Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-04 / 209. szám

«*AAAAAAAAAAAAAAAAA*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA* , í Péntek esti külpolitikai kommentárunk: Tartós biztosíték a békére Még a Springer konszernhez tartozó — tehát ér­telemszerűen konzervatív, jobboldali beállítottságú — nyugat-berlini Berliner Morgenpress kommentátora is kényszeredetten elismeri: a Nyugat-Berlinről öt évvel ezélőtt aláirt, négyhatalmi szerződés „egy sor jelen­tős gyakorlati' kérdést kétségkívül megoldott”. Az NDK lapjai a lényegre tapintanak rá, amikor a szer­ződést „a béke és biztonság egyezményének” neve­zik. Minden kétséget kizáróan az is. Európa szívében olyan feszültséggóc megszüntetéséhez járult hozzá, amely hatásában messze túlnő a város közigazgatási határain. Az évfordulón tehát méltán került az ér­deklődés középpontjába az 1971. szeptember 5-én alá­írt egyezmény. Létrejöttéhez a keretet az a megváltozott légkör nyújtotta, amelyet röviden enyhülésnek szoktunk je­lölni. Nem véletlen, hogy az ötvenes években, a hi­degháború dermesztő közegében a demokratikus né­met állam fővárosával farkasszemet néző nyugati szektor a szüntelen provokációk és a gyakran robba­nással fenyegető feszültségek melegágya volt. Hosz- szú és szívós tárgyalások vezettek el odáig, hogy Nyu- gat-Berlin ttátuszit sikerült nemzetközi jogi érte­lemben is megnyugtatóan szabályozni. Akadnak persze — nem is kevesen —, akik Nyugat-Berlinben és az NSZK-ban máig is megkér­dőjelezik a négyhatalmi egyemény létjogosultságát. Mindenekelőtt azt a pontját vitatják, hogy Nyugat- Berlin nem képezi az NSZK részét. Éppen most, az aláírás ötödik évfordulója előtt szaporodtak el a ha­társértések, a durva provokációk, jeléül annak, hogy bizonyos erők számára a megnyugtató rendezés rend­kívül kényelmetlen. Ha napjaink Európáját vizsgáljuk, az országok és a népek együttműködésében különös jelentőséget kap­nak a különböző szerződések. Kontinensünk békéjének és biztonságának szavatolása Helsinkiben tetőződött be, de a folyamat fontos határköve a szovjet—NSZK, az NDK—NSZK között létrejött szerződés. Ma már tudjuk: hiányos lenne a megállapodások rendszere, ha a nyugat-berlini probléma rendezését a követke­zetes szovjet erőfeszítések révén nem sikerült volna szerződés keretébe illeszteni. Annál is inkább, mert — mint Abraszimov, a Szovjetunió berlini nagykö­vete a Neues Deutschland hasábjain kifejtette — ki­zárólag a négyoldalú egyezmény következetes teljesí­tése nyújt tartós biztosítékokat a békére és a nyu­galomra. (KS) lwWWW>AAAAMMA/*AA\^A, /VAAAAAAAAAAAAAA^Á^kAAAAAAAA^AAAA^yWV ' Portugália A reakció az ország erejének aláásásán mesterkedik LISSZABON: A reakciós erők újra az ország stabilitásának aláá­sásán mesterkednek — álla­pítja meg a Portugál Kom­munista Párt északi területi bizottságának felhívása, majd hangsúlyozza: a por­tugál kommunisták a jövő­ben is síkraszállnak a ha­tékony intézkedések megté­teléért a demokrácia ellen­ségeivel szemben, a demok­ratikus rend megszilárdítá­sáért és haladó alkotmány törvénybe iktatásáért. Ezen az úton — ha késedelemmel is — megtörtént az egyik legfontosabb lépés: leleplez­ték és letartóztatták az or­szág északi részében tevé­kenykedő terrorista bandák tagjait. Az elmúlt hónap folya­mán a letartóztatásokkal egyidőben, a jobboldali erők mindent elkövettek, hogy akadályozzák a nyomozást, megzavarják a közvéle­ményt, mentsék a bűnösö­ket és helyeseljék tetteiket, meggátolják azoknak a re­akciós .erőknek a végső le­leplezését, akik a terroris­ták mögött álltak — ha § zik a kommunista párt nyi­latkozata, majd hozzáfűzi: a kommunista párt porlói te­rületi bizottsága támogat minden olyan lépést, amely a terroristák teljes felszá­molására, a bűnösök elíté­lésére irányul, tekintet nél­kül társadalmi helyzetükre, re. (TASZSZ) A portugál miniszterta­nács meghallgatta a Portu­gál Szocialista Párt küldött­ségének az Angolai Népi Köztársaságban tett hivata­los látogatásáról készített beszámolóját. A kabinetü­lésről kiadott közlemény nagyra értékeli a luandai tárgyalások eredményeit, és leszögezi, hogy a portugál kormány a maga részéről kész a megkezdett tárgyalá­sok folytatására és minden szükséges intézkédést még­tesz a két ország kapcsola­tainak mielőbbi normalizá­lódása érdekében. iTASZSZ) Rendkívüli kormányülés Athénban Újabb panasz a BT-hez A görög kormány „belső kabinetje” pénteken rendkí­vüli ülésen vitatta meg az Égei-tengeri török olajkuta­tások felújítása nyomán elő­állt helyzetet. A kormány szóvivője kö­zölte, hogy a Sismik—1 török kutatóhajó újbóli megjelené­se az Égei-tenger keleti tér­ségében arra indította Gö­rögországot, hogy újabb pa­nasszal forduljon az ENSZ Biztonsági Tanácsához. A Biztonsági Tanácshoz intézett levél azzal vádolja Törökországot, hogy megsze­gi a világszervezet múlt hó­napi, a feszültség enyhítésére felszólító határozatát és ez­zel megnéhézíti a görög—tö­rök tárgyalások mégkezdését. Görögország egyébként nagyszabású lééi és tengeri hadgyakorlatokat tart abban a térségben, ahol a Sismik— 1 tartózkodik. (Reuter) A SZER helyet keres AZ ANGOL sajtó nemrég közölté: az amerikai kor­mány engedélyt kért Lon­dontól, hogy brit területen rádióadót építhessen fel az európai szocialista országok­ba irányuló műsor sugárzá­séi a. A Washington pénzelte „Szabadság” és „Szabad Eu­rópa” rádióadókról és azok müncheni főszerkesztőségei­ről és madridi adóállomásai­ról van szó. Az adóállomások új helyének keresése azzal magyarázható, hogy Franco halála után a spanyol ható­ságok értésére adták Wa­shingtonnak: nem tartják kívánatosnak, hogy terüle­tükön tovább folytassa tevé­kenységét a CIA „rádiószó­csöve”. Magától értetődik, az ame­rikai propagandaapparátus vezetői bizonyára azzal ma­gyarázzák a Szabadság és a Szabad Európa rádióállomá­sok új helyének keresésével járó vesződségüket, hogy leg­főbb gondjuk a „szólássza­badság” és az „információ- csere” biztosítása. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet is bebizonyította: az „informá­ció-szabadsággal” kapcsola­tos semmiféle szócsavarás nem tudja fedezni, vagy iga­zolni a Szabadság és a Sza­bad Európa rádióállomások létezésének összeférhetetlen­ségét az igazi információ- cserével, mindazzal, ami a záróokmánynak megfelelően össze kell, hogy kösse a né­pek közötti sokkal széle­sebb körű érintkezést és köl­csönös megértést célzó irány­vonalat az ugyanézen záró­okmányban meghirdetett olyan elvekkel, mint a né­pek önrendelkezési jogának tiszteletben tartása és a bel- ügyekbe való be nem avat­kozás. 1916. szeptember 1., szombat Így áll a helyzet a nem­zetközi jog és a külpolitika szempontjából. De már rég megérett az idő arra, hogy próbára tegyék a „szólássza­badság” amerikai papjait, hi­tük tisztaságát és „önzetlen­ségük” mélységét, mégpedig az „információ szabad áram­lásáról” szóló saját dogmá­juk révén is. „Szabad áram­lás” mindkét irányban? Az erre a kérdésre adandó vá­lasz keresése közben sok ér­dekeset fedezünk fel. Például hozzájut-e az egyszerö ame­rikai valahol Lexingtonban, Dallasban külföldről szárma­zó információhoz, amikor bekapcsolja saját rádióké­szülékét? Kiderül, hogy ab­ból a 275 millió rádiókészü­lékből, amely az amerikai lakosság tulajdonában van, csupán 2 millión vehető rö­vidhullámú adás. Ily módon 104 amerikai közül csupán eg.v engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy meg­kerülve a rádió-monopóliu­mokat, közvetlenül tudomást szerezzen arról, amit más országok sugároznak az étér­be. Bizton állíthatjuk, hogy 1971 óta jelentősen csökkent a külföldi rádióadások hall­gatásának lehétősége. Az olyan kormányszervék ugyanis, mint a szövetségi postaügyi hivatal, a közép­es ultrarövid hullámú rádió- készülékek használatát ösz­tönzik. Ugyanakkor 1941-ben még 20-szor annyi rövidhul­lámú rádiókészülék volt az Egyesült Államokban, mint ma. AZ EGYSZERŰ amerikai még csak nem is sejti, hogy ki van zárva az „információ szabad áramlásából”. Az amerikai vezető politikai és üzleti körök kizárólagos jo­guknak tartják, hogy meg­magyarázzák, mi a jó és mi a rossz a „szólásszabadság” nemzetközi kereskédelmé- ben. 1944-ben az amerikai Associated Press hírügynök­ség és a szövetségi posta- ügyi hivatal vezetői arra a következtetési« jutottak. hogy Nagy-Britannia „jog­talanul” monopolizálta a globális kommunikációs esz­közöket. Ügy döntöttek, hogy a dollár és a csillagos-sávos lobogó után az amerikai eredetű információnak kell áradnia. Az „információ sza­bad áramlásának” doktríná­ja oda vezetett, hogy számos országban a lakosok saját hazájuk eseményeiről is a közölt UPI és AP közle­ményekből szereztek tudo­mást. Az. UNESCO adatai azt bizonyítják, hogy a la­tin-amerikai lapok hasábja­in közölt információ 90 szá­zaléka amerikai hírügynök­ségektől származik. John Foster Dulles 1948- ban megjegyezte, hogy az összes külpolitikai eszközök közül ő az „információ sza­bad áramlását” részesítené előnyben. Természetesen az USA által agyonmagasztalt és féktelenül kommunista­ellenes, más országoknak szánt „szabad” áramlást. Ami pedig az ellenkező irányú áramlást illeti, éppen abban az időben az amerikai posta bevezette az Amerikába ér kező időszaki kiadványok szigorú cenzúráját, és min­denkit. aki a Szovjetunióból kapott sajtóterméket, a „kommunizmus ügynöke, ként” tartott számon. Ez egy­beesett a dullesi „felszaba 3ítási” katonai stratégia és a „kommunizmus visszaszo­rításáról” szóló külpolitikai doktrína kialakításával. A HIDEGHÁBORÚ egy bölcsőben született a Szov­jetunió és a szocialista or­szágok elleni „pszichológiai háborúval”. A nemzetközi közvélemény elhatárolja ma- „ gát a hidegháború légköré­től, joggal és határozottan követeli, hogy szüntessék meg az álinformáció mérge­zett kútjajt, bármilyen hang­zatos „doktrínákkal” is le­gyenek azok álcázva. Szparíak Beglov APN—KS Terrorakciók Argentínában BUENOS AIRES: Argentínában tovább foly tátják akcióikat a szélsőjobb- oldali terrorista csoportok Az úgynevezett Argentin Nemzeti Szocialista Front egy helyi lapban megjelent nyilatkozatában büszkén elis­merte, hogy a közintézmé­nyek, a kereskedelmi válla latok és a polgári személyek ellen elkövetett bombámé rényletek áz ő embereinek munkája. Politikai megfigyelők sze­rint a terroristák aktivizáló­dása szerves része a szélső- jobboldali erők arra irányuló törekvésének, hogy pozíció­jukat megerősítsék, és a kor­mányra nyomást gyakorol janak. Az Ultima Clave című fo­lyóirat, amely a fégyverés erők parancsnokságának Vé­leményét tükrözi, leleplezte az argentin fasiszták közvet­len kapcsolatait olaszországi elvbarátaikkal, az „új rend” elnevezésű szervezettel. (TAS ESZ) ENSZ-dokumentum Paraguayiéi NEW YORK: „Általános támadás az em­beri jogok éllen Paraguay- ban” ez a címe ánnak a beszámolónak, amelyet az ENSZ latin-amérikai ügyék­kel foglalkozó munkacsoport­jának tagjai állítottak össze az országban tett látogatá­suk után. A dokumentum leleplezi a paraguayi kor­mányzat fasiszta, ultrareak­ciós lényegét és rámutat, hogy a Stróéssnér-rezsim megtorló intézkedéseivel dur­ván megsérti az émbéri jb- gok chartáját. Az okmány idézi a dikta­túra ellenzékének azt a vé­leményét, hogy a Stróessnér- rezsim csak áz Egyésült Ál­lamok támogatásával képes uralmon maradni, majd em­lékeztét arra, hogy az Egyé­sült Államok már több mint húsz évé nyújt gazdasági és katónai segítségét Paíaguáy- nak és amerikai szakértők oktatják a paraguayi hadse­reg tisztjeit. (MTI) Hazánkba látogat Joaqhim Chissano, a Mozambiki Népi Köztársaság külügyminiszter« Géniben pénteken megtartotta záróülését a leszerelési bizottság. Képünk: Viktor Lihacsov nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője (balról) és Joseph Martin nagykövet, az amerikai küldöttség vezetője a tárgyalások során. Gerald Ford elnök magánjellegű beszélgetést folytatott az Európába indult Henry Kissinger külügyminiszterrel a Fehér Házban. Az amerikai diplomácia vezetője a hét végét Londonban, illetve Zürichben tölti; a svájci városban meg­beszélést folytat John Vorsler dél-afrikai miniszterelnökkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom