért vették meg azt a bizonyos első osztályú saszlát. Ezt a szőlőt 13-ért adta a SZÖVTERMÉK aZÖLDÉRT- nek, amelyik viszont 14 forintért adta tovább. A GYÖNGYSZÖV üzletei 10 százalékos árréssel dolgoznak. A belföldi forgalomba juttatott szőlőért az ÁFÉSZ 11—11,50-et adott. Átlagban 8—10 fillért írt jóvá magának kilónként, úgy könyvelik el a felvásárlás összegezésekor. Vegyük a SZÖVTERMÉK pélcjáját. Neki megveszik a szőlőt, aki megveszi, az is tesz rá valamit, a SZÖV- TERMEK is megtoldja néhány fillérrel, aztán a ZÖLDÉRT is, ahogy a másik vállalat is, ha az közvetíti a kiskereskedelmi boltosoknak. Ez is tesz rá néhány fillért, az is, itt is pakolj ák, ott is, de ha a termelőtől közvetlenül szállítják az üzletbe, akisor is aZ előbbi mechanizmus minden közbülső állomása -kivéti rá,.'a maga sápját, ha csak annyit tesz is, hogy a nem is látott szőlőt „átfuttatja” a saját könyvelésén. Más dolog az, hogy az állam „támogatja” ezt az árat: hozzáadja a maga forintjait. Még úgy is, hogy a dollárért számoló piacokon minden kiló szőlőre ráfizet az állam. A tőkés piacokon a nagyszemű szőlőknek és a különböző módon kicifrázott csomagolásnak van nagy keletje. Hiába kiváló a mi saszlánk, apró szemű, a ládába is legfeljebb valami kis selyempapírt teszünk. Nem kapkodnak érte. Nagyon oda kellene figyelni ezekre a dolgokra a nyugati exportnál. A piacon a szőlő kilója nálunk 16—20 forint. Mondjuk ki egyvilágosan: drága. Hiába, sokba kerül a növényvédő szer, sokba kerül a korszerű gazdálkodás kiépítése, a munkadíj és így tovább, szokták ilyenkor felsorolni a látszólag nagyon igaz érveket. Aztán az ember rákérdez a termelőknél: mennyiért „állítanak elő” egy kiló szőlőt? A gyöngyösi tsz-ben tavaly 5,87 forintért, de ez szűkített önköltség. Az idén sem lesz többe, mert jobbak az átlagok, bár a munkadíj emelkedett. Az állami gazdaságok majdnem két forinttal olcsóbban termelnek meg egy kiló szőlőt. Termelnek, mivel ők már általában jól gépesítettek, : a dolgozóik is munkakönyves „paunkások”. Hogyan „fizet rá” az állam akkor a szőlőre? Miért lesz a szőlőnek húsz forint az ára, ha a piacon akarja valaki . megvenni? Miért nem tudnak az állami gazdaságok példát adni a piaci árak kialakításában is? Ezek a kérdések .egyelőre csak a pusztába elszállószó erejével kavarják maguk körül a levegőt. ★ Tetszik, nem tetszik: a termelők panaszkodtak, ők adtak volna még el ' szőlőt, de tőlük nem vették meg. A felvásárlók bizonyítják, vettek volna még szőlőt, de senki sem adott többet egy kilóval sem, mint amennyit adott, hiába kértek tőlük. A háziasszony panaszkodik, hogy nincs szőlő a piacon, és ami van, az is drága. Hm,. .1 G. Molnár Ferene A szovjet Szajuzzagrangaz szakemberei — akik a Testvériség Gázvezeték magyarországi szakaszát is építették — most a Keleti Termékvezeték magyar szakaszán dolgoznak. Ezen a vezetéken a kőolajtermékek érkeznek hazánkba a Szovjetunióból, és tehermentesítik a vasúti szállítást. A vezeték első szakasza a határtól Nyírbogdányig tart majd, innen Leninvárosig építik tovább. Vásárosnaménynála Tisza bal partján folynak a legnagyobb munkák. íMTI-íotó — Balogh P. László) LEGYÜNK RENDHA- GYÖAK: kezdjük az elmúlt napok eseményeinek a leltárát azzal a hét végi rendezvénysorozattal, amelynek a mottója —* megalapozott tudású, széles látókörű embereket nevelni a társadalomnak — közvetve, vagy közvetlenül kapcsolódik a hét egy sor más eseményéhez. Az említett rendezvénysorozat nem más, mint az OIRT, a Szocialista Országok Rádió és Televízió Szervezete rendezésében lezajlott egri nemzetközi oktatási és nevelési konferencia, amelyen egyértelműen leszögezték a részt vevő külföldi és hazai szakemberek, hogy a technika korszerű eszközei nélkül ma már lehetetlen eredményes nevelőmunkát produkálni. Azt hiszem, nem túlzók, ha arra utalok, hogy ez a megállapítás óriási igazságot takar. A rádió, a televízió műsorai ugyanis manapság már eljutnak — hallhatók és láthatók — a világ, s a szűkebb haza legtávolabbi részeibe is: az egykor mindentől elzárt hegyi falvakba éppúgy, mint a tanyavilág szétszórt településeire. És mindenkihez egyformán szólnak: okosan, közérthetően, érdeklődést keltőén és az életkorhoz mérten. Nem véletlen, hogy ma az Iskolarádió, vagy az Iskolatélevízió, azaz a, két tömegkommunikációs eszköz — Mindenki Iskolája lett...! MARADJUNK MÉG néJ hány mondat erejéig az oktató-, nevelőmunka eseményeinél. Hetvenöt éve, 1901-ben alakult meg % mai Siketek Egri Általános Iskolája és Nevelőotthona, illetve ennek az elődje. A héten reflektor- fénybe került az intézmény nevelőinek és lakóinak a munkája. S joggal: a felelősségteljes törődésnek, a mindennapok sokszor keserves-kínos erőfeszítésekkel teli munkájának köszönhető, hogy az intézet mai 135 lakója évek múltán — s ezt bátran mondhatjuk — teljes értékű tagjai, szorgos dolgozói lesznek társadalmunknak. És ez minden^ nél többet ér! S ha már a diákokról szóltunk, nem feledkezhetünk meg a fiatalok mostani helytállásáról. Vasárnap, hétfőn, kedden és a hét többi napján zuhogó esőben, igazi vendégma- rasztalő sárban szüreteltek reggeltől estig a megye szinte minden közös gazdaságában. Remélem, akad! jó néhány felnőtt, aki most is megjegyzi: „Ilyenek a mai fiatalok...!” Szó se róla, vannak kivételek is — róluk esett szó azon az ifjúságvédelmi tanácskozáson, amelyen azért az is elhangzott, hogy — és ennek csak örülhetünk — csökken a munkakerülő, a garázdálkodó, a bűncselekményeket elkövető fiatalok száma... S VÉGÜL arról, hogy Ki mit tud? Lám, az egész heti esős szüret, a hétköznapok komoly munkája után a múlt vasárnap jutóit idő arra, hogy bebizonyítsuk: vetélkedni is tudunk! Csaknem nyolcva- nan álltak a zsűri elé, hogy továbbjussanak, ki versmondóként, ki operaénekesként, ki a pol-beat művelőjeként. Tizenegyen nem kaptak sorompót, kiemelkedtek a mezőnyből. És a többiek? Ök azt mondták: veszíteni is tudni kell... Szilvás István Nwüsäsi Q 1976. október 24., vasárnap
