Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-26 / 228. szám
Vásári nyüzsgés, vásári hangulat Végre, a fogyasztóké... nak programját. legújabb termékük a hamar népszerűvé vált Helikonnál is jobban kiszűri a nikotint. Különlegesen pácolt, illatosított dohányt tartalmaz, őrizve természetesen az Európa- szerte ismert márka hírnevét; ezen a néven már gyártanak cigarettát Ausztriában, Olaszországban. Jugoszláviában és Nyugat-Németország- ban. A gyártási program folytatódik. s várhatóan újabbakkal is bővül majd a nikotinban szegény cigaretták köre. A Helikon cigaretta mellett egyébként a kiállításon ott díszük a felirat: kitüntetett termék. A Kereskedelmi Kamara nemrégiben zsűrizte a Hungaropack ’76 kiállításon szereplő termékeket. s a Helikon a csomagolásáért különdíjat nyert. Tervezője a gyár grafikusa: Pók Pál. A pincegazdaság bemutatkozása Népszerű kiállítója volt a BNV-nek az Agria Bútorgyár. Képünkön két garnitúrájukat is bemutatjuk. (Fotó: Szántó György) Félre a szakmai elemzésekkel, a komolykodó szakkifejezésekkel; a fogyasztók harmadik szakosított nemzetközi vásáráról szólva a leginkább örvendetes az igazi vásári nyüzsgés, a vásári hangulat. A környezet, ahol a „fogyasztó” valóban jól érezheti magát. A szakembereket persze talán bosszantja is a nyüzsgés, hiszen üzletről tárgyalni, megállapodni, kapcsolatot teremteni nem lehet másképp, csak a kíváncsiskodó kívülállók elől elzárkózva. Ez igaz is, csakhogy: ama bizonyos üzletek sem kötődhetnek másért, csak a fogyasztók érdekében. S ami nekik tetszik, ami a figyelmüket megragadja, az lesz az igazi üzlet.. Nekik nem ügyes, vagy ügyeskedő szakértők kínálják az árut: az áru kínálja önmagát. De nézzük. milyen is ez a kínálat. A központ, ahol napokig is elbámészkodhat az érdeklődő, mire a végére ér, az „Otthon" és az „Öltözködés" kiállítása a legnagyobb pavilonban. Méltó bemutatása ez könnyűiparunk eredményeinek. Olyan sok a ki- sebb-nagyobb bemutatkozó vállalat, szövetkezet, hogy jogunk van azt hinni: nemcsak a „kirakat" kedvéért e sok látnivaló, ez már valóban az igazi, az általánosan tapasztalható minőség. S joggal lehetünk büszkék, hiszen hazai termékeink mellett mindjárt ott vannak a környező országok, többek között a Szovjetunió, az NDK, Jugoszlávia. Ausztria bemutatói összehasonlításként. Azt pedig miért ne mondjuk különösen büszkén: sok érdeklődő állt meg megyei vállalataink standjainál — ottjár- tunkkor legalábbis ez ragadta meg figyelmünket. Az Agria Bútorgyár magas színvonalon kidolgozott faragott bútorgarnitúrái. a parádi üveggyár remekei, az Egri Háziipari Szövetkezet új termékei egyáltalán nem szégyenkeztek a többi között. Pedig a verseny ugyancsak élésedett, tavaly óta. különösén a bútorfronton vehető ez észre; új, eddig ismeretlen nevű kis cégek is jelentkeztek termékeikkel, mégpedig olyan színvonalon, hogy bizony kapaszkodniuk kell a régieknek, a befutottaknak. ha hírüket-nevüket őrizni akarják. Bizonyára sok fejtörést okoz ez egy-egy vállalat szakembereinek. de niindenképpen jó azoknak, akiket a vásáron nyüzsgő, zsibongó. egymást lökdöső töQJjmmjub 1976. szeptember 26., vasárnap meg képvisel: a fogyasztóknak. S kedves vásárlátogató, ne szomorodjon el. hogy néha milyen silány készletet talál az üzletekben egy ilyen bemutatóhoz képest. Egyrészt azért, mert komoly ígéretek hangzottak el, hogy a bemutatott termékekből hamarosan az üzletekben is lehet vásárolni, másrészt pedig azért, mert amit nem talál meg az üzletekben, az külföldről jó valutát hoz az országnak. A finom megmun- kálású bőrök, táskák alatt — de másutt is — ott volt például a felirat: „exported by", s az illetékes külkereskedelmi vállalat neve ... Más a helyzet az élelmi- szeripari pavilonnal. Mint azt sajtótájékoztatóján a M$M főosztályvezetője is elmondta, a kiállított termékek mindegyike kapható az üzletekben. Az ízléses, szó szerint étvágyhozó kiállítás jól reprezentálja feldolgozóiparunk fejlődését, biztató távlatokat ígér. S természetesen A STATISZTIKÁK tanú- bizonysága szerint 1950-ben Magyarországon a parasztsághoz tartozott az aktív keresők 51 százaléka és a mezőgazdaság állította elő a nemzeti termelés 48 százalékát. a legfrissebb adat viszont: 1975-ben a mezőgazdaságban dolgozott az aktív keresők 20,4 százaléka és előállította a bruttó nemzeti termelés 15,6 százalékát. Tervezett, ám mégis kicsit kényszerű változás volt ez, amely mögött nem csupán kedvező tendenciák húzódnak meg. Emlékezetes, hogy nagyjából 1962-re fejeződött be nálunk a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A kollektivizálás már kezdetben felszabadította a paraszti munkaerő egy bizonyos hányadát. Ezzel még az is párosult, hogy a hatvanas évek elején a termelőszövetkezeti tagok lényegesen rosszabbul kerestek, mint a munkások. Nemcsak az szállt fel tehát a vonatra és keresett városi munkahelyet, aki munkaerőként valóban feleslegessé vált falun, de az is, aki egy kicsit jobban akart élni. A mezőgazdaság akkor gyors és érzékeny munkaerő-veszteséget szenvedett, amit valami módon pótolni kellett. Nyilván a termelékenység növelésével, gépesítéssel. Ennek egyik — szintén csak részben tervezett — következménye lett, hogy a mező- gazdaság az addigi „olcsó” népgazdasági ágból kezdett drága ágazattá válni, ahol a munkaerő pótlását, a termelékenység növelését és a homindezekről a helyben szolgáltatott bizonyíték volt a leginkább meggyőző: a hangosbemondó uzsonnakolbász, fokhagymás szelet, s más magyaros ízű ételkülönlegesség kóstolására invitálta a hosszú járkálásban elfáradt látogatót. Hogy leöblíteni is lehessen a finom falatokat, arról a pincegazdaságok elárusítóhelyei gondoskodtak. Az élelmiszeripar kiállító- helyén találkoztunk a többiek között a GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ és az Egri Dohánygyár nevével. A szövetkezetiek sós rudacskája, a dohánygyáriaknál pedig a legújabb cigarettamárka hívta fel magára a figyelmet. Az Egri Dohánygyárban újabb osztrák licenc megvásárlása nyomán a múlt hétfőn-kezdték gyártani újabb cigaretta- különlegességüket. a Milde Sorte-t. A vásáron már kapható. s a közeli napokban ott lesz a trafikokban is. A dohánygyár folytatja a nikotinszegény cigaretták gyártásázamok fokozását milliárdos befektetésekkel kellett alátámasztani. Csakhogy a korszerű istállók, a nagyüzemi gyümölcsültetvények, az egyre többét tudó gépek nem elégedtek meg az otthon maradt munkaerő színvonalával, hanem szakemberekre volt szükség. Ezeket képezni kellett, vagy a városból visz- szacsalogaini, vagyis tarthatatlanná vált a más népgazdasági ágazatoktól lényegesen elmaradó falusi jövedelmi színvonal. A mezőgazdaság nagy kiugrása idején, a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején ez a folyamat igen nagymértékben felgyorsult. A termelőszövetkezetek — hazai fogalmaink szerint — korszerű üzemekké váltak, még a megfelelő állami kategóriákkal összehasonlítva is. Elmúlt a szakemberhiány. A tsz-ekben — maradjunk a régi fogalomnál — átlagosan 600 katasztrális holdra jut egy diplomás dolgozó, ami kereken 20 százalékkal múlja felül az állami gazdaságok átlagát. DEHÁT KIKBŐL IS ÁLL tulajdonképpen ma a paraszti osztály? Ezt kevesen tudják. Paraszti osztályhoz tartozónak általában a termelő- szövetkezetben dolgozókat nevezik. Nos, a tsz-eknek ma kereken egymillió tagjuk van, a munka oroszlánrészét az 520 • ezer aktív korú tag és a 100 ezer alkalmazott végzi. Parasztság alatt azonban nem szabad „paraszt embereket” érteni. Akik kapálnak és kaszainak, Sokáig lehetne még beszélni a vásári látnivalókról; a szabadidő-kiállítás hobby- szerszámairól, a divatbemutató csinos manökenjeiről, a nemzetek csarnokának egzotikus díszleteiről, vagy éppenséggel a korszerű raktározást bemutató rakodó- és tárolóberendezésről. A Hoventa kiállítása a modern éttermi berendezések, kiszolgálópultok újdonságaival nagy örömet szerezhet az ellátás gondjait vállukon hordó szakembereknek. A lakásépítés új anyagai között ott láttuk a szellőztetésre, me- leglevegő-befúvásra kiválóan alkalmas, igen hajlékony alumíniumcsöveket — igaz, ezt ' már hamarabb szerették volna látni az egri lakberendezési áruház építői is. A gyermekbútorok bemutatóján a legnagyobb sikert az ipar- művészeti főiskolások ezúttal is ötletekben gazdag gyer- mekszoba-berendezése aratta. Itt egyébként mindenki szeme láttára dolgozott a „zsűri”; két, hároméves körüli apróság önfeledten hajtogatta, nyitogatta. tologatta az ülőkéket, asztalkákat. Ök láthatóan elégedettek voltak az őszi BNV színvonalával. szőlőt metszenek, vagy tehenet etetnek, netán juhot őriznek, azok nem teszik ki a munkát végzők felét sem. A nagy többség ma már traktoron ül, gépet kezel, vagy gépkocsit vezet, melléküzem- ágban ipari tevékenységet végez, irodában dolgozik, \ vagy függetlenített irányító tisztséget tölt be. Sajnos a méretek növekedésével párhuzamosan eljutottunk odáig, hogy a mezőgazdasági tsz- ekben 80 ezer az improduktív — tehát közvetlen termelő munkát nem végző — személyek száma, ami már meghaladja az összlétszám 10 százalékát. Ez is több, mint az állami gazdaságok megfelelő arányszáma, s lassanként közelíti az iparit. EZ AZONBAN csak egy melléktünet. A fő jellegzetesség, a figyelmet érdemlő tünet ma az, hogy egyre kevesebben kötődnek élethivatásszerűen a földhöz. A mai termelőszövetkezeti dolgozók 40 százaléka soha nem volt parasztember, nem ismeri a földtulajdon bűvöletét, a magángazdálkodás visszahúzó erejét. Mindent összeszámítva pedig hetven százaléknyi az úgynevezett „mobil” munkaerő, aki ha egyet gondol, városban is lehet sofőr, gépkezelő, fröccsöntő, gépkönyvelő, jogász, vagy portás. A meghökkentő számok ismeretében tudomásul kell vennünk hogy a rettegett szó: a fluktuáció, a munkaerő-mozgás, a mező- gazdaságban, a tsz-ekben sem kisebb, mint az országban másutt. A negyedik ötMi is azt mondhatjuk el: gazdagabb, színesebb, különösen a hazai termékek bemutatójával az idei vásár a korábbiaknál. S ha a „fogyasztók” nyüzsgése a gyorsbüfék. a banánt és téli szaláéves tervben például évenként 130 ezer (!) ember lépett ki a szövetkezetekből, 80 ezren jöttek vissza, rendszerint városi munkahelyekről, és 20 ezren léptek be helyben, az iskolát elvégző fiatalok. Ebből az is kiderül, hogy évi 30 ezer fő volt a veszteség. Az ötödik ötéves terv további létszámcsökkenéssel számol. Márpedig aki politikával egyáltalán nem foglalkozik ebben az országban, az is tudja, hogy a mezőgazdasági termelés nem veszített nép- gazdasági jelentőségéből. Tudja, mert észrevette a' piacon, hogy például nem mindig lehet bizonyos zöldségféléket kapni, vagy nagyon megdrágult a gyümölcs. Pedig az állam mindent elkövet, hogy ezeket a tüneteket ellensúlyozza. ISMERT, hogy nálunk nagyon nagy a mezőgazdasági export jelentősége. Ebből vásárolunk meg sok olyan cikket, amire a fogyasztási cikkek választékának, vagy az ipar nyersanyag-szükségletének biztosításához szükség van. Külföldre visszük például almatermésünk 44, kenyérgabonatermésünk 23, és az értékesítésre kerülő vágómarha 28 százalékát. Tehetjük, mert gabonatermesztésünk jól gépesített, marhahúst mi idehaza keveset fogyasztunk, almás- kertünk pedig annyi var, hogy a teljes termést képtelenek lennénk elfogyasztani. Ezzel szemben azonban 1971-ben még 12 ezer tonna paradicsomot exportáltunk. 1975-ben már kevesebb,, mint háromezer tonnát. A paprikaexport 1971-ben 22 ezer tonna volt, 1975-ben már csak ötezer. Zöldbabot 1975-ben már csak 200 tonnát exportáltunk. Viszont behozunk jelentős mennyiségű román, vagy bolgár zöldségkonzervet. Vagyis az állam igyekszik terven felüli kiadások árán is biztosítani az itthoni ellátást. Importra azonban népünk élelmezését nem alapozhatjuk. Továbbra is szükség van a szövetkezeti kertészkedésre, é; tejtermelésre, szőlőre és körtére, stb. Csakhogy ezek nagyon nehezen gépesíthető munkafolyamatok. Ide sok kézi munka kell, vagyis sok ember. Ám új helyzet állott elő, aki ott akarja hagyni a mezőgazdaságot, az ott is hagyja, leszámítva persze az asszonyok nagy részét és az öregeket. Ha nem akarjuk, hogy ott hagyja, akkor megfelelő munkakörülményeket kell teremteni és megfelelő jövedelmet kell biztosítani. Sajnos ez az, ami mostani, ötödik ötéves tervünk adathalmazában egy kicsit kérdőjeles. A tsz-ek elkészítették a számvetéseiket és ki derült: a mai bevételekkel és kiadásokkal számolva, a várható jövedelmük miatt általában nem tudnak versenyképesek maradni a munkaerő-piacop. A zöldség, a cukorrépa, a tej pedig kell. BÍZNUNK KELL ABBAN, hogy amint az elmúlt időszakban is sikerült elűzni a fenyegető felhőket, úgy most is sikerül majd úrrá lenni a gondokon. A mezőgazdaság pedig csökkenő népgazdasági arányai ellenére is elegendő munkáskézzel rendelkezik ahhoz, hogy megfelelhessen a nem csökkenő igényeknek. Földeáki Béla Fogy a parasztság Csökkenő létszám és növekvő igények mit áruló ABC-k pultjaitól átterjed a többi pavilonra is. az bizonyára nem zavarja a szakembereket. Nekik segítenek az üzletkötésben ... Hekelí Sándor
