Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-02 / 233. szám
Mi lesz a felnémeti iskolával? A kérdés június óta foglalkoztatja helybeli szülők százait. Ekkor tudták meg ugyanis, hogy a templomhoz közeleső két épületet — három napközis és négy tanulócsoport képzéséről gondoskodtak itt korábban — életveszélyessé nyilvánították, s az egri városi tanács műszaki osztálya elrendelte a kiköltözést. Az indok érthető: megkezdődött, illetve folytatódott a domb alatti pincerendszer feltárása és tömörítése. Szükség volt erre, mert az ismeretlen, a többszintes járatok — valaha a török elleni védekezést szolgálták — bár. mikor beomlással fenyegettek. Ezt mindenki helyeselte, a kedélyek csak később borzo- lódtak fel. Híre ment — s ez meg is felelt a valóságnak , hogy a munkálatokkal másfél — két év múlva végeznek. Mi tagadás: hosszú idő, ám ennél is jobban aggasztotta a szülőket gyerekeik sorsa. Hová kerülnek, hol tanulnak majd. Az Egerbe járást, a napi ide. és visszautazgatást ellenezték, s ezért a városi művelődésügyi osztály illetékesei lemondtak alapjában véve jó javaslatukról. A nehézségek ezután egymást követték. A napközisek otthona egy üresen álló ház lett, olyan épület, ahonnan hiányzott a kút. ráadásul akadt hideg- padlós szoba is. Megindulhatott, méghozzá gyors ütemben a renoválás. Szerencsére az igazgatónő nemhiába fordult segítségért az egyes üzemekhez. Az Érc- és Ásványbányák Kutató és Termelő Műveinek dolgozói megépítették a járdát, cementet adtak, sártalanították az udvart. Jöttek a MEZŐGÉP-tői, s vállalták a takarítást, a lomszállítást. Megígérték, hogy elektromos fűtőtestet vásárolnak, mert az egyik helyiségből még a kéménybe sem vezet szellőzőnyílás. Az Egri Csillagok Termelőszövetkezet járműveket biztosított a fuvarozáshoz. Egy tanulócsoportot megszüntettek, a többj három a tűzoltószertárba, a kultúrház klubtermébe, valamint a másik iskola gyakorlati oktatás, ra berendezett termébe került. Így aztán az utóbbiról a tél folyamán mindenképpen le kell monc'ani. Nem könnyű a nevelőknek, mert legalább tíz perc, amíg eljutnak egyik helyről a másikra. Jó néhány édesapa és édesanya ma }s méltatlankodik az áldatlan állapotok miatt. A betonpadlót ugyan szivacs alapú PVC-vel borítják. Ez áthidaló, de mégse végleges megoldás. Természetes, hogy féltik fiaik-lá- nyaik egészségét. Feltételeket szabott a KÖJÁL is, épp az apróságok érdekeinek védelmében. Az se valami jő dolog. hogy a napközibe vödrökkel kell hordani a moscó- és ivóvizet Mindenki belátja: más lehetőség nem volt, így is csak azért kezdhették időben a tanévet, mert az üzemek, vállalatok önzetlen támogatása meggyorsította az előkészületeket. Ezt remélik a városi ta nács műszaki osztályától is. Pénz van, most már min den a jó szervezésen, a lelki- ismeretes munkán múlik. Ezt kéri, ebben bízik az igazga tónő, a művelődésügyi ősz tály. Jogos kívánság, hiszen a fiatalokkal való törődés mindennél fontosabb. Nos, az igyekezettel nin?s is baj. Az emberek nyár óta a vájatokbán serénykednek, ide azonban nem lehet több munkást irányítani. Egyszerűen azért, mert nem férnének el. Sajnos elődeink nem hagytak hátra olyan térkép- vázlatot, amely a pincék fék' vését, kezdetét, végét, hosz' szát jelezné. így a szakemberek a szó szoros értelmében a sötétben tapogatóznak, ök sem tudhatják: mennyi ideig tart a feltárás. A feinémeti templomc'omb esetében lehet, hogy másfél év, de az is elképzelhető, hogy néhány hónap. A tömítéssel öt-hat hét alatt végeznének. Az iskola sorsa Fortuna kegyein múlik. Mégis megnyugtató, hogy a munkások a lehetőségekhez képest min den percet kihasználnak, mert szeretnék — s ameny- nyiben ez rajtuk múlik, úgy sikerül is — a szülők, a nevelők és a diákok jogos óhaját minél hamarabb teljesíteniI—» Vrtt f 3’f ■T‘ (pécst) Összehangolt munka, egységes • fejlesztés Az Egri Járási Városi ÍNépi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban vizsgálta a járásban a kisebb településeket összefogó közös tanácsok munkáját. A vizsgálat egyik fontos szempontja volt, hogy a közös feladatok megoldása mellett sikerült-e a párt- és a I tömegszervezetekkel, vala- ! mint a lakossággal jó kap- ! csolatot kialakítaniuk. t A községi közös tanácsok 1 első feladatként kidolgoz- ! ták szervezeti és működési szabályzataikat, amelyek elsősorban a társközségek kommunális és igazgatási 1 feladatait határozták meg: 1 a közös . tanácshoz tartozó 1 helységek az eltelt évek során egységes egésszé ková- [ csolódtak, az egyrészt a 1 tervszerű testületi munká- ! nak, másrészt pedig a füg- ! getlenített tanácsi vezetők lelkiismeretességének köszönhető. Az 1973. évi tanácsválasztások után a tanácsok vezetői összegyűjtötték a választáson elhangzott' javaslatokat, a települések fej- 1 lesztését szolgáló ötleteket és ezek figyelembevételével fiamarosan elkészültek a tervek. A községi közös tanácsok áz V. ötéves terv időszakára kidolgozták az elképzeléseiket; a teendők mellett megjelölik azokat a településeket, amelyek rászorulnak a segítségre. Ezeken a helyeken az egyes problémák orvoslásához a tanács, valamint a nem tanácsi szervek anyagilag is hozzájárulnak. Egerbocson például az Egercsehi Építő- és Karbantartó Ktsz asztalosrészlege a sportlétesítmények javítását, a vízvezetékszerelő brigádok pedig a kutak, valamint a vízhálózat kiépítésében segédkeztek. A bélapátfalvi cementgyár és az Egri Közúti Építő Vállalat félmillió forinttal járult hozzá a község fejlesztéséhez. Meg kell említeni a cementgyár szocialista brigádjait is, amelyek a kommunista műszakok munkabérét ajánlották fel iskolák, óvodák építésére, karbantartására. A közös tanácsok mindenkor fontos feladatuknak tekintik a lakosság egészségügyi, oktatási és kulturális ellátását is. A NEB felmérése szerint a felsoroltak közül egyet sem hiányoltak a községek lakói; az elmúlt évek során egyetlen helyen sem kerültek hátrányos helyzetbe. Megállapítja azonban a vizsgálat, hogy a balatoni orvosi állás még mindig betöltetlen, és a hozzá tartozó két helység, Mikófalva és Bükk- szentmárton betegeinek, terhes anyáinak egészség- ügyi ellátása sokszor gondot okoz. A vizsgált községek általános iskoláiban és óvodái(ban mind a tárgyi, mtnd ■ pedig a személyi feltételek adottak. Szükséges azonban ezekben a községekben — az oktatás színvonalának emelése érdekében — az oktatók, a nevelők továbbképzése. A közös tanácsok tömegkapcsolatait a NEB jónak j£ értékelte. Évenként min- f den településen megtartják a falugyűléseket, amelyek- t nék a megszervezése a he- | lyi párt- és népfrontszer- 2 vezetékkel együtt történik. J A közös tanácsok terü- ' létén a lakosság kereskedelmi igényeit is ki tudják elégíteni. A kisebb községekben egy-egy élelmiszer- bolt működik, míg a nagyobb településeken iparcikküzletek és a melegkonyhás vendéglátó egységek is a lakosság rendelkezésére állnak. Egyes falvakban azonban akadozik a zöldségellátás, gondot jelent a háztáji gazdaságok részére szükséges növényvédő szerek, táptakarmányok beszerzése is. A felméréseket végző szakemberek megállapították, hogy a közös tanácsokat érdemes és szükséges is volt létrehozni. (sz. r.) Szépek és bolondok 0. 0Remek, sokat mondó montázzsal indul a film. Pista, a kiöregedett pék, a tüzes kemencék mellett várja, míg kisül a kenyér, miközben megszokott mozÚj diszkül Kecskeméten Üj magyar film Az emberi sorsok, törekvések egyaránt elmesélhetek, bemutathatok vígjáték, vagy dráma keretében. Semmit sem von le a mű értékéből, igazságából, ha a közönség — moziban, vagy színházban — nevet, kellemesen szórakozik. Egyébként is dráma és vígjáték egy töröl fakad, különösen a moziban nehezen fér meg az úgynevezett tiszta műfaj. A jó vígjátéknak mindig lehetnek komoly pillanatai, mint ahogyan egy jó dráma is tartalmazhat humoros szituációkat. Ősi alapigazság ez, említeni csupán azért kell, mert a magyar filmgyártás igencsak szűkén méri a vígjátékot Ma már a vígjátékhoz vonzódó, a humort értő rendezőink sem vállalják egyértelműen a műfajt. Lám, még Szász Péter sem, aki pedig mint alkotótárs közreműködött az egyik legsikeresebb filmvígjáték, a Tizedes meg a többiek . előkészítésében, s önálló ! művei — a Fiúk a térről, a I Kapaszkodj a fellegekbe, vagy legutóbb az Egy kis hely a nap alatt — is masukban hordozták a vígján téki elemeket, szituációkat, sőt olykor még az ötletek, a geggek áradatával is szórakoztatták a közönséget. S éppen ez a Szász Péter siet kijelenteni, még inkább felkiáltani új filmjének bemutatója előtt: „Nem vígjáték!!” Így, két felkiáltójellel. Miért nem vígjáték — a szó nemes értelmében — a Szépek és bolondok? ? Mert komoly dolgokról szól, mert nagyszerű emberi tu- ! lajdonságot mutat fel a í film hőse, vagy talán mert 4« kesernyés, sőt olykor szo- | morkás hangvétel torkunk- * ra forrasztja a nevetést? A rendezői nyilatkozattal ellentétben vígjáték ez a film, persze nem a köny- nyűek közé sorolandó. Olyan filmvígjáték, amely a moziban okosan és jól szórakoztatja, a vetítés után pedig elgondolkodtatja a nézőt. dulattal töri, majd falja a veknii Szereti a kenyeret, pedig de nehéz is cipelni a hátán a megrakott kosarat. Cipeli fel, le a lépcsőn, fásultan de szaporán, végzi a dolgát, hiszen ez a munkája, ö a kisember, az ismeretlen alkatrész a társadalom gépezetében, aki nem csinál ugyan történelmet, de nincs is történelem nélküle. S amikor eljön a hét vége, ez a jelentéktelen kisember megváltozik. Leveti a szurkos munkaruhát, átöltözik, még inkább átváltozik, szinte egy egész más ember siet már az állomásra, hogy elérje a hajnali vonatot. Pistából Ivicz lett, pontosabban Ivicz István elvtárs, vagy sporttárs. Mert futballbíró ő, ha csak NB III-as is de nélküle nincs mérkőzés, tekintetével, sípjával parancsol, irányít. Tehát fontos ember, akire figyelnek, aki számít valamit, aki főszerephez jut, ha csak néhány röpke órára is. A rendező nagyszerűen építi egymásra a humoros és a kesernyés, olykor szív- bemarkoló jeleneteket, amelyek megismertetik, megszerettetik, velünk, nézők-, kel ezt a hét végi futball- i bírót. Emberileg hiteles szituációk ezek. Ahogyan például a vonatban félrevo- nultan, szinte gyerekes kíváncsisággal kipróbálja az új sípot, majd átveszi a hatalmat a partjelzői fölött, akiket mintegy ellenpontként rendelt melléje az írói ■ hogy ily módon is kiemelje puritán, megvesztegethetetlen magatartását. Szeretetteljes iróniával ábrázolja hősét a rendező, s helyzetről helyzetre bontja ki életét, becsületességének forrásait, s kicsit a múltját is. rA kisváros álmos világát; kisstílű embereit, éjszakai életét éppoly érzékletesen mutatja be a film, mint a korán özvegyen maradt szép cukrászné, vagy a III. osztályú bárénekesnő minidrámáját. S miközben jól szórakozunk a félreértéseken alapuló vígjátéki helyzeteken, a különböző magatartásokon, megmosolyogjuk a hős ügybuzgalmát, elnézően tudomásul vesszük az egyik partjelző megvesztegetést elfogadni kész jópo- faságát, a másik szerelmi kalandjait, a stadion kopott sivárságát, a labdát kergetők nem éppen sportszerű magatartását Szász f élr eértheíétten módszere — s milyen jól csinálja! — megsejteti a drámát a vidám helyzetek mögött. Nem is az a legnagyobb dráma, hogy a hazai csapat szurkolói elől szinte menekülnie kell a bírónak, hanem az, hogy ismét elmúlt egy hétvége, nem történt semmi, s lám, a sportláp is csupán egy sort szentel az egésznek: „Vezette: Ivicz. Jól.” Holnaptól pedig ismét a hétköznapok, s Ivicz elvtársból Pista lesz, a kenyérkihordó, akire bizony nem figyelnek az emberek. De aztán ismét ünnep következik, ........... 0 . Tetszett a film, mert népszerű történet keretében általánosítható emberi igazságokat fogalmazott meg. Tetszett, mert tulajdonképpen a reményről szólt, arról, hogy minden ember vár valamit az élettől, hogy mindenki többet akar, többre vágyik. Nem csodára, egyszerűen csak valamiféle ünnepre a hétköznapok után, hogy történik valami az életében. És ha nem, akkor is élni kell, csinálni tovább, i mint ahogyan végzi a dolgát a film hőse, Ivica István is. ; ih|t' Szász Péter rendezői ötletei, Koltai Lajos hangulatokat kifejező, helyenként groteszkre fogalmazott színes képsorai pótolták a for- gatókönyvíró Szász Péter olykor fellelhető hibáit. Csupán egyetlen részlete van a filmnek, amelyet sem az író, sem a rendező nem tudott megoldani; a múltat idéző epikus elbeszélés, amely ilyen terjedelmes formában drámai betétként hat és szinte állóképpé merevíti a jó iramú történetet. 1 Az Iviczet alakító Kállai Ferenc jellemszínészi tehetségének meggyőző, jó formáját mutatja, Bodrogi Gyula jópofa Fedákja előnyösen elkerüli megszokott szerepkörének buktatóit, tetszett Meszléry Judit művészi erővel megformált cukrásznéja és a Gadácsit alakító Andor Tamás is. Presser Gábor és Vukán György zenéje, valamint az L. G. T. közreműködése jól szolgálta a film mondanivalóját, emelte hangulatát. ä&S Márkusz László I 2. — Bűnöző — mondta — ez nappal lóg, éjjel betör, amíg el nem kapják! Higgyen az én emberismeretemnek! És megtárgyalta az egyik házmesternével, aztán a másik házmesternével és megtárgyalta a harmadik házmesternével az utcában, hogy ezt az embert fel kéne jelenteni. mert ennek nem lesz jó vége. — Miért? — vette pártfogásába az egyik. —Tud róla valamit? — Mindent! — hördült fel e cipészné. — Nyár óta figyelem, volt módom meggyőződni a disznóságairól. Ne akarja, hogy részletezzem! Kedveském. nekem elhiheti, az ilyenek teszik tönkre a szocializmust. Nem lepődnék meg — suttogta —, ha egyszer az is kiderülne róla, hogy háborús bűnös! Mert, hogy sváb. az biztos! Hallottam, hogy németül telefonált! És egyik este, október végén lehetett, kicsaptak az indulatok. A csokornyakkendős férfi gyanútlanul fordult be az utcába. gyanútlanul -ment el a cipeszné elótt. amiTÓTH-MÁTHÉ MIKLÓS: A csokornyakkendős kor egy üres konzervdoboz vágódott a hátának. A cipész- né kamasz unokája dobta. A csokornyakkendős férfi tanácstalanul fordult meg. mint aki nem tudja, mi történt. — Te dobtál? — nézett a kamaszra. — Én. — Miért? A kamasz vigyorogva vállat vont. — Nem szeretem a csokornyakkendőjét! Olyan, mint egy selyemhernyó. A cipészné nem szólt. Állt az ajtóban és figyelt. Kijött a cipész is. Aztán előkerült az egyik házmesterné, a másik, a harmadik. A. kisvendéglő üzletvezetője. Több törzsvendég. A szódás. az órás, a kárpitos, a fodrász. Némán állták körül a csokornyakkendőst. — Mit akarnak tőlem? — kérdezte, egyikről a másikra tekintve. Senki sem vá' Jászolt, Ekkor-a csokornyakkendős lassan megkerülte a csoportot és elindult, majd kis tétovázás után belépett a telefonfülkébe. Maga sem tudta, hogy miért nem ment haza. hiszen az lett volna ésszerűbb. de egyszerűen nem akart hinni az eseményeknek. Leemelte a kagylót, bedobta az érmét, közben hátrapillantott: A lófejű cipészné ott állt a fülke előtt, körülötte az emberek. — Mit akarnak tőlem?! — tépte lei az ajtót a csokornyakkendős és ekkor kapta az első pofont, aztán gyorsan egy másodikat is. Aztán a cipészné felvisított, lófeje eltorzult a gyűlölettől, letépte a csokornyakkendőt és beletaposta a sárba. — Mit követett el? — kérdezte valaki, nem a környékről való. — Lopott — felelt neki egy asszony, mire a másik lehurrogta. — Erőszakoskodott a ci pészné unokájával! Buzi! — Fúj! — mondták töt ben is. Egy drabális törzsvendé kirontott a kisvendéglőből — Ki bántja a haveromat — üvöltött fel és csak úg; találomra, beleöklözött a tr multusba. — A legjobb ha veromat! És akkor a férfi, akine nem is olyan régen még esc kornyakkendője volt. bele hasalt a sárba és a vére telefonfülke oldalára frees csent. És jött az URH és jött mentő, és aztán felvették csokornyakkendős férfi ada tait. aki nem volt művés: nern volt kém. nem volt bű nöző. aki nem volt stb.. stb... stb..., aki egyszerűen Dobozi Károly negyvenöt éves biztosítási ügynök. El vált. Két gyermek apja. Bűn teilen előéletű. Másnap a telefonfülk előtt, valaki egy összetapo sott, sáros, pettyes csokor nyakkendőt talált. Kis idei: forgatta, nézegette, aztán el dobta. Abban az utcábas nem viselt senki ilyet A képzőművészeti világhét rendezvényeinek során Kecskeméten, a Kéttemplom közben felavatták Kiss Kovács Gyula, Munkácsy-díjas szobrászművész „Művészetek kútja” című alkotását. Kecskemét helyreállított régi városközpontjában, a Kodály Intézet közelében felállított kút jól illeszkedik a régi épületekkel körülvett „sétáló” utca \ jaangulatához. (MTI fotó Karáth Imre)
