Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-09 / 213. szám

Őszi nyitány A rajt elmaradt Nem érkezett meg a répa ITT VAN HÁT AZ ŐSZ, amitől annyira féltünk. Az elmúlt hetekben néhány kér­dőjel már megoldódott, de most újabbak tornyosulnak előttünk. Annyi bizonyos, hogy az elkövetkező két-két és fél hónapban senkinek nem lesz módja „lazítani”, kényelmeskedni a mezőgaz­daságban. Mert minden húr feszül, legfeljebb különböző mértékben. Az aszály idején elhang­zott jó tar ácsok — néha vészkiáltások — halló fülek­re találtak. Talán soha nem volt még oly szervezett ara­tásunk, mint ez a mostani. Az előzetes „házi számveté­sek” szerint minden megyé­ben jobb volt az átlagtermés búzából, mint tavaly. Nem volt pusztába kiáltó szó az sem, amely a nyáron a szalma megmentését és a másodvetéseket sürgette. A gondos munka eredménye­ként jelentős készletünk van a szükségtakarmányként is számba vehető szalmákból, a másodvetések területe pedig többszöröse az előző évek át­lagának. Különösen értékes második termés várható azo­kon a helyeken, ahol mertek aszályban vetni. Jó lenne ezt az értékmentő, kockázát- vállaló szokást a következő évekre is megtartanunk, mert soha nem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap. A megmentett, illetve a földből kicsikart többletta­karmány és -zöldség pedig most aranyat ér. Mert zöld­ség- és gyümölcskultúránk egéről sajnos nem sikerült elűzni a mostoha időjárás felhőit, takarmányhelyzetünk pedig a legenyhébb kifeje­zéssel élve is szoros. Legfontosabb takarmány- növényünk, a kukorica, becs­lések szerint közepes ter­mést ad majd. Ám aszerint, hogy hová, mikor érkezett és honnan, mikor távozott az aszály, rendkívül nagy a szóródás. Egyes helyeken nem volt, aminek használjon az eső, mert a szárazságban nem kötött szemet a kuko­rica. Be kellett silózni. Má­sutt viszont az utolsó órák­ban érkezett csapadék segít­ségével még a közepesnek is fölébe emelkedtek a várható hozamok. SZEMESTAK ARMÁNY- GONDJAIXK tehát előrelát­hatóan megoldhatók lesznek, — búza, árpa, kukorica — korántsem mondható azon­ban el ez a tömegtakarmá­nyokról. össze! még a nyári­nál is fontosabb lenne, hogy megmentsük a takarmányoz- ható melléktermékeket. En­nek azonban megnehezíti út­ját — bármily furcsa — technikai fejlettségünk. A kukoricát és a cukorrépát ugyanis túlnyomórészt gé­pekkel takarítjuk be és ezek a masinák a kukoricaszá­rat és a leveles répafejet ál­talában elpocsékolják. Óvoda épül Mikófalván Mikófalván, mint másutt is oly sok helyen, régi gondjuk a kisgyerekes szülőknek, hogy nincsen a községben óvoda. Pedig eddig is sok asszony vállalt, s a jövőben még több vállalna a kör­nyékbeli gyárakban, vagy üzemekben munkát. Az idén, ha minden jól megy, végre fölépül a háyom éve nagyon óhajtott óvoda. A régi községi tanács épüle­tét alakítják át erre a célra a mikófalviak. A tervek sze­rint 25 csemete számára len­ne a hatalma« házban ebéd­lő-, játék- és pihenőszoba, valamint konyha. Persze, mindez nem olcsó dolog, hi­szen csak a tető rendbehoza­talára elment 250 ezer forint, s még hol vannak a falak, hol a berendezés. De a szü­lők, s a község más lakói is fölajánlották, hogy akár két- háromszázezer forint értékű társadalmi munkát is vállal­nak. Így, remélhetőleg az év végére már oviba indulhat­nak a mikófalvi gyerekek is. Szabadjon itt emlékeztet­nünk arra, hogy volt nekünk egy őszünk, amikor ugyan­csak gondban voltunk a technikával. A két év előtti­re gondolunk, amikor a gé­pek belefulladtak a sárba. Akkor a szükség tucatnyi ki­tűnő megoldást szült, a gaz­daságok kínjukban kidolgoz­ták, hogyan lehet feneketlen sárban is betakarítani. Nos, most azt kellene kitalálni — kidolgozni, hogyan lehet ma­gas technikai szint mellett is megmenteni a melléktermé­keket. Hallottunk már olyat, hogy a kukorica-adapteres szovjet kombájnokra felsze­relik azért a szalmagyűjtőt is, mert így a kukoricaszár­nak legalább egy részét össze lehet gyűjteni. Azután hal­lottunk olyat, hogy a cukor­répa-kombájnok előtt külön gépekkel begyűjtik a levelet, esetleg más gépekkel a répa­fejet is. így életrevalónak tűnik az a gondolat, hogy akinek a háztáji gazdaságá­ban kukoricaszárra, vagy ré­pafejre van szüksége, annak lehetővé teszik, hogy a közös táblákból egy részt kézzel le­törjön, vagy felásson, mert így a melléktermék teljes egészében hasznosítható. Na­gyon fontos, hogy amikor a tömeges betakarítás sorra kerül, sok helyen alkalmaz­zák ezeket a módszereket és még újabbakat is dolgozza­nak ki. A TÖMEGES BETAKARÍ­TÁS ideje pedig nincsen messze. Helyenként napokon, másutt heteken belül elérke­zik a nyárit messze fölülmú­ló munkacsúcs zaklatott idő­szaka. Távol álljon tőlünk, hogy agrotechnikai tanácso­kat akarjunk adni, de annyit mégis el kell mondani, hogy a legfontosabb értékmérő a gépek minél magasabb telje­sítménye, a naponta betaka­rított termény minél maga­sabb tonnaszáma legyen. Bűn lenne például egy mű­szakban üzemeltetni a gépe­ket csupán azért, mert a traktoros „neheztel” ha éj­szaka más ül a gépére. Sok traktorunk van, de még több a munka, hiszen itt kopog­tat már a vetőszántások, majd a jövő évre szóló talaj­munkák időszaka is. Szeretik, kedvelik mégis kevés van belőle. Mármint a csemegeszőlőből, melynek mennyisége jelentősen csök­kent az utóbbi években. Pe­dig Heves megye két törté­nelmi borvidékén, főleg a Mátra alján terül el hazánk egyik legnagyobb csemege­szőlőtermő körzete. A nagy­üzemi gazdálkodás térhódítá­sával, különösen a II. és III. ötéves tervben telepítettek korszerű csemegeszőlő-ültet­vényeket. Heves megye borvidékein napjainkban mintegy két és fél ezer hektáron termelnek csemegét, főleg a közkedvelt saszlát. Rajta kívül egyéb korai érésű fajtákat is, mint Csabagyöngyét, az Irsay Oli­vért, a Pannónia kincsét és szőlőskertek királynőjét. Ezek az ültetvényeknek csu­pán öt százalékát teszik ki. Noha Zala megye mellett mennyiségben és minőségben is a Mátra alji táj adja a legjobb hazai csemegeszőlőt, ennek ellenére a felvásárlás mégis ingadozó. Ennek több oka van. Egyrészt az átvételt kedvezőtlenül befolyásolta az alacsony felvásárlási ár. Másrészt a csemegeszőlő sze- dési költsége csaknem négy­szerese a borszőlőének. Nem beszélve arról, hogy az idén az új közgazdasági szabályo­zók életbe lépésével jelentő­sen emelkedett a szőlőter­melés költsége, főleg az ipari eredetű műtrágya és növény­védő szer áremelése növelte ezt. A közös gazdaságokban A jövő. Két dolgot kell eb­ből a gondolatkörből kiemel­ni, ami végeredményben egy célt szolgál. Egyik a szer­ves trágya ügye. Helyenként már hegyekben tornyosul ez az értékes anyag, noha az idén is megmutatkozott, hogy a szerves trágyával is meg­dolgozott földek még jobb termést adnak és jobban bír­ják a szárazságot. Persze ke­vés a trágyaszóró gépünk, de megjelent egy új módszer: a robbantásos trágyaterítés. Igazán kívánatos lenne, hogy ez a módszer — bocsánat a szójátékért — robbanássze­rűen elterjedjen. Lassanként már senki nem vitatja, hogy a magas mű­trágya-adagok szükségesek. Nemigen akad már gazdaság, amely zsugoriságból, vagy rosszul értelmezett önköltség­bűvöletből mondaná vissza műtrágya-rendelését. Sajnos azonban a mezőgazdaság — elsősorban a tsz-ek — ilyen hónapok után nem bővelke­dik anyagi eszközökben. Je­lentős azoknak a gazdasá­goknak a szánta, amelyeknek egyszerűen nincsen pénzük műtrágyára. Hitelt persze lehet kérni, de a bank a szokásos módon vizsgálja a hitelképességet, ami — ismételjük — sokfelé nem kielégítő. Ha viszont egy gazdaság bejelenti, hogy nem hitelképes, akkor a nya­kába veszi a szanálást meg­előző gyanakvások és meg­szigorítások egész kellemet­len és megalázó procedúrá­ját. A főkönyvelő tehát in­kább titkolózik, az elnök in­kább kijelenti, hogy minek az a sok műtrágya. Az ér­tékmentés — például a két- menetes cukorrépa-betakarí­tás vagy a kézi kukoricasze­dés — úgyis többletkiadást okoz, ami ugyan később megtérül, de előbb le kell nyelni. NINCSEN KÖLTEKEZŐ helyzetben a népgazdaság sem. Azért talán mégsem ár­tana gondolkodni egy olyan megoldás lehetőségén, amely­nek szolid keretei között hi­telhez juthatnának a legfon­tosabb és a jövőt alapozó cé­lokra azok a gazdaságok is, amelyeknek a hitelképessége pillanatnyilag nem egészen kifogástalan... viszont országosan kevés a kézi munkaerő, így nem cso­da, hogy a közkedvelt sasz­lát nem étkezési csemege- szőlőként Szedték le és adták el, hanem bornak dolgozták jel. A piacokon tehát kevesebb csemegeszőlőt árultak, mint amennyit lehetett volna, a munkaerőgondok és az ala­csony felvásárlási ár miatt. Heves megye legnagyobb szövetkezeti zöldség-, gyü­mölcsfelvásárló vállalata — a SZÖVTERMÉK — eddig 10,50—12 forintos áron vette ót a saszlát. A többi fajtánál viszont 9 forint volt a fel- vásárlási ár. A szőlőtermelés növekvő költségeit mérlegelve, a SZÖVTERMÉK, az ellátás gondjainak csökkentésére már korábban 13 forintos kilónkénti felvásárlási árat javasolt az Országos Zöld­ség-Gyümölcs Tárcaközi Bi­zottságnak. Hosszas előkészítés után a bizottság — melynek tagjai a Belkereskedelmi, valamint a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium, az Or­szágos Anyag és Árhivatal, a SZÖVÉRT és a SZÖVOSZ il­letékes képviselői — legutób­bi ülésén a 13 forintos fal- vásárlási ár mellett döntött. Ebből kilónként 2,60-at ál­lamunk támogatásként nyújt a felvásárló vállalatoknak, így az első osztályú saszlát ezentúl 13 forintért, a másod- osztályút pedig 9 forintért Tegnap lett volna a start. A visszaszámlálás azonban elmaradt. Nem éppen Bajko- nurban, vagy Cape Caneve- ralban az űrállomáson, ha­nem egy sokkalta hétközna­pibb helyen. Itt, Heves me­gyében, a Mátravidéki Cu­korgyárak hatvani és selypi gyárában kellett volna feldü­börögniük a gépeknek szep­tember nyolcadikán, hogy meginduljon a hagyományos cukorszezon, vagy ahogy a szakmabeliek mondják: a kampány. A gépek azonban állva maradtak, mert a gyárak ud­varán olyan kevés répa gyűlt össze, hogy nem lehetett megindítani a cukorgyártást. Az elmúlt esztendők során sokat tettek a termelők és feldolgozók egyaránt, hogy a hazai cukorgyártás újra fel­lendüljön. A termelőszövet­kezetekben megnövekedtek a répával bevetett területek, ahol abbahagyták, ott ismét újra kezdték a termelést. Sok minden történt azért is, hogy a növénytermesztés leg­nagyobb terhét, a cukorrépa egyelését, és gyomtalanítását kihúzzák a szótárból. Tért hódítottak az úgynevezett egycsírájú magvak, a kopta­vásárolják a termelő gazda­ságoktól. A felvásárlási árral együtt behatárolták a saszla fo­gyasztói árát is, amely 14,50 piacainkon. Az újonnan meg­állapított felvásárlási és fo­gyasztói ár már reálisabban tükrözi a kialakult termelési feltételeket. A 2,60-as álla­mi támogatás azonban meg­követeli a jobb minőséget. Ezért a gazdaságok nagyobb gondot fordítsanak a cseme­geszőlő-szedésre és csomago­lásra, mivel a megfelelő sze­dést technika mérsékli a tö­rés- illetve romlásveszélyt. A csemegeszőlő felvásárlási árához államunk eddig ilyen jelentős támogatással még nem járult hozzá. Ez kedve­ző feltételeket teremt a ter­melési kedv fokozásához és közrejátszik a jövő évi árak kialakításában is. Bár a ked­vezőtlen esős időjárás miatt csaknem tíznapos késéssel in­dult megyénkben a csemege­szüret, ennek ellenére — ép­pen a kedvezőbb felvásárlási ár miatt — 300—350 vagon saszla átvételére számít a SZÖVTERMÉK. Fontos ez, mert a Mátra alji csemegeszőlő jobb minő. ségű az ország más részén, főleg Pest, Bács-Kiskun és Csongrád megyében termett csemegénél. így versenyképe­sebb mind a hazai, mind az exportpiacon... (mentusz) tott és drazsírozott szemek. Speciális vetőgépek szinte milliméter pontossággal he­lyezték a földbe a magvakat, az egyelés elmaradt. Igaz, a szótárba fel kellett venni egy új kifejezést, a tőszámbeál- lítást, ami azonban koránt­sem fedi az egyelés fogalmát, inkább a gépek és az embe­rek hibáját volt hivatott helyrehozni, amit a vetéskor elkövettek. A cukorrépaföldeken meg­jelentek a betakarító gépso­rok. Szép számmal található a megyében is mind a ma­gyar mind a nyugatnémet változat. A cukorrépának is kidolgozták az úgynevezett zárt termelési rendszerét. És mégis most, amutor indulni kellene, a gyárak udvarán nincs elegendő répa. Pedig még a szerződéseket is forgatókönyvszerű precíz- séggel állították össze. A po­roszlói termelőszövetkezetnek például elsejével kellett vol­na megindítania a szállítást napi 800 mázsával. A terme­lőszövetkezet házi ütemterve ehhez igazodva augusztus 28- án kívánta elkezdeni a beta­karítást a négy — egy nyu­gatnémet és három magyar —■ egysoros géppel. Az eső azonban közbeszólt. Amire egész nyáron hiába vártak a poroszlóiak, az megérkezett akkor, amikor a legkevésbé volt rá szükség. Megeredt az eső, már az első betakarítást megelőző napon és nem is hagyta abba csak­nem egy hétig. Hat nap alatt Szerdán ülést tartott a tárcaközi ár- és termékfor­galmazási bizottság, amely a második negyedévi árel­lenőrzések tapasztalatairól tárgyalt. Az űrhatóságok a negyedév folyamán 2130 vállalatnál és szövetkezet­nél, több mint 14 000 bolt­ban és egyéb elárusítóhe­lyen, továbbá csaknem tíz­ezer magánkisiparosnól és magánkiskereskedőnél vizs­gálták az árak alakuló^, t, a vállalatoknál az ártervek megalapozottságát, s egye­bek között azt. hogy áreme­lési szándékaikat a jogsza­bályoknak megfelelően elő­zetesen bejelentették-e. Általános tapasztalat, hogy a vállalatok és szö­vetkezetek ármunkája ja­vult, egyre több helyen ké­szítenek a népgazdasági ár­tervvel összehangolt válla­lati árpolitikai tervet. E ter­vekből árstabilitási törek­vésekre lehet következtetni. A szabályozók módosítása és az árváltozások nyomán kedetkezett nyereség-kiesé­seket többségében gyárt­mányfejlesztéssel, takaré­kossági intézkedésekkel, kedvezőbb exportárbevétel­lel. az export fokozásával, esetenként a vállalat tevé­kenységi körének átalakítá­sával igyekeznek ellensú­lyozni, 70 milliméter csapadék áz­tatta a cukorrépatáblákat. A gépi betakarításnak óri­ási előnyeiről még a nem szakembereket sem kell meg­győzni. Talán elég annyit megemlíteni, hogy a terme­lőszövetkezet 200 hektáros — a nádudvari KITE rendszer­ben termesztett — cukorré­patáblájáról négy traktorve­zető gyűjti be az egész évi termést. A gépek viszont tö­kéletesen kiszolgáltatottak az időjárás szeszélyeinek. A százezreket érő gépsorok moccanni sem tudnak a fel­ázott földeken. Kézi munka­erő pedig nincs. Hiszen ép­pen ezért vojt szükség a költséges gépesítésre. A kedvezőbb időjárás után a poroszlói határban most újból munkához látnak. Szükség is van a gépek csa­tasorba állására, mert októ­ber 6-tól napi 1500 mázsa, október 11-től pedig naponta kétezer mázsa répát kell szerződés szerint elszállítani a hatvani cukorgyárnak. A nyári aszály miatt a ter­vezettnél kevesebb lett a ré­páknak a súlya. Hektáran- ként mintegy ötven mázsá­val adnak kevesebbet a föl­dek, mint ahogy a termelő- szövetkezet előzetesen kalku­lálta. A répa cukortartalma azonban éppen a hosszan tar­tó, meleg, napsütéses időjá­rás következtében várhatóan jócskán fölülmúlja a tavalyi értéket. Itt csupán az az egyetlen szépséghiba a ter­melők szempontjából — mint azt a poroszlói szakemberek is panaszolták —, hogy a ter­melőszövetkezetnek vajmi kevés haszna van a maga­sabb cukortartalomból. A je­lenlegi átvételi rendszer ugyanis még mindig a súlyt dotálja, tehát a ballasztanya­got a tényleges értékkel szemben. Ezt az ellentmondást mind a termelők mind a fogyasz­tók érdekében előbb-utóbo — ha lehet, azért inkább előbb — mindenképpen fel kell oldani, hiszen nem a répa nagysága a fontos, ha­nem a benne lévő cukor mennyisége. Most azonban az a legfon­tosabb, hogy a legjobb szer­vezettséggel és a lehető leg­nagyobb hatékonysággal foly­tassák a termelőszövetkeze­tek, állami gazdaságok a ré­pa betakarítását, hogy végre megkezdődhessék megyénk két nagy hagyományú gyá­rában a cukorgyártás. A kedvező tendenciák mellett viszonylag sok sza­bálytalanságot is tapasztal­tak, s a szankciók szigorúb­bak, mint korábban, össze­sen mintegy 4500 esetben kezdeményeztek az árható­ságok különféle szankciókat, s ezek között lényegesen megnőtt a büntetőeljárások, a gazdasági bírság, a sza­bálysértési, a fegyelmi e'já­rás és a pénzbírság arány a, kevesebben ússzak meg a szabálysértéseket egyszerű figyelmeztetéssel. Országosan ellenőrizték a burgonya-, a zöldség- ;s gyümölcsellátás helyze'át, illetve, a zöldség- és gy't- mölcskereskedelem árait. Sok helyütt tapasztallak áru­hiányt, s nem volt ritka eset, hogy az ár magasabb volt, mint amit a minőség indokolt volna. Az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke arról is tájékoztatta a tárcaközi bi­zottságot, hogy az árellenőr­zéseket változatlan eréllyel tovább folytatják. 1976. szeptember 9., csütörtök Földeáki Béla Ösztönzőbb a felvásárlási ár Több lesz a csemegeszőlő Start előtti várakozás Selypen (Fotó: Perl) Sz. A. 4500 szabálysértés /Szigorúbb árelleriőrzések *

Next

/
Oldalképek
Tartalom